Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)

1914-09-29 / 240. szám

t M momavcsitia­­ie Visamttveviéh­ez •party@z­ú orosz csajra­tokat» A­ „Budapesti Tudósító" jelenti szep­tember 28-án. Illetékes helyről közlik a kö­vetkezőket: A máram­arosm­egyei ökörmező községgel megszűnvén a telefonösszekötte­tés, a közönség körében bizonyos nyugta­lanság volt észlelhető. Ma kapott értesülé­sünk szerint azonban oda újabb csapatok vonultak, mi­által ott a helyzet teljesen megváltozott és aggodalomra egyáltalában nincsen ok. Ungvárról még meg nem erő­sített, de megbízható forrásból szerzett ér­tesülés szerint Malomrét környékén a teg­napi nap délelőttje folyamán harcok foly­tak és ma az oroszokat ismét Uzsokig visszavertük. A turjaremetei völgyben az irogmegyei haderő összeköttetést keresett és valószínűleg talált is a Munkácsról kül­dött csapatokkal. Állítólag Szinna felől is nagyobbszámu katonaság érkezett. A vas­utak Csontos állomásig közlekednek. A „Budapesti Tudósító" jelenti szep­tember 28-án. Az északkeleti kárpáti szoro­sokban ma is folytak csatározások az orosz csapatokkal, amelyeket odaérkező erősítéseink egészen a határig nyomtak vissza, úgy hogy sehol nem sikerült az oro­szoknak a határszélekről beljebb jutniok. A legközelebbi jövő fogja megmutatni: puszta demonstrációról van-e szó, amelyet a határok védelmére rendelt csapataink könnyű szerrel vissza fognak nyomni vagy nagyobb orosz haderő rendszeres támadásá­ról, amely esetben a mi operáló hadsere­günk megfelelő részének itt kell velük a küzdelmet fölvenni. Ez utóbbi esetben sincs semmi aggodalomra ok, mert a neta­láni orosz támadás visszautasítására szük­séges haderő rendelkezésre áll. (A fenti jelentésben négy it.i. község neve szerepel: a máramarosmegyéjei Ökörmező, az ungmegyei Turjaremete és Csontos és a zemplénmegyei Szinna. — Ökörmezőn :1000 rutén és német lakik, járásbírósága, fő­szolgabírói és postahivatala van. — Tur­ Galid­efean. Orosz csendélet Eem&spgben, (Lemberg, szeptember 28. — Az „E. U." tudó­sítása.) Amikor az osztrák-magyar seregek parancsnoksága hírül adta plakátokon, hogy a lakosság viselkedjék nyugodtan és tekintse az oroszok lembergi tartózkodását ideiglenesnek, a lakosság nyugodt maradt. Mindenki tudta, hogy a kiü­rítés nem egyenlő az átadással és nem messze az idő, amikor az oroszok kitaka­rodnak a városból és ismét a régi rend áll helyre. Mindamellett a lakosság egy része el­menekült. Különösen az orosz zsidók. A város­ban jobbára lengyelek és rutének maradtak. Amikor az orosz katonák bevonultak a városba, nem rakoncátlankodtak. Az orosz csapatok parancsnoka ígéretet tett, hogy katonái között a fegyelmet fönn fogja tartani és a katonák mindent készpénzzel fognak vásárolni. A tá­bornoknak ez az ígérete azonban nem vált be, mert az orosz katonák olyan bonokkal fizetnek, amelyeket semmiféle hivatal nem vált be. A hírhedt orosz korrupció máris fölütötte a fe­jét. Egy nyomda összejátszott a hadvezetőség­gel és számtalan bűnt nyomatott. Ezzel azután nagyarányú csalást követtek el. A bűnösök megbüntetését ugyan kilátásba helyezték, de a károsultak semmiféle kárpótlást nem kaptak. A város tömve van katonákkal. Az ágyukat az utcákon állították föl. A gépfegyverek a lőté­ren vannak. Azt rebesgetik, hogy az oroszok a városból fogják magukat védeni. Ez a hír na­gyon megdöbbentette a lakosságot. Az orosz posta is már megkezdte működését. Az orosz közigazgatási szervek is dolgoznak. Az oroszok azonban tisztában vannak azzal, hogy az osz­trák-magyar seregnek nem sokáig fognak tudni ellentállani. Az orosz rubel szintén özönlik, de azért a koronával nem tud versenyezni. A ko­ronát ugyanis teljes értékben fogadják el, míg a rubelt nem. Rubelekből néhány hazaáruló rutén nagyon gyorsan meggazdagodott. Az orosz hadsereg állapota egyáltalán nem jó. A rettenetes időjárás nagyon megviselte őket. Csodálatos, de az orosz katona sem a hideget, sem az esőt nem bírja elviselni. Úgy ődönge­nek az utcán, mintha mindnyájan betegek len­nének. Ezt a betegséget úgy igyekeznek kikú­rálni, h­og­y rettenetesen isznak. Katonát vatki nélkül látni nem lehet. A tisztek járnak elöl a jó példával. Mámorosan ténferegnek az egyik 9 A „szeretett zsidóit". *. Kozák­ok rémuralma Oroszlengyelországban. A krakói „Cas"-ban írja egy Oroszlengyel­országból érkező utas a következőket: Oroszlengyelország­­i kisvárosaiban feled­hetetlen, néha tragikomikus, néha véres je­lenetek játszódnak le mostanában. A kozá­kok, akik ismét bevonultak a lengyel fal­vakba és városokba, a maguk módja szerint garázdálkodnak ott. Radomban, a vendéglőben ülve, láttam, hogy egy csapat kozák vágtat át a városon. A kozákok mögött egy tömeg ember sietett. A tömeg között három zsidót vezettek, egyik ünnepi selyemkaftánban, a másik kettő éjjeli öltözetben. Mindhárom halvány, ré­mült, rimánkodó. Hitsorsosaik tömege sírva vette őket körül. — Mi történt? — kérdeztem kíváncsian. —• Mind a három zsidót fölakasztják,­­ válaszolt valaki röviden. Mind a zsidókat ösz­szeterelték, hogy a kivégzést nézzék végig. — Hát mi a bűnük? Senki sem tudott határozott választ adni. Valószínűleg valami szolgálatot tett a három szegény zsidó a porosz katonaságnak. Kis­vártatva végre volt hajtva a kivégzés. Mint egy birkanyájat, úgy hajtották vissza a ko­zákok városukba a jajveszékelő radomi zsi­dókat. V. Utcasarkon egy zsidóasszony gyümölcsöt és cukrot árint. Körtét veszek nála. Két kozák bukkan föl mellettem. Vállukon a fegyver, kezükben a lovaglóostor, a „nagajka". A kozákok meg­töltik zsebüket a gyümölccsel. Amikor a fe­neketlen zsebekben már nincs hely, a legna­gyobb nyugalommal eltávoznak. A szegény zsidóasszony félénken meg­jegyzi: • — Egy csomó körte hat kopek. — Hat kopek? Jól van! Egy rúgással föllöki a kozák a kosarat, amelyben körte és szilva volt, másik rúgás­sal a sütemény kerül az utcára. A másik ko­zák követi társa példáját.­­­ Itt a hat köpekedé­si hivatalban útleveleket állítanak ki Varsó felé. A nyomtatványokat egy kozák tölti ki. A másik szobában várakoznak az útlevélkérők, csaknem valamennyien zsidó kereskedők. Mielőtt a parancsnokló kozák színe előtt megjelenhetnének, egy fiatal, alig húsz éves, izmos kozák sorba állítja őket és mindegyikhez ezt a rövid fölszólítást intézi: Ide a pénzt! A kozák kezében kisebb ezüst pénzek, gyak­ran egész rubelek tűnnek el. Mindegyiknél NÉPSZAVA ig14 szeptember­­ig. jaremete az Ung völgyében fekszik, har­madfélezer, nagyjában rutén lakossággal. — Szinna járási székhely Zemplénben, 3000 lakosa van, akiknek nagy része tót. — Cson­tos kisközség a nagybereznai járáshoz tartozik, körülbelül 1500 lakosa van, legnagyobb részük rutén vasútállomás, postaügynökség, távirda­hivatal. Negyvenegy kilométerre fekszik a ha­tártól.) kávéházból a másikba. A városban az iskolák és a színházak zárva vannak. Csak a mulatók vannak nyitva. Lemberg, a hajdani jámbor vá­ros, mulatós várossá vedlett át. Éjjel-nappal hangos a részeg katonák kurjongatásától. A­ lakosság szívszorongva lesi, mikor tűnnek föl végre az osztrák-magyar hadsereg szuronyai. A németek hadjárata * Orosz foldzun. Megkezdik­ a támadást az olaszok ellen• (Berlin, szeptember 28.) A keleti harctér főhadiszállásáról a következőket jelenti a „Lokalanzeiger" tudósító­ja: A csapatoknak engedett nagyon szükséges rövid pihenés után most általában és nagy erővel indul meg ismét a támadás, amelynek színterét a német keleti hadvezetőség teljesen orosz földre tette át. Bialistok—Grodno—Olita— Mosajki az a vonal, amelyen a német táma­dás haladni fog. Ez a harcvonal körülbelül ötszáz kilométernyire fog kiszélesedni. A do­log természeténél fogva és a német haditerv titokbantartásának szempontjából a német haderők elosztásáról közelebbi részleteket nem szabad közölni. Ossoviec és Libau sorsa a legrövidebb idő alatt el fog dőlni. Az előbbinek modern várfalai körül már dü­börögnek a német ostromágyúk.­­A kelet­poroszországi tavas vidék fensíkjáról áttere­­­lődött a harc szintere Lomza- és Szuvalki-kor­mányzóságokra. Samsonov orosz tábornok Narev-serege a tannenbergi döntő vereség óta megszűnt létezni. Néhány kisebb csapat­testét és szétvert portyázó kicsiny csoport­jait, úgyszintén tartalékformációit is a varsói, ostrolenkai és lomsai helyőrségek vették föl. Rennenkamp tábornoknak min­den hadműveletre képtelen seregéből egyes részek maradtak meg, amelyek most az ossowieci vár körül levő orosz védelmi gyűrű réseit töltik ki. Grodnóban gyülekeztek a kaukázusi második és a 22-ik hadtest egyes csapatai és kisebb tartalékformációi, ame­lyek nyilván a Lyck mellett szenvedett ve­reség után menekültek a Grodnó felé. Az orosz hadvezetés a kovnó meglehetősen mo­­­dernül épített vár védelmére külön hely­, őrséget küldött. Rennenkamp seregéből és a szibériai hetedik hadtestből egyes csapat-, részeket az orosz hadvezetés visszarendelt. Ez a helyzet keleten­ azt a megjegyzést teszi, hogy ez a pénz na­­­gyon kevés. —Aki utazni akar, fizessen. Gsejteket akartok csinálni, akkor hadd keressenek testvéreink is! És újra kezdi a pénzszedést. Megint cseng a pénz kisebb és nagyobb darabokban. Ekkor fölnyílik az ajtó, de nem az, amely a pa­rancsnok szobájába vezet, hanem egy másik szobába. A fiatal kozák megragadja a leg­közelebb álló zsidót, belöki a szobába — kö­rülbelül húsz kereskedő röpül így a kozákok karjai közé, akik az ajtó mögül már lesték őket. — Most majd kaptok valamit! Várjatok csak! És suhog a nagajka, irtózatos orditás hang­zik föl, amelyet csak a gyorsan becsukott ajtók tompítanak. A fiatal kozák komoran tekint a várószobában maradt zsidókra és­ megint rákezdi­ .— Ide a pénzt! Az előbbi pillanatban lejátszódott jelenet nem téveszti célját. A kozák most sokkal gaz­dagabb adót harácsol össze. De a parancsnok elé csak kevesen jutnak azok, akik a fiatal kozák tetszését megnyerték. A többi zsidót kikergették az udvarra. És ezek még nagyon szerencsések, hogy nem küldték őket a jobb ajtó mögé, ahol a beszedett sarcot ostorcsa­pásokkal nyugtatják. Megyünk kifelé a városból. Valóságos csoda, hogy egyáltalán kocsit kaptunk. Egy­ szürke ló, amelynek oldalbordáit meg lehet számlálni, busán húzza a kocsit Hét rubelt

Next