Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)
1914-10-23 / 264. szám
NÉPSZAVA y Az orosz földmunkások életéből. Ms orosz földmivelés kapitalista Jel— Munka bér lenyomás hatósági támogatással* — Gyermekmunka. A most folyó világháború folytán Oroszország belső viszonyai fokozott figyelmet érdemelnek. Mint Bernhard, a németek legmodernebb katonai irója művében részletesen kifejti, a győzelem kivívásában a fegyverzeten és vezetésen kívül döntő szereppel bír a harcoló katonaság morális állapota. A legvéresebb háború is csak a harcoló katonaság egy kis részét teszi harcképtelenné. Egy országot csak akkor lehet megverni, ha a harcoló nép legyőzöttnek érzi magát, ha nincs kedve és akarata a harc folytatására. A győzelmet sohasem az ellenségnek okozott tényleges veszteség, hanem erkölcsi összeomlása idézi elő. Ez pedig annál előbb következik be, minél kevesebb értéket tulajdonít a harcoló nép saját hazájának, minél rosszabbnak érzi az ott uralkodó állapotokat. Oroszország legnagyobb gyöngéje a háborúban az, hogy harcoló népe oly elnyomott helyzetben van, hogy semmiféle értéket saját országának, az állapotok megmaradásának nem tulajdonít. Ez főleg az orosz nép zömét képező parasztságra és földmunkásokra áll. Hogy milyen rettenetes állapotok állanak fönn Oroszországban, erre nézve gazdag anyagot tartalmaz egy most megjelent polgári könyv: Simon Blank: Die Landarbeiterverhältnisse in Russland. Az orosz földmivelésnél is azt a sajátságos tünetet látjuk, mint az orosz iparnál, hogy a legkezdetlegesebb művelési módok, hirtelen átmenet nélkül kapcsolódnak egybe a legmodernebb kapitalista formákkal. A rosszul szántott, keresett trágyázott orosz mezőkön a legmodernebb amerikai arató- és kaszálógépek dolgoznak. Az oroszt paraszt és mezőgazdasági munkás még féllábbal a középkori terménygazdálkodásban él, míg földesurai a modern idők minden újítását alkalmazzák. Ilyenformán az a gazdasági előny, amellyel a földesúri osztály a földmivelővel szemben mindenütt bír, itt a kultúrkülönbség folytán óriásivá nő és olyan viszonyokat teremt, amelyekhez hasonlókat Marx és Engels az angol kapitalizmus kezdő korából rajzolnak. A jobbágyok fölszabadításakor a részükre jutó földet elég szűkre szabták meg, hogy rövid időn belül tényleg újra visszaestek a jobbágyságba. Földjük nem elegendő a megélhetésre, földet pedig csak oly föltétellel bérelhetnek a földesuraktól, ha kötelezik magukat bizonyos nagyszámú napot ingyen vagy igen csekély bérért dolgozni a földesúrnál, úgy hogy a mai állapot mitsem különbözik a jobbágyságtól. A földesurak a leggazabb módszereket alkalmazzák, hogy a parasztokat kényszerítsék nagyon olcsó bérért dolgozni, így a legtöbb földmives bérel földet a földesuraktól, őszszel a földesúr nem engedi a termést addig elvinni, amíg a bért ki nem fizette. Viszont a parasztnak nincs pénze, amíg a termést el nem adhatja. A földesúr megegyezik a parasztokkal, hogy a bért ne fizessék meg, hanem dolgozzák le jövő évre a földesúr birtokán. Természetes, hogy az ilyenkor megállapított munkabér hihetetlenül alacsony. A másik mód, amivel munkaszerződésre kényszerítik a parasztokat, az adó. Oroszországban a parasztokon az adót rettenetes kíméletlenséggel hajtják be. Rossz termés esetén mindenét elárverezik. Pia ez a kritikus nap — írja Spilen, egy orosz író —, az árverés napja elkövetkezett, a földesurak elküldik ügynökeiket a falukba és fölhívják a földmíveseket, hogy jövőre szegődjenek be munkásnak a földesúrhoz. A jövő évi kereset egy részét előre fölajánlják. A földmívesnek szüksége van a pénzre, tehát elfogadja az ajánlatot, bármily alacsony munkabért ígér is a jövő évre. .,A munkástoborzásban bizonyos díjazás fejében részt "vesznek a községi és állami hivatalnokok is. Ők ugyanis az adót a legszigorúbban éppen azokon a parasztokon követelik, akik a földesúrnak a föltételeit elfogadni nem akarják és ilyen módon kényszerítik őket, hogy a ravasz földesúrnak alávessék magukat. (Blank, 83. old.) Végül tél végén, amikor a földmivelő már kifogyott az élelemből, szintén megjelennek a földesúr toborzói és kölcsönt adnak a földmivesnek azzal a föltétellel, hogy bizonyos — persze nagyon olcsó — munkabér mellett munkát vállalnak a földesúrnál. Ez a bér sokszor olyan alacsony, hogy a parasztoknak több évig kell nyáron át dolgozniok, amíg egy ilyen módon keletkezett uzsorakölcsönt le tudnak törleszteni. A valamelyes földdel bíró földművesek bére ilyenformán rosszabb, mint a teljesen vagyontalan vándormunkásoké, bárha az orosz földesurak mindent elkövetnek, hogy ezeknek a bérét is lenyomják. „Hogy sok vándormunkást csaljanak oda és így erős versenyt támasszanak a munkások között, az orosz földesurak azt a hamis hírt szokták elterjeszteni, hogy az ő vidékükön nagyszerű termés várható. Ez a hir nagyon sok vándormunkást csal oda és miután hamarosan kisül, hogy a termés egyáltalán nem valami jó és hogy a vidéken nagy munkásfölösleg van, a bérek nagyon leszállnak s a földesurak elérik céljukat." (Lehahovszky herceg: A parasztok vándormunkája.) Ilyen és másféle galád eszközöket alkalmaznak az orosz földesurak a munkabér lenyomására. Nem csoda, hogy a nyomor oly nagyarányú, hogy az oroszok gyermekeiket valósággal vásárra viszik, úgy, mint Marx ezt az angol proletárokról a Kapitalban írja. Teljakov, egy orosz orvos — Oroszországban is az orvosok az úttörők a munkásság nyomorának leírásában — írja: „Cherson munkáspiacán egy egész kocsisort lehetett látni 10—15 éves leányokkal és fiukkal megrakva. Cserkassy kerületnek egy falujából valók, Kiev tartományból. Kitűnt, hogy számos parasztcsalád azokat a gyermekeket, akik már tudnak valamit keresni, elküldik a messze távolba dolgozni. "A fuvaros meg van bízva, hogy ezeket a kiskorú munkásokat a munkáspiacon bérbe adja. "Amennyiben ez nem sikerül, szabadjára van hagyva, hogy mit csinál ezekkel a gyerekekkel: ha tetszik, visszaviszi őket; ha tetszik, elhagyhatja az idegen vidéken." (Blank, 80. lap.) Ilyen és hasonló idézetek százai mutatják, hogy milyen sorsban élnek és nevelkednek az orosz földmivelők milliói és hogy miért nem győzhet az orosz sereg számbeli túlsúlya ellenére sem olyan seregek fölött, amelyek győzni akarnak. ($) A revolveres kucséber., A rákospalotai Suhánszky-féle kocsmában május 18-án este Horváth Lajos kucséber kínálgatta csemegéit. Sárkány Lajos kocsis játszani kezdett a kucséberrel, azonban veszteségét vonakodott megfizetni. A kucséber követelte pénzét, amire Sárkány ököllel fejbeütötte. A kucséber az ütés után revolvert rántott elő és kétszer rálőtt támadójára, akit karján és fején súlyosan meg is sebesített. A tárgyaláson, a vádlott beismerte, hogy rálőtt Sárkány Lajos kocsisra, védelmére azonban fölhozta, hogy a kocsis támadása folytán jogos önvédelemből követte el tettét. A pestvidéki esküdtbíróság fölmentő ítéletet hozott. NÉPSZAVA *m 1914 október 8. " TÖRVÉNYSZÉK * * (§) A „Zöld Koszorú" hiapere. Mayer Benedek, az Alsó erdősori „Zöld Koszorú" szállodának és vendéglőnek bérlője, már több ízben foglalkoztatta különböző bűnügyek révén a büntető bíróságot. Most az ügyészség újból vádat emelt ellene tizenötrendbeli csalás, négy sikkasztás bűntettei és egyrendbeli csalás vétsége miatt. Mayer a „Zöld Koszorú" bérletével egyidejűleg bérlője volt a cinkotai „Nagy izcéhez" címzett nyári vendéglőnek is. Üzletei azonban nem valami fényesen jövedelmeztek és így Mayer Benedek, hogy az üzletfentartáshoz szükséges pénzt előteremtse, kénytelen volt kauciós alkalmazottakat fölfogadni és ezek kaucióit fölhasználni. De nemcsak pincéreket fogadott föl óvadék mellett, hanem csaposokat, portásokat és szállodai szobaasszonyokat is. Volt idő, amikor egyszerre öt portása és három szobaasszonya volt, akik közül azonban aktíve csak egy portás és egy szobaasszony volt elfoglalva. Ez a kauciós manipuláció közel két évig tartott, amikor azután a rászedett alkalmazottak feljelentésére megindult a büntető eljárás Mayer Benedek ellen, akit le is tartóztattak. A büntető törvényszék három és fél évi börtönre és 620 korona pénzbüntetésre, nemfizetés esetén további 31 napi börtönre ítélte. Mayer megnyugodott az ítéletben és az jogerős lett. .Ebben a rovatban közöltekért nem vállal semmiféle felelősséget sem a szerkesztőség sem a kiadóhivatal. TT Rendkívül aktuális és érdekfeszítő olcsó olvasmány, Bilincs és kancsuka Aki négyszer szökött rreg az orosz rabságból. Irta Deutsch Leó. Az orosz szabadságért írta egy orosz forradalmár. Azev, Harting és társai Terroristák és rendőrkémek. 2 kötet. Irta Jean Languet. Előszóval ellátta JEAN JAURES. Egy-egy kötet ára 20 fillér. Kapható a Népszava-könyvkereskedésben, Budapest, VII. Erzsébet körút 35. sz. Vidéki megrendeléseknél kérjük az összeget és postai költséget előre (esetleg bélyegértékben) beküldeni Veszteség-Kimutatás. * Jelentés a háború halottjairól és sebesültjeiről. Nyomatékosan figyelmeztetünk arra, hogy a háború halottairól és sebesültjeiről kiadott lajstrom csak a hivatalos kiadásban hiteles. Feltétlenül szükséges és kívánatos tehát, hogy kétes esetekben mindenki a nyilvános betekintésre szánt hivatalos közléseket tekintse meg. * Jelzéseink: A név után következik a rangfokozat, a csapat, az alosztály, a születési vagy illetőségi hely és év. Az adatok több helyen hiányoznak. A gyakrabban előforduló rövidítések: mh. = meghalt, sb. a megsebesült, fog. = hadifogoly. Sdwr. = Landwehr (osztrák honvéd), gy. e. == gyalogezred, száz. = század, tart. — tartalékos, póttart. = póttartalékos, gyal. — gyalogos. Betartjuk az ábécé-sorrendet és a veszteség-lajstrom szerint előbb a tisztikar tagjairól, azután a legénység tagjairól való közléseket adjuk. * 27. számú lajstrom. Biekar Antal főhadnagy, 87. gye. 10. száz., sb. — BlesingerJózsef tart. hadnagy, 45. gye. 7. száz, sb.— Bloeki István főhadnagy, fil. gye. .10. száz, sb. — Bukovski Frigyes tart. zászlós, 87. gye. 7. száz, mb. — Bala J Rudolf tart. tiszth, 45. gye. 0. száz, sb. — Cserban tiszth, 76. gye. 16. száz, sb. — Cujnik Ferenc zászlót, 87. gye.1. száz, sb. — Doppler Ferenc százados, 45. gye. 11. száz, sb. — Eisner Ottmár tart. zászlós, 76. gye. 2. száz, sb. — Engel Gusztáv tart. hadnagy, 87. gye. 5. száz, mh. — Erdődy Imre tart. tiszth, 01. gye, sb. — Fantl Ottó tart. hadnagy, 58. gye. 5. száz, sb. — Foltánek János tart. zászlós, 77. gye. 3. száz, hrog. — Foveaux Henrik zászlós, 20.gye. 1. száz, Budapest, sb. — Fried Dávid tart. hadn, 51. gye, mh. — Gelinek Alfonz hada, 87. gye. 9. száz, sb. — Gemershausen Hermann őrn, 51. gye. törzs, sb. — Girsik János tart. tiszth,51. gye, sb. — Grünfeld Elek tart. tiszthelyettes, 51. gye, sb. — Slackenschmidt zászlós, 76. gye, 1. száz, sb. — Holl Márton tart. tiszth, 12. láb. tarackezr. 4. üteg, sb. — Hensel Géza tart. hadnagy, 51. gye. 11. száz, sb. — Herz Lipót dr. ezredorvos, 51. gye. törzs, sb. — Hibler Ede zászados, 87. gye. 9. száz, sb. — Holub Emil főhadnagy, 87. gye. 11. száz, sb. — Hrebicsek János százados, 111. hegyi tüzérezred 1. üteg, sb. — Hübl Emil tart. zászlós, 87. gye. 4. száz, sb. — Hübner-Prakisch Sándor százados, 87. gve. 12. száz, sb. — Karner Gusztáv föhadnagy, 87. gve. II. száz, sb. — Kessler Maxmilian százados, 87. gye. 11. száz, mh. — Koprivnik Adalbert tart. fadnagy, 87. gye. 11. száz, sb. — Kregar József százados, 87. gye. 8. száz, mh. — Karner liudolf hadnagy, 87. gye. 8. száz., mh. Lang tiszth, 76. gye. 4. száz, sb. — Sangendorf Lajos ezredes, 51. gye. törzs, sb. — Lausch Imre tart. hadnagy, 87. gye. 10. száz, sb. — Lenecsek Jaroslav őrnagy, 87. gye, mh. — Marcsan Ernő hadnagy, 76. gye. 15. száz, mh. — Marinka Lajos dr. tart. hadnagy, 51. gye. 16. száz, sb. — Matuska Ede főhadnagy, 87. gye. sb. — Melms Károly tart. tiszth, 87. gye. 7. száz, sb. — Mühlberger Brúnó főhadnagy, 76. gye. 8. száz, sb. — Müller Gyula hadnagy. 76. gye. 6. száz, sb. — Nagy József dr. tart. zászlós, dr. gye. 14. száz, sb. — Novotny Alajos főhadnagy, 10. hegyi tüzérezr. 1. üteg, mh. - Ognieler Alajos százados, 87. gye. 5. száz, mh. — Perec Viktor főhadnagy, 87. gye. 6. száz., mh. — Petr Vince tart. had-WT, 87. gye. 6. száz, mh. — Palmer Lipót dr. főorvos.