Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)

1914-09-19 / 230. szám

A­l­f — A Népszava utcai árusítóinak figyel­mébe! Budapest polgármestere rendeletet bocsátott ki, amelyben megtiltja, hogy a la­pok utcai árusítói az eladásnál a lap nevén kivü­l egyebet (cikkek címeit stb.) kiálthas­sanak. Komoly tartalmú lapoknak nincsen semmi szükségük ezekre a hangzatos cí­mekre, ezér­t fölkérjük a Népszava utcai áru­sítóit, hogy egyebet, mint a lap címét ne kiáltsák az eladásnál. A polgármesteri ren­delet szerint azoktól az árusoktól, akik e ren­deletet be nem tartják, megvonják az árusí­tási engedélyt. Hogy erre sor ne kerüljön, kérjük árusítóinkat, hogy mindenkor a ren­delet értelmében dolgozzanak. A Népszava kiadóhivatala. — Baleset az utcán. A Kmetty­ utca 17. számú ház emeletéről pénteken délelőtt a vi­har lesodort egy virágcserepet, amely Ker­tész Lajos huszonegy éves hivatalnok fejér­e eset­t. Súlyos sérüléssel a Ferenc József-kór­házba vitték. — Gyilkosság. Balmazújváros községben Balog István földmivest szerdán éjszaka, a korcsmából hazamenet, haragosai megtá­madták és botokkal agyonverték. A gyilko­sokat, akik elmenekültek, nyomozza a csend­őrség. — Tűz a Ritz-szállodában. A Ritz-szállo­dában csütörtök este a villanyvezeték eddig ismeretlen okból tüzet fogott. Mire a tűz­oltók megérkeztek, az alkalmazottak a tüzet eloltották.­­ A rendőr és a kocsis. A Révész­ utcai hadi­kórház előtt Bencze István 32 éves kocsis át akart hajtani. Szabó XXI. József rendőr figyelmeztette a kocsist, hogy arra tilos át­hajtani. A kocsis durván felelt a rendőrnek, majd nekitámadt, mire a rendőr a kardját használta és a kocsist jobb kezén m­­egvágta. Benczét az V. kerületi kapitányságra elő­állították. — Elgázolás. A Práter­ utcában a 11—292. számú automobil elgázolta Gusztinyák An­tal napszámos öt éves Sándor nevű­ fiát, akit a III. számú sebészeti klinikára vittek, ahol nemsokára meghalt. — Nem kell az élet. Náger Mária 25 éves nevelőnő a várkerti alsórakpartról a Dunába ugrott. Élve kimentették és a Vaskapu­ utca 22. szám alatti lakására vitték. M­a a­­ Belgium * Menekülnek Antwerpenből. — A német Katonai Kormányzó Kiáltványa. — Löwen városa rendbejön. Belgiumban rend van már. A frank­tirőrök, a polgári lakosság sorából verbuvá­lódott harcosok lefegyvereződtek, elnémul­tak,­­ a meghódított területen a német ka­tonaság és a német közigazgatás férfiai dik­tálnak, egyetértésben a helyzetbe beletörődő belga polgári tisztviselőkkel. A Belgiumon át való hadjárat befejeződött már nagyjá­ban, csak Brüsszel után a második főváros, Antwerpen áll még, de szinte halálfélelemben várja a meghódí­tás óráját, az ostromló német seregek utolsó rohamát. Rotterdamon át levélben érkezett tudósítás mondja, hogy terneuzeni magán­jelentés szerint (Terneuzen Belgium északi részén, a tenger mellett van, északnyugatra Antwerpentől) az utóbbi napokban egyre érkeznek hajón antwerpeni menekülők. Ter­monde vára elesett, miután a belgák föl­robbantották a hidat és részben föl is éget­ték. (Termonde —­ Dendermonde — Antwer­pentől délnyugatra van.) A város némely része lángokban áll. A minap egy német repülőgép bombákat dobott Geeloora. Ant­werpenben ideges félelem otthonos, minde­nütt kémektől tartanak. A kertekben zsan­dárok rejtőzködnek, hogy az esetleg fény­jelzéseket adó kémeket lefüleljék. A belgák átvágták a löweni csatornát. Antwerpen védelmére, belga források szerint, százezer emberre van szükség. A város védőműveit még a híres belga, várépítő, Brialmont, ter­vezte és 1877 óta előretolt erődvonala is van a megerősített városnak. Antwerpen legmo­dernebb erődítő munkálatai 1907-ben kez­dődtek meg és a nyolc erőd között acélháló­kat húztak­, északon és északkeleten nagy földműveket emeltek a gyalogság számára és futóárkokat, amelyekbe bevezethető a Scheide vize. A külső erődítések vonalának munkáit csak 1909-ben kezdették el és a külső erődök közül öt erőd —­ Gravenze­, Oelegh­em, Broechen, Rossel és Koningshoyk — keletre van Antwerpentől. Észak felé, dél felé és nyugat felé hatalmas erődvonal van 15—18 kilométernyire a várostól és ket­­dete, a külső erődvonalakkal együtt, meghaladja a 130 kilométert. Belgium katonai kormányzója Goltz tábornok Brüsszelben a következő ki­áltványt intézte Belgium lakosságához: A német császár őfelségének a belga terü­let legnagyobb részének elfoglalása után engem Belgiumi főkormányzójává kinevezni méltózta­tott. A kormányzat székhelyét Brüsszelbe he­lyeztem, még pedig a szépművészetek minisz­tériumának palotájába. A császár őfelségének megbízásából a kormányzathoz polgári hatóság is csatoltatott, amelynek székhelye a hadügy­minisztériumban van és amelynek vezetője Sandt őkegyelmessége. A német csapatok foly­tatják győzelmes előnyomulásukat Francia­országba. Az én feladatom az, hogy nyugalmat és rendet teremtsek Belgiumban ; a lakosság részéről jövő minden ellenséges cselekmény, minden terv, amelynek célja a Németországgal való összeköttetések elpusztí­tása, vasutak, távirat és telefon berendezések rombolása, a legszigorúbban fog büntettetni. A lázadás minden kísérletét könyörtelenül el fogom nyomni. Vele jár a h­áború kegyetlen­ségével, hogy az ellenséges cselekmények bün­tetésénél a bűnösökön kívül ártatlanok is szen­vednek. Annál inkább kötelessége minden ér­telmes polgárnak, hogy nyomást gyakoroljon a lakosság minden túl heves elemére, h­ogy visszatartsa ezeket és hogy minden cselek­ményt, amely a nyilvános rend ellen irányul, meggátoljon. Azoknak a belga polgároknak, akik békésen folytatják a maguk mesterségét, nincs félnivalójuk a német csapatoktól vagy a kormányzattól. Amennyire lehetséges, a kereskedelem rendes menetét vissza kell ál­lítani, a gyáraknak ismét dolgozniok kell, a gabonát pedig be kell hordani. — Belgium polgárai! Nem követelem senkitől,­hogy meg­tagadja hazafiúi érzelmét, de mindenkitől tel­jes engedelmességet és a főkormányzó paran­csaival szemben való teljes alávetést várok. Fölhívok mindenkit, hogy legyen bizalommal az új kormánnyal szemben. Ezt a fölhívást különösen azokhoz az állami és községi hiva­talnokokhoz intézem, akik helyükön marad­tak. Minél inkább eleget tesz valaki ennek a fölhívásnak, annál inkább szolgálja hazáját. — Brüsszel, szeptember 2. —• Von der Goltz, tá­bornok, katonai kormányzó. A milanói „Corriere della Sera" levelezője érdekes képet közöl a brüsszeli helyzetről. „Attól a naptól kezdve — írja —, hogy a németek bevonultak Brüsszelbe nem jelen­tek meg többé a brüsszeli napilapok. A ka­tonai hatóságok egyes lapok megjelenését ugyanis attól tették függővé, hogy egyidejű­leg német, és francia kiadást kell adniok. Természetesen szigorú cenzúrát is helyeztek kilátásba. A napilapok erre Gentbe tették át székhelyüket. Az utolsó lap, amely Brü­sz­szelben megjelenését beszüntette, flamand lap volt és utolsó híre a pápa haláláról szólt. A brüsszeliek mégis olvasnak lapokat, mert titokban Gentből és Antwerpenből kapnak. Ezek azonban nagyon szomorúan festenek, mert alig jelennek meg egy oldalon. Ezeket az egyoldalas lapokat számonként egy frankért árusítják. Löwen a fejlődés útján van. A „Norddeutsche Allgemeine Zei­tung" című­ német lap egy német tiszt­viselőnek elbeszélését közli, akit szol­gálati ügyben a brüsszeli főkormányzó Löwenbe küldött. A tisztviselő elmondta, hogy a városnak csak egy hatodrésze van romokban, a legtöbb középület sértetlen ma­radt, elsősorban a gyönyörű városháza. A Péter-templom restaurálása sem kerül sok munkába. Az értékesebb tárgyakat meg­mentették a katonák. Manteufer őrnagy kü­lönösen értékes­­elővigyázatossági intézke­déseket­ volt a városháza és a benedekrendi apátság megmentése érdekében. Az igazság­szolgáltatás újra megkezdte munkáját a vá­rosban. A bír­óságok hathatósan támogatják a helyőrség német parancsnokát, aki a cső­cselék ellen erélyes rendszabályokat lépte­tett életbe. A város állandó lakóinak meg­engedték a visszatérést. Az üzleteket is las­san kint kinyitják és Löwen virágzó söripara ismét megkezdhette az üzemet. A Löwen— Brüsszel-i vasúton a korlátolt forgalom már megindult. A németek bevonulása Brüsszelbe. Az amerikai sajtó is kezd tudomást venni a német seregek győzelmeiről. A „Newyork Tribüne" például — amint egy szikratávirat jelenti — legutóbbi számában közölte, hogy a németek megszállották Brüsszelt. A né­met csapatok bevonulása a belga fővárosba, teljes huszonnégy óráig tartott. A német gyalogság ötös sorokban masírozott be Brüsszel falai közé. „A végtelennek látszó emberáradat h­ömpölygése volt ez" — így végződik a „Newyork Tribüne" tudósítása. Háború a levegőben. * Egy pilóta leveleiből. A „Salzburg és­ Volksblatt" közli Ellner hadnagynak egy salzburgi kereskedőhöz írt levelét. A hadnagy repü­lőgépen tesz szolgá­latot a XIV. pilótaszázadnál és többek közt a következőket írja: Eddig még mindig nagyon jól ment a dolog. Nálunk különösen jó az, hogy mindig jó la­kásunk van, hiszen könnyen megszerezhetjük masainknak. Száz kilométerre röpülni az ellen­ségtől, nem játszik szerepet, minthogy kitűnő gépeinkkel hamarosan ismét az ellenség fölé kerülünk. Szolgálaton­ szörnyen izgató, érdekes és fe­lelősségteljes. Mert ha a pilóta valamit jelent, annak igaznak kell lennie és azt mindenkinek el kell hinnie: itt nem lehet azt mondani, hogy itt vagy ott tévedtem. Hiszen ezer meg ezer emberéletről van szó. Eddig még minden jól ment és parancsnokunk tárt karokkal vár. Mindennap röpülök és csaknem egész dél­előtt levegőben vagyok úgy 4—5 óra hosszat. Véghetetlenül érdekes! Mindent látunk az elejétől fogva : látjuk, amikor az ellenség még messze van, azután amint hadirendbe áll és végül látjuk a harcot. Ezekben a hosszú csa­tákban mindben részt veszek fönn a levegő­ben". Látom úgyszólván az ágya minden föl­villanását, sőt a shrapnel robbanását. Az oro­szok sokszor fáradoznak, hogy leszedjenek bennünket. A legtöbb, amennyivel eddig haza­tértem, tizenegy lövés volt, de mind olyan, hogy nem talált bennünket és a gépnek sem ártott. Eleinte nem ment ilyen könnyen a dolog a régi gépekkel. A motorok egyre-másra föl­mondták a szolgálatot és gyakran le kellett szállani. Hogy ez milyen kellemetlen az ellen­séges földön, azt el sem lehet gondolni. A helyzetről nem szabad írnom, de minden kitűnően megy. A repülés azonban ugyancsak előveszi az embert, amikor lejövünk, borzasz­tóan ki vagyunk merülve. De csinálunk is óriási utakat. Ezelőtt betették az újságba, ha valaki Bécsből Budapestre röpült. Ez nekünk mindennap csak tréfa. Az ellenség fölött már­­1700 kilométernyi utat tettem. A röpülés, mint mindenütt, úgy itt is áldozatokat követelt és iztár siratjuk né­hány bajtársunkat. Századunkból a szemünk láttára sodort le két embert a szélhullám. Néha nagyon keservesen megy a dolog, mert hiszen ha csak­ lehet, röpülünk, minthogy a háborúban mindent meg kell tenni, amit csal­: lehet. Nem tudhatom, látjuk-e egymást viszont, alig hiszem és már egészen megbarátkoztam ezzel a gondolattal. Azt hiszem, minden aviati­kusnak meg kell ezt tenni, különben a foly­tonos veszélyt nem bírnák el idegei. Így pedig rövid idő múlva már bravúrstikliket csiná­lunk, rajzolunk, írunk és t­éltesttel ki is hajó­ . 1014 szeptember­­19. NÉPSZAVA 9

Next