Népszava, 1915. június (43. évfolyam, 214–243. sz.)

1915-06-06 / 219. szám

1915 június 6. « NÉPSZAVA angol gőzöst a Flamand-szigeteknél német tengeralattjáró torpedólövés m érte. A hajó elsü­lyedt, a legénységet megmentették. A ,J­elta" belga halászhajót az „U. 35." német tengeralattjáró hajó a Scilly-szigeteknél el­sülyesztette. A legénységet megmentették. (London, június 5.) A Reuter-ügynökség jelenti június 4-iki kelettel. Az elsülyesztett „Victoria" milfordi halászgőzös négy mene­kültje szerencsésen Walfordba érkezett. El­beszélték, hogy a „Victoriá"-t kedden este Stamisheadtól 130 mérföld távolságra egy német tengeralattjáró megtámadta, tüzelt rá, miközben kapitánya és két embere meg­halt, négy más legénye súlyosan megsebe­sült, a többit az ellenséges tengeralattjáró naszád fölvette és ott töltötték az éjszakát. Másnap reggel egy másik halászgőzös fedél­zetére adták át a menekülteket. Ez a kis hajó 2­1 órán át hányódott a tengeren nagy esőben, míg végre egy gőzös fölvette a menekülteket. (Bécs, június 5.) Rotterdamból táviratoz­zák a „Reichspost"-nak. Idevaló lapok hírt kaptak Londonból, hogy a német tengeralatt­járó naszádok a La Manche-csatornában ve­szedelmes tevékenységet fejtenek ki. Nagyon sok angol kereskedelmi gőzös tűnt el a leg­utóbbi időkben. Pi igasigetlen munuttáspárt a bélb­ééirta (London, június 5.) A Labour Leader közli, hogy a független munkáspárt vezetősége felhívást tett közzé az általános védkötele­zettség behozatala ellen és ezt a szakszerve­zetek és egyéb munkásszervezetek között terjeszteni szándékozik. Fölszólítja vala­mennyi párttagot, hogy küzdjön az általá­nos védkötelezettség ellen. Azonban — mondja a fölhívás — hiábavaló a védkötele­zettség ellen küzdeni, ha egyetértünk a há­ború folytatásával. Ha kifelé mi is folytat­juk a háborús politikát, úgy a militarizmus és az általános védkötelezettség kikerülhe­tetlen. Pozitív politikánknak a következő­nek kell lenni: félelem nélkül küzdjünk a minél előbbi tartós béke érdekében. London foavíils&sien­SE). (Rotterdam, június 5.) A „Temps" értesü­lése szerint a Zeppelinek három bombát dob­tak egy londoni épületre, ahol akkor kétezer ember volt együtt. Az épület betonteteje azonban nem tört át. Hatalmas robbanás tör­tént, de az épületben levő embereknek az ijedtségen kívül semmi baja sem történt. Angol miniszttersje a IKMMüsásek ellen. (London, június 5.) A „Daily News" par­lamenti tudósítója írja: Az unionista mi­niszterek a kabinetben azt sürgették, hogy mindazokat a munkásokat, akik készletek és lőszerek előállításánál, valamint bányák­nál és vasutaknál vannak alkalmazva, he­lyezzék a kormány egyenes ellenőrzése, azaz hadijog alá. A munkásvezérek, akiket a kor­mány megkérdezett, kijelentették, hogy a nehézségek nagyon komolyak és talán a teo­retikus előnyöknél nagyobbak lennének. Egy ismert szakszervezeti vezér kijelentette, hogy az állami kényszernek a vasutasokra és bányászokra való alkalmazása nagyon veszedelmes volna. Egy másik munkásvezér azt mondta, hogy a munkásokat hadijog alá rendelni annyit jelentene, mint megnyitni a poklot­ Az új kabinet tehát mindjárt kor­mányzása elején nagyon súlyos kérdés előtt áll. Németokzsasá­g és as­zralí­gfiggyalása. (London, május 5.) Washingtonból jelen­tik : Hírlik, hogy Németországba az ame­rikai jegyzék elküldésével egyidejűleg Bern­storff német nagykövet helyettese Berlinbe utazik, h­ogy közölje a császárral Wilson elnökkel szerdán folytatott beszélgetésének tartalmát és az amerikai közvélemény igazi kialakulását a német búvárhajóharc dolgá­ban. Wilson elnök Bernstorff gróf kérésére szabad menetet biztosított a követnek. Kis­s/&3 faarcah a szdvazjf&Men. H mnvégzet nem változott. A Dardanellák ostroma még mindig lassú tempóval folyik. A szövetségesek partraszállított serege nem képes általános offenzívára, csupán részleges támadásokkal próbálkozik, amik azonban aránytalanul nagy áldozatába kerülnek. A szövetségesek kezdetben azt remélték, hogy pár hét alatt elfoglalhatják Gallipoli-félszigetét; ezt a terminust utóbb hónapokra változtatták át, míg ma már arról beszélnek az angol tisz­tek, hogy a félsziget birtokba vétele a lehe­tetlenséggel határos. Amily mértékben nö­vekszik a veszteségük, olyan arányban csökken az önbizalmuk a Dardanellák el­len küldött csapatoknak, bár az antant diplomáciája még mindig kedvező színben igyekszik föltüntetni a helyzetet. A való tény pedig az, hogy a szövetséges csapatok partraszállásuk óta jelentékeny előhala­dást nem tettek, ellenben oly sok embert veszítettek, hogy nagymértékű erősítések nélkül nem is gondolhatnak az elő­nyomu­lásra. IjeSesniss as SardauserSafe (Berlin, június­­ 5.) A Reuter-ügynökség az angol sajtóiroda által június 2-án kiadott következő jelentést közli a Dardanellák os­tromáról: Tegnap északi szárnyunkon közel­harc volt. Embereink két árkot ostromoltak, hogy ott megvethessék lábukat. A törökök heves bombázása egy osztagot visszavonu­lásra kényszerített, míg a második állás a két tűzvonal között még tartotta magát, ugy hogy nehéz tüzérségünknek kellett be­avatkoznia. Az ellenséges tüzérség a leghe­vesebben viszonozta a tüzelést. Déli fron­tunkon a törökök tegnap éjjel ismételten mgtámadták a franciák jobbszárnyát. Az „Mojestic" legénység sne&s nagyrésze elveszett. (Athén, június 5.) Egy Mithyleneből érke­zett távirat megerősíti egy „Majestic" típusú angol sorhajó elsülyedését és az angol jelen­téssel ellentétben azt állítja, hogy a legény­ség nagy része életét vesztette. A „Majestic" sorhajóról van szó, amelynek legénységéből az angol admiralitás hivatalos jelentése sze­rint csak 49 ember tűnt el. A német tengeralattjáróknak a Dardanel­láknál való megjelenése óriási föltűnést kel­tett. Itt az a vélemény, hogy ha nagyobb számú tegeralattjáró érkezik a Dardanellák­hoz, úgy a szövetségeseknek föl kell hagy­niuk oltani akciójukkal. (A „Majestic" elsülyedését már napokkal ez­előtt részletesen jelentettük.) Hoolyan szilyetít el az amtin­ J­esaSíítssije ? (Berlin, június 5.) Konstantinápolyból je­lentik: Most már pontos hírek vannak a leg­utóbb megtorpedózott nagy angol csatahajó elsülyesztésének részleteiről. Május 28-án délután 2 órakor történt a megtorpedózás Sigi Dere közelében, Sedil Bártól északra. A torpedólövés után az angol hadihajó mel­lett hatalmas vízoszlop szökött a magasba és ugyanakkor az angol csatahajó féloldalra bor­ült. Rögtön ott termett két másik brit hadihajó, vontatókötélre vette a súlyosan talált nagy páncélost és elkezdte Imbros felé hurcolni. Körülbelül 8 kilométer távolság­ban Imbros szigetének déli partjától az an­gol hadihajó elsülyedt. Még ugyanaz­nap este az egyesült flotta valamennyi hadihajója a Dardanellák elől­­visszavonult az Archi­velagosba. (A fenti leírás majdnem teljesen megegyezik az „Agamemnon" elsülyesztésének körülmé­nyeivel, de lehetséges, hoan még­sem arról szól, hanem egy másik, újabb angol sorhajó el­sü­lyesztéséről, amiről lapunk legutóbbi számá­ban adtunk hírt. Ennek az utóbbi hajónak a neve még nem került nyilvánosságra.) Ném­et fegyvergyár TörökorsaAgSissini. (Bécs, június 5.) A konstantinápolyi „Ta­nin" jelenti, hogy a Krupp-féle német fegy­vergyár elhatározta, hogy Konstantinápoly­ban fegyvergyárat alapít, amely a jövőben Törökország számára az összes ágyú-, fegy­ver- és lőszeranyagokat fogja előállítani. („N. Fr. Pr.") ­ — A Népszava haditudósítójától. — (A sajtóhadiszállás engedelmével.) Sajtóhadiszállás, május 31.*) Azt az éjszakát ott Przemysl alatt soha­sem fogom elfelejteni. Este nyolc óra lehe­tett, amikor az ostromlott vár közvetlen kö­zelébe értünk és egy szelíd emelkedési dom­bon elhelyezkedve, a szabad ég alatt, vártuk, hogy mit hoz ez a rejtelmes éjszaka és vár­tuk a reggelt. A legsóvárabb érdeklődésem mindig Przemysl felé vonzott, akkor is, ami­kor az ellenségtől körülzárva állott a vár, akkor is, amikor a második ellenséges kö­rülzárás idejében az éhhalállal küzdött, ak­kor is, amikor orosz csapatok száguldottak be az éhségtől legyőzött városba és most is, amikor a mi csapataink döngetik a vár bás­tyáit és hozzák magukkal Przemysl számára a nagyon megérdemelt fölszabadulást. És most, az esti szürkületben, ott állottam a le­gendás vár titokzatos falai alatt és az izga­lomtól szinte remegve vártam, hogy mi fog történni. Lassanként elsötétült a környéken minden, gyönyörű májusi este volt, az égen tömérdek csillag ragyogott és lent a völgyben és a domboldalban s fönt a hegytetőkön kigyul­ladtak a tábortüzek, egymásután lobogtak föl az éjszakában a lángok, amelyek mellett katonák heverésztek, beszélgettek. Muníciós szekerek egész tábora itt, nagyszámú trón odébb, nyerítő lovak százai amott, csöndes nyüzsgés mindenütt, a fölcsapó tábortüzek fényénél elmosódottan jelentkező tábori élet: igazi háborús kép bontakozik ki az est sö­tétjéből. Elhaló ágyúdörgés hangzik föl köze,­ben, majd a völgyből valami végtelenül szo­­­morú, mondhatatlanul bánatos és mégis re­ménységtől áthatott katonanóta szivárog föl csöndesen, valami szívszaggató mélasággak Olyan ez a hang, mintha valahonnan a mély­­ségből zokogna és ujjongana föl és olyan ez az egész mindenség körülöttem, mint egy nehéz, lázas, izgalmas álom. * Csönd lesz. A lovak elpihennek, a zaj elül, csak a bánatos katonanóta hallik tompán, mélán, egyre halkulóbban. Egy óra telhetik így el izgalmas várakozásban és nem törté­nik semmi. Przemysl ott sötétlik valahol az éjszaka palástja alatt, hegyek között, látom, inkább csak sejtem, hogy az a lomha, ho­l­mályos tömeg ott: Przemysl. Egyszer csak a sötétben feketélő tömegből — le nem tudom venni róla a szememet — széles és hosszú lángoszlop csap föl. A fényoszlop fölemel­kedik a magasba, ahová tűz, oda nappali világosságot önt, tündöklő, átható világosság árad az egyre nyúló, egyre növő fényoszlop­,­ból, amely — íme —­ méltóságteljes lassú­sággal elindul és menni kezd az éjszakában és ahova lép, ott meghal a sötétség, ott ki­*) Elkésve érkezett 5

Next