Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)
1914-10-18 / 259. szám
Budapest, 1914 október 19. hétfő. 260. szám»ZLII. évfolyam. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évra ........ 24.—kor. I negyed évre...... fő—kor. fél évre 12.— kor. egy hóra ..— kor. A ,,SZOCIALIZMIUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VHI., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vh., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Enni kell! A kormány figyelmébe ajánljuk a következő tényeket: Az emberek éhesek és enni kelk Ezt a rossz, régi szokást nem szüntette meg a háború. A búza métermázsája Budapesten 41 korona felé jár. A fehér kenyér kilogramja 60 fillért túlhalad. A barna kenyér kilogramja is túl van az 50 filléren. A bab literje 56 fillér. Ma még csak október 17-ike van és így nem ehettük még meg mindazt a gabonát, ami termett. A búza métermázsája Budapesten 41 korona felé jár, noha Magyarország gabonatermelő ország, amely búzával el tudja látni a magyar és osztrák fogyasztást. Németország búzaszükségletének kétharmad részét behozatal útján szokta födözni és mégis azon a napon, amikor Budapesten 41 korona volt a búza, Berlinben 31 korona volt. Berlinben az ugyanolyan minőségű kenyér kilója legalább 10 fillérrel olcsóbb, mint Budapesten. Enni kell. De mit együnk? — kérdi sok millió ember ma az országban. Joggal kérdjük ezt a kormánytól a sok éhes ember nevében, hogy mit együnk . Kossutány Tamás dr. a nagybirtokosok lapjában, a „Köztelekében, október 10-én azt írta, hogy „ugyanazon pénzért manapság csal: felényi kenyeret kaphatunk, mint pár év előtt". Ugyanannyi pénzért felényi kenyeret — írja a nagybirtokosok lapja. Ez nagyon szép, mert a felényi kenyér is kenyér és ha nem is elég kenyér, de valamelyes kenyér. De kinek van ma, dolgozó embernek, ugyanannyi pénze, mint ezelőtti A felemunkaidőt dolgozó munkásoknak, a hetenként csak 3—4 napot dolgozó munkásoknak, a munkanélkülieknek, az állástalan magánalkalmazottaknak és kereskedelmi alkalmazottaknak, a rendes jövedelmüket mellékkeresetekkel és adósságokkal kiegészítő százezernyi hivatalnoknak és szabadfoglalkozású embernek — szóval az egész városi népség túlnyomó részének ma legföljebb feleannyi pénze van, mint ezelőtt. Pele pénz és felényivel drágább kenyér — ez már azt jelenti, hogy csak negyedannyi kenyeret lehet enni, mint ezelőtt. És mivel a dolgozó osztályok túltápláltak azelőtt sem voltak: egy negyedrésze a régi kenyérmennyiségnek mégis csak kissé kevés. Úgy, hogy megismételve a régi igazságot, hogy enni kell, joggal kell hozzá tennünk: együnk, de mit? Kenyeret nem lehet, mert nem telik rá. Ha pedig nem lehet kenyeret enni, akkor éhezni kell, mert akinek nem telik kenyérre, az" nem ehetik" pecsenyét. A kenyérhiány vagy kenyérdrágulás, ami egyre megy, éhség veszedelmét jelenti a szegény és kisjövedelmű emberek milliónyi társadalmára, ahol a kenyér a legfőbb táplálék. A kenyérdrágulás hatásai nem egyenlők az egész társadalomra nézve: a gazdagokat kevésbé sújtja, mint a szegényeket. Több okból. Először azért, mert a szegények jövedelmük nagyobb részét költik általában élelmiszerekre, mint a gazdagok. Ha a jövedelem 1200 márkánál kevesebb, akkor élelmiszerekre az egész jövedelem 59,7°/o-a megy; ha a jövedelem 4000—5000 márka között van, akkor élelmiszerekre a jövedelem 34,7%-át kell elkölteni. Az alábbi táblázat világosan és fokozatosan mutatja ezt az összefüggést. Ha a jövedelem (Grotjahn—Kaupp : Handwörterb. der soc. Hygienes. II. 118.) Az élelmiszerek minden megdrágulása aránytalanabbul sújtja a szegényt, mint a gazdagot. A szegények jövedelmének hattized részét adóztatják meg, a gazdagok jövedelmének csak háromtized részét. Az ország lakosainak túlnyomó nagy része nevében van hát jogunk azt követelni a kormánytól, hogy tegyen valamit haladéktalanul az élelmiszerek megdrágulása ellen, mert ha nem tesz, ez olyan, mintha a szegényekre kétszer olyan súlyos adót róna, mint a gazdagokra. Ami az élelmiszerekre általában áll, még fokozottabb mértékben áll a kenyérre. A kenyérdrágulás a vagyontalanok megadóztatása. F. Hirschfeld szerint (olvasható a Mosser Tugendreich nagy gyűjteményes munkájában, a „Krankheit und soziale Lage"-ban) a kenyér-, burgonya-, húsfogyasztás így alakul a társadalmi és vagyoni helyzet szerint. Látnivaló, hogy a szegények aránytalanul több kenyeret fogyasztanak, mint a jobbmódúak. A kenyérdrágaság jobban sújtja a szegényt, mint a gazdagot. A drága kenyér is fordított adó : minél szegényebb valaki, annál jobban adózik azoknak, akik a kenyér, a gabona, a liszt urai. Mindezekre való tekintettel s ama elég gyakran nem hangoztatható alapelvnél fogva, hogy enni kell, sürgős beavatkozást követelünk azok ellen, akik miatt nem lehet már ma kenyeret sem vásárolni. A kenyéruzsora minden előidézője ma a legveszedelmesebb belső ellenség. Akár a nagybirtokosok, akár a malmok, akár a gabonaspekulánsok miatt fenyegeti az éhség és rongálja már ma a rosszul tápláltság az ország dolgozó osztályait, mindegyik ellen minden eszközzel föl kell lépnie a kormánynak. A háborúnak és nyomornak ezek ellen a vámszedői ellen minden eszköz jogosult és minden eszköz helyes. Aki a kenyeret megdrágítja, aki a gabonát eldugja, hogy az árakat fölhajtsa, aki a gyomrunkra spekulál és az éhségből akar hasznot húzni, az van olyan ellenség, mint az orosz vagy a szerb. Az ellenség, amely el akarja vágni valahol a mi csapataink trénjét, ugyanazt teszi, mint a kenyéruzsorások: mindketten a táplálkozás lehetőségétől akarják megfosztani a kenyérre és élelemre ráutaltakat. Anglia, amely kalózkodásával el akarja vágni az élelmiszerbehozatalt, nem tesz mást, mint azok, akik magas áraikkal, nyerészkedéseikkel, spekulációikkal ki akarnak bennünket éheztetni. Az ország határaiból kiverték az oroszokat, de a kenyéruzsorások ellen még semmi sem történt. Mindaddig, amíg valamilyen törvény hatályon kívül nem helyezi azt a régi elvet, hogy enni kell: a kenyéruzsorások ellen való erélyes és haladéktalan föllépést a kormány első feladatának ítéljük. Ha nem volna búza, gabona, kenyér az országban, a kormánynak, amely most egymaga az egész ország és társadalom, akkor is kötelessége volna erről gondoskodni. De kell lenni és van is bőven gabona, csak eldugják, hogy fölhajtsák az árakat és kifosszanak bennünket és kifosszák a hadsereget. Ezek ellen, a kenyérnek és háborúnak ezek ellen a közveszedelmes uzsorásai ellen minden eszköz a helyén való: az elkobzástól a bebörtönzésig, a nyilvános pellengérre állítástól a hatósági ármegszabásig és kényszereladás elrendeléséig. Miután senkinek sincs módjában vagy akaratában éhínség elé vinni a népet, követeljük, hogy a kormány egész hatalmával lépjen föl a kiéheztetők hada ellen, akár a nagybirtokosok, akár a malombárók, akár a tőzsdeüzérek szövik és szőtték ezt az összeesküvést a nép legkezdetlegesebb jogai és érdekei ellen. Enni kell! Kenyeret követelünk! Gyors és erélyes rendszabályokat! ••• élelmiszerre márka megy kevesebb mint 1200 59.7%" 1200-tól 1600-ig 56.2% 1600-tól 2000-ig 52.5% 2000-től 2500-ig 49.1% 2500-tól 3000-ig 44.2% 3000-től 4000-ig 38.7% 4000-től 5000-ig 34.7% összesen 44.8%1 A napi kenyér, burgonya Ixus fogyasztás gram gram gram munkásnál 470 550 135 szegényebb nőné 350 430 63 orvosnál 210 220 280 • jómódú nőnél 110 90 230 Lapunk mai száma 16 oldal.