Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-31 / 369. szám

8 csak úgy öntötték volna, ömlött néha az eső.­­Az országot keresztül szelő csatornák csor­dultig megteltek, elárasztották a mezőket és réteket és a fölvonuló csapatok, teherauto­mobilok és a nehéz muníciós kocsik csak nagy nehezen tudtak előre haladni a fölvájt és átázott utakon. Az egészségügyi automo­bilok már megint úton voltak Brügge felé. Két lassan haladó kocsi egy út keresztezé­sénél egy parkban fekvő kastélyhoz kanya­rodott, amelyen vöröskeresztes zászló len­gett. Oda igyekezett a mi kocsink is. Az orvosok lehetőleg közel a sáncállások mögött rendezték be a kötözőhelyet. Itt ter­mészetesen csak arról lehet szó, hogy a sür­gős, első­segélyben részesítsék a sebesülteket. Ezeket azután a lehető leggyorsabban hátra­felé szállítják a kórházakba. Kétféle kórház van: tábori kórház és hadi kórház. A tábori kórházaknak nem szabad messzire lenniök a harc színterétől, másrészt azonban nyugal­mat és a biztosság érzetét kell hogy nyújt­sák úgy az orvosoknak, mint a sebesültek­nek. A messze való szállítás, különösen dö­cögős utakon, nagyon veszedelmes a súlyo­san sebesültekre, de káros minden sérültre is. Igen gyakori az olyan eset, amikor ope­rációval csak akkor lehet segíteni, ha azt a sebesülés után nemsokára végrehajthatják. Azelőtt a könnyű sebesülteket sem távolítot­ták el messzire a csapattól. Most a kevésbé súlyosan­­sebesülteket viszik hátrább és a Súlyosan sebesülteket lehetőleg nem szállít­ják, vagyis egyelőre a tábori kórházakban maradnak és csak ak­kor viszik a hátrább eső állandó hadikórházakba, amikor az életve­s­zedelem már elmúlt. A tábori kórháznak mozgékonynak kell lennie és a harcoló csapatokat kisérnie, ami­kor ezek állást cserélnek. A parkban fekvő kastély nagy világos helyiségeivel, központi fűtésével és villamos világításával kitű­nően bevált erre a célra. A tulajdonos és a személyzete elmenekültek. A pompás ter­mekben most betegek feküsznek, a lakó­szobákat műtő- és kötözőhelyiségeknek ren­dezték be, a kápolna ebédlő lett. A nagy csarnokban élénk élet uralkodott. Nagyon sok katonát megsebesülése után egy órával már bekötöztek az orvosok és segítői, akiknek igen sok dolguk akadt az utóbbi napokban. Nagyon nehéz volna le­írni, hogy micsoda szenvedéseket lát az em­ber egy ilyen tábori kórházban. Különösen rosszakaratúak a gránátszilánkok­tól okozott sérülések. De a puskagolyó is igen veszedel­mes sebeket okozhat, ha ütődéstől vagy más okból elveszítette a simaságát. A vezető orvos tudományos vizsgálódás céljából gon­dosan összegyűjti azokat a különösen saját­ságos módon eltorzult puskagolyókat és gránátszilánkokat, amelyeket az utóbbi na­pokban eltávolított a sebekből. Micsoda nagyszabású tudományos komolyság rejlik ezekben az orvosokban, akik nehéz napi munkájuk rövid szünetei közben is annyi erőt tudnak feszíteni, hogy orvosi tanulmá­nyokat dolgozzanak ki! Az orvosi tudomány nem minden esetben tudja megmenteni a sebesülteket Az utóbbi napok küzdelmeibe megint nagy számban avatkoztak be a belgák. Egy belga tanító négy golyótól találva feküdt a kórházban. Mindamellett igen beszédesnek mutatkozott. A belga hadsereg maradványa Franciaországban levő pihenőhelyéről kény­telen volt megint a frontra menni, azon­ban sok új belga katona is csatlakozott hoz­zájuk; fiatal, külföldre menekült belgák léptek be a hadseregbe. Azt már jól tudjuk, hogy Angolországban nem nagy a hajlandó­ság arra, hogy támogassák az odamenekült belga proletárokat; a hadköteles fiatal­embe­reket rákényszerítik, hogy uniformist öltse­nek. Számba vehető, katonaságot azonban nem tudnak belőlük csinálni. Egy tiszt ké­sőbben úgy nyilatkozott ezekről a harcosok­ról, hogy igen gyakran birka módjára ro­hantak a tűzbe. Nemsokára néhány automobil új sebesül­teket hozott a kötözőhelyre. Mi a Nieuport irányában a harcvonal közelébe igyekez­tünk. Ott szakadatlanul dörögtek az ágyuk. Az áthatolhatatlan levegőben nag­yobb tá­volságokból egyáltalán nem lehetett célozni. A francia állásokból nem igen láthatták meg a kocsinkat. Azt hiszem csak véletlenség volt, hogy nem messze tőlünk, az országút mentén, nagyobb kaliberű gránátok csapód­tak le, amelyek pokoli robajjal robbantak föl. Utazásunkat nem folytathattuk a meg­kezdett irányban. Megkíséreltük, hogy más oldalról jussunk L. felé, ahol a német állá­sokat akartam megnézni. Előbb azonban még egyszer Ostendébe mentünk, hogy meg­nézzük, hová küldözik az angol hajók gráná­taikat. Amikor egy ideig a parton álltam, csak úgy szakadt az eső, a szél pedig üvöltve kor­bácsolta a hullámokat a part felé. Künn a tengeren vastag szürke fal emelkedett, amely elzárt minden kilátást. Nagy esőcsöppek hul­lottak a távcsőre és meglehetős fáradságba került, hogy az ember megállja a helyét. Odakünn lövés lövés után dörgött, de a tü­zelő hajókat nem lehetett meglátni, sőt még a fénysugarat sem, amely pár nappal ezelőtt még olyan élesen cikkezott át a ködön. A par­ton elhelyezett német ütegek nem is tüzeltek. Az angol gránátoknak a robbanásából arra lehetett következtetni, hogy nagyon távol csapódtak le a szárazföldön. Ebbe az irányba indultunk a homokbuckákon keresztül; bor­zasztóbb terepet el sem lehet képzelni. A dombok és a völgyek zavaros összevissza­ságban várakoznak, úgy h­ogy minden át­tekintés lehetetlen. A laza homokon mélyen besüpped az ember lába. A sok eső nem könnyítette meg a járást. Nem tudok arra emlékezni, hogy kietlenebb képet láttam-e valaha. Utunk egy részét már megtettük és a nehéz járás kimelegített bennünket. Gyakran hallottuk, hogy az ágyuk dübörgésébe bele­vegyült a puskák és a gépfegyverek éles kat­togása. A gyalogság harcának azonban még mindig a nyomát se láttuk, bár csaknem a közelünkben lövöldöztek. Az ellenség táma­dást intézett a német állások ellen. Éppen ezért kellett nekem visszavonulnom. Amikor a hét elején megkezdődtek Nieu­portból az ellenség támadásai. Brüggében egyszerre feltűnően sok jól öltözött személy kezdett belga színekből készült rozettát vi­selni. A vezénylő tengernagy erre hirdetés útján közhírré tétette, hogy nem fog tűrni nyílt tüntetéseket. Valószínű, hogy a belgák tudtak arról, hogy az Yseren támadás készül és megint remélték, hogy a belga, francia és angol csapatokat mint győzőket üdvözöl­hetik. A városon keresztül vonuló könnyen sebesült német katonákat hallgatagon nézték ugyan végig, de nem minden arc tudta el­rejteni megelégedését afölött, hogy erőteljes emberek, akik néhány nappal azelőtt ruga­nyos léptekben vonultak végig a városon, most fáradtan és kimerülten vánszorognak tova. A harcvonal mögött egy kis helységben láttam az ilyen sebesülteknek a vonatba való beszállítását. A kocsik mellett azonban hosszú sorokban álltak az újonnan érkezett harcosok, friss erőben, tetőtől talpig vadonat­új ruházatban, frissen fölvirágozva. Hangos hurrákiáltással és énekkel váltak el azok, akik ma véreztek és most már pihenhetnek és azok a bajtársak, akik nemcsak kitöltik a támadt hézagokat, hanem százszorosan pótol­ják a kim­erülteket és biztosítják a győzelmet. VVT NÉPSZABI 1914 december 30. Az aranyfizetés megszüntetése. A kormány rendelete. A háború kitörése óta minden államnál egyformán tapasztaljuk azt az igyekezetet, hogy az ország aranyállományát lehetőleg a jegybank pénztáraiba tereljék. Nagyon jellemző erre, hogy valamennyi nagy jegy­bank aranykészlete a háború kitörése óta megnövekedett, legerősebben a német jegy­banké. Ezt a forgalomban levő arany lassú bevonásával érték el. Ha­ valamely arany­pénz egy pénzintézethez kerül, onnan többel nem kerü­l vissza a közönséghez, hanem be­vándorol a jegybank pincéjébe. Sőt Német­országban a falusi papok sorba járták a parasztházakat és rábeszélték a lakosságot, hogy a birtokukban levő aranypénzt enged­jék át bankjog­­ fejében. Igen sok arany, gyűlt így össze és vándorolt be a jegy­bankba. Nálunk is alig van arany a forga­lomban. Éppen ezért a kormánynak gondoskodni kellett arról, hogy azok az adósságok, ame­lyek kifejezetten aranyérmekkel fizetendők, a rendes törvényes fizetési eszközökkel, te­hát­ bankjegyekkel is törleszthetők legye­nek. Erre szolgál a kormány mai rendelete:­ Rendelet az arányban teljesítendő fizetések­ről. A kormány elrendelte, hogy a magyar" szent korona országainak területén teljesítendő kereskedelmi ügyleten, váltón vagy más ma­gánjogi címen alapuló oly pénztartozásokat, amelyeknek fizetése a koronaérték arany ér­­téke érméiben van kikötve, a jelen rendelet ha­­tályának ideje alatt névértékben a korona­­érték bármely törvényes fizetési eszközével le­het teljesíteni. A magyar­ szent, korona országainak te­rületén teljesítendő kereskedelmi ügyleten, váltón vagy más magánjogi címen alapuló oly pénztartozásokat, amelyeknek­­ fizetése aranyforintban, körmöci vagy császári ara­n­yokban vagy külföldi aranyértékben van­­ki­kötve, a jelen rendelet hatályának ideje alatt a koronaérték bármely törvényes fizetési esz­közével lehet teljesíteni. A m. kir. államkincstár ily tartozásainak koronaértékre való átszámításánál alkalma­zandó árfolyamot a m. kir. pénzügyminiszter állapítja meg. Egyéb tartozásoknak korona­értékben való teljesítésénél az átszámítandó érmenem vagy aranyérték akkori egyenértéke irányadó. A hitelező legkésőbben akkor, ami­kor az adós a fentebbiek alapján a fizetést a kikötött érmenemtől vagy értéktől eltérő fize­tési eszközben fölajánlja, kívánhatja, hogy az adós tartozását a jelen rendelet hatályának megszűnte után a kikötött érmenemben vagy értékben teljesítse. A halasztás idejére mind a­ tőke-, mind a kamatkövetelés után a ki­kötött, ilyennek hiányában a törvényes kamat számítható föl, kivéve a magyar államadóssági címletek és a magyar állam­ részéről kamatbiz­tosítást élvező címletek alapuló tőke- és kamat­követeléseket. Ha a hitelező a teljesítés elha­lasztását kívánta, az adóstól a jelen rendelet hatályának megszűntéig teljesítést nem köve­telhet. Ez a rendelkezés főleg azokat érdekli, akik arany­járadékot bírnak, mert ezeknek a jövedelme aszerint alakul, hogy milyen árfolyamot fog a kormány az aranyforintra megállapítani. Az aranyjáradék kötvényei­nek szelvénye január elsején esedékes. A „Világ" szerint a kormány az aranyforint értékét 2,53 koronában fogja megállapítani, így tehát az aranyjáradék kötvényeinek tulajdonosai nem fognak károsodni azzal, hogy a szelvényeket nem arannyal váltja be a kincstár, mert annyival többet kapnak koronaértékben, amennyivel az alanyi forint értéke emelkedett. NYILTTÉR Ebben a rovatban közöltekért nem vállal semmiféle fele­­lősséget sem a szerkesztősé, sem a klaslóhlTataL •­V MEGJELENT és minden dohánytőzsdében kapható a 4fil­.-es MODIANO-SPECIALITÉ szivarkapapir. A Clubspecialité hüvely ára most 50 fillér. A Clubspecialité papir ára most .10 fll&u

Next