Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-28 / 305. szám

6 d­onald —, hogy ne szakí­tsam meg a „nemzeti törekvésekkel" való kapcsolatomat és ne idegenedjem el a nemzeti érzelmek általános áradatától. Ha ennek fejében szennyes poli­tikai társaságban kell megjelennem, akkor azt a pusztaságot, ahol sáskával és paréjjal kell táplálkoznom, valósággal a boldogság paradi­csomának tartom a piacnak fűszerezett ételei­vel és népszerűségével szemben... A szo­ciáldemokratának egyéb az életcélja, semhogy a tömeggel ordítson. A nép előtt nem rejt­hetik el örökre az igazságot. A szocialistának nemcsak a­ mára, hanem mozgalmunk erejére és igazságosságára is kell gondolnia. Várain­­­kat nem szabad kiürítenünk csak azért, mert megszólaltak a háború ördögi harsonái. M­ ágnás Eka gyilkosai. * Rékovi Rózsit fölakasztják, Nick Gusztávot életfogytig­lani fegyházra ítélték. A pénteki tárgyalás azzal kezdődött, hogy W­eisz Ödön dr. védő a megidézett, de meg nem jelent fontosabb tanuk kihallgatása cél­jából a tárgyalás elnapolását kérte. A bíróság a meg nem jelent tanuknak vallomásait a múlt tárgyalás jegyzőkönyvéből fölolvastatta, ezután elrendelte Kardics Kálmán, a sütő­munkások szakegylet titkára és Ernst Mihály, a Zala kávéház tulajd­onosa megidézését. Ezután fölolvasták a helyszíni szemle­jegyzőkönyvet. A vörös ponttal megjelölt he­lyen egy súlyos ametisztkő állott a szobában. Ezt a követ akarta Nick beletenni az utazó­kosárba, hogy annál biztosabban a víz fene­kére sülyedjen. A bíróság másfél óráig várta Kardics meg­érkezését, de nem jött­ el. A megjelent Ernst Mihály kihallgatásától elállottak. A fogházőr és teremő­r, Atzél ügyész kérte ezután Bagi fogház­őrmester és Varga teremőr tanúkén­ti kihall­gatását arra a beszélgetésre, amely az első esküdtszéki főtárgyalás végén a verdikt ki­hirdetése után történt a vádlottak között a vádlottak szobájában. Nick védője kérte meg Nick naplójának egy részét, amely a bűncse­lekményre vonatkozik, ismertetni. A bíróság ezt az indítványt­­elutasította, el­lenben elrendelte Bagi és Varga kihallgatását. Bagi vallotta, hogy amikor az esküdtek ver­diktjét már kihirdették és a bíróság ítélet­hozatalra vonult vissza, a vádlottak szobájá­nak ajtajában Varga teremőr megszólította és azt mondotta, hogy ő azt hitte, hogy­ a vád­lottakat fölhúzzák. Erre Kóbori kihívó hangon jegyezte meg: — Fölhúzni csak a gramofont­ szokták! Ez alkalommal Kóbori beszélgetni kezdett Nickkel: — Gusztikám, ha tíz évet,kapsz és kitöltve megszabadulsz, meg fogsz nősülni! Nick bosszúsan jegyezte meg erre: -- Hagyj engem békében. Van nekem elég bajom. Varga­ ugyanígy vallott, a bíróság mind a két tanút meghitejtette. Kóbori Nickre tolja a bű­nt. Ezután Kóbori újabb vallomástételre jelent­kezett. — Tegnap össze-vissza beszéltem mindent. A dolog úgy történt, ahogy most fogom elmon­dani. Csütörtökön Nick följött hozzám és azt mondotta, hogy rabolni, gyilkolni szeretne, legszívesebben nálunk. A lelkére beszéltem, hogy gondolja meg, mibe akar rántani, gon­doljon anyámra és négy testvéremre. Nick akkor megnyugodott. Pénteken újra följött és megkérdezte, hogy otthon van-e a nagysága. Megmondottam, hogy otthon van, az ágyban fekszik, mert fáradt. Azt is kérdezte, hogy ott van-e a, nagyságos úr. Azt mondottam, hogy nincs, de várjuk. Elkészítettem az asszonyom­nak mindent és akkor Nick azt mondotta, hogy most rajta a sor. És aztán bement a szobába ... Elnök: Miért nem mondotta még a csütör­töki beszélgetés után az asszonyának, h­ogy Nick ott szeretne rabolni­! — Mert Nick akkor megnyugodott. Az elnök nem engedte tovább beszélni. Ezzel a bizonyítás befejeződött. Az ügyész kérdései a két vádlottra külön-külön két-két, fő- és négy-négy alcsoportra oszlanak. Külön kér­dést tesz föl Kóborira és külön Nyékre. A kér­dések első csoportja a gyilkosságra vonatko­zik. Az első csoport első kérdése úgy kezdődik, hogy: igaz-e a következő tényállás... és e be­vezetés után részletesen elmondja a­ kérdés a gyilkosság összes előzményeit és a­ gyilkosság lefolyását. A második kérdés jogkérdés és azt kérdezi az esküdtektől, hogy a ténykérdésben fölsorolt tényállás alapján igaz-e, hogy Kó­bori Rózsi előre megfontolt szándékkal bírta rá Nicket arra, hogy Turcsányit megölje. (Az első főtárgyalás alkalmával az előre megfon­tolt szándékkal való rábírásra vonatkozóan nem intéztek kérdést az esküdtekhez és a Kúria ezért semmisítette meg az ítéletet.) A kérdések második csoportja a rablásra vonat­kozik. A Nickre vonatkozó kérdések első csoportja szintén a gyilkosságra, a második csoport a rablásra vonatkozik. Ezután a vád- és védbeszédek következtek, majd a bíróság visszavonult. Az ítélet. A vád- és védbeszéd után az esküdtbíró­ság éjjel fél két órakor hozta meg ítéletét Mágnás Elza gyilkosainak a bűnügyében. Az esküdtek bűnösnek mondották ki Kóbori Rózát gyilkosság bűntettében mint felbujtót és rablás bűntettében mint tettes­társat. Nick Gusztávot rablással párosult szándé­kos emberölés bűntettében, mint tettest. A marasztaló verdikt alapján a bíróság Kóbori Rózát kötél általi halálra, Nick Gusztávot élfogytiglan­­ fegyházra ítélte. Védők és vádlottak semmiségi panaszt je­lentettek be az ítélet ellen. NÉPSZAVA 1914 november 28. A Német tengeralattjáró megint el­süllyesztett egy ang©l gőzöst. (Páris, november 27.) Havreből jelentik. A „Malachite" nevű 2000 tonnás angol gő­zöst Liverpoolból Havre felé haladtában, Havre­től néhány kilométernyire egy német tengeralattjáró elsülyesztette. A tengeralatt­járó kapitánya a „Malachite" legénységének 10 percnyi időt adott, hogy a hajót elhagy­hassa. Néhány perccel később a „Malachite" kigyulladt. A tengeralattjáró eltávozott A „Malachite" legénységének sikerült Havreba menekülnie. * & * — A képviselőház bizottságainak ülései. A képviselőház pénzügyi és közigazgatási bizott­sága péntek délután 5 órakor gróf Khuen-Héderváry Károly elnöklete alatt együttes ülést tartott, amelyen a kivételes intézkedé­sekről szóló törvény kiegészítésére vonatkozó javaslatot tárgyalták. Darvay Fülöp előadó megállapította, hogy a javaslat az alapjául szolgáló törvénynek az élet által fölfedezett hiányait igyekszik pótolni. Különösen vonat­koznak ezek a kormány ama hatáskörére, hogy az életszükségleti és más elsőrendű közszük­ségleti cikkek legmagasabb árait megállapít­hatja. Pap Csicsó István, bár nem tagja a bi­zottságnak, a házszabályok által biztosított jogánál fogva indítványt nyújt be, hogy ha a lakosság a hadviselés érdekében , lakóhelyéről el­távolí­ttatik, az eltávolítottak és családjaik részére segély állapíttassák meg. Tisza István gróf miniszterelnök nem járul hozzá a javas­lathoz, mert a háború nagyon sok más egyén­nek is okoz károkat, amelyeket elviselni mint­egy­ közkötelesség. Sándor János belügy­miniszter javaslatára a bizottság elhatározza, hogy az egész községek kiürítése iránti intéz­kedésre csak a belügyminiszternek legyen ha­tásköre. A képviselőház közigazgatási bizottsága dél­után 6 órakor gróf Khuen-Héderváry Károly elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a vár­megyei választott tisztviselők megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot Rakovszky Iván előadó ismertette. A bizottság a javaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. A képviselőház igazságügyi bizottsága dél­után 6 órakor id. Erdély Sándor elnöklete alatt ülést tartott, amelyen általánosságban és részleteiben elfogadták az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és orszá­gokkal a kölcsönös végrehajtási jogsegély tár­gyában kötött szerződés 21. cikkéhez megálla­pított­ kiegészítő rendelkezések becikkelyezésé­ről szóló javaslatot, majd az 1913. évi XLV. törvénycikkbe iktatott választott birósági egyezmény hatályba maradása iránt az ame­rikai Egyesült Államokkal Washingtonban 1914. évi május hó 6. napján kötött egyezmény becikkelyezése tárgyában beterjesztett törvény­javaslatot. — A francia sebesültek a hadügyminiszter­­hez. A Münsterben internált francia sebesül­tek, akiket a német fogságban kitűnő ápo­lásban részesítettek, arra kérik a francia hadügyminisztert, gondoskodjék arról, hogy a­ német foglyokkal és sebesültekkel való durva bánásmódot Franciaországban meg­szüntessék. A levél igy szól: Münster, 191i október 26. A Hadügyminiszter Urnak Páris. Miniszter Ur ! Bennünket, alulírott francia sebesülteket és hadifoglyokat, akik Münsterben (Westfalia) a ..Bergkaserne" tartalék-kórház­ban fekszünk, igen kinosan lepett ír r­g dr. Bir­renbachnak a ,,Münsterischer Anzeiger" című lapban közölt tudósítása. Ez a katonaorvos, aki éppen most tért vissza Münsterbe, miután Noisy le Secben, Melurben és Lyonban hadi­fogságban tartották, kijelenti, hogy látta, ami­kor a mieink durván bántak a német hadifog­lyokkal és hitelesen biztosít arról, hogy Lyon­ban őt magát is a legközönségesebb módon szi­dalmazták. Ezek a valóságok mélységes izgal­mat okoztak az orvosi személyzetnél, amely önfeláldozással s pazar buzgósággal, dicséretre­méltó módon gondoskodik rólunk. A lakosság is mindeddig végtelenül rokonszenvesen visel­kedett velünk szemben. Remélni akarjuk, mi­niszter úr, hogy ezek az események csak el­szórtan fordultak elő és meg vagyunk győződve róla, hogy Ön könnyen gondoskodhatik arról, hogy a s­ebesült és fogságba jutott németekkel emberségesen bánjanak. Ha ez nem így volna, nem kérnénk annyira, hogy azok számára is biztosítsák azt a jóakaratú kedvezést és kitűnő bánásmódot, amelynek mi itt örvendünk. Ab­ban a reményben, hogy kérésünket kedvező módon intézi el, fogadja miniszter úr előre is köszönetünkkel együtt nagyrabecsülésün­k ki­fejezését. — A gyermekágyas nők segítsége Német­országban, Berlinből jelentik . A szövetségi tanács a­ birodalmi gyűlés jóváhagyásának reményében elhatározta, hogy gyermekágyas nőknek, akiknek férje hadiszolgálatot teljesít, hetipénzt és orvosi és szülésznői költséget adnak közpénzekből, hogy a harcban lévő férjek válláról levegyék a család eltartásá­nak gondját és másrészt, h­ogy a jövő nem­zedék föntartásáról és erősítéséről gondos­kodjanak. A Német-világ Ostendében, Londonban megjelenő „Indépendance Belge" november 15. kelettel estendei levelet közöl, amelyben a következőket írják: Négy hét óta éjjel-nappal dörögnek az ágyuk. Rémes mulatság ez, de már megszoktuk. Százszámra érkeznek szeren­csétlen francia és német sebesültek, akik a csa­tatér legkülönbözőbb helyeiről vetődnek ide. Parasztkocsikban hevernek szalmán, vagy autón, vagy vasúton érkeznek és Németország belseje felé igyekeznek. Sokat kell szenved­niök, azonban megállapítható, hogy a francia és belga, sebesültek ugyanolyan jó ápolásban részesülnek, mint a németek. A belga foglyok­nak még levelet is szabad volt hazaírniok. Ostendében a lapok nem jelennek meg, nincs a városban petróleum, se szappan, se gyertya, de még kávé sincs. Ennek oka az, hogy a né­met hadsereg rengeteg élelmiszer­t szerzett Ostendében. Nagy mennyiségű búst vásárol­tak, azután gabonát, vajat, főzeléket, fűszert, ezerszámra cigarettát, azután rengeteg sok bort és pezsgőt és sok ágyneműt. Sok pénz folyt be ezekért aranyban is, azonkívül öt millió frank értékű utalványt nyújtottak át a németek. A szállodákban, amelyek még nyitva vannak, a tisztek laknak és e szállodák igen jó üzleteket csinálnak, mert például az egyik osztrigáért, pezsgőért és homárért 17.000 fran­kot vett be. A városban a német középidőszá­mít­ás érvényes és a városházán a német zászló leng. Naponta délután 3—1 óra között a Place d'Armes-on a német katonazenekar hangver­senyt tart.

Next