Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)
1914-09-19 / 230. szám
Alf — A Népszava utcai árusítóinak figyelmébe! Budapest polgármestere rendeletet bocsátott ki, amelyben megtiltja, hogy a lapok utcai árusítói az eladásnál a lap nevén kivül egyebet (cikkek címeit stb.) kiálthassanak. Komoly tartalmú lapoknak nincsen semmi szükségük ezekre a hangzatos címekre, ezért fölkérjük a Népszava utcai árusítóit, hogy egyebet, mint a lap címét ne kiáltsák az eladásnál. A polgármesteri rendelet szerint azoktól az árusoktól, akik e rendeletet be nem tartják, megvonják az árusítási engedélyt. Hogy erre sor ne kerüljön, kérjük árusítóinkat, hogy mindenkor a rendelet értelmében dolgozzanak. A Népszava kiadóhivatala. — Baleset az utcán. A Kmetty utca 17. számú ház emeletéről pénteken délelőtt a vihar lesodort egy virágcserepet, amely Kertész Lajos huszonegy éves hivatalnok fejére esett. Súlyos sérüléssel a Ferenc József-kórházba vitték. — Gyilkosság. Balmazújváros községben Balog István földmivest szerdán éjszaka, a korcsmából hazamenet, haragosai megtámadták és botokkal agyonverték. A gyilkosokat, akik elmenekültek, nyomozza a csendőrség. — Tűz a Ritz-szállodában. A Ritz-szállodában csütörtök este a villanyvezeték eddig ismeretlen okból tüzet fogott. Mire a tűzoltók megérkeztek, az alkalmazottak a tüzet eloltották. A rendőr és a kocsis. A Révész utcai hadikórház előtt Bencze István 32 éves kocsis át akart hajtani. Szabó XXI. József rendőr figyelmeztette a kocsist, hogy arra tilos áthajtani. A kocsis durván felelt a rendőrnek, majd nekitámadt, mire a rendőr a kardját használta és a kocsist jobb kezén megvágta. Benczét az V. kerületi kapitányságra előállították. — Elgázolás. A Práter utcában a 11—292. számú automobil elgázolta Gusztinyák Antal napszámos öt éves Sándor nevű fiát, akit a III. számú sebészeti klinikára vittek, ahol nemsokára meghalt. — Nem kell az élet. Náger Mária 25 éves nevelőnő a várkerti alsórakpartról a Dunába ugrott. Élve kimentették és a Vaskapu utca 22. szám alatti lakására vitték. Ma a Belgium * Menekülnek Antwerpenből. — A német Katonai Kormányzó Kiáltványa. — Löwen városa rendbejön. Belgiumban rend van már. A franktirőrök, a polgári lakosság sorából verbuválódott harcosok lefegyvereződtek, elnémultak, a meghódított területen a német katonaság és a német közigazgatás férfiai diktálnak, egyetértésben a helyzetbe beletörődő belga polgári tisztviselőkkel. A Belgiumon át való hadjárat befejeződött már nagyjában, csak Brüsszel után a második főváros, Antwerpen áll még, de szinte halálfélelemben várja a meghódítás óráját, az ostromló német seregek utolsó rohamát. Rotterdamon át levélben érkezett tudósítás mondja, hogy terneuzeni magánjelentés szerint (Terneuzen Belgium északi részén, a tenger mellett van, északnyugatra Antwerpentől) az utóbbi napokban egyre érkeznek hajón antwerpeni menekülők. Termonde vára elesett, miután a belgák fölrobbantották a hidat és részben föl is égették. (Termonde — Dendermonde — Antwerpentől délnyugatra van.) A város némely része lángokban áll. A minap egy német repülőgép bombákat dobott Geeloora. Antwerpenben ideges félelem otthonos, mindenütt kémektől tartanak. A kertekben zsandárok rejtőzködnek, hogy az esetleg fényjelzéseket adó kémeket lefüleljék. A belgák átvágták a löweni csatornát. Antwerpen védelmére, belga források szerint, százezer emberre van szükség. A város védőműveit még a híres belga, várépítő, Brialmont, tervezte és 1877 óta előretolt erődvonala is van a megerősített városnak. Antwerpen legmodernebb erődítő munkálatai 1907-ben kezdődtek meg és a nyolc erőd között acélhálókat húztak, északon és északkeleten nagy földműveket emeltek a gyalogság számára és futóárkokat, amelyekbe bevezethető a Scheide vize. A külső erődítések vonalának munkáit csak 1909-ben kezdették el és a külső erődök közül öt erőd — Gravenze, Oeleghem, Broechen, Rossel és Koningshoyk — keletre van Antwerpentől. Észak felé, dél felé és nyugat felé hatalmas erődvonal van 15—18 kilométernyire a várostól és ketdete, a külső erődvonalakkal együtt, meghaladja a 130 kilométert. Belgium katonai kormányzója Goltz tábornok Brüsszelben a következő kiáltványt intézte Belgium lakosságához: A német császár őfelségének a belga terület legnagyobb részének elfoglalása után engem Belgiumi főkormányzójává kinevezni méltóztatott. A kormányzat székhelyét Brüsszelbe helyeztem, még pedig a szépművészetek minisztériumának palotájába. A császár őfelségének megbízásából a kormányzathoz polgári hatóság is csatoltatott, amelynek székhelye a hadügyminisztériumban van és amelynek vezetője Sandt őkegyelmessége. A német csapatok folytatják győzelmes előnyomulásukat Franciaországba. Az én feladatom az, hogy nyugalmat és rendet teremtsek Belgiumban ; a lakosság részéről jövő minden ellenséges cselekmény, minden terv, amelynek célja a Németországgal való összeköttetések elpusztítása, vasutak, távirat és telefon berendezések rombolása, a legszigorúbban fog büntettetni. A lázadás minden kísérletét könyörtelenül el fogom nyomni. Vele jár a háború kegyetlenségével, hogy az ellenséges cselekmények büntetésénél a bűnösökön kívül ártatlanok is szenvednek. Annál inkább kötelessége minden értelmes polgárnak, hogy nyomást gyakoroljon a lakosság minden túl heves elemére, hogy visszatartsa ezeket és hogy minden cselekményt, amely a nyilvános rend ellen irányul, meggátoljon. Azoknak a belga polgároknak, akik békésen folytatják a maguk mesterségét, nincs félnivalójuk a német csapatoktól vagy a kormányzattól. Amennyire lehetséges, a kereskedelem rendes menetét vissza kell állítani, a gyáraknak ismét dolgozniok kell, a gabonát pedig be kell hordani. — Belgium polgárai! Nem követelem senkitől,hogy megtagadja hazafiúi érzelmét, de mindenkitől teljes engedelmességet és a főkormányzó parancsaival szemben való teljes alávetést várok. Fölhívok mindenkit, hogy legyen bizalommal az új kormánnyal szemben. Ezt a fölhívást különösen azokhoz az állami és községi hivatalnokokhoz intézem, akik helyükön maradtak. Minél inkább eleget tesz valaki ennek a fölhívásnak, annál inkább szolgálja hazáját. — Brüsszel, szeptember 2. —• Von der Goltz, tábornok, katonai kormányzó. A milanói „Corriere della Sera" levelezője érdekes képet közöl a brüsszeli helyzetről. „Attól a naptól kezdve — írja —, hogy a németek bevonultak Brüsszelbe nem jelentek meg többé a brüsszeli napilapok. A katonai hatóságok egyes lapok megjelenését ugyanis attól tették függővé, hogy egyidejűleg német, és francia kiadást kell adniok. Természetesen szigorú cenzúrát is helyeztek kilátásba. A napilapok erre Gentbe tették át székhelyüket. Az utolsó lap, amely Brüszszelben megjelenését beszüntette, flamand lap volt és utolsó híre a pápa haláláról szólt. A brüsszeliek mégis olvasnak lapokat, mert titokban Gentből és Antwerpenből kapnak. Ezek azonban nagyon szomorúan festenek, mert alig jelennek meg egy oldalon. Ezeket az egyoldalas lapokat számonként egy frankért árusítják. Löwen a fejlődés útján van. A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung" című német lap egy német tisztviselőnek elbeszélését közli, akit szolgálati ügyben a brüsszeli főkormányzó Löwenbe küldött. A tisztviselő elmondta, hogy a városnak csak egy hatodrésze van romokban, a legtöbb középület sértetlen maradt, elsősorban a gyönyörű városháza. A Péter-templom restaurálása sem kerül sok munkába. Az értékesebb tárgyakat megmentették a katonák. Manteufer őrnagy különösen értékeselővigyázatossági intézkedéseket volt a városháza és a benedekrendi apátság megmentése érdekében. Az igazságszolgáltatás újra megkezdte munkáját a városban. A bíróságok hathatósan támogatják a helyőrség német parancsnokát, aki a csőcselék ellen erélyes rendszabályokat léptetett életbe. A város állandó lakóinak megengedték a visszatérést. Az üzleteket is lassan kint kinyitják és Löwen virágzó söripara ismét megkezdhette az üzemet. A Löwen— Brüsszel-i vasúton a korlátolt forgalom már megindult. A németek bevonulása Brüsszelbe. Az amerikai sajtó is kezd tudomást venni a német seregek győzelmeiről. A „Newyork Tribüne" például — amint egy szikratávirat jelenti — legutóbbi számában közölte, hogy a németek megszállották Brüsszelt. A német csapatok bevonulása a belga fővárosba, teljes huszonnégy óráig tartott. A német gyalogság ötös sorokban masírozott be Brüsszel falai közé. „A végtelennek látszó emberáradat hömpölygése volt ez" — így végződik a „Newyork Tribüne" tudósítása. Háború a levegőben. * Egy pilóta leveleiből. A „Salzburg és Volksblatt" közli Ellner hadnagynak egy salzburgi kereskedőhöz írt levelét. A hadnagy repülőgépen tesz szolgálatot a XIV. pilótaszázadnál és többek közt a következőket írja: Eddig még mindig nagyon jól ment a dolog. Nálunk különösen jó az, hogy mindig jó lakásunk van, hiszen könnyen megszerezhetjük masainknak. Száz kilométerre röpülni az ellenségtől, nem játszik szerepet, minthogy kitűnő gépeinkkel hamarosan ismét az ellenség fölé kerülünk. Szolgálaton szörnyen izgató, érdekes és felelősségteljes. Mert ha a pilóta valamit jelent, annak igaznak kell lennie és azt mindenkinek el kell hinnie: itt nem lehet azt mondani, hogy itt vagy ott tévedtem. Hiszen ezer meg ezer emberéletről van szó. Eddig még minden jól ment és parancsnokunk tárt karokkal vár. Mindennap röpülök és csaknem egész délelőtt levegőben vagyok úgy 4—5 óra hosszat. Véghetetlenül érdekes! Mindent látunk az elejétől fogva : látjuk, amikor az ellenség még messze van, azután amint hadirendbe áll és végül látjuk a harcot. Ezekben a hosszú csatákban mindben részt veszek fönn a levegőben". Látom úgyszólván az ágya minden fölvillanását, sőt a shrapnel robbanását. Az oroszok sokszor fáradoznak, hogy leszedjenek bennünket. A legtöbb, amennyivel eddig hazatértem, tizenegy lövés volt, de mind olyan, hogy nem talált bennünket és a gépnek sem ártott. Eleinte nem ment ilyen könnyen a dolog a régi gépekkel. A motorok egyre-másra fölmondták a szolgálatot és gyakran le kellett szállani. Hogy ez milyen kellemetlen az ellenséges földön, azt el sem lehet gondolni. A helyzetről nem szabad írnom, de minden kitűnően megy. A repülés azonban ugyancsak előveszi az embert, amikor lejövünk, borzasztóan ki vagyunk merülve. De csinálunk is óriási utakat. Ezelőtt betették az újságba, ha valaki Bécsből Budapestre röpült. Ez nekünk mindennap csak tréfa. Az ellenség fölött már1700 kilométernyi utat tettem. A röpülés, mint mindenütt, úgy itt is áldozatokat követelt és iztár siratjuk néhány bajtársunkat. Századunkból a szemünk láttára sodort le két embert a szélhullám. Néha nagyon keservesen megy a dolog, mert hiszen ha csak lehet, röpülünk, minthogy a háborúban mindent meg kell tenni, amit csal: lehet. Nem tudhatom, látjuk-e egymást viszont, alig hiszem és már egészen megbarátkoztam ezzel a gondolattal. Azt hiszem, minden aviatikusnak meg kell ezt tenni, különben a folytonos veszélyt nem bírnák el idegei. Így pedig rövid idő múlva már bravúrstikliket csinálunk, rajzolunk, írunk és téltesttel ki is hajó . 1014 szeptember19. NÉPSZAVA 9