Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)
1914-11-11 / 283. szám
122 találja, hogy nyíltan előálljon ezzel a követeléssel. Tudják, hogy egy angol, mindenekelőtt pedig az ír tömegeknél komoly ellentállásra találnak és a liberálisok sem akarják belátni, hogy minek semmisítsék meg a német militarizmust a kontinensen, ha ugyanakkor odahaza a nyakukba veszik az általános védkötelezettséget. Bármit jelent is a háború a csatatereken, az az egy bizonyos, hogy odahaza Angliában a militaristák korlátlan uralmát jelenti. Néhány jól szervezett pánik az angol sajtóban, különösen ha ezeket a németek előnyomulása szárazföldön vagy a tengeren, sőt esetleg a levegőben támogatja, elegendő lesz arra, hogy a katonai terveket győzelemre segítsék. Ebben az esetben a háború az angol népre azt eredményezné, amitől az angol szocialisták a legjobban féltették: Angolországnak állandó kattonai állammá való átalakulását. UTOLSÓ HÍREK itt * * A burok fölkelése. (London, november 10.) A „Reuter-ügynökség jelenti Pretoriából tegnapi kelettel: Devett, a fölkelők vezére, összeütközött egy kormánycsapattal, amely az oranjei törvényhozó testület egy tagjának vezetése alatt állott és szétszórta a csapatot. Devett egyik ha a harcban elesett. # # # Francia-német harc a gyarmatokon, Berlin, november 10.) A ,,Matin" jelenti Bordeauxból. Hivatalosan közlik, hogy a Sanglia vidékén folyt operációkban a francia haderőnek sikerült a németeket az 1911. évi november 4-iki szerződéssel átadott területek nagy részéről kiszorítani. Nzimu állomást október 28-án két napos heves harc után elfoglalták. (Sanjiha folyó az afrikai francia Congo-gyarmatban.) * * * Levél Szerbiából. * Képeit a szerbiai hadjáratból. Peyer Károly elvtárstól, a Szakszervezeti Tanács titkárjától érkezett ez az érdekes levél, 1914 november 5-én. Kedves Jászai Úr ! A több mint három hónapos harcban eddig nem történt semmi bajom, sőt még beteg sem voltam. Az első hónapok elég jól mentek. Zimony közelében voltunk és Belgrádot bombáztuk. A szerbek betörése alkalmával azonban mink is részt vettünk a harcokban. Szeptember 8-án Becsmen és Szurcsín községek közt, erdőben voltak a szerb csapatok, hu máig vonaton jöttünk és épp akkor hozták a Timók-hadosztály elfogott katonáit, több ezret magam láttam. Ott találkoztam Sági pénztári orvossal. Egy napi menetelés után elértük a szerbek főseregét. Már az után találkoztunk a kocsikon menekülő lakossággal. Borzasztó volt végignézni egyes jeleneteket. Egy asszonynak a férjét a szerb patrol a szeme előtt lőtte le és ő a gyerekekkel csak nagy nehezen tudott kocsin elmenekülni. Lőttek utána, de nem találták. Szeptember 8-án reggel 2 órakor keltettek föl bennünket és kocsin mentünk reggel 5 óráig, amikor Becsmen faluba értünk, ott volt márgyalogság is. Ott hallottam először a rajvonalban lévők lövöldözését. Előttünk vonult be a gyalogság a kétméteres kukoricásba és fejlődött rajvonalba. Alighogy bevonultak a kukoricásba, elkezdett működni a szerbek tüzérsége , nemsokára a gépfegyverek és utána a fegyverek is akcióba léptek. A mi ágyúink a falu fő utcáján voltak elhelyezve, a könnyű tüzérség azonban már állást foglalt a kukoricásban. Fél óra múlva már a mi ágyúink is működni kezdtek. Az erdőben lévő szerb tüzérség egy kilométernyi távolságra lehetett. Alig adtunk le tíz lövést, kénytelenek voltunk visszavonulni, mert a szerbek gyorstüzelő ágyúikkal elárasztottak bennünket srapnelekkel. Délután négy óráig mind egy másik oldalról támogattuk a gyalogság harcát és sikerült az ellenséget az erdőből kikergetni. Szeptember 17-én Humán át Nikiner állomásra mentünk. Nikinerin már láttuk a szerb betörés nyomait. Az állomás mellett fölgyújtott gőzmalom volt, a faluban alig akadt ép ház, a lakók nagy része elmenekült. Borzasztó volt azt a pusztulást látni. Két falun mentünk keresztül, amelynek házai mind föl voltak gyújtva és kirabolva. Hatkoci falu alatt, a Száva partján ástunk az ágyúnak helyet, de nyolc nap alatt nem lőttünk egyet sem. Később onnan pár kilométerrel följebb, Jézsút Labácnál foglaltunk állást. Ott rém sok tüzérség volt. Amidőn a tüzelést ezek az ágyuk elkezdték, még a föld is rengett bele. A szerbek próbálkoztak eleinte visszalőni, de az ő négy ágyujukra jutott vagy negyven a mi oldalunkról, úgy hogy hamarosan elkotródtak. Öt hétig voltunk ezen a helyen, egy nagy erdőben. A földbe ásott vermekben aludtunk, amelyek a szerbek lövései ellen is védelmet nyújtottak. Körülbelül 150 lövést adtak le a szerbek ránk, amelyek közül vagy öt az ágyuktól 12 méterre explodált, ennek ellenére senki sem sebesült meg. A szerbek 12 centiméteres ágyukkal lőttek, amelyeket a törököktől vettek el. Több löveg nem explodált, egy-kettő leesett és a földszínen maradt. A sárgára festett jószágokat először csak távolról néztük, később közelebb merészkedtünk, de nem volt szabad hozzányúlnunk. Még őrt is állítottak melléjük, nehogy valaki fölemelje. Másnap jött egy tengerésztiszt két matrózzal és a legnagyobb elképedésünkre zsákba rakták a lövegeket és, mint a kis malacokat szokás, elvitték a hátukon. Sok ilyen dolog történik, amelynek drámai a kezdete és komikus a befejezése. Sabác ostrománál mink is részt vettünk és Klinák mögött láttuk a szerbek főárkait. Estére Sabác el volt foglalva és mink még az éjjel vonultunk tovább. Szép holdvilágos éjszaka, éjjel két órakor a Száva-parti erdőségek egy másik részén foglaltunk állást és most már három napja folyik az őrült lövöldözés, éjjel-nappal. Most már reméljük, nem fog sokáig tartani a harc, mert ha így megy ez tovább, nemsokára meg lesz törve a szerbek ellenállása. A tulajdonképeni harcból mink nem láttunk semmit. Négy-öt kilométerre lövünk s az irányt telefonon adják le. A modern hadvezetés talán sehol sem látható úgy, mint a nehéz tüzérségnél. Amig az ágyuk lövésre készen vannak, addig már kész a telefonvezeték, amelyen a vezérkarral érintkezik az üteg. Az üteg parancsnoka sokszor két kilométer távolságban az üteg előtt van és onnan adja le az irányt telefonon. A beigazítás oldalcélból történik, műszerekkel. A kapitány csupa számokat kommandiroz, amelyek szerint a műszereket be kell igazítani. Volt nap, hogy a kilőtt lövegek ára 30—35 ezer korona volt. Érdekes megfigyeléseket lehetett tenni a lakosságról. A szerb lakosság alattomos, ravasz, lakása büdös, alacsony, rozoga házakban laknak. Ágyuk a legtöbb esetben nincs, földjüket nem művelik, túlnyomóan kukoricát termelnek. A magyart gyűlölik és sokszor pénzért sem akarnak semmit eladni. Alanya községben egy kiló élvezhetetlen kenyérért 1 koronát fizettem. Becsmennél végigjártam a harcmezőt, és a kukoricaföldön a halottak lakásban feküdtek. Egy szerb tiszt mellett a lova, odább egy idősebb szerb katona lőállásban, de holáloka keresztül lőve. Odább egyet hasba lőttek és kötözés közben érte a halál. Ezeket a dolgokat leírni lehetetlen. Sohasem hittem, hogy ilyen rémes dolgokat képes leszek végignézni. Az ember oly fásult lesz itt, hogy ezt mind természetesnek tartja. Az első ágyulövésnél majd a dobhártyám repedt széjjel, ma már nyugodtan alszom, akárhogy is lőnek. Sokszor bőrig áztunk, máskor meg egész nap poros országúton masíroztunk és kutya baj. Otthon már másnap orvos kellett volna. Az élelmezés tűrhető, különösen, ha valamely falu vagy város van a közelben Nekünk még sebesültünk sincs. A másik ütegnél haláleset volt, baleset az egyik, a másik esetben egy, ellenséges gránát tépte le a lábát. A mi tisztjeink műveit emberek. Remélem, hogy egy-két hónap múlva vége lesz a harcnak és tavasszal fokozott erővel láthatunk újra neki a háború okozta veszteségek pótlásához. Peyer, Károly. * * * — Fölfüggesztették Makó polgármesterét. Csanád vármegye alispánja hétfőn fölfüggesztette az állásától Galambos Ignácot, aki az alispán fölfüggesztő határozatának indokolása szerint, a makói polgárőrség szervezése körül „nem járt azzal a buzgalommal", amelyet az alispán tőle elvárt volna. A fölfüggesztő végzés akkor érkezett a polgármesterhez, amikor a közgyűlésen elnökölt. Nyomban bejelentette felfüggesztését a közgyűlésnek és mindjárt el is hagyta a közgyűlés termét. A városi képviselők utána mentek és a nevükben Szűcs József biztosította a polgármestert a képviselőtestület ragaszkodásáról. — Hazabocsátottak néhány beteg oroszt. Kedden délelőtt huszonhat tagból álló orosz társaságot vittek be a főkapitányságra. A társaság hét tagja férfi, a többi asszony és gyermek. Az oroszok a háború kitörésekor Zakopane galíciai fürdőhelyen tartózkodtak, ahol internálták őket. Közbenjárás folytán Budapestre kerültek, ahol az éjszakát a toloncházban töltötték és onnan vezették kedden a főkapitányságra, ahol megfelelő igazolás után valamennyit Románián át hazaengedik Oroszországba. A férfiak között van egy orvos és egy ügyvéd, valamennyien betegek és így akár túl vannak a katonakoron, akár innen, ők is hazatérhetnek. A kolera Bécsben, Bécsből táviratozzák. Beavatott helyről közlik, hogy Bécsben a háború tartama alatt eddig 177 bakteriológiailag megállapított koleraesetet konstatáltak. Ez azonban csakis a harctérről érkezett személyekre vonatkozik, nem pedig a város lakosaira. Bécs lakosságát ez idő szerint a legcsekélyebb koleraveszedelem sem fenyegeti. — Hogy lehetne a háborúnak vége ? Milánóból jelentik a „Budapesti Tudósító"-nak. Francia szakírók azt állítják, hogy a hármas antant hatalmainál rövidesen általános hiány áll be lövőszerekben. Maguk a szövetségesek sem gondoltak arra, hogy a háboru ennyi ideig fog eltartani s hogy a lövőszerek elhasználása ekkora méreteket fog ölteni. — A fővárosi tanitószemélyzet nyugdijszabályzata. A közgyűlés még a nyári szünet előtt módosította a főváros tanitószemélyzetének nyugdíjszabályzatát, mégpedig azoknak az elveknek alapján, amelyek a főváros közigazgatási alkalmazottainak nyugdíjszabályzatában érvényre jutnak. A közgyűlés határozatát a közoktatásügyi miniszter mostanáig sem hagyta jóvá. A tanács kedden tartott üléséből újabb sürgető fölterjesztésben kérte a minisztert, hogy a módosításokat hagyja jóvá. — Rövid hírek. A sajtóhadiszállás tagjai a déli harctérre való utaztakban néhány napra megállapodtak Budapesten, hogy megtekintsék a főváros hadikórházait. Kedden a Révész utcai nagy hadikórházat nézték meg. Előzően Bárczy, polgármesternél tisztelegtek, aki üdvözlő beszédet tartott hozzájuk. — Egy hajós balesete. Luczback István harminckét éves gondnok a Margitszigetnél a „Sámson" kotróhajón leesett a lépcsőről a hajó fedélzetére és a karját törte. A Rókus-kórházba vitték. — Megint letartóztattak egy börttönöt. A rendőrség letartóztatta özvegy Hauser Gézáné magánzónőt, aki Horánszky utca 8. szám alatti, később József utca 20. szám alatti lakásán titkos találkahelyet tartott. — Gyilkosság Diósgyőrben. Fugyík Sándor 19 éves villanyszerelő szóváltás közben vasárnap délután Puskás József vasgyári munkást mellbeszúrta. Puskás a sérülésbe belehalt. A tettes elmenekült, de később önként jelentkezett. — Új gyorsvonat Bécsbe. A mozgósítás óta a budapesti nyugati pályaudvarról délután 5 óra 15 perckor induló gyorsvonatot beszüntették. Mint értesülünk, a Máv igazgatósága foglalkozik azzal a tervvel, hogy az 5 óra 15 perckor induló gyorsvonatot ismét forgalomba helyezze, a 2 órakor induló gyorsvonat föntartása mellett. Az új gyorsvonatot november 15-én, akarják forgalomba helyezni. NÉPSZAVA 1914 november 10.