Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-11 / 283. szám

122 találja, hogy nyíltan előálljon ezzel a követe­léssel. Tudják, hogy egy angol, mindenek­előtt pedig az ír tömegeknél komoly ellent­állásra találnak és a liberálisok sem akarják belátni, hogy minek semmisítsék meg a né­met militarizmust a kontinensen, ha ugyan­akkor odahaza a nyakukba veszik az általá­nos védkötelezettséget. Bármit jelent is a háború a csatatereken, az az egy bizonyos, hogy odahaza Angliában a militaristák kor­látlan uralmát jelenti. Néhány jól szervezett pánik az angol sajtóban, különösen ha eze­ket a németek előnyomulása szárazföldön vagy a tengeren, sőt esetleg a levegőben tá­mogatja, elegendő lesz arra, hogy a katonai terveket győzelemre segítsék. Ebben az eset­ben a háború az angol népre azt eredmé­nyezné, amitől az angol szocialisták a leg­jobban féltették: Angolországnak állandó kat­­tonai állammá való átalakulását. UTOLSÓ HÍREK itt * * A burok fölkelése. (London, november 10.) A „Reuter-ügy­nökség jelenti Pretoriából tegnapi kelettel: Devett, a fölkelők vezére, összeütközött egy kormánycsapattal, amely az oranjei törvény­hozó testület egy tagjának vezetése alatt ál­lott és szétszórta a csapatot. Devett egyik ha a harcban elesett. # # # Francia-német harc a gyarmatokon,­ ­Berlin, november 10.) A ,,Matin" jelenti Bordeauxból. Hivatalosan közlik, hogy a Sanglia vidékén folyt operációkban a fran­cia haderőnek sikerült a németeket az 1911. évi november 4-iki szerződéssel átadott terü­letek nagy részéről kiszorítani. Nzimu állo­mást október 28-án két napos heves harc után elfoglalták. (Sanjiha folyó az afrikai francia Congo-gyar­matban.) * * * Levél Szerbiából. * Képeit a szerbiai hadjáratból. Peyer Károly elvtárstól, a Szakszervezeti Tanács titkárjától érkezett ez az érdekes levél, 1914 november 5-én. Kedves Jászai Úr ! A több mint három hónapos harcban eddig nem történt semmi bajom, sőt még beteg sem voltam. Az első hónapok elég jól mentek. Zi­mony közelében voltunk és Belgrádot bombáz­tuk. A szerbek betörése alkalmával azonban mink is részt vettünk a harcokban. Szeptember 8-án Becsmen és Szurcsín községek közt, erdő­ben voltak a szerb csapatok, h­u máig vonaton jöttünk és épp akkor hozták a Timók-hadosz­tály elfogott katonáit, több ezret magam lát­tam. Ott találkoztam Sági pénztári orvossal. Egy napi­ menetelés után elértük a szerbek fő­seregét. Már az után találkoztunk a kocsikon menekülő lakossággal. Borzasztó volt végig­nézni egyes jeleneteket. Egy asszonynak a fér­jét a szerb patrol a szeme előtt lőtte le és ő a gyerekekkel csak nagy nehezen tudott kocsin elmenekülni. Lőttek utána, de nem találták. Szeptember 8-án reggel 2 órakor keltettek föl bennünket és kocsin mentünk reggel 5 óráig, amikor Becsmen faluba értünk, ott volt már­gyalogság is. Ott hallottam először a rajvonal­ban lévők lövöldözését. Előttünk vonult be a gyalogság a kétméteres kukoricásba és fejlő­dött rajvonalba. Alighogy bevonultak a kukori­cásba, elkezdett működni a szerbek tüzérsége , nemsokára a gépfegyverek és utána a fegyve­rek is akcióba léptek. A mi ágyúink a falu fő utcáján voltak elhelyezve, a könnyű tüzérség azonban már állást foglalt a kukoricásban. Fél óra múlva már a mi ágyúink is működni kezdtek. Az erdőben lévő szerb tüzérség egy ki­lométernyi távolságra lehetett. Alig adtunk le tíz lövést, kénytelenek voltunk visszavonulni, mert a szerbek gyorstüzelő ágyúikkal elárasz­tottak bennünket srapnelekkel. Délután négy óráig mind egy másik oldalról támogattuk a gyalogság harcát és sikerült az ellenséget az erdőből kikergetni. Szeptember 17-én Humán át Nikiner­ állo­másra mentünk. Nikinerin már láttuk a szerb betörés nyomait. Az állomás mellett fölgyújtott gőzmalom volt, a faluban alig akadt ép ház, a lakók nagy része elmenekült. Borzasztó volt azt a pusztulást látni. Két falun mentünk keresz­tül, amelynek házai mind föl voltak gyújtva és kirabolva. Hatkoci falu alatt, a Száva part­ján ástunk az ágyúnak helyet, de nyolc nap alatt nem lőttünk egyet sem. Később onnan pár kilométerrel följebb, Jézsút Labácnál fog­laltunk állást. Ott rém sok tüzérség volt. Ami­dőn a tüzelést ezek az ágyuk elkezdték, még a föld is rengett bele. A szerbek próbálkoztak eleinte visszalőni, de az ő négy ágyujukra ju­tott vagy negyven a mi oldalunkról, úgy hogy hamarosan elkotródtak. Öt hétig voltunk ezen a helyen, egy nagy erdőben. A földbe ásott ver­mekben aludtunk, amelyek a szerbek lövései ellen is védelmet nyújtottak. Körülbelül 150 lövést adtak le a szerbek ránk, amelyek közül vagy öt az ágyuktól 1­2 méterre explodált, ennek ellenére senki sem sebesült meg. A szerbek 12 centiméteres ágyukkal lőttek, amelyeket a törököktől vettek el. Több löveg nem explodált, egy-kettő leesett és a földszínen maradt. A sárgára festett jószágokat először csak távolról néztük, később közelebb merész­kedtünk, de nem volt szabad hozzányúlnunk. Még őrt is állítottak melléjük, nehogy valaki fölemelje. Másnap jött egy tengerésztiszt két matrózzal és a legnagyobb elképedésünkre zsákba rakták a lövegeket és, mint a kis mala­cokat szokás, elvitték a hátukon. Sok ilyen do­log történik, amelynek drámai a kezdete és ko­mikus a befejezése. Sabác ostrománál mink is részt vettünk és Klinák mögött láttuk a szerbek főárkait. Es­tére Sabác el volt foglalva és mink még az éjjel vonultunk tovább. Szép holdvilágos éjszaka, éj­jel két órakor a Száva-parti erdőségek egy má­sik részén foglaltunk állást és most már három napja folyik az őrült lövöldözés, éjjel-nappal. Most már reméljük, nem fog sokáig tartani a harc, mert ha így megy ez tovább, nemsokára meg lesz törve a szerbek ellenállása. A tulajdonképeni harcból mink nem láttunk semmit. Négy-öt kilométerre lövünk s az irányt telefonon adják le. A modern hadvezetés talán sehol sem látható úgy, mint a nehéz tüzérség­nél. Amig az ágyuk lövésre készen vannak, ad­dig már kész a telefonvezeték, amelyen a ve­zérkarral érintkezik az üteg. Az üteg parancs­noka sokszor két kilométer távolságban az üteg előtt van és onnan adja le az irányt telefonon. A beigazítás oldalcélból történik, műszerekkel. A kapitány csupa számokat kommandiroz, ame­lyek szerint a műszereket be kell igazítani. Volt nap, hogy a kilőtt lövegek ára 30—35 ezer korona volt. Érdekes megfigyeléseket lehetett tenni a la­kosságról. A szerb lakosság alattomos, ravasz, lakása büdös, alacsony, rozoga házakban lak­nak. Ágyuk a legtöbb esetben nincs, földjüket nem művelik, túlnyomóan kukoricát termelnek. A magyart gyűlölik és sokszor pénzért sem akarnak semmit eladni. Alanya községben egy kiló élvezhetetlen kenyérért 1 koronát fizettem. Becsmennél végigjártam a harcmezőt, és a ku­koricaföldön a halottak lakásban feküdtek. Egy szerb tiszt mellett a lova, odább egy idő­sebb szerb katona lőállásban, de holáloka ke­resztül lőve. Odább egyet hasba lőttek és kö­tözés közben érte a halál. Ezeket a dolgokat leírni lehetetlen. Sohasem hittem, hogy ilyen rémes dolgokat képes leszek végignézni. Az ember oly fásult lesz itt, hogy ezt mind ter­mészetesnek tartja. Az első ágyulövésnél majd a dobhártyám repedt széjjel,­­ ma­ már nyugodtan alszom, akárhogy is lőnek. Sokszor bőrig áztunk, más­kor meg egész nap poros országúton masíroz­tunk és kutya baj. Otthon már másnap orvos kellett volna. Az élelmezés tűrhető, különösen, ha vala­mely falu vagy város van a közelben Nekünk még sebesültünk sincs. A másik ütegnél halál­eset volt, baleset az egyik, a másik esetben egy, ellenséges gránát tépte le a lábát. A mi tiszt­jeink műveit emberek. Remélem, hogy egy-két hónap múlva vége lesz a harcnak és tavasszal fokozott erővel láthatunk újra neki a háború okozta veszte­ségek pótlásához. Peyer, Károly. * * * — Fölfüggesztették Makó polgármesterét. Csanád vármegye alispánja hétfőn fölfüg­­gesztette az állásától Galambos Ignácot, aki az alispán fölfüggesztő határozatának indo­kolása szerint, a makói polgárőrség szerve­zése körül „nem járt azzal a buzgalommal", amelyet az alispán tőle elvárt volna. A föl­függesztő végzés akkor érkezett a polgár­mesterhez, amikor a közgyűlésen elnökölt. Nyomban bejelentette felfüggesztését a köz­gyűlésnek és mindjárt el is hagyta a közgyű­lés termét. A városi képviselők utána men­tek és a nevükben Szűcs József biztosította a polgármestert a képviselőtestület ragaszko­dásáról. — Hazabocsátottak néhány beteg oroszt. Ked­den délelőtt huszonhat tagból álló orosz társa­ságot vittek be a főkapitányságra. A társaság hét tagja férfi, a többi asszony és gyermek. Az oroszok a háború kitörésekor Zakopane galí­ciai fürdőhelyen tartózkodtak, ahol internálták őket. Közbenjárás folytán Budapestre kerül­tek, ahol az éjszakát a toloncházban töltötték és onnan vezették kedden a főkapitányságra, ahol megfelelő igazolás után valamennyit Ro­mánián át haza­engedik Oroszországba. A fér­fiak között van egy orvos és egy ügyvéd, vala­mennyien betegek és így akár túl vannak a katonakoron, akár innen, ők is hazatérhetnek.­­ A kolera Bécsben, Bécsből táviratozzák. Beavatott helyről közlik, hogy Bécsben a há­ború tartama alatt eddig 177 bakteriológiai­lag megállapított koleraesetet konstatáltak. Ez azonban csakis a harctérről érkezett sze­mélyekre vonatkozik, nem pedig a város la­kosaira. Bécs lakosságát ez idő szerint a leg­­csekélyebb koleraveszedelem sem fenyegeti. — Hogy lehetne a háborúnak vége ? Milánó­ból jelentik a „Budapesti Tudósító"-nak. Fran­cia szakírók azt állítják, hogy a hármas antant hatalmainál rövidesen általános hiány áll be lövőszerekben. Maguk a szövetségesek sem gondoltak arra, hogy a háboru ennyi ideig fog eltartani s hogy a lövőszerek elhasználása ekkora méreteket fog ölteni. — A fővárosi tanitószemélyzet nyugdijsza­bályzata. A közgyűlés még a nyári szünet előtt módosította a főváros tanitószemélyzeté­nek nyugdíjszabályzatát, mégpedig azoknak az elveknek alapján, amelyek a főváros közigaz­gatási alkalmazottainak nyugdíjszabályzatá­ban érvényre jutnak. A közgyűlés határozatát a közoktatásügyi miniszter mostanáig sem hagyta jóvá. A tanács kedden tartott üléséből újabb sürgető fölterjesztésben kérte a minisz­tert, hogy a módosításokat hagyja jóvá. — Rövid hírek. A sajtóhadiszállás tagjai a déli harctérre való utaztakban néhány napra megállapodtak Budapesten, hogy megtekintsék a főváros hadikórházait. Kedden a Révész­ utcai nagy hadikórházat nézték meg. Előzően Bárczy, polgármesternél tisztelegtek, aki üdvözlő be­szédet tartott hozzájuk. — Egy hajós balesete. Luc­zback István harminckét éves gondnok a Margitszigetnél a „Sámson" kotróhajón leesett a lépcsőről a hajó fedélzetére és a karját törte. A Rókus-kórházba vitték. — Megint letartóz­tattak egy börttönöt. A rendőrség letartóztatta özvegy Hauser Gézáné magánzónőt, aki Ho­ránszky­ utca 8. szám alatti, később József­ utca 20. szám alatti lakásán titkos találkahelyet tar­tott. — Gyilkosság Diósgyőrben. Fugyík Sán­dor 19 éves villanyszerelő szóváltás közben vasárnap délután Puskás József vasgyári mun­kást mellbeszúrta. Puskás a sérülésbe belehalt. A tettes elmenekült, de később önként jelent­kezett. — Új gyorsvonat Bécsbe. A mozgósítás óta a budapesti nyugati pályaudvarról délután 5 óra 15 perckor induló gyorsvonatot beszüntették. Mint értesülünk, a Máv­ igazgatósága foglal­kozik azzal a tervvel, hogy az 5 óra 15 perckor induló gyorsvonatot ismét forgalomba helyezze, a 2 órakor induló gyorsvonat föntartása mellett. Az új gyorsvonatot november 15-én, akarják forgalomba helyezni. NÉPSZAVA 1914 november 10.

Next