Népszava, 1932. november (60. évfolyam, 237–260. sz.)
1932-11-03 / 237. szám
NÉPSZAVA 1932 november 3 A Nyomdai Munkások Egyesülete Évekint több mint egymillió pengőt fordít a tagok segélyezésére 415 rokkantot tart el az egyesület. A nyomdai munkások a sajtószabadságért A Magyarországi Könyvnyomdai Munkások Egyesülete, amely most érte el fennállásának 70. évfordulóját, vasárnap és hétfőn tartotta küldöttközgyűlését a Vasúti és Hajózási Klub dísztermében, ahol a nyomdai munkások képviseletében 129-en jelentek meg. A vidéki városokat 21 küldött képviselte. Megjelentek a közgyűlésen a nyomdaipari munkások nemzetközi szövetségének, továbbá az osztrák, német, csehszlovák és román testvérszervezetek képviselői is, ami bizonysága annak, hogy e régi és hatalmas szervezetnek a tevékenységét a külföldön is kellőképen értéeklik. Az egyesület 1862 május 29-én kezdte meg működését és azóta szünet nélkül folytatja áldásos tevékenységét. Védelmezi a nyomdaipari munkások kulturális és anyagi érdekeit és pompásan kiépített segélyrendszerével hathatós szociális védelemben részesíti a nyomdai munkásokat az élet öszszes bajaiban. E nagyszerű szociális munka jellemzésére elég megemlítenünk, hogy a múlt közgyűlés óta lefolyt három év alatt az egyesület 3.418.517 pengőt fordított a tagok segélyezésére és hogy csupán a munkanélküliek támogatására 117.262 pengőt adtak ki. Az 1931. év végén 415 volt az egyesület által eltartott rokkantak száma, akiknek segélyezése e három utolsó év alatt 1.193.641 pengőbe került. Segélyezi az egyesület beteg tagjait, az árvákat és özvegyeket is, de elsősorban a munkanélkülieket. A közgyűlés megnyitása A közgyűlést Rothenstein Mór elvtárs nyitotta meg. Megemlékezett a szervezet 70 éves fennállásáról és megemlítette, hogy fényes külsőségek helyett fokozott munkával ünneplik a jelentőségteljes évfordulót. Azután Reiner Géza elvtárs emlékezett meg elismerő szavakkal a szervezet vezetőjének, Wiesenberger Vilmos elvtársnak emberfölötti és értékes munkájáról, amelyet immár 25 év óta fejt ki a szervezet szolgálatában. A negyedszázados munka elismeréséül díszes albumot nyújtott át az ünnepeltnek. Wiesenberger elvtárs hálás szavakkal köszönte meg az elismerést. Azután a vendégek üdvözölték a közgyűlést. Weisz Gyula elvtárs a grafikai munkások nevében kívánt sikeres munkát a közgyűlésnek. A Szakszervezeti Tanács nevében Gál Benő elvtárs szólalt föl, aki rámutatott arra, hogy amíg a tehetős osztályok segélyezésére milliókat költenek, a munkásokat még mindig az önsegélyre utalják. A szociáldemokrata párt és a parlamenti frakció üdvözletét Buchinger Manó elvtárs tolmácsolta, aki köszönetet mondott a nyomdai munkásságnak, hogy a Népszava nyolc napra szóló elnémításakor alyian bátran síkraszállt a sajtószabadság védelmére. A Nyomdász Internacionálé és a külföldi vendégek nevében Hans Grundbacher elvtárs, nemzetközi titkár szólalt föl, aki a nyomdaipar nemzetközi helyzetéről tájékoztatta a küldötteket. A romániai nyomdászok nevében Terhes Gyula elvtárs üdvözölte a közgyűlést. A vezetőség munkájáról Lerner Dezső elvtárs számolt be. Megemlítette, hogy 1931-ben a tagsági járulék 95,7%-át adták ki segélyezésre. Beszámolt a vezetőség kulturális munkájáról. 1930—31-ben 10 továbbképző szaktanfolyamot rendeztek és számtalan előadással és fölolvasással szolgálták a tagok művelődését. A jelentés után komoly és magasszínvonalú vita indult meg, amely után a vezetőség jelentését egyhangúlag tudomásul vették. Azután a járulékok és segélyek ügyét tárgyalták és módosították a szervezet tisztviselőinek szolgálati szabályzatát. A közgyűlés második napján a munkanélküliség ügyét tárgyalták. Gisztl Pál elvtárs rámutatott arra, hogy az általános gazdasági pangáson kívül a kormány intézkedései is fokozzák a nyomdaipari munkanélküliséget. Az Államnyomdát elszakították a szervezettől és ott ma 12—16 órát dolgoztatnak naponta. (Zaj.) A katonai körletnyomdák és afegyháznyomdák is nagy konkurrenciát csinálnak az iparnak. A váci fegyház nyomdája szintén nagy konkurrenciát csinál a magánnyomdáknak. (Nagy zaj.) A sajtószabadság elnyomása, a lapterjedelem és lapalapítás korlátozása is árt a nyomdaiparnak. A közgyűlés ezután határozati javaslatot fogadott el, amely szerint követelik: Az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált munkások rendszeres állami segélyezésének törvénybeiktatását. A negyvenórás munkahetet, a megélhetést biztosító munkabérek mellett. A munkanélküli munkásoknak a házbérfizetés alól való mentesítését. Itt a közgyűlés Reiner elvtárs javaslatára kimondta, hogy fölkéri a miniszterelnököt, hogy ama kijelentésének, miszerint a munkáltatók öt munkás mellé hatodikat alkalmazzanak, törvényes rendelettel szerezzen érvényt. Azután Csillag Ferenc elvtárs szólalt föl, aki a közgyűlés zajos helyeslése mellett mutatott rá arra, hogy a sajtószabadság hiánya súlyosan károsítja a nyomdaipar és a nyomdai munkásságot. Amikor a Népszava, nyolcnapos elnémításáról beszélt, a küldöttek percekig éljenezték a munkásság napilapját. A közgyűlés Csillag elvtárs javaslatára kimondta, hogy tiltakozik a sajtószabadság gyakran ismétlődő megsértése ellen és elvárja a kormánytól, hogy ennek az igazságtalan és káros állapotnak — amely a nyomdaipart és a nyomdai munkásság érdekeit súlyosan sérti — mielőbb véget vet. Azután megválasztották az egyesület új vezetőségét. Elnök lett: Halász Alfréd, alelnökök: Schmidt Béla és Sebők József elvtársak. Rothenstein Mór elvtárs eddigi elnöknek, aki korára való tekintettel nem vállalhatta tovább az elnöki tisztet, —rfans Grundbacher elvtárs mondott köszönetet munkásságáért az egész Nyomdászinternacionálé nevében. A közgyűlés ezzel véget ért. f ——M Teljesítse a főváros a kötelességét az inségmunkások munkabéres védelmében! A legszigorúbb ellenőrzést az inség vámszedői elleni A Budapesti Követőiparosok Ipartestülete ez év szeptember 14-én feljelentéssel fordult a polgármesterhez, amely szerint egyes fővárosi követési munkáknál az ipartestület és a kövezőmunkások szervezetei által az 1932. évre megkötött „munkabér- és munkarendszabályzat"-ban foglalt egységárakat egyes ipartestületi munkáltatók nem tartják be. Ezek, a mai gyötrelmes gazdasági viszonyokat kihasználva, lényegesen kisebb munkabér mellett dolgoztatnak a fővárosi munkákon. Pedig a megállapodás a múltévi bérekhez viszonyítva 25%-os redukciót jelentett, erősen tekintetbe véve a kevésnél is kevesebb munkaalkalmat. A lelketlen munkabéruzsorát olyan munkáltatók gyakorolják — részben —, akik ezelőtt más pályákon működtek és csak a pillanatnyi gazdasági helyzet mindenáron való kihasználásának anyagi előnyei vezérlik őket. Valóban megérdemelnék, hogy a hatóságok rájuk, tenyereljenek! Szeptember 14-én ebben az ügyben az ipartestület és az érdekelt munkások szervezeteinek vezetőiből álló küldöttség jelent meg Liber alpolgármesternél, aki kijelentette: „azok a vállalkozók, akik nem tartják be a munkabér- és munkarendszabályzatot, a jövőben nem kapnak munkát". Itt volna az ideje, hogy érvényesítsék ezt a retorziót! A munkáltatók kapzsiságáról csak egy jellemző példát említünk. A ferencvárosi új nagy vásárcsarnok keramit-útépítési munkálatainál a vállalkozó a kőműveseket áron alul dolgoztatja, illetve dolgoztatta. A vállalkozók eljárása annál inkább is jogtalan, mert ezeket a munkálatokat még 1931-ben hirdették meg versenytárgyalás útján, vagyis a munkáltatók a múlt évben érvényben lévő egységárakon kalkuláltak és ilyen árak mellett nyerték is el a munkálatokat. Ezeket azonban csak 1932-ben kezdték meg, amikor a munkabérek már 25%-kal csökkentek, ami kereken, 30.000 négyzetméter keramitburkolatot feltételezve, 3000 pengő olyan hasznot jelent a számukra, amiért semmit sem kellett dolgozni. A munkások béréből négyzetméterenként ugyanis 12 fillért törtek le. A nyomor fokozódása juttatta ezeket a vállalkozókat ehhez a haszonhoz és ők az ínség még erősebb kihasználásával nem átalják növelni ezt a profitot, irgalmatlanul kihasználva, hogy a munkásoknak csak egy kis töredéke tud munkához jutni és a többiek a szükség ostorcsapása alatt, olcsóbban ajánlkoznak. Az érdekelt fővárosi ügyosztályok és üzemek (II., III., VIII. ügyosztály, Víz-, Gáz- és Elektromos Művek, I—X. kerületi elöljáróságok házilagos követői), ahol kövezési munkálatok fordulnak elő, a legszigorúbban ellenőrizzék a vállalatokat és a közszállítási szabályzat 28. §-ának 6. pontja alapján csak olyan vállalatoknak ítéljenek oda fővárosi munkákat, amelyek kötelzik magukat a munkarendben biztosított munbérek fizetésére! A most folyó útépítési és csatornázási inségmunkáknál találtunk olyan helyeket is, ahol csak 28 fillér órabért fizetnek, például a Budaörsiúton, ahol a Vida Jenő vezetése alatt álló Magyar Általános Kőszénbánya érdekeltségébe tartozó Magyar Általános Útépítő Részvénytársaság végzi a betonút építését. A főváros a napokban fog kiadni újabb 2 millió pengő értékű csatornaépítést, a tél folyamán 3 millió pengős keretben újabb útépítések kiadására kerül a sor. Indokolt tehát, hogy a mai vészes időkben a főváros köttsen el mindent és a versenytárgyalások alkalmával a feltételek közé vegye be, hogy a vállalkozó cégek az órabéreket is jelöljék meg, nehogy a konkurrencia alapja a leszorított munkabér legyen! Király Kálmán műszaki főtanácsos munkatársunknak megmutatta, hogy milyen jegyzőkönyveket vesznek föl a munkálatokat szombatonként ellenőrző fővárosi mérnökeik az egyes munkahelyeken. Ezekben szerepel 12. pontként a kérdés, hogy „mi a minimális órakereset", azzal a megjegyzéssel, hogy az akkor amunkák alapján fölvett heti fizetés elosztandó az órák számával. A műszaki főtanácsos vezetése alatt álló ügyosztály értesítette a vállalkozó cégeket, hogy „a közszállítási szabályrendelet 28. §-a értelmében tartoznak a munkásokat az iparágban szokásos és a szakmabeli munkáltatók és munkások többsége által létesített szervezetek által egyetértően megállapított és életbeléptetett munkaidő és bér mellett foglalkoztatni. A munkabérre és a munkarendre vonatkozóan a Budapesti Követőiparosok Ipartestülete megállapításai az irányadók. Az akkord munkabére nem lehet kisebb, mint ami a minimális órabér alapulvétele mellett kiadódik." Ezek alapján a fővárosnak módja van a legszigorúbb ellenőrzésre és a megtorlásra azok ellen a vállalatok ellen, amelyek az amúgy is ijesztően alacsony 35 filléres órabért sem fizetik. A kiadott munkáknál a munkabérekre az összegeknek amúgy is alig 20%-a jut, pedig az inségmunkáknak természetüknél fogva olyanoknak kellene lenniök, hogy az öszszegek minél nagyobb része jusson a munkások kezébe és onnan a gazdasági élet vérkeringésébe. Az áruhitelezési alapra kiírt versenytárgyaláson a vállalkozók kihasználták, különösen a betonosok és aszfaltosok, hogy az ilyen munkák elvégzéséhez különleges fölszerelés szükséges, tehát a pályázatokon a tőkével és fölszereléssel rendelkező nagy cégek osztozkodtak és megtalálták a számításaikat. Na figyelembe vesszük az elmúlt versenytárgyalásokat a hasonló munkáknál és összehasonlítjuk a mostani árakkal, akkor meg kell látnunk, hogy az aszfalt- és betonutaknál alulról számítva 40%-os a drágulás, tehát tág kereseti lehetőség jutott a nagyvállalatoknak. Legelsőbbrendű szociális érdeke tehát a városnak védelmezni az inségmunkások bőrét és nem lehet elég hangos a szó és elég fekete a betű, amellyel ellenőrzést és megtorlást követelünk az inség vámszedői ellen! " (.r.) Földrengés Görögországban és Délafrikában Görögország több helységében pusztító hatású volt a földrengés A görögországi Chalkidiké-félszigeten kedden este rendkívül heves földrengést észleltek, amely különösen Poligyros, Arera, Stageira, Stratoniki és Hierissos környékén volt pusztító hatású. Ezeken a helyeken a házak egész sora omlott össze és a lakosság rémülten hagyta el lakóhelyét. A földrengést, amely hullámszerű volt, Seresben, Drámában, Cavallában és Kozaniban is érezték. Johannisburg városát (Délafrika) hétfőre virradóra több erős földlökés rázkódtatta meg. A földrengés részleteiről még nem érkeztek jelentések. •i ! Olvasd a Népszavát és i • szerezz új előfizetőket! 4