Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-24 / 297. szám

s NÉPESOVA 1914. november 8. ­ évben vitték keresztül­­azt az alapos pénz­ügyi reformot, amely kizárólag a vagyonos osztályokat terhelte, Lloyd George most mégis minden jövedelmi adót és a nagy jö­vedelmekre kivetett kü­lön­adót a kétszere­sére emeli. Meg kell itt jegyeznünk, hogy Angliában minden 3200—4000 márkán aluli jövedelem adómentes, úgy hogy a jövedelmi adónál a munkásosztály és a kispolgárság egy része számításba nem jön. Emellett új közvetett adókat is hoznak be, amelyek fő­ként a nép nagy tömegeit sújtják, mint a sör- és tea­fogyasztási adók. A folyó pénzügyi évben különböző új adó­források a következő jövedelmeket hajtják : Jövedelmi adó 11 millió font, a nagy jöve­delmek külön adója 1 és fél millió font, sör­adó 2 és fél millió font, tea-adó 950.000 font, tehát egyenes adó 12 és fél millió, közvetett, vagyis fogyasztási adó 3.450.000 font. A leg­közelebbi pénzügyi évben az új adók jöve­delmei a következőképen alakulnak : Jöve­delmi adó 38 és háromnegyed millió font, kü­lön adó 6 millió font, sör­ adó 17,600.000 font, tea-adó 3,200.000 font,­­ tehát egyenes adó 44 és háromnegyed millió font, közvetett fo­gyasztási adó 20,800.000 font. A 350 millió font­os hadikölcsön bejelenté­sét a londoni Cityben bizonyára nem fogad­ják kellemetlenül, mert ritka alkalmat nyújt minden pénzember legkedvesebb foglalkozá­sára, nevezetesen a hazafiságnak az üzlettel való egyesítésére. A feltételek az angol pénz­ügyi viszonyokhoz mérten kecsegtetők. A kibocsátási ár 100 font névérték és 3 és fél százalék kamatozás mellett 95 font, a kötvé­nyek legkésőbb 1928 március 31-én, tehát már 13 év múlva alpári (névértékben) beváltha­tók. Tehát ha csak az angol állam addig csődbe nem jut, a kötvények árfolyama folyton emelkedni fog. Ezenfelül az angol bank, — amely természetesen semmit sem kockáztat, — nagy hazafisággal kijelentette, hogy a három első évben a hadikölcsön-köt­vények ellenében egészen a kibocsátási árig a mindenkori bankrátánál egy percenttel alacsonyabb kamat mellett hitelt nyújt, úgy hogy a kötvények az első három évben elő­nyös módon pénzzé tehetők, amennyiben az angol bank fizetésképtelen nem lesz, ez pe­dig természetesen a világ összeomlásáig meg nem történhetik. Ha mindez nem használ, akkor valóban rosszul áll az angol állam hitele. El kell te­hát készülnünk a kölcsön nagy sikerére, amelyet azután világgá kürtölnek. A falat oly ízletes, hogy szinte sajnálják a kisembe­rektől, akik pedig szintén szeretnének részt venni a hazafias áldozatkészségben, ütközetben* * Az ellenség nyomában. Gumbinnen, november 11. „Az A .. .-tól jobbra és balra levő magasla­tokat megtisztítottuk, az ellenség vissza­vonult." — Ez a jelentés érkezett, miután a tüzérparancsnok figyelő állásából körülbelül két órán át figyeltük a rominteni pusztaság­tól nyugatra eső helységnél folyó harcot. Capataink három helyen támadták az oro­szoktól elfoglalt állásokat. Itt a ... gránáto­sok támadták és egészen X-en tulig zavarták az ellenséget. A megfigyelő állásból puszta szemmel egész jól áttekinthettük a harcteret. A tőlünk két kilométernyire fekvő falut még az oroszok tartották megszállva. „2300, tűz !" hangzott a mögöttünk mintegy száz méter­nyire fekvő tábori üteghez intézett parancs , a nehéz tüzérség még jóval hátrább állt. Ehhez is mentek parancsok : „2600, 60-nal több, 20-szal több, 10-zel kevesebb, 2700, 5-tel több..." A parancsnok nyugodtan adja meg ezeket az utasításokat a mellette álló altiszt­nek, ez lekiáltja a parancsokat a malomnál posztoló tüzérnek, aki a telefon mellett fekvő társának közvetíti azokat és ugyanabban a pillantban a parancsok az üteghez érkeznek. Néhány pillanat múlva megdördülnek az ágyuk és az acélcsövek kilökik magukból az irányt kereső, pusztulást hozó lövedéket. Hal­lom, amint végigsivitanak a fejem fölött és látom néhány pillanatig ; a gránát eltűnik, még néhány pillanat és odaát tölcsérei­nkban 20—30 méter magasságban csapódik föl a föld , a gránát lecsapott. Tucatszámra röpül­nek át a lövedékek. Az ellenség hátvédjére is gondolnak : „5300, 6000, első löveg, második löveg!" hangzanak az üteghez villámgyor­san érkező parancsok. A tüzérparancsnokok majd az ellenséges tüzérállásokat, majd a lövészárkokat kerestetik meg, azután megint az ellenség tartalékjait veszik célba. „A fa­lutól jobbra fekvő erdős magnaslat tele van orosszal !" Csak egy pillanatig tart és már kiadják a parancsot a tüzelésre. Villámlik, sivít és menydörög. „Közülü­k !" kiált kissé izgatottan a parancsnok. „Gyorstűz, jól irá­nyozva !" Az ellenség tüzérsége csak gyöngén felel. Sajátságos módon a malmot egyáltalán nem veszik célba. Egy-egy srapnel szétpukkan ugyan a közelében és halljuk a puskagolyók­­ sivitását is, a malmot azonban teljesen meg­kímélik. Az oroszok a német lővonalakat igyekeznek megtalálni. Egy orosz ágyú órák­hosszáig időközönként csak egy srapnelt vet az erdőcskére, csaknem egy kilométernyire oldalt a német nehéz ütegektől. Egy srapnel közvetetlenül tábori ütegünk fölött pukkant szét, anélkül azonban, hogy kárt okozott volna. Fél egy óra tájban az ellenség állása meg­ingott. Az ellenség lővonalaira intézett heves puskatűz az oroszokat végül is döntés elé ál­lítja: „Visszavonulni vagy megadni magu­kat". Látjuk, amint a magaslatról orosz csa­patok a német állások irányába futnak. Egy fél óra múlva az oroszoktól elhagyott lángolva égő faluban vagyunk. Az ország­úton, a faluhoz közel már elfogott orosz csa­patok jönnek velünk szemben. A legtöbbjük a második kaukázusi hadtestből való és csak néhányan tartoznak a 20-ik európai hadtest­hez. A kaukázusiak először voltak ütközet­ben , közvetetlenül Szuvalkiból jöttek. Vala­mennyi jó kinézésű, középtermetű, többnyire erős testalkatú ember. Egyáltalán nem lehe­tett nyomott hangulatot fölfedezni náluk, de vadságot sem. Ugyanez volt a benyomásom másnap este az egyik vasúti állomáson, ahon­nét ezernél több orosz foglyot szállítottak el. Aránylag csak nagyon kevés sebesültet szedtek össze , a szerteszórtan fekvő halottak száma is nagyon csekély. Az elfogott oroszok mondják, hogy az oroszok halottaikat és se­besültjeiket lehetőleg magukkal viszik, ne­hogy az ellenség megállapíthassa vesztesé­geik nagyságát. Általában azonban úgy lát­szik, sokkal több oroszt fognak el, mint ahány megsebesül vagy meghal. Úgy látszik, az oro­szok sem igen hiszik el a német hadifogság borzalmairól terjesztett meséket. Jobb fog­ságba esni, mint meghalni, gondolhatják. Egy házikóból jajkiáltások hangzanak. Egy sebe­sült orosztól származnak. Minden erejének megfeszítésével vonszolta magát és halálra sebezve kiáltotta utolsó jajszavát. A ház mel­lett és mögött egész sereg orosz fegyver he­ver, a mellette levő kertet holttestek borít­ják. Egy orosz hanyatfekve nyújtotta el ma­gát, még élt, bár egy lövés a koponyáját zúzta szét. Görcsös vonaglással nyitotta ki fölemelt jobb kezét, amelynek egyik ujján jegygyűrű fénylett. Látszólag nem volt ön­tudaton a szerencsétlen, mindamellett úgy éreztem, mintha félig nyitott szeméből szem­rehányóan és segítséget kérően tekintene ránk. Borzalmas lovány volt... Rajvonalaink közben már jóval előbbre nyomultak már, a tüzérség új állásokat fog­lal el. Födezékben egy széles mezőn halad­tunk keresztül , egy mély bevágásban holt­testek hevernek és szerteszórva különböző fölszerelés, közöttük egészen új dolgok ; élel­miszer azonban nincsen, amit pedig eleinte gyakran nagyon nagy mennyiségben találtak az oroszoktól elhagyott állásokban. Szalma­kazlak mögött födezéket keresünk ; körös­körül német gránátok vájták föl a talajt. Egy égő gazdaság izzó lángjai messze bevilá­gítják a környéket. Küldöncök járnak-kel­nek. Az ellenség látszólag nem akar r­esz­szebb visszavonulni ; tüzérsége srapneleket küldöz át, amelyek azon a magaslaton puk­kannak széjjel, amelyet alig egy órával ez­előtt a német tüzérség lövöldözött. Visszaté­résünkkor halljuk a közeledő srapnelek zú­gását, amelyek egy kilométernyire mögöt­tünk pattannak széjjel és gömb alakú felhőcs­kéik lassan emelkednek, mígnem szétoszla­nak, mintha csak szégyenkezve vonulnának vissza attól a munkától, amelyet a lövedékek végeztek vagy végezniök kellett volna. Más­nap az ellenség minden védekezése mellett is messzebbre volt kénytelen visszavonulni, míg csak újabb fedözékeket nem talált, amelyek­ből ellentállni remél a német támadás nyo­másának. A harc területén fekvő gazdaságokból a lakosság elmenekült. Az ember elmenekül az ember műve elől. Micsoda keserű irónia ! A szocialista Genthől * H­ézségtanács műk­ödése. —­rz „X po­ruit" pártlap fejlődése. Amsterdamból irják nekünk : A háború borzalmai és szenvedélyei, vala­mint a rákövetkező okkupáció elker­ü­lhetet­len nyomása nem tudták megtörni gen­ti elvtársaink szocialista buzgalmát. A rövid szünetelés után újra megjelent Vooruil párt­lapunk minden sorából a szocialista eszmék győzelmébe vetett bizalom sugárzik. A genti elvtársak rendületlenül hisznek a munkásság szolidaritásában és a népek testvérisülésében. Mindenekelőtt éppen olyan meglepő, mint örvendetes körülmény, hogy a borzalmas gazdasági válság mellett is a Voorust na­gyon jelentékenyen fejlődött. Amint a lap e hó 7-én megjelent száma közli, példányszáma a városban megkétszereződött és most 30.000-nél nagyobb. A környéken is szaporodott az előfizetők száma, a közlekedés hiányossága mellett azonban a lapot nem tudják rendsze­resen kézbesíteni. Különben megháromszo­rozta volna példányszámát. Pedig a lap öt­száz genti olvasója munkanélkülisége követ­keztében kénytelen volt az előfizetést beszün­tetni. Körülbelül száz olvasó lemondott a lapról, amiért ez alávetette magát a német cenzúrának. A Vooruit szüneteltetése javára szolgált a lapnak. Ez azonban nem a fő oka az elért eredményeknek. A szerkesztőség annak tulajdonítja az el­ért eredményeket, hogy a legvilágosabban és a leghatározottabban foglal állást nemcsak a mostani háborúval, hanem az elmúlt hábo­rúkkal és a jövőben bekövetkezhető háborúk­kal szemben is. A mostani események igazol­ják azt, amit a szocialisták tanítottak és sürgősen figyelmeztetnek, hogy a szocializ­mus erejét fokozni kell, hogy az emberiséget megóvhassuk az újabb háborúk borzalmai­tól. November 13-iki vezércikkében „Testvérek, legyetek bátrak !" címen a Vooruit óva int azoktól a baljósoktól, akik azt mesélik, hogy éhséglázadás áll küszöbön. A németek fegy­veres ereje rövidesen bánna el a fosztogatók­

Next