Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)
1914-10-08 / 249. szám
8 A főváros Közgyűlése. — első közgyűlés a háború kitörése óta. — Bárczy nagy beszédet mondott. — a főváros intézkedései a háborús helyzetben. — 71 Hadihitelbank megkapta a milliós garanciát. — A lakásbérleti szabályzat megváltoztatásáról nem beszéltek ... Háromhavi szünet után szerdán délután ült össze először a főváros törvényhatósági bizottsága. A közgyűlés elején Bárczy polgármester mondott nagyszabású beszédet a háborús helyzetről, a főváros hatóságának a háború teremtette helyzetben való intézkedéseiről. Erre a nagyszabású beszédre Vázsonyi Vilmos mondott hosszabb beszédet. A napirend tárgyalására csak később került sor és ennek a során elfogadták a pénzügyi bizottságnak délelőtt tartott rendkívüli ülésén hozott azt az indítványát, amelyről írtunk már a szerdai lapunkban. A fővárosi vezető bankok a kiskereskedők és kisiparosok hiteligényeinek kielégítésére Hadihitelbank Részvénytársaságot alakítottak ; ez a részvénytársaság a fővárostól egy millió korona veszteségi garanciát kért. A tanács a kérelmet pártoló javaslattal terjesztette elő, a pénzügyi bizottság meg, bizonyos feltételek mellett bár, de mégis megadta az egy millió koronát és ennek folytán a közgyűlés elfogadta a tanács előterjesztését. Szerdai lapunkban arról is írtunk, hogy a közgyűlés elé kell kerülnie dr. Szabó Imre tiszti főügyész amaz indítványának is, amely a lakásbérleti szabályrendeletnek a háborús helyzet miatt szükséges megváltoztatását akarta. Ez az indítvány nem került a közgyűlés elé ; hír szerint a főügyész nem tette meg az indítványát, mert „a vezetőség lebeszélte erről a szándékáról". A Hadihitelbank kap egy millió koronát, a rizikót vállalja a főváros ; a pénz a banké, a veszteség a fővárosé lesz. Nem merül föl mindenkiben az a gondolat, hogy a hitelnyújtást végezhette volna maga a főváros ? A lakásbérleti szabályzat szigorú pontjainak az enyhítése azonban nem volt időszerű. Bárczy polgármester, valóban, szép beszédet mondott a háborús helyzetről ; helyesen csoportosította a főváros hatóságának a szerepét a háború okozta bajok enyhítése körül. De nem gondolt volna arra a sok-sok tízezer családra, amelynek már most fáj a feje a novemberi házbér, a nemfizetés nyomában járó kellemetlenségek, a fenyegető kilakoltatás miatt ? A budapesti törvényhatóság háborús időkben is a háziurak törvényhatósága csak ? Magáról a közgyűlésről különösebb jelenteni való nincs. A bizottsági tagok ezen, a háború kitörése óta elsőnek megtartott közgyűlésen úgyszólván teljes számban jelentek meg, a polgármester beszéde foglalta le nagyrészt a közgyűlés idejét. „Földrengető harc és pirkadó győzelem emelkedettségében ülünk ma össze és alig tudunk rá visszaemlékezni, milyenek voltak előtte a hétköznapok" — így kezdette és bizonyosan formás, szép beszédében legelőbb jellemezte a háborút előidéző okokat, fejtegette: miért kell a győzelemben hinni és mennyire igaz az az ügy, amelyért a harc folyik. Rátért azután arra, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai sorából is többen, a fővárosi alkalmazottak közül pedig több mint harmadfélezren vonultak háborúba. Azután fejtegette azt, mit csináltak az itthonmaradottak, mit a főváros hatósága, hivatalai. „Élelmiszeruzsorának, a drágaságnak tőlünk telhetően útját állottak — mondotta, és fogjuk állani teljes energiánkkal, ha kell, akár a legkíméletlenebb rendszabályokkal is; a vásárcsarnokokban, a nyílt piacokon mindenekelőtt intézkedtünk az eleinte jelentkezett túlmagas árak visszaszorítására, a külső területeken a boltokra nézve is." Rámutatott arra, hogy több ízben fölhívta a főváros a kormány figyelmét az export kellőképen való szabályozására és több irányban intézkedett arra nézve, hogy a legfontosabb élelmicikkekből a főváros területén megfelelő készletek legyenek. „Közélelmezésünkre csupán a gabona és liszt árának rendkívüli magassága hat nyomasztóan, erre ellensúlyozásául a kormánynál ismételten, tett a tanács lépéseket, legutóbb pedig a gabonavámok időleges felfüggesztését és a gabona- és lisztárak hatósági megállapítását kérte." Kibővíttetik sürgősen a kenyérgyárat, aminek folytán a gyári termelés napi 12.000 kilogram kenyérrel lesz több, ami körülbelül napi 35.000 ember kenyérszükségletének felel meg. „Megnyugodhatunk abban — folytatta azután —, hogy inség egyelőre nem fenyeget, takarékoskodni kell, a közigazgatás maga is takarékoskodik... Nagy feladataink vannak. Küszöbön a tél és a megnövekedett szegénység nemcsak azok között, akiknek fentartója hadba vonult, hanem sokkal inkább azok között, akik a háborús ínségben munkát nem találnak, semmit sem keresnek." Megnyugtatásképen kijelentette, hogy az ínség első ostromát kivédte a főváros. Adatokat mutatott be erre nézve is, hogy mikép gondoskodott a főváros az alkalmazottairól. Jellemezte ezután a segítő akciót. Majd rátért a járvány veszedelmének a fenyegetésére és jellemezte a fővárosnak ebben a tekintetben történt intézkedéseit. Az iskolák közül eleinte 62, most még mindig 40 katonai beszállásolások céljaira szolgál: 27 iskolát bocsátottak azon kívül katonai kórházak rendelkezésére. Kimerítően számolt be a következőkben a háborúval járó közgazdasági, egészségügyi és szegénygondozó intézkedésekről. Nagy taps szakította meg több ízben és percekig tartó taps és helyeslés követte a beszédet, amelyre Vázsonyi beszéde következett válaszképen. A polgármester jelentését, minden indítványát, elfogadja, tudomásul veszi. Elismeréssel és hálával köszöni meg a polgármesternek és munkatársainak a működését. Kitartó, férfias komoly közelességtudású munkájukért. Beszélt azután a most folyó háborúról, arról a szolidaritásról, amely most a nemzetet összeköti. „Remélem — folytatta ezután —, hogy ez a főváros mintakép lesz az egész ország előtt, mintakép lesz abban, hogy miként, kint a harctéren , a szolidaritásban egybeforrva, minden becsületes katona megállja helyét, mi is mindannyian, bármit mérjen reánk a sors és a jövő, azt fogadjuk, hogy mi mind a helyünkön maradunk, helyünkön maradva teljesítjük kötelességünket." Nagy taps követte Vázsonyi beszédét is. Az elnöki bejelentések után következett a napirend tárgyalása. Ötvenkilenc pontból állott ez, de a közgyűlés hamarosan végzett velük. A fontosabbakkal így: Havas Józsefnek a legszükségesebb élelmicikkek és nyerstermények árának hatósági megállapítása ügyében tett indítványát kiadták a tanácsnak. Hozzájárultak ahhoz, hogy a fegyver- és Gépgyár Részvénytársaság részére a Soroksári úton levő ingatlan egy részét átengedjék. A főváros által megajánlott hadikórház föntartásához szükséges összeget a közgyűlés megszavazta, valamint megszavazott egy egész sereg, a közegészségügy érdekeit szolgáló költséget. Elfogadta a közgyűlés a tanácsnak a Magyar Hadihitelbank Részvénytársaság alapításában való résztvétele ügyében tett előterjesztését. Megállapították a Városi vasút Erzsébet-hídi vonalának díjszabását. A Fürdőutcai kocsiút burkolata kicserélésének a munkáját nem adták oda a pályázaton ezt elnyert angol társaságnak. A közgyűlés este 1s6 órakor ért véget. MÉPBIARWA 1914 október 9. HÍREKL # * & — Helyreigazító nyilatkozat a sajtótörvény alapján. A következő sorokat kaptuk: Tekintetes Szerkesztőség ! A budapesti ipari és kereskedelmi munkásközvetítő intézet választmányának f. évi szeptember 26-án megtartott ülésében én, mint az intézet igazgatója, a budapesti munkáspiac állásáról referálva azt jelentettem, hogy a munkaalkalomhiány ez időszerint nem általános Budapesten, hanem csak részleges, mert a mostani rendkívüli viszonyok közepette — szerencsénkre — még csak egyes ipari szakmák jutottak nehéz helyzetbe, illetve számbavehető válságba , ellenben egész sorozata van a foglalkozási ágaknak, amelyeknek elég kedvező a helyzete, illetve nem hogy munkahiánnyal, de ellenkezőleg, a leghatározottabban konstatálható munkáshiánnyal küzdenek. A „Népszava" évi szeptember 28-iki számában a „Hírek" című rovat első helyén „A budapesti állami munkaközvetítő intézet választmánya" címmel ezt a jelentésemet hazug adatokon (!!!) alapulónak mondotta. Fölösleges mondanom, hogy aki közszolgálatban hivatalosan hazug adatokat használ és terjeszt — akár tudatosan, akár nem tudatosan teszi is azt —, az fegyelmi eljárást von magára. Kötelességem tehát úgy közérdekből, de a magam érdekében is fölvilágosítani a „Népszavá"-t, hogy az általa kétségbevont hitelű adatokat én a szakszervezeteknek a vezetésem alatt álló intézethez beküldött s így részemről bármikor fölmutatható jelentéseiből merítettem. Így például a „magyarországi bérmunkások szövetségeinek jelentése szerint múlt hó 18. és 25-ike közötti héten a munkaadók 324 munkásért fordultak a szövetséghez, míg ezzel szemben csak 96 munkás jelentkezett elhelyezésért. A magyarorrszági cipész- és csizmadiamunkások szakegyesülete viszont azt közölte, hogy ott 64 munkáltató 80 munkást keresett, de a munkaalkalomkereső munkások csak 48-an voltak és 1z év szeptember 24-én csupán 12 munkanélkülije volt az egyesületnek. A sütők szakszervezete mindössze 38, a kocsigyártóké pedig éppen csak 3 munkanélkülit mutatott ki ugyanazon hét végéről, sőt a csakugyan nehéz helyzetű lakatos szakmában sincs nyoma a munkanélküliek túlságos nagy számának, mint az a lap közleményéből következtethető volna, mert a szakszervezet szeptember 21-étől szintén csak tí1 épület- és 156 géplakatost szerepeltet a munkanélküliek rovatában. Ezen adatok kiegészítéséül megerősíthetem még, hogy a budapesti építőmesterek stb. munkaközvetítője azt jelentette ugyancsak a szóban lévő hétről, hogy hiány van ácsokban és állványozókban ; a fővárosi malomegyesület munkaközvetítőjénél pedig szeptember 24-én csak 28 munkanélküli volt nyilvántartásban. A lentebbiek magukban foglalják egyszersmind a „Népszava" 1. évi október hó 2-án megjelent 7. oldalának 2. hasábjában „Van-e munkanélküliség vagy nincs ” cím alatt megjelent hason tartalmú közlemény cáfolatát is, megjegyezve, hogy a közlemény által érintett időben (szeptember 28-án délelőtt fél 1 órakor) az intézetünk vas-, és fémipari szakosztályában eszközölt munkaalkalomhirdetéskor éppen nem nagyvállalkozó cégek, főleg nem hadseregszállítók, hanem nagyobbára kisiparosok, illetve kisvállalkozók kerestek munkaerőket; az ott jelen volt 80— 100 vas- és fémipari munkás közül 10 elég jól díjazott munkaalkalomra azonban csakis 8—10 ajánlkozott. Budapesten, 1914 október 7. — Dr. Hazay Gyula, miniszteri osztálytanácsos, igazgató. — A kisázsiai földrengés. Konstantinápolyból táviratozzák . Burdur és Spárta környékén a földlökések folyton megismétlődnek. Ujabb hirek szerint Spártában 1000 ház közül 3000 teljesen elpusztult. A megmaradt házak lakhatatlanok. Spártában és környékén az áldozatok száma 1500, úgy hogy a halottak száma a burduriakkal együtt meghaladja a négyezret. A szerdára virradó éjjel Alia Berirben is földrengés volt, amely azonban kárt nem tett. — Böhm Sándor elvtárs meghalt. Azt a megdöbbentő hírt kaptuk, hogy a szerdára virradó éjszaka véget vetett az életének egyik derék elvtársunk, Böhm Sándor, a Világosság-nyomdának egyik rotációs gépmestere. Gyógyíthatatlan betegség kínozta hosszú éveken keresztül; kínzó fájdalmaitól akart megszabadulni, ezért nyúlt fegyverhez , fébelőtte magát. Ötvenötesztendős volt. A nyomdászok szakszervezeti mozgalmában igen jelentős munkálkodást fejtett ki és lelkes, önzetlen férfia volt a pártmozgalomnak is. Több mint húsz esztendeje vett részt a mozgalomban és a Világosság-nyomdának alapításától fogva értékes munkája volt. Nemcsak harcolni tudott lelkes elszántsággal ; elemében volt akkor is, amikor építeni kellett. Szaktudása, tanultsága révén nem egy kiváló találmánnyal gazdagította a társadalmat. Nyomdásztársai körében mély gyászt keltett a halála és ebben a gyászban osztozunk mink is, akik az elhunytban fáradhatatlan harcost veszítettünk el Temetése 9-én, pénteken délután lesz Kispesten.