Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-08 / 280. szám

s Csingtau kikötőjében volt. Erről a hajóról m­a az a meg nem erősített hír jött, hogy parancsnoka a levegőbe röp­ítette. Való­színűséget nyer ez a hír azon távirat után, amely a vár elestéről értesít. Mintegy két hónapig tartott tehát a vár ostroma A Heu­ter-ügynökség jelentése szerint Tokióban most tették közzé az ostromnál szenvedett veszteségeket. Az angolok két halottat és nyolc sebesültet vesztettek, a japánok 200 halottat és 778 sebesültet. Azóta azonban az ostromlók vesztesége je­lentékenyen nagyobb lesz. i Amnesztia. A „Budapesti Tudósító” je­lenti, hogy a király „a magyar nemzet egész egyetemének a háború kitörésekor társadalmi és nemzetiségi különbség nél­kül tanúsított hűséges és áldozatkész magatartása által indíttatva, utasította az igazságügyminisztert, hogy a király sértési és más politikai természetű büntetendő cselekmények miatt elítéltek megkegyel­mezése és a folyamatba tett perek meg­szüntetése tárgyában tegyen előterje­sz­­tést." Az előterjesztés legközelebb az ural­kodó elhatárolása alá lesz bocsátható. A félhivatalos „Bud, Tud,"-ot már most föl­hatalmazták annak a megállapítására, hogy a király elhatározásához képest ez a kegyelmi tény ki fog terjedni a király­sértési ügyekre, a képviselőház 1910. évi március hó 21-iki ülésében a kormány tagjai ellen elkövetett bűncselekményekre, valamint a nemzetiségi és osztály­harccal kapcsolatos bűnügyekre is. * A nélkülözhetetlen népfölkelők fölmen­tése. Szombathelyről irják nekünk: A bel­ügyminiszter értesítette Vas vármegye tör­vényhatóságát, hogy az 1878—1890. évek között született és az 1913. év végéig fegyver-f­­ékteleneknek osztályozott népfölk­elésre kötelezettek összeírását elrendelte. A köz­szolgálatnak a hadműveletek sikere szem­pontjából is fontos és zavartalan ellátása — mondja a belügyminiszter — kívánatossá teszi, hogy azok, akiknek polgári alkalmazá­sukban való meghagyására a közigazgatás (tűzrendészet, közbiztosság, közegészség és közélelmezés) szempontjából nélkülözhetet­len szükség van, a nép fölkel­ési tényleges szolgálat alól mentesíttessenek. Az e tekin­tetben szóba jöhető egyénekre vonatkozó fölmentések kieszközlését a honvédelmi miniszterrel való megállapodás folytén a belügyminiszter magának tartja fönn, hogy a felmentések egységes elvek alapján tör­ténjenek. A belügyminiszter elrendeli, hogy a közhatóságoknál, hivataloknál, közüze­meknél, valamint a belügyi igazgatás ügy­körébe tartozó, közérdekből fontos intéz­ményeknél, vállalatoknál, üzemeknél satöbbi alkalmazott és a bemutatószemlén alkalmas­nak találtak közül csak azok részesíthetők a fölmentés kedvezményében, akik polgári alkalmazásukban egyáltalában nem nélkü­lözhetők, nem helyettesíthetők. Ezekről ki­mutatás készítendő. A fölmentési javaslatok az alkalmasnak talált népfölkelőkre nézve haladéktalanul kiállítandók a főszolgabírók, illetve polgármester vagy alispán által . A tábori postai csomagforgalom korláto­zása. A „Bud. Tud." jelenti, hogy e hó 8-ától kezdve további intézkedésig a már közölt feltételek mellett csak a 11-, a ph, az 51. és a 186. számú tábori postákhoz címzett tábori postai m­a­gán­csomagok vehetők föl. * Szabad a nemzetiségi jelvények hasgálata! A hivatalos lap a holnapi, vasárnapi számá­ban a belügyminiszternek a törvényhatósá­gokhoz intézett körrendeletét közli a nyilvános helyeken és alkalmakkor használható jelvé­nyek színének szabályozásáról. Megállapítja a belügyminiszter, hogy „a magyar állam nemzetiségeinek a mág nehéz időkben tanúsított hazafias viselkedése tettek­kel igazolja a magyar államhoz való feltétlen hűségüket és ragaszkodásukat" és hogy „ilyen viszonyok között nem volna helyénvaló to­vábbra is fön­tartani az olyan szik­ek és jelvé­nyek­­ használatára vonatkozó rendőri tilalma­kat, amelyek az egyes nemzetiségeik néprajzi jellegének feltüntetését célosszák, föltéve ter­mészetesen, hogy­ások használata mellett je­lentőségéhez méltó módon és helyen kifeje­zésre jut a magyar állameszme elismerése és tisztelete is. Ebből a hazafias viselkedésből ki­indulva, kijelentem, hogy a magyar államban élő nemzetiségek a történelmi és n­épszokásaik alapján valóban kialakult nemzetiségi szín­­et, amennyiben azok valamely idegen állam jelvényeivel nem azonosak, nyilvános helyeken és alkalmakkor akadálytalanul használhat­ják, ha ugyanott és ugyanakkor a magyar nemzeti színeket legalább is egyenlő mérték­ben szintén alkalmazzák. Az ellenkező korábbi rendelkezések hatályukat vesztik." * Hír- és pénzkü­ldés nem tehetséges a konzu­látusok útján! Bécsi illetékes helyről a „Bud. Tud." a következő értesülést kapta: Egyes magyar és osztrák érdekelt felek újabban is­mételten megtették, hogy külföldön visszatar­tott családtagjaikhoz híreket és pénzküldemé­nyeket egyes missziók és konzulátusi hivata­lok, különösen pedig a kopenhágai osztrák­magyar követség közvetítésével akartak el­juttatni. Ez az itt nem bizonyult praktikus­­nak, mert az említett fórumok nincsenek abban a helyzetben, hogy az illető kéréseknek eleget tegyenek. Erről a közönséget, hogy fölösleges fáradságtól megkíméltessék, ezúton értesítik. ' HM'IHIWI! i 1 iiinii|n^i frr'Tnr^i^wrnrrri^riH ím rí 1914 november 8. Megszületett a inagyar«romáis paKtum. * Tisza m£nlss¡'arc!K"k és It­tttiesnu met» vopotk­a SevereL — JRgfortstttlfttfo a CsftoSci és a választójogi tiipszóttyi a románok év&efcébam. — H Bronzán nyelv joga.it MstosifftSIk. Azok az ellentétek, amelyek a magyar kormány és a románság vezetői között folyó paktumtárgyalások során fölmerültek és az egyezkedési kísérletek tökéletes eredmény­telenségére vezettek, úgy látszik, teljesen el­simultak a háború folyamán. Amint a „Bu­dapesti Tudósító" jelenti, Tisza István mi­niszterelnök még szeptember 22-én le­velet írt Metianu János nagyszebeni görög­keleti román érsek-metropolitához. Ebben a rendkívül fontos és érdekes levélben — amellyel lapunk első helyén foglalkozunk érdemlegesen — a miniszterelnök elmondta, hogy a mostani idők „tisztultabb, nemesebb légkörében elérkezett a pillanat, hogy a ma­gyar és román testvériesség eszméje testet öltsön", hogy az ellentétek eltűnjenek és az érdekközösség fölismerésével orvosolják a bajokat. Majd így folytatja : Most, a válság, a veszély pillanataiban hű testvérnek mutatja magát a románság. Lát­ja, tudja, viszonozza ezt a magyar nemzet és e nyilvánvaló ténynek a románság anyagi, kulturális érdekei és minden irányú érvé­nyesülése terén meglesznek áldásos gyümöl­csei. Ezek a románság mostani magatartásának automatikus következményei. A jobb jövő záloga igazában ezekben rejlik. Ezek bizto­sítják román polgártársainkat arról, hogy kiterjedt jogaik szabad élvezetében az egész magyar társadalom rokonszenvére, ethnikus törekvéseikben az állam jóakaratú támoga­tására számíthatnak és igazán jól érezhetik magukat e hazában. De ugyanezek a jelenségek többre is fölbá­torítanak. A románság mostani cselekedetei után fokozottabb mérvben vehetjük tekin­tetbe az állami intézményekre vonatkozó kí­vánságaikat is. Főleg három irányban nyilvánultak ezek a kívánságok a közelmúlt eszmecseréiben: a népiskolai törvénynek a felekezeti iskolákra kedvezőbb módosítását, a román nyelvnek az állami hatóságok előtti használatát és végül az új választójognak olyan módosítá­sét kívánták, amely nagyobb tért nyit román polgártársaink politikai érvényesülésére. Min­d a három irányban keveselték a nyilvá­nosságra hozott álláspontomban körvonala­zott határokat és azért nem jött létre a mind­két részről becsületesen óhajtott megegyezés, mert a lelkek akkori állapotában azokon a határokon belül kellett maradnom. Úgy érzem, hogy ma a magyar állami és nemzeti szempontok sérelme nélkül tovább mehetünk. Kilátásba vehetjük a népiskolai törvény olyan reformját, amely tekintettel van neműmagyarajkú polgártársainknak a felekezeti népiskolákra vonatkozó óhajtá­saira. Törvényes intézkedésekkel nyithatunk teret az anyanyelvnek az állami hatóságok­kal való közvetlen érintkezés terén és végül gondoskodhatunk a választójog egyes intéz­kedéseinek olyan módosításáról, amely a hazai románság politikai képviseletét méltá­nyosabb alapokra helyezi. Ezzel megoldást nyernek mindazok a főbb kérdések, amelyek a teljes megegyezésnek útját állották a közelmúltban. Csak az enyémhez hasonló rokonérzés és előzékeny­ség kell a másik oldalról is, hogy elhárulja­nak a teljes megegyezés utolsó akadályai. Nagyméltóságú Érsek Metropolita­ur! Úgy érzem, hogy most, amidőn senki által el nem vitatható, befejezett, nyilvános ténnyé vált a hazai románság hűt együttérzése és áldozat­kész közreműködése a harc és veszély nagy napjaiban, most, amidőn senki nem láthatja szavaimban a már bekövetkezett hazafiúi ál­dozatok megvásárlását vagy előfeltételét, most, amidőn a magyar nemzet utólagos el­ismerése és tettek által kiérdemelt rokon­szenv és bizalom nyilatkozik meg minden elő­zékenységben, most érkezett el reánk, a nem­zetiségi béke és egybeforradás munkásaira nézve a cselekvés pillanata. A kezdeményezés és a felelősség engem il­let. Vállalom ezt abban a tudatban, hogy történelmi pillanatokat élünk, amelyek izzó légköre hideg, kemény érceket olvaszthat meg és forraszthat erősebb, nemesebb, min­den szétfeszítési kísérlettel dacoló egységes lényekké egybe. Végül kéri a metropolitát, hogy a béke ügyében vesse latba egyéniségének egész súlyát. A miniszterelnök levelére Metianu János érsek-metropolita még szeptember 23-án a következőket válaszolta: Nagyméltóságodnak folyó hó 22-én kelt nagybecsű levelét megkapva, sietek kifeje­zést adni őszinte örömömnek afölött, hogy Nagyméltóságod és a magyar kormány haj­landó teljesíteni a román nép régi, méltányos kívánságait, amelyek a nép boldogulásának és kulturális téren való haladásának előfel­tételeit képezik. Nagyméltóságod elismerése és rokonérzése a román nép iránt, amely a megpróbáltatás nehéz pillanataiban a király és közös haza iránti hűségének oly fényes tanújelét adta, lelkemben élénk visszhangra talál; a nemes munkához, amely az egyetértést és együtt­érzést ápolni és biztosítani kívánja, készség­gel nyújtom segítői jobbomat azon remény­ben, hogy a munka dús gyümölcsöket fog hozni és Isten segítségével egy szebb, bol­dogabb jövő alapjait fogja megteremteni! Az a körülmény, hogy ezeket a másfél hónap előtt írt leveleket most publikálja a félhivatalos, arra enged következtetni, hogy közben tárgyalások folytak, amik ered­ményre is vezettek. TTT

Next