Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)
1914-10-03 / 244. szám
lyié oktober 6. NÉPSZAVA Nem kellenek választók. * Szolgálat a munkapártnak. A debreceni központi választmány, a budapestihez hasonlóan szintén fölírt a belügyminiszterhez, hogy a választók névjegyzékének összeállítását halassza el A központi választmány a belügyminiszter érveit használta föl előterjesztésében, kifejtve, hogy mindenképen méltánytalan, ha megfosztják azokat a választójogtól, akiket a harctérre szólítottak. A belügyminiszter a budapesti központi választmány előterjesztésére még nem válaszolt, de a debrecenieknek egy leiratban tudtára adta, hogy ragaszkodik „a névjegyzék összeállításához és közszemlére bocsátásához". Ez azt jelenti, hogy a budapesti központi választmány előterjesztését is figyelmen kívül hagyják és az egész országban folytatják a választók névjegyzékére vonatkozó munkálatokat. Mi már többször megírtuk, hogy ez a teljesen indokolatlan gyorsaság jogfosztást jelent, mert a választójogra jogosultak százezrei a harctéren vannak és így nem gondolhatnak arra, hogy a névjegyzékbe bekerüljenek. A belügyminiszter a választók névjegyzékének összeállításával a munkapártnak tesz szolgálatot, mert teljesen hatástalanná teszi még azt a korös választójogot is, amelyet a jogtalanok egy részének megadtak. Ez a taktika a munkapárt részére talán hasznos, de a jövőben nagyon meg fogja magát bosszulni. Azok, akik a harctéren vannak, valószínűleg nagy meglepetéssel veszik tudomásul, hogy amíg rettenetes fáradalmak és nélkülözések között harcoltak az ellenséges csapatokkal, elkobozták tőlük a választójogukat A magyar munkások tízezrei végtelen elkeseredéssel veszik majd tudomásul, hogy az országnak tett megbecsülhetetlen szolgálataikért ezt nyerték jutalomul. Ha ez nem a gyár vezetőségének a szándéka, parancsoljon rá Löbl arra, hogy, ne ártson a gyár tekintélyének azzal, hogy épp ezekben az időkben csökkenti a munkások keresetét, másrészt pedig ne kompromittálja hadvezetőségünket azzal, hogy amikor egyikmásik munkás tiltakozik a rég megállapított munkaárak csökkentése ellen, megfenyegeti, hogy: — Vagy megcsinálja ezért az árért, vagy pedig fölöltöztetem katonának és akkor, majd ingyért csinálhatja! Löbl úr talán maga sem hiszi, hogy a hadvezetőség segítségére legyen a munkásság ellen, amikor ez régebbi keresetét igyekszik biztosítani. A hadvezetőség nem szállít a Ganzgyár részére ingyen munkaerőt, annál inkább sem, mivel a hadfelszerelési munkákat elég jól megfizetik ahhoz, hogy a munkások régi keresetüket megkaphassák. A miniszter rendeletében azt is kérte, hogy a meglevő munkásokat lehetőleg foglalkoztassák. A Ganz-gyárból azonban elbocsátják a régen ott dolgozó munkásokat azzal a kifogással, hogy nincsen munka, ellenben rövidesen másokat alkalmaznak, sőt túlóráztatnak is. A munkabéreket általában50 százalékkal redukálták. Pedig Löbl úr, amikor odakerült igazgatónak, a munkásság bizalmi testülete előtt kijelentette, hogy respektálni fogja a meglevő kereseteket, a világért sem fogja azokat csökkenteni, tevékenysége nem fog a munkásság rovására történni, hogy olyan reformokat léptet életbe, amelyekből a munkásságnak csak előnye lesz. Nem kellett soká várni a reformokra. Megjöttek ezek a háborús idők beálltával, túlórázások, árlevonások és elbocsátások képében. Ezt teszik ugyanakkor, amikor a munkásság nem kíván egyebet a mostani viszonyok között, mint a régi, silány béreket. Budapest főkapitánya megtalálta azt a módot, hogy kell megrendszabályozni az élelmiszeruzsorásokat. Várjon ki fogja megrendszabályozni a munka uzsorásait, amikor egy olyan gyárban, mint a Ganz-Danubius, a miniszter világos rendelete ellenére ilyen dolgok történnek éppen akkor, amikor mindenki a belső békét óhajtja. * Lapunk szeptember 30-iki számában leadtuk Müller Ármin úr cáfolatát, amelyben megcáfolni igyekszik egy előbbi közleményünkben megjelent állításokat. Ez azonban sehogy sem sikerült. Illetékes helyről kapjuk ugyanis a következőket: Hogy Müller úr mennyire nem tartotta be a vasmunkásszövetséggel kötött megegyezést, ezt legfényesebben a saját nyilatkozata bizonyítja. A megegyezés idevágó szakasza ugyanis a következőképen szól: „A munkások fölvétele lehetőleg a vas- és fémmunkásszövetség közvetítője útján történik." Müller úr tehát csak akkor vehet föl munkásokat, ha a közvetítő nem tud megfelelő munkaerőt közvetíteni. Miután azonban a háború kitörése óta Müller úr meg sem kísérelte, hogy munkásait a közvetítő útján szerezze be, megszegte a megegyezést. Ami a terrorral való szervezést illeti, arra csak azt válaszolhatjuk, hogy nem lehetett és nem kellett sem terrorral, sem másként szervezni, mert valamennyi munkása szervezett volt. Sőt egy-kettő kivételével ma is szervezettek. A „bérmozgalom", amelyet — Müller szerint — a munkások indítottak, a következőkép történt: Az egyik munkásnő dugaszokat készített. Mielőtt azokat átadta volna, Müller úr fia egy bizonyos mennyiséget elvitt azért, hogy egy nem teljes ládát azzal kiegészítsen. Amikor azután a munkásnő át akarta adni a dugaszokat, természetesen hiányzott belőlük. A hiányzó menynyiséget, miután azt már egyszer megcsinálta, a munkásnő csak úgy volt hajlandó elkészíteni, ha azt neki megfizetik. Erre ifjabb Müller úr azt felelte, hogy: „Majd bolond leszek külön beírni", amire a felelet az volt, hogy: „Akkor én meg bolond leszek ingyen megcsinálni." Ebből összekoccanás támadt, aminek következtében 11 munkásnő eltávozott, mert Müller reprodukálhatatlan kifejezésekkel illette őket és azt hangoztatta, hogy „Ezután mikép lesz minden, a lopás megszűnt." Miután a munkásnők azelőtt is becsülettel keresték meg a kenyerüket, nem voltak hajlandók eltűrni, hogy tolvajoknak nevezzék őket. Néhány nap múlva Müller tárgyalásra hívta a szövetséget. Ezen megegyezésre jutottak, amely szerint kettő kivételével a munkásnők újra dolgozni kezdenek, az időközben fölvett munkásnőket, valamint egy árulót Müller úr el fogja bocsátani. Ezzel szent lett a béke. Ez volt tehát az a bérmozgalom, amelyre Müller úr nem utal hivatkozni. Ami pedig a béreket illeti, igaz, hogy ezek általában tűrhetők. De ez nem Müller úr érdeme, hanem azoké, akiket most ki akar üldözni a gyárból éppen azért, hogy a béreket redukálhassa. Az a kijelentése valótlan, hogy néhány munkás, aki megunta a terrort, följelentett egyeseket. Tudjuk ugyanis, hogy a névtelen levélhez a cég adott borítékot. Végül még egyet. Azzal, hogy a legszükségesebb emberét szerződéssel kötötte magához, nem sok eredményt ért el. Müller úr tudja, hogy az illető nem fogja szó nélkül eltűrni azt, hogy szándékát végrehajtsa és ezért igyekezett őt szerződéssel lekötni. AKIK a háborúból akarnak meggazdagodni. * Jf Gamnz-Danubius gyárból, — Még egyszer és utoljára. Millner Árminról: A Ganz-Danubius kőbányai telepe egyáltalán nem igyekszik figyelembe venni a kereskedelemügyi miniszternek azt az emberséges rendeletét, amelynek az a célja, hogy a jelen háborús viszonyok között a munka és a tőke harcát pihentesse, amelyben fölkérte a munkáltatókat, hogy az üzemekben dolgozó munkásokat a háborús idők alatt is lehetőleg foglalkoztassák, másrészt, hogy ne csökkentsék a meglévő munkabéreiket és általában tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely a munkásság létviszonyainak rosszabbodását okoznák. Amíg a munkásság a háború tartama alatt elkerül mindent, ami a legcsekélyebb mértékben is zavarná az üzemfolytonosságot, mert tudja mivel tartozik az országnak ezekben a nehéz időkben, kiváltképen azokban a gyárakban, ahol a hadfelszerelésnek dolgoznak. Sok olyan dolgot tűr és szenved el a munkásság, amit máskor , semmi körülmények között el nem tűrhetne. És mégis, a Ganz-gyár vezetősége ezt az időt találja alkalmasnak arra, hogy a munkások keresetét csökkentse. Meglehet ugyan, hogy ez csak Löbl igazgatónak a szándéka, de mindenesetre részes benne az egész gyárvezetőség. Éppen a Ganz-gyár az, amely munkájának egy részét az államtól kapja, tehát olyan megrendeléseket, amelyek összege az adózó nép millióinak zsebéből kerül ki. Illő volna tehát, ha a gyár vezetősége, amely évtizedeken át meglehetős osztalékot juttatott a részvényeseknek, legalább a háborús idők alatt, amikor amúgy is nagy a drágaság, ne csökkentse az ott dolgozó munkások keresetét. 7 Akkinek segítség kell... Hova kell fordulni Segítségre vannak ráutalva most azok közül is sokan, akik jobb módban éltek, annál inkább pedig azok, akik régebben is gyámolításra szorultak. Egyrészt a háború folytán megnövekedett munkanélküliség, másrészt a kenyérkereső bevonulása döntötte nyomorba a főváros munkáslakosságának tízezreit. A nyomor enyhítésére részint az állami és városi gondoskodás, részint a magánjótékonyság vállalkozott. Ez az akció azonban annyira szétszórt, oly rendszertelen, hogy akinek jogos igénye van állami vagy községi támogatásra, az sem tudja, hová forduljon, küldözgetik egyik irodából, egyik hivatalból a másikba. Ezért a központi hadsegélyző bizottság betűrendes tájékoztatót állíttatott össze, amelyből mindenki azonnal megtudhatja, hová kell fordulnia, ha valamit kérni vagy adni akar. A tájékoztató ezeket mondja: Auguszta-alapból élelmiszert, a lakása szerint illetékes elöljárósághoz. Állami segélyt a hadbavonultak hozzátartozóinak: a lakása szerint illetékes kerületi elöljárósághoz. Árvaházba, szeretetházba gyermekek elhelyezését, a lakása szerint illetékes kerületi elöljárósághoz. Bábasegélyt: az anyavédő osztályhoz: IV., Központi városház, II. 232. Beteg gyermekek elhelyezését: a Stefánia gyermekkórházhoz: VIII., Üllői út 72—74, a Fehérkereszt gyermekkórházhoz és szanatóriumhoz: IX., Tűzoltó utca 7, a Pesti szr. hitközség Bródy Adél gyermekkórházhoz: VI., Aba-utca 3. Élelmiszereket, nyers terményeket főzésre: a lakása szerint illetékes ker. elöljárósághoz, az Élelmiszerosztó Társaság raktárához: IV., Központi városház, Gerlóczy-utcai udvarban, az Auguszta-alap élelmiszerosztályához az elöljáróságnál osztott utalványok alapján: IV., Ikmrő-utca 6. Éjjeli szállást hajléktalanoknak: a Népházhoz: V. kerület, Vág-utca 12—14. , szükséglakások hálótermeihez: I. ker., Lenke-út és Fehérvári-út sarkán: VI. ker., Váci-út 15, VI. ker., Aréna-út 63, IX. ker., Közvágóhid-utca 22, IX. ker., Mester-utca 69, IX. ker., Vágóhidutca 15, a Hajléktalanok Menhelye Egyesület menedékházaihoz: V. ker., Szegényház-utca 25, VI. ker. Angyalföldi-utca 2, VII. ker. Srottenbiller-utca 16, VIII. ker. Alföldi-utca 6, a „Menhely a Szenvedő Emberiségnek" menhelyhez. VIII. kerület, Alföldi-utca 9. Étkeztetést a szűkölködők részére: a lakása szerint illetékes ker. elöljárósághoz. Étkeztetést óvodába vagy iskolába járó gyermek részére: az illető óvoda vagy iskola vezetőjéhez. Fölmentést házasságkötés kihirdetése alól: IV. ker., Központi városháza, II. emelet 218. Foglalkozást nőknek: a Feministák Egyesületéhez, V. ker., Mária Valéria utca 12. szám. Foglalkozást férfiaknak és nőknek: a Népházhoz, V. ker., Vág utca 14; a különböző kerületi foglalkoztató műhelyekhez a kerületi elüljáróságok utján. Flanelli katonai meleg ruhadarabok készítéséhez: a Hadisegélyző hivatalhoz, IV. ker., Váci utca 38. II. Fonalat katonai meleg ruhadarabok kötéséhez, beszerzési áron: a Katonai Ruházati Osztályhoz, IV. ker., Központi városháza, a Gerlóczy-utcai üzlethelyiségben, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár-Egyesület főintézetéhez: IV. ker., Egyetemutca 2. szám és fiókintézeteihez: I. ker., Krisztina-tér 1. szám, II. ker., Fő-utca 10. szám, V. ker., Dorottya-utca 3. szám, V. ker., Szabadság-tér 4. szám, V. ker., Lipót-körút 31. szám, VI. ker., Andrássy-út 1. szám, VI. ker., Terézkörút 1/a. szám, VII. ker., Erzsébet-körút 1.sz., VII. ker., Baross-tér 20—21. szám, VIII. ker., Múzeum-körút 18. szám, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank főintézetéhez: V-, Dorottya-