Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)
1914-12-29 / 365. szám
to t—. Kihallgatások a királynál. Bécsből táviratozzák az Budapesti Tudósító"-nak, hogy a király hetfen egy óránál tovább tartó magánkihallgatáson fogadta gróf Berchtold Lipót közös külügyminisztert, aki után lovag Krobatin Sándor hadügyminiszter jelent meg a királynál. — Ugyancsak az a forrás jelenti: Macchio Károly báró, római osztrák-magyar nagykövet, aki rövid bécsi tartózkodásának ideje alatt kihallgatáson jelent meg a királynál, e hét folyamán visszatér állomáshelyére. — A legfiatalabb katona, Krakóból jelenti a „Nova Reforma". Itt általános föltűnést kelt egy tizenkét éves fiúcska, aki egy teljes katonai felszereléssel jelent meg Krkó utcáin. A kisfiú mindenfelé követi csapatainkat, amelyeknek itt-ott jó szolgálatokat is tett. A katonák elbeszélték, hogy a Jaroslavnál lefolyt harcoknál egy földúlt lengyel parasztházban találtak rá a gyermekre, akinek a szüleit meggyilkolták az oroszok. Az ifjút, akit Kielancki Jánosnak hívnak, magukkal vitték és a gyermeke részt vett a harcokban is, továbbá általános megelégedésre intézett el egy pár veszélyes megbízást. A Filharmonikusok hangversenye. Szerdán, december 30-án, este 8 órakor lesz a Népoperában, Kerner vezetése alatt a XI. népszerű filharmóniai hangverseny. Ezen hangversenyiránt óriási érdeklődés mutatkozik, ami abban leli magyarázatát, hogy a közönség által szótöbbséggel választott műveket adják elő. A műsor a következő: 1. Beethoven V. szimfóniája (109 szav.); 2. Wagner „Tannhäuser"-nyitány (101 szav.); 3. Wagner „Siegfried halála" (100 szav.) 4. Wagner „A nürnbergi mesterdalnokok" előjátéka (103 szavazat). Jegyek a rendes árakon a Népopera jegyirodáiban kaphatók. — Érdekes, ha igaz. A „Daily News" jelentése szerint egy francia aviatikus tiszt oly készüléket talált föl, amellyel az ellenséges drótsövényeket el lehet távolítani. A készülék egy rakétából és egy hosszú kötélre erősített drótvágó kampóból áll, amelyet a rakéta segítségével a drótsövények közé röpítenek. A kötelet azután a francia lövészárokból addig húzzák, míg a drótsövény elszakad. Herman Ottó temetése kedden délután három órakor lesz a Kerepesi-úti temető halottasházából. — Amnesztia Olaszországban. Rómából jelentik. A „Giornale d'Italia", a „Tribuna" és más lapok azt írják, hogy Mária hercegnő születése alkalmából politikai vétségekért és kisebb bűntettekért amnesztiát fognak adni. — Milano hó alatt van, Milánóból táviratozzák. Vasárnap este itt olyan heves hóesés állott be, hogy a város és környéke rövid időn belül hó alá került. A hóréteg olyan vastag lett délutánra, hogy az utcákon a vasúti közlekedést be kellett szüntetni. A frissen esett hó alatt számos telefonvezeték és villamosvezeték elszakadt, úgy hogy a város estére sötétségbe borult. Az utcai forgalom még szünetel, a hóréteg vastagsága körülbelül háromnegyed méter. — Rablótámadás az utcán. Özvegy Karakó Ferenc,né magánzónőre az este a Virányos-úton egy tizennyolc-húsz éves, sovány, bajusztalan, hülyének látszó fiatalember rátámadt, hátulról lefogta, leteperte és ridiküljét, amelyben hat korona volt, kiszakította kezéből, azután elmenekült. — Becsületes megtalálók, vissza a gránátokat! Hannoverből írják: A háborús furcsaságok közé sorozható az a nem mindennapi hirdetés, amelyet a Körting-részvénytársaság tett közzé egy itteni lapba. A hirdetés a következőképen szól: „November 3-án este egy csütörtöki napon hat órakor nagyobb mennyiségű gránátot szállítottak gyárunkból és csomagolás megsérülése folytán nagy csomó gránát elveszett. Három darab kivételével az összes gránátokat visszahozták és kezeink közé juttatták. Hogy a robbanás veszélyét kikerüljék, valamint, hogy a büntető bíróság ítéletét elkerüljék, figyelmeztetjük a megtalálókat, hogy a gránátokat származtassák vissza hozzánk." — Olasz pilóta halálos szerencsétlensége. Novarából jelentik: Guiseppe Martinola volt tengerészkapitány pilótavizsgára készült és vasárnap jó időben fölszállt gépével, azonban valószínűleg nem lévén elég gyakorlata a gép vezetésében, szerencsétlenül járt. A repülőgép már nem messzire a földtől fölborult, az aviatikus kibukott a gépből és halálos zúzódásokat szenvedett. NÉPSZAVA Az emberiségnek győzedelmeskednie kell a háborún. Egy harctéren elesett tiszt utolsó cikke. A világbéke híveinek „Friedenswarte" című lapjában cikk jelent meg, amely elsősorban szerzője személyénél fogva kelt méltó föltűnést. Ez a cikk fölhívás a germán népekhez és szerzője Freiherr Marschall v. Bieberstein, porosz országgyűlési képviselő és az első gárdaezred századosa a mostani háborúban. Fölhívásának megjelenését azonban nem érte meg, mert november 15-én francia csatatéren elesett. S ez a hadban állott katona írja a következőket: Aki ezt a háborút a harcvonalban végigküzdi, aki részt vesz mindabban a nyomorúságban, mindabban a kimondhatatlan szenvedésben, amelyet a modern háború egyrészt a mai fegyverek lövéseinek borzasztó hatása folytán, másrészt a népek bonyolult, gazdasági viszonyaiból következő és százezreket sújtó gazdasági romlás folytán okoz, annak arra a meggyőződésre kell jutnia, ha már előbb is nem ezt vallotta, hogy az emberiségnek le kell győznie a háborút; nem igaz, hogy az örök béke csak álom és méghozzá nem is szép álom; el fog jönni az az idő, el kell jönnie, amely a háborút nem ismeri többé és ez az idő a mienkkel szemben hatalmas haladást jelent. Amint az emberies érzés legyőzte a mindenek harcát mindenek ellen, amint az egyénnek hozzá kellett szoknia, hogy jogát az államnál keresse, miután a közbéke a vérbosszút és az önbíráskodást, megszüntette, úgy a fejlődés a népek életével megtalálja az eszközöket és utakat arra is, hogy az elkerülhetetlen vitákat a háború helyett valamely szabályozott eljárással oldja meg, közömbös lévén, hogy a részletekre nézve miképen gondolkodunk. „A lövészárokban 1914 október 18-án" irt levél valamennyi germán nép egyesülését követeli. Ha a békét megkötik, ha Európa térképét újra megállapítják, akkor a germánok gondoskodjanak arról, hogy ez a borzasztó mészárlás az utolsó legyen, amelyet Európa látott, — meg tudjátok ezt tenni, ha akarjátok! Nyújtsátok ide kezeteket a germán fajnak ehhez a legnagyobb tettéhez! A harctéren elesett írónak csak ezt a gondolatát kell végig vezetni, nevezetesen azt, hogy valamennyi európai nép jogilag szabályozott békés közösségben egyesüljön és akkor nyilvánvaló e gondolat belső igazsága. De egyáltalán értékes dokumentuma marad a háború elleni küzdelemnek a bátor harcosnak ez a nyilatkozata. A társadalom jó szíve. * Levél a szerkesztőhöz. A háború vihara mintha fölkorbácsolta volna a jólétben élők lelkét abból a dermesztő közönyből, amellyel a, mindennapi élet vértizzadó nyomorúsága mellett elmennek, máskor, békés időkben. Máskor, békés időkben, amikor csak a gyárakban, műhelyekben, bányákban, mezőkön, szántókon és erdőkön folyik a tőke és munka háborúja, amelyben csak az egyik fél pusztul lassan-lassan, amikor a halál zajtalanul, szellemszárnyakon suhan a nyomorúságos munkáslakásokba, a társadalom jó szíve kevélyen, hidegen ül arany trónusán. De a háborúban, amikor az ágyuk, géppuskák és gyorstüzelő fegyverek csövéből ordítva, bömbölve száguld a halál s gazdag és szegény hajlékokban egyaránt meglobogtatja fekete fátyolát, leszáll arany trónusáról a társadalom jó szíve, ez a ritkán látott közönyös angyal és bekopogtat a szegények hajlékába, hogy kenyeret adjon az éhezőknek, ruhát a ruhátlanoknak, hogy a tél hidege meg ne vegye őket, hiszen nincs, aki gondoskodjék róluk, az apái, a kenyérkereső nagy testvérek ki tudja hol, draen vagy északon valamerre farkasszemet néznek a halállal.és A társadalom jó szíve hozzám is bekopogtatott az iskolába. Megakadt a tanítás. Két héten át úgyszólván mindennap tartott a vendéglátása Nem tudtam miatta tanítani. De nemcsak nálam volt így, hanem másnál is. Valamennyi tanítóbácsi és tanítónéni a társadalom jó szívének a szolgálatában állott. Először összeírtuk, hogy kinek a papája vagy gondozója van a harctéren. Hányan vannak testvérek, van-e, aki keres vagy csak a hadisegélyből élnek, 78 fillérből, meg háromszor vagy négyszer a feléből, amikor csak egy kilogram kenyér ára 60 fillér, egy liter tejé pedig 42 vagy több is... Szóval írtunk, rubrikáztunk. A társadalom jó szíve kérte tőlünk az adatokat. Amikor megvolt a sok rubrika, föllélegzettünk. — Na, gyerekek, most azután tanulunk tovább!... De ime újra kopogás. Egy szépen megírt levelet hozott a szolga bácsi. Azt írta a társadalom jó szive, hogy egyetlen szegény gyereknek sem szabad téliruha és cipő nélkül maradni, tehát írjuk össze, hogy iskolánként, osztályonként kinek mire van szüksége. Megint letettem a krétát és leültem írni, rubrikázni. Utálom a rubrikázást, a szatisztikázást — máskor, de most nem éreztem semmi ellenkezést a lelkemben, elfelejtetett velem mindent a társadalom jó szívének a mosolya. Végig mustráltam mind a hatvan gyereket, cipőjét, ruháját. Nem sok vizsgálódás kellett, elég volt félszemmel rájuk tekinteni. Több, mint a felén vékony nyári rongy, talpalatlan cipők kilógó kapcákkal... Szinte belemelegedtem a munkába, hogy a társadalom jó szívének egy pillanatig se kelljen várakozni. A tanításban majd kipótoljuk, amit emiatt mulasztottunk. Ezzel is megvoltunk. Újra tanítani akartam. De alig hogy kezembe vettem a krétát, ismét kopogtak. Megint a társadalom jó szíve küldött üzenetét: írjuk össze azokat a szegény gyerekeket, akik nem kaptak otthon uzsonnát, mert tejet és egy-egy darab zsemlyét fognak kapni. Összeírtam, majdnem valamennyit kit kellett jelenteni. Vérszegény gyerekek nem bírják a tanulást, agyuk hamar kifárad. Mily nagyszerű lesz! —– gondoltam magamban, ha nemcsak meleg ruháról, cipőről, de táplálkozásukról is gondoskodik a társadalom jó szive. Kevesebb lesz köztük talán a vérszegény ,majd jobban bírják a szellemi munkát. Megint megvoltunk az összeírással. Újra tanítani akartunk, de hát csak nem lett belőle semmi- Valami privát jószív kopogtatott be a Király utcából. Kovács úr-e vagy valami más rteini úr cédulákat küldött, amelyekre az volt rányomatva, hogy aki azzal az üzletében jelentkezik, kap egy pár meleg keztyűt vagy harisnyát. Kiosztottam a cédulákat. Az volt ugyan rányomtatva, hogy vasárnap kell érte jelentkezni, de mivel hétfőn kaptam, azt mondtam a gyerekeknek, hogy megkapják ők azt kedden is, hiszen annyi cédulát küldött az illető jószívű bácsi, ahány pár keztyűt vagy harisnyát akar kiosztani. És így ment ez majdnem két héten át. Elöljáróságtól, jótékony egyesületektől, privát jószívektől, segélyző bizottságoktól mindig jöttek, mindig rubrikáztattak, mindig pontosan akarták tudni, hogy hol, kin kell segíteni ! Az iskolai munka ezalatt megakadt, de azért egy tanító sem érzett lelkiismereti furdalást, hiszen jó munkát végzett, amikor a társadalom jó szivének nyújtott segédkezet. Amikor a gyerekek visszajöttek a Király-utcából és visszahozták a nyomtatott cédulát azzal, hogy elzavarták őket, mert nem mentek vasárnap, bosszankodtam ugyan, de azt gondoltam, hogy a Király-utcai privát jósziv csak újságba akart kerülni, egy kis reklámra volt szüksége és azt elérte és ha nincs annyi erkölcsi érzés benne, hogy szegény gyermekkel ne járassa a bolondját, hát vigye el az ördög! Ez még nem csalódás. A társadalom jó szivébe vetett hit még nem omlik össze emiatt. Múltak a napok és visszakapom a tejcédulás Jelöltek ki hatvan vérszegény gyermek közül hármat, aki tejet, fog kapni! — De hát melyik hármat! — Jó, hogy a tár- 1914 december 8.