Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)

1914-10-20 / 261. szám

1914 október 20. NÉPSZAVA orosz fősereget annál nagyobb erővel vehes­sék­­üldözőbe. Seregünk tegnap Kőrösmező felé haladtában Szurdok községnél hat sza­bad kozákot megszalasztott, miután előbb óriás veszteséget okozott az ellenségnek. Csapataink tovább haladtak előre és egyre a határ felé szorították az ellenséget. Dél­után már Szidovecnél álltak katonáink. Itt tüzérségünk irtózatos ágyutüzet zúdított az ellenségre, amely nagy veszteségek árán visszavonult Kőrösmező felé. Kőrösmezőnél nagy erővel támadták meg csapataink a határig visszaszorított oroszokat. "A csata még ma hajnalban is tartott. Az oroszok föl­gyújtották Körösmezőt, ami nyilván annak a jele, hogy helyzetük itt is tarthatatlanná vált és föladták ezt az utolsó máramarosi községet is. Az ellenséges tűzben a székelyek jártak elől, akik hozzájuk méltó hősiesség­gel viselkedtek. Az oroszok vesztesége na­gyon nagy, nálunk kevés a sebesülés. Az esziszesse éjféli támadlással» (Bécs, október 19.) A „R­eichspost"-nak a német keleti hadseregnél időző haditudósí­tója jelenti: Az oroszok az eddig tett tapasz­talatok szerint, úgy látszik, az éjjeli támadá­sok módszerét részesítik előnyben. Ebben is a japánok voltak az oroszok tanítómesterei, mert az orosz-japán háborúban az orosz ve­reségek fő okai a japánok tüzérségi fölénye mellett a meglepő éjszakai támadások vol­tak. Bár az orosz gyalogság látszólag eléggé gyakorlott az éjszakai támadásokban, mégis hiányzik e nagy emberáldozatokat kiváló­­vállalkozás sikerének fő feltétele: az orosz gyalogság fölénye. Hiányosak továbbá a tü­zérségi előkészületek. Az eddigi harcok tel­jességgel veszteségnélküliek voltak a német­hadsereg számára, ellenben erős vesztesége­ket hoztak már, újabban is Wennenkamp orosz seregénel­. Zendülő orosz kf5t®yiák. (Szófia, október. 19.) Az „Utro" jelenti, hogy a szibériai orosz csapatok között zendülés tört ki, amelynek leverésére két ezredet küldtek­. 7Y7 látta. Az önkéntes úgy érezte, mintha fejé­ben tű­z égne és csodálkozva látta, hogy nad­rágjából vér folyik. A nadrág odaragadt a combjához. Azt gondolta, hogy egy sebesült­höz dörzsölődött vagy talán az őrvezető vére és ment tovább, ezt magával cipelve. Csak később gondolt arra, hogy bizonyára ő maga is megsebesült. Nem is akart ezzel törődni, mert hiszen ez mit sem használ, csak a sebe­sülttel biztos helyre akart jutni. Már nem is tudta, hogy mióta vánszorognak. Egyszer csak egy tarka posztóhoz ért. Zászló volt! Ezredének zászlója és a zászlótartó holtan feküdt mellette, ujjaival görcsösen fogva még most is a zászló nyelét. Az önkéntes lehajolt, megfogta a nehéz zászlót, a holt zászlótartó hűséges ujjai közül csak nehezen tudta kivenni. De a zászló nehéz volt és bal­kezével az őrvezetőt kellett tartania. A saját vére is folyt és érezte, hogy percről-percre mint tűnik el ereje. Összeszedte minden ere­jét, fölemelte a zászlót és meglobogtatta. Hogy jelt adjon az osztrákoknak... De már­nem tudott tovább menni. A zászló lobogott és ő azt hitte, hogy a mieink már közeled­nek. Azután a zászló posztójával letakarta vérző sebét, másik kezével még mindig gör­csösen fogta az úrvezetőt, de már maga sem tudott erről. És várt. Így találták meg este az osztrákok. Megkapta az arany vitézségi érdemkeresz­tet és most a kórházban gondolkozhatok azon, hogy az ő világos szkepticizmusába, az ő mindent bíráló józanságába h­ogy került bele ez a hősiesség. Ünneplik vitézségéért, ő tisztogatja szemüvegét, kér egy pár újabb fizikai könyvet és mosolyog, csodálkozva és hitetlenkedve. ború a franciákkal. E­ lsülyedt nég­y német hajó. — Meg­­kezdődtek újból a harcok. A franciák balszárnyán ismét megkez­dődött a nagy harc. Részint belga, részint francia földön folyik és a franciák lassan hátrálni kénytelenek. A harcvonal a ten­ger közelében levő Nieuport belga város­kától Lille-ig, majd innen nyugatra ha­tolva, Arras-ig terjed. A leghevesebb har­cok Ypern és Lille tájékán folynak. A né­metek kettős célt akarnak elérni a har­cokkal. Ha sikerül áttörniök a francia sereg balszárnyát, akkor övék a tenger­part Calais-ig, ahonnan már Angliát fe­nyegethetik komolyan, tehát ezt a vonalat az angolok és franciák a végsőkig védel­mezik. Másrészt szabad lenne az út előt­tük Páris felé is, mert a francia balszárny kénytelen lesz, hogy a bekerítést elkerülje, Parisig visszavonulni és ott, Páris alatt vívni meg az utolsó küzdelmet, vagy délre vonulva, a hadsereg centrumához csatla­kozni, de ez esetben a németek ellentállás nélkül egész Parisig nyomulhatnának és a franciák csak oldalt támadhatnák meg, nem épen kedvező kilátásokkal, a német hadseregét. De mindkét esetben rohamosan közelednének a végső döntéshez. Amíg a szárazon a németek győzelmesen nyomulnak előre, a tengeren ma, ha nem is éppen nagyon súlyos, de mégis érezhető csapás érte. Négy kisebb hajójuk harcba szállt túlnyomó angol erővel és erős küzde­lem után a négy német hajó elsülyedt. An­gliára olyan sok csapást mértek a németek a tengeren, hogy valószínűleg ujjongani fognak, de örömüket nagyon erősen tompí­tani fogja, hogy a gyarmatokon, főleg Egyiptomban mind veszedelmesebbé válik­­Anglia helyzete. Mai híreink a háborús eseményekről a következők : Hírek a Starctérről. A német főhadiszállás jelentése. (Berlin, október 19.' Nagy főhadiszállás, október 18, délelőtt.) A nyugati hadszínté­ren a tegnapi, nap általában nyugodtan telt el. A helyzet változatlan. (Berlin, október 19.) 'A nagy vezérkar közli . (Főhadiszállás, október 19, délelőtt.) Az ellenség, támadási kísérleteit a Lille-től nyugatra és északnyugatra elterülő vidé­ken csapataink az ellenségnek erős veszte­ségeket okozva, visszaverték. A francia főőhadiszállás jelentése. (Páris, október 18. — Rómán át.) A francia főhadiszállás október 16-án a következő, ok­tóber 15-én éjjel 11 óráról szóló jelentést adta közre: A beérkezett információink nagy általánosságban vannak tartva. Azokból, amelyeket ma este kaptunk, arra következ­tetünk, hogy a helyzetben nincsen semmi je­lentősebb változás. Újabb csaták. (Kopenhága, október 19.) A „Berlinske Ti­dende" londoni jelentése szerint csütörtök óta Ypres és Courtrai környékén kétségbeesett csata folyik, ahol az antwerpeni német csapa­tok a franciák legszélső balszárnyát támadják nagy hevességgel, hogy ezáltal a belgiumi né­met nyugati szárny és a franciaországi német jobbszárny között összeköttetést létesítsenek. Egyúttal egy erős német hadtest megtámadta az ostendei angol helyőrséget, valamint a francia tengerészkatonákat, akik a belgáknak Dunkerque felé való visszavonulását fedezték. A harc kimenetele nem ismeretes, de nem hi­szik, hogy a szövetségesek tartani tudják állá­saikat. A hadsereg mozdulatait a menekülő belga lakosság nagyon akadályozza. A legkö­zelebbi nagy csatát Dunkerque közelében fog­ják előreláthatólag megvívni, mert itt az an­golok és a franciák a város körül erősen elsán­colták magukat és nagy területeket víz alá he­lyeztek. A legnagyobb jelentőséggel bír ugyanis az, hogy a németek előnyomulását itt megakadályozzák, amely a szövetségesek bal­szárnya ellen irányul. (Páris, október 19.) A „Liberté" egyik levele­zője jelenti lapjának, aki legutóbb Slatebronek és Dunkerquenél ment keresztül, h­ogy a néme­tek az északi vasútvonal ellen támadást intéz­tek, amelynek következtében nagy lovasság veztetett erre a környékre.­­ Egy másik je­lentés közli, hogy október 12-én volt az első lo­vassági csata a németek és franciák között. Az összeütközés Lille környékén példátlanul heves volt. A csatatér később a Lys folyó által megszakított terület volt, amely a Calais felé nyúló deltákig húzódik, továbbá Hazebrouekon keresztül egész Lille környékéig, ahol Belgi­umot érinti és Gandnál az Escautba folyik. A negyedik német lovas brigád francia területre lépve, a Lys folyó nyugati partját követte és itt nyomult előre Hazebrouckig. Egy másik német lovas brigád a Lens keleti oldalán nyo­mult előre és eközben a német tüzérség és gya­logság heves tűzzel és erővel támadta a francia balszárnyat Arras és Bapaume között. Nagy ütközet kezededott. (Genf, október 19.) A „Journal de Genéve" hírt kapott Párisból, hogy egész Franciaor­szág visszafojtott lélekzettel lesi a hadműve­letek eredményét a balszárnyon. Különösen sokat várnak attól az ütközettől, amely Ar­mentières és az Északi-tenger között fejlő­dött ki. A németek haditerve az, h­ogy az ellenséges szárnyat bekerítik, átkarolják és így Parisba nyomulnak, de egyidejűleg Calaist is meg­szállhatják. Az Aisne mentén a küzdelem befejezettnek tekinthető, mert a döntés északon lesz. (Rotterdam, október 19.) Ypern körül a né­m­etek erős küzdelem után kiverték hadállá­saikból a franciákat. Támadnak a franciák. (Páris, október 19.) Négy kilométeredre nyugatra St. Mihieltől la Bassee községnél, ahol a Camp de Romains magaslatai kezdőd­nek, — amelyeket köztudomás szerint a né­metek foglaltak el, — a franciák ellentáma­dásba mentek át. A támadás célja az volt, hogy visszafoglalják az erődöket és elfoglal­ják a Meuse (Maas) környékét is, amely ezeket a pozíciókat uralja. Elsülyedt négly német hajó. (Berlin, október 19.) A Wolff-ügynökség hivatalosan jelenti e hónap 18-tól. Tizenhe­tedikén délután a „S. 115.", „S. 117.", „S. 118." és „S. 119." torpedónaszádaink a hollandiai partok közelében ütközetbe bocsátkoztak az „Undaunted" angol cirkálóval és négy angol torpedórombolóval. Hivatalos angol jelentés szerint a német torpedónaszádokat elsülyesz­tették. Legénységük közül harmincegy em­bert angol partra szállítottak. — Behncke, a tengerészeti vezérkar főnökének helyettese. (A hivatalos jelentésben említett torpedó­naszádok 1902-ben épültek, egyenként 420 tonna tartalmúak, három 5 centiméteres ka­liberű ágyúval és három torpedótanszírozó apparátussal voltak fölszerelve. Gyorsaságuk óránként huszonhat tengeri mérföld s legény­ségük 56—56 főből állott. Az angol cirkáló, az „Undaunted", amely a német torpedónaszoidokat elpusztította, tel­jesen modern hajó, amely még csak az idén készült el s tavasszal bocsátották vízre. Az „Undaunted" 125 méter hosszú, 12 méter széles és hat 10 centiméteres kaliberű ágyúval van fölszerelve. Gépe 30.000 lóerős, a­ hajó óránként 29 tengeri mérföld gyorsaság­gal tud haladni.) * * 3

Next