Népszava, 1926. november (54. évfolyam, 249–272. sz.)
1926-11-03 / 249. szám
1926 november 3. NÉPSZAVA Csfner Lajos (építőmunkán): A munkásság szomorú helyzetét nem frázisokkal fogjuk megváltoztatni és nem itt a kongresszuson, hanem künn az életben. Az a fontos, hogy mindenki teljesítse a kötelességét. Nyolc év óta szenvedés az életünk. Fontos az, hogy mi ne bántsuk egymást. Vágy az államhatalomnak tett szolgálatot azzal, hogy pártot alakított. Buzdítson mindenkit az a tudat, hogy a párt demokratikus szervezete mindenki által elérhetővé teszi a vezéri pozíciót. A fizikai és szellemi munkásoknak egyaránt ki kell venniök részüket a munkából. Biró Dezső (könyvkötő): Az emigrációban szenvedő elvtársaink hét év óta lesik azt a pillanatot, hogy mikor jöhetnek haza. Csak két ország van, amely nem bocsátotta haza az emigránsait: Oroszország és Magyarország. (Az elnöklést Kristóf Anna veszi át.) A politikai emigránsok nem bűntettesek, nem loptak, nem csaltak, nem követtek el bombamerényleteket. (Közbekiáltások: „Ha ezt tették volna, akkor amnesztiát kaptak volna!") Kossuth emigrációjáról az osztrák lapok éppoly gyalázatosan írtak, mint a kurzusújságok a mostani emigrációról. Lázadónak, bankóhamisítónak nevezték őt. Kossuth idegen hatalmakkal tárgyalt, a mi emigránsaink még ezt sem tették, nem tárgyaltak az ország „ellenségeivel'', sőt nem sík voltak azok sem, akik a románokat idehozták. (Taps.) A magyar nemzet megbecsülése ellen sokkal inkább vétettek azok, akik a latrok barlangjának nevezték el a nemzetgyűlést. Bethlen ne felejtse el, hogy ő is emgliáns volt és tárgyalt egy emigráns társunkkal. (Fölkiáltások: „Éljen Garami!") Mi történt volna, ha most Garami lenne itthon és Bethlen emigrációban. A politikusok életében az emigráció üzemi baleset. Közönséges bűntetteseknek csak akkor lehet megbocsátani, ha előbb a politikai vétkeseknek bocsátottak meg. Most faji és vallási különbség nélkül gyűjtenek aláírásokat Nádosyék érdekében. Mi is gyűjthetnénk aláírásokat Európaszerte milliószámra. Nyolcadik éve nyomorog az emigráció a világ minden táján. Arra kéri az új pártvezetőséget, hogy legfontosabb feladatának tekintse az emigráció likvidálását, hogy hazajöhessenek azok, akiknek innen a legmelegebb üdvözletünket küldjük. Vittek Miklós (vasmunkás, Újpest). Elsősorban a nyolcórai munkaidőnek törvénybe iktatását követelte, továbbá a sztrájkszabadság törvényes biztosítását, az aggsági és rokkantbiztosítást, a létminimum és kötött lakásforgalom biztosítását, a munkásbiztosító autonómiájának vissza" Dr. Faragó László (magántisztviselő) foglalkozott a hadikölcsönvalorizáció kérdésével. Pacifista és etikai szempontból mindenkép a hadikölcsönök ellen kellene fordulni, gazdasági szempontból azonban gondoskodni kell a hadikölcsönnel bírók megmentéséről. Több munkászervezetnek fontos érdeke fűződik a hadikölcsönvalorizációhoz.A valorizációt az őljegyzésekre kell keresztülvinni. A devalorizációnak a föld- és házbirtok vették hasznát. Viseljék most ezek a valorizáció terhét. Jelinek Ferenc (Tatabánya): A bányamunkádig nyomorára hívta föl a kongresszus figyelmét. A hatalom üldözi a szociáldemokrata bányászokat, akiket megfosztanak kereseti lehetőségüktől is. Az osztálytudatos munkásság BkBIbe szorított kézzel nézi a salgótarjáni szakadásmozgalmat. Törvénybe kell iktatni a bányászok nyugdíját és végre kell hajtani a társvésártárak központosítását. Csapó Sámuel (vasmunkás): A közgyűléseket betiltó közigazgatási végzésekre hívta fel a figyelmet A szolgabírák fütyülnek a belügyminiszter rendeletére, így Esztergomban, Csongrádon, Cinkotán és sok más helyen. A gyülekezési jogot a szolgabirák tetszésük szerint önkénysen kezelik. A diósgyőri vasmunkások dalárdájának a szolgabíró megtiltotta az éneklést (Viharos fölháborodás.) A pestmegyei alispán 1919 augusztus 1-től egyetlen szakma egyetlen helyi csoportjának megalakulását nem vette tudomásul. A munkásbiztosítónál a Drenka-féle ,,keresztény-nemzeti" sikkasztó alakok grasszálnak. (Fölkiáltások: „Ez a magyar szociálpolitika!") A munkásbiztosítási bíróságnál 5000 akta hever elintézetlenül A táppénz és rokkantsági segély tekintetében kinullázzák a megszorult munkásokat. A munkáltatók nemzetközileg kartelbe tömörülnek és billión fölüli kasszát tartanak „ellenállási alapul", a vasmunkásoknak ezzel szemben sok helyütt megtiltották, hogy a nemzetközi szakszervezeti szövetség 25 éves jubileumát megülhessék. A népjóléti miniszter népjóléti „házimunkások" intézményével akarja „megoldani" a munkanélküliséget. Ezzel szemben követelni kell a munkanélküliség elleni biztosítás törvényes megvalósítását. Ezután Reisinger Ferenc elvtárs a jelölőbizottság indítványát terjesztette elő és egyben jelentette, hogy a jelölőbizottság listájával szemben Kiss Jenő elvtárs külön jelölőlistát terjeszt elő, amelyet szintén ismerte Majd az elnök elrendelte a szavazást és az ülést 20 percre fölfüggesztette. A szünet után folytatták a vitát a napirend 2. és 3. pontja fölött. Szőcs Áron (vasutas) elfogadja a határozati javaslatokat, mert a vasutasok követeléseit is imagukban foglalják. Európa kulturállamaiban már 30 évvel ezelőtt elismerték a vasutasok szervezkedési jogait. A francia kamara már 32 évvel ezelőtt foglalkozott a vasutasok ügyével. Nálunk a vasutasok politikai jogait küclön törvény szabályozza. A párta vasutasok érdekében gyűlést hívott egybe, amelyet az 1003-as törvényre való hivatkozással betiltottak. A törvény tiltja, hogy a vasutasok a szociáldemokrata párthoz tartozhassanak. Ez a politikai szabadság lábbal tirten.. Ez még csak Oroszországban van. A vasutasokkal tűrhetetlenül bánnak. Egy 20 évig dolgozó embert azért bocsátottak el a vasúttól, mert azt mondta, hogy becsületes munkás május 1-én nem dolgozik. Egy másikat pénzbírságra ítéltek azért, mert a Szocializmust a fiókjában megtalálták. Magyarországon két vasutassztrájk volt és azt nem a szocialisták rendezték. A vasutasok B-listájánál olyan sérelmek történtek, amelyekre a bíróságok megállapították, hogy törvényellenesek. A párt követelte, hogy a békeszerződésben foglalt munkaügyi rendelkezéseket az országban juttassák érvényre. Dick György (Pécs): A magyar munkásság az évek óta tartó szenvedéseken keresztül is megmaradt a szociáldemokrata meggyőződése mellett. A vidéken hihetetlen nehézségekkel kell megküzdeniük. Egyesülési szabadságunk nincs. Pécsett a békésen beszélgető embereket is megbírságolják. A vasasok sportegyesületének megalakítását nem engedélyezték. Az eszperantisták helyi csoportja nem alakulhatott meg. A szakmai csoportok vasárnapra hirdetett gyűléseit betiltják azon a címen, hogy a munkásságnak és a rendőrlegénységnek a templomba kell mennie. A vendéglősöket megfenyegetik az italmérésük elvonásával, ha a helyiségeket gyűlés céljaira átengedik. Még plakátokat sem ragaszthatunk ki egy régi rendelkezésre való hivatkozással. Ezek a nehézségek azonban bennünket neon csüggesztenek és tovább dolgozunk hittel és kitartással. Dabi Lajos (XXII. pártszervezet): Az ígéretek földjéből ankétek földje lett. A reverendás Vass József minisztersége alatt éhező gyermekek csatangolnak az utcán, hajléktalanok százat sóvárognak lakás után. A zsidó kapitalisták izgalom nélkül elbocsátják az ötven éven fölüli keresztény munkásokat és ez ellen a kormány nem nyújt védelmet. Az öngyilkosok száma ijesztően nő. A társadalompolitikai ülésen is megállapították, hogy a munkásság követelései jogosak és még sem történt semmi. Nem kell tartanunk az egység megbontásától, mert pár megkótyagosodott ember még nem tényező. Akik vissza akarnak jönni, azokat szívesen látjuk. Szeretnénk, ha a pártgyűlés kifejezést adna annak, hogy az új pártvezetőség fokozott energiával lásson munkájához amelyben támogatni fogjuk. Reiszmann Dezső indítványozza, hogy a vitát zárják be. Pászta Károly ellene szólalt föl, Brunner József mellette. A kongresszus nagy szótöbbséggel a vita bezárása mellett dönt. Ezután Peyer elvtárs a zárószó jogán szólalt föl hogy reflektáljon a vita során elhangzott beszédekre és a beterjesztett indítványokra. Kertész indítványával szemben ragaszkodik az eredeti határozati javaslathoz. A vámkérdést csak nagy körültekintéssel, nemzetközi szerződésekkel lehet szabályozni. A közvetett adók fokozatos csökkentésének, valamint az adómentes létminimum követeléséhez maga rézéről is hozzájárul. Hozzájárul ahhoz az indítványhoz, amely az államforma kérdésében népszavazás alapján való döntést kíván. A szociáldemokrata párt, régi követeléséhez híven, a népköztársaságot tartja a legmegfelelőbb államformának. A parlamentben minden lehetőt elkövetünk a köztársasági propaganda érdekében. A népszavazással való döntés bent van az egységes párt programjában is. A XVIII. pártszervezet indítványát kéri elvetni. Amennyiben parlamentáris eszközökkel nem lehetett eredményeket elérni, úgy ennek okait már előzően részletesen kifejtették. A munkásimozgalom egysége nem érhető el rágalmazó demagógia útján. Nem szabad a már megszervezett munkások soraiba a szocialista fegyelemmel és proletár osztályöntudattal szembehelyezkedő elemeket befurakodni hagyni és bizalmatlanságot kelteni a vezetőkkel szemben. Intő példák a jugoszláv, bolgár és görög munkásmozgalmak bomlása. A téveszmékkel szemben föl fogjuk világosítani a tömegeket. Ha parlamentáris alapon állunk és bent vagyunk a parlamentben, akkor részt kell vennünk a parlamentáris munkában. Kérte Stromfeld indítványának elvetését. Többen a tömegmozgalmak mellett emeltek szót, de nem kifogásolták a munkásság május 1-i demonstrációjának eltiltását, ugyanakkor amikor különböző egyesületeknek, felekezeteknek engedélyezik az ilyen fölvonulásokat. Mindent el fogunk követni, hogy a legközelebbi május 1-ét a szervezett munkásság méltó módon megünnepelhesse. Utalt arra, hogy a költségvetésben szociális célokra felvett összegeiket „hazafias egyesületeknek", például a Move-nak juttatnak.Ha a magyar kormány a visszatérni akaró emigránsoktól reverzálist követel, akkor utánozza Oroszországot, amely a visszatérni szándékozó emigránsaival megalázó hűségnyilatkozatot irat alá. A szociáldemokrácia padsoraiba be kell venni az elnyomott falusi proletariátust is. Ezután a zárószó jogán Propper elvtárs beszélt és reflektált a 3. napirendi ponthoz elhangzott fölszólalásokra. Azok a kérdések — úgymond —, amelyeket Jelinek, Vittek és Gonda elvtársak érintettek, bent foglaltatnak a határozati javaslatokban is. Ami a magánalkalmazottak nyugdíját illeti, a magánalkalmazottaknak ezirányú akcióját a pártvezetőség teljes erővel támogatni fogja. Kiterjeszkedik a határozati javaslat az emigráció likvidálására, az aggkori és rokkantbiztosításra, a Népszava kolportázsjogára. Kéri a szervezeteket, hogy az ezekre a kérdésekre vonatkozó külön indítványaikat vonják vissza. Az emigrációt illetően magáévá teszi Biró elvtárs fejtegetéseit és a pártvezetőségnek gondja lesz rá, hogy az emigráció kérdése úgy a parlamentben, mint a sajtóban és a gyűléseken állandóan napirenden legyen. A pártvezetőség mindent el fog követni, hogy az üldözött elvtársak visszakerüljenek az országba, a bebörtönzöttek pedig visszatérhessenek családjukhoz, pártjukhoz. Rajta lesz a párt, hogy ne történjék meg az a gyalázat, hogy közönséges bűntettesek, mint a frankhamisítók, az ítélet után hamarosan kibocsáttassanak és ugyanakkor az ellenforradalom nyolcadik esztendejében még mindig legyenek politikai üldözöttek. Az amnesztia elsősorban a politikai bűnösöknek jár ki, nem pedig a közönséges bűntetteseknek. A munkanélküliség esetére szóló biztosítást, szemben a népjóléti nagyprépost-miniszter álokoskodásával, éppen a leromlott gazdasági viszonyok teszik szükségessé. A munkanélküliség elleni biztosítást most a kapitalizmus nem engedi létrehozni, hivatkozván a gazdasági válságra. Hiszen ha a gazdasági viszonyok megfelelők, akkor ilyen égetően nincs is szükség erre, legföljebb elméleti szempontból. A pártvezetőség minden erejével azon lesz, hogy a Munkásbiztosító visszakapja a maga autonómiáját és figyelemmel lesz arra, hogy a Munkásbiztosító épületében ne ellenforradalmi csavargók, ne sikkasztók és tolvajok találjanak menhelyet, hanem az valóban a munkások népjóléti intézménye legyen. Kérte a határozati javaslat elfogadását. Az elnök ekkor elrendelte a szavazást és a kongresszus a benyújtott indítványok fölött az előadók előterjesztéséhez képest döntött. Az előadók jelentését tudomásul vették, a hivatalos határozati javaslatokat elfogadták. Ekkor, a szavazás eredményéről a szavazatszadó bizottság nevében Stern Dezső (Szolnok) elvtárs tett jelentést. Eszerint az új pártvezetőség tagjai lettek: Bárdos Ferenc, Deutsch Jenő, Farkas István, Gyürey Rudolf, Borovitz Gábor, Szabók Lajos, Kéthly Anna, Peyer Károly, Propper Sándor, Szakasits Árpád és Takács József elvtársak. Vanczák János elvtárs, mint a Népszava főszerkesztője, hivatalból tagja a pártvezetőségnek. Az ellenőrzőbizottság tagjai lettek: Beke Miklós, Csapó Sámuel, Hubai János, Kertész Miklós és Schmiedt Vilmos elvtársak. A pártválasztmány végrehajtóbizottságának tagjaivá megválasztották: Dincsér István, Halász Alfréd, Sávolt János, Schröder Ferenc és Széll Mihály elvtársakat. A kongresszus ezután Domonkos Rókus elvtárs javaslatára Mónus Illés elvtárs fölszólalás®, után a pártvezetőségnek azt javasolta, hogy Peyer Károly elvtárs referátumát az agitációs füzetek sorában lehetően adja ki. Az elnök jelentette, hogy most a napirend 4. pontja („A községi politika") következnék, javasolja azonban, hogy ezt megelőzően tárgyalja a pártgyűlés a napirend 5. pontját („A nőmunkásmozgalom"). A kongresszus ehhez hozzájárult, így tehát következett a napirend 5. pontja: a nőmunkáismozgalons, amelynek előadója Kéthly Anna elvtárs. Az elnöklést ekkor Kristóf Anna elvtárs vette át. A kongresszus hosszantartó tapssal üdvözölte a nőmunkásmozgalom képviselőit. Kéthly Anna előadó azzal kezdte, hogy a nőmozgalom célját az ipari, a kereskedelmi, a szellemi és a háztartásbeli munkásnők megszervezésében látja a szocialista mozgalom részére. A magyar munkásnőmozgalom a legnagyobb melegséggel ápolta a testvéri együttmunkálkodást a külföldi munkásnőmozgalmakkal. A magyarországi mozgalom osztozott az általános munkásmozgalommal, annak megpróbáltatásaiban, a reakció üldözése és a gazdasági válság miatt. Számos gyűlésüket betiltották, a megengedett gyűléseken az előadókat korlátozták. A munkásnőmozgalom agitátorai sem kerülhették el a fogházbüntetést. A nőmozgalom lehetőségei — úgymond — a háború óta kiterjedtek, több a kenyérkereső nő és nagyon sok nő megismerte a proletárélet igazi mivoltát. Meg kell találni a médját, hogy a nők helyzetüket valóban föl is ismerjék. A jobboldali polgári nőmozgalmak vallásos agitáció révén nagy eredményeket érnek el különösen a családi háztartásokhoz tartozó nők körében, akik pedig munkások feleségei és lányai és érdekeiknél fogva közénk tartoznak. Azok mellett a területek mellett, amelyeket a nőmozgalom eddig is fölölelt és amelyeket tovább kell 17.