Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)
1914-09-29 / 240. szám
t M momavcsitiaie Visamttveviéhez •party@zú orosz csajratokat» A „Budapesti Tudósító" jelenti szeptember 28-án. Illetékes helyről közlik a következőket: A máramarosmegyei ökörmező községgel megszűnvén a telefonösszeköttetés, a közönség körében bizonyos nyugtalanság volt észlelhető. Ma kapott értesülésünk szerint azonban oda újabb csapatok vonultak, miáltal ott a helyzet teljesen megváltozott és aggodalomra egyáltalában nincsen ok. Ungvárról még meg nem erősített, de megbízható forrásból szerzett értesülés szerint Malomrét környékén a tegnapi nap délelőttje folyamán harcok folytak és ma az oroszokat ismét Uzsokig visszavertük. A turjaremetei völgyben az irogmegyei haderő összeköttetést keresett és valószínűleg talált is a Munkácsról küldött csapatokkal. Állítólag Szinna felől is nagyobbszámu katonaság érkezett. A vasutak Csontos állomásig közlekednek. A „Budapesti Tudósító" jelenti szeptember 28-án. Az északkeleti kárpáti szorosokban ma is folytak csatározások az orosz csapatokkal, amelyeket odaérkező erősítéseink egészen a határig nyomtak vissza, úgy hogy sehol nem sikerült az oroszoknak a határszélekről beljebb jutniok. A legközelebbi jövő fogja megmutatni: puszta demonstrációról van-e szó, amelyet a határok védelmére rendelt csapataink könnyű szerrel vissza fognak nyomni vagy nagyobb orosz haderő rendszeres támadásáról, amely esetben a mi operáló hadseregünk megfelelő részének itt kell velük a küzdelmet fölvenni. Ez utóbbi esetben sincs semmi aggodalomra ok, mert a netaláni orosz támadás visszautasítására szükséges haderő rendelkezésre áll. (A fenti jelentésben négy it.i. község neve szerepel: a máramarosmegyéjei Ökörmező, az ungmegyei Turjaremete és Csontos és a zemplénmegyei Szinna. — Ökörmezőn :1000 rutén és német lakik, járásbírósága, főszolgabírói és postahivatala van. — Tur Galidefean. Orosz csendélet Eem&spgben, (Lemberg, szeptember 28. — Az „E. U." tudósítása.) Amikor az osztrák-magyar seregek parancsnoksága hírül adta plakátokon, hogy a lakosság viselkedjék nyugodtan és tekintse az oroszok lembergi tartózkodását ideiglenesnek, a lakosság nyugodt maradt. Mindenki tudta, hogy a kiürítés nem egyenlő az átadással és nem messze az idő, amikor az oroszok kitakarodnak a városból és ismét a régi rend áll helyre. Mindamellett a lakosság egy része elmenekült. Különösen az orosz zsidók. A városban jobbára lengyelek és rutének maradtak. Amikor az orosz katonák bevonultak a városba, nem rakoncátlankodtak. Az orosz csapatok parancsnoka ígéretet tett, hogy katonái között a fegyelmet fönn fogja tartani és a katonák mindent készpénzzel fognak vásárolni. A tábornoknak ez az ígérete azonban nem vált be, mert az orosz katonák olyan bonokkal fizetnek, amelyeket semmiféle hivatal nem vált be. A hírhedt orosz korrupció máris fölütötte a fejét. Egy nyomda összejátszott a hadvezetőséggel és számtalan bűnt nyomatott. Ezzel azután nagyarányú csalást követtek el. A bűnösök megbüntetését ugyan kilátásba helyezték, de a károsultak semmiféle kárpótlást nem kaptak. A város tömve van katonákkal. Az ágyukat az utcákon állították föl. A gépfegyverek a lőtéren vannak. Azt rebesgetik, hogy az oroszok a városból fogják magukat védeni. Ez a hír nagyon megdöbbentette a lakosságot. Az orosz posta is már megkezdte működését. Az orosz közigazgatási szervek is dolgoznak. Az oroszok azonban tisztában vannak azzal, hogy az osztrák-magyar seregnek nem sokáig fognak tudni ellentállani. Az orosz rubel szintén özönlik, de azért a koronával nem tud versenyezni. A koronát ugyanis teljes értékben fogadják el, míg a rubelt nem. Rubelekből néhány hazaáruló rutén nagyon gyorsan meggazdagodott. Az orosz hadsereg állapota egyáltalán nem jó. A rettenetes időjárás nagyon megviselte őket. Csodálatos, de az orosz katona sem a hideget, sem az esőt nem bírja elviselni. Úgy ődöngenek az utcán, mintha mindnyájan betegek lennének. Ezt a betegséget úgy igyekeznek kikúrálni, hogy rettenetesen isznak. Katonát vatki nélkül látni nem lehet. A tisztek járnak elöl a jó példával. Mámorosan ténferegnek az egyik 9 A „szeretett zsidóit". *. Kozákok rémuralma Oroszlengyelországban. A krakói „Cas"-ban írja egy Oroszlengyelországból érkező utas a következőket: Oroszlengyelországi kisvárosaiban feledhetetlen, néha tragikomikus, néha véres jelenetek játszódnak le mostanában. A kozákok, akik ismét bevonultak a lengyel falvakba és városokba, a maguk módja szerint garázdálkodnak ott. Radomban, a vendéglőben ülve, láttam, hogy egy csapat kozák vágtat át a városon. A kozákok mögött egy tömeg ember sietett. A tömeg között három zsidót vezettek, egyik ünnepi selyemkaftánban, a másik kettő éjjeli öltözetben. Mindhárom halvány, rémült, rimánkodó. Hitsorsosaik tömege sírva vette őket körül. — Mi történt? — kérdeztem kíváncsian. —• Mind a három zsidót fölakasztják, válaszolt valaki röviden. Mind a zsidókat öszszeterelték, hogy a kivégzést nézzék végig. — Hát mi a bűnük? Senki sem tudott határozott választ adni. Valószínűleg valami szolgálatot tett a három szegény zsidó a porosz katonaságnak. Kisvártatva végre volt hajtva a kivégzés. Mint egy birkanyájat, úgy hajtották vissza a kozákok városukba a jajveszékelő radomi zsidókat. V. Utcasarkon egy zsidóasszony gyümölcsöt és cukrot árint. Körtét veszek nála. Két kozák bukkan föl mellettem. Vállukon a fegyver, kezükben a lovaglóostor, a „nagajka". A kozákok megtöltik zsebüket a gyümölccsel. Amikor a feneketlen zsebekben már nincs hely, a legnagyobb nyugalommal eltávoznak. A szegény zsidóasszony félénken megjegyzi: • — Egy csomó körte hat kopek. — Hat kopek? Jól van! Egy rúgással föllöki a kozák a kosarat, amelyben körte és szilva volt, másik rúgással a sütemény kerül az utcára. A másik kozák követi társa példáját. Itt a hat köpekedési hivatalban útleveleket állítanak ki Varsó felé. A nyomtatványokat egy kozák tölti ki. A másik szobában várakoznak az útlevélkérők, csaknem valamennyien zsidó kereskedők. Mielőtt a parancsnokló kozák színe előtt megjelenhetnének, egy fiatal, alig húsz éves, izmos kozák sorba állítja őket és mindegyikhez ezt a rövid fölszólítást intézi: Ide a pénzt! A kozák kezében kisebb ezüst pénzek, gyakran egész rubelek tűnnek el. Mindegyiknél NÉPSZAVA ig14 szeptemberig. jaremete az Ung völgyében fekszik, harmadfélezer, nagyjában rutén lakossággal. — Szinna járási székhely Zemplénben, 3000 lakosa van, akiknek nagy része tót. — Csontos kisközség a nagybereznai járáshoz tartozik, körülbelül 1500 lakosa van, legnagyobb részük rutén vasútállomás, postaügynökség, távirdahivatal. Negyvenegy kilométerre fekszik a határtól.) kávéházból a másikba. A városban az iskolák és a színházak zárva vannak. Csak a mulatók vannak nyitva. Lemberg, a hajdani jámbor város, mulatós várossá vedlett át. Éjjel-nappal hangos a részeg katonák kurjongatásától. A lakosság szívszorongva lesi, mikor tűnnek föl végre az osztrák-magyar hadsereg szuronyai. A németek hadjárata * Orosz foldzun. Megkezdik a támadást az olaszok ellen• (Berlin, szeptember 28.) A keleti harctér főhadiszállásáról a következőket jelenti a „Lokalanzeiger" tudósítója: A csapatoknak engedett nagyon szükséges rövid pihenés után most általában és nagy erővel indul meg ismét a támadás, amelynek színterét a német keleti hadvezetőség teljesen orosz földre tette át. Bialistok—Grodno—Olita— Mosajki az a vonal, amelyen a német támadás haladni fog. Ez a harcvonal körülbelül ötszáz kilométernyire fog kiszélesedni. A dolog természeténél fogva és a német haditerv titokbantartásának szempontjából a német haderők elosztásáról közelebbi részleteket nem szabad közölni. Ossoviec és Libau sorsa a legrövidebb idő alatt el fog dőlni. Az előbbinek modern várfalai körül már dübörögnek a német ostromágyúk.A keletporoszországi tavas vidék fensíkjáról átterelődött a harc szintere Lomza- és Szuvalki-kormányzóságokra. Samsonov orosz tábornok Narev-serege a tannenbergi döntő vereség óta megszűnt létezni. Néhány kisebb csapattestét és szétvert portyázó kicsiny csoportjait, úgyszintén tartalékformációit is a varsói, ostrolenkai és lomsai helyőrségek vették föl. Rennenkamp tábornoknak minden hadműveletre képtelen seregéből egyes részek maradtak meg, amelyek most az ossowieci vár körül levő orosz védelmi gyűrű réseit töltik ki. Grodnóban gyülekeztek a kaukázusi második és a 22-ik hadtest egyes csapatai és kisebb tartalékformációi, amelyek nyilván a Lyck mellett szenvedett vereség után menekültek a Grodnó felé. Az orosz hadvezetés a kovnó meglehetősen modernül épített vár védelmére külön hely, őrséget küldött. Rennenkamp seregéből és a szibériai hetedik hadtestből egyes csapat-, részeket az orosz hadvezetés visszarendelt. Ez a helyzet keleten azt a megjegyzést teszi, hogy ez a pénz nagyon kevés. —Aki utazni akar, fizessen. Gsejteket akartok csinálni, akkor hadd keressenek testvéreink is! És újra kezdi a pénzszedést. Megint cseng a pénz kisebb és nagyobb darabokban. Ekkor fölnyílik az ajtó, de nem az, amely a parancsnok szobájába vezet, hanem egy másik szobába. A fiatal kozák megragadja a legközelebb álló zsidót, belöki a szobába — körülbelül húsz kereskedő röpül így a kozákok karjai közé, akik az ajtó mögül már lesték őket. — Most majd kaptok valamit! Várjatok csak! És suhog a nagajka, irtózatos orditás hangzik föl, amelyet csak a gyorsan becsukott ajtók tompítanak. A fiatal kozák komoran tekint a várószobában maradt zsidókra és megint rákezdi .— Ide a pénzt! Az előbbi pillanatban lejátszódott jelenet nem téveszti célját. A kozák most sokkal gazdagabb adót harácsol össze. De a parancsnok elé csak kevesen jutnak azok, akik a fiatal kozák tetszését megnyerték. A többi zsidót kikergették az udvarra. És ezek még nagyon szerencsések, hogy nem küldték őket a jobb ajtó mögé, ahol a beszedett sarcot ostorcsapásokkal nyugtatják. Megyünk kifelé a városból. Valóságos csoda, hogy egyáltalán kocsit kaptunk. Egy szürke ló, amelynek oldalbordáit meg lehet számlálni, busán húzza a kocsit Hét rubelt