Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)

1914-10-23 / 264. szám

NÉPSZAVA y­­ Az orosz földmunká­sok életéből. Ms orosz földmivelés kapitalista Jel­— Munka bér lenyomás hatósági támogatással* — Gyermekmunka. A most folyó világháború folytán Orosz­ország belső viszonyai fokozott figyelmet érdemelnek. Mint Bernhard, a németek legmodernebb katonai irója művében rész­letesen­ kifejti, a győzelem kivívásában a fegyverzeten és vezetésen kívül döntő sze­reppel bír a harcoló katonaság morális álla­pota. A legvéresebb háború is csak a har­coló katonaság egy kis részét teszi harckép­telenné. Egy országot csak akkor lehet meg­verni, ha a harcoló nép legyőzöttnek érzi magát, h­a nincs kedve és akarata a harc folytatására. A győzelmet sohasem az ellen­ségnek okozott tényleges veszteség, hanem erkölcsi összeomlása idézi elő. Ez pedig an­nál előbb következik be, minél kevesebb ér­téket tulajdonít a harcoló nép saját hazájá­nak, minél rosszabbnak érzi az ott uralkodó állapotokat. Oroszország legnagyobb gyön­géje a háborúban az, hogy harcoló népe oly elnyomott helyzetben van, hogy semmiféle értéket saját országának, az állapotok meg­maradásának nem tulajdonít. Ez főleg az orosz nép zömét képező parasztságra és földmunkásokra áll. Hogy milyen rettenetes állapotok állanak fönn Oroszországban, erre nézve gazdag anyagot tartalmaz egy most megjelent polgári könyv: Simon Blank: Die Landarbeiterverhältnisse in Russland. Az orosz földmivelésnél is azt a sajátsá­gos tünetet látjuk, mint az orosz iparnál, hogy a legkezdetlegesebb művelési módok, hirtelen átmenet nélkül kapcsolódnak egybe a legmodernebb kapitalista formákkal. A rosszul szántott, keresett trágyázott orosz mezőkön a legmodernebb amerikai arató- és kaszálógépek dolgoznak. Az oroszt paraszt és mezőgazdasági munkás még féllábbal a középkori terménygazdálkodásban él, míg földesurai a modern idők minden újítását alkalmazzák. Ilyenformán az a gazdasági előny, amellyel a földesúri osztály a föld­mivelővel szemben mindenütt bír, itt a kul­túrkülönbség folytán óriásivá nő és olyan viszonyokat teremt, amelyekhez hasonlókat Marx és Engels az angol kapitalizmus kezdő korából rajzolnak. A jobbágyok fölszabadításakor a ré­szükre jutó földet elég szűkre szabták meg, hogy rövid időn belül tényleg újra vissza­estek a jobbágyságba. Földjük nem ele­gendő a megélhetésre, földet pedig csak oly föltétellel bérelhetnek a földesuraktól, ha kötelezik magukat bizonyos nagyszámú na­pot ingyen vagy igen csekély bérért dol­gozni a földesúrnál, úgy hogy a mai állapot mitsem különbözik a jobbágyságtól. A föl­desurak a leggazabb módszereket alkalmaz­zák, hogy a parasztokat kényszerítsék na­gyon olcsó bérért dolgozni, így a legtöbb földmives bérel földet a földesuraktól, ősz­szel a földesúr nem engedi a termést addig elvinni, amíg a bért ki nem fizette. Viszont a parasztnak nincs pénze, amíg a termést el nem adhatja. A földesúr megegyezik a pa­rasztokkal, hogy a bért ne fizessék meg, ha­nem dolgozzák le jövő évre a földesúr bir­tokán. Természetes, hogy az ilyenkor meg­állapított munkabér hihetetlenül alacsony. A másik mód, amivel munkaszerződésre kényszerítik a parasztokat, az adó. Orosz­országban a parasztokon az adót rettenetes kíméletlenséggel hajtják be. Rossz termés esetén mindenét elárverezik. Pia ez a kriti­kus nap — írja Spilen, egy orosz író —, az árverés napja elkövetkezett, a földesurak elküldik ügynökeiket a falukba és fölhívják a­ földmíveseket, hogy jövőre szegődjenek be munkásnak a földesúrhoz. A jövő évi kereset egy részét előre fölajánlják. A föld­mívesnek szüksége van a pénzre, tehát el­fogadja az ajánlatot, bármily alacsony munkabért ígér is a jövő évre. .­,A munkás­toborzásban bizonyos díjazá­s fejében részt "vesznek a községi és állami hivatalnokok is. Ők ugyanis az adót a legszigorúbban éppen azokon a parasztokon követelik, akik a föl­desúrnak a föltételeit elfogadni nem akar­ják és ilyen módon kényszerítik őket, hogy a ravasz földesúrnak alávessék magukat. (Blank, 83. old.) Végül tél végén, amikor a földmivelő már kifogyott az élelemből, szintén megjelennek a földesúr toborzói és kölcsönt adnak a földmivesnek azzal a föl­tétellel, hogy bizonyos — persze nagyon olcsó — munkabér mellett munkát vállal­nak a földesúrnál. Ez a bér sokszor olyan alacsony, hogy a parasztoknak több évig kell nyáron át dolgozniok, amíg egy ilyen módon keletkezett uzsorakölcsönt le tudnak törleszteni. A valamelyes földdel bíró földművesek bére ilyenformán rosszabb, mint a teljesen vagyontalan vándormunkásoké, bárha az orosz földesurak mindent elkövetnek, hogy ezeknek a bérét is lenyomják. „Hogy sok vándormunkást csaljanak oda és így erős versenyt támasszanak a munkások között, az orosz földesurak azt a hamis hírt szok­ták elterjeszteni, hogy az ő vidékükön nagyszerű termés­­ várható. Ez a hir na­gyon sok vándormunkást csal oda és miután hamarosan kisü­l, hogy a termés egyáltalán nem valami jó és hogy a vidéken nagy mun­kásfölösleg van, a bérek nagyon leszállnak s a földesurak elérik céljukat." (L­eh­a­hov­szky herceg: A parasztok vándormunkája.) Ilyen és másféle galád eszközöket alkal­maznak az orosz földesurak a munkabér lenyomására. Nem csoda, hogy a nyomor oly nagyarányú, hogy az oroszok gyerme­keiket valósággal vásárra viszik, úgy, mint Marx ezt az angol proletárokról a Kapital­ban írja. Teljakov, egy orosz orvos — Oroszor­szágban is az orvosok az úttörők a mun­kásság nyomorának leírásában — írja: „Cherson munkáspiacán egy egész kocsi­sort lehetett látni 10—15 éves leányokkal és fiukkal megrakva. Cserkassy kerületnek egy falujából valók, Kiev tartományból. Kitű­nt, hogy számos parasztcsalád azokat a gyermekeket, akik már tudnak valamit keresni, elküldik a messze távolba dolgozni. "A fuvaros meg van bízva, hogy ezeket a kiskorú munkásokat a munkáspiacon bérbe adja. "Amennyiben ez nem sikerül, szabad­jára van hagyva, hogy mit csinál ezekkel a gyerek­ekkel: ha tetszik, vissza­viszi őket; ha tetszik, elhagyhatja az idegen vidéken." (Blank, 80. lap.) Ilyen és hasonló idézetek százai mutat­ják, hogy milyen sorsban élnek és nevelked­nek az orosz földmivelők milliói és hogy miért nem győzhet az orosz sereg számbeli túlsúlya ellenére sem olyan seregek fölött, amelyek győzni akarnak. ($) A­ revolveres kucséber., A rákospalotai Suhánszky-fé­le kocsmában május 18-án este Horváth Lajos kucséber kínálgatta csemegéit. Sárkány Lajos kocsis játszani kezdett a ku­cséberrel, azonban veszteségét vonakodott meg­fizetni. A kucséber követelte pénzét, amire Sárkány ököllel fejbeütötte. A kucséber az ütés után revolvert rántott elő és kétszer rá­lőtt támadójára, akit karján és fején súlyosan meg is sebesített. A tárgyaláson, a vádlott be­ismerte, hogy rálőtt Sárkány Lajos kocsisra, védelmére azonban fölhozta, hogy a kocsis tá­madása folytán jogos önvédelemből követte el tettét. A pestvidéki esküdtbíróság fölmentő ítéletet hozott. NÉPSZAVA *m 1914 október 8. " TÖRVÉNYSZÉK * * (§) A „Zöld Koszorú" hi­apere. Mayer Be­nedek, az Alsó erdősori „Zöld Koszorú" szállodának és vendéglőnek bérlője, már több ízben foglalkoztatta különböző bűn­ügyek révén a büntető bíróságot. Most az ügyészség újból vádat emelt ellene tizenöt­rendbeli csalás, négy sikkasztás bűntettei és egyrendbeli csalás vétsége miatt. Mayer a „Zöld Koszorú" bérletével egyidejűleg bér­lője volt a cinkotai „Nagy izcéhez" címzett nyári vendéglőnek is. Üzletei azonban nem valami fényesen jövedelmeztek és így Mayer Benedek, hogy az üzletfentartáshoz szüksé­ges pénzt előteremtse, kénytelen volt kau­ciós alkalmazottakat fölfogadni és ezek kau­cióit fölhasználni. De nemcsak pincéreket fo­gadott föl óvadék mellett, hanem csaposokat, portásokat és szállodai szobaasszonyokat is. Volt idő, amikor egyszerre öt portása és há­rom szobaasszonya volt, akik közül azonban aktíve csak egy portás és egy szobaasszony volt elfoglalva. Ez a kauciós manipuláció közel két évig tartott, amikor azután a rá­szedett alkalmazottak feljelentésére megin­­­dult a büntető eljárás Mayer Benedek ellen, akit le is tartóztattak. A büntető törvény­szék három és fél évi börtönre és 620 korona pénzbüntetésre, nemfizetés esetén további 31 napi börtönre ítélte. Mayer­ megnyugodott az ítéletben és az jogerős lett. .Ebben a rovatban közöltekért nem vállal semmiféle fe­le­­lősséget sem a szerkesztőség sem a kiadóhivatal. TT Rendkívül aktuális és érdek­feszítő olcsó olvasmány, Bilincs és kancsuka Aki négyszer szökött rr­eg az orosz rabságból. Irta Deutsch Leó. Az orosz szabadságért írta egy orosz forradalmár. Azev, Harting és társai Terroristák és rendőrkémek. 2 kötet. Irta Jean Languet. Előszóval ellátta JEAN JAURES. Egy-egy kötet ára 20 fillér. Kapható a Népszava-könyvkereskedésben, Buda­pest, VII. Erzsébet­ körút 35. sz. Vidéki megren­deléseknél kérjük az összeget és postai költ­séget előre (esetleg bélyegértékben) beküldeni Veszteség-Kimutatás. * Jelentés a háború halottjairól és sebe­­sültjeiről. Nyomatékosan figyelmeztetünk arra, hogy a háború halottairól és sebesültjeiről kiadott laj­strom csak a hivatalos kiadásban hite­les. Feltétlenül szükséges és kívánatos te­hát, hogy kétes esetekben mindenki a nyilvá­nos betekintésre szánt hivatalos közléseket te­kintse meg. * Jelzéseink: A név után következik a rang­fokozat, a csapat, az alosztály, a szüle­tési vagy illetőségi hely és év. Az ada­tok több helyen hiányoznak. A gyakrab­ban előforduló rövidítések: mh. = meg­halt, sb. a megsebesült, fog. = hadi­fogoly. Sdwr. = Landwehr (osztrák honvéd), gy. e. == gyalogezred, száz. = század, tart. — tartalékos, póttart. = póttartalékos, gyal. — gyalogos. Betartjuk az ábécé-sorrendet és a veszteség-lajstrom szerint előbb a tisztikar tagjairól, azután a legénység tagjairól való közléseket adjuk. * 27. számú lajstrom. Biekar Antal főhadnagy, 87. gye. 10. száz., sb. — Ble­singer­­József tart. hadnagy, 45. gye. 7. száz, sb.­­— Bloeki István főhadnagy, fil. gye. .10. száz, sb. — Bu­kovski Frigyes tart. zászlós, 87. gye. 7. száz, mb. — Bala J Rudolf tart. tiszth, 45. gye. 0. száz, sb. — Cserban tiszth, 76. gye. 16. száz, sb. — Cujnik Ferenc zászlót­, 87. gye.­­1. száz, sb. — Doppler Ferenc százados, 45. gye. 11. száz, sb. — Eisner Ottmár tart. zászlós, 76. gye. 2. száz, sb. — Engel Gusztáv tart. hadnagy, 87. gye. 5. száz, mh. — Erdődy Imre tart. tiszth, 01. gye, sb. — Fantl Ottó tart. hadnagy, 58. gye. 5. száz, sb. — Fol­tánek János tart. zászlós, 77. gye. 3. száz, hrog. — Foveaux Henrik zászlós, 20.­­gye. 1. száz, Budapest, sb. — Fried Dávid tart. hadn, 51. gye, mh. — Gelinek Alfonz hada, 87. gye. 9. száz, sb. — Gemershausen Hermann őrn, 51. gye. törzs, sb. — Girsik János tart. tiszth,­­51. gye, sb. — Grünfeld Elek tart. tiszthelyettes, 51. gye, sb. — Slackenschmidt zászlós, 76. gye, 1. száz, sb. — Holl Már­ton tart. tiszth, 12. láb. tarackezr. 4. üteg, sb. — Hensel Géza tart. hadnagy, 51. gye. 11. száz, sb. — Herz Lipót dr. ezredorvos, 51. gye. törzs, sb. — Hibler Ede zászados, 87. gye. 9. száz, sb. — Holub Emil főhadnagy, 87. gye. 11. száz, sb. —­ Hrebicsek János százados, 111. hegyi tüzér­ezred 1. ü­teg, sb. — Hübl Emil tart. zászlós, 87. gye. 4. száz, sb. — Hübner-Prakisch Sándor százados, 87. gve. 12. száz, sb. — Karner Gusztáv föhadnagy, 87. gve. II. száz, sb. — Kessler Maxmilian százados, 87. gye. 11. száz, mh. — Koprivnik Adalbert tart. fadnagy, 87. gye. 11. száz, sb. — Kregar József százados, 87. gye. 8. száz, mh. — Karner liudolf hadnagy, 87. gye. 8. száz., mh.­­ Lang tiszth, 76. gye. 4. száz, sb. — S­angendorf Lajos ezredes, 51. gye. törzs, sb. — Lausch Imre tart. hadnagy, 87. gye. 10. száz, sb. — Lenecsek Jaroslav őr­nagy, 87. gye, mh. — Marcsan Ernő hadnagy, 76. gye. 15. száz, mh. — Marinka Lajos dr. tart. hadnagy, 51. gye. 16. száz, sb. — Matuska Ede főhadnagy, 87. gye. sb. — Melms Károly tart. tiszth, 87. gye. 7. száz, sb. — Mühl­berger Brúnó főhadnagy, 76. gye. 8. száz, sb. — Müller Gyula hadnagy­. 76. gye. 6. száz, sb. — Nagy József dr. tart. zászlós, dr. gye. 14. száz, sb. — Novotny Alajos főhadnagy, 10. hegyi tüzérezr. 1. üteg, mh. - Ognieler Alajos százados, 87. gye. 5. száz, mh. — Perec Viktor főhadnagy, 87. gye. 6. száz., mh. — Petr Vince tart. had-WT, 87. gye. 6. száz, mh. — Palmer Lipót dr. főorvos.

Next