Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)

1914-10-18 / 259. szám

Budapest, 1914 október 19. hétfő. 260. szám»­ZLII. évfolyam. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évra ........ 24.—kor. I negyed évre...... fő—kor. fél évre 12.— kor.­­ egy hóra ..— kor. A ,,SZOCIALIZMIUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VHI., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vh., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Enni kell! A­ kormány figyelmébe ajánljuk­ a követ­kező tényeket: Az emberek éhesek­ és enni kelk Ezt a rossz, régi szokást nem szüntette m­eg a háború. A búza métermázsája Budapesten 41 ko­rona felé jár. A fehér kenyér kilogram­ja 60 fillért túlhalad. A barna kenyér kilo­gram­ja is túl van az 50 filléren. A bab li­terje 56 fillér. Ma még csak október 17-ike van és így nem ehettük még meg mindazt a gabonát, ami termett. A búza métermázsája Budapesten 41 ko­rona felé jár, noha Magyarország gabona­termelő ország, amely búzával el tudja látni a magyar és osztrák fogyasztást. Né­metország búzaszükségletének kétharmad részét behozatal útján szokta födözni és mégis azon a napon, amikor Budapesten­ 41 korona volt a búza, Berlinben 31 korona volt. Berlinben az ugyanolyan minőségű kenyér kilója legalább 10 fillérrel olcsóbb, m­int Budapesten. Enni kell. De mit együnk? — kérdi sok millió ember ma az országban. Joggal kérdjük ezt a kormánytól a sok éhes ember nevében, hogy mit együnk . Kossutány Ta­más dr. a nagybirtokosok lapjában, a „Köz­telekében, október 10-én azt írta, hogy „ugyanazon pénzért manapság csal: felényi kenyeret kaphatunk, mint pár év előtt". Ugyanannyi pénzért felényi kenyeret — írja a nagybirtokosok lapja. Ez nagyon szép, mert a felényi kenyér is kenyér és ha nem is elég kenyér, de valamelyes kenyér. De kinek van ma, dolgozó embernek, ugyanannyi pénze, mint ezelőtti A fele­munkaidőt dolgozó munkásoknak, a heten­ként csak 3—4 napot dolgozó munkások­nak, a munkanélkülieknek, az állástalan magánalkalmazottaknak és kereskedelmi alkalmazottaknak, a rendes jövedelmüket mellékkeresetekkel és adósságokkal kiegé­szítő százezernyi hivatalnoknak és szabad­foglalkozású embernek — szóval az egész városi népség túlnyomó részének ma leg­följebb feleannyi pénze van, mint ezelőtt. Pele pénz és felényivel drágább kenyér — ez már azt jelenti, hogy csak negyedannyi kenyeret lehet enni, mint ezelőtt. És mivel a dolgozó osztályok túltápláltak azelőtt sem voltak: egy negyedrésze a régi kenyér­mennyiségnek mégis csak kissé kevés. Úgy, hogy megismételve a régi igazságot, hogy enni kell, joggal kell hozzá tennünk: együnk, de mit? Kenyeret nem lehet, mert nem telik rá. Ha pedig nem lehet kenyeret enni, akkor éhezni kell, mert akinek nem telik ke­nyérre, az" nem ehetik" pecsenyét. A­ ke­nyérhiány vagy kenyérdrágulás, ami egyre megy, éhség veszedelmét jelenti a szegény és kisjövedelmű emberek milliónyi társa­dalmára, ahol a kenyér a legfőbb táplálék. A ken­yérdrágulás hatásai nem egyenlők az egész társadalomra nézve: a gazdagokat kevésbé sújtja, mint a szegényeket. Több okból. Először azért, mert a szegények jö­vedelmük nagyobb részét költik általában élelmiszerekre, mint a gazdagok. Ha a jö­vedelem 1200 márkánál kevesebb, akkor élelmiszerekre az egész jövedelem 59,7°/o-a megy; ha a jövedelem 4000—5000­ márka között van, akkor élelmiszerekre a jövede­lem 34,7%-át kell elkölteni. Az alábbi táb­lázat világosan és fokozatosan mutatja ezt az összefüggést. Ha a jövedelem (Grotjahn—Kaupp : Handwörterb. der soc. Hygienes. II. 118.) Az élelmiszerek minden megdrágulása aránytalanabbul sújtja a szegényt, mint a gazdagot. A szegények jövedelmének hat­tized részét adóztatják meg, a gazdagok jövedelmének csak háromtized részét. Az ország lakosainak túlnyomó nagy része nevében van hát jogunk azt követelni a kormánytól, hogy tegyen valamit haladék­talanul az élelmiszerek megdrágulása ellen, mert ha n­em tesz, ez olyan, mintha a szegé­nyekre kétszer olyan súlyos adót róna, mint a gazdagokra. Ami az élelmiszerekre általában áll, még fokozottabb mértékben áll a kenyérre. A kenyérdrágulás a vagyontalanok meg­adóztatása. F. Hirschfeld szerint (olvas­ható a Mosser Tugendreich nagy gyűjte­ményes munkájában, a „Krankheit und soziale Lage"-ban) a kenyér-, burgonya-, húsfogyasztás így alakul a társadalmi és vagyoni helyzet szerint. Látnivaló, hogy a szeg­ények aránytala­nul több kenyeret fogyasztanak, mint a jobbmódúak. A kenyérdrágaság jobban sújtja a szegényt, mint a gazdagot. A drága kenyér is fordított adó : minél szegényebb valaki, annál jobban adózik azoknak­, akik a kenyér, a gabona, a liszt urai. Mindezekre való tekintettel s ama elég gyakran nem hangoztatható alapelvnél fogva, hogy enni kell, sürgős beavatkozást követelünk azok ellen, akik miatt nem le­het már ma kenyeret sem vásárolni. A kenyéruzsora minden előidézője ma a legveszedelmesebb belső ellenség. Akár a nagybirtokosok, akár a malmok, akár a gabonaspekulánsok miatt fenyegeti az éhség és rongálja már ma a rosszul tápláltság az ország dolgozó osztályait, mindegyik ellen minden eszközzel föl kell lépnie a kormány­nak. A háborúnak és nyomornak ezek ellen a vámszedői ellen minden eszköz jogosult és minden eszköz helyes. Aki a kenyeret megdrágítja, aki a gabonát eldugja, hogy az árakat fölhajtsa, aki a gyomrunkra spe­kulál és az éhségből akar hasznot húzni, az van olyan ellenség, mint az orosz vagy a szerb. Az ellenség, amely el akarja vágni valahol a mi csapataink trénjét, ugyanazt teszi, mint a kenyéruzsorások: mindketten a táplálkozás lehetőségétől akarják meg­fosztani a kenyérre és élelemre ráutaltakat. Anglia, amely kalózkodásával el akarja vágni az élelmiszerbehozatalt, nem tesz mást, mint azok, akik magas áraikkal, nye­részkedéseikkel, spekulációikkal ki akarnak bennünket éheztetni. Az ország határaiból kiverték az oroszokat, de a kenyéruzsorá­sok ellen még semmi sem történt. Mindaddig, amíg valamilyen törvény ha­tályon kívül nem helyezi azt a régi elvet, hogy enni kell: a kenyéruzsorások ellen való erélyes és haladéktalan föllépést a kormány első feladatának ítéljük. Ha nem volna búza, gabona, kenyér az országban, a ko­­rmánynak, amely most egymaga az egész ország és társadalom, akkor is köte­lessége volna erről gondoskodni. De kell lenni és van is bőven gabona, csak eldug­ják, hogy fölhajtsák az árakat és kifossza­nak bennünket és kifosszák a hadsereget. Ezek ellen, a kenyérnek és háborúnak ezek ellen a közveszedelmes uzsorásai ellen min­den eszköz a helyén való: az elkobzástól a bebörtönzésig, a nyilvános pellengérre állí­tástól a hatósági ármegszabásig és kény­szereladás elrendeléséig. Miután senkinek sincs módjában vagy akaratában éhínség elé vinni a népet, követeljük, hogy a kor­mány egész hatalmával lépjen föl a kiéhez­tetők hada ellen, akár a nagybirtokosok, akár a malombárók, akár a tőzsdeüzérek szövik és szőtték ezt az összeesküvést a nép legkezdetlegesebb jogai és érdekei ellen. Enni kell! Kenyeret követelünk! Gyors és erélyes rendszabályokat! ••• élelmiszerre márka megy kevesebb mint 1200 59.7%" 1200-tól 1600-ig 56.2% 1600-tól 2000-ig 52.5% 2000-től 2500-ig­ 49.1%­ 2500-tól 3000-ig 44.2% 3000-től 4000-ig 38.7% 4000-től 5000-ig 34.7% összesen 44.8%1 A napi kenyér, burgonya Ixus fogyasztás gram gram gram munkásnál 470 550 135 szegényebb nőné 350 430 63 orvosnál 210 220 280 • jómódú nőnél 110 90 230 Lapunk mai száma 16 oldal.

Next