Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)

1914-10-21 / 262. szám

1914 október 18. NÉPSZA¥A r— A német Belgium. Már csak a térképe­ken van meg Belgium, a valóságban német föld. Előbb német katonák járták végig, de a nyomukban megérkezett a német közigaz­gatás. Belgiumban már minden német, a posta is, a vasút is. A postabélyegek csak annyiban különböznek a német birodalmi bélyegektől, hogy keresztülnyomták rajtuk ezt a három szót: „Belgien. 10 centimes." A bankok fölé német kormánybiztosokat ültet­tek, akiknek az a feladatuk, hogy a meghódí­tott földön a lehetőség szerint visszaállítsák a normális gazdasági életet. Ezek a bankok ilyen cégírású körleveleket kaptak: „Der Kaiserliche Generalkomissar für die Banken in Belgien. 28, Rue de la Loi, Brüssel." Nem Bruxelles, hanem Brüsszel. A postabélyegző azonban a volt Belgium fővárosának mind a két nevét használja: Brüsszelt és Bruxellest. —­ A kolera. 1A belügyminiszterhez­ érke­zett jelentések szerint hétfőn Endrődön (Bé­kés), Volócon (Bereg), Tiszacsegén (Hajdú), Ipolyvisken (Hont), Huszton (Máramaros), Magyarrégenben (Marostorda), Balassagyar­maton és Ladányban (Nógrád), Esztergom­ban, Szolnokon, Lőcsén (Szepes) és Szatmár­németiben 1—1, Apatinban (Bácsbodrog), Szentmiklóson (Bereg) és Tiszasülyön (Szol­nok) 2—2, Budapesten 3, Dombostelken (Bereg) 11 és Alsóvereckén (Bereg) 40 kolera­esetet állapítottak meg. A felsorolt esetek közül tizenkilenc a solgári lakosság körében fordult elő, a többi kolera­beteg az északi harctérről visszaérkezett katona. (Itt írjuk meg, hogy október 20-iki számunk­ban is a belügyminiszter hivatalos kimutatását közöltük az országban október 18-án előfordult koleraesetekrő. Ez a kimutatás tévesen Ba­lassagyarmaton (Nógrád) 20 koleraesetről tesz említést. Nógrád megye alispánja, Nagy Mi­hály most a „Magyarország"-gal közli, hogy Balassagyarmaton csak egy koleraeset fordult elő és pedig egy húszéves katonán konstatál­ták a kolerát A tévedés onnan származhatott, hogy a minisztériumba intézett jelentésben föl­említették, hogy a koleragyanus egyén 20 éves.) — Levél a francia hadifogságból. A Károlyi Mihály gróffal Amerikában járt magyar poli­tikusok közül mostanáig Héderváry Lehel kép­viselő és Buza Barna volt képviselő sorsáról nem volt biztos értesülés. Kunfi elvtárs, majd Károlyi, Ráth, Barabás, Friedrich — az ismert viszontagságok után — hazaérkeztek. Zlinszky­ről tudják, hogy teljes biztonságban van Mad­ridban, semleges területen, csak Héderváryról és Búzáról nem lehetett tudni bizonyosat azóta, hogy Barabás Béla elvált tőlük. Most azután Buza Barnának a „Magyarország" főszerkesz­tőjéhez, intézett leveléből megtudjuk, hogy ők ketten még most is hadifoglyok Brestben. Egy kastélyban töltik fogságukat 52 fogoly tiszttel együtt és elég jól érzik magukat, sőt remélik, hogy nemsokára szabadok lesznek. — Megszökött orosz fogolytisztek. Sopronból táviratozzák. E hó 15-én két orosz fogoly­tiszt megszökött a fogságból. Az egyik Veszalov György százados, 4­5 éves, középnagyságú, őszülő hajjal és hegyes kecskeszakálla van. A másik Lebedov Péter főhadnagy, 25 éves, kö­zépnagyságú, fekete haja van, szeme sötét, arc­színe sápadt, bajusza nincs. Lebedov főhad­nagyot hétfőn a pettaui vasúti őrség Badel­wandnál elfogta és a gráci helyőrségi fogházba kísérte be. A két orosz tiszt Lublinnál került hadifogságba. Az elfogott Lebedovnál megta­lálták a szökés tervét. A főhadnagy azonban a társáról nem akar semmiféle fölvilágosítást adni. — Elgázolás. A Teréz­ körúton a 312-es számú Városi villamosvasúti kocsi elütötte Pál Péter 25 éves szeneslegényt, aki fával teli zsákkal haladt át az utcán. Beszállították a Rókus­kórházba. — Napirend: Naptár ( szerda, október 13­. Görög-orosz: október 8.) A nap két reggel­­1 óra 27 perckor, nyugszik délután 5 óra 1 perckor. — A hold két délelőtt 9 óra 40 perckor, nyugszik délután 5 óra 47 perckor. — A harctéri sebesültek látogatása a XVI. helyőrségi kórházban dél­után 1—3-ig ; a Vöröskereszt felü­gyelete alatt lévő kór­házakban délután 3—4-ig; a Dunabalparti kórházakban csakis a sebesültek hozzátartozói számára délután 1—3-ig. — Az Idd. Közép- és Déleurópában az idő enyhe és job­bára felh­ős volt; esti, a Balkán keleti részeit kivéve, szá­mos helyen esett Magyarországon enyhe, többnyire de­rült és a délnyugati részeken előfordult kevés esőt nem tekintve, száraz idő uralkodott, kedd reggelre azonban nyugat felől borulás állott be és több helyen köd kelet­kezett. A hőmérséklet maximuma 22 C fok volt Temes­várott, minimuma —1 C fok Botfalun. Déli hőmérséklet Budapesten : -10.2 Celsius. — Jóslat: Enyhe idő várható, elvétve — főleg az ország délnyugati felében — esővel. — Az Oroszki—Csaplár-ügy a Kúria előtt. A Népszava 1913 november hó 19-iki számában „A mártír a föld alatt, a gyilkos szabad" című cikk jelent meg abból az al­kalomból, hogy Csaplár Sándor agyonlőtte Oroszky Jánost. A cikk Csaplár gyilkossá­gát bérgyilkosságnak nevezi és e gyilkos­ságért a kapitalista társadalmi rendet teszi felelőssé. Mózes Károly elvtársat, a cikk szerzőjét az esküdtszék fölmentette. Az ügyész semmiségi panasza következtében a Kúria kedden tárgyalta az ügyet Vavrik Béla elnökletével. Szőke koronaügyész­helyettes kérte az eskü­dtszéki ítélet meg­semmisítését, mert a cikk a vagyonos osz­tály ellen izgatja a vagyontalan munkások osztályát. A védő, dr. Rónai Zoltán elvtárs kifejtettte, hogy a cikk nem egy osztály, hanem a kapitalista társadalmi rendszer ellen irányul. Különben sem tartja helyes­nek az ítélet megsemmisítését akkor, ami­kor a vagyonos osztályhoz tartozó esküd­tek nem látnak izgatást abban a cikkben, amely állítólag ellenük irányul. A Kúria az esküdtek fölmentő ítéletét megsemmisí­tette, Mózes Károly elvtársunkat hat havi államfogházra és egyezer korona, a Nép­szava kaucióját terhelő pénzbüntetésre ítélte. Mózes elvtársunk katonai szolgálatot teljesít. Az ítélet jelentőségét vezércikkünk méltatja. Szójáték, nem lázítás. Pataj Sándor dr. zombori ügyvéd és író a „Magyar Köztársa­ság" című lapban azt ajánlotta a független­ségi pártnak, hogy változtassa nevét „köz­társasági" pártra s hozzátette, hogy ez a név­változtatás nem is kerülne a pártnak egy ko­ronába, hanem másnak. A szegedi ügyész­ség az államforma megtámadása címén vá­dat emelt Pataj ellen, de úgy a törvényszék, mint a tábla fölmentő ítéletet hozott. A sze­gedi főügyészség semmiségi panasza folytán a Kúria is kénytelen volt ezzel az üggyel foglalkozni Vavrik Béla elnöklete alatt. A vádat Székely István dr. koronaügyészhe­lyettes képviselte, a védelmet pedig Nagy György dr. budapesti ügyvéd látta el, aki kifejtette, hogy a cikk megírása idején még szabad volt agitálni a köztársasági eszmé­ért, de a cikk nem szól a szenvedélyeknek s igy nincs benne támadás, tehát nincs bünte­tendő cselekmény. A Kúria elutasította a semmiségi panaszt azzal az indokolással, hogy az izgatás megállapításához szükséges, hogy a cikk gyűlöletet ébresszen és tárgyila­gos előadás nem alkalmas az izgatás tényé-, nek megállapítására. — Orosz fogságban. Újpest város közgyámja, ifjú Héberth Béla hosszas hallgatás után a napokban levélben tudatta a hozzátartozóival, hogy több magyar tiszttársával együtt orosz hadifogságba jutott. A többi között azt írja, hogy jól bánnak velük az oroszok. — Báró Rali Péter hadnagy és Vizin Oszkár tartalékos had­nagy, akiket két hónappal ezelőtt eltűnteknek jeleztek, most trieszti hozzátartozóikat arról értesítették, hogy orosz fogságba estek és jól érzik magukat. — Dr. Kócs István budapesti ügyvéd, a 65. gyalogezred tartalékos zászlósa a lembergi harcokban orosz fogságba jutott. Hozzátartozói a „Hilfs- und Auskunftsstelle vom Roten Kreuze" közvetítésével most több levelezőlapot kaptak tőle, amelyekben közli, hogy egészséges ée úton van Szibéria felé. — Az északeurópa—amerikai Marconi-vonal. Kopenhágából jelentik nekünk: A „Politiken"­nek jelentik Krisztiániából, hogy Stavangertől délre abbahagyták a hatalmas Marconi­állomás építését és ezzel megszűnt a dróttalan táviróvonl kiépítése, amely Északeurópát Amerikával kötötte volna össze. A Marconi­társaság azzal okolja meg a munka elhalasz­tását, hogy a h­áború tartama alatt a szükséges építkezőanyagokat nem tudja megszerezni Angliából. — A színházak s­írel. A Népoperában a századik elő­adáshoz közeledő „Vörös ördögük" szerdai előadásán, Dienzlné Ilacz Anna hangversenyez , a „Bohémek"-ból és a „Pillangó kisasszony"-ból énekel részleteket , a zon­gorakiséretet is Dienzl Oszkár látja el. Csütörtökön An­thes György lép föl és az előadás másik vendége a­­ Oxteraház baritonistája, dr. Dalnoki Viktor lesz. Ugyan­akkor Szoyer Ilona ism­ét átveszi a szerepét, Tercsit és ugyancsak ő játsza a „Mozitündér"-t is, amelynek bemu­tatóját végleg a jövő szombatra tűzték ki. Most szomba­ton K. Durigó Ilona és Fallai Anna szerepelnek, vasár­nap pedig Pálmai Ilka és Beregi Oszkár lépnek föl.­­ A Vígszínházban szerdán megismétik a szezon legvidá­mabb újdonságát, ,A gépirókisasszony"-t, amelyet a kö­zönség osztatlan tetszéssel fogadott. Csütörtökön a „Ta­karodó", Beyerlein katonai drámája kerül színre. — Választónévjegyzékösszeállítás a hábo­rús világban. A „Székely Napló", a Maros­torda vármegyei és a marosvásárhelyi nem­zeti munkapárt hivatalos lapja, jelenti: Amint Csíkszeredából írják, a megyei vá­lasztók összeírását az új törvény szerint ott befejezték. A vármegye négy választókerüle­tében 1913. évben volt összesen 5847 ország­gyűlési képviselőválasztó, 1915. évben pedig lesz 8925 választó, tehát a tiszta szaporodás 3078, ami több, mint 50 százalékos szaporo­dást jelent. — Munkáselőadás az Urániában. Október 25-én, vasárnap délelőtt 10 órakor szinre ke­rül „Waterloo és Sedan". Jegyek a Népszava kiadóhivatalában (VIII., Conti­ utca 4) 40 fillérért már most kaphatók. 211 A gyermekek és a háború.­­ Egy német katona tapasztalatai. A „Vossische Zeitung" egy tábori levelet közöl, amelyben megrázó leírását találjuk annak a nyomorúságnak, amely a háborúban még a gyerekeket, az ártatlanok legártatla­nabbjait is sújtja. A levél elmondja, hogyan érkezik meg egy német altiszt éhes legénysé­gével egy összelőtt faluba. Egy ház épen ma­radt. A katonák belépnek és hogy mit talál­nak, azt mondja el maga a levélíró: — Tehát mégis csak találunk embereket. Előrenyomulunk. „Kenyeret! Kenyeret!" — kiáltják katonáim. „Du pain!" — ismétlem franciául magyarázatul. Erre a sarokból panaszos és erőtlen hang nyöszörgi: „kenyér nincs, kenyér nincs". Az ég tudja, hányszor egymásután ismétli meg kegyelmet és szá­nalmat kérő hangon ... Közelebb lépek: egy meglehetősen jól öltözött fiatal asszony, ren­dezetlen sötét hajjal, tágra meresztett szem­mel, sápadt arccal, körülbelül háromtól tíz évesig, hét gyerekkel körülötte, akik közül kettő görcsösen kapaszkodik a karjába, a­­többiek pedig a szoknyájába és a kötényébe fogódznak. „Kenyér nincs" — hangzik sza­kadatlanul a remegő ajkakról. „Az asszony nem hazudik, bajtársak, ez valóságos éhség­torony!" — kiáltottam embereimnek. „Nem­ baj" — mondotta gyors elhatározással Fritz, valamennyiünk között a legfürgébb. „Viz, ,az van" — tette hozzá csettintve, „még pe­dig iható víz" — és a földön fekvő korsóra mutatott. „A­­tűzhely mellett rőzse hever, gyújtsatok tüzet, szedjétek össze a kávépo­rotokat, én meg majd valami harapni valót hozok, ha mindjárt az ördög karmai közül kell is kiszakítanom..." A vezényszót követtük.­­A­­tűz csakhamar pattogot és amikorra a fekete ital forrni kez­dett és összeszedtük a kezünk ügyébe­ eső bögréket, hogy azokat megtöltsük, Fritz is visszatért. A bornyúja, csákója, keze és zse­bei ,tele friss répával, amelyet csodálatos ügyességgel szedett ki a földből. Valósággal isteni lakoma, amelyhez most, amennyire le­het, leülünk. Éppen a számhoz akarom emelni a párolgó bögrét, amikor — ná­lám va­lami a térdemre kapaszkodik, megh­úzza a szakállamat és kiabál: „Papa! Papa!", amíg csak le nem teszem a bögrét és a kis ostrom­lóhoz fordulok. A három esztendős gyerek­nyitott szájú, szőke csöppség, akár a mi Hansink, csak sápadtabb és beesettebb a szeme az éhségtől, elszakította magát az anyjától. Megitatom. Egy répát dugok a szá­jába és a legényke csámcsongva kapaszko­dik belém, mintha csak nálam nőtt volna föl. A többi hat gyerek, akik ezt a tű­z fényénél megfigyelték, nem marad tovább az anyjá­nál. Mint a mókus ugranak hozzánk, kato­náim ölébe ülnek és etetik magukat, amíg csak a készlet tart. Valóságos kiskedóvó, a halál és pusztulás közepett. A kicsinyek gyorsabbak nálunk és az ételünknek leg­alább is háromnegyed része az ő mohó szá­jacskájukban tűnik el. Nekem alig jutott néhány korty kávé a gyomromba és ekkor már jött is a rendelet: „Tovább, D. felé!" És a riadó végig hangzott a holt falun. Ná­lunk a gyerekek háborúsdit játszanak az utcán, de nem is sejtik, hogy az mit jelenti

Next