Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)

1914-10-09 / 250. szám

­5 Mhábmnis világ közgazdasága. * MM ötitejgu munkáscsalád, heti élelmé­nek ér«. — M­ixesxfözés korlátozása. Az utóbbi két évben bizonyos időközök­ben ki szoktuk mutatni, hogy mibe kerül egy öttagú munkáscsaládnak a heti élelme­zése, csak a nyersanyagot számítva. A szá­mítás szerint három gyermek élelmét any­nyiba számítjuk, mint két felnőttét. Az élelmiszerek a munkásság szokott élelmi­szereiből úgy vannak összeállítva, hogy körülbelül 2400 kalória jut felnőtt szemé­lyenként naponta. Az árakat a hivatalos vásárcsarnoki jelentésekből vesszük, az ott jegyzett árak közepeset. Ez a mostani ösz­szeállítás azért bír nagy érdekességgel, mert megmutatja, hogy a háború folytán a népélelmezés mennyire drágult meg. Ezért a május 15-iki árakat hasonlítjuk össze a mostani október eleji árakkal. Az eredmény a következő: A heti élelemszükséglet ára tehát május óta 3,49 koronával, körülbelül 15 százalék­kal emelkedett. Az emelkedés oroszlánrésze a kenyérdrágulásra esik, 1,54 korona he­tenként. Igaz, hogy a városi kenyérgyár jóval olcsóbban, 32 fillérért adja a barna kenyér kilogram­ját, ezt azonban nem lehet általános árként elfogadni, mert a meny­nyiség, amelyet a kenyérgyár piacra hoz, a szükséglethez képest nagyon kicsi. A köz­­ségi kenyérgyár termékét a kora reggeli órákban elkapkodják, az általános kenyér­ár alakulására befolyást nem gyakorol. A­ főzelék ára is valamelyest emelkedett, va­lamint a marhahúsé is. Ezzel szemben a disznóhús, valamint a tojás és tej ára rész­ben csökkent, részben változatlan maradt. Meg kell­ azonban jegyeznünk, hogy a legutolsó napokban, október első hetében ismét nagyarányú drágulás állt be, különö­sen a nyílt­­piacokon. Az utolsó napokban már 14 fillért kellett fizetni egy kilogram burgonyáért, 36 fillért egy kilogram hagy­máért. A kenyér és burgonya drágulása természetesen a­ legszegényebb embereket sújtja legerősebben. A heti élelem áralakulása az utolsó idő­ben a következő volt : 1901. évi átlag 14.04 korona 1913 január 4-én 20.48 korona 1913 július 3-án 20.28 korona 1914 május 15-én 19.95 korona •1914 október 1-én 23.47 korona Az 1913. és 1914. év első felében az áruk inkább lefelé menő irányzatot mutatnak, amelyet a legutolsó egy-két hónapban ismét egy erőteljes áremelkedés váltott föl. A to­vábbi áralakulás főleg attól függ, hogy a kormány milyen gazdaságpolitikát fog a legközelebbi időben folytatni. Ha, amint re­méljük, a gabonaárakat hatósági ármeg­szabás útján lejebb fogják szállítani, úgy az élelmiszerek ára az egész vonalon le fog szállni, mert hisz tudvalevő, hogy minden élelmiszer ára, speciális okoktól eltekintve, a főélelmiszer, a gabona ára szerint igazo­dik. Ha ez nem történik meg, úgy valószí­nűleg további áremelkedés következik be. * A háború kitörése után hamarosan m­egír­­tuk, hogy az ország és a hadsereg élelme­zése érdekében meg kell tiltani, hogy az idén olyan élelmiszerekből, amelyek emberi táplálkozásra alkalmasak, szeszt főzzenek. Kimutattuk, milyen óriási mennyiségű bur­gonya és kukorica pusztul el a szeszfőzés ál­tal. Indítványunk akkor a polgári sajtóban kevés visszhangra talált. A nagytőkéhez közel álló „P. Lloyd" röviden „a tömegbe tetett jelszónak'' minősítette indítványun­kat. Ennek ellenére, úgy látszik, hogy a kor­mány komolyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy a szeszfőzést élelmiszerekből, ha nem is egészen megtiltja, de legalább a felére redukálja. Nagyon örülnénk ennek az ered­ménynek és ennek fejében szívesen elnéz­zük azt is, hogy emellett előkelő laptársunk most ugy tünteti föl a dolgot, mintha az eszme tőle indult volna ki. 1914 in­­.i. 15. 1814 okt. 1. Mennyiség kig. üsszeg ossypg fill. ár fill. fill. árfill. ossypg fill. 2 11. marhahús 170 340 198 396 1 II. disznóhús (tarja) 204 204 130 180 1 kolbász, füstölt — 220 220 220 220 1'/M szalonna, füstölt — 104 97 204 102 .'/sl disznózsír — 3 02 81 180 90 18 barna kenyér — — 27 486 40 738 10 burgonya, rózsa — 10.5 105 11 110 " savanyú káposzta 24 48 28 56 2 bab, fehér apró — 44 88 48 96 1 cukor — — 1­86 86 102 102 3 tojás, daralka 8 24 9 27 7 tej, liter — — 31 217 31 217 19.95 23.34 NÉPSZAVA 1914 október 10. Ivóvízzel való ellátás a lövészárokban. * A forralás és a szűrők szerepe. A­ harcban álló katonáknak ivóvízzel való ellátásáról dr. Christian nyugalmazott né­met törzsorvos a következőket írja : Hogyan áll a modern hadsereg az ivóvíz­zel való ellátás bajaival szemben ? Ezt a kérdést sok ember vetheti föl, amikor azt hallja, hogy a katonáknak napokig kell a lövészárkokban feküdniök. A hadsereg veze­tősége ennek a feladatnak a teljesítésénél abból a gondolatból indult ki, hogy manap­ság a tábori csapatoknak aránylag elég gyakran áll rendelkezésükre egészségügyi szempontból kifogástalan, központi­­vízmű­vekből származó ivóvíz, de a táborban a fe­szükségletet többé-kevésbé kezdetleges ku­takból, sőt állóvizekből kell fedözniök. Mivel azonban ezt állandóan gyanúsnak tartják, a kutak könnyen bepiszkíthatók és a nagy központi vízműveknél sincsen kizárva, hogy azokat szándékosan megfertőzik, így már előre is csak­ olyan vizet engednek nyers ál­lapotban elfogyasztani, amelyet az orvosok vagy más szakértők kifejezetten ártalmat­lannak minősítettek. A csapatokat bizonyos számú képzett egészségügyi tiszt kíséri, akik a magukkal vitt „mozgó laboratórium" se­gítségével képesek a szükséges vizsgálatot megejteni. Ha egyáltalán nincsen elegendő víz, a földbe vert csökutak segítségével próbálnak talajvizet szerezni. Erre a célra az utászok a tábori kórházak és a sütödék fölszerelései között mindig tartanak ilyen kutakat. Ha a vízért való fúrás is sikertelen, az ivóvizet nagyobb távolságból kell hozni a vizes ko­csikon, amelyekkel a trének rendelkeznek; a vízszállításnak ezt a körülményes és ki nem elégítő módját, ha csak lehet, el kell kerülni. Am­íg a vízművek tartalmát ártalmatlan­nak nem minősítik, figyelembe kell venni az ivóvíz­­veszedelmességének elhárítására irá­nyuló utasításokat. Amint említettük, első­sorban az a fontos, hogy a kolera, a tífusz és a vérhas bacillusait, amennyiben ezek a vízben találhatók, eltávolítsák vagy meg­öljék. Erre a legkitűnőbb mód a forralás. A­ nagyobb­ csapattestek „ivóvizelőkészítő­ket", kétfogatú kocsikat visznek magukkal, amelyekben a nyers vizet először is átszűrik, azután forrpontra melegítik. Az igen elmés készülék szerkezete a vizet csak akkor engedi át, amikor túllépte a forrpontot. A forralt víz továbbá többszöri kanyarodásban úgy folyik végig a vezető csövek falazata mel­lett, hogy csaknem teljesen lehűl és általá­ban csak három fokkal melegebb, mint nyers állapotban, amikor a készülékbe­­ve­zették. A forralásnál fejlődött gőzt a szi­vattyú hajtására használják. A táborban leginkább használt kétfogatos ivóvizelőké­szítő óránként körülbelül 500 liter bacillus­mentes vizet szállít, amelyet azután tea, kávé ,vagy citromlé alakjában a tábori ku­lacsokba töltenek. Állomásokon nagyobb hasonló készülékeket is használnak, amelyek óránként körülbelül 1000 liter vizet szállí­­­tanak. Sajnos, a kisebb csapatrészeket és őrsége­ket, amelyek külön-külön menetelnek, nem lehet azokkal a kitűnő készülékekkel fölsze­relni ; ezeknek tehát másként kell magukon segíteniök. Ha csak lehetséges, nekik is va­lahogyan föl kell forralniok a vizet haszná­lat előtt. Hogy a forralt víz ízletesebb le­gyen, jól föl kell rázni vagy tiszta faággal megkavarni, miközben levegő hatol közé. Csak szükség esetén kell használni a szűrő­,­ket, amelyeket a csapatok magukkal visz­nek. A tábori szűrő 3000 gram súlyú, alumi­niumtartóra erősített, kézi szivattyúval el­látott üreges sejtkova-rúd, amelyet össze-, rakva a borjára lehet kapcsolni. A nyers vizet a szivattyúval az aluminiumtartóba és a sejtkova-tömegen keresztül a szűrőrúd belsejébe szorítják, amelyből egy toldalék-,­­csövön keresztül kicsurog. Az ilyenfajta kifogástalan szűrő tiszta vízből percenként három liter csiramentes­­vizet tud szállítani. Sajnos azonban, hogy a szűrő helyes működése könnyen megakad. A szűrőmasszában nem ritkán kis hasadé­kok támadhatnak, amelyeken a bacillusok keresztülcsúsznak ; hosszabb használat után ezek a bacillusok még a sértetlen szűrőnél és tisztátalan víznél bedugaszolják a szűrő­likacsokat, annyira, hogy a víz át nem szi­vároghat. A tábori csapatok szülőkocsit is visznek magukkal, amelyen a szül­őt jár­műre helyezik. Így kevésbé sérülnek meg, mintha a bornyára kapcsolva viszik, vissza­futó áramlattal megtisztíthatják és külön készülék segítségével, gőzzel sterilizálhat­ják. Ha nem nagy súlyt helyeznek arra, hogy a víz csiramentes legyen, akkor egy­szerű szűrőt, például szénszűrőt vagy asz-­ besztből készült szűrőket használhatnak, amelyeket főzőedényben is elhelyezhetnek. A víz felületén úszó részeket, amelyek a vi­zet forralása után is élvezhetetlennek mu­tatják, rögtönzött segédeszközökkel is eltá­volíthatják. A német hadi egészségügyi uta­sításokban rámutatnak arra, hogy erre a célra egy, a fenéken átfúrt hordót használ­hatnak, amelybe kavicsot, homokot, szalmát vagy ham­umentes faszenet raknak. Az ivó­víznek fertőtlenítés nélkül való megtisztí­tása vegyi úton is lehetséges. A kínai hábo­rúban, ahol csaknem kizárólag iszapos vizet találtak, a legjobb eredménnyel használták a timsót. A timsó, vasszulfát és egyéb vegyi szerek segítségével a víz felületén úszó részeket ha­marosan a fenékre sülyesztik, amire a tiszta vizet lemérik. Egy újabb javaslat sze­rint a tisztátalan vizet vegyi úton megtisz­títják a bacillusoktól és egyúttal mechani­kai úton leszűrik a víz felületén úszó ré­szecskéket. A vegyi fertőtlenítés, amely egyébként ki-, tűnő, az ivóvíznél ez idő szerint alig alkal­mazható. A bacillus mérge egyúttal sejtmé­reg is és ivóvízbe csak akkor szabad azokat használni, ha a megkívánt hatás után, ön­magától föloldódik vagy könnyen eltávolít­ható. Az újabban fölkerült eljárás, hogy az ivóvizet bróm vagy sósavval fertőtlenítsék és ezeket a vegyi szereket ismét ártalmat­lanná tegyék, meglehetősen hatástalan és így a háborúban nem is alkalmazható. Ame­rikában kisebb-nagyobb mértékben kipró­bálták a klórmészt, de ez ismeretlen össze­tételű, ezért bizonytalan a hatásában és így nem egészen ártalmatlan. Különböző vegyi szerekkel való kísérletezések után, a német hadsereg vezetősége helyesen lemondott a vegyi szerek használatáról az ivóvíz fertőt­lenítésében és főként a timsóval és a szűrés­sel és a forralással való sterilizálásra ren­­dezkedett be.

Next