Népszava, 1932. november (60. évfolyam, 237–260. sz.)

1932-11-03 / 237. szám

NÉPSZAVA 1932 november 3 A Nyomdai Munkások Egyesülete Évekint több­ mint egymillió pengőt fordít a tagok segélyezésére 415 rokkantot tart el az egyesület.­­ A nyomdai munkások a sajtószabadságért A Magyarországi Könyvnyomdai Munkások Egyesülete, amely most érte el fennállásának 70. évforduló­ját, vasárnap és hétfőn tartotta küldöttközgyűlését a Vasúti és Ha­józási Klub dísztermében, ahol a nyomdai munkások ké­pviseletében 129-en jelentek meg. A vidéki váro­sokat 21 küldött képviselte. Megje­lentek a közgyűlésen a nyomdaipari munkások nemzetközi szövetségé­nek, továbbá az osztrák, német, cseh­szlovák és román testvérszerveze­tek képviselői is, ami bizonysága annak, hogy e régi és hatalmas szervezetnek a tevékenységét a kül­földön is kellőképen értéeklik. Az egyesület 1862 május 29-én kezdte meg működését és azóta szünet nélkül folytatja áldásos tevékenységét. Védelmezi a nyomda­ipari munkások kulturális és anyagi érdekeit és pompásan ki­épített segélyrendszerével hathatós szociális védelemben részesíti a nyomdai munkásokat az élet ösz­szes bajaiban. E nagyszerű szociá­lis munka jellemzésére elég meg­említenünk, hogy a múlt közgyű­lés óta lefolyt három év alatt az egyesület 3.418.517 pengőt fordított a ta­gok segélyezésére és hogy csupán a munkanélküliek támogatására 1­17.262 pengőt ad­tak ki. Az 1931. év végén 415 volt az egyesület által eltartott rokkantak száma, akiknek segélyezése e három utolsó év alatt 1.193.641 pengőbe került. Segélyezi az egyesület beteg tag­jait, az árvákat és özvegyeket is, de elsősorban a munkanélkülieket. A közgyűlés megnyitása A közgyűlést Rothenstein Mór elvtárs nyitotta meg. Megemléke­zett a szervezet 70 éves fennállásá­ról és megemlítette, hogy fényes külsőségek helyett fokozott mun­kával ünneplik a jelentőségteljes évfordulót. Azután Reiner Géza elvtárs emlé­kezett meg elismerő szavakkal a szervezet vezetőjének, Wiesenber­ger Vilmos elvtársnak emberfölötti és értékes munkájáról, amelyet im­már 25 év óta fejt ki a szervezet szolgálatában. A negyedszázados munka elismeréséül díszes albumot nyújtott át az ünnepeltnek. Wiesen­berger elvtárs hálás szavakkal kö­szönte meg az elismerést. Azután a vendégek üdvözölték a közgyűlést. Weisz Gyula elvtárs a grafikai munkások nevében kívánt sikeres munkát a közgyűlésnek. A Szakszervezeti Tanács nevében Gál Benő elvtárs szólalt föl, aki rámu­tatott arra, hogy amíg a tehetős osztályok segélyezésére milliókat költenek, a munkásokat még min­dig az önsegélyre utalják. A szociáldemokrata párt és a par­lamenti frakció üdvözletét Buch­in­ger Manó elvtárs tolmácsolta, aki köszönetet mondott a nyomdai munkásságnak, hogy a Népszava nyolc napra szóló el­némításakor alyian bátran síkraszállt a sajtó­szabadság védelmére. A Nyomdász Internacionálé és a külföldi vendégek nevében Hans Grundbacher elvtárs, nemzetközi titkár szólalt föl, aki a nyomda­ipar nemzetközi helyzetéről tájé­koztatta a küldötteket. A rom­á­ni­ai nyomdászok nevében Terhes Gyula elvtárs üdvözölte a közgyűlést. A vezetőség munkájáról Lerner Dezső elvtárs számolt be. Megemlítette, hogy 1931-ben a tag­sági járulék 95,7%-át adták ki se­gélyezésre. Beszámolt a vezetőség kulturális munkájáról. 1930—31-ben 10 továbbképző szaktanfolyamot rendeztek és számtalan előadással és fölolvasással szolgálták a tagok művelődését. A jelentés után komoly és magas­szín­vonalú vita indult meg, amely után a vezetőség jelentését egyhan­gúlag tudomásul vették. Azután a járulékok és segélyek ü­gyét tárgyalták és módosították a szervezet tisztviselőinek szolgálati szabályzatát. A közgyűlés második napján a munkanélküliség ügyét tárgyalták. Gisztl Pál elvtárs rámutatott arra, hogy az általános gazdasági pan­gáson kívül a kormány intézkedései is fo­kozzák a nyomdaipari munka­nélküliséget. Az Államnyomdát elszakították a szervezettől és ott ma 12—16 órát dolgoztatnak naponta. (Zaj.) A katonai körletnyomdák és a­­fegy­háznyomdák is nagy konkurrenciát csinálnak az iparnak. A váci fegy­ház nyomdája szintén nagy kon­kurrenciát csinál a magánnyomdák­nak. (Nagy zaj.) A sajtószabadság elnyomása, a lapterjedelem és lap­alapítás korlátozása is árt a nyomda­iparnak. A közgyűlés ezután határozati javaslatot fogadott el, amely sze­rint követelik: Az önhibájukon kívül munkanél­külivé vált munkások rendszeres állami segélyezésének törvénybe­iktatását. A negyvenórás munkahetet, a megélhetést biztosító munkabérek mellett. A munkanélküli munkásoknak a házbérfizetés alól való mentesí­tését. Itt a közgyűlés Reiner elvtárs javaslatára kimondta, hogy föl­kéri a miniszterelnököt, hogy ama kijelentésének, miszerint a munkál­tatók öt munkás mellé hatodikat alkalmazzanak, törvényes rende­lettel szerezzen érvényt. Azután Csillag Ferenc elvtárs szólalt föl, aki a közgyűlés zajos helyeslése mellett mutatott rá arra, hogy a sajtószabadság hiánya sú­lyosan károsítja a nyomdaipar és a nyomdai munkásságot. Amikor a Népszava, nyolcnapos elnémítá­sáról beszélt, a küldöttek percekig éljenezték a munkásság napilapját. A közgyűlés Csillag elvtárs javas­latára kimondta, hogy tiltakozik a sajtószabadság gyakran ismétlődő megsértése ellen és elvárja a kormánytól, hogy ennek az igazságtalan és káros állapotnak — amely a nyomdaipart és a nyomdai munkásság­ érdekeit súlyosan sérti — mielőbb véget vet. Azután megválasztották az egyesület új vezetőségét. Elnök lett: Halász Alfréd, alelnökök: Schmidt Béla és Sebők József elv­társak. Rothenstein Mór elvtárs eddigi elnöknek, aki korára való tekintet­tel nem vállalhatta tovább az el­nöki tisztet, —­rfans Grundbacher elvtárs mondott köszönetet mun­kásságáért az egész Nyomdász­internacionálé nevében. A közgyűlés ezzel véget ért. f ——M Teljesítse a főváros a kötelességét az inségmunkások munkabére­s­ védelmében! A legszigorúbb ellenőrzést az inség vámszedői elleni A Budapesti Követőiparosok Ipartestülete ez év szeptember 14-én feljelentéssel fordult a polgármes­terhez, amely szerint egyes fővárosi követési munkáknál az ipartestület és a kövezőmunkások szervezetei által az 1932. évre megkötött „munkabér- és munkarendszabály­zat"-ban foglalt egységárakat egyes ipartestületi munkáltatók nem tart­ják be. Ezek, a mai gyötrelmes gaz­dasági viszonyokat kihasználva, lé­nyegesen kisebb munkabér mellett dolgoztatnak a fővárosi munkákon. Pedig a megállapodás a múltévi bé­rekhez viszonyítva 25%-os re­dukciót jelentett, erősen tekintetbe véve a kevésnél is kevesebb munkaalkalmat. A lelket­len munkabéruzsorát olyan mun­káltatók gyakorolják — részben —, akik­ ezelőtt más pályákon működ­tek és csak a pillanatnyi gazdasági helyzet mindenáron való kihaszná­lásának anyagi előnyei vezérlik őket. Valóban megérdemelnék, hogy a hatóságok rájuk, tenyereljenek! Szeptember 14-én ebb­en az ügy­ben az ipartestület és az érdekelt munkások szervezeteinek vezetőiből álló küldöttség jelent meg Liber al­polgármesternél, aki kijelentette: „azok a vállalkozók, akik nem tartják be a munkabér- és munkarendszabályzatot, a jövő­ben nem kapnak munkát". Itt volna az ideje, hogy érvényesít­sék ezt a retorziót! A munkáltatók kapzsiságáról csak egy jellemző példát említünk. A ferencvárosi új nagy vásárcsarnok keramit-útépítési munkálatainál a vállalkozó a kőműveseket áron alul dolgoztatja, illetve dolgoztatta. A vállalkozók eljárása annál inkább is jogtalan, mert ezeket a munkála­tokat még 1931-ben hirdették meg versenytárgyalás útján, vagyis a munkáltatók a múlt évben érvény­ben lévő egységárakon kalkuláltak és ilyen árak mellett nyerték is el a munkálatokat. Ezeket azonban csak 1932-ben kezdték meg, amikor a munkabérek már 25%-kal csök­kentek, ami kereken, 30.000 négyzet­méter keramitburkolatot feltéte­lezve, 3000 pengő olyan hasznot jelent a számukra, amiért semmit sem kellett dolgozni. A munkások béréből négyzetméte­renként ugyanis 12 fillért törtek le. A nyomor fokozódása juttatta eze­ket a vállalkozókat ehhez a haszon­hoz és ők az ínség még erősebb ki­használásával nem átalják növelni ezt a profitot, irgalmatlanul kihasz­nálva, hogy a munkásoknak csak egy kis töredéke tud munkához jutni és a többiek a szükség ostor­csapása alatt, olcsóbban ajánlkoz­nak. Az érdekelt fővárosi ügyosztályok és üzemek (II., III., VIII. ügyosz­tály, Víz-, Gáz- és Elektromos Mű­­vek, I—X. kerületi elöljáróságok házilagos követői), ahol kövezési munkálatok fordulnak elő, a legszi­gorúbban ellenőrizzék a vállalato­kat és a közszállítási szabályzat 28. §-ának 6. pontja alapján csak olyan vállalatoknak ítélje­nek oda fővárosi munkákat, amelyek kötelzik magukat a munkarendben biztosított mun­bérek fizetésére! A most folyó útépítési és csator­názási inségmunkáknál találtunk olyan helyeket is, ahol csak 28 fillér órabért fizetnek, például a Budaörsi­úton, ahol a Vida Jenő vezetése alatt álló Magyar Általános Kőszénbánya érdekeltségébe tartozó Magyar Ál­talános Útépítő Részvénytársaság végzi a betonút építését. A főváros a napokban­ fog kiadni újabb 2 millió pengő értékű csatornaépítést, a tél folyamán 3 millió pengős ke­retben újabb útépítések kiadására kerül a sor. Indokolt tehát, hogy a mai vészes időkben a főváros kö­tt­sen el mindent és a versenytárgyalások alkalmá­val a feltételek közé vegye be, hogy a vállalkozó cégek az óra­béreket is jelöljék meg, nehogy a konkurrencia alapja a leszorí­tott munkabér legyen! Király Kálmán műszaki főtaná­csos munkatársunknak megmutatta, hogy milyen jegyzőkönyveket vesz­nek föl a munkálatokat szombaton­ként ellenőrző fővárosi mérnökeik az egyes munkahelyeken. Ezekben szerepel 12. pontként a kérdés, hogy „mi a minimális órakereset", azzal a megjegyzéssel, hogy az akkor a­munkák alapján fölvett heti fizetés elosztandó az órák számával. A mű­szaki főtanácsos vezetése alatt álló ügyosztály értesítette a vállalkozó cégeket, hogy „a közszállítási sza­bályrendelet 28. §-a értelmében tar­toznak a munkásokat az iparágban szokásos és a szakmabeli munkáltatók és munkások többsége által létesí­tett szervezetek által egyetértően megállapított és életbeléptetett munkaidő és bér mellett foglal­koztatni. A munkabérre és a munkarendre vonatkozóan a Budapesti Követő­iparosok Ipartestülete megállapítá­sai az irányadók. Az akkord munka­bére nem lehet kisebb, mint ami a minimális órabér alapulvétele mel­lett kiadódik." Ezek alapján a fővárosnak módja van a leg­szigorúbb ellenőrzésre és a meg­torlásra azok ellen a vállalatok ellen, amelyek az am­úgy is ijesztően alacsony 35 filléres óra­bért sem fizetik. A kiadott munkáknál a munkabé­rekre az összegeknek amúgy is alig 20%-a jut, pedig az inségmunkák­nak természetüknél fogva olyanok­nak kellene lenniök, hogy az ösz­szegek minél nagyobb része jusson a munkások kezébe és onnan a gaz­dasági élet vérkeringésébe. Az áruhitelezési alapra kiírt ver­senytárgyaláson a vállalkozók ki­használták, különösen a betonosok és aszfaltosok, hogy az ilyen mun­kák elvégzéséhez különleges fölsze­relés szükséges, tehát a pályázato­kon a tőkével és fölszereléssel ren­delkező nagy cégek osztozkodtak és megtalálták a számításaikat. N­a figyelembe vesszük az elmúlt ver­senytárgyalásokat a hasonló mun­káknál és összehasonlítjuk a mos­tani árakkal, akkor meg kell lát­nunk, hogy az aszfalt- és betonutaknál alul­ról számítva 40%-os a drágulás, tehát tág kereseti lehetőség ju­tott a nagyvállalatoknak. Legelsőbbrendű szociális érdeke tehát a városnak védelmezni az in­sé­gmunkások bőrét és nem lehet elég hangos a szó és elég fekete a betű, amellyel ellenőrzést és meg­torlást követelünk az inség vám­szedői ellen! " (.r.) Földrengés Görögországban és Délafrikában Görögország több helységében pusztító hatású volt a földrengés A görögországi Chalkidiké-fél­szigeten kedden este rendkívül he­ves földrengést észleltek, amely kü­lönösen Poligyros, Arera, Stageira, Stratoniki és Hierissos környékén volt pusztító hatású. Ezeken a he­lyeken a házak egész sora omlott össze és a lakosság rémülten hagyta el lakóhelyét. A földrengést, amely hullámszerű volt, Seresben, Drámá­ban, Cavallában és Kozaniban is érezték.­­ Johannisburg városát (Délafrika) hétfőre virradóra több erős földlökés rázkódtatta meg. A földrengés részleteiről még nem érkeztek jelentések. •i ! Olvasd a Népszavát és i • szerezz új előfizetőket! 4

Next