Népszava, 1923. február (51. évfolyam, 25–47. sz.)

1923-02-09 / 31. szám

8 — A szolidaritás erejével. Az osztálytudato­sail szervezett bányamunkások elhatárolták, hogy Bányamunkásotthont építtetnek magu­k­nak Budapesten. A költségek előteremtésére túlmunkadíjaik egy meghatározott részét áldoz­zák erre a célra. Magától értetődő, hogy a bányamunkásoknak ezt a nagyszerű elhatározá­sát minden oldalról igyekeztek elgáncsolni, ámde eredménytelenül, a munkásság szolida­ritásán hajótörést szenvedett minden akna­munka. Az eszme megvalósul minden titkos és nyílt akadékoskodás ellenére. Megvalósul azért, mert a bányamunkások akarják és aka­ratuk szolgálatába tudják állítani a szolida­ritásukat. Ennek a­ szolidaritásnak az imponáló megnyilatkozásáról ad számot s most meg­jelent Bányamunkás, amely közli az Otthon céljára csupán két hóna­p alatt befizetett össze­gek kimutatását. E kimutatás szerint 7.000.000 koronát jóval meghaladó összeg folyt be. De ez még nem a teljes összeg, több telepről még nem küldték be az elszámolást és így a vég­összeg bizonyára nagyobb lesz. És nemcsak az itthon dolgozó bányamunkások koronái halmo­zódnak milliókká a nemes cél érdekében, ha­nem a külföldre szorult testvérek is részt kér­nek az áldozatos törekvésből és lelkesedve kül­dik a pénzt Franciaországból és az Óceánon túlról. Bizonyos, hogy ez a céltudatos, szolida­ritás hamarosan megvalósítja a Bányamunkás­otthont. — Népszava-sajtóper a táblán. A legutóbbi nemzetgyűlési választási agitáció alkalmával pártunk Pécsett is gyűlést tartott Elnöklő elvtársunk a gyűlést a szokásos „tisztelt elv­társak" megszólítással nyitotta meg, amire a jelenlevő Székely György, inspekciós rendőr­tisztviselő kijelentette, hogy ha az elvtárs szót ismételten használni meri, a­ gyűlést föl­oszlatja. A Népszava a múlt év március 7-iki számában foglalkozott az üggyel és megírta a rendőrtisztviselőről a véleményét aki emiatt becsületsértés vétsége címen pert indított. An­nak idején a törvényszék Gergely Győző elv­társat, aki a cikket írta, 4000 korona pénzbün­tetésre ítélte. Fellebbezés folytán az ü­gy a táblához került, ahol most a törvényszéki íté­letet helybenhagyták. Gergely elvtárs a Kú­riához fellebbezett. — Irodalmi est" rendőri beavatkozással. A X. pártter­vezet e hó 7-én tartotta meg nagy sikerrel első irodalmi estéjét. A rendőrség ugyan megtiltotta Migray elvtárs zsáhány versének és Szirmai Raasz elvtárs novellájának az előadását, de ez csak fokozta a hangulat emelkedett­ségét. Egy vonósnégyes — Szagmitter, Várky, Spitzer és Hilderbrandt — jól összetanult és szépen előadott, előadása nyitotta meg a mű­sort. Utána I­gráy­­ elvtárs tartott magvas bev­izető előadást és nagy tetszést ar­atv­a­, olvas­ta föl saját költeményét. Sörény János régi szocialistái költ­­tőket interpretált sikerrel. Abonyi Aranka mély átérzés­sel szavalt Migray-verseket. Csillag Böske Várnai Zseni verseit szavalta a tőle már megszokott közvetlenséggel. Csoportosítanak. Itt, aztán már igazán nem látni a fától az erdőt. Már megint pártokat ötletelnek, gyúrnak, csoportosítanék és ember legyen, aki a honmentő vorakozások mögött meglássa a­z országot. Nyüzsögnek az öt-hat emberből álló táborok: a párt-,,vezérek" szemé­lyét egymáshoz és egymástól kombínálgat­ Ják már a logaritmus ugrásaival, zeng a kas, jel­szavak áriáznak a­ pártok variációiról és ki hallaná, a nagy hangzavarban az ország nyög­décselését. Pedig milyen fontos lenne egy min­deneket átfogó „egységes párt". Persze, nem olyan összeabrin­csolt beteg fazék, amit Göm­bösek mondanak annak. Nem is a párt jelző, a lényeges az­ elnevezésben, de az egység a lé­nyeg, amely ha megvolna, megakadályozná a pártocskázó közjátékokat, igen, egység a nép fölfegvésére, az ország megmentésére. De ki gondol erre? A pártocskák, pártvezérecskék külön-külön óhajtják megmenteni a hazát. — Földrengés. A minap közöltük, hogy a San­dwich -szigete­ken borzalmas földrengés pusztított­, amely városokat döntött romba. Most Melbourneból­ jelentik, hogy az ottani földrengésmérő készülékek heves rengést jelez­tek, amelynek székhelye valószínűen a Csendes-Óceánon van. — Sarajevóban is észleltek föld­rengést, amely azonban nem okozott károkat. Csakhogy a, szeizmografikus állomás készülé­kei a rengésre olyan erősen reagáltak, hogy a­ készülék jelzőtűje kiesett. Az északi Duna-vidé­ken gyöngébb földlökéseket éreztek. — Brilliánsgyű­rűk a temetőben. Király Józsefné, gyár­igazgató felesége a Váci-utca 31. százait házban levő di­vatszalonban ruhát próbált. Közben díjairól lehúzta há­rom brilliánsgyű­rű­jét, amelyeknek az értéke .-2 millió ko­rona. Királyit,­ csak orr­h­- a vette észre, hogy az értéke" gyűrűket a divatszalonban felejtette. Visszament, azonban a gyűrűket mint nem, találta. Feljelentést tett a főkapi­tányságon, Hhonnan detektívek mentek ki a divatszalonba. Kihallgatták a személyzetet, akik­­S. J. fiatalkori kivite­lével­ igazolták magu­ka­t. A fiatalembert a főkapitány­ságra vitték, ah­ol bevallotta, hogy a gyűrűket ő lopta el és az édesapjának a rdknxkfrr.s.-tuH )amfiföbm levő *ir­iánál elásta. A detektívek a fiút­ kivitték a temetőbe, aki a fejfa mellől elővette a nyufaskatulyát, amelyben csak két ff­ff ürü volt. A harmadikat már elad­ta. A rendőrség a fiút letartóztatta és az orgazdát keresi. — Az ütközők agyonnyomták. Sárospatakról jelentik: A sárospataki pályaudvar területéig a napokban halálos szerencsétlenség történt. Vo­gelsperger József gazdasági segédtiszt a pálya­udvar vágányai közt­ akart áthaladni, amikor egy tolatómozdony által mozgásba hozott két teherkocsi ütközője közé került. Az ütközők a gazdatisztet valósággal összepréselték, úgy­­­hogy szörnyethalt. - A belügyminiszter nem járul hozzá a szálló­sadó fölemeléséhez? A főváros kurzus­­gazdálkodása abban merül ki, hogy minden elképzelhető dolognak az árát állandóan drágít­ják. Végigmennek az összes drágítási alanyo­kon és amikor befejezték a műsort, akkor is­mét­ élőb­ől kezdik, és így folyik állandóan, vég nélkül az egész vonalon az árdrágítás, így va­gyunk a villannyal, a gázzal és minden elkép­zelhető egyébbel. Legutóbb Wolffék az úgy­nevezett szállodaadó fölemelését határozták el, amelyet az eddigi 10—25%-ról 50%-ra akarták fölemelni. A pénzügyi ügyosztály előterjeszté­sét a­ bizottság jóvá is hagyta és az erre vo­natkozó határozatot felterjesztették a belügy­miniszterhez. Úgy látszik azonban, hogy még a belügyminiszter is megsokalta ezt az áreme­lést, mert — amint bárkik — nem járult hozzá a szállodaadó fölemeléséhez, hanem az eddigi adó föntartását rendelte el. Azt hisszük azon­ban, hogy Wolffék vigasztalódni fognak é­s majd más irányú árdrágítással fogják kárpó­tolni magukat Húszezer- A vízállás igen magas számot mutat. Budapesten a húszkoronás aranyat húszezer koronáért vásárolják. Ez a dagály már az Ararét fölé emel és nincs olyan szabadúszó, aki a­ veszedelemmel szemben biztonságot érezni tudna. A Noé bárkája igazán csak „a kiválasztottaknak" nyújt menedéket. A föld­tulajdonosokat, a pénztulajdonosokat és a nyomornak egyéb nagykereskedőit nem félt­jük, de hova svungol itt még tovább az élet, ha­ az arany 20-as száma mellé nem győzzük odaszaporítani a nullák sorozatát. Igaz, hogy mifelénk könnyedén megoldanák a problé­mát, hogy hát ne vásároljanak az emberek aranyat. Ez a világító tanács hasonlít egy kissé a császárné jóakaratához, aki gyöngé­den biztatta a népét, ha nincs kenyere, egyék kalácsot. Hát nem is arról van szó, mintha az aranyvásárlástól féltenénk mi azokat az embereket, akik a robotos életük során leg­följebb csak az operációs asztalon ismerked­hetnek meg az arany fogalmával, de a cinikus flegmáról, amivel sorsunk kisistenei tűrik, hogy a­ Mammon-orgia ilyen vakme­rően világsá ordítsa, hogy a magyar pénz vásárlóértéke semmis. Aki az aranyat, egyre följebb és följebb­ licitálva akadálytalanul vásárolhatja, az az a'zér a, rabló gyomrával mindiír többet 'és több ost'harap -le--a szegény­em­ker kevés­ kenyéréből." A drágaság fiara­mirj­i ezek az aranygyűjtők, akiket, közöny­nyel, sőt bátorítással kimérnek. Miért­?... Talán az „ércfödezetet" gyűjtik m megnemesí­tendő valutánk javára? Fátyolos világ a­ finánc-misztérium és minisztérium. Ki tudna elokosodni rajta? Harc a betű ellen. Mostanában nem éppen ritkán jelennek meg közlések arról, hogy a belügyminiszter mint a konszolidált kormány legfőbb képviselője, az ország területéről ki­tiltja ró­mai rezsimnek nem kedves hírlapokat, könyveket és folyóiratokat. Legújabban a bel­ügym­ ini£zterk a Newyorkban és Chicagóban megjelenő ,."új Előre" cím­­l munkáslapot til­totta ki az országból, az ilyen lapkitiltásokon már meg se ütközünk, hiszen tisztában va­­gyunk vele, hogy a kormány háborút folytat minden olyan ivás ellen, amely nem egyezik az ő nézetével. Azt azonban kissé nehezen ért­jük meg, hogy ezzel egyidőben a belügymi­niszter a Hoffmann und Campe kiadásában megjelenő ..Der Untergang Frankreichs" című könyvnek a­ terjesztését­­ megtiltotta, amely­nek írója Francois Romain. Úgy látszik, a­ bel­ügyminiszter úr programjába vette, hogy Franciaországot is megvédelmezi.­­• A villamos elgázolta. Budán, a ..Fiume"­szálló előtt Weiss Jó­zsefiv" magánzón" epilep­tikus rohamot kapott, és a villamossíneken ösz­szeréset"­ Ebben a pillanatban jött egy 9-es jel­zésű villamos, amelynek a vezetője a sötétben nem vette észre a síneken fetrengő asszonyt és keresztülment rajta. A kerekek a szerencsétlen asszonynak a hét lábát bokában levágták. Hal­doklott, amikor a mentők a Rókusba szállítot­ta­k.­­ Munka közben. A Hungária Kénsavgyár Kén-utcai telepén Gál Ferenc 33 éves munkás két vasúti kocsi ütközője közé került és élet­veszedelmes sérüléseket szenvedett. A mentők a kórházba szállították. (Zürichi dovizai zárlat.­­ Február 1.i Paris 13.85, London 4.95. Newyork SMái, Milano 23.70, Hollandia 211. Berlin 0.011*. Bécs 0.0074?1. Osztrák­ bélyegzett bankjegy 0.9075*4. Szófia S.19. Prága 15.80. Varsó 0.01'­, Budapest 0.59M, Bukarest 2.50. Belgrád 4.90. (Hivatalos Tsiátaárfolyam­ok.­ Húszfrankos arany 9900, angol font 13.500—13.601, leva 15.30—16.50, dollár .­660-2735, francia frank 163—173, márka 7.50—9.50, líra 117.50—133.30, osztrák korona 3.70—3.90. lei 12.50—13.50, szokol 78—82, svájci frank 493-515, dinár 34.50—26.50, lengyel márka 7.59—8.30, holland forint 1043-1080, belga frank 144-152, dán korona 493—520, norvég korona 490—515, svéd korona­­ 100—780. Elmélet és gyakorlat. Emlékezetes, hogy a múlt héten a népjóléti miniszter úgynevezett lakásrazziát rendelt el, mégpedig — amint ille­tékes helyen mondották — azért, hogy a lakó­házakban elhelyezett különféle hivatalokat és üzleteket kitelepítsék. Azt mondották, hogy ezt az akciót rövidesen végre is fogják hajtani, hogy ezzel is enyhítsenek a tűrhetetlen lakás­hiányon. Már régen megszoktuk, hogy rend­szerint nagy különbség szokott lenni aközött, amit illetékesek elméletben hirdetnek és amit ebből a gyakorlatban beváltanak. Hogy ez mennyire így van, mutatja az alábbi eset ie. A múlt esztendőben a belügyminisztérium megvásárolta a Köztemető­ út 4. szám alatt levő házat azzal, hogy a kivándorlókat és Vissza­vándorlókat Védő Irodát ott fogják elhelyezni. A házban 11 lakó van, akik most — így olvas­suk — a belügyminisztériumtól fölmondólevelet kaptak azzal, hogy május 1-ére ki kell köl­tözniük, mert a lakásra szükség van. Nem ért­jük. Hiszen még csak néhány nap telt el azóta, hogy a lakásrazziAsA akciót lefolytatták azzal, hogy a lakásokból kitelepítik az irodá­kat és most ehelyett " lakót akarnak az ut­cára dobni, hogy a lakók helyébe irodákat telepítsenek oda"? Kérdezzük alázattal, a­ fel­sőbbség iránt, való köteles tisztelettel, hol van ebben az intézkedésben nem a logika — hiú reményekkel nem áltatjuk magunkat —, de leg­alább a józan ész? .Vagy csak farsangi tréfa az egész? ~ A tej és a tarí. A vánxp a tsj ügyével kapcsola­tban arról is írtnak, hogy a „tagvállalatok bejelentették illeté­kes helyen, hogy nagyon felzaporodott nálu­k a­­romlott túró és ennek a külföldre szál­lít­ás­ára engedélyt kértek". Erre vonatkozóan most Gerlei Lajos úr, a Budapesti Köz­ponti Tejcsarnok Rt. vezérigazgatója, közli velünk, hogy a budapesti tejválalatok egyike sema rendelkezik ez i­dő szerint még azokkal a fűzőmennyiségekkel sem, amelyet a helyi fogyasztás ellátására szükségneeki senkitől nem kértek és nem kaptak kiviteli engedélyt. — Újból forgalomba helyezett vonatjáratok. Az állam­vasutak igazgatósága közli, hogy a múlt évi november 20-án szénhiány miatt meg­­intettett személyvonatok közül Cegléd—Kecskemét között a 731. és 732., Kiskőrös Kalocsa között az 5623. és 5624., Kiskunhalas—Katymár között az 5722. és 5733., Hatvan—Szolnok között pedig az 1414. és 1115. számú vonatokat február 12-én, hétfőn ismét forgalomba helyezik. NÉPSZAVA 1923 február 9. Tanúvallomások a Zita-kórházi Élelmezésről - Ujabb tűrhelő a matofc A tipegek kosszférá!. A csütörtöki tárgyaláson néhány jelentékte­len tanúvallomás után az ismeretlen helyen tartózkodó tanuknak annak idején a rendőrsé­gen tett jegyzőkönyvi vallomásait olvasták föl. Ruszi­­Ágnes ápolónő, aki a János-kórházban volt alkalmazásban, előadta, hogy a Műszer­üzem oda is szállított sonkákat, és tudja, hogy az is büdös, ehetetlen volt, úgyszintén a szilva is tele volt féreggel. Konyicsek Margit a Zitá­ban volt mindenes. Az élelmezésre vonatkozó­an semmi jelentőset nem tud. Hózser helyettesé­­nek, Grünwaldnak gorombaságairól és egyéb ténykedéseiről mondott el egyet-mást. Tahi Er­zsébet ápolónő volt a Zita-kórházban, szintén a férges sonka és a rothadt szilva mellett ta­núskodott. A katonák állandóan panaszkodtak az ehetetlen kosztra, de nem törődött­ vele senki. Ha pedig a­ katonai irodába mentek, ak­kor vasra verték, bezárták a panaszkodó, sebe­sült katonákat. Látta, hogy a levedben nyü­zsögtek a férgek és minden anyag rothadt, fér­ges, dohos volt. A nagyon súlyos betegek dié­tás kosztja szintén ilyen ehetetlen volt. Gyak­ran kaptak hurkát is, amelyet, szintén nem le­hetett megenni, akik pedig mégis elfogyasztot­ták, olyan rosszul lettek tőle, hogy gyomor­mtí­tást kellett náluk alkalmazni. A­z ápolószemély­zet is hiába panaszkodott, mert báró Hor­váthné, aki mint felügyelőnő volt alkalmazva, csak azokat az ápolónőket hallgatta meg, akik neki ajándékokat vettek. Az ápolónők közül többen úgy csillapították éhségüket, hogy a be­tegek ételéből elvontak. Nagy Lídia konyha­­lány Grün­­v­ald gorombáskodásairól beszélt. Előadta, vallomásában, hogy ő is látta a ka­lács és a tortakészítéseket, de hogy kinek ké­szítették, nem tudja. Málik Lujza, apáca, az István-kórházban volt alkalmazva. Tudja, hogy oda is szállított a Műszerüzem férges szilvát. Koller Alojzia apáca az István-kórházban konyhaügyeletes volt. Előadta, hogy a Műszer­üzem által odaszállított sonkák romlottak vol­tak, úgy hogy annak egy részét el kellett dobni. A tárgyalást pénteken folytatják. SZ2NH&Z7IK, Pénteken, február S-érj. Kezdet. Operaház — — — — — Varázsfuvola Nemzeti — — — — — — Az új rokon 7 Város! — — Bolond Istók 7 Víg — — — — — — — Glória 7 Fővárosi Operettszínház — Tatárjárás Magyar — — — — — — A bajadér­t.S Király — — -r- — — Égi és földi a haralom H8 Belvárosi _____ Kékszakál nyolcadik felesége rjS Andrássy.uti — — —— — A gong. stb. 'a9 Blaha Lujza-Szinház Dé-Dé Kenaiszanc- — — — — —Dupla vagy simrai Ui Várszínház — K­TM — Lengyelvér 7

Next