Népszava, 1919. március (47. évfolyam, 52–76. sz.)
1919-03-25 / 71. szám
Márti holnapra nem lehet befejezni nem a rombolás, nam az építés munkáját. Magyarország elindult azonn as után, amelyen el fog érni a azocializmushoz és el akar érni akkor is, ha a Nyugaton még élő és még uralkodó imperialista kapitalizmus minden meglévő erejével eréssé fog ellene. Nem állunk egyedül, most értse meg mindenki A forradalom lángolva terjed szerte a világban és ahol tüzet fog, ott a magyar forradalom száguldó mozdonyát is mind tüzesebbre fűtik. A türelmetlenség ki ne kezdje a forradalom vezetőinek a munkáját. Mindenki várjon, mindenki dolgozzon és a proletárfegyelem hatalmas erejével álljon a Népbiztosok Tanácsa mellett. A falu népe. Az ország szívében végbement nagy változást ma már tudomásul vették az ország legtávolabbi részei is. És mindenfelől hírek érkelnek arról, hogy rendben, nyugodtan, sőt a legtöbb helyen örvendő lelkesedéssel fogadták a szovjet köztársaság megalakulásának a hitét és sietnek beilleszkedni az új rendbe. Ennek a kedvező fogadtatásnak az okát ifiképen abban látjuk, hogy az ország dolgozó népe a mai kétségbeejtő helyzetből nem lát más kivezető utat, mint a kommunizmust, amelyet a proletárdiktatúra valósrt meg. Az ipari munkásság, a köz- és magánalkalmassottak majdnem kivétel nélkül, a „szabad foglalkozású" szellemi munkások nagy többségükben teljes megértéssel él, óriási lelkesedéssel nyatlakoztak napy rendhez. Abból a hangulatból pedig, amely a vidéken fogadta a proletárdiktatúra megvalósítását, joggal lehet következtetni, hogy már a falu népe is rénnben megértéssel és örömmel, egészébenvéve pedig legalább is bizakodó jóindulattal niel az új rendet. Azonban mi azt akarjuk — az írgy érdekében kell azt akarnunk —, hogy a falu népe jó mulatlanul velünk legyen, szívben-lélekben fagyé magátévá a mi itzeáljainkat és céljainkat és küzdjön velenk együtt azok megvalósításáért. gtas^jssssgaasa^ Vájjon a falusi nép érdeke is kivánja-e ezt vagy csak a városié! A földmivel-szegénység eddigi helyzet© nexa sokkal különb az _ igavonó jószágénál. A földmivelő proletár rabszolga volt a múltban és az még maga. A termelő időszakban embertelen túlmunka, a téli időszakban munkanélküliség, örök szüntelenül borzalmas nélkülözőés anyagi és szellemi javakban, nagyjában ez a® ő sorsa. A kisgazda-földmivelő tán csak annyiban jobb, hogy anyagiakban kevesebbet nélkülöz, mint a mai, de ezt csak még túlfeszítettebb munka árán érheti el: éjjel-nappal lekötött rabszolgája a saját termelői „függetlenségének", százféle nyílt és rejtett formában adófizetője a kapitalista államnak, kulturális nyomorúsága pedig semmivel sem kisebb, mint a proletáré, a szellemi javakból, a nemesebb élvezetekből váló kirszketsütettsé.Veti,noolyan, mint amaré, tildtenti életük! Van-e veszíteni valójuk, ha a réczi világrend összeomlik és új támad helyébe? Képzehető-e olyan új társadalmi rend, amely rájuk nézve rosszabb lenne a mostaninál? az azi világ, amit a ma már győztes proletárdiktatúra fog megteremteni, kiemeli a falu népét is a raibszolwniarből, az anyagi és szellemi nyomorúságból. Biztos, de nem baromi Thuttkét és soha nem remélt bőséget fog neki hozni. A falu népe tehát ne lásson ellenséget a város forradalmi proletariátusában, hanem szerető testvért, aki neki a. szabadságot és boldogságot hoz«n. A városi proletárság volt a szabadság úttörője, de biztosit«&l és tel.lfQve kiépíteni a MbnMf «J világrendjét igazán mrk ugy lehet, ha a falu népe, a földmives-wsegénynég testvéri szeretetben és egyetakarásban forrásra» az ipari munkásságrgal és az első nagysmerfl győw?!«t?b«i immár eljutott negyszerű strolettárhacrahoz teljes erejével és lelkesedésével csatlakozik. Mi a föladata a Todmivel-szegénységnek? Legelsősorban a p»rfetárdoktampán«k és nagyszerű céljainak megértése és e etilokért való hires seenrenkedés kemény fegyelemmel. Ezzel együtt jár a legnagyobb éberség és a legkimélet]«m«Mahare minden ellen-forradalmi sz arvezkedés vagy singvnochialea ellen. Azután pedig: a mezxigaszdasági termelés biztosítása legalább is az eddigi terjedelemben, de lehetőleg annak fokozása, fildmistereket kell teremteni a város, az egész ország számára. A földmivelő regények Tinkes elsőrendű érdeke, előezör, mert csak így lehet biztosítani az ipari termelést, így kaphat a falu népe ruházatot, szerszámot, gépet, vasúti közlekedést, orvost,, gyógyszert, újságot, könyvet és mindent, amit az emberhez méltó élet megkövetel. Másodszor: mert ha a városnak nincs mit ennie, ha az ipari és szellemi munkásság kezéből az éhség kicsavarja a fegyvert és a proletárság gyönyörű, világtörténelmi jelentőségű szabadságharca elbukik ... ez bukása, a baromi soorbanl való megmaradása a falu népének. A proletárság nagyszerű, szabadságharcához a falu népének kell adnia a muníciót; ha nem ád, maga alatt vágja a fát. A falu népe tehát köteles élelraisszerfölöslegét átadni a városnak, a további termelést pedig a legnagyobb erőfeszítéssel és buzgalommal végezni. Ha ezt megteszi, nem avénllthet el a jutalma. Az új világrend, amelyben a proletárdiktatúrán keresztül jutunk ki, szabadságot, bőséget, egészséget, kultúrát fog teremteni a falunak éppami ugy, mint a városnak; emberi életet a falu dolgo®ó embereinek éppen úgy, mint a városéinak. A földmives-szegénység ezt — erősen reméljük — gyorsan meg fogja érteni és a lehető legrövidebb idő alatt a maga egészében lelkes, legyőzhetetlen harcos táborává fog szerveződni a mi nagy, őseikt ügyünknek. pios sipoláim! vágtat amarra odább egy vonat, fájó szívvel tíreoek utána, vájjon mikor visz engem te hazafelé? De nini, még egy társam akadt bolyongásomban, nagy sietséggel rohan előre, úgy látszik sietős az ujjat rákiáltok: — Hova, koma! — Megyek haza! — feleli csak úgy odavetve. Ejha — mondom magamban — haza!! Ez nagy szó, oda én is szeretnék menni. Most megáll rohantában, szeme fölé emeli kezét, úgy néz a messzeségbe, még neki is ágaskodik, hogy jobban lásson, majd hirtelen vetkőzni kezd, ledobja ócska blúzát, sapkáját, nagyot ugrik, elterül a homokban és nagy igyekezettel kezd nemni; fuj, zihál és rendületlenül csinálja a tempót. Fejcsóválva közeledem feléje. — Mit csinálsz itt, pajtás! — Nem látod! tfazom! -- Úszol! — A homokban? Pillanatra megáll nagy munkájában, rám ném különös, zavari tekintettel: — Homokban a fenét; nem homok ez, hanem viz, nagy viz, a tenger — és már tovább ősziét. Treztóban vagyok már emberemmel, ajra kérdezem: — Azután hová nssokt — Haza. Nem látod ott a túlparton a feleségem, mellette a kisfiam; nézd, hogy integet az eszem adta; hallod, hogy hiv: — Gyere haza, édesapám! Gyere! Gyere! — Megyek, megyek, kicsi fiam! — adja meg a feleletet önmagának, azzal tovább amik, csak úgy se akad róla az izzadság a negy munkától. Mit kezdjek ezzel a szerencsétlennel. Előbb arra gondolok, hogy segítségül hiva egy pár fogoly társamat, orvoshoz viszem, de azután a—out he jut, hogy az orvosok itt úgy bánnak a megzavarodott emberrel, hogy kéretik orrmemenetüket. — Megállj, pajtás, várjál csak, megyek én is veled, ketten majd jobban birjuk. Megáll, rám néz, zavaros szemében némi öröm csillámlik meg. — Gyere no, de vigyázz, nagyon mély a viz. Tadilse usaolt — Tudok, hogyne tudnék — és már ott fekszem mellette és ketten szeljük a homokhal-lámokat. — Erre gyere, pajtás — szólok neki — nézd ott egy sziget, megpihenünk egy kicsit. — Jó lesz, jó, mér nagyon fáradt vagyok. Szabályszerűen kikapaszkodunk a partra, fölálltlök, társam megrázkódik, rázza magáról a vizet, mellé zihál a kimerültségtől, majd újra kémleli a szlsó partot, keresi a feleségét, meg a kis fiát! ~~ Látod, látod? Ott állnak ni, ott egy nagy fa alatt. — Kicsoda? — Hát a feleségem, meg a kis fiam. Hogy integet kis» kezecskéjével!... Az asszony meg csak sir, nézd, hogy törölgeti a szemeit. — No ne sirj szentem, megyek már, megyek! — és miér feküdne neki az úszásnak. — Megállj, pajtás! — mondom neki —, ott egy halászkunyhót látok, gyerünk csak oda, ott meghalunk, hiszen röár este van, kipihenjük magunkat, reggel pedig tovább úszunk friss erővel. — Nem, nem, én nem várok, már kipihentem magam, reggelre ,odaát lessünk, azzal beleveti magát a finom homokba és fevídi a tempót. Mi az ördögöt csináljuk már vele. — Hopp! — kiáltok rá -- megállj csak egy kicsit, amott egy csónak, üljünk bele, én nem birok már úszni, jobb letz azon átevezni, de rám se hallgat, csak úszik tovább. — Hallod-e, pajtás, hát ez a bajtársi becsület? Együtt issdnltemíltal, csak roean fogiffl itt hagyni, nézze meg az emberi Kedvetlenül áll meg: — Jól van no, gyerünk csónakon, minek indultál el, ha nem tudsz assenit — Azzal sietve elindul, még szalad is. — Hova szaladsz! — A csónakhoz! — A csónakhoz a fenét, nem arra van az, hanem amott ni, a halészkunyhónál,nem látod! — No jó, gyerünk hát arra, de siessünk, ne várjon hiába a feleségem, meg a kisfiam. Így igyekmem elcsalni a szorvexú rendelő felé. Egyszerre megáll, mereven néz rám kifejezéstelen, zavaros, hideg, léleknélküli szemeivel: — Hov® vezetsz! ... Kirigy te! ... — mondja szaggatottan. — Áruló! — ordit, szinte bőmből. — Áruló! Tőrbe akarsz csalni!... De jaj neked — és ezzel kést vesz elő. — Áruló! — Ha te... engem... elárulsz — mondja minden szót megnyootom "— evel a késsel veszem ki a szivedet... Meghalsz! Meghalsz! — üvölti és magasra emeli a kést. — Ne bolondozz, pajtás, — mondom neki nyugodtságot erőltetve, mire a testem lúdbőrös lesz — csak nem gondolod, hogy az egyik magyar ember elárulja a másikat! — Hát te is magyar vagy! — Nem is muszka! Hát nem ,merem! — No jó — mondja kissé megnyugodva — gyerünk hát a csónakhoz! A kést azonban nem teszi el, és aggaszt; bolond fővel még rám támad. — Nézd csak, pajtás, milyen nép ez a sziget, milyen gyönyörű fák varrnak auta,jó volna átplántálni a falunk alá. Rám se hallgat, csak ösztönöz: —• Siessünk ! Siessünk! — Jó no, csak hadd vágok »nigamiytk egy 10 NÜFS NAVA 1919 március 30. Proletáregység. A magyar prtmetariáns a sok (rhiwed** deksa után végra rtlléphetett arra aa wtre, amely %ptrwtkuval a MMtaltaaraabas v»wwt. A most aljevesidő idők m&iskája éstefeláldozás'.i fogja a munka társadalmát fölépitvni, ahol Blinden hatalom a dobásért tettességének hir totálissa vas*. Nem holnap, aas» ta egy hét múlva lean a *»oc!a2la»«iaba v»ióaá«, de eohmeaa kiiet, ba aktoa meg: aa a i«*proctoeabb fanéitek?i m proteián&y*ég! A iwxi4«tárissy*ék JriUxóUa megrttfunM sorban a pfflaxiaibatt, anxiat&a aa oáé.ljtt párttaszetek ÖMBemnlottnk, amiaifia mirr-ishn 21-ike ..