Népszava, 1917. szeptember (45. évfolyam, 219–244. sz.)

1917-09-29 / 243. szám

i$17 septentor 29. NÉPSZAVA Az orosz demolrata konferencia, :* ; Keresas&i f.smwfetic KomStoV'ttgyei. — M Aonmény és a f&statiisxdíliás skarea, — fi&tla hSxetedi* a finn Shör fmSé*" (Lapzárta után érkezett.) (Pétervár, szeptember 28. — Reuter.) A nagy ,orosz demokratakonferencián 1200 képviselő vesz rést, akik az ország minden részéből érkeztek ide. A megnyitó ülésen jelen voltak a kormány tagjai is. Cseidze elnök, a munkás- és katonatanácsok központi bizottságai végrehajtó bizottságának vezetője megnyitójában elmondotta a konferencia egybehívásának okait és utalt az ország rendkívül súlyos helyzetére, valamint a felelős forradalmi kormány megalakításának szükségességére. Axentiev, a paraszt tanács elnöke kifejtette, hogy a pillanat szükségessé teszi, hogy a demokraták minden politikai bölcseségüket latba vessék, nehogy a nagy veszedelemtől fenyegetett forradalmi vívmányok veszendőbe menjenek. A 33 tagú elnökség megválasztása után, amelynek sorában helyet foglalnak Cserdze, Ceretelli, Axentiev és Csernov, a résztvevők többsége által lelkesen üdvözölve Kerenski emelkedett szólásra. Az orosz kormány nevében üdvözölte a gyűlést, és kifejtette, hogy a kormány már a moszkvai konferencián kifejtette programját , ezért most csak a maga védelmére akar néhány szót mondani, különös tekintettel a Kornilov - esetre. Már régen tudomással bírt a készülő államcsínyről és megtette intézkedéseit, hogy annak útját állja. Kornilovnak főparancsnokká történt kinevezése óta a főhadiszállás folytonosan ultimátumokat intézett a kormányhoz. A kormány tudatában volt annak a galiciai események óta, hogy intézkedéseket kell tenni, nehogy a hadsereg összeomolják és evégből megindult azon az úton, amelyet jónak látott. A főhadiszállás azonban arra akarta kényszeríteni, hogy egy más útra térjen. Hosszú időn át e két irány harca folyt és a főhadiszállás minden balsikert arra használt föl, hogy nyomban ultimátumot intézzen Pétervárra. Kevéssel a moszkvai konferencia előtt nagyon erős hangú ultimátum érkezett a lábadiszállásról, amely azzal fenyegetett, hogy ha a kormány nem teljesíti a követelést, úgy fölborítják a konferencia terveit. A kormány ezt az ultimátumot is visszautasította. A rigai kudarc után a főhadiszállás még kövek edzőbben lépett fel. Hírül hozták a kormánynak azt is, hogy a jövőben nem tűrik, hogy a kormányt a főhadiszállás hozzájárulása nélkül átalakítsák. Amikor Riga eleste után a katonai zónát hátrább vonták, Kornilov azt kívánta, hogy a pétervári katonai kerület összes csapatait neki rendeljékalá. A kormány ezt határozottan megtagadta, mert előre látta, hogy ez intézkedésnek veszedelmes következményei voltjának. Kerenski szólt ezután a később történtekről és utalt arra, hogy tekintettel Krymov tábornok csapatainak váratlan előnyomulására Pétervár ellen, gyorsan és erélyesen kellett cselekednie. A konferencia programját illetőleg kifejti, hogy a kormány megbízásából ki kell jelentenie azt, hogy az országnak e percben még inkább, mint edlig, bármikor meg kell tennie a nagy erőfeszítéseket, mert az anarchia szakadatlanul erősbödik és félelmetes módon terjed az országban. Fölolvasott egy helsingforsi táviratot, amelyben értesítik a kormányt, hogy a helyi forradalmi bizottság nem engedi meg azt, hogy a föloszlatott finn országgyűlés megnyitását megakadályozzák. A maximalisták helyeslően tapsolnak és azt kiáltják: Bravó! Nagyon jó! Kerewski: Mindenki, aki nem veszítette el józan eszét, kellőképen fogja, értékelni ezt a helyeslést, különösen olyan pillanatban, amikor azt jelentik, hogy német flotta közeledik a finn öböl felé. ,m Kerenski ezután azt mondja: Ha a kormány és az ország nem, fogja meghallani a konferencia erőteljes és határozott szavát, úgy a forradalom ügye menthetetlenül elveszett. HÍREK. De & — Amit nem szabad olvasni se amit el lehet montani Ausztriában, Bécsből jelentik. Az osztrák hivatalos lap közli, hogy a kormány megtiltotta a „Journal de Genéve" című svájci lapnak, valamint Pogány József „Adler Frigyes pöre" és Pongrácz Jenő „Mi jár a katona családjának" című nyomtatványának terjesztését E Mi kiegészítéséül közöljük az alábbiakban Wolff német radikális képviselő kirohanását az osztrák parlament csütörtöki ülésén, ahol Adlerről és Stargkhről a következőket mond Arról is van szó, hogy megkegyelmezzenek annak az embernek, akit a miniszterelnök meggyilkolása végett vád alá helyeztek és elitéltek. Sőt talán már ott is vagyunk, hogy a meggyilkolt emlékét szidalmakkal és gyalázkodással kell illetni, míg a gyáva, álnok és ravasz gyilkosnak az egész osztrák népképviselet asszisztenciájával szobrot emelnek. A meggyilkolt férfin teljes határozottsággal és meggyőződéssel vallotta Ausztria szükségszerű megújhodását Hogy a bekövetkezendő új rend a mi fölfogásunkkal összeegyeztethető, ellenben a cseh fölfogással nem, a dolgok természetében rejlik. Aki őt megölte, olyan ember, aki vérmes fejjel olyan demokráciáért rajongott, amelyet most az orosz forradalom keltett életre, olyan demokráciáért amely még mindenütt, aholuralomra, jutott, siralmas hajótörést szenvedett. Festetics alpolgármester meghalt Festetics Géza gróf, a főváros alpolgármestere 52 éves korában pénteken meghalt. Már hosszabb idő óta betegeskedett, 35 évig állt a főváros szolgálatáén. Hétfőn, október 1-én temetik a Bakáts-téri templomból. címe: a magyar csecsemavédelem. „Az Est" szombati száma „A savanyú tej halottjai a Fehérkereszt-kórházban" cím alatt cikket közöl, amelyben elmondják, hogy a Fehérkereszt gyermekkórházban a késedelmes tejszállítás és a rossz tej miatt 10 gyermek meghalt. A tejet a Központi Tejcsarnok szállítja a kórháznak. Az elmúlt hónapban majdnem minden nap elkésve szállították a tejet, több esetben pedig olyan rossz tejet küldtek a kórházba, hogy egyáltalában nem lehetett a gyerekekkel megitatni. Augusztus 8-tól szeptember 1 i ig 33 esetben későn szállították a tejet, négy esetben pedig olyan rossz tejet küldtek, amelyet már föl se forralhattak. Emiatt azután egész sereg gyerek pusztult el. Amikor a kórház főorvosa kérdőre vonta a Központi Tejcsarnok igazgatóságát, ennek a megbízottja előadta, hogy „a Központi Tejcsarnok nem oka a késedelmes szállításoknak és annak sem, hogy teljesen savanyú, rossz tejet küldött, több esetben. A Központi Tejcsarnok a késedelmes szállítást az államvasutakra hárította. Azt állította ugyanis, hogy augusztusban, a rekkenő hőségű napokban csak éjszaka lehet tejetszállítani. Az államvasutak több állomásán egyáltalában nem vettek föl tejet, miért is szekereken, napsütéses időben kellett a tejszállítmányokat behozni a fővárosba. A nagy hőségben a tej megsavanyodott. Más szállítmányok viszont a hajnali órák helyett délben érkeztek meg, ugyancsak megsavanyodva". A cikk szerint az állapotok még most sem jamoltak. A kórházban ápolt csecsemők még most is savanyú tejet kapnak. Ez az eset önmagában beszól. Azt hisszük, eleget mondunk ezzel: íme, így fest a valóságban a magyar csecsemővédelem. — Aki tudni szeretné, hogy miért kísérték be? (Panasz.) L. Annin utcai árus a következő panasz közlésére kérte lapunkat: Pénteken délután a Teréz-körúton árusított. Hirtelen, minden előzmény nélkül megragadta a 2423. számú rendőr, összekötözte és bekísérte a Mozsárutcai kapitányságra. Az összekötözés közben a keze is megsérült iparigazolványa van, ezt nekünk is bemutatta. A kapitányságon panaszt akart tenni a rendőr ellen egy fogalmazónál, de ez tetejében leszidta és elzárással fenyegette. — Gyári tüzek. A Fegyver- és Gépgyár Soroksári út 153. szám alatt lévő telepén csütörtökön kigyulladt az irodahelyiség különálló, favázas épülete. A tűz nagy riadalmat keltett, mert azt hitték, hogy a hatalmas gyártelep van veszedelemben. A kivonult tűzőrségek hosszas munka után eloltották a tüzet . A Schlick-Nicholson-gyár Váci út 45. szám alatt lévő telepén az asztalosműhely gyulladt ki csütörtökön este. A tüzet, amelynek sok fa és szerszám esett áldozatul, a gyári tűzoltóság oltotta el. — A villamos Erzsébetfalván, a Vezér utcában egy 32-es villamos lépcsőjéről leesett Mayer Rózsi 7 éves leány. A pótkocsi kerekei alá került amelyek jobb lábát bokában levágták. A leánykát életveszedelmes sérülésével bevitték a Szentistván-kórházba. Oroszországba megint lehet táviratozni. A posta és táviró vezérigazgatója közli, hogy hadifoglyoknak szóló és hadifoglyoktól eredő táviratok Oroszországba egy új úton, a svéd táviróigazgatás közvetítősével, ismét küldhetők. A táviratot az eddigi eljárástól eltérően- nem közvetlenül a hadifogoly címére kell intézni, hanem mindig Station Boden Radio címmel kell ellátni. A címazett pontos címét a táviratszöveg elejére kell írni, mind pedig úgy, hogy e cím utolsó szava a címzett tartózkodási helye, illetve utolsó táviróhivatalának neve legyen. Egy szó dij, 1 korona 17 fllér. A föladókat figyelmeztetik, hogy forgalomtorlódás esetén a táviratokat Budapest és Boden közötti posta utján továbbítják. — Cserebere. (Újhelyi Nándor négyfelvonásos vígjátéka. Bemutatóelőadás a Magyar Színházban.) Kedves, könnyű kis darab. Csak a második fölvonása unalmas, a többi elég jól perdül. Végig lehet nézni bosszankodás nélkül és utólag sem bántja mi embert. Percig nem nyugtalanítja a nézőt minden úgy történik benne, ahogy jólnevelt rendesen kikent-kifent és megfésült komédiához illik. Két Őszi Miklósról van szó, unokatestvérek, az egyik csöndes vidéki kúriájában élő nős földbirtokos, a másik zajos életű, nőtlen híres iró. A jóltáplált, vidéki megirigyeli az iró szabad, szárnyaló életét az iró viszont a földbirtokos csöndes vidéki nyugalmára vágyik. Cserélnek. Vidéki elmegy Berlinbe, az író legújabb darabjának premierjére, iró viszont beül a falusi kúriába. A cserélt szerepet mindketten jól játszák, úr, asszony is megelégszik a helyettes férjjel. Végül persze beleunnak a cserébe és ki-ki visszatér saját kaptafájához. Ez történik a tanulságos négyfelvonásos komédiában, amely szerény igénytelenségében bizonyára nem is pályázik egyébre, csak egy kis tapsra és sikerre. Aki szereti az ilyen csinált ötletkomédiát, az megtapsolhatja. Szerző azonban ne értse félre a tetszésnyilvánítást: ez a taps nem azonos azzal, amely az irodalmi siker kifejezője szokos lenni. Ez a taps a könnyed színházi miiparosnak szól, aki fiatal és máris oly ügyesen eligazodik a színpad öreg kellékei között. Az előadás élénken pereg le. Törzs játsza az írót, Bátori Gizella a földbirtokosnál. Mindketten érzik szerepük fölszinességét és ehhez képest nem is törekszenek mély igazságokat kifejező emberábrázolásra. Játékuk igy is kitűnő. Z. Molnár a földbirtokost alakítja. Föltűnik kis szerepében is a Dobos Margit tehetséges játéka. (p. ö.) — Jegyző uram, kühlje el azt az írást! (Panasz.) A román frontról kaptunk levelet, amelyben F. József panaszkodik, hogy Badacsonytomajon lakó édesanyja megbetegedett és nincs mellette senki, aki ápolná és a szüretelésnél intézkedne. Harmincöt hónap óta teljesít katonai szolgálatot Szabadságot kért tehát, hogy beteg anyját meglátogathassa és fogadjon valakit aki továbbra ápolja. A parancsnoksága hajlandó is a kért szabadságot megadni, de azzal a föltétellel, ha hivatalos írást mutat arról, hogy édesanyja valóban beteg. Hát itt is a falu jegyzőjének és megkérte, adna irást az esetről, de a tekintetes jegyző ur — miért miért nem — csak nem ad irást és igy beteg édesanyja egymagában van otthon. A jegyző urmeggondolhatná a dolgot és elküldhetné azt az irást. — Ahol kevesebbet mérnek és verekednek. (Panasz.) A Kemény Zsigmond utca 12. szám alatt levő fűszerkereskedésben 5 kiló krumplit vetten. Otthon lemértem, 35 dekával kevesebb volt. Erre visszavittem. A pénzt ugyan visszaadták, de éktelen gorombaságok kíséretében. Sőt mi több: az asszony rám rontott, az arcomnak esett lekarmolta róla jókora helyen a bőrt ugy hogy hetekig meglátszik majd a nyoma. És ez mind csak azért, mert nem voltam hajlandó a megkárosításomat szó nélkül eltűrni. Igy bánnak manapság a szegény emberrel. (Aláírás.) — Fóruszakaszok mozgalma. A budapesti férfiszabászok érdekképviseletük utján mindazon budapesti szabócégeknek, akik szabászt alkalmaznak, memorandumot nyújtottak át, amelyben 30%-os drágasági pótlékot kérnek. Ennek a szerény kívánságnak a teljesítését joggal várják a szabászok, mert a háború eddigi tartama alatt alig részesültek valamelyes fizetésjavításban. Ezzel szemben a kizárólag civilmunkákat készítő szabócégek legnagyobb része háború előtti áruval rendelkezvén, valósággal megvagyonosodtak. A szabászok el vannak készülve arra, hogy ott, ahol szerény követeléseiket visszautasítják, a leghatékonyabb eszközök igénybevételével fogják azokat érvényesíteni. Eddig a következő cégek adták meg a 30%-ot: Bata József, Czemmer és Mannheim, Schaller János, Münczer Ferenc, Leitersdorfer D. és Fia, Fodor Béla, Epstein M. Utóda, Wolf Lajos, Székely Aladár, Szalai és Barta, Brachfeld M., Krug és Kiss és Neumann Berta. 9