Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-18 / 290. szám

198 — Miért utazott el Caillaux? Jelentettük, hogy Caillaux volt francia miniszter, akinek a fele­sége agyonlőtte a „Figaro" szerkesztőjét, a fe­leségével együt egy Délamerikába indult ha­jóra szállt A milanói „Secolo"-nak táviratoz­zák, hogy Caillaux brazíliai útjának egészen más volt az oka, mint amit hivatalosan beval­lottak. Caillaux nagyon is bizalmaskodó leve­let írt Joffre tábornoknak és ebben a levél­ben a fővezérnek haditervet ajánlott a néme­tek ellen. A függelem ilyen megsértéséért Cail­lauxt haditörvényszék elé kellett volna állí­tani és hogy ezt elkerülje, a francia kormány küldte el a volt pénzügyminisztert és olyan ürügyet hozott föl ennek okául, mintha gazda­sági és pénzügyi missziót bízott volna rá. — Az, idő Magyarországon borult és hűvös volt. Kevés csapadék a Dunántúl középső részein, szórványosan az Alföldön, meg elvétve az északi részeken esett. Nagyobb csapadékot a tengerpartról jelentettek. (Cirkvenic­a 47 mm.). Közép- és Déleurópában az idő túlnyomóan borult, lecsapódások mindenfelé voltak és a hőmérséklet sülyedő­ben van. Kedd déli hőmérséklet Budapesten: plus Tt.R 6. fok. — Jóslat: Változékony idő várható hősűlyedéssel és még sokhelyütt csapadékkal. Készül a hatósági árszabás. * Folynak a tanácskozások az osztrák megbízottakkal. — Olcsó kávé Ausz­triában. — 40.10 koronáért kelt el a búza. Mint lapunk­ hírrovatában is megírtuk, az osztrák kormány megbízottai __ hétfőn Budapestre érkeztek és kedden már meg­kezdték a tanácskozást a magyar kormány­nyál a gabona és liszt ármegállapítása dolgában. Reméljü­k, hogy most már hama­rosan elérnek a végére és megszabják a gabona és liszt hatósági árát. Igazán nem tudjuk paraszti eszünkkel megérteni, hogy mi van ezen a kérdésen annyi tanácskozni való ! Ott van a német példa, tessék azt utánozni és minden rendben lesz. A nagy hosszú tanácskozás nyilván az „érde­keltek" megóvását célozza. „Érdekel­tek" pedig a hivatalos fölfogás szerint a nagybirtokosok, a gabonakereskedők, a malmok, a lisztkereskedők és­ a pékek. Mindazok, akik már eddig óriási hasznot húztak a háborús drágulásból. Ezeknek a kedvéért kell most húzni-halasztani a dol­got és egy olyan megoldást kieszelni, hogy jaj valamelyik malmot, vagy gabonakeres­kedőt, vagy nagybirtokost vagy péket valamiféle kár ne érje! A fogyasztó közön­ség, amely most már 68 fillért fizet egy kilogram lisztért, amelynek öt darab csipet­nyi zsemlyét adnak 20 fillérért, amely­­57 fillért fizet egy kilogram kenyérért, a foglasztó közönséggel senki sem törődik!­­ Míg a két kormány huzavoná­ja egyre tart, azalatt a gabonaárak szépen tovább emelkednek. Kedden ismét új határ­kőhöz ért a brúza drágulása­, 45.10 korona volt kedden a legdrágább ár, amelyet búzá­ért a pesti tőzsdén fizettek, 44 koronán alul pedig alig kelt el búza. A rozs ára is elért egy új állomáshoz, 35 korona­ ­volt a legdrágább ár, amit rozsért fizettek, míg az árpa ára még nem érte el a 30 koro­nát, de már csak 10 fillér hiányzott belőle. Az üzérkedés most egy új cikkre veti rá magát, az új termésű kukoricára. Mivel az új rendelet szerint 30 százalék új kuko­ricalisztet lehet keverni a malmoknak a kenyérlisztbe, a spekuláció már a tengerire is rávetette magát, kezdi az árát fölverni. Kívánatos volna, hogy a kormány, ha végre megcsinálja a hatósági árszabást, foglalja bele mindjárt a kukoricát is. Az osztrák kormány valamivel több erélyt tanusít az élelmiszeruzsora letörésé­be. Az osztrák kormány ugyanis lefog­lalta a brazíliai kávétröszt Triesztben be­raktározott kávéját, illetve fix áron megvette az egész mennyiséget tulajdono­saitól. Az egész raktár 50 ezer zsákra rúg , ezt a nagymennyiségű kávét Ausztria egyes városai között osztják föl, majdnem fele Bécsbe kerül, 12.000 zsák Prágába, a többi egyéb városokban kerül eladásra. A kávét átadják egy nagykereskedőkből álló társulatnak, amely a kormány által megha­tározott áron tovább adja a kiskereskedők­nek, akik viszont szintén szabott áron ad­ják tovább a fogyasztóknak. Sajnos, az ár­­nagyságát még nem ismerjük. Az osztrák kormánynak ezt az akcióját mindenesetre helyeselni kell, bárha az a következménye lesz, hogy Magyarországra még kevesebb kávé fog kerülni és így ná­lunk még drágább lesz, mint különben. Azonban mégis föltűnő, hogy miért tud ilyen gyorsan és helyesen cselekedni az osztrák kormány, amidőn egy aránylag könnyen nélkülözhető és főleg mégis a jobbmódú emberek fogyasztására szolgáló cikkről van szó és miért nem mutat ha­sonló erélyt a kenyér, burgonya, bab és más olyan cikknél, amelyek a szegény em­berek számára nélkülözhetetlenek? Mégis örülünk ennek a rendszabálynak, mert megtört általa a jég; a monarchia egyik országának a kormánya végre beleavatko­zott a kereslet és kínálat szabad alakulá­sába , talán miután az első lépés megtör­tént, most már bátrabban fognak haladni a megkezdett uton. NÉPSZAVA 1914 november 22. A modern tengeri csata. * Az Ütközet előkészítése. — Az ágyuk pusztítása. Már jóval az ütközet előtt —­ olvassuk a „Magdeburger Zeitung"-ban — a dróttalan távirószerkezetek szakadatlanul dolgoznak, parancsokat hordanak széjjel és a hajóknak utasításokat visznek a parancsnoki hajó­ról. Miután­ a parancsnokló tengernagy szikratávírón megkapta a jelentéseket, hogy az ellenség feltűnt a láthatáron, a hajók csatarendből harcállásba helyezkednek. A csatát a tengernagy vezeti. Minden hajó pa­rancsnokának a legfeszültebb figyelemmel kell arra ügyelnie, hogy harci eszközeivel a tengernagy tervei szerint dolgozzék. A pa­rancsnok a felső fedélzet fölött elhelyezett páncéltól védett házikóban áll. Egy tiszt ál­landóan a tengernagy irányában figyel, hogy a jelzéseket közölhesse a parancsnokkal, aki törzskarától körülvéve, dróton adja le uta­sításait a páncélóriás különböző részeibe. Amint a hadsereg törzskarát távíró köti össze az egyes csapatrészekkel, úgy köti össze a hadihajó parancsnokát hajója egyes részeivel. Már 9000 méternyi nagy távolságból meg­kezdik a legnagyobb kaliberű ágyúcsövek borzalmas menydörgésüket, közelebbről pe­dig a középkaliberű és gyorstüzelő ágyúk is beleszólnak az ütközetbe. A csata teljesen kifejlett. A hajók fedélzetén minden harci lelkesedés mellett is, a legnagyobb nyuga­lom uralkodik. Az ágyutornyokban sem ke­vésbé komolyan végzik a dolgokat. Minden páncélajtót becsuktak, az óriás ágyuk meg­töltve, készen várnak a tüzelésre. A kézi­fegyverek a fedélzeten pokrócokra fektetve, használatra készen hevernek. Minden külső világosságot eltompítottak és csak az ágyuk célgömbjének izzó lámpácskái, mint szent­jános bogárkák, fénylenek át a torony félel­metes sötétségén. Hirtelen fehér fénysugár árasztja el a tengert annyira, hogy a sugár a toronyig hatol. A saját fényszórója dolgozik és a vi­lágos fénysugarak mellett még sötétebb min­den, mint azelőtt. Most megkezdődik a kis gyorstüzelő lövegek, majd fokozódó, majd csökkenő szabálytalan durrogása, valamint az ágyuk éles dörgése. Nyilvánvalóan csak a mellékütegek tüzelnek, mert még nem hal­latszik a nagy ágyuk öblös, mély hangja. A legközelebbi töltés páncélgránátjai csöröm-­­pölnek a fölvonóval. A hajó megremeg és mintha fordulna, mert jobban az oldalára dől. A viharban megint csöngetés hangzik: az irányt helyesbítik. Alig intézték ezt el, a mutató a „Tüzelni" jelzőre ugrik. Tompán dörmög az ágyú. Megrázkódtató ütés követ­kezik és az óriás ágyúcső simulékonyan lö­kődik vissza ágyába, hogy nyomban automa­tikusan előjöjjön és lövésre készen helyez­kedjék el. Súlyosan találtak egy ellenséges hajót. Ágyúit ellőtték. Robbanás robbanást követ rajta, míg végre a hatalmas kolosszus telje­sen harcképtelen lett. Oldalt dúl és merülni kezd. Hörögve tűnik el a hullámok között és a legénységét magával viszi a mélységbe. Most már csak a szerte úszkáló roncsok mu­tatják, hogy itten egy iszonyú nagy hajót ért el a vég. NYÍLTTÉR Ebben a rovatban közöltekért nem vállal semmiféle fele­­lősséget sem a szerkesztőség sem a kiadóhivatal. • • A HÁBORÚS NAGYHATALMAK Rendkívül érdekes, isme­retterjesztő és aktuális. Ara fill. Kapható a Népszava-könyvkereskedésben, VII. Erzsébet­ körút 35 és az összes árusítóinknál. MOST JELENT MEG! PÁRTÜGYEK * # Pertörlés. 'A' Népszava 1913 november, 9-iki számának „A pusztulás útján" című vezércikke miatt az ügyészség királysértés vádját emelte Spitzer Sándor elvtárs ellen, akit a királysértésről szóló törvény alapján már nem az esküdtbíróság­, hanem a tör­vényszék elitélt három havi fogházra, 100 korona pénzbüntetésre és egy évi hivatal­vesztésre. Keddre volt kitűzve ebben az ügyben a fellebbviteli főtárgyalás a buda­pesti Ítélőtábla előtt, ahol a vádlott képvise­letében dr. Rónai Zoltán elvtárs jelent meg. Érdemleges tárgyalásra azonban nem ker­­rült sor, mert az elnök kihirdette, hogy az igazságügyminiszter III. 23810/1914. sz. rendeletével közölt királyi kegyelem foly­­tán ebben az ügyben pertörlés történt és így a tábla az eljárást megszünteti. Ez a sors vár a többi politikai pörökre, is, amint ezt már jeleztük. SZAKMOZGALOM .* * * A festőmunkások központi vezetősége, fel­ügyelő bizottsága és a központi szervező bizottság tagjai szerdán este 7 órakor a szokott helyen fontos ügyben együttes ülést tart. Pon­tos megjelenést kérnek.

Next