Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-27 / 361. szám

8 — Mi van a szép nagy ládákban? A magyar közmondás szerint „ajándék marhának nincs adva fogának." Ez azt teszi, hogy amit aján­dékba kapunk, azt nem illik bírálgatni. Az is igaz azonban, hogy olyasmit meg nem illik ajándékba küldeni, ami annyira értéktelen, hogy nem állja ki a bírálatot. Ilyen illetlensé­get követtek el a kanadaiak, akik nagyon fur­csán tettek bizonyságot a menekülő belgák iránti jószívűségükről. Amsterdami pártlapunk, a Het Volk egyik tudósítója Bergen-Op-Zoom -ban megnézte azokat a hatalmas ládákat, szám­szerint százhetvenötöt, amelyekben a kanadaiak által küldött ruhák érkeztek. Szép nagy lá­dák ezek, mindegyiken a következő szövegű cédula: — Bátor szövetségeseink, a belgák számára, rokonszenvük kifejezésével Tij-Sottland tarto­mány lakói. A ládákban csupa teljesen elnyűtt, foltos, r­ongyos felöltők, nadrágok, blúzok, kabátok, köpönyegek. Cafatokká tépett alsóruhák, mo­satlan, lyukas harisnyák. E hitvány, piszkos holminak legnagyobb részét a rongykereskedő­n­ek kell eladni. Valamennyi ládában mindössze csak két jó női ing volt. A kitűnő kanadaiak tehát nem nagyon eről­tették meg magukat, de talán azért küldtek olyan sok szép és erős ládát, hogy majd ha ne­kik kell, jobb holmit kapjanak viszonzásul. De legalább megmutatták, hogy szivök, az van. — Művészestély a török sebesültekért. A tö­rök sebesült hősök javára hétfőn, január 4-én, este fél 8 órakor a régi képviselőház nagyter­mében művészestélyt rendeznek. Az estéken Ij. Sándor Erzsi, Paulay Erzsi és Dienzlné R­ácz Ewa, Mihályfi Károly, Mihályi Ferenc és Jenzl Oszkár művészek szerepelnek. Török­ország és népe ismertetését Egyesy Géza fogja fölolvasni. A rendezőség öt és három koroná­ban állapította meg az ülések árát. Ezenkívül két- és egykoronás állóhelyek is kaphatók. — Egressy Ákos meghalt. Egressy Ákos, a Nemzeti Színház tagja, Egressy Gábornak, a híres magyar tragikus színésznek egyetlen fia, 82 éves korában végelgyengülésben meghalt. Egressy 1876 óta volt tagja a budapesti Nem­­íheti Színháznak, amelynek előadásaiban főleg a nyolcvanas évek folyamán Shakespeare­szerepekben aratta legnagyobb sikereit. Eg­ressyt a rákoskeresztúri új temető halottas­házából vasárnap délután 3 órakor temetik. A főváros tanácsa, az elhunyt érdemeire való tekintettel, díszsírhelyet adományozott neki. — Életuntak. Kolben Károly huszonhárom éves ékszerész Eötvös­ utca 51. számú lakásán fejbelőtte magát. Meghalt. A törvényszéki orvostani intézetbe vitték. — A Deák-téren J Wirth M. János mérnök egy forgópisztollyal a szájában lőtt és nyomban meghalt. A tör­vényszéki orvostani intézetbe vitték. Tetté­nek oka ismere­tten — A színházak műsora. Vígszínház. Hétfőn: Jó éjt, Muki! Kedden: Igen ? Nem ! Szerdán : Jó éjt, Muki! Csütörtökön délután: Szepi, a fő­cserkész; este: Kabaréelőadás. Pénteken dél­után: Tímár Liza; este: Jó éjt, Muki! Szom­baton délután: Szepi, a főcserkész; este: Jó éjt, Muki! Vasárnap délután: Kabaréelőadás; este: Jó éjt, Muki! Népopera. Hétfőn: (A bécsi Burgtheater elő­adása.) Kedden: Katica. Szerdán: XI. filhar­móniai hangverseny. Csütörtökön: Katica. Pénteken délután: A vörös ördögök; este: Ka­tica. Szombaton: Katica. Vasárnap délután: A mozitündér; este: Katica.­­ A Magyar Színház. Hétfőn : A kapitányné. Kedden: A mandarin. Szerdán: A kapitányné. Csütörtökön: A kapitányné. Pénteken délután: A kapitányné; este A mandarin. Szombaton: Pollák és Wollák. (Bemutató előadás.) Vasár­nap délután: A mandarin; este: Pollák és­­Wollák. — Napirend: Kaptár, vasárnap, december 27. (Görög­orosz, december 14.) A nap két reggel 7 óra 49 perckor,­­nyugszik délután 4 óra 13 perckor. — A hold két délben VI óra 34 perckor, nyugszik éjjel 4 óra .19 perckor. — A miniszterek nem fogadnak. — Harctéri sebe­sül­tők láto­gatása: a XVI. helyőrségi kórházban délután 1—­4-ig; a XVII. helyőrségi kórházban délután 1—3-ig; a Vörös­kneszt felügyelete alatt levő kórházakban délután 2—4-ig; a Duna-balparti kórházakban kizáróan a sebesült­ek hozzá­tartozói számára délután 1—3-ig. — Múzeumok: Nemzeti múzeum összes tárai 11—12-ig; Tanszermúzeum 9—12-ig; Mezőgazdasági múzeum 19—1-ig; Társadalmi múzeum­­ Mária Valéria-utca 12) 9—12-ig. Gyermektanulmányi múzeum 11—12-ig G« I'ottfl-Hái (Bajza-utc­a 21), nyitva 111—2 óráig. Belépődíj 40 fillér. — Könyvtárak: Városi nyilvános könyvtár (Gróf Károlyi-utca 8) 10—2-ig és az e­gyetemi könyvtár délelőtt 9—11 óráig. — Képtárak: A Nemzeti Szalon téli tárlata, nyitva 9—4-ig: belépődi­j­­ korona. Állandó kiállítás a Könyves Kálmán művészeti szalonjában (Nagymező­ utca 37 —39), nyitva egérő nap: belépődij nincs. A Szépművészeti múzeum­ modern magyar képtára, és a gróf Pálhy-féle gyűjtemény, nyitva 10—2-ig. A Képzőművészeti Társulat jótékonycélú karácsonyi vásárja a Fészek-t­üvészklubban (Kertész-utca 36). nyitva !)—l-ig és .l—L-ig: belépődij 4« fillér. Iparművészeti kará­csonyi vásár az Irm­mű­vészeti muz?um»n na, nyitva S—l-ig* belépődíj tüneten. SZÉFSZAVA 1914 december 25. — Halálozás: Sarkadi Ignác, az Országos munkásbetegsegélyző- és balesetbiztosító pénz­tár igazgatójának felesége szombat este a fővá­rosban meghalt KÖZGAZDASÁGI SZEMLE * * * A pénzpiac. — A mérlegkészítés és osz­talék kérdése. — A konjunktúra. — A gabona piaci vil­ága. — Szén és pet­róleum. A nemzetközi pénzpiac legnevezetesebb eseménye a héten a német jegybank hiva­talos kamatlábának leszállítása 6 száza­lékról 6 százalékra volt. A hét folyamán külön cikkben foglalkoztunk Német­ország közgazdasági viszonyainak javulá­sával. A Reichsbank igazgatósága is azzal indokolja a kamatláb leszállítását, hogy a gazdasági viszonyok a német birodalomban szinte normálisaknak mondhatók, tehát nincs szükség ilyen magas kam­atlá­bra.Ter­mészetes, hogy ha a gazdasági élet vissza­tér a rendes kerékvágásba, ezzel kapcsolat­ban a hitelviszonyok is megjavulnak és az áruforgalom lebonyolítására nincsen szükség arra az óriási mennyiségű bank­jegyre, amely éppen azért került forga­lomba, mert a háború kitörésekor minden hitel megszűnt és minden adás-vétel kész­pénz közvetítésével történt. Ez most meg­szűnt és a fölöslegessé vált­ bankjegy kezd vissza 1.özönleni a jegybankba: ez tette le­hetővé, hogy a­ jegybank ilyen szokatlan időben, közvetlen az újévre várható na­gyobb pénzszükséglet előtt, leszállíthatta a kamatlábat. Egyébként a pénzpiacon semmi mozga­lom nem érezhető, kivéve az államok hadi­kölcsöneit, amelyeket most bonyolítanak le vagy pedig most kerülnek elő. A kül­földi valuták árfolyama még most is tel­jesen ingadozó. Mivel a nemzetközi pénz­piac és ezzel a pénzátutalások lehetősége megszűnt, előfordul, hogy valamely sem­leges ország pénze egy másik országban ázsióval bír, míg egy harmadikban, amely nem vásárol tőle árut, a rendes árfolyamon alul lesz. Magyarország pénzügyi köreit főleg a mérlegkészítés és az osztalékfizetés kér­dése foglalkoztatta az utóbbi időben. Bizo­nyos, hogy a pénzintézetek mérlegkészí­tése az idén szokatlan nehézségekbe ütkö­zik ; a birtokukban levő értékpapírokat a törvény értelmében legföljebb a december 31-iki árfolyamértéken lehet a mérlegbe fölvenni , ámde most tőzsde nincs, az utolsó árfolyamokat július végén jegyez­ték a tőzsdén és nagy kérdés, hogy várjon a világháború befejezése után a különböző értékpapírok árfolyama milyen lesz. Nem kevesebb bizonytalanságot okoz a künlevő­ségek helyes értékelése is. A moratórium elfödi a hitelképességben beállott változá­sokat és így nincs kellő alap arra nézve, hogy vájjon mely követeléseket kell a „jók" és melyeket a kétesek közé fölvenni. Éppen ezért fölmerült az a terv, hogy a részvénytársaságok, főleg a pénzintézetek az idén egyáltalán ne készítsenek mérleget vagy a rendesnél későbbi időben. Sok ta­nácskozás folyt ebben a kérdésben, amíg végre is abban állapodtak meg, hogy az idén is, mint rendesen, az­­év­ végén mérle­get készítenek. A mérlegkészítés körül fölmerült nehéz­ségekből következik, hogy az idén a tiszta nyereség megállapítása, is meglehetős inga­tag alapon fog nyugodni, ha a mérlegeket a rendes időben el is készítik. Fölmerült tehát az a gondolat, hogy a nyereségnek osztalék alakjában való kifizetésétől az idén álljanak el. Ez a terv főleg a nagytőkések körében talált tetszésre, akik részvénytár­sasági formában működő vállalataik jövő boldogulását és szilárdságát akarják az osztalék visszatartásával biztosítani. A nagytőkéseknek, az igazgatósági tagoknak a vállalatok zavartalan továbbfejlődése a fontos, nem az idei nyer­eség, ezzel ,szemben az egyes részvényesek, akik értékpapírjaik osztalékából élnek, követelik a nyereség ki­fizetését. A két szemben álló nézet között erős összeütközés volt; az a terv is fölme­rült, hogy a kormány mondja ki, hogy a részvénytársaságok tiszta nyereségüknek csak a felét fizethetik ki osztalék gyanánt* A kormány még nem határozott, be fog-e avatkozni a kisrészvényesek és nagytőkés igazgatóknak ebbe az összeütközésébe.­­* A­­komjunktú­ra menetében a hét folyamán semmi újabb változás nem merült föl. A fő vásárló most még mindig a hadsereg, amely óriási tömegekben vásárolja a katonaság számára szükséges dolgokat. A hadsereg­szállító üzemek ilyenformán jól keresnek , a kereset java része azonban a közvetítők zsebébe jut. A „Magyar Gyáripar", a ma­gyar gyárosok lapja közli a következő ese­tet: Egy ügynök kapott megrendelést egy fontos h­adseregszükségleti cikkre; az ügynök a cik­ket továbbadta egy gyári cégnek, amelynek éppen csak a cége van meg, az üzeme régóta szünetel; a szünetelő gyár megbízott egy ke­reskedőt, hogy valamelyik termelőnél rendelje meg a szóbanforgó cikket és a kereskedő ezt egy magyar gyárnál meg is rendelte. A ter­melő gyár a cikk darabját 1 korona 50 fillérért számította a kereskedőnek, hogy az mennyiért számította a megbízójának és ez megint az ő megbízójának, azt nem tudjuk, de tény, hogy mire a hadügyminisztériumba került a dolog, hát 50 korona volt érte számlázva. A hadügy­minisztérium dicséretére legyen mondva, ott egy kicsit sokalták ezt a követelést és igyekez­tek utánajárni annak a körülménynek, hogy miként is történhetett ez. Az a termelő pedig, aki a szóbanforgó cikket szállította a keres­kedőnek, eddig a legnagyobb erőfeszítések da­cára sem tudott közvetlen szállításhoz jutni és ha azt akarja elérni, hogy az illetékes helyen egyáltalán szóba álljanak vele, akkor legalább is hadügyi referensi "ajánlólevéllel kellett meg­jelennie a minisztériumban. A munkásságnak látszólag kevés köze van ahhoz, hogy ki mennyit keres a hadse­regszállításon. Valóban nem közönyös ez számára. Elsősorban minél több közvetítő kezén át történik a szállítás, annál jobban lenyomják az utolsó két, a tényleges ter­melő által kapott árt, ami természetesen arra indítja azt, hogy a munkabér lenyo­másával igyekezzék a profitját biztosítani. Másfelől minél több kézen át megy az áru, annál magasabb árt kénytelen a hadvezető­ség fizetni. Mivel pedig a hadikiadásokat végeredményben az ország népe fedözi, természetesen közérdek, hogy a hadsereg lehetőleg olcsó áron szerezze be szükségle­teit és ilyenformán a hadikiadások lehető­leg alacsonyak legyenek. * A gabonapiacon a karácsony hete min­dig az üzletmenet lanyhaságával járt együtt. Az idén azonban a budapesti tőzs­dén teljesen szünetelt az üzlet. A hét folya­mán a kormány a zabnak a hatósági árát is megszabta 24 koronában és ezzel meg­szűnt a tőzsdén a zabüzlet is ; az ármegál­lapítás napján, amikor a hivatalos lapban már megjelent volt a 24 koronás hatósági ár, még 24 koronáért kelt el a budapesti tőzsdén néhány tétel zab. Az ünnepek el­múltával ismét aktuális lesz a gabona át­alakulása és reméljük, hogy a kormány végre rá fog térni az általunk ajánlott he­lyes útra és az országban meglevő gabona­készletek lefoglalásával biztosítani fogja az ország élelmezését. Ez annál is szüksé­gesebb volna, mert a hatósági árszabás el­lenére a kenyér ára most sem olcsóbb egy ffillérrel sem, mint volt, noha most már­ árpa-, kukorica- és rizslisztet is kevernek bele a pékek.­­A szén ára az utóbbi héten, nyilván a, szokatlanul meleg időjárás hatása folytán, valamivel leszállt ég szén általában min­denfelé kapható. A rendkívüli enyhe idő­járás az ország szénellátásában mutatkozó hiányt erősen redukálta.

Next