Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)
1914-11-24 / 297. szám
s NÉPESOVA 1914. november 8. évben vitték keresztülazt az alapos pénzügyi reformot, amely kizárólag a vagyonos osztályokat terhelte, Lloyd George most mégis minden jövedelmi adót és a nagy jövedelmekre kivetett különadót a kétszeresére emeli. Meg kell itt jegyeznünk, hogy Angliában minden 3200—4000 márkán aluli jövedelem adómentes, úgy hogy a jövedelmi adónál a munkásosztály és a kispolgárság egy része számításba nem jön. Emellett új közvetett adókat is hoznak be, amelyek főként a nép nagy tömegeit sújtják, mint a sör- és teafogyasztási adók. A folyó pénzügyi évben különböző új adóforrások a következő jövedelmeket hajtják : Jövedelmi adó 11 millió font, a nagy jövedelmek külön adója 1 és fél millió font, söradó 2 és fél millió font, tea-adó 950.000 font, tehát egyenes adó 12 és fél millió, közvetett, vagyis fogyasztási adó 3.450.000 font. A legközelebbi pénzügyi évben az új adók jövedelmei a következőképen alakulnak : Jövedelmi adó 38 és háromnegyed millió font, külön adó 6 millió font, sör adó 17,600.000 font, tea-adó 3,200.000 font, tehát egyenes adó 44 és háromnegyed millió font, közvetett fogyasztási adó 20,800.000 font. A 350 millió fontos hadikölcsön bejelentését a londoni Cityben bizonyára nem fogadják kellemetlenül, mert ritka alkalmat nyújt minden pénzember legkedvesebb foglalkozására, nevezetesen a hazafiságnak az üzlettel való egyesítésére. A feltételek az angol pénzügyi viszonyokhoz mérten kecsegtetők. A kibocsátási ár 100 font névérték és 3 és fél százalék kamatozás mellett 95 font, a kötvények legkésőbb 1928 március 31-én, tehát már 13 év múlva alpári (névértékben) beválthatók. Tehát ha csak az angol állam addig csődbe nem jut, a kötvények árfolyama folyton emelkedni fog. Ezenfelül az angol bank, — amely természetesen semmit sem kockáztat, — nagy hazafisággal kijelentette, hogy a három első évben a hadikölcsön-kötvények ellenében egészen a kibocsátási árig a mindenkori bankrátánál egy percenttel alacsonyabb kamat mellett hitelt nyújt, úgy hogy a kötvények az első három évben előnyös módon pénzzé tehetők, amennyiben az angol bank fizetésképtelen nem lesz, ez pedig természetesen a világ összeomlásáig meg nem történhetik. Ha mindez nem használ, akkor valóban rosszul áll az angol állam hitele. El kell tehát készülnünk a kölcsön nagy sikerére, amelyet azután világgá kürtölnek. A falat oly ízletes, hogy szinte sajnálják a kisemberektől, akik pedig szintén szeretnének részt venni a hazafias áldozatkészségben, ütközetben* * Az ellenség nyomában. Gumbinnen, november 11. „Az A .. .-tól jobbra és balra levő magaslatokat megtisztítottuk, az ellenség visszavonult." — Ez a jelentés érkezett, miután a tüzérparancsnok figyelő állásából körülbelül két órán át figyeltük a rominteni pusztaságtól nyugatra eső helységnél folyó harcot. Capataink három helyen támadták az oroszoktól elfoglalt állásokat. Itt a ... gránátosok támadták és egészen X-en tulig zavarták az ellenséget. A megfigyelő állásból puszta szemmel egész jól áttekinthettük a harcteret. A tőlünk két kilométernyire fekvő falut még az oroszok tartották megszállva. „2300, tűz !" hangzott a mögöttünk mintegy száz méternyire fekvő tábori üteghez intézett parancs , a nehéz tüzérség még jóval hátrább állt. Ehhez is mentek parancsok : „2600, 60-nal több, 20-szal több, 10-zel kevesebb, 2700, 5-tel több..." A parancsnok nyugodtan adja meg ezeket az utasításokat a mellette álló altisztnek, ez lekiáltja a parancsokat a malomnál posztoló tüzérnek, aki a telefon mellett fekvő társának közvetíti azokat és ugyanabban a pillantban a parancsok az üteghez érkeznek. Néhány pillanat múlva megdördülnek az ágyuk és az acélcsövek kilökik magukból az irányt kereső, pusztulást hozó lövedéket. Hallom, amint végigsivitanak a fejem fölött és látom néhány pillanatig ; a gránát eltűnik, még néhány pillanat és odaát tölcséreinkban 20—30 méter magasságban csapódik föl a föld , a gránát lecsapott. Tucatszámra röpülnek át a lövedékek. Az ellenség hátvédjére is gondolnak : „5300, 6000, első löveg, második löveg!" hangzanak az üteghez villámgyorsan érkező parancsok. A tüzérparancsnokok majd az ellenséges tüzérállásokat, majd a lövészárkokat kerestetik meg, azután megint az ellenség tartalékjait veszik célba. „A falutól jobbra fekvő erdős magnaslat tele van orosszal !" Csak egy pillanatig tart és már kiadják a parancsot a tüzelésre. Villámlik, sivít és menydörög. „Közülük !" kiált kissé izgatottan a parancsnok. „Gyorstűz, jól irányozva !" Az ellenség tüzérsége csak gyöngén felel. Sajátságos módon a malmot egyáltalán nem veszik célba. Egy-egy srapnel szétpukkan ugyan a közelében és halljuk a puskagolyók sivitását is, a malmot azonban teljesen megkímélik. Az oroszok a német lővonalakat igyekeznek megtalálni. Egy orosz ágyú órákhosszáig időközönként csak egy srapnelt vet az erdőcskére, csaknem egy kilométernyire oldalt a német nehéz ütegektől. Egy srapnel közvetetlenül tábori ütegünk fölött pukkant szét, anélkül azonban, hogy kárt okozott volna. Fél egy óra tájban az ellenség állása megingott. Az ellenség lővonalaira intézett heves puskatűz az oroszokat végül is döntés elé állítja: „Visszavonulni vagy megadni magukat". Látjuk, amint a magaslatról orosz csapatok a német állások irányába futnak. Egy fél óra múlva az oroszoktól elhagyott lángolva égő faluban vagyunk. Az országúton, a faluhoz közel már elfogott orosz csapatok jönnek velünk szemben. A legtöbbjük a második kaukázusi hadtestből való és csak néhányan tartoznak a 20-ik európai hadtesthez. A kaukázusiak először voltak ütközetben , közvetetlenül Szuvalkiból jöttek. Valamennyi jó kinézésű, középtermetű, többnyire erős testalkatú ember. Egyáltalán nem lehetett nyomott hangulatot fölfedezni náluk, de vadságot sem. Ugyanez volt a benyomásom másnap este az egyik vasúti állomáson, ahonnét ezernél több orosz foglyot szállítottak el. Aránylag csak nagyon kevés sebesültet szedtek össze , a szerteszórtan fekvő halottak száma is nagyon csekély. Az elfogott oroszok mondják, hogy az oroszok halottaikat és sebesültjeiket lehetőleg magukkal viszik, nehogy az ellenség megállapíthassa veszteségeik nagyságát. Általában azonban úgy látszik, sokkal több oroszt fognak el, mint ahány megsebesül vagy meghal. Úgy látszik, az oroszok sem igen hiszik el a német hadifogság borzalmairól terjesztett meséket. Jobb fogságba esni, mint meghalni, gondolhatják. Egy házikóból jajkiáltások hangzanak. Egy sebesült orosztól származnak. Minden erejének megfeszítésével vonszolta magát és halálra sebezve kiáltotta utolsó jajszavát. A ház mellett és mögött egész sereg orosz fegyver hever, a mellette levő kertet holttestek borítják. Egy orosz hanyatfekve nyújtotta el magát, még élt, bár egy lövés a koponyáját zúzta szét. Görcsös vonaglással nyitotta ki fölemelt jobb kezét, amelynek egyik ujján jegygyűrű fénylett. Látszólag nem volt öntudaton a szerencsétlen, mindamellett úgy éreztem, mintha félig nyitott szeméből szemrehányóan és segítséget kérően tekintene ránk. Borzalmas lovány volt... Rajvonalaink közben már jóval előbbre nyomultak már, a tüzérség új állásokat foglal el. Födezékben egy széles mezőn haladtunk keresztül , egy mély bevágásban holttestek hevernek és szerteszórva különböző fölszerelés, közöttük egészen új dolgok ; élelmiszer azonban nincsen, amit pedig eleinte gyakran nagyon nagy mennyiségben találtak az oroszoktól elhagyott állásokban. Szalmakazlak mögött födezéket keresünk ; köröskörül német gránátok vájták föl a talajt. Egy égő gazdaság izzó lángjai messze bevilágítják a környéket. Küldöncök járnak-kelnek. Az ellenség látszólag nem akar reszszebb visszavonulni ; tüzérsége srapneleket küldöz át, amelyek azon a magaslaton pukkannak széjjel, amelyet alig egy órával ezelőtt a német tüzérség lövöldözött. Visszatérésünkkor halljuk a közeledő srapnelek zúgását, amelyek egy kilométernyire mögöttünk pattannak széjjel és gömb alakú felhőcskéik lassan emelkednek, mígnem szétoszlanak, mintha csak szégyenkezve vonulnának vissza attól a munkától, amelyet a lövedékek végeztek vagy végezniök kellett volna. Másnap az ellenség minden védekezése mellett is messzebbre volt kénytelen visszavonulni, míg csak újabb fedözékeket nem talált, amelyekből ellentállni remél a német támadás nyomásának. A harc területén fekvő gazdaságokból a lakosság elmenekült. Az ember elmenekül az ember műve elől. Micsoda keserű irónia ! A szocialista Genthől * Hézségtanács működése. —rz „X poruit" pártlap fejlődése. Amsterdamból irják nekünk : A háború borzalmai és szenvedélyei, valamint a rákövetkező okkupáció elkerülhetetlen nyomása nem tudták megtörni genti elvtársaink szocialista buzgalmát. A rövid szünetelés után újra megjelent Vooruil pártlapunk minden sorából a szocialista eszmék győzelmébe vetett bizalom sugárzik. A genti elvtársak rendületlenül hisznek a munkásság szolidaritásában és a népek testvérisülésében. Mindenekelőtt éppen olyan meglepő, mint örvendetes körülmény, hogy a borzalmas gazdasági válság mellett is a Voorust nagyon jelentékenyen fejlődött. Amint a lap e hó 7-én megjelent száma közli, példányszáma a városban megkétszereződött és most 30.000-nél nagyobb. A környéken is szaporodott az előfizetők száma, a közlekedés hiányossága mellett azonban a lapot nem tudják rendszeresen kézbesíteni. Különben megháromszorozta volna példányszámát. Pedig a lap ötszáz genti olvasója munkanélkülisége következtében kénytelen volt az előfizetést beszüntetni. Körülbelül száz olvasó lemondott a lapról, amiért ez alávetette magát a német cenzúrának. A Vooruit szüneteltetése javára szolgált a lapnak. Ez azonban nem a fő oka az elért eredményeknek. A szerkesztőség annak tulajdonítja az elért eredményeket, hogy a legvilágosabban és a leghatározottabban foglal állást nemcsak a mostani háborúval, hanem az elmúlt háborúkkal és a jövőben bekövetkezhető háborúkkal szemben is. A mostani események igazolják azt, amit a szocialisták tanítottak és sürgősen figyelmeztetnek, hogy a szocializmus erejét fokozni kell, hogy az emberiséget megóvhassuk az újabb háborúk borzalmaitól. November 13-iki vezércikkében „Testvérek, legyetek bátrak !" címen a Vooruit óva int azoktól a baljósoktól, akik azt mesélik, hogy éhséglázadás áll küszöbön. A németek fegyveres ereje rövidesen bánna el a fosztogatók