Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)

1914-10-17 / 258. szám

1914 októ­ber 12. NÉPSZAVA nnUaumTimiT. A fővárosi kórházi bizottság pénteken délelőtt ülést tartott. Az ülés megnyitása után az elnök bejelentette, hogy a főváros a belügyminiszter felhatalmazása alapján 3580 ágyas barakkszerű­ kórházat épít sebesültek részére. A kórház épít­kezési munkálatai egy-két napon belül megin­dulnak és remény van rá, hogy tizenöt nap alatt már átadhatják rendeltetésének. A kórház épí­tési költségeit, valamint az ápolási költségeket is a hadügyi kincstár viseli. A kórház vezetésé­vel Weithstrdt János dr. főorvost bízták meg. * Az ö­nkéntes őrsereg első csoportjának eskü­tétele Csütörtökön befejeződött. Mindazok, akik behívót kaptak, de a megjelenésben valami aka­dályozta őket, 10-én, vasárnap, reggel 8-tól este 7-ig pótlólag tehetik le az esküt.­­ * A lábbadozó katonák napidíjai. A polgár­mester a Budapesten tartózkodó, lábbadozó és szabadságolt katonák ellátása ügyében körren­deletet adott ki, amelyben a többi között a kö­vetkezőket mondja: Az utóbbi időben gyakran megtörtént, hogy a különböző kórházparancs­­nokság által Budapestre szabadságolt lábba­dozó sebesült katonák ellátás, sőt élelem híján szűkölködve, részint a hadsegélyző hivatalhoz, részint az Auguszta-alaphoz és a városi Nép­segítő Irodához, részint pedig az egyes kerületi elöljáróságokhoz fordultak segélyért. A I. had­testparancsnokság most rövid úton arról értesít bennünket, hogy a hadügyminiszternek egy, e tárgyban kiadott rendelete értelmében a sza­badságolt közös hadseregbeli katonák rendes napi iletményükön felül napi, 1 korona 70 fillér pótlékot kapnak a katonai kincstártól. Közli ezután a nyugd­íj­pótlék kifizetésének a helyisé­geit. *­­A katonáknak szánt adományok szállítása. A kereskedelemügyi miniszter még szeptember hóban megengedte, hogy a Máv­ a „Táborban levő katonák részére szánt szeretetadományo­kat", úgymint alsó és felső ruházati cikkeket, dohány-, szivar-, bor-, csokoládé- és cukorka­küldeményeket díjmentesen szállítson a Had­segélyző Hivatalba. Hasonló díjmentességet engedélyeztek a következő vasutak: az Arad— Csanád­i, a Kassa—Oderberg-i, a Máramarosi sóvasút, a Mohács—Pécs­i, a Nagyváradi vá­rosi, a Nyíregyházvidéki kisvasút, a Rózsa­völgyi gazdasági vasút, a Szlavóniai dráva­vidéki helyiérdekű vasút, a Tátrai helyiérdekű villamos vasút és a Vajdahunyad—Gyalár­i helyiérdekű vasút. TTT A háború és a kábel. * Az elvágott összeköttetés. A háború mindjárt a kezdetén hatásos bi­zonyítékát szolgáltatta annak, milyen módon igyekszik Anglia biztosítani a világtengeren való uralmát. Az angol hajók már augusztus 5-én elvágták a fontosabb német tengeralatti kábeleket. Ennek az eljárásnak kettős jelen­tősége van: elsősorban Angolországnak lehe­tővé vált, hogy az egész világot, de nevezete­sen Északamerikát elárassza hazug, szenzá­ciós híreivel; továbbá a kábelek alapos el­pusztításával azt a nagyszabású célt követ­ték, hogy az idegen vizeken tartózkodó né­met hajóknak és a gyarmatoknak lehetet­lenné tegyenek minden összeköttetést és érintkezést az anyaországgal. Ezt az utóbbi szándékot azonban nagyjából meg lehetett hiúsítani a szikratávíróval. Az angolok pusz­tító művének a káros hatása azonban igen érzékenyen nyilvánul meg a hírszolgálat dolgában és ha a tengeri háború nagyobb terjedést ölt, ennek a hátrányai még szembe­ötlőbben fognak érvényesülni. Mert rendezett kábelösszeköttetés nélkül bizonyos körülmé­nyek között a flottát dezorganizálhatják és megakadályozzák az egységes vezetést; a haditengerészet mindenesetre kétszeres harci készséggel dolgozik, ha saját kábelösszekötte­tése van. Spanyolországnak például az volt a szerencsétlensége az Amerikával folytatott háborújában, hogy nem volt saját kábelössze­köttetése Kubával, így az amerikaiaknak, miután két döntő spanyol kábeltáviratot el­fogtak, könnyű dolguk volt: a spanyol flottát csapdába csalták és megsemmisítették. A múlt évszázad végéig Angolország volt a világkábel-egység ura. Ezt a körülményt elsősorban annak köszönhette, hogy a brit birodalom kezdettől fogva, tengeri erejének megfelelő módon vette a kezébe a kábelt és másrészt annak, hogy a nagy sikereken fel­buzdulva, a kábelrendszert szilárd monopó­liummá tette. Először angol vezetés alatt ,rövid kábelvo­nalakat raktak le, így Dover és Calais, An­golország, Belgium és Hollandia között. 1858-ban fektették le az első kábelt az Atlanti­tengeren keresztül; a vállalkozás nem sike­rült. 1866-ban újabb kísérletet tettek és ez sikerült. Angolországot összekötötték Észak­amerikával. Ettől kezdve a világkábel háló­zata hatalmasan és gyorsan fejlődött. Az an­gol és az amerikai magántőke nagy buzga­lommal látott a kábeltáviratozás fejlesztésé­hez, miután ez meglehetősen nagy haszonnal biztatott. Nemsokára az egész világot össze­kötötték tengeralatti kábellel. Valamely ká­belvonal kiépítésénél természetesen gazda­sági és politikai szempontok döntenek, mert mindenekelőtt ezek érdekében működik. Angolország haladt legelöl. A kormány minden aggodalom nélkül a magántőkére bíz­hatta a kábelhálózatokat, mert biztos volt ab­ban, hogy ez öntudatosan támogatja az an­gol érdekeket, azonkívül minden angol ká­beltársaság az állammal kötött külön szerző­dés alapján köteles előnyben részesíteni a bi­rodalmi kormány, valamint az egyes gyak­­anti kormányok táviratait. Ezek a hivatalos táviratokat a meghatározott árak feléért to­vábbítják. A tervezett kábel egyetlen állo­mását sem szabad külföldi hivatalnoknak kezelnie, épp úgy nem szabad a vonalakat va­lamely külföldi hivatalba bevezetni, sem va­lamely külföldi kormány ellenőrzése alá he­lyezni. Háború, fölkelés vagy egyéb hirtelen támadt bonyodalmak esetén a kormánynak jogában áll birtokába venni mindazokat az állomásokat, amelyek angol területen vagy angol protektorátus alatt vannak és ezeket meghatározott kártalanítás ellenében mind­addig használnia, amíg ezt szükségesnek tartja. Ezeket a kikötéseket az angol tengeri ká­bel­politika irányelvének nevezhetjük; min­denütt, ahol csak alkalom kínálkozik, az an­gol érdekeket támogatják. Franciaországnak, amíg a brit birodalom veszedelmes gyar­mati vetélytársa volt, különösen sokat kellett szenvednie az angol kábelegység miatt. Gyakran megtörtént, hogy rendkívüli fon­tosságú táviratokat napokig föltartóztattak Londonban, hogy az angol kormány időt nyerjen a megfelelő intézkedések megtéte­lére. Az angol kábelcenzúra a búr háború alatt érte el csúcspontját. Valamennyi Dél­afrikába vagy onnét küldött táviratot a leg­szigorúbb cenzúra alá vettek, bárkihez is in­tézték azokat. Ez a túlhajtott szigorúság a többi hatalma­kat arra késztette, hogy saját kábelvonala­kat létesítsenek. Németországnak 1900 szep­tember 1-seje óta saját kábelösszeköttetése van Északamerikával. 1904 június 1-én egy második kábelvonalat helyeztek el. Mind a két vonal Emdenből az Azori-szigeteken ke­resztül fut Newyorkba. Az Egyesült Álla­mokkal és Hollandiával együtt Németország egy másik kábelvonalat fektetett le Kelet­ázsiába, ahonnét a nagy északi kábeltársa­ságnak egy vonala vezet Kopenhágába. 1909-ben új német kábelt fektettek le Borkum és a Kanári-szigetek között (Délamerika), ame­lyet a következő esztendőben tovább vezettek Libéria afrikai köztársaságba, hogy onnét 1911-ben megint visszavezessék a délamerikai partokhoz (Pernambucohoz). Német részről különös fontosságot tulajdonítottak annak, hogy elkerüljék az angol területeket, így a német állomásokat kizárólag semleges vagy legalább is német-barát területen állítot­ták föl. De mindezek az elővigyázati rendszabá­lyok nem tudták megakadályozni azt, hogy az angolok a német kábeleket keresztülvág­ják, még­pedig semleges vizeken. TW 5 UTOLSÓ HÍREK * * *. A „Morning Post" a francia­­országi harcokról. (London, október 10. — „M. T. I.") A „Mor­ning Post" a franciaországi harcokról azt írja, hogy a németek az utolsó hetekben heves tá­m­­adásokat intéztek a szövetségesek haderői el­len, hogy a centrumot áttörjék, de visszaverték őket. A harcok nagyon komoly jellegűek vol­­tak. Egyes jelek arra vallanak ugyan, hogy a németek lassan-lassan tért nyernek, nagyjában azonban a pozíciók változatlanok maradnak. A múlt éjjel 10.000 főnyi francia gyalogságot gyors motorkocsikon az egyik szárnyról a má­sikra szállítottak. Mindegyik kocsin 50 katona foglalt helyet. A lövöldözés éjjel-nappal szaka­datlanul folyik az egész vonalon, de nem egyen­lő intenzitással. A harcoló csapatok nagyrészt megelégszenek azzal, úgy látszik, hogy az ellen­séget emlékeztessék arra, hogy pozíciójukban vannak. Mihelyt gyalogsági mozdulatokat vesz­nek észre, az ütegek akcióba lépnek, különösen estefelé, amikor a lövészárkokban levő csapa­tokat fölváltják. Egyes helyeken az ellenséges lövészárkok csak néhány száz méternyi távol­ságra vannak egymástól. Minden mozdulat a legnagyobb veszéllyel jár. Időről-időre, úgy­látszik, mintha kölcsönösen megegyeznének ab­ban, hogy a harcot szüneteltetik. A katonák al­szanak, kártyáznak, játszanak vagy énekelnek. ||||IH I III) I MIMIKnwi mm A trónörököspár merénylői. A tarajevoi tárgyalás. Cabrilovics Veliko vádlott kihallgatását folytatták a pénteki tárgyaláson, aki többek közt a következőket vallotta: Egy napon Jovanovics pópával Mezgrajába lovagolt. Az úton meglátta Milovics és kérdezte, hogy hová megy. Milovics erre azt mondta, hogy őt keresi. Két diák akarja őt fölkeresni. Egy bozótból Princip és Graber jöttek vele szemben. A diákok arra kérték a vádlottat, hogy szerezen nekik egy kocsit Tuzlára. Ő ezt megígérte nekik, de föltűnt neki, hogy a diá­kok valamit rejtegetnek maguknál és mint­hogy tudta, hogy a trónörökös Boszniába jön, megkérdezte tőlük, nem terveznek-e valamit a trónörökös ellen. Princip erre azt mondta, hogy merényletet akarnak a trónörökös ellen elkö­vetni és Princip megfenyegette a vádlottat, hogy elpusztítja, ha nem hallgat. Biztos volt abban, hogy Princip mögött forradalmi szerve­zet áll és hogy erős kezek vesznek részt ebben az ügyben, mert különben nem tudtak volna bombákat szerezni. Az összeesküvőket Kerovics házába vitte, itt elhelyezte a fegyvereket és megszerezte az ösz­szeeskü­vőknek az őket Tuzlába­ vivő kocsit. Mielőtt Kerovics házát elhagyták, Princip kérte a vádlottat, adjon neki ajánlólevelet Tuzlába. A vádlott adott is egy levelet Jovano­vics Miskóh­oz. Megváltoztatja a vizsgálat folyamán tett vallomását, miszerint ő kifejezetten említést tett volna Jovanovics Misko előtt, a diákoknak a trónörökös ellen tervezett merényletéről és ezt akként módosítja, hogy erre már nem em­lékszik, de mindenesetre az volt a szándéka, hogy ezt Jovanovicsnak megmondja. Beismeri, hogy Belgrádból jövő fölszólításra, állítólag irodalmi célokra, a zvorniki kerület egy részének pontos leírását készítette el. Eb­ben a leírásban az összes szerb családoknak leg­pontosabb leírása foglaltatik, úgyszintén az összes utak, folyók, patakok, kutak, egyszóval a legteljesebb helyrajzi ismertetése a vidék­nek. Ezért a munkáért ötven dinárt kapott Belgrádból. Hercegovinát illetőleg ugyanilyen leírást készített Dedier tanár. Az ügyésznek arra a kérdésére, hogy tudta-e, hogy a diákok bombái Szerbiából származnak, azt feleli, hogy igen, mert tudja, hogy Szerbiában küzdenek" ilyen fegyverekkel. Azt is tudta, hogy ha no­,­ jár a diákok kezére, a szerb forradalmárok őt elpusztítják. MINDEN CÍMVÁLTOZÁS alkalmával szüksé­ges az előbbi lakcím pontos megadása. Vi­dékre utazó olvasóinknak is csak azon eset­ben küldhetünk lapot, ha fővárosi lakcímü­ket közlik velünk. A kiadóhivatal.

Next