Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)

1914-09-25 / 236. szám

1911 szeptemb­er 25. NÉPSZAVA A' tengeri csata formái * Az ágyak és a torpedók szerepe. A modern tengeri csaták formái a taktik­ai döntésre hivatott fegyverektől és ezek alkal­mazásának módjától függnek. Ha — amint ez normális körülmények között szabály — a modern hadihajók ágyúinak kell a döntését meghozniuk, akkor hosszabb időn át a ked­vező harci távolság kihasználásával a hajó­ágyukat kell alkalmazni. Mivel a főhatást a hajó oldalrészén érhetik el, az ellenségnek, ha egyes hajó vagy flotta is ez, a széles oldal felé kell fordulnia és — hogy ezt a harcot minél tovább folytathassa — többé-kevé­bé párhuzamos irányt kell követnie: a hajók csatáját tehát hajósodorvonalban (a hajók sorban követik" egymást abban a forgó hab­zásban, amely a hajó nyomán keletkezik) és „folyó ütközetben", amint a tüzérség meg­közelítőleg párhuzamos irányban folytatott harcát nevezik, kell lefolytatniok. Ha az ellenség észreveszi, hogy ágyúi a kivánt hatást okozzák, akkor a döntésig emellett a­ harcmodor mellett marad és ágyúi hatását csupán azzal igyekszik fokozni, hogy lassan­ként közeledik a megtámadott hajókhoz. Az a flotta ellenben, amely többet szenved az ellenség tüzétől, ha a flotta gyorsasága meg­engedi, kivonja magát a küzdelemből, vagy, pedig megkísérli — gyors közeledés segít­ségével — torpedóharcba átmenni, amellyel az ellenség megnyert előnyeit leronthatja­ és kiegyenlíti a két flotta között az eredményre való kilátást. Amíg a „folyó csata" hosszadalmasabb volta következtében alkalmas arra, hogy ágyútűzzel hozza meg a döntést, addig a „döfő" harc, vagyis az ellenség mellett ellen­kező irányban való elhaladás ritkábban ered­ményezi ezt a döntő kimenetelt, mert a harci távolság nagy váltakozása hátrányos a tü­zelési technikája" szempontjából, de" azért is, mert kizárja a lényeges tüzérségi eredménye­ket, azonkívül azért is, mert az idő, amely alatt harcolhatnak, a folyó ütközethez ará­nyítva mindig igen rövid. A döfő harcot ugyan újra megismételhetik azzal, hogy mind a két ellenség megfordul; az ágyuk kedvező kihasználására azonban semmiesetre sem alkalmas és így nem tehető föl, hogy a hajó vagy a flotta abban a szándékban, hogy ágyúival keresse a döntést, a folyó harc he­lyett az ismételt döfő harcot válassza; ellen­ben a harcnak ez a módja igen alkalmas a torpedóval való küzdelemre, amely csak egy-két torpedólövedék kilövését kívánja. Ha a két ellenség, bár ellenkező irányban áll szemben, de azért állandóan körülb­elül ugyanazt a távolságot tartja be és egymástól rézsút áll, úgy egy körnek a külső szélén ha­józnak, tehát „kör-csatát" folytatnak. Ez a harcmodor tüzérségi szempontból annyiban hasonlít ugyan a folyó harchoz, hogy a lőtá­volság és az irány körülbelül egyenlő marad: a hajónak állandó forgása, helyzetének a ten­ger­járása, a szél és a nap irányában való változtatása, valamint a majd kisebb, ma­jd nagyobb távolság mégis az ágyúzás techni­kája szempontjából a hátrányos körülmé­nyek egész sorát okozza, éppúgy, minthogy az „üldöző" és „visszavonuló" harc is a folyó harchoz hasonlóan, egyenlő irányban játszó­dik le, mégis a tüzelő hatása tekintetében tá­vol­ról sem egyenlő a folyó harccal, mert csak azokat az ágyukat hozhatják működésbe, amelyek előre, illetve hátsó irányba tüzelnek és ezek találóképességét ezenkívül hátrányo­san befolyásolják a hajó orrától csapódó ha­bok, valamint a csavar rázkódása. A tengeri csatának mind a négy említett alapformája, amint ezt a folyó harc leírásá­nál kimutattuk, egybefoglalva lehet az a for­­ma, amelyben az egyes hajók, vagy flot­ták között a harc lejátszódik; ezeket a for­mákat azonban egyetlen ütközetben is sok­félekép lehet kombinálni, amennyiben pél­dául a két ellenfél, amikor meglátja egy­mást, nyomban folyó harcot kezd, az ágyuk dolgában gyengén ezután az ellenség felé fordul és ezt is hasonló mozdulatra kény­szerítve, döfő harcot kezd, amelyben mind­két­ ellenfél az ágyútűz mellett a torpedót is működésbe hozza. Ha a döfőh­arc után­ az ellenség egymásra fordul és rézsútos irány­ban tartja magát, hogy a torpedó lőtávolá­ban tovább­ harcoljon minden fegyverével, úgy ez a döfő harcnak körcsatába való át­vitele volna. És ha végül az a fél, amely a rövidebbet húzta, megkísérlené, hogy futás­sal vonja ki magát a harcból, úgy ez a harc negyedik formája, a „visszavonuló" és „ül­döző" harccá, vagy amint a kettőt egybe­foglalva nevezik, „hajósorharc"-cá ala­kulna. A Csusimánál 1905 május 28-án vívott csatát teljesen „folyó" harcban folytatták le. Bantiago de Cuba-nál 1898 július 3-án a csatát kizárólag a visszavonuló és üldöző formába vívták meg. AKIK a háborúból akarnalt meggazdagodni. * KíxstfhrrtíSnyoít mtinfursledínyok. Amig apáink és testvéreink a csatamezőkön harcolnak és véreznek, addig itthon egyes gyárosok mit sem áldoznak és még ezeket a szomorú időket is ki akarják használni vagyo­nuk gyors gyarapítására. A társadalom a méltányosság és humanizmus jelszavaitól han­gos, mindenki enyhíteni törekszik a bajokat és ellentéteket, csak egyes munkáltatók nem akarnak jobb belátásra térni. Ezen munkálta­tóknak, azmikor az üzemek nagyobb része pang és szünetel, kevés a tisztes polgári haszon és kétszeres profitot akarnak kisajtolni a mun­kásokból. Amilyen visszataszító ez az eljárás, épp olyan tűrhetetlen is. Tűrhetetlen különösen akkor, ha figyelembe vesszük­, hogy ezen gyárak állami munkákat végeznek, amelyeket elég jól fizetnek. Ezek közé a jeles gyárosok közé tartozik a Sandiez Armin és Jenő-féle doboz­gyár, amelynek telepe a VI. kerületi Jász­utca 37. szám alatt van. A Sanciez-gyárban a h­áború kitörése óta kizárólag had­felszerel­ési munka készül, mégpedig patrondobozok, ame­lyeket munkásnők csinálnak. A gyárban nor­mális időkb­en sem voltak rózsás állapotok, most azonban egyszerűen tűrhetetlen a hely­zet. A gyárban 70—80 munkásnőt foglalkoztat­nak; ezeknek a fele 10—12 éves gyermeklány, akiket éjjel-nappal robotoltatnak. A gyárnak egyetlen férfialkalmazottja, egy Scher neve­zetű egyén, a fejletlen leányokkal és munkás­nőkkel szemben a­ legkomisszabb hajcsárkodást viszi végbe. Scher részéről a brutalitások és in­zultusok napirenden vannak. A védtelen kis­lányokkal szemben persze nem virtus legény­kedni. A munkásbarátsággal és humanizmus­sal kérkedni szerető Sandiczék a kollektív szerződést és az érvényben lévő törvényeket fölrúgva, a legkíméletlenebb módon folytatják" a kizsákmányolást. A kislányokat az ipartör­vény és az éjjeli női munka tilalmára vonat­kozó törvény rendelkezései ellenére éjjel­nappal, ünnepen és vasárnapokon át robotol­tatják hitvány 4—5 korona heti bér mellett. Ugyanígy bánnak el a munkásnőkkel is, akiket különböző szakmákból hirdetések útján csalogatnak a gyárba, ahol azután valóságos állati munkát végeztetnek velük minden pihe­nés nélkül, éjjel-nappal, vasár- és ünnep­napokon át heti 12—13—12 korona éhbér mel­lett. Akik pedig az embertelen bánásmód ellen fölszólalni merészelnek, azokat statáriálisan, minden további nélkül az utcára lökik. A munkásnők szervezkedését nem tűrik. A há­borús állapotokat, úgy látszik, Sandiczék min­den áron gyors meggazdagodásra akarják ki­használni. Az embertelen állapotokra ezúton is fölhívjuk a VI. kerületi elöljáróság és az iparfel­ü­gyelőség figyelmét. Amennyiben San­diczék az összes szakmákból veszik föl a mun­kásnőket, fölhívjuk az elvtársak figyelmét is erre a gyárra. Ne engedjék meg, hogy hozzá­tartozóik árszabály- és törvényellenes föltéte­lek mellett vállaljanak munkát és a legkomisz­szabb kizsákmányolásnak legyenek kitéve. Az árszabályszerű föltételekre vonatkozólag a könyvkötők szabadszervezete szívesen szolgál fölvilágosítással. TTT HÍREK. V./ yfc v .Vi _ — Kolera és vérhas. A" háborúnak" elvár­hatatlan kisérői a ragályos betegségek, ame­lyek régente több embert pusztítottak el, mint a kard és golyó. Céltudatos és körül­tekintő intézkedésekkel azonban a járvány elterjedését meg lehet akadályozni, ha föl is lépett s "bizonyára így is fog történni, úgy hogy elővigyázatosságra van ok, de féle­lemre nincs. Szerdán egy tiszt kolerában megbetegedett, de már veszélyen kívül van és egy másik tisztet, aki vele érintkezett, járványkórházba szállították. Minden egyéb óvóintézkedés is megtörtént. A polgári la­kosságnak semmi oka sincs az aggodalomra, mert a sebesülteket még útközben megvizs­gálják, ezenfelül Bécs város kitűnő vize és egyéb egészségügyi intézményei útját áll­ják a kolera elterjedésének, úgyszintén ki­zárt dolog az, hogy a kolerát áthurcolhatják Magyarországba. A kenyérmezői fogolytáborban több vér­has és koleramegbetegedés fordult elő. Sándor János belügyminiszter a járvány elfojtására szükséges hatósági intézkedések irányítása céljából kiküldte az illetékes közegészségügyi felügyelőt, szerdán pedig maga is kint járt Esztergomban, Dunaszer­dahelyen és Somorján. A belügyminiszter meglátogatta a betegeket, a járvány elfoj­tására eddig tett intézkedéseket felülvizs­gálta és a még szükséges további rendelke­zéseket ő maga adta meg. A belügyminiszterhez érkezett jelentések szerint az esztergom megyei Tokodon 4, Deb­recenben 2, Budapesten a Szent Gellért-kór­házban és Homonnán 1—1 koleraesetet álla­pítottak meg. — Közös miniszteri értekezlet, A „Neues Wiener Tagblatt" jelenti, hogy szerdán Tisza István gróf miniszterelnök és Berch­told gróf közös külügyminiszter tanácsko­zása után a külügyminisztériumban közös miniszteri értekezlet is volt, amelyen a közös­­minisztereken és a tengerészeti parancsnok képviselőjén kívül Tisza gróf magyar és­ Stürgkh gróf osztrák miniszterelnökök is részt vettek. — Bemutató az Urániában. Nagy szövetsége­sünk, Németország — ez a címe az Uránia Tudományos Színház legújabb darabjának, amelynek a bemutatója, zsúfolásig telt ház mellett csütörtökön volt. A két részből álló da­rabot a­ szerző maga, Vészi Margit olvasta föl. A darab nemcsak fölötte aktuális tartalmánál fogva tetszett nagyon a közönségnek, hanem a szövegmegírás módja miatt is; az ilyen dara­bok szokásos zökkenőin nagyszerűen elsiklot­tak a képek magyarázatai, amelyek együttesen pompásan népszerű értékességnek is beválnak. Az egyes képek, a fölolvasó egyes mondatai után gyakran hangzott föl taps, amelyek sok­szor inkább a szerző mondatainak és nem a képeknek szóltak. Mert a meghatott, ünnepi hangulatban volt közönség, amely végigállta a fölvonásközt, amíg a dalárda énekelte a „Wacht am Ehein"-t, zajosan megtapsolta a képeket is: a líluck, Rupprecht herceg, Hinden­burg s a többi hadseregvezető képét, a negyven­kettős ágyukét is, az új mozgóképeket is, külö­nösen pedig a csúfolódó, kacagtató humorú háborús filmeket. Úgy gondoljuk, hogy a „Nagy szövetségesünk, Németország" sokáig műsor­darabja lesz az Urániának. — Eltűntek. Hersch Horovitz, ennek felesége, valamint három gyermekük augusztus végén Lembergből Leopoldsdorfon át Magyaror­szágba menekültek. Eddig semmi hírt nem ad­tak és aki tartózkodási helyüket tudja, ezt vagy dr. Verebély Hugó ügyvéd Budapest, VI. Nagymező­ utca 21 vagy Janna Ball Wien, II, Grosse Schiffgasse 22, Tür 8 alá tudassa. — Háború népszavazás útján. Aal Antal norvég filozófus és egyetemi tanár egy elő­adásán azt javasolta, hogy az idei krisztiániai Nobel-békedíjat ne adják ki senkinek, hanem az e célra szánt összeget a békét előkészítő munkára fordítsák, hogy nemzetközi mozgalom teremtessék meg abból a célból, hogy jövőb­en a háború csak népszavazás útján legyen lehet­séges. — Munkáselőadás az Urániában. Október 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor előadás lesz az Urániában a munkások számára. Színre kerül: „Az orosz-japán háború". Jegyek a Népszava kiadóhivatalában 40 fillérért már most kaphatók. . 7

Next