Népszava, 1924. április (52. évfolyam, 76–96. sz.)
1924-04-24 / 93. szám
Budapest, 1924. április 24. csUtSrtSk Mr a 1500 korona LI!, évf. 83. sz. AZ ELŐFIZETÉS AHA: Negyed évre M opa K — külföldre líl.MI K Egy hóra .. 38.009 K- kilföldre 60.800 K Ausztriában egy hóra 33.GOU magyar K I G ES SZÁMÁRA: Magyarországon 1500 kor., Jugoszláviában 3 dinár, Ausztriában hétköznap 2800 osztr. kor., vasárnap 2580 osztr. kor. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP : Vin, CONTI-DTCA 4. SZ. (Telefon: József 1-25 és József 3-31) ATAL: VIN, CONTI-DTCA 1. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) fel .Németország három gonosztevője. (A Népszava berlini tudósítójától.) A márka stabilizálásának fölszabadító hatása túlságosan hamar elfeledtette az infláció hatásaként föllépő káros szociális jelenségeket. Túl sokan hiszik, hogy a valutáért és a közgazdaságért folytatott küzdelem véget ért. Ezt a hitet megerősíti a pártok vitája, amelyben mindegyik magának követeli a szanálás mindenérdemét Pedig még csak ezután fogják eldönteni a német közgazdaság jövendő kialakulásának a módját Már csak két hét választ el bennünket az általános választásoktól, amelyek egyúttal leszámolást fognak jelenteni a márkarontókról, hacsak azt nem akarjuk, hogy újabb kiadásban és újab eszközökkel valósítsák meg a munkaerő gazdasági tönkretételének és degradálásának a politikáját. Éppen idejében jelenik meg tehát Gurt Geyer elvtársnak ,Németország három gonosztevője" című könyve, amely vázolja azt a nehéz küzdelmet amely látszóan az adópolitika és a jóvátételi politika köré csoportosul, valódi lényege szerint azonban az állami öntudattal bíró munkásság legelkeseredettebb harca a hazátlan békével a német birodalom fönmaradásáért. Az infláció történetére való visszapillantás az egyes hatalmi tényezők ismertetése, amelyeket Stinnes, Helfferich és Havenstein képvisel megmutatja azokat a zűrzavaros összefüggéseket, amelyeket a napi politikában gyakran elburkolt a pillanatnyi hangulat és véleményeltérés. A nehéziparnak az utóbbi négy esztendő fejlődésében és a német valuta összeomlásában való szörnyű részesedése csak akkor válik egészen nyilvánvalóvá, ha megfigyeljük azokat a bel- és külpolitikai hatásokat és gazdasági eltolódásokat amelyek ezekben az időkben mutatkoztak. Helfferichnek a márka leromlásában való lünössége egészen a háborús időkig nyúlik vissza. Megérdemli, hogy ezt Geyer szavaival vázoljuk: „Helfferich, aki most hivatottnak érzi magát arra, hogy a köztársasági kormány költségvetését bírálja, a háború alatt a világ legegyszerűbb módján hozta rendbe a költségvetést Ez abból állt, hogy a legutóbbi békebeli költségvetés tételei alapján fiktív számokat álltott be a bevételekről. Ez a költségvetés elburkolását jelentette, mert ezek a bevételek már egyáltalán nem voltak meg... A hiányokat egyszerűen a háborús kölcsönök bevételeiből pótolta. Ahelyett hogy vagyonadó kivetésével födözze a folyó kiadásokat még a rendes költségvetés födözésére is a háborús kölcsönöket vette igénybe, hogy kifelé azt mutattassa, mintha Németország pénzügyileg fényesebben állna, mint a világ bármely országa. A közigazgatás lényeges tételeit a háborús alapra hárította át a hadsereg és a tengerészet kiadásait pedig hasonlóképen kölcsönökből fizették. Így tudta Helfferich megvalósítani azt a művészetet, hogy 1914—15-ben, amelyben már nyolc háborús hónap szerepelt a valóságban egyáltalán nem létező"220 millió márka fölösleget könyveljen el . . . 1916-tól kezdve a hadikölcsönök alapjában véve semmi jövedelmet sem hoztak a birodalomnak, mert főként csak a függő adósság konszolidálását szolgálták. Ennek a következményei már 1916 végén jelentkeztek. Akkor indult meg a drágaság, a pénzértékcsökkenés legvilágosabb jele, a maga ijesztő méreteiben." Helfferich sohasem vállalta olyan buzgalommal az apaságot a márka zuhanásáért mint ahogyan most magának követeli a járadékmárka megteremtésének az érdemét .Annál ritkább kell hangsúlyoznunk a középosztály kisajátítása körül szerzett érdemeit most, amikor a német nacionalisták a köztársasági politikusokat igyekeznek felelősségre vonni a pénzérték leromlásáért. Terjedelmesen foglalkozik a könyv a Stinneskérdéssel, mégpedig jogosan, mert Stinnes a politikában nemcsak a legkárosabb befolyást gyakorolta az antanttal való tárgyalások kialakulására, hanem egyre növekvő gazdasági hatalmánál fogva a német gazdaság széles körét tudta bevonni a maga hatalmi körébe. Stinnes, az infláció legnagyobb haszonélvezője, aki már olyan régen a legvakmerőbb módon játszott a Ruhr-vidék megszállásával, meghalt. De szelleme tovább él érdekeltségeinek a szolgálatában álló embereiben, tovább él azoknak a szívében, akik gazdasági és politikai harci módszereit ellesték. Érdemes azonkívül megfigyelnünk áldatlan tevékenységét nemcsak a jóvátételi bizottsággal való tárgyalásai alatt és a magángazdaság megerősítésében, egészen annak az államérdekek ellen való lázadásáig, hanem emlékeznünk kell azokra a német annexiós imperialistákra is, akik a háború alatt Stinnesre hivatkozhattak, akiknek magatartása bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy a győztes Franciaország annyira érvényesíthette annexiós programját a versaillesi diktátumban. Éppen most, amikor az iparbáró hívei nemzeti hőssé igyekeznek őt avatni, nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy Stinnes mindezekben a kérdésekben csak mint kapitalista cselekedett. Nem riadt vissza attól, hogy jóval a megszállás előtt értésére adja az antantnak, hogy Foch védelme alatt le tudja szállítani a munkabéreket és meg tudja hosszabbítani a munkaidőt, amit azután a legbrutálisabb kíméletlenséggel végre is hajtottak. Stinnes hatalmas érdekeltségeit ugyanakkor fejlesztette és építette ki, amikor az infláció mérhetetlen szenvedést okozott a németek millióinak. Érdekeltségeit a külföldig terjesztette és jelentékeny devizamennyiséget vitt ki, mialatt a vizsgálóbizottság megállapításai szerint a birodalomnak egyáltalán nem juttatott devizát és ezzel hozzájárult a márka zuhanásához. A harmadik gonosztevő Havenstein inflációs politikus, aki szellemileg annyira Helfferich és Stinnes bűvkörében élt, hogy elmulasztott minden aktív beavatkozást a valuta megjavítására és tompa reménytelenséggel hajtotta végre azt a néhány intézkedést is, amelyet kívülről rákényszerítettek. Még ma is csak keserűséggel gondolhatunk arra, milyen kevés változás történt azóta is ezen a téren. A birodalmi bank új fejet kapott, új programot De az új bankjegyeken ugyanazoknak az aláírását találjuk, akik aláírták a billiós bankjegyeket ezeket az okmányokat amelyekkel becsaptak mindenkit aki a német pénzben bízott. „A német nép előtt két ut án: a demokrácia, a társadalmi igazságosság, a béke és a nyomor, az elnyomatás, a rabság útja, amely szükségszerűen új háborúra vezet Tanulnunk kell a múltból és határozottan visszautasítanunk Stinnest és Helfferichet a német nép megrontóit. A német népnek nem szabad követnie ezeket az embereket." Nem fogja követni őket mert nem fogja a jövőjét kockáztatni és mert tudja, hogy a közelgő választásoknál belső és külső szabadságáért küzd! .. A közszabadságok helyreállítása, a földkérdés, szocialista községi program is szociálpolitika. * * A pártkongresszus üzenete a kormánynak. — A föld népének panaszai. A kongresszus elfogadta a községi programot. — A szociáldemokrata párt szociálpolitikai követelései. * # * r A pSa,tkQng?@ssz*ss utolsó rcapja. Kedden a késő esti órákban fejeződött be a szociáldemokrata párt huszonkettedik kongresszusa. Befejeződött pedig a legteljesebb pártegység jegyében. Nem is lehetett másként ez a szociáldemokraták parlamentjében. Az ellenzéki csoport alárendelte magát a párt többségének és elfogadta a tételt: csak egyetlen ellenzéki front lehetséges ma a munkásság számára Magyarországon, egységes erővel a mai kormányzati rendszer ellen. Négy fontos napirendi pontot tárgyalt le a pártkongresszus a keddi napon. A szociáldemokrata párt legközelebbi küzdelmeinek négy fontos etapját jelenti az a négy kérdés, amelyet a pártkongresszus a keddi napon megtárgyalt, amelyekben határozatot hozott. Propper Sándor elvtárs a közszabadságok helyreállításának a kérdéséről tartott nagyobb előadói beszédet, amelyben felölelte mindazokat a fájó kérdéseket nyitott sebeket, amelyeknek megoldása, meggyógyítása nélkül el sem képzelhető a nyugalom. Ezek közül a kérdések közül a legfontosabbak: a politikai okokból még mindig börtönben sínylődők kiszabadítása, a rendőri jelentkezés megalázó rendszerének megszüntetése, az internáló táborok föloszlatása és az emigráció likvidálásának a kérdése. Szeder Ferenc elvtárs a mezőgazdasági munkások helyzetéről és a földbirtokreform kérdéséről beszélt. Ennek a kérdésnek a tárgyalásánál az volt a megragadó momentum, hogy az ipari munkásság képviselői szinte fogadalmat tettek a földmunkás testvéreiknek, hogy harcaikban őket a legtestvéribb módon támogatják. Büchler József elvtárs terjesztette elő nagyobb beszéd keretében a szociáldemokrata párt községi programját Beszédében rámutatott a kurzus 4/* esztendős városházi garázdálkodására és megjelölte az utat amelyen a munkásságnak haladnia kell, hogy meghódítsa a maga számára a községi képviselőtestületeket Az előadói beszéd után komoly és magas színvonalú vita indult meg, amelynek végeztével a kongresszus megalkotta a szociáldemokrata párt községi programját. Györki Imre elvtárs a szociálpolitikai kérdések komplexumát vitte a kongresszus elé és határozati javaslatba foglalta mindazokat a követeléseket amelyekért a szociáldemokrata párt a nemzetgyűlésen és a nemzetgyűlésen kívül is a legmesszebbmenő harcot indítja meg. A kongresszust Riesz József elvtárs elnöki enunciációja zárta be, amelyben erőteljes szavakkal bélyegezte meg Göndör Ferencnek a Bécsben megjelenő „Az Ember" című lapban a szociáldemokrata pártot illető szennyes cikkét, a kongresszus tagjainak egyetértő helyeslésétől kísérve. Azzal zárta be a kongresszust hogy a tanácskozások után most már induljon meg újult erővel a munka. Igen, induljon meg a munka..