Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)
1914-10-20 / 261. szám
1914 október 20. NÉPSZAVA orosz fősereget annál nagyobb erővel vehesséküldözőbe. Seregünk tegnap Kőrösmező felé haladtában Szurdok községnél hat szabad kozákot megszalasztott, miután előbb óriás veszteséget okozott az ellenségnek. Csapataink tovább haladtak előre és egyre a határ felé szorították az ellenséget. Délután már Szidovecnél álltak katonáink. Itt tüzérségünk irtózatos ágyutüzet zúdított az ellenségre, amely nagy veszteségek árán visszavonult Kőrösmező felé. Kőrösmezőnél nagy erővel támadták meg csapataink a határig visszaszorított oroszokat. "A csata még ma hajnalban is tartott. Az oroszok fölgyújtották Körösmezőt, ami nyilván annak a jele, hogy helyzetük itt is tarthatatlanná vált és föladták ezt az utolsó máramarosi községet is. Az ellenséges tűzben a székelyek jártak elől, akik hozzájuk méltó hősiességgel viselkedtek. Az oroszok vesztesége nagyon nagy, nálunk kevés a sebesülés. Az esziszesse éjféli támadlással» (Bécs, október 19.) A „Reichspost"-nak a német keleti hadseregnél időző haditudósítója jelenti: Az oroszok az eddig tett tapasztalatok szerint, úgy látszik, az éjjeli támadások módszerét részesítik előnyben. Ebben is a japánok voltak az oroszok tanítómesterei, mert az orosz-japán háborúban az orosz vereségek fő okai a japánok tüzérségi fölénye mellett a meglepő éjszakai támadások voltak. Bár az orosz gyalogság látszólag eléggé gyakorlott az éjszakai támadásokban, mégis hiányzik e nagy emberáldozatokat kiválóvállalkozás sikerének fő feltétele: az orosz gyalogság fölénye. Hiányosak továbbá a tüzérségi előkészületek. Az eddigi harcok teljességgel veszteségnélküliek voltak a némethadsereg számára, ellenben erős veszteségeket hoztak már, újabban is Wennenkamp orosz seregénel. Zendülő orosz kf5t®yiák. (Szófia, október. 19.) Az „Utro" jelenti, hogy a szibériai orosz csapatok között zendülés tört ki, amelynek leverésére két ezredet küldtek. 7Y7 látta. Az önkéntes úgy érezte, mintha fejében tűz égne és csodálkozva látta, hogy nadrágjából vér folyik. A nadrág odaragadt a combjához. Azt gondolta, hogy egy sebesülthöz dörzsölődött vagy talán az őrvezető vére és ment tovább, ezt magával cipelve. Csak később gondolt arra, hogy bizonyára ő maga is megsebesült. Nem is akart ezzel törődni, mert hiszen ez mit sem használ, csak a sebesülttel biztos helyre akart jutni. Már nem is tudta, hogy mióta vánszorognak. Egyszer csak egy tarka posztóhoz ért. Zászló volt! Ezredének zászlója és a zászlótartó holtan feküdt mellette, ujjaival görcsösen fogva még most is a zászló nyelét. Az önkéntes lehajolt, megfogta a nehéz zászlót, a holt zászlótartó hűséges ujjai közül csak nehezen tudta kivenni. De a zászló nehéz volt és balkezével az őrvezetőt kellett tartania. A saját vére is folyt és érezte, hogy percről-percre mint tűnik el ereje. Összeszedte minden erejét, fölemelte a zászlót és meglobogtatta. Hogy jelt adjon az osztrákoknak... De márnem tudott tovább menni. A zászló lobogott és ő azt hitte, hogy a mieink már közelednek. Azután a zászló posztójával letakarta vérző sebét, másik kezével még mindig görcsösen fogta az úrvezetőt, de már maga sem tudott erről. És várt. Így találták meg este az osztrákok. Megkapta az arany vitézségi érdemkeresztet és most a kórházban gondolkozhatok azon, hogy az ő világos szkepticizmusába, az ő mindent bíráló józanságába hogy került bele ez a hősiesség. Ünneplik vitézségéért, ő tisztogatja szemüvegét, kér egy pár újabb fizikai könyvet és mosolyog, csodálkozva és hitetlenkedve. ború a franciákkal. E lsülyedt négy német hajó. — Megkezdődtek újból a harcok. A franciák balszárnyán ismét megkezdődött a nagy harc. Részint belga, részint francia földön folyik és a franciák lassan hátrálni kénytelenek. A harcvonal a tenger közelében levő Nieuport belga városkától Lille-ig, majd innen nyugatra hatolva, Arras-ig terjed. A leghevesebb harcok Ypern és Lille tájékán folynak. A németek kettős célt akarnak elérni a harcokkal. Ha sikerül áttörniök a francia sereg balszárnyát, akkor övék a tengerpart Calais-ig, ahonnan már Angliát fenyegethetik komolyan, tehát ezt a vonalat az angolok és franciák a végsőkig védelmezik. Másrészt szabad lenne az út előttük Páris felé is, mert a francia balszárny kénytelen lesz, hogy a bekerítést elkerülje, Parisig visszavonulni és ott, Páris alatt vívni meg az utolsó küzdelmet, vagy délre vonulva, a hadsereg centrumához csatlakozni, de ez esetben a németek ellentállás nélkül egész Parisig nyomulhatnának és a franciák csak oldalt támadhatnák meg, nem épen kedvező kilátásokkal, a német hadseregét. De mindkét esetben rohamosan közelednének a végső döntéshez. Amíg a szárazon a németek győzelmesen nyomulnak előre, a tengeren ma, ha nem is éppen nagyon súlyos, de mégis érezhető csapás érte. Négy kisebb hajójuk harcba szállt túlnyomó angol erővel és erős küzdelem után a négy német hajó elsülyedt. Angliára olyan sok csapást mértek a németek a tengeren, hogy valószínűleg ujjongani fognak, de örömüket nagyon erősen tompítani fogja, hogy a gyarmatokon, főleg Egyiptomban mind veszedelmesebbé válikAnglia helyzete. Mai híreink a háborús eseményekről a következők : Hírek a Starctérről. A német főhadiszállás jelentése. (Berlin, október 19.' Nagy főhadiszállás, október 18, délelőtt.) A nyugati hadszíntéren a tegnapi, nap általában nyugodtan telt el. A helyzet változatlan. (Berlin, október 19.) 'A nagy vezérkar közli . (Főhadiszállás, október 19, délelőtt.) Az ellenség, támadási kísérleteit a Lille-től nyugatra és északnyugatra elterülő vidéken csapataink az ellenségnek erős veszteségeket okozva, visszaverték. A francia főőhadiszállás jelentése. (Páris, október 18. — Rómán át.) A francia főhadiszállás október 16-án a következő, október 15-én éjjel 11 óráról szóló jelentést adta közre: A beérkezett információink nagy általánosságban vannak tartva. Azokból, amelyeket ma este kaptunk, arra következtetünk, hogy a helyzetben nincsen semmi jelentősebb változás. Újabb csaták. (Kopenhága, október 19.) A „Berlinske Tidende" londoni jelentése szerint csütörtök óta Ypres és Courtrai környékén kétségbeesett csata folyik, ahol az antwerpeni német csapatok a franciák legszélső balszárnyát támadják nagy hevességgel, hogy ezáltal a belgiumi német nyugati szárny és a franciaországi német jobbszárny között összeköttetést létesítsenek. Egyúttal egy erős német hadtest megtámadta az ostendei angol helyőrséget, valamint a francia tengerészkatonákat, akik a belgáknak Dunkerque felé való visszavonulását fedezték. A harc kimenetele nem ismeretes, de nem hiszik, hogy a szövetségesek tartani tudják állásaikat. A hadsereg mozdulatait a menekülő belga lakosság nagyon akadályozza. A legközelebbi nagy csatát Dunkerque közelében fogják előreláthatólag megvívni, mert itt az angolok és a franciák a város körül erősen elsáncolták magukat és nagy területeket víz alá helyeztek. A legnagyobb jelentőséggel bír ugyanis az, hogy a németek előnyomulását itt megakadályozzák, amely a szövetségesek balszárnya ellen irányul. (Páris, október 19.) A „Liberté" egyik levelezője jelenti lapjának, aki legutóbb Slatebronek és Dunkerquenél ment keresztül, hogy a németek az északi vasútvonal ellen támadást intéztek, amelynek következtében nagy lovasság veztetett erre a környékre. Egy másik jelentés közli, hogy október 12-én volt az első lovassági csata a németek és franciák között. Az összeütközés Lille környékén példátlanul heves volt. A csatatér később a Lys folyó által megszakított terület volt, amely a Calais felé nyúló deltákig húzódik, továbbá Hazebrouekon keresztül egész Lille környékéig, ahol Belgiumot érinti és Gandnál az Escautba folyik. A negyedik német lovas brigád francia területre lépve, a Lys folyó nyugati partját követte és itt nyomult előre Hazebrouckig. Egy másik német lovas brigád a Lens keleti oldalán nyomult előre és eközben a német tüzérség és gyalogság heves tűzzel és erővel támadta a francia balszárnyat Arras és Bapaume között. Nagy ütközet kezededott. (Genf, október 19.) A „Journal de Genéve" hírt kapott Párisból, hogy egész Franciaország visszafojtott lélekzettel lesi a hadműveletek eredményét a balszárnyon. Különösen sokat várnak attól az ütközettől, amely Armentières és az Északi-tenger között fejlődött ki. A németek haditerve az, hogy az ellenséges szárnyat bekerítik, átkarolják és így Parisba nyomulnak, de egyidejűleg Calaist is megszállhatják. Az Aisne mentén a küzdelem befejezettnek tekinthető, mert a döntés északon lesz. (Rotterdam, október 19.) Ypern körül a németek erős küzdelem után kiverték hadállásaikból a franciákat. Támadnak a franciák. (Páris, október 19.) Négy kilométeredre nyugatra St. Mihieltől la Bassee községnél, ahol a Camp de Romains magaslatai kezdődnek, — amelyeket köztudomás szerint a németek foglaltak el, — a franciák ellentámadásba mentek át. A támadás célja az volt, hogy visszafoglalják az erődöket és elfoglalják a Meuse (Maas) környékét is, amely ezeket a pozíciókat uralja. Elsülyedt négly német hajó. (Berlin, október 19.) A Wolff-ügynökség hivatalosan jelenti e hónap 18-tól. Tizenhetedikén délután a „S. 115.", „S. 117.", „S. 118." és „S. 119." torpedónaszádaink a hollandiai partok közelében ütközetbe bocsátkoztak az „Undaunted" angol cirkálóval és négy angol torpedórombolóval. Hivatalos angol jelentés szerint a német torpedónaszádokat elsülyesztették. Legénységük közül harmincegy embert angol partra szállítottak. — Behncke, a tengerészeti vezérkar főnökének helyettese. (A hivatalos jelentésben említett torpedónaszádok 1902-ben épültek, egyenként 420 tonna tartalmúak, három 5 centiméteres kaliberű ágyúval és három torpedótanszírozó apparátussal voltak fölszerelve. Gyorsaságuk óránként huszonhat tengeri mérföld s legénységük 56—56 főből állott. Az angol cirkáló, az „Undaunted", amely a német torpedónaszoidokat elpusztította, teljesen modern hajó, amely még csak az idén készült el s tavasszal bocsátották vízre. Az „Undaunted" 125 méter hosszú, 12 méter széles és hat 10 centiméteres kaliberű ágyúval van fölszerelve. Gépe 30.000 lóerős, a hajó óránként 29 tengeri mérföld gyorsasággal tud haladni.) * * 3