Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)
1914-09-25 / 236. szám
1911 szeptember 25. NÉPSZAVA A' tengeri csata formái * Az ágyak és a torpedók szerepe. A modern tengeri csaták formái a taktikai döntésre hivatott fegyverektől és ezek alkalmazásának módjától függnek. Ha — amint ez normális körülmények között szabály — a modern hadihajók ágyúinak kell a döntését meghozniuk, akkor hosszabb időn át a kedvező harci távolság kihasználásával a hajóágyukat kell alkalmazni. Mivel a főhatást a hajó oldalrészén érhetik el, az ellenségnek, ha egyes hajó vagy flotta is ez, a széles oldal felé kell fordulnia és — hogy ezt a harcot minél tovább folytathassa — többé-kevébé párhuzamos irányt kell követnie: a hajók csatáját tehát hajósodorvonalban (a hajók sorban követik" egymást abban a forgó habzásban, amely a hajó nyomán keletkezik) és „folyó ütközetben", amint a tüzérség megközelítőleg párhuzamos irányban folytatott harcát nevezik, kell lefolytatniok. Ha az ellenség észreveszi, hogy ágyúi a kivánt hatást okozzák, akkor a döntésig emellett a harcmodor mellett marad és ágyúi hatását csupán azzal igyekszik fokozni, hogy lassanként közeledik a megtámadott hajókhoz. Az a flotta ellenben, amely többet szenved az ellenség tüzétől, ha a flotta gyorsasága megengedi, kivonja magát a küzdelemből, vagy, pedig megkísérli — gyors közeledés segítségével — torpedóharcba átmenni, amellyel az ellenség megnyert előnyeit leronthatja és kiegyenlíti a két flotta között az eredményre való kilátást. Amíg a „folyó csata" hosszadalmasabb volta következtében alkalmas arra, hogy ágyútűzzel hozza meg a döntést, addig a „döfő" harc, vagyis az ellenség mellett ellenkező irányban való elhaladás ritkábban eredményezi ezt a döntő kimenetelt, mert a harci távolság nagy váltakozása hátrányos a tüzelési technikája" szempontjából, de" azért is, mert kizárja a lényeges tüzérségi eredményeket, azonkívül azért is, mert az idő, amely alatt harcolhatnak, a folyó ütközethez arányítva mindig igen rövid. A döfő harcot ugyan újra megismételhetik azzal, hogy mind a két ellenség megfordul; az ágyuk kedvező kihasználására azonban semmiesetre sem alkalmas és így nem tehető föl, hogy a hajó vagy a flotta abban a szándékban, hogy ágyúival keresse a döntést, a folyó harc helyett az ismételt döfő harcot válassza; ellenben a harcnak ez a módja igen alkalmas a torpedóval való küzdelemre, amely csak egy-két torpedólövedék kilövését kívánja. Ha a két ellenség, bár ellenkező irányban áll szemben, de azért állandóan körülbelül ugyanazt a távolságot tartja be és egymástól rézsút áll, úgy egy körnek a külső szélén hajóznak, tehát „kör-csatát" folytatnak. Ez a harcmodor tüzérségi szempontból annyiban hasonlít ugyan a folyó harchoz, hogy a lőtávolság és az irány körülbelül egyenlő marad: a hajónak állandó forgása, helyzetének a tengerjárása, a szél és a nap irányában való változtatása, valamint a majd kisebb, majd nagyobb távolság mégis az ágyúzás technikája szempontjából a hátrányos körülmények egész sorát okozza, éppúgy, minthogy az „üldöző" és „visszavonuló" harc is a folyó harchoz hasonlóan, egyenlő irányban játszódik le, mégis a tüzelő hatása tekintetében távolról sem egyenlő a folyó harccal, mert csak azokat az ágyukat hozhatják működésbe, amelyek előre, illetve hátsó irányba tüzelnek és ezek találóképességét ezenkívül hátrányosan befolyásolják a hajó orrától csapódó habok, valamint a csavar rázkódása. A tengeri csatának mind a négy említett alapformája, amint ezt a folyó harc leírásánál kimutattuk, egybefoglalva lehet az a forma, amelyben az egyes hajók, vagy flották között a harc lejátszódik; ezeket a formákat azonban egyetlen ütközetben is sokfélekép lehet kombinálni, amennyiben például a két ellenfél, amikor meglátja egymást, nyomban folyó harcot kezd, az ágyuk dolgában gyengén ezután az ellenség felé fordul és ezt is hasonló mozdulatra kényszerítve, döfő harcot kezd, amelyben mindkét ellenfél az ágyútűz mellett a torpedót is működésbe hozza. Ha a döfőharc után az ellenség egymásra fordul és rézsútos irányban tartja magát, hogy a torpedó lőtávolában tovább harcoljon minden fegyverével, úgy ez a döfő harcnak körcsatába való átvitele volna. És ha végül az a fél, amely a rövidebbet húzta, megkísérlené, hogy futással vonja ki magát a harcból, úgy ez a harc negyedik formája, a „visszavonuló" és „üldöző" harccá, vagy amint a kettőt egybefoglalva nevezik, „hajósorharc"-cá alakulna. A Csusimánál 1905 május 28-án vívott csatát teljesen „folyó" harcban folytatták le. Bantiago de Cuba-nál 1898 július 3-án a csatát kizárólag a visszavonuló és üldöző formába vívták meg. AKIK a háborúból akarnalt meggazdagodni. * KíxstfhrrtíSnyoít mtinfursledínyok. Amig apáink és testvéreink a csatamezőkön harcolnak és véreznek, addig itthon egyes gyárosok mit sem áldoznak és még ezeket a szomorú időket is ki akarják használni vagyonuk gyors gyarapítására. A társadalom a méltányosság és humanizmus jelszavaitól hangos, mindenki enyhíteni törekszik a bajokat és ellentéteket, csak egyes munkáltatók nem akarnak jobb belátásra térni. Ezen munkáltatóknak, azmikor az üzemek nagyobb része pang és szünetel, kevés a tisztes polgári haszon és kétszeres profitot akarnak kisajtolni a munkásokból. Amilyen visszataszító ez az eljárás, épp olyan tűrhetetlen is. Tűrhetetlen különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ezen gyárak állami munkákat végeznek, amelyeket elég jól fizetnek. Ezek közé a jeles gyárosok közé tartozik a Sandiez Armin és Jenő-féle dobozgyár, amelynek telepe a VI. kerületi Jászutca 37. szám alatt van. A Sanciez-gyárban a háború kitörése óta kizárólag hadfelszerelési munka készül, mégpedig patrondobozok, amelyeket munkásnők csinálnak. A gyárban normális időkben sem voltak rózsás állapotok, most azonban egyszerűen tűrhetetlen a helyzet. A gyárban 70—80 munkásnőt foglalkoztatnak; ezeknek a fele 10—12 éves gyermeklány, akiket éjjel-nappal robotoltatnak. A gyárnak egyetlen férfialkalmazottja, egy Scher nevezetű egyén, a fejletlen leányokkal és munkásnőkkel szemben a legkomisszabb hajcsárkodást viszi végbe. Scher részéről a brutalitások és inzultusok napirenden vannak. A védtelen kislányokkal szemben persze nem virtus legénykedni. A munkásbarátsággal és humanizmussal kérkedni szerető Sandiczék a kollektív szerződést és az érvényben lévő törvényeket fölrúgva, a legkíméletlenebb módon folytatják" a kizsákmányolást. A kislányokat az ipartörvény és az éjjeli női munka tilalmára vonatkozó törvény rendelkezései ellenére éjjelnappal, ünnepen és vasárnapokon át robotoltatják hitvány 4—5 korona heti bér mellett. Ugyanígy bánnak el a munkásnőkkel is, akiket különböző szakmákból hirdetések útján csalogatnak a gyárba, ahol azután valóságos állati munkát végeztetnek velük minden pihenés nélkül, éjjel-nappal, vasár- és ünnepnapokon át heti 12—13—12 korona éhbér mellett. Akik pedig az embertelen bánásmód ellen fölszólalni merészelnek, azokat statáriálisan, minden további nélkül az utcára lökik. A munkásnők szervezkedését nem tűrik. A háborús állapotokat, úgy látszik, Sandiczék minden áron gyors meggazdagodásra akarják kihasználni. Az embertelen állapotokra ezúton is fölhívjuk a VI. kerületi elöljáróság és az iparfelügyelőség figyelmét. Amennyiben Sandiczék az összes szakmákból veszik föl a munkásnőket, fölhívjuk az elvtársak figyelmét is erre a gyárra. Ne engedjék meg, hogy hozzátartozóik árszabály- és törvényellenes föltételek mellett vállaljanak munkát és a legkomiszszabb kizsákmányolásnak legyenek kitéve. Az árszabályszerű föltételekre vonatkozólag a könyvkötők szabadszervezete szívesen szolgál fölvilágosítással. TTT HÍREK. V./ yfc v .Vi _ — Kolera és vérhas. A" háborúnak" elvárhatatlan kisérői a ragályos betegségek, amelyek régente több embert pusztítottak el, mint a kard és golyó. Céltudatos és körültekintő intézkedésekkel azonban a járvány elterjedését meg lehet akadályozni, ha föl is lépett s "bizonyára így is fog történni, úgy hogy elővigyázatosságra van ok, de félelemre nincs. Szerdán egy tiszt kolerában megbetegedett, de már veszélyen kívül van és egy másik tisztet, aki vele érintkezett, járványkórházba szállították. Minden egyéb óvóintézkedés is megtörtént. A polgári lakosságnak semmi oka sincs az aggodalomra, mert a sebesülteket még útközben megvizsgálják, ezenfelül Bécs város kitűnő vize és egyéb egészségügyi intézményei útját állják a kolera elterjedésének, úgyszintén kizárt dolog az, hogy a kolerát áthurcolhatják Magyarországba. A kenyérmezői fogolytáborban több vérhas és koleramegbetegedés fordult elő. Sándor János belügyminiszter a járvány elfojtására szükséges hatósági intézkedések irányítása céljából kiküldte az illetékes közegészségügyi felügyelőt, szerdán pedig maga is kint járt Esztergomban, Dunaszerdahelyen és Somorján. A belügyminiszter meglátogatta a betegeket, a járvány elfojtására eddig tett intézkedéseket felülvizsgálta és a még szükséges további rendelkezéseket ő maga adta meg. A belügyminiszterhez érkezett jelentések szerint az esztergom megyei Tokodon 4, Debrecenben 2, Budapesten a Szent Gellért-kórházban és Homonnán 1—1 koleraesetet állapítottak meg. — Közös miniszteri értekezlet, A „Neues Wiener Tagblatt" jelenti, hogy szerdán Tisza István gróf miniszterelnök és Berchtold gróf közös külügyminiszter tanácskozása után a külügyminisztériumban közös miniszteri értekezlet is volt, amelyen a közösminisztereken és a tengerészeti parancsnok képviselőjén kívül Tisza gróf magyar és Stürgkh gróf osztrák miniszterelnökök is részt vettek. — Bemutató az Urániában. Nagy szövetségesünk, Németország — ez a címe az Uránia Tudományos Színház legújabb darabjának, amelynek a bemutatója, zsúfolásig telt ház mellett csütörtökön volt. A két részből álló darabot a szerző maga, Vészi Margit olvasta föl. A darab nemcsak fölötte aktuális tartalmánál fogva tetszett nagyon a közönségnek, hanem a szövegmegírás módja miatt is; az ilyen darabok szokásos zökkenőin nagyszerűen elsiklottak a képek magyarázatai, amelyek együttesen pompásan népszerű értékességnek is beválnak. Az egyes képek, a fölolvasó egyes mondatai után gyakran hangzott föl taps, amelyek sokszor inkább a szerző mondatainak és nem a képeknek szóltak. Mert a meghatott, ünnepi hangulatban volt közönség, amely végigállta a fölvonásközt, amíg a dalárda énekelte a „Wacht am Ehein"-t, zajosan megtapsolta a képeket is: a líluck, Rupprecht herceg, Hindenburg s a többi hadseregvezető képét, a negyvenkettős ágyukét is, az új mozgóképeket is, különösen pedig a csúfolódó, kacagtató humorú háborús filmeket. Úgy gondoljuk, hogy a „Nagy szövetségesünk, Németország" sokáig műsordarabja lesz az Urániának. — Eltűntek. Hersch Horovitz, ennek felesége, valamint három gyermekük augusztus végén Lembergből Leopoldsdorfon át Magyarországba menekültek. Eddig semmi hírt nem adtak és aki tartózkodási helyüket tudja, ezt vagy dr. Verebély Hugó ügyvéd Budapest, VI. Nagymező utca 21 vagy Janna Ball Wien, II, Grosse Schiffgasse 22, Tür 8 alá tudassa. — Háború népszavazás útján. Aal Antal norvég filozófus és egyetemi tanár egy előadásán azt javasolta, hogy az idei krisztiániai Nobel-békedíjat ne adják ki senkinek, hanem az e célra szánt összeget a békét előkészítő munkára fordítsák, hogy nemzetközi mozgalom teremtessék meg abból a célból, hogy jövőben a háború csak népszavazás útján legyen lehetséges. — Munkáselőadás az Urániában. Október 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor előadás lesz az Urániában a munkások számára. Színre kerül: „Az orosz-japán háború". Jegyek a Népszava kiadóhivatalában 40 fillérért már most kaphatók. . 7