Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)
1914-09-18 / 229. szám
XLII. évfolyam. Budapest, 1914 szeptember 18. péntek. 229. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 21.— kor. 1 negyed évre 1.— kor. fél évre 11.— kor. egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) ismét Krnisifpik «ix istcán» mert az erre vonatkozó tilalmat a belügyminiszter visszavonta. Ragadjuk meg lapunk terjesztésének ezt a módját is és követeljük a rikkancsoktól mindenfelé a Népszavát! A háború a dolgozó népességet sújtja a legjobban. Az ő soraikból keríti ki azoknak a legnagyobb része, akik a csatatereeken hősiesen harcolnak és ők érzik meg a legjobban a gazdasági válság pusztításait is. A háború kitörésének első napjaiban mindenkinek részvéte és gondoskodása azok felé fordult, akik itthonmaradtak. A hadbavonultak családtagjainak támogatása tartozott az első teendők közé. Az állami támogatás nem enyhíthette rögtön az itthonmaradt nők és a gyermekek nyomorúságát és ezért a polgárság, valamint a munkásság vetélkedve dolgozott azon, hogy ezeknek a nyomorgóknak kenyeret szerezzen. A munkanélküliekkel a szervezeteken kívül senki sem törődött. Pedig már a mozgósítás első pillanatamegakasztotta az üzemek nagy részének zavartalan menetét és a munkanélküliek ezreit dobta az utcára. A munkanélkülieknél is családokról, nőkről és gyermekekről van szó. Nyilvánvaló, hogy ezeknek sem szabad éhezni, természetes, hogy azokról is gondoskodni kell, akik önhibájukon kívül kerülnek az éhhalál elé. Tudjuk, hogy a háború áldozatokat kíván. Mindenkinek önfeláldozással kell dolgoznia azon, hogy az ország függetlensége ellen irányuló támadást visszaverjük. Mindenkinek meg kell tennie minden lehetőt arra, hogy az orosz zsarnokság Magyarországon meg ne vethesse a lábát, hogy minden támadást visszaverjünk. Azt azonban semmiféle háborús érdek nem követelheti, hogy a munkanélküliek százezrei tehetetlenül és reménytelenül nézzenek a jövendő elé, hogy borzalmas nyomorúságban sínylődjenek, holott tudják, hogy ezzel a csatatéren dúló küzdelemnek semmit sem használnak, sőt bátran elmondhatjuk azt is, hogy ennek a hősies harcnak erejét gyöngítik. A németországi szakszervezetek megbízható pontos statisztikát vezetnek a hadbavonultak, a munkanélküliek és a dolgozók számáról. A német famunkásszövetség, amely a birodalom egyik legnagyobb szervezete,, hétről-hétre kimutatja a helyzetet, hogy rámutathasson a szükséges teendőkre. Ez a kimutatás megállapítja, hogy, a szövetség 192 ezer tagja közül augusztus hó 8-án a beteg és munkanélküli tagok sorána 63.650 volt, a dolgozók száma 91.500, a hadbavonultak száma 33.850. Augusztus hó 29-én a betegek és munkanélküliek száma 62.490 volt, a dolgozók száma 86.080, a hadbavonultak száma pedig 43.430. Ez százalékokban kifejezve azt jelenti, hogy legutolsó kimutatás szerint a tagok közül beteg és munkanélküli volt 32 százalék, a dolgozók száma 45 százalék, a hadbavonultak száma 23 százalék. Nálunk a helyzet — bár nincs pontos fölvételünk — szintén az, hogy a munkanélküliek száma tetemesen fölülmúlja a hadbavonultak számát. A budapesti szakszervezetek rendelkezésre álló adatai alapján megállapítható, hogy egyes szervezetekből a tagok 20—25 százaléka vonult be, a munkanélküliek száma azonban meghaladja az ötven százalékot. Vannak olyan szervezetek is, amelyekből a tagoknak majdnem ötven százalékát vitték be, de az itthonmaradottaknagy része azért munka nélkül lézeng. A hadviselés érdekében változtatni kell ezen a helyzeten. A győzelmet nagyban előmozdítja, ha az ország gazdasági életét is a rendes kerékvágásba hozzák. Németországban nagyarányú mozgalom indult meg a munkanélküliek foglalkoztatására és támogatására. Nemcsak a birodalom kormánya működik azon, hogy a munkanélküliek munkaalkalomhoz jussanak, hanem az üzemek tulajdonosai is hazafias kötelességüknek tartják a munkások foglalkoztatását. A munkáltatók szövetsége körlevélben figyelmeztette tagjait, hogy megvetendő cselekménynek tartja, ha egyesek a háborút bét levonásokra használják föl. A szakszervezetek Magyarországon erejükön fölül támogatták a hadbavonultak családjait és a munkanélkülieket. Az egész terhet nem szabad a szakszervezetekre áthárítani, mert ebben az esetben a munkanélküliek rövid idő múlva sehonnét sem kaphatnak segélyt. A kormánynak és a hatóságoknak mindent meg kell tenniök a munkaalkalmak fokozására s azoknak, akik nem találnak munkát, olyan módon kell támogatást nyújtani, hogy az ne bírjon az alamizsna jellegével. Enyhíteni a háború pusztításait. Ez legyen mindenkinek a kötelessége. A kormánynak éppen úgy, mint a munkáltatóknak. Minél kevesebb lesz ebben az országban a nyomorgó, annál nagyobb bizakodással nézhetünk a közeledő események felé, annál biztosabb, hogy győzelmesen utasították vissza az ellenünk jövő támadást! Lapunk mai száma 10 oldal gháború• Páris készül a legrosszabbra. Nagy csaták a franciák és a németek között. — Győznek a németek ? — Az angolok eddig tizenötezer embert veszítettek. — Az Egyesült Államok erős hajórajt küldtek a Philippi-szigetekhez. — Forradalmi hirek Oroszországból. Csönd van Északom. Azt a világra szóló szenzációt, amelynek a hírével tegnapi lapunk e bevezető sorait kezdettük, nem cáfolták meg, sőt vannak hírek, amelyek megerősítik. Megerősíti az a hír, amely szerint Anglia gyarmatai erősen tiltakoznak a japániaknak az óceán partjain való letelepedése, letelepítése ellen. Megerősíti az a hír, hogy az Unió flottáját megerősítették az Óceánon és ezzel egyidejűen erős hajórajt küldtek az Amerika számára sohasem biztos Philippini-szigetekhez. Fölötte az a mélységehallgatás is, amellyel az angol-japáni világrengető szerződés hírét fogadta a diplomácia. A vészhírek egyike volt ez csak vagy most forr még csak a diplomácia katlana ! A német nagyvezérkar két jelentéssel is szolgál a nyugati hadiszintérről: Páristól keletre, a Marne mentén tartanak az ütközetek, a csatavonal egyre szélesebb és hosszabb lesz, a német és francia-angol seregek küzdelme egyre erőteljesebbé válik. A nagy ütközet, talán az egész nyugati hadjárat sorsát eldöntő ütközet folyik és a nagy csata végső döntése két nap előtt alig várható ... Egyelőre csak részleges német sikerekről jelent a német nagyvezérkar. Északon még csönd van. Az orosz seregek a feltartóztatásukra rendelt osztrákmagyar seregek áttörhetetlen fegyverfala előtt állanak. A legutóbbi két nagy ütközet sok emberüket, sok ágyujukat elveszejtette és új támadásra jó ideig képtelenné tette az orosz seregeket. Nincs hír a Szuvalskikormányzóságban berendezkedett Hindenburg seregről sem. De a németközigazgatás tisztviselői már, elfoglalták a helyüket a meghódított orosz kormányzóság területén és mint Belgiumban: a hódító csapatok számára más feladat már nincs,mint menni továbbb, meg beljebbb. ..