Népszava, 1924. április (52. évfolyam, 76–96. sz.)

1924-04-24 / 93. szám

Budapest, 1924. április 24. csUtSrtSk Mr a 1500 korona LI!, évf. 83. sz. AZ ELŐFIZETÉS AHA: Negyed évre M­ opa K — külföldre líl.MI K Egy hóra .. 38.009 K- kilföldre 60.800 K Ausztriában egy hóra 33.GOU magyar K I G ES SZÁM­ÁRA: Magyarországon 1500 kor., Jugoszláviában 3 dinár, Ausztriában hétköznap 2800 osztr. kor., vasárnap 2580 osztr. kor. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP : Vin, CONTI-DTCA 4. SZ. (Telefon: József 1-25 és József 3-31) ATAL: VIN­, CONTI-DTCA 1. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) fel .Németország három gonosztevője. (A Népszava berlini tudósítójától.) A márka stabilizálásának fölszabadító hatása túlságosan ham­ar elfeledtette az infláció­ hatásaként föl­lépő káros szociális jelenségeket. Túl sokan hiszik, hogy a valutáért és a közgazdaságért folytatott küzdelem véget ért. Ezt a hitet meg­erősíti a pártok vitája, amelyben mindegyik magának követeli a szanálás minden­­érdemét Pedig még csak ezután fogják eldönteni a német közgazdaság jövendő kialakulásának a módját Már csak két hét választ el bennünket az általános választásoktól, amelyek egyúttal leszámolást fognak jelenteni a márkarontók­ról, hacsak azt­ nem akarjuk, hogy újabb kiadásban és újab eszközökkel valósítsák meg a munkaerő gazdasági tönkre­tételének és degradálásának a politikáját. Éppen idejében jelenik meg tehát Gurt Geyer elvtársnak ,Németország három gonosztevője" című könyve, amely vázolja azt a nehéz küzdelmet amely látszóan az adópolitika és a jóvátételi politika köré csoportosul, valódi lényege sze­rint azonban az állami öntudattal bíró mun­kásság legelkeseredettebb harca a hazátlan békével a német birodalom fönmaradásáért. Az infláció történetére való visszapillantás­­ az egyes hatalmi tényezők ismertetése, amelyeket Stinnes, Helfferich és Havenstein képvisel megmutatja azokat a zűrzavaros összefüggéseket, amelyeket a napi politikában gyakran elburkolt a pillanatnyi hangulat és véleményeltérés. A nehéziparnak az utóbbi négy esztendő fejlődésében és a német valuta összeomlásában való szörnyű részesedése csak akkor válik egészen nyilvánvalóvá, ha meg­figyeljük azokat a bel- és külpolitikai hatáso­kat és gazdasági eltolódásokat amelyek ezek­ben az időkben mutatkoztak. Helfferichnek a márka leromlásában való lünössége egészen a háborús időkig nyúlik vissza. Megérdemli, hogy ezt Geyer szavaival vázoljuk: „Helfferich, aki most hivatottnak érzi magát a­rra, hogy a köztársasági kormány költségve­tését bírálja, a háború alatt a világ legegy­szerűbb módján hozta rendbe a költségvetést Ez abból állt, hogy a legutóbbi békebeli költ­ségvetés tételei alapján fiktív számokat állt­ott be a bevételekről. Ez a költségvetés el­burkolását jelentette, mert ezek a bevételek már egyáltalán nem voltak meg... A hiányo­kat egyszerűen a háborús kölcsönök bevételei­ből pótolta. Ahelyett hogy vagyonadó kiveté­sével födözze a folyó kiadásokat még a ren­des költségvetés födözésére is a háborús köl­csönöket vette igénybe, hogy kifelé azt mutat­tassa, mintha Németország pénzügyileg fénye­sebben állna, mint a világ bármely országa. A közigazgatás lényeges tételeit a háborús alapra hárította át a hadsereg és a tengeré­szet kiadásait pedig hasonlóképen kölcsönök­ből fizették. Így tudta Helfferich megvalósí­tani azt a művészetet, hogy 1914—15-ben­, amelyben már nyolc háborús hónap szerepelt a valóságban egyáltalán nem létező"220 millió márka fölösleget könyveljen el . . . 1916-tól kezdve a hadikölcsönök alapjában véve semmi jövedelmet sem hoztak a birodalomnak, mert főként csak a függő adósság konszolidálását szolgálták. Ennek a következményei már 1916 végén jelentkeztek. Akkor indult meg a drá­gaság, a pénzértékcsökkenés legvilágosabb jele, a maga ijesztő méreteiben." Helfferich sohasem vállalta olyan buzga­lommal az apaságot a márka zuhanásáért mint ahogyan most magának követeli a jára­dékmárka megteremtésének az érdemét .Annál ritkább kell hangsúlyoznunk a középosztály kisajátítása körül szerzett érdemeit most, ami­kor a német nacionalisták a köztársasági poli­tikusokat igyekeznek felelősségre vonni a pénzérték leromlásáért. Terjedelmesen foglalkozik a könyv a Stinnes­kérdéssel, mégpedig jogosan, mert Stinnes a politikában nemcsak a legkárosabb befolyást gyakorolta az antanttal való tárgyalások ki­alakulására, hanem egyre növekvő gazdasági hatalmánál fogva a német gazdaság széles kö­rét tudta bevonni a maga hatalmi körébe. Stin­nes, az infláció legnagyobb haszonélvezője, aki már olyan régen a legvakmerőbb módon ját­szott a Ruhr-vidék megszállásával, meghalt. De szelleme tovább él érdekeltségeinek a szolgála­tában álló embereiben, tovább él azoknak a szívében, akik gazdasági és politikai harci mód­szereit ellesték. Érdemes azonkívül megfigyel­nünk áldatlan tevékenységét nemcsak a jóvá­tételi bizottsággal való tárgyalásai alatt és a magángazdaság megerősítésében, egészen an­nak az államérdekek ellen való lázadásáig, hanem emlékeznünk kell azokra a német an­nexiós imperialistákra is, akik a háború alatt Stinnesre hivatkozhattak, akiknek magatartása bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy a győztes Franciaország annyira érvényesíthette an­nexiós programját a versaillesi diktátumban. Éppen most, amikor az iparbáró hívei nemzeti hőssé igyekeznek őt avatni, nem hangsúlyoz­hatjuk eléggé, hogy Stinnes mindezekben a kér­désekben csak mint kapitalista cselekedett. Nem riadt vissza attól, hogy jóval a megszállás előtt értésére adja az antantnak, hogy Foch védelme alatt le tudja szállítani a munkabéreket és meg tudja hosszabbítani a munkaidőt, amit azután a legbrutálisabb kíméletlenséggel végre is haj­tottak. Stinnes hatalmas érdekeltségeit ugyan­akkor fejlesztette és építette ki,­ amikor az in­fláció mérhetetlen szenvedést okozott a néme­tek millióinak. Érdekeltségeit a külföldig ter­jesztette és jelentékeny devizamennyiséget vitt ki, mialatt a vizsgálóbizottság megállapításai szerint a birodalomnak egyáltalán nem jutta­tott devizát és ezzel hozzájárult a márka zuha­násához. A harmadik gonosztevő Havenstein inflációs politikus, aki szellemileg annyira Helfferich és Stinnes bűvkörében élt, hogy elmulasztott minden aktív beavatkozást a valuta megjaví­tására és tompa reménytelenséggel hajtotta végre azt a néhány intézkedést is, amelyet kí­vülről rákényszerítettek. Még ma is csak ke­serűséggel gondolhatunk arra, milyen kevés változás történt azóta is ezen a téren. A biro­dalmi bank új fejet kapott, új programot De az új bankjegyeken ug­yanazoknak az aláírá­sát találjuk, akik aláírták a billiós bankjegye­ket ezeket az okmányokat amelyekkel be­csaptak mindenkit aki a német pénzben bízott. „A német nép előtt két ut án: a demokrácia, a társadalmi igazságosság, a béke és a nyo­mor, az elnyomatás, a rabság útja, amely szükségszerűen új háborúra vezet Tanulnunk kell a múltból és határozottan visszautasíta­nunk Stinnest és Helfferichet a német nép megrontóit. A német népnek nem szabad kö­vetnie ezeket az embereket." Nem fogja követni őket mert nem fogja a jövőjét kockáztatni és mert tudja, hogy a kö­zelgő választásoknál belső és külső szabadsá­gáért küzd! .. A közszabadságok helyreállítása, a földkérdés, szocialista községi program is szociálpolitika. * * A pártkongresszus üzenete a kormánynak. — A föld népének panaszai. A kongresszus elfogadta a községi programot. — A szociáldemokrata párt szociálpolitikai követelései. * # * r A pSa,tkQn­g?@ssz*ss utolsó rcapja. Kedden a késő esti órákban fejeződött b­e a szociáldemokrata párt huszonkettedik kon­gresszusa. Befejeződött pedig a legteljesebb pártegység jegyében. Nem is lehetett másként­ ez a szociáldemokraták parlamentjében. Az el­lenzéki csoport alárendelte magát a párt több­ségének és elfogadta a tételt: csak egyetlen el­lenzéki front lehetséges ma a munkásság szá­mára Magyarországon, egységes erővel a mai kormányzati rendszer ellen. Négy fontos napi­rendi pontot tárgyalt le a pártkongresszus a keddi napon. A szociáldemokrata párt legkö­zelebbi küzdelmeinek négy fontos etapját je­lenti az a négy kérdés, amelyet a pártkon­gresszus a keddi napon megtárgyalt, ame­lyekben határozatot hozott. Propper Sándor elvtárs a közszabadságok helyreállításának a kérdéséről tartott nagyobb előadói beszédet, amelyben felölelte mindazo­kat a fájó kérdéseket nyitott sebeket, ame­lyeknek megoldása, meggyógyítása nélkül el sem képzelhető a nyugalom. Ezek közül a kér­dések közül a legfontosabbak: a politikai okok­ból még mindig börtönben sínylődők kiszaba­dítása, a rendőri jelentkezés megalázó rend­szerének megszüntetése, az internáló táborok föloszlatása és az emigráció likvidálásának a kérdése. Szeder Ferenc elvtárs a mezőgazdasági munkások helyzetéről és a földbirtokreform kérdéséről beszélt. Ennek a kérdésnek a tár­gyalásánál az volt a megragadó momentum, hogy az ipari munkásság képviselői szinte fo­gadalmat tettek a földmunkás testvéreiknek, hogy harcaikban őket a legtestvéribb módon támogatják. Büchler József elvtárs terjesztette elő na­­gyobb beszéd keretében a szociáldemokrata párt községi programját Beszédében rámuta­tott a kurzus 4­/* esztendős városházi garáz­dálkodására és megjelölte az utat amelyen a munkásságnak haladnia kell, hogy meghó­dítsa a maga számára a községi képviselőtes­tületeket Az előadói beszéd után komoly és magas színvonalú vita indult meg, amelynek végeztével a kongresszus megalkotta a szociál­demokrata párt községi programját. Györki Imre elvtárs a szociálpolitikai kérdé­sek komplexumát vitte a kongresszus elé és határozati javaslatba foglalta mindazokat a követeléseket amelyekért a szociáldemokrata párt a nemzetgyűlésen és a nemzetgyűlésen kívül is a legmesszebbmenő harcot indítja meg. A kongresszust Riesz József elvtárs elnöki enunciációja zárta be, amelyben erőteljes sza­vakkal bélyegezte meg Göndör Ferencnek a Bécsben megjelenő „Az Ember" című lapban a s­zociáldemokrata pártot illető szennyes cik­két, a kongresszus tagjainak egyetértő helyes­lésétől kísérve. Azzal zárta be a kongresszust hogy a tanácskozások után most már indul­jon meg újult erővel a munka. Igen, induljon meg a munka.­.

Next