Népszava, 1919. április (47. évfolyam, 77–103. sz.)

1919-04-12 / 88. szám

Is­er József, Kenderes Pál, Reich Ágoston, Csu­llik Dániel, Fenyő József, Zöld József, Er­dős Márkus, Beker János, Újvári Henrik, Viola József, Schüller József, Boda József, Csuk­ora Mihály, Rózsa Gusztáv, Horacsek Jó­zsef, Halbritter János, Küffer Kálmán, Wink­ler 13"Kkikot Kerek Kálmán, Fieber Gusztáv. , A vidéki választások eredményei.­ ­ Bicskéről jelentik: Bicske munkásnépe ápri­lis 8-án tartotta meg a választást, amelyen tízszer annyi választó vett részt, mint régente, a. burzsoá­ társadalom itallal és vesztegetéssel v.-­­ tett választásain. A választás a legnagyobb rendben folyt le, eredménye az lett, hogy vala­mennyi hivatalos jelöltet megválasztották.­­ Miskolcról jelentik: A Miskolcon megejtett tanácsválasztásnál 16.509 választó szavazott le. Borsod megye 107 községében is megválasztot­ták a községi tanácsokat. Régi, megbízható és lelkes szocialisták kerültek mindenütt a taná­csokba. Az egész munkásosztály és a dolgozó nép mindenütt leadta szavazatát Kispesten a választások a legnagyobb rend­ben folytak le. Megválasztottak 123 munkás­tanácsi tagot. Leadtak 23.000 szavazatot. A ráckevei járás községeiben a községi ta­n­ács tagjainak megválasztása e hó 7-én min­denütt a legnagyobb rendben folyt le. A hiva­talos listát mindenütt változatlanul elfogadták. Siófokon e hó 7-én 36 tagú munkás-, katona-és paraszttanácsot, 8-án pedig hattagú vezető­séget, háromtagú direktóriumot választottak és id nevezték a forradalmi törvényszék tagjait. Szentesről táviratozták. A választások az e­gész vármegyében, valamint Hódmezővásár­helyen teljes rendben lefolytak. A proletárság mindenütt szép számban vett részt a szavazás­ban. Az összes kerületekben a munkástanács által jelölt elvtársaikat választották meg. A megválasztott tanácsok birtokrendező, anyag­elorrátó, lakás és közélelmezési bizottságot vá­lasztottak, amely választások alkalmával is a hivatalos listák kapták a nagy többséget. Ha­sonlóképen folyt le a járási tanácsok­, valamiint a­ járási végrehajtó bizottságok megválasztása is. A franciák által megszállott Algyő község­iben a francia parancsnok engedélyével meg­tart­ot­t­á­k a választásokat. A proletáriság azon­ban a közhírré tett engedély ellenére is csak kis számban mert választójogával élni. A vá­lasztás egyébként itt is zavartalanul és szabá­lyosan folyt le. Vácott a választás a legnagyobb rendben folyt le. 5000 proletár szavazott le. A hivata­los lista győzött. A direk­tórium tagjai ugyan­azok, a lakót előzőleg ideiglenesen megválasz­tottak. * A proletártiralom a vidéken. * A bolsevizmus terjedése a francia csapatok között. Kiskunfélegyházáról jel­entik: A városban tel­jes rend van. A toborzás szépen halad. Szeged környékén a francia katonák is át vannak már hatva a forradalmi eszméktől, miért is a fehér katonákat lassankint leszerelik és helyettük spahikat hoznak, akiket disznóólakban és ha­sonló helyeken kvártély­oztak el. Nagyváradról jelentik: A nagyváradi forra­dalmi törvényszék pénteki tárgyalásán négy heti fogházra ítéltek több embert, akik az alko­holtilalmat megszegték. Egerből jelentik: Egerben e héten tanfolya­mok kezdődnek meg a helyőrség számára, amelyben külön fogják tanítani az analfabétá­kat, az iparosokat, a földműveseket és a tanul­mányaikban előrehaladottabb katonákat. Kaposvárról jelentik: A szerbektől nap-nap r.v.in jönnek át hozzánk szökevények Hor­vátországban napok kérdése a proletárdikta­túra fekiáltása, amiről a megszálló szerb csa­patok is tudomást szereztek és mindinkább ki­vonják őket a megszállott területről. környékbeli előfizetőink b. figyelmébe A Népszava példányszámának rohamos emelkedése elháríthatatlan technikai akadá­lyok elé állította a Népszava nyomdáját és /.­­/adóhivatalát. A kiadóhivatal és a nyomda vezetősége mindent elkövet, hogy egy pár na­pon belül a környékbeli elvtársak részére is­mét biztosítsa a Népszava kora hajnali szállí­tását és kihordását. Elvtársaink türelmét kérjük, hogy minden akadályt gyorsan és rövid időn belül elhárít­hassunk a Népszava pontos és korai szállításá­nak útjából. A kiadóhivatal. VÉPSZAVA "* # HK:Rdcnhdvi3 elvisszük a ffsrrasSai©^ aharafSfc". — NSbícs fisfobé vissze«­térés. — KiMukástanácsok ne toesséí®, foanem cseSckv© szervek legyenek". A budapesti munkás- és katonatanács pén­teken este 6 órakor tartotta első ülését a Nép­operában. Történelmi­­nevezetességű dátum jegyződött ezzel a magyarországi munkás­mozgalom történeti lapjára. Lejegyezni való összejátszása az eseményeknek, hogy a ma­gyarországi tanácsválasztások napján kiál­tották ki Bajorországban a proletárdiktatú­rát és a budapesti munkástanács első ülésé­nek napján tört ki a szerb proletárforra­dalom ... A Népopera óriási nézőtere egészen meg­telt. Kemény, makacs proletárfejek, lelkes, ragyogó szemek szegeződtek a színpad felé, ahonnan az új világ igéi harsogtak le. Aki ott volt a munkástanács eme első ülésén, soha meg­ nem ingatható hittel indul a forradalmi munkára. Nincs többé visszatérés — mondotta Boká­nyi elvtárs —, nem is lesz visszatérés, mert ezer és tízezer munkás előretörtető erővel végzi a rombolás és építés nagyszerű mun­káját ... A munkástanács üléséről alábbiakban szá­molunk be: Böhm Vilmos­­hadügyi népbiztos elvtárs még a­­ ülés megkezdése előtt az előadói asz­talhoz lépett és óriási izgalom közepette je­lentette be a szerb proletárforradalom meg­születését. A munkástanács tagjai leírhatat­lan lelkesedéssel vették tudomásul a bejelen­tést és percekig tartot­t a tomboló éljenzés, a szívből fakadó ünneplés. Böhm elvtárs be­jelentése után a Népopera zenekara az Inter­­nacionálét játszotta, az általános munkás­dalárda pedig rázendített a „Titán vagy nép" kezdetű proletárhimnuszra. Garbai Sándor elvtárs, a Kormányzótanács elnöke nyitotta meg a munkástanács ülését. Annak a nagy forradalmi átalakulásnak, amely nemcsak nálunk, hanem az egész vilá­gon végbe megy, hajtóereje, lokomotívja, előrevivője , a proletárok harcos akarata. Ez az akarat hozta létre, ezt a hatalmas Munkás­tanácsot is. Azért jöttünk össze, hogy tisz­tába legyünk azokkal a tennivalókkal, ame­lyek ránk várnak, hogy megszabjuk cselekede­teink irányát, hogy megjelöljük az utat, amely­ről letérni nem lehet, nem szabad. Lassalle mondása lett valósággá: A munkásság az a szikla, amelyen a jövő temploma épül. Ezt a Munkástanácsot a tömegakarat hozta létre. Félmillió proletár szeme füg­g a munkástaná­cson. Milliónyi proletár jövője függ cselekede­teinktől. Ezeknek a­ cselekedeteknek mindig forradalmiaknak, új világot építőknek kell lenni. Az az akarat, amely bennünk él, más népek felé is elviszi a forradalmat. Látják megdőlni a bajor, a szerb kapitalizmust; össze fog dőlni az osztrák, a német, burzsoázia; meg fog dőlni az antant-imperializmus is. A világ proletárjai valóban fölépítik az új világot. Eb­ben a szellemben üdvözli a Forradalmi Kor­mányzótanács nevében a budapesti Munkás­tanácsot és javasolja, hogy azokat a neves elvtársakat, akik a nagy átalakulásban részt­vettek, agitálló erejükkel, írásukkal és szavuk­kal a nagy proletárforradalom megszületését elősegítették, válassza meg a budapesti Mun­kástanács díszelnökökül. Válasszuk meg Lenin elvtársat, Zinovyer elvtársat, a III. Internacio­nálé elnökét, Trocki elvtársat, az orosz vörös hadsereg népbiztosát, Radek elvtársat, aki a proletárdiktatúráért ma is börtönt szenved Berlinben, Bucharin elvtársat, a­ III. Inter­nacionálé nagy gondolkodóját, Mac Leon elv­társat, a skót, Paneckok elvtársat, a holland, Lorrant elvtársat a francia, Serrali elvtársat, az olasz, Muna és Stivin elvtársakat, a cseh, Racovszky elvtársat, a román, Filippovics és Lapcsevics elvtársakat, a szerb munkásság nagyszerű harcosait. A munkástanács tagjai nagy lelkesedéssel fo­gadták a javaslatot és minthogy ellenvetés nem történt, Garbai elvtárs határozatként mon­dotta ki a javaslatban foglalt elvtársak meg­választását. A napirendet Bokányi Dezső és Kun Béla cím­ir a»te»-i­tsmertették. Kittyilányi Dezső elvtárs ezeket mondotta:­­""AT't­Tvilág küszöbén állunk. Az új világ meg-s születése körül bábáskodunk. Önök, akik a tö­megek akaratának képviselői, mielőtt elindul­nának, a­ kerületekbe megvalósítani a nagy fel­adatokat, amely felé törhetetlenül menni kell, velünk egy­ett állapodjanak meg abban, hogy még a burzsoá jog szerint is melyet mi elve­tettünk, eltiportunk és soha többé föléledni nem engedünk. M­ég e jog szerint is ez a mun­kástanács az igazi n­ép a­ka­ra­tot­­ viseli. Annyi ember nyilvá­í­totta akaratát április 7-én, Bu­dapesten, amennyi ember azelőtt az egész or­szágban sem szavazott­­az etetés és itatás vá­lasztásain. Azok küldötték önöket ide, akiket az eszme ereje indított a szavazó urnák elé. Semmiféle jog nem erősebb a tömegek akaratá­nál. Egy-két dolgot kell :az elmékbe vésni. Az egyik: elégettük a hidat magunk mögött, nincs út visszafelé, csak előre! (Óriási lelkes éljenzés és taps.) A másik, egész, munkát kell végez­nünk! Az egész munka a tempó kérdése. Ez a tempó pedig legyen mindig csak előre! Mert ha már elégetjük a hidat és nincs többé vissza­térés, akkor gyorsan kell előre haladni utun­kon, mert minél lassúbb a tempó, annál fájóbb az íjjászületés. Egy egész új világ megteremté­­séről van szó. Semmit sem szabad meghagyni a régiből, mert, a régi világ minden pórusából kénköves, mérges vasketa tör elő. Íia akár­milyen területén a társadalomnak, akár politi­kai, akár az irodalom, a­kár a tudomány vagy művészet területén rést hagyunk: ezen a résen kilövel a mérges reakció és megmételyezi az új világ levegőjét Ezért nincs kegyelem! A föl­építménynek éppen úgy össze kell omlania, mint a­hogyan összeomlott az alapépítmény: a magántulajdon gazdasági rendszere. Soha, soha az emberiség nagyobb feladat előtt nem állott és nem a szavakkal való játék ez, nem túlzás. Az emberiség írott történelme a magántulajdon kialakulásától veszi kezdetét És ezóta pedig nem volt forradalom, amely a magántulajdont megdöntötte volna Most a kollektív munkán fölépülő társadalmat teremtjük meg és amikor ezt akarjuk, akkor nincs más választás, mint előre törtetni szilánd­an és határozottan. Tekint­sünk vissza, akarhatjuk-e a kapitalizmus ural­mának visszatérését akarhatjuk-e a koplalást, az izzadtságos bérmunkát, a szörnyű nyomorú­ságot, akarhatjuk-e, hogy nehéz sztrájkokkal kelljen néhány fillérnyi bérjavításért küzdeni. Akarhatjuk-e vissza azt az állapotot, amikor a jogot követelő népre ráuszították a rendőrpri­békeket, alkarhatjuk-e a gúnyt a tiprást, akar­hatjuk-e a védtörvényekkel való csalás politi­káját vissza. Nézzetek harminc évvel ezelőttire a múltba, amikor meg kellett alkudnunk, mert a nemzetközi proletárság gyönge volt de ma, amikor érzitek az új Internacionálé, megszüle­tését, akikor a proletariátus modern atlasz­ként megmozdu­lja vállait hogy összetörje a régi világot, amikor országok egymás után­­ térnek a proletárdiktatúra útjára, amikor a kapitalizmus romokba hever és a szocializmus megvalósulásának küszöbére érkeztünk,­ t­akarhatja-e valaki a visszatérést és nem érdemes-e élni ma ebben­­a nagy történel­mi viharban, amikor az emberiség fölszabadu­lásának nagyszerű világába érhetünk el. A régi világnak is voltak vértanúi, pedig az eszmék, amelyek vérpadra vittek embereket, nem vol­tak oly nagyok, mint az az eszme, amely ma az egész világot uralja. Ennek a harcnak, amely most folyik a kapitalizmussal szemben, szin­tén voltak és lesznek is vértanúi. Föl kell ma­gasztosulnunk, hogy ha kell, ezért az világért meghalni is tudjunk. (Lelkes éljenzés és taps.) Az a kérdés, van-e bennünk bátorság, erő, aka­rat? Le tudjuk-e rázni a szentimentalizmus­t. Le kell tudnunk rázni, mert ha­isszagondo­lunk gyermekkorunkba, nincs más emlékünk, mint a vizes, nyirkos pincelakás, a sötét nyo­mor, az örömtelen gyermekség és azután végig az életen, a soha el nem tűnő bizonytalanság. Volt-e a régi rend uraiba szentimentalizmus és ha a proletariátus kezéből kisiklana a hata­lom, a visszatérő kapitalizmus kíméletes volna-e velünk szemben? Erős akarattal kell te­hát nekifogni a munkának. A munkástanács­tól várja a proletariátus, hogy oldja meg­ mind­azt, ami neki fáj. Tetterőt, akaratot bátorsá­got, hősi példaadást, mindezt a munkástaná­csoktól várja a proletárság­. Nem csalhatjátok meg őket A proletariátus bizalma legyen a legszentebb ereklye, amelyhez ha hűtlenek len­nétek, égesse sziveiteket. Lelkesednetek kell, hogy lelkesedéstek tüze kicsapjon a tömegekre. Nincs skeptieizmus, egy akaratba kell össze­forrni: a forradalom akaratába. Aki a felada­tokra képtelen , hagyja el a helyét, mert nem lehet kétség és nincs megalkuvás! (Úgy van!) A budapesti Munkástanácsnak példamutató­nak kell lenni. A legfrissebbnek, a legdolgo­sabbnak, a legszilárdabbnak, a legfegyelmezet­tebbnek. A beszédek ideje lejárt, a tettek ideje következett el. Minden szem a munkástanácson fü­gg, dolgozni kell! Nagy idők, nagy célok kö­rül kell egységesnek lennünk. Elmúlt az antik rabszolgaság, elmúlt a hűbériség — vesszen a bérrabszolgaság is örök időkre! Éljen a kollek­­tív munkán alapuló szocialista társadalmi rend! (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Ezután Kun Béla elvtárs mondotta a követ­. Nemzetközi proletárforradalom: ez az első szavam azokhoz, akik ?Itt a budapesti proletár­ság képviseletében összejöttek. Hála az orosz proletároknak, hála az orosz bolsev­ikreknek, akik a szenvedések poklán keresztül harcolták végig a maguk forradalmát megmutatva az a utat, amelyen elindulva, lerakhatjuk az alap- X­ix J­api­nn­a­lt.

Next