Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)

1914-09-09 / 220. szám

XX­IX. évfolyam. Budapest, 1914 szeptember 9. szerda. 220. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 24.— kor. 1 negyed évre...... 6.­. kor. fél évre 12.— kor.­­ egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS-sal együtt havonta 10 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Maubeuge megadta magát. A németek húsz kilométernyire vannak Paristól.­­— Megkezdődött a csata Páris külső erődjei előtt. — Vilmos császár tiltakozása az ellenség barbársága ellen. — Ujabb nagy harc német és orosz csapatok között? —­ Hogyan semmisült meg a szerb Timok­hadosztály? trericiában még­ pihennek a feszitverek. *, Rómából világgá röppent az a hir, hogy, XV. Benedek, az új pápa legközelebb béke­szózatot fog intézni a háborúskodó hatal­makhoz. A hir még megerősítésre szorul, ámbár nincs semmi hihetetlen abban, hogy a pápa legelső feladatai egyikének tartja a béke helyreállítására irányuló kísérletet. Mert akármilyen politikára készüljön is a pápai kúria új érája, ezt a lépést a hatal­mak bármelyik csoportjához való viszo­nyának a veszedelmeztetése nélkül teheti meg. A pápa békeszózata ugyanis a hatás minden kilátása nélkül fog elhangzani, ha ugyan el fog hangzani. A huszadik század hatalmi viszonyai közt egy pápai szózat nem vethet gátat az államok versengésé­nek. Most, amikor az, egész világon végig­söpör a háború orkánja, amikor egyes nem­zetek között már nem is hatalmi versengés, hanem valóságos élethalál-harc, létkérdés a háború: most nem jelent egyebet a pápai udvar elkésett békeszózata, mint egy sablo­nos formalitást. A háború fékeveszett tüzes szekerét már nem lehet megállítani. A harcmodor, külö­nösen a nyugati hadi színtéren annyira el­fajult, hogy már a tisztességes ellenség sem maradhat meg a tisztességes fegyver­forgatás mellett. Maga­­Vilmos császár írja az Egyesült Államok elnökének, hogy a franciák és az angolok oly messze mentek a nemzetközi hadi jog megsértésében, hogy velük szemben most már a németek sem respektálhatják a jog szabályait. Pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a véres cárizmus szövetségesei, dum-dum lövegeik ellenére is, meddő küzdelmet folytatnak: a német hadsereg rövidesen szétmorzsolja őket. Hivatalos jelentés adja hír­ül, hogy­­Maubeuge, Észak-Franciaország utolsó erődje, amely még megkísérelte az ellent­állást, hétfőn megadta magát. Negyvenezer francia katona, köztük négy tábornok, azonkívül négyszáz ágyú és rengeteg egyéb hadizsákmány került a németek ke­zébe Maubeuge kapitulációjával. Észak-Franciaország tehát már egészen a­ néme­teké és bizonyos, hogy nagyon rövid idő múlva Párist is magukénak mondhatják majd a németek. A legújabb hírek szerint a francia főváros sorsára nézve döntő csata folyik Páris külső erődjeitől alig húsz kilo­méternyire. Húsz kilométer . . . most már nem is napokat, hanem csak órákat kell számlálni, amíg a németek Páris kapujához érnek. Dolgoznak a németek ún. északi harctéren is. Berlini hír szerint német és orosz csapa­tok nagy harcban állanak Oroszlengyelor­szágban és keleti Poroszországban. Egy­előre csak újsághír jelenti be ezt a csatát, de­ a német Hindenburg-sereg eddigi sike­reit tekintve, valószínűnek kell tartani, hogy a németek ismét folytatják az előnyo­mulást Oroszországban. A Kelet galíciai színtéren még csönd van. A monarchia se­rege, amint a sajtóhadiszállásról már teg­nap is jelentették, újult erővel folytatja az előkészületeket a bekövetkezendő har­cokra, amelyek elé komoly bizalommal ő­teljes reménnyel tekint­ az osztrák-magyar hadvezetőség. Északon pihentek a monarchia fegyverei, miközben a déli harctéren megtörtént a mitrovicai ütközet, amelyről röviden már hírt adtunk lapunk legutóbbi számában. Az o­s­z­t­r­á­k - m­a­gy­a­r seregnek ez a győzelme sokkal nagyobb és jelentőségesebb, mint amilyennek az első órákban látszott. A szer­bek komolyan gondoltak arra, hogy sikere­sen megkísérelhetik a betörést Magyaror­szág területére, s nagyban készülődtek a támadásra, főhadiszállásukat, Kragujevác­ból a hozzánk közelebb eső Valjevóba tet­ték át —, de­ ezután a nagy kudarc után, egy egész hadosztályuk megsemmisülése után bizonyára nem mernek többé hasonló, kockázatos vállalkozásba fogni. síimet—francia háború naubeug«.« bevették a német®!«. — Tüntettek Poincaré kormánya ellen. — Megint eiszt!yec*f egy angol «irkál©. — A császár távirata Wilsonhoz, az embertelen had- Vís«!«sr®l. Minden más eseményt túlnő jelentő­ségében az a hir, amely arról szól, hogy Maubeuge, Északfranciaország utolsó erődje is kapitulálni volt kény­telen a németeknek. Stein főhadiszál­lásparancsnok szokott komoly szűk­szavúságával jelenti be a nagy ese­ményt, amely pedig nagyon megérde­melné a bővebb részletezést is. Hogy magában véve Maubeuge meghódításá­nak ténye milyen nagyarányú hadicse­lekedet, az abból is kitűnik, hogy a né­metek a megerősített várossal együtt negyvenezer francia katonát ejtettek foglyul és azonkívül négyszáz­­ágyút és egyéb nagymennyiségű hadi­anyagot zsákmányoltak. Maubeuge volt egyéb­ként a legutolsó erődítmény északi Franciaországban, amely még ellenáll­hatott a német fegyvereknek. Most már ennek is vége. Ezek után már csak egy nagy, még szörnyűbb csapás vár a franciákra: a németeknek Parisba való bevonulása. Ennek az ideje is ro­hamosan közeleg most már, ezt érzi a kormány és a vert francia hadsereg, amely utolsó emberéig kétségbeesetten készül a fenyegetett főváros védel­mére. Páris sorsa azonban végleg meg­pecsételődött Maubeuge kapitulációja után és ebben a percben talán csak a letiport Belgium fővárosa, Antwerpen van még reménytelenebb és szoron­gatottabb helyzetben. Párisban külön­ben, amint most kiderült, nagyarányú tüntetések voltak Poincaré elnök és a francia kormány ellen, akiknek való­sággal menekü­lniök kellett a francia nép dűlte elöl. Angliában sem lehetnek éppen nagyon népszerűek a háború in­téző faktorai, mert Angliéit a száraz­földön és a tengeren egyképen csak kudarcok és vereségek érték idáig. Hovatovább több bizonyíték merül föl különben arra, hogy a franciák, az angolok és a­ belgák a­ legembertelenebb módon viselnek háborút és ez arra in­dította Vilmos császárt, hogy távirat­ban közölje az ellenséges hadviselés borzalmait Wilsonnal, az amerikai Egyesült Államok elnökével. A német császárnak az Egyesült Államok elnö­kéhez intézett távirata, érdekes és jel­lemző történelmi okmánya lesz vala­mikor a mostani nagy világháborúnak. Lapunk mai száma 8 oldal. ­ '* * Páris előtt. Védekezés az utolsó emberig. Döntő csata készül, (Berlin, szeptember 8.) Franciaországból kiinduló híradások szerint­ a Páris védelmé­vel megbízott francia hadsereg néhány elő­retolt csapata" 'és a német hadsereg jobb­szárnya között megkezdődtek az apróbb üt­közetek, amelyek egyre nagyobb arányt vesznek föl. Maubeuge hősiesen tartja ma­gát tovább. (Azóta már, amint lentebb kö­zöljük, Maubeuge is elesett. A szerk.) (Róma, szeptember 8.) A „Tribuna" Pa­risból sürgős táviratok útján egy közvet­

Next