Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)

1914-09-16 / 227. szám

1914 szeptember 16. NÉPSZAVA Vilma királynő Hollandia sem­legességéről. (Hága, szeptember 15.) A parlament megnyi­tása alkalmából Vilma királynő trónbeszédet tartott, amelyben így szólt: Mindnyájunkat eltölt a borzalmas háború gondolata, amely a kulturált világ nagy ré­szében dühöng. Ennek következtében orszá­gunk oly állapotban van, amely sokkal inkább teszi szükségessé a szakadatlan őrködést és óvatosságot, mint bármikor. Másrészről hálá­san állapíthatom meg, hogy állandóan a leg­jobb baráti viszonyban vagyunk az összes államokkal. Az az abszolút semlegesség, ame­lyet Hollandia szem előtt tart és mindenáron követni fog, eddig semminő sérelmet nem szenvedett. A királynő azután megelégedésének adott kifejezést a hadsereg és haditengerészet gyors és hibátlan mozgósítása fölött, majd így foly­tatta beszédét: Szívből sajnálom azon nemzetek sorsát, ame­lyek a háborúba keveredtek. Hollandia áldo­zatkészséggel viseli a rárótt rendkívüli terhe­ket és tárt karokkal fogadja mindazon szeren­csétleneket, akik ez ország határain belü­l ke­resnek menedéket. A gyarmatokat erősen be­folyásolja a posta-, távirati- és tengeri forga­lomban beállott zavar. Az összes gyarmatokon intézkedések történtek a politikai semlegesség megvédésére. A királynő ezután beszédét befejezve, a ka­mara ülését megnyitottnak jelentette ki. # A­. — A­ rutén légió. Galíciai elvtársak jártak kedden Budapesten: az Ukrajna fölszabadítá­sára alakult önkéntes légió tagjai. Tőlük tudtuk meg, hogy hatalmas szervezet ala­kult Ukrajna fölszabadítására és mintegy 15.000 önkéntes jelentkezett már eddig is a légió,lobogója alá. Még nők is akadnak köz­tük, akik engedelmet kaptak, hogy férfiru­hában­ vonuljanak a harctérre, és­­segítsék hadseregünket a cárizmus ellen való harc­ban. Valamennyiket önfeláldozó lelkesedés tölti el és valami elhatározott és megokolt gyűlölet mindennel szemben, ami a cáriz­mussal összefügg. Hogy az ukrajnai önkén­tesek ilyen tömegesen jelentkeznek, hogy az önfeláldozásnak ekkora bizonyságát adják, azzal bebizonyítják az egész világ előtt, hogy a ruténség, az ukrajnaiak egyáltalában nem oroszbarát érzelműek. Ezt bizonyítja az a 15.000 önkéntes, aki minden felsőbb fölszólí­tás nélkül jelentkezett részvételre a fölsza­badító háborúban. A jelentkezőknek nagy­része elvtársainkból került ki, közöttük van Dascinszky és még két képviselő, valamint lembergi pártlapunk szerkesztője, Hankie­vic elvtárs is. A légió már gyakorlatozik és felszerelése folyamatban van. • Újabb orosz ágyuk Budapesten. Kedden hajnalban a ferencvárosi pályaudvarra 23 orosz ágyú érkezett, amelyeket a galíciai harcokban vettek el a mi katonáink az oro­szoktól. Az ágyukat még a délelőtt folyamán elvitte a katonai hatóság a Timót­ utcai tüzérségi szertárba, ahol megvizsgálják őket, závárzatukat leszerelik és csak azután történik intézkedés, hogy hová fogják szál­lítani. Valószínű, hogy az ágyuk közül töb­bet kiállítanak a főváros egyik nagyobb te­rén, a többit pedig nagyobb vidéki városokba szállítják, ahol közszemlére teszik ki . Szegény Németország! Rómából jelen­tik, hogy londoni híradás szerint most már az angol suffragettek is föllépnek Németor­szág ellen. Pankhurstné londoni lapokban vad harci riadót fúj és harcra tüzeli az ösz­szes suffragetteket a német veszedelem el­hárítására. Szegény Németország! Hogyan védekezhetik majd Pankhurstné ellen? — Kirakatfosztogatók. Az utóbbi időben a fővárosban egy jól szervezett banda veszélyez­teti a kereskedők kirakatjait. Így betörtek Freisinger Lipót Baross-tér 17. szám alatt levő vasüzletének kirakatába, ahol Browning­fegyvereket, forgópisztolyokat és töltényeket vittek el, Bothauser Antal Váczi-körút 46. szám alatti divatkereskedő kirakatából nyakkendő­ket és harisnyákat vittek el, Schwiczer Klára csemegekereskedő Teréz-körút 6. szám alatti üzletének kirakatából több doboz szardiniát, likőröket és egyéb árukat loptak el. A kirakat­fosztogató bandát nyomozzák.­­ Páris és környéke az összes erődítmények, várfalak és környékbeli községekkel most je­lent meg a Magyar Földrajzi Intézet Rt. ki­adásában. Amikor az egyesült német csapa­tok a francia fővárost körülzárják, ammikor minden talpalatnyi francia földnek elfoglalása csak véres áldozatok árán vívható ki, a világ szeme bizonyára odairányul, ahol a műveit nyugat ezen két óriása vívja a döntő csatát a hegemóniáért. Egy nélkülözhetetlen térkép ez most minden ember kezében, aki ezen világra­szóló események után érdeklődik. Az öt szín­ben nyomott gyönyörű kivitelű térkép 50 fil­lérért a Népszava-könyvkereskedésben és a kiadó Magyar Földrajzi Intézet Rt.-nál Buda­pest, V. Rudolf-tér kapható. A vidéki megren­delők levélbélyegben is beküldhetik a térkép árát. — Elgázolás. A Rákóczi-út és Flór­ utca sar­kán Bartz István soffőr a II—6. számú autó­val elütötte Boros Julia hatvan éves napszá­mosnőt, akit súlyos sérüléssel a Rókus-kór­la­zba vittek. — Munkaalkalmak varrónőknek. A VII. ke­rületben a katonai kincstár a VII. ker. Keres­kedők és Iparosok Szövetsége útján varratja katonáink részére a fehérnemű­eket. A Szövet­ség fölhívja ennélfogva a VII. kerületi mun­kát kereső asszonyait és leányait, hogy ha varrógépjük van, úgy jelentkezzenek a szövet­ség Rákóczi­ út 18. szám alatti irodájában, ahol a szükséges betanításban is részesülnek. A munka otthon is végezhető. « # * SZILAJ PÉTEREK TÁRSAB/»8.MI RAJZ G - ÍRTA FARKAS ANTAL Ha kivitték székestől együtt a verandára, úgy ültették, hogy ne láthasson a kórházi telekre, ahol a kőművesek már rakják a falat. A Müller Mór­­tégláiból rakják. A Müller Mór mérnökei szaladoznak az áll­ványokon. A beteg még nem tudott beszélni, de már mindent értett. Tiszta szemmel, okos tekin­tettel fogadta a látogatásokat. Jól esett neki a részvét, jól esett annak a tudása, hogy vannak még emberek, akik ragaszkodnak hozzá, akik nem hagyták el a balsorsban. A fegyelmi vizsgálattól nem fél. Nem loptak, nem csaltak, csak a maguk lábán akartak járni, nem az alamizsnaképen adott man­kókon. Zsuzsikám megváltozott. Maga volt a ügyelem, a gyöngédség. Mint­ha érezte volna, hogy az ő nagyravágyása okozta a Bandi tragédiáját. Gyöngédséggel, igaz érzelemmel mondta neki: — Lemondasz apuskám. Nem kell nekünk­­ molnármesterség, az sü­sse meg, aki kita­lálta. Aztán kimegyünk a tanyára és nem jövünk be többet ebbe a csúf városba. A polgármester úr minden szót megértett és boldogan bólintgatott, mintha mondta volna, hogy igen, igen, az veszekedjék Müller Mór úrral, aki akar. Aztán az lett a vége, hogy az veszekedett Müller Mór úrral, aki nem akart­­a mun­kásság. Eddig békében éltek egymás mellett, de most kenyértörésre került a dolog. A szer­vezett munkások nem latolgatták a Müller úr hatalmát, az erejét, hanem fölvették a feléjük dobott kettyű­t: — Mi nem ijedünk meg a millióktól. Mi a munka vagyunk, de Müller úr csak a tőke. Mi nélkülünk a tőke nem tud lélegzeni, meg­fullad és nincs olyan tőke, amelyik öngyil­kosságot kövessen el. A gépipari osztály asztalosműh­elyében már többször fordultak elő apróbb összekoc­canások a munkavezetők és a munkások kö­zött. Egyszer verekedés lett belőle. Hogy ko­molyabbá ne fajuljon a dolog, az illetőket el­helyezték ide, oda és úgy hitték, hogy ezzel most rendet csináltak. Az új munkavezető azzal próbálta a pozí­cióját megerősíteni, hogy gorombábbnak, hajcsártermészetübbnek mutatkozott, mint a másik. Megint az lett a vége, hogy meggyom­rozták egymást. Ezt megtudta Müller úr és megharagudott. Mérgében olyan rendszabályokat akart életbe léptetni a gyártelepeken, amik a mun­kások önérzetét sértették. A mérnökök mond­ták is, hogy ez bajosan válik be. Müller úr elvesztette a türelmét. — Az enyém a gyár, én tudom, mit csiná­lok. Az urak csak alkalmazkodjanak. — Ha tudod, hát csináld —- gondolták a mérnökök. Müller úr nem jól tudta, mert másnap már háromezer ember nem vette föl a szerszámot. A gépek megálltak, a kémények nem füstöl­tek. A tanyai ember, aki a delet a gyár fütyü­léséről tudta meg, csodálkozva­ találgatta: — Ugyan, mi ütött beléjük? Alkalmasint elaludtak a delet is. :* Fölöltözött, komoly arcú munkások jár­tak-keltek a városban. Egyszerre mindenki tudta, hogy a M­iller­gyárban kiütött a sztrájk, a gépek megáll­tak, nem dolgoznak. Ezek a városiak még sohasem láttak sztrájkot. Úgy gondolták, hogy az olyan va­lami, amiben egymás hajába markolnak az emberek, aztán aki bírja, az marja. Nem is hitték, hogy a sztrájk olyan csöndes, komoly valami legyen, mint amit itt tapasztalnak: a gépek hallgatnak, mintha vasárnap volna, a munkások meg ünneplőben oétálnak az utcán. Ez az, ami nagyon fáj Müller úrnak; ez a nagy csönd­ az, ami az ő szívében lármázik, óbégat, ordít, segítségért kiabál. (Folytatása következik.) 9 MINDEN CÍMVÁLTOZÁS alkalmával szüksé­ges az előbbi lakcím pontos megadása. Vi­dékre utazó olvasóinknak is csak azon eset­ben küldhetünk lapot, ha fővárosi lakcímü­ket közlik velünk. A kiadóhivatal. PÁRTÜGYEK a * * A tizenharmadik kerület végrehajtó bizott­ságának tagjai és az elvtársak jelenjenek meg szerdán este a Weisz Gerson-féle vendéglőben (Wesselényi­ utca 17). Nagyváradon az összes szakmák munkásai szeptember 16-án, este 7 órakor, a Munkás­otthonban (Beöthy Ödön­ u. 2. sz.) értekezletet tartanak. Napirend: Mit kell tennünk a munka­nélküliség ellen? Fölhívjuk a munkásokat, hogy pontosan jelenjenek meg. A nagyváradi pártszervezet. W ll • «iiliM.i—i »Imin­g ni -NYILTYiH Ebben a rovatban közültekért nem vállal semmiféle fele­lősséget sem a szerkesztélsée sem a kiadóhivatal. • • Mindenféle a Népszava-könyvkeres­kedésben,Budapest VIII. Erzsébet­ körút 35. szám.

Next