Népszava, 1932. május (60. évfolyam, 88–110. sz.)
1932-05-26 / 107. szám
1932 május 22. NÉPSZAVA Hazérdjátékos fiuk Az emelvény előtt két fiú áll, az egyik Vilmos, a másik Ferenc, ezeke a vádlottak. A hátuk mögött egy jó férfi és egy asszony áll, az egyik Vilmos apja, a másik Ferenc anyja. Németh tanácselnök, a gyermekbíróság elnöke, egyelőre nem néz rájuk, az aktákat nézi. A teremben az a bizonyos kínos csönd, amelynek feszültségét különösen a vádlottak, az érdekeltek nagyon érezhetik. .— Mondhatom, szép dolog ez — mondja Németh tanácselnök és kutató szemét ráemeli a fiukra. — Hazárdjáték — mondja a tanácselnök és úgy hangzik a szava a teremben, mintha az ablakon keresztül valami súlyos tárgyat dobtak volna be. Olyan riasztón. A fiúk enyhén megrázkódnak, jót látni a nyakukon is, amint elvörösödnek. Két jó szál fiú, 17 esztendősek, ruhájuk tiszta, rendes, de olcsó, készenvett ruhák, amelyekről látszik, hogy csak ünnepnap veszik föl. Két szegény fiú, az egyik otthon dolgozik az apjánál, aki szabó, a másik nem tudja megmondani, hogy mi a foglalkozása, nincsen neki, alkalmi munkából él. Az ember kíváncsi, hogy milyen hazárdjátékot játszhattak ezek ilyen jövedelem, ilyen életkörülmények mellett. A zord rendőri jelentés azonban — amint olvassa az elnök —, inkább derítő, a többi között azt mondja: „Nevezettek az utcán huszonegyes hazárdjátékot játszottak kétfilléres alapon." A rendőr lefoglalta a kártyát és előállította őket és most azért vannak itt. Az elnök az apát kérdi először, ez zordarcú ember, nem szabónak néz ki, inkább rosszkedvű kovácsnak a nagy, mozdulatlan, tömör fejével, az öklei is olyanok, mint a kovácsé. A hangja is. — Nem tudom kérean, honnan vette a pénzt, mert én nem adok neki. Csak vasárnap adok neki 10—50 fillért, nem gondoltam arra, hogy azt is elkártyázza. De megemlegeti, a rendőrök is megverték, aztán tőlem is kapott egy porciót, mert nálam, kérem nem lehet okoskodni — mondja szinte vészesen az apa és összeszorított ökle mozdul. — Jó fiú, szófogadó, nem tudom, kérem, hogy honnan vette a pénzt, mert én nem adok neki, nincsen nekem pénzem, én nagyon szegény asszony vagyok — mondja Ferenc anyja. Ez fejkendős, szikár aszszony, fölgyúrt ujja blúzban és kendős feje alatt falusias konttyal. Csupa szöglet és inas keménység ez a nő, az a fajta, amelyik a nehéz munkában nem roppan meg, hanem kissikkad, megacélosodik, azzal a csodás energiával és kitartással, amelyet a földdel dolgozó, szántó, arató igás őseitől örökölt. Hazárdjáték kétfilléres alapon, az ember már érti az egészet, két erős tizenhétesztendős fiú, akik csak vasárnap látnak pár fillért, ami semmire se elég, holott annyi minden kellene, olyan jó volna a pénz és más megoldást nem találnak, mint a tavaszi utcában leülnek és kártyáznak. Egymástól akarnak nyerni. Vágynak a pénzre nagyon és egymás filléreire uszítja vágyuk. Két nehézsorsú fia, pénzvágyuk kissé elkapta és idesodorta őket. De még nincs baj, most már tudják, hogy szegény emberek, munkásemberek csak egyféle módon szerezhetnek pénzt, munkával. Csak nehéz munkával és nem könnyű hazárdjátékkal, mint a kaszinói urak. Most már tudják. Fölmentik őket. A harmadik fiú ügye más ügy. Egészen más ügy, pedig ez is hazárdjáték. Csakhogy nem ő játszott, vele hazardíroztak . A vád kommunista röpiratterjesztés. Valótlanul hosszú fiú ez, éhező diákokat szoktak így ábrázolni a karrikaturisták. A patronázsintézet csíkos egyenruhájában áll az emelvény előtt, vékony, hosszú orrán nagy, feketekeretes szemüveg és amint a feje kissé előrehajlik, az az érzése az embernek, hogy a szemüveg súlya húzza le. Halkan LEGIDEÁLISABB TELEKPARCELLÁZÁS Budapest-keleti p.u.-tól 18 kilométernyire. Kedvező fizetési feltételek: Nagyszerű víz, levegő, pompás strand, déli fekvés. Irodák: BUDAPESTEM V. BÁLVÁNY UTCA 15. SZ. TELEFON: 285-00. RÁKOSCSABÁN: MÁRIA STRANDFÜRDŐ Saját érdekében figyelje ehelyütt megjelenő hirdetéseinket. beszél, némi akadozással, hangjából kirezg valami enyhe szomorúság is. Mintha a mai fiatalság bánata áradna belőle. Amikor a Mester utcai iskolából a leventeóráról jöttek ki, az iskola előtt ennek a fiúnak a kezében kommunista röpiratokat találtak. Azt mondja, neki egy ismeretlen fiatal ember adta a kezébe, hogy ossza szét, ő nem tudta, mi van benne. Az elnök kérdi tőle, hogy hová szokott járni, azt mondja, néhányszor volt a szociáldemokrata pártszervezetben. De ezekhez a röpiratokhoz a szociáldemokratáknak semmi köt•éségük. őket jobban szidják bennük, mint a többieket — mondja az elnök. Kerekedik a kép, a hallgatag, kulturáltarcú szemüveges fiút valaki jó anyagnak találta arra, hogy hazárdjátékot folytasson vele. Ha egy esztendővel idősebb, börtönbe kerül, így azonban megmenekül. — Vigye haza a fiát és vigyázzon rá — mondja az elnök jóindulatúan az apának, aki boldogan fogja meg a gyermek kezét. Fiuk, akiket a hazárdjáték szele meglegyintett. Fiuk, nehéz sorsu mai gyermekek. b. gy. SzEKFŰ GYULA egyetemi tanár úr a liberalizmusról tartott előadást a minap és dehogy csudálkozunk rajta, hogy a liberalizmussal szemben a keresztény középkornak ítélte oda a jóság és a dicsőség pálmáját. Dehogy csudálkozunk és dehogy vitatkozunk. Régen, jobban, elfogulatlanabbul és tudományosabban döntöttek már ebben a kérdésben, hát minek ide még a szószaporítás? De a tanár úr, szinte alig akarunk hinni a kőnyomatos laptudósítónak, azt is mondta, hogy a „középkor (amely a XV. századdal elmúlt), nem ismerte például a jobbágyságot, amely éppen a középkori mentalitás megszűnésével fejlődött ki..." Így imádni a keresztény középkort és ennyire nem szeretni a történelmi valóságokat, igazán megható! Ezek után már csak afölött kellene dönteni, hogy mi a különbség a tyúkszem és a pápaszem között. Nem az talán, hogy a tyúkszem néha jobban lát és többet lát, mint a pápaszem, különösen ha némely egyetemi tanár viseli az orrán? ... Kivontak! Több százezer, sőt több millió pengőt a zsebünkből. Borházcsődre meg egy óriási lyukra. Ezt a lyukat szorozza meg Bethlen néhányszor és meg fogja tudni, hogy a kormányzata hány ilyet tart az országban rövid tíz esztendő alatt. * VÉGRE hónapok óta először a délutáni kurzuslapban is megjelent ETHLEN Debrecenben nemcsak az ügyvédeket látogatta meg, hogy „félreértett szavait" magyarázza, hanem a krematóriumot is megnézte és megdicsérte a várost, amely a haladás útján ilyen szép intézménnyel gazdagodott. Ellátogatott a debreceni hőforráshoz is, amely, a lillafüredivel ellentétben, vizet is ad, meleget is és nem is kellett százezreket belefúrni. Legközelebbi látogatása valószínűen a belügyminiszternek szól, hogy fölvilágosítást kérjen tőle, hogy a debreceni krematórium szép intézményét miért nem állíthatják a köz szolgálatába. »» Tudniillik a krematórium csak akkor ér valamit, ha a halottégetést is megengedik benne. Enélkül csak annyit ér, mint a lillafüredi lyuk... KÜLÖNBEN, ha már Lillafürednél vagyunk... Bethlen ezt is előhozta Debrecenben és számtani művelettel védte magát miatta. Mi az a Lillafüred és mi az a külföldi bérház? — mondta. „Ezek a tételek az egymilliárdos beruházási program mellett nem osztanak és nem szoroznak." Stimmi! Ebben tökéletesen igaza van. Dehogy osztottak és dehogy szoroztak. Ellenkezően, egészen más számtani műveletet végeztek. 7 néhány értelmes mondat. Betű szerint leközlik a „Gondok — gondolatok" című rovatunkból azt a néhány sort, amelyben megállapítottuk, hogy értelmesen még olvasni sem tudnak. Most azután azt követelik, hogy mi is közöljük szó szerint a Népszavával foglalkozó közleményüket. Pardon —milyen rossz vásárt mégsem csinálunk. Tizenegy okos sorért, ami a feketék lapjában végre megjelent, nem adunk nyilvánosságot félhasáb elcsépelt szamárságnak. * TÉRJÜNK VISSZA az árucserére, javasolja a jugoszláv kormány lapja. Adjunk kasza helyett búzát, cipő helyett lisztet, így majd valamennyire megindul a gazdálkodás megrekedt folyama. Kicsit retrográd ajánlat és visszavisz a középkornál régebbi időkbe. Alig hisszük, hogy ez volna a segítség útja. Ellenben van csere, amelynek mi is hívei volnánk: cseréljünk gondolatokat, cseréljük ki a néplélek mély érzéseit. A cserében egyik fél sem fog károsodni. Mert a szerb Duna partján ugyanúgy, mint azokban a többi országokban, amelyeket a Duna habja öntöz, azonos a népi gondolat: békét, kenyeret és szabadságot akar. Miket elnyelt a nyomorosság Szerdán reggel a Vigyázó Ferencutca 6. számú ház lakásait sorrajárta egy lerongyolódott, kiéhezett arcú kéregető. Hiába csengetett az ajtókon. A nyomor kopogtatása olyan gyakori, a koldusok fölsorakozása olyan tömeges, hogy sehonnan sem nyújtottak ki neki krajcárokat. A szíveket megkeményíti az inség. A részvét érzése elfonnyad a minden háztartásba betörő hiányok fojtó szorítása alatt. Amikor az utolsó második emeleti lakás ajtaja is zárva maradt előtte, a szegény kéregető egy pillanatra nekitámaszkodott a folyosó vaskerítésének. Szemét fölvetette a májusi kék ég ragyogó boltozata felé, ahonnan aranydárdás zuhogással ömlött alá a természet minden ember számára kalászt és gyümölcsöt érlelő sugárzása. A társadalmon kívül rekedt ember úgy érezte, hogy az éhenhalás ítélete előtt ő maga itél sorsa fölött. Roskadt tagjait utolsó cselekedetre lendítette. Átvetette magát a rácson, lezuhant az udvarra, a kegyetlenül kemény kövezet összetörte koponyáját és szörnyethalt. Zsebében nem találtak semmit. Egy fillért sem, iratokat sem. Egy nyomorgó meghalt. Névtelenségével, a zuhanás tompa puffanásával nem gyűrűződik utána semmi. A nyomor dagad tovább, az ínség áradata elér a szánkig, fojtogatja a mellünket, elzárja előlünk a levegőt és a névtelen koldus elúszik a fekete áramlatban, hogy százak, ezrek álljanak a helyére. Hirsch Gyula, 63 éves magántisztviselő évek óta állás nélkül volt. Tudta, látta, hogy minden kilincselés, kísérletezés hiábavaló. Elfogyott előle a kérvényezőpapirosok utolsó éve is, értelmetlennek látta, hogy újból és megint lerajzolja, gondosan formált betűkkel, mondanivalóját arról, hogy hány nyelven tud, milyen képesítései vannak, mennyire elégedettek voltak régi munkáltatói szorgalmával, hogy mennyi praxisa van a tisztviselői teendők elvégzésében. Kérlelhetetlen szemrehányást olvasott ki abból, hogy nem juthat számára tevékenykedés ,hogy otthon kell lődörögnie tétlenül, amikor annyi minden hiányzik és oly sok minden szükséges a letarolt háztartás körül. Két héttel ezelőtt eltávozott hazulról, azt hitték, hogy megint végigböngészi majd az apróhirdetéseket, elmegy néhány ismerőshöz a reménykedő „hátha" elé, de többet nem jelentkezett. Tudták róla, hogy gyötrelmes küzködése elkeseredetté tette és felesége apróhirdetést tett közzé, amelyben értesítette, hogy már talált számára állást, térjen haza. Hirsch Gyula az örömhíradást nem olvashatta. Holttestét a műegyetemi rakpartnál szerdán délelőtt partra vetette a Duna. Esztergom határában egy 35—40 évesnek látszó, 160—165 centiméter magas ismeretlen nő holttestét húzták ki a Dunából a halászok. A bullán fekete posztókabát, kék flanellblúz, drapp harisnya és fekete félcipő volt. Kilétének megállapítására nyomozás indult. Kapás József vasutas 41 éves felesége Szegeden Klebersberg-telepi lakásának udvarán anyagi gondjai miatt egy eperfára fölakasztotta magát. Amire észrevették, már halott volt. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. II „Justice for Hungary" diadalmas útja és trapüája 1. Az óceánrepülés után Budapesten. 2. Endresz és Bittay indulása a végzetes római útra. 3. A hősi halottak földi maradványai hazaérkeznek. 4. A temetés. Bemutatja mától kezdve a (4, 6, 8, 10)