Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)
1914-09-09 / 220. szám
XXIX. évfolyam. Budapest, 1914 szeptember 9. szerda. 220. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. 1 negyed évre...... 6.. kor. fél évre 12.— kor. egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS-sal együtt havonta 10 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Maubeuge megadta magát. A németek húsz kilométernyire vannak Paristól.— Megkezdődött a csata Páris külső erődjei előtt. — Vilmos császár tiltakozása az ellenség barbársága ellen. — Ujabb nagy harc német és orosz csapatok között? — Hogyan semmisült meg a szerb Timokhadosztály? trericiában még pihennek a feszitverek. *, Rómából világgá röppent az a hir, hogy, XV. Benedek, az új pápa legközelebb békeszózatot fog intézni a háborúskodó hatalmakhoz. A hir még megerősítésre szorul, ámbár nincs semmi hihetetlen abban, hogy a pápa legelső feladatai egyikének tartja a béke helyreállítására irányuló kísérletet. Mert akármilyen politikára készüljön is a pápai kúria új érája, ezt a lépést a hatalmak bármelyik csoportjához való viszonyának a veszedelmeztetése nélkül teheti meg. A pápa békeszózata ugyanis a hatás minden kilátása nélkül fog elhangzani, ha ugyan el fog hangzani. A huszadik század hatalmi viszonyai közt egy pápai szózat nem vethet gátat az államok versengésének. Most, amikor az, egész világon végigsöpör a háború orkánja, amikor egyes nemzetek között már nem is hatalmi versengés, hanem valóságos élethalál-harc, létkérdés a háború: most nem jelent egyebet a pápai udvar elkésett békeszózata, mint egy sablonos formalitást. A háború fékeveszett tüzes szekerét már nem lehet megállítani. A harcmodor, különösen a nyugati hadi színtéren annyira elfajult, hogy már a tisztességes ellenség sem maradhat meg a tisztességes fegyverforgatás mellett. MagaVilmos császár írja az Egyesült Államok elnökének, hogy a franciák és az angolok oly messze mentek a nemzetközi hadi jog megsértésében, hogy velük szemben most már a németek sem respektálhatják a jog szabályait. Pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a véres cárizmus szövetségesei, dum-dum lövegeik ellenére is, meddő küzdelmet folytatnak: a német hadsereg rövidesen szétmorzsolja őket. Hivatalos jelentés adja hírül, hogyMaubeuge, Észak-Franciaország utolsó erődje, amely még megkísérelte az ellentállást, hétfőn megadta magát. Negyvenezer francia katona, köztük négy tábornok, azonkívül négyszáz ágyú és rengeteg egyéb hadizsákmány került a németek kezébe Maubeuge kapitulációjával. Észak-Franciaország tehát már egészen a németeké és bizonyos, hogy nagyon rövid idő múlva Párist is magukénak mondhatják majd a németek. A legújabb hírek szerint a francia főváros sorsára nézve döntő csata folyik Páris külső erődjeitől alig húsz kilométernyire. Húsz kilométer . . . most már nem is napokat, hanem csak órákat kell számlálni, amíg a németek Páris kapujához érnek. Dolgoznak a németek ún. északi harctéren is. Berlini hír szerint német és orosz csapatok nagy harcban állanak Oroszlengyelországban és keleti Poroszországban. Egyelőre csak újsághír jelenti be ezt a csatát, de a német Hindenburg-sereg eddigi sikereit tekintve, valószínűnek kell tartani, hogy a németek ismét folytatják az előnyomulást Oroszországban. A Kelet galíciai színtéren még csönd van. A monarchia serege, amint a sajtóhadiszállásról már tegnap is jelentették, újult erővel folytatja az előkészületeket a bekövetkezendő harcokra, amelyek elé komoly bizalommal őteljes reménnyel tekint az osztrák-magyar hadvezetőség. Északon pihentek a monarchia fegyverei, miközben a déli harctéren megtörtént a mitrovicai ütközet, amelyről röviden már hírt adtunk lapunk legutóbbi számában. Az osztrák - magyar seregnek ez a győzelme sokkal nagyobb és jelentőségesebb, mint amilyennek az első órákban látszott. A szerbek komolyan gondoltak arra, hogy sikeresen megkísérelhetik a betörést Magyarország területére, s nagyban készülődtek a támadásra, főhadiszállásukat, Kragujevácból a hozzánk közelebb eső Valjevóba tették át —, de ezután a nagy kudarc után, egy egész hadosztályuk megsemmisülése után bizonyára nem mernek többé hasonló, kockázatos vállalkozásba fogni. síimet—francia háború naubeug«.« bevették a német®!«. — Tüntettek Poincaré kormánya ellen. — Megint eiszt!yec*f egy angol «irkál©. — A császár távirata Wilsonhoz, az embertelen had- Vís«!«sr®l. Minden más eseményt túlnő jelentőségében az a hir, amely arról szól, hogy Maubeuge, Északfranciaország utolsó erődje is kapitulálni volt kénytelen a németeknek. Stein főhadiszállásparancsnok szokott komoly szűkszavúságával jelenti be a nagy eseményt, amely pedig nagyon megérdemelné a bővebb részletezést is. Hogy magában véve Maubeuge meghódításának ténye milyen nagyarányú hadicselekedet, az abból is kitűnik, hogy a németek a megerősített várossal együtt negyvenezer francia katonát ejtettek foglyul és azonkívül négyszázágyút és egyéb nagymennyiségű hadianyagot zsákmányoltak. Maubeuge volt egyébként a legutolsó erődítmény északi Franciaországban, amely még ellenállhatott a német fegyvereknek. Most már ennek is vége. Ezek után már csak egy nagy, még szörnyűbb csapás vár a franciákra: a németeknek Parisba való bevonulása. Ennek az ideje is rohamosan közeleg most már, ezt érzi a kormány és a vert francia hadsereg, amely utolsó emberéig kétségbeesetten készül a fenyegetett főváros védelmére. Páris sorsa azonban végleg megpecsételődött Maubeuge kapitulációja után és ebben a percben talán csak a letiport Belgium fővárosa, Antwerpen van még reménytelenebb és szorongatottabb helyzetben. Párisban különben, amint most kiderült, nagyarányú tüntetések voltak Poincaré elnök és a francia kormány ellen, akiknek valósággal menekülniök kellett a francia nép dűlte elöl. Angliában sem lehetnek éppen nagyon népszerűek a háború intéző faktorai, mert Angliéit a szárazföldön és a tengeren egyképen csak kudarcok és vereségek érték idáig. Hovatovább több bizonyíték merül föl különben arra, hogy a franciák, az angolok és a belgák a legembertelenebb módon viselnek háborút és ez arra indította Vilmos császárt, hogy táviratban közölje az ellenséges hadviselés borzalmait Wilsonnal, az amerikai Egyesült Államok elnökével. A német császárnak az Egyesült Államok elnökéhez intézett távirata, érdekes és jellemző történelmi okmánya lesz valamikor a mostani nagy világháborúnak. Lapunk mai száma 8 oldal. '* * Páris előtt. Védekezés az utolsó emberig. Döntő csata készül, (Berlin, szeptember 8.) Franciaországból kiinduló híradások szerint a Páris védelmével megbízott francia hadsereg néhány előretolt csapata" 'és a német hadsereg jobbszárnya között megkezdődtek az apróbb ütközetek, amelyek egyre nagyobb arányt vesznek föl. Maubeuge hősiesen tartja magát tovább. (Azóta már, amint lentebb közöljük, Maubeuge is elesett. A szerk.) (Róma, szeptember 8.) A „Tribuna" Parisból sürgős táviratok útján egy közvet