Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)
1914-10-21 / 262. szám
1914 október 18. NÉPSZA¥A r— A német Belgium. Már csak a térképeken van meg Belgium, a valóságban német föld. Előbb német katonák járták végig, de a nyomukban megérkezett a német közigazgatás. Belgiumban már minden német, a posta is, a vasút is. A postabélyegek csak annyiban különböznek a német birodalmi bélyegektől, hogy keresztülnyomták rajtuk ezt a három szót: „Belgien. 10 centimes." A bankok fölé német kormánybiztosokat ültettek, akiknek az a feladatuk, hogy a meghódított földön a lehetőség szerint visszaállítsák a normális gazdasági életet. Ezek a bankok ilyen cégírású körleveleket kaptak: „Der Kaiserliche Generalkomissar für die Banken in Belgien. 28, Rue de la Loi, Brüssel." Nem Bruxelles, hanem Brüsszel. A postabélyegző azonban a volt Belgium fővárosának mind a két nevét használja: Brüsszelt és Bruxellest. — A kolera. 1A belügyminiszterhez érkezett jelentések szerint hétfőn Endrődön (Békés), Volócon (Bereg), Tiszacsegén (Hajdú), Ipolyvisken (Hont), Huszton (Máramaros), Magyarrégenben (Marostorda), Balassagyarmaton és Ladányban (Nógrád), Esztergomban, Szolnokon, Lőcsén (Szepes) és Szatmárnémetiben 1—1, Apatinban (Bácsbodrog), Szentmiklóson (Bereg) és Tiszasülyön (Szolnok) 2—2, Budapesten 3, Dombostelken (Bereg) 11 és Alsóvereckén (Bereg) 40 koleraesetet állapítottak meg. A felsorolt esetek közül tizenkilenc a solgári lakosság körében fordult elő, a többi kolerabeteg az északi harctérről visszaérkezett katona. (Itt írjuk meg, hogy október 20-iki számunkban is a belügyminiszter hivatalos kimutatását közöltük az országban október 18-án előfordult koleraesetekrő. Ez a kimutatás tévesen Balassagyarmaton (Nógrád) 20 koleraesetről tesz említést. Nógrád megye alispánja, Nagy Mihály most a „Magyarország"-gal közli, hogy Balassagyarmaton csak egy koleraeset fordult elő és pedig egy húszéves katonán konstatálták a kolerát A tévedés onnan származhatott, hogy a minisztériumba intézett jelentésben fölemlítették, hogy a koleragyanus egyén 20 éves.) — Levél a francia hadifogságból. A Károlyi Mihály gróffal Amerikában járt magyar politikusok közül mostanáig Héderváry Lehel képviselő és Buza Barna volt képviselő sorsáról nem volt biztos értesülés. Kunfi elvtárs, majd Károlyi, Ráth, Barabás, Friedrich — az ismert viszontagságok után — hazaérkeztek. Zlinszkyről tudják, hogy teljes biztonságban van Madridban, semleges területen, csak Héderváryról és Búzáról nem lehetett tudni bizonyosat azóta, hogy Barabás Béla elvált tőlük. Most azután Buza Barnának a „Magyarország" főszerkesztőjéhez, intézett leveléből megtudjuk, hogy ők ketten még most is hadifoglyok Brestben. Egy kastélyban töltik fogságukat 52 fogoly tiszttel együtt és elég jól érzik magukat, sőt remélik, hogy nemsokára szabadok lesznek. — Megszökött orosz fogolytisztek. Sopronból táviratozzák. E hó 15-én két orosz fogolytiszt megszökött a fogságból. Az egyik Veszalov György százados, 45 éves, középnagyságú, őszülő hajjal és hegyes kecskeszakálla van. A másik Lebedov Péter főhadnagy, 25 éves, középnagyságú, fekete haja van, szeme sötét, arcszíne sápadt, bajusza nincs. Lebedov főhadnagyot hétfőn a pettaui vasúti őrség Badelwandnál elfogta és a gráci helyőrségi fogházba kísérte be. A két orosz tiszt Lublinnál került hadifogságba. Az elfogott Lebedovnál megtalálták a szökés tervét. A főhadnagy azonban a társáról nem akar semmiféle fölvilágosítást adni. — Elgázolás. A Teréz körúton a 312-es számú Városi villamosvasúti kocsi elütötte Pál Péter 25 éves szeneslegényt, aki fával teli zsákkal haladt át az utcán. Beszállították a Rókuskórházba. — Napirend: Naptár ( szerda, október 13. Görög-orosz: október 8.) A nap két reggel1 óra 27 perckor, nyugszik délután 5 óra 1 perckor. — A hold két délelőtt 9 óra 40 perckor, nyugszik délután 5 óra 47 perckor. — A harctéri sebesültek látogatása a XVI. helyőrségi kórházban délután 1—3-ig ; a Vöröskereszt felügyelete alatt lévő kórházakban délután 3—4-ig; a Dunabalparti kórházakban csakis a sebesültek hozzátartozói számára délután 1—3-ig. — Az Idd. Közép- és Déleurópában az idő enyhe és jobbára felhős volt; esti, a Balkán keleti részeit kivéve, számos helyen esett Magyarországon enyhe, többnyire derült és a délnyugati részeken előfordult kevés esőt nem tekintve, száraz idő uralkodott, kedd reggelre azonban nyugat felől borulás állott be és több helyen köd keletkezett. A hőmérséklet maximuma 22 C fok volt Temesvárott, minimuma —1 C fok Botfalun. Déli hőmérséklet Budapesten : -10.2 Celsius. — Jóslat: Enyhe idő várható, elvétve — főleg az ország délnyugati felében — esővel. — Az Oroszki—Csaplár-ügy a Kúria előtt. A Népszava 1913 november hó 19-iki számában „A mártír a föld alatt, a gyilkos szabad" című cikk jelent meg abból az alkalomból, hogy Csaplár Sándor agyonlőtte Oroszky Jánost. A cikk Csaplár gyilkosságát bérgyilkosságnak nevezi és e gyilkosságért a kapitalista társadalmi rendet teszi felelőssé. Mózes Károly elvtársat, a cikk szerzőjét az esküdtszék fölmentette. Az ügyész semmiségi panasza következtében a Kúria kedden tárgyalta az ügyet Vavrik Béla elnökletével. Szőke koronaügyészhelyettes kérte az esküdtszéki ítélet megsemmisítését, mert a cikk a vagyonos osztály ellen izgatja a vagyontalan munkások osztályát. A védő, dr. Rónai Zoltán elvtárs kifejtettte, hogy a cikk nem egy osztály, hanem a kapitalista társadalmi rendszer ellen irányul. Különben sem tartja helyesnek az ítélet megsemmisítését akkor, amikor a vagyonos osztályhoz tartozó esküdtek nem látnak izgatást abban a cikkben, amely állítólag ellenük irányul. A Kúria az esküdtek fölmentő ítéletét megsemmisítette, Mózes Károly elvtársunkat hat havi államfogházra és egyezer korona, a Népszava kaucióját terhelő pénzbüntetésre ítélte. Mózes elvtársunk katonai szolgálatot teljesít. Az ítélet jelentőségét vezércikkünk méltatja. Szójáték, nem lázítás. Pataj Sándor dr. zombori ügyvéd és író a „Magyar Köztársaság" című lapban azt ajánlotta a függetlenségi pártnak, hogy változtassa nevét „köztársasági" pártra s hozzátette, hogy ez a névváltoztatás nem is kerülne a pártnak egy koronába, hanem másnak. A szegedi ügyészség az államforma megtámadása címén vádat emelt Pataj ellen, de úgy a törvényszék, mint a tábla fölmentő ítéletet hozott. A szegedi főügyészség semmiségi panasza folytán a Kúria is kénytelen volt ezzel az üggyel foglalkozni Vavrik Béla elnöklete alatt. A vádat Székely István dr. koronaügyészhelyettes képviselte, a védelmet pedig Nagy György dr. budapesti ügyvéd látta el, aki kifejtette, hogy a cikk megírása idején még szabad volt agitálni a köztársasági eszméért, de a cikk nem szól a szenvedélyeknek s igy nincs benne támadás, tehát nincs büntetendő cselekmény. A Kúria elutasította a semmiségi panaszt azzal az indokolással, hogy az izgatás megállapításához szükséges, hogy a cikk gyűlöletet ébresszen és tárgyilagos előadás nem alkalmas az izgatás tényé-, nek megállapítására. — Orosz fogságban. Újpest város közgyámja, ifjú Héberth Béla hosszas hallgatás után a napokban levélben tudatta a hozzátartozóival, hogy több magyar tiszttársával együtt orosz hadifogságba jutott. A többi között azt írja, hogy jól bánnak velük az oroszok. — Báró Rali Péter hadnagy és Vizin Oszkár tartalékos hadnagy, akiket két hónappal ezelőtt eltűnteknek jeleztek, most trieszti hozzátartozóikat arról értesítették, hogy orosz fogságba estek és jól érzik magukat. — Dr. Kócs István budapesti ügyvéd, a 65. gyalogezred tartalékos zászlósa a lembergi harcokban orosz fogságba jutott. Hozzátartozói a „Hilfs- und Auskunftsstelle vom Roten Kreuze" közvetítésével most több levelezőlapot kaptak tőle, amelyekben közli, hogy egészséges ée úton van Szibéria felé. — Az északeurópa—amerikai Marconi-vonal. Kopenhágából jelentik nekünk: A „Politiken"nek jelentik Krisztiániából, hogy Stavangertől délre abbahagyták a hatalmas Marconiállomás építését és ezzel megszűnt a dróttalan táviróvonl kiépítése, amely Északeurópát Amerikával kötötte volna össze. A Marconitársaság azzal okolja meg a munka elhalasztását, hogy a háború tartama alatt a szükséges építkezőanyagokat nem tudja megszerezni Angliából. — A színházak sírel. A Népoperában a századik előadáshoz közeledő „Vörös ördögük" szerdai előadásán, Dienzlné Ilacz Anna hangversenyez , a „Bohémek"-ból és a „Pillangó kisasszony"-ból énekel részleteket , a zongorakiséretet is Dienzl Oszkár látja el. Csütörtökön Anthes György lép föl és az előadás másik vendége a Oxteraház baritonistája, dr. Dalnoki Viktor lesz. Ugyanakkor Szoyer Ilona ismét átveszi a szerepét, Tercsit és ugyancsak ő játsza a „Mozitündér"-t is, amelynek bemutatóját végleg a jövő szombatra tűzték ki. Most szombaton K. Durigó Ilona és Fallai Anna szerepelnek, vasárnap pedig Pálmai Ilka és Beregi Oszkár lépnek föl. A Vígszínházban szerdán megismétik a szezon legvidámabb újdonságát, ,A gépirókisasszony"-t, amelyet a közönség osztatlan tetszéssel fogadott. Csütörtökön a „Takarodó", Beyerlein katonai drámája kerül színre. — Választónévjegyzékösszeállítás a háborús világban. A „Székely Napló", a Marostorda vármegyei és a marosvásárhelyi nemzeti munkapárt hivatalos lapja, jelenti: Amint Csíkszeredából írják, a megyei választók összeírását az új törvény szerint ott befejezték. A vármegye négy választókerületében 1913. évben volt összesen 5847 országgyűlési képviselőválasztó, 1915. évben pedig lesz 8925 választó, tehát a tiszta szaporodás 3078, ami több, mint 50 százalékos szaporodást jelent. — Munkáselőadás az Urániában. Október 25-én, vasárnap délelőtt 10 órakor szinre kerül „Waterloo és Sedan". Jegyek a Népszava kiadóhivatalában (VIII., Conti utca 4) 40 fillérért már most kaphatók. 211 A gyermekek és a háború. Egy német katona tapasztalatai. A „Vossische Zeitung" egy tábori levelet közöl, amelyben megrázó leírását találjuk annak a nyomorúságnak, amely a háborúban még a gyerekeket, az ártatlanok legártatlanabbjait is sújtja. A levél elmondja, hogyan érkezik meg egy német altiszt éhes legénységével egy összelőtt faluba. Egy ház épen maradt. A katonák belépnek és hogy mit találnak, azt mondja el maga a levélíró: — Tehát mégis csak találunk embereket. Előrenyomulunk. „Kenyeret! Kenyeret!" — kiáltják katonáim. „Du pain!" — ismétlem franciául magyarázatul. Erre a sarokból panaszos és erőtlen hang nyöszörgi: „kenyér nincs, kenyér nincs". Az ég tudja, hányszor egymásután ismétli meg kegyelmet és szánalmat kérő hangon ... Közelebb lépek: egy meglehetősen jól öltözött fiatal asszony, rendezetlen sötét hajjal, tágra meresztett szemmel, sápadt arccal, körülbelül háromtól tíz évesig, hét gyerekkel körülötte, akik közül kettő görcsösen kapaszkodik a karjába, atöbbiek pedig a szoknyájába és a kötényébe fogódznak. „Kenyér nincs" — hangzik szakadatlanul a remegő ajkakról. „Az asszony nem hazudik, bajtársak, ez valóságos éhségtorony!" — kiáltottam embereimnek. „Nem baj" — mondotta gyors elhatározással Fritz, valamennyiünk között a legfürgébb. „Viz, ,az van" — tette hozzá csettintve, „még pedig iható víz" — és a földön fekvő korsóra mutatott. „Atűzhely mellett rőzse hever, gyújtsatok tüzet, szedjétek össze a kávéporotokat, én meg majd valami harapni valót hozok, ha mindjárt az ördög karmai közül kell is kiszakítanom..." A vezényszót követtük.Atűz csakhamar pattogot és amikorra a fekete ital forrni kezdett és összeszedtük a kezünk ügyébe eső bögréket, hogy azokat megtöltsük, Fritz is visszatért. A bornyúja, csákója, keze és zsebei ,tele friss répával, amelyet csodálatos ügyességgel szedett ki a földből. Valósággal isteni lakoma, amelyhez most, amennyire lehet, leülünk. Éppen a számhoz akarom emelni a párolgó bögrét, amikor — nálám valami a térdemre kapaszkodik, meghúzza a szakállamat és kiabál: „Papa! Papa!", amíg csak le nem teszem a bögrét és a kis ostromlóhoz fordulok. A három esztendős gyereknyitott szájú, szőke csöppség, akár a mi Hansink, csak sápadtabb és beesettebb a szeme az éhségtől, elszakította magát az anyjától. Megitatom. Egy répát dugok a szájába és a legényke csámcsongva kapaszkodik belém, mintha csak nálam nőtt volna föl. A többi hat gyerek, akik ezt a tűz fényénél megfigyelték, nem marad tovább az anyjánál. Mint a mókus ugranak hozzánk, katonáim ölébe ülnek és etetik magukat, amíg csak a készlet tart. Valóságos kiskedóvó, a halál és pusztulás közepett. A kicsinyek gyorsabbak nálunk és az ételünknek legalább is háromnegyed része az ő mohó szájacskájukban tűnik el. Nekem alig jutott néhány korty kávé a gyomromba és ekkor már jött is a rendelet: „Tovább, D. felé!" És a riadó végig hangzott a holt falun. Nálunk a gyerekek háborúsdit játszanak az utcán, de nem is sejtik, hogy az mit jelenti