Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)

1914-10-14 / 255. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre........ 14.— kor. | negyed évre... 1.— kor. fél évre 12.— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29.és József 3-30.) KIADÓHIVATAL. VI., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Útközben. A minap este a Közúti villamos egyik kocsijára fölszállott a Rákóczi-út és Körút keresztezésénél egy sebesült katona. Fölkötve a keze, a felső kabátja csak a vál­lára volt vetve, mert fájós kezével nem igen tud belebújni a kabátba. Baljában bot volt. Az arcán heves fájdalmak nyoma. Úgy lát­szik, nem régen jöhetett Budapestre vala­melyik harctérről, mert nem ismerte még a budapesti közúton érvényes szabályokat, amelyek szerint sebesült katonáknak is fizetni kell az utazásért. A kalauz fölszólí­tására azzal a kérdéssel válaszolt: Hát itt fizetni kell ! A kalauz igenlő válaszára az­után ép balkezével megpróbálta előszedni erszényét, amely valahogy az ellőtt karja alatt meghúzódó zsebben volt. Nem sikerült neki. A kalauz szégyenkezve, belső ellent­állását nehezen küzdve le, a katona fölszólí­tására azután belenyult a zsebbe, kivette az erszényt s abból a 12 fillért. — Nem tehetek róla — mondotta röstel­kedve a kalauz — de szigorú rendeletünk van, hogy senkinek sem szabad jegy nélkül utazni. Látva ezt a jelenetet, eszünkbe jutott az a rendelet, amellyel a közúti vasút igaz­gatósága megokolta, miért nem szállít­ jegy nélkül sebesült katonákat sem. Az igazga­tóságnak ragaszkodnia kell ahhoz az elv­hez, hogy jegy nélkül senki sem utazhat a társaság kocsijain — hangzott ez a ren­delet. Szabadjegyeket ad a Közúti, de an­nak az elvnek, hogy jegy nélkül nem lehet utazni, épségben kell maradnia, épségben még háborúban is. A háború sok mindent összetör és megsemmisít: életet, keresetet, terveket, életörömöt, családot, otthont. De annak az elvnek, hogy a Közútin csak jegy­gyel szabad utazni — mint a torony ormá­nak az árvízből, ki kell merednie az általá­nos özönvízből. Jó elv ez a közúti vasút részvényesei számára, amiről mindenki meggyőződhetik, aki a társaság kocsijain utazik. A sebesült katonák nagy része csak azért szedi ki kalauzi vagy másféle segít­séggel az erszényt a zsebéből, mert nagyon sok már az ép kezében kuporgatja a fillé­reket, amelyekből az osztalék gyűlik a részvényesek számára. Igaz ugyan, hogy ha az ember gondolkodni kezd, ennek az „elvnek" tiszteletben tartását éppen olyan fölháborítónak tarthatja, mint a másik vasúttársaságnak, a Városinak az intézke­dését, amellyel a sebesült katonákat a per­ronokra internálja: leülni csak annak a katonának van joga, akinek pénze van.­­Akinek „csak sebe" van , annak nem sza­bad leülnie. S így látja az ember, miképen buknak egymásra, taszigálják egymást, ütik meg egymás sajgó sebét a Városi vil­lamos sárga kocsijainak indulásakor beteg katonák. De vannak elvek, amelyek min­dennél följebb valók. Az élet értéke a há­borúban alászáll , de a pénz, a tőke, a rész­vényes érdeke nem olyan dolog, amelyet a háború érintene. Pedig talán ezek a sebe­sült katonák inkább védik a Közúti, Vá­rosi és egyéb vagyonok épségét, mint a magukét. Ha a háború rossz fordulatot vesz, ha ellenséges betörés árasztja el az országot, a gazdagok, a részvényesek, a tőkepénzesek vagyona nagyobb veszede­lemben forog, mint azoké, akiknek a bá­bom már amúgy is elpusztította egyetlen vagyonát: testük épségét. Elégedjenek meg a tőkepénzesek azzal, hogy a katonák az életüket és testi épségüket teszik koc­kára, ne vegyenek el tőlük garasokat és en­gedjék őket leülni! Igaz, hogy a magyar közmondás szerint az úr a pokolban is ar és, úgy látszik, a háborúban is az. De ettől a szegényedéstől még urak maradhatnak a részvényesek továbbra is. Más kép, de ugyanoda mutat. Budapest­ről a­ nyugati pályaudvarról este fél tízkor indul Bécsbe a vonat. Ezzel a vonattal min­dig rengeteg sebesült katona is utazik. Be­rakják őket rendes harmadosztályú ko­csikba, amelyek mellett most már néha egy­egy másodosztályú betegszállító­ kocsi is jár. A katonák a harmadik osztályban sem pa­naszkodnak. Jókedvűek s végig ülik bizo­nyára az egész éjszakát, mert nincs helyük, hogy kinyújtózzanak. Ők nem látják, de aki szociális érzéssel megy végig e vonat előtt, sokszor érzi vérbeborulni a szemét és ököl­be szorulni a kezét. A beteg katonákat szál­lító harmadosztályú zsúfolt kocsi mellett ott sorakozik a kényelmes, jó nyugvást kí­náló hálókocsi. Benne vetett ágy várja a pénzes embereket, az ép testűeket, akiket fájdalom nem gyötör, akiknek testét golyó nem járta, srapnel nem szaggatta, akik tegnap is, ma is, holnap is vetett ágyban aludtak, jól éltek, tisztálkodtak. Nem köve­telünk hálókocsit a beteg katonák számára, mert kinevetnének bennünket, nem azt sem, hogg­y a gazdagoknak ne járassanak hálóko­csikat. Csak a tényt mutatjuk meg, amelyet a háború sem szüntet meg, amelyet a seb és fájdalom, a közösség védelmében szerzett seb sem szüntet meg. A részvényes érdeke, a harmadik osztály és a hálókocsi között való ellentét túléli a háborút is, nincs golyó, nincs srapnel, nincs szolidaritási érzés, amely ezt áthidalná vagy eltüntetné ... Utazva ismeri meg az ember az életet. Nem is kell napokig, hetekig utazni, hogy vilá­got lásson az ember. Villamoskocsin vagy Budapesttől Újpestig is bejárhat az ember két világot VTV Lapunk mai száma 12 oldal. A háború északon . * Lemberg megtisztult as elienséj­t©I ? — Az oroszok Lemberg körül pusztítanak. — Przemysz körül győzelmesen üldözik az ielenséget. Menekülés közben s®k orosz a San­­iogóba full — ilany ütközet a Visztula mentén. — A Kárpátokban még kisebb csatározások folynak. A németek elsülyesztettek egy orosz páncélost. Úgy látszik, az oroszoknak Przem­yil volt az a kemény dió, amelyet sehogy sem tudtak összeroppantani. Pedig óriási erő­feszítéssel dolgoztak azon, hogy hatal­mukba kerítsék Galíciának ezt a leg­nagyobb katonai erősségét. Ez a kudarc magyarázza meg némiképen, az oroszok részéről azokat az elkeseredett harcokat, amelyek a vár körül még itt-ott folynak. De hamarosan megtisztul majd Przem­ysl környéke is az ellenségtől. A hadvezetőség legújabb jelentése szerint már csak a vár keleti oldalán vannak ellenséges csapatok. Másutt már elvonultak. A monarchia ka­tonái azonban folyton üldözik a menekülő orosz seregeket, amelyek olyan eszeveszett futásnak eredtek, hogy amikor Sosnovicá­nál — Przemysltól északra, körülbelül 35 kilométernyire — át akartak kelni a San­folyón vert hidakon, ezek közül a rémítő tolongás következtében több beszakadt és nagyon­ sok orosz a vízbe fúlt. A felszaba­dult vártól keletre, Chyrovonál még tart a harc. Itt a monarchia csapatai megfuta­mítottak egy kozák hadosztályt, amely Drohobyc felé — Chyrovotól délkeletre — menekült. Az oroszok lábai alatt egész Ga­líciában megingott már a talaj. Lemberg körül — állítólag — minden megerősített helyet a levegőbe röpítenek. Sőt arról is van hír, hogy magából Lembergből is kivonul­tak volna és háromszázezer főnyi seregük­kel máris átlépték Galícia határát, hogy az oroszlengyelországi új harcvonalakon, egyrészt Varsó—Iwan­gorod—Breszlitovsk területén, másrészt Luc­k—Dubno—Bovno tájékán gyülekezzenek és helyezkedjenek el. Mindez csöppet sem hangzik valószínűt­­lenül, ha tekintetbe vesszük, hogy a néme­tek már erősen szorongatják Varsót. Az oroszok siető visszavonulása mindenesetre ezzel van összefüggésben. Úgy lehet tehát, hogy a harctér már a legközelebbi időben teljesen orosz földre helyeződik át. A német tengeralattjáró naszádok orosz vizeken is megkezdték működésüket. A Finn-öbölben több orosz hadihajót vettek üldözőbe­­és az egyiket, a „Pallada" nevű

Next