Népszava, 1933. január (61. évfolyam, 1–25. sz.)
1933-01-10 / 7. szám
14 pártgyűlés a pesterzsébeti pártszervezet indítványát, amely az emigráció likvidálásáért, a politikai foglyok szabadonbocsátásáért és az általános amnesztiáért folytatandó harcra vonatkozik. A községi frakció elé utalta a kongresszus a segédházfelügyelők szervezetének indítványát, amely a velük szemben megnyilvánuló munkabéruzsora megakadályozására irányul. Elfogadta a kongresszus az erzsébetvárosi pártszervezet indítványát, amely az oktatás terén osztályharcos, szocialista nevelést követel, összefüggésben a magyar történelemnek szocialista szemléletével. Az újpesti pártszervezetnek a pártszervezeti szabályzat 149. szakaszának módosítására, illetve a pártalkalmazottak szolgálati pragmatikájának kidolgozására irányuló indítványát a kongresszus a pártszervezeti szabályzat módosításával megbízott bizottság elé utalta. Elfogadta a pártkongresszus a terézvárosi pártszervezetnek és a csepeli pártszervezetnek az ifjúság erőteljes megszervezését, az ifjúsági munkásmozgalomban észlelhető káros jelenségek kiküszöbölését sürgető indítványát. Elfogadta a kongresszus az erzsébetvárosi pártszervezet indítványát, amely az új pártvezetőséget erőteljes lakóvédelmi akcióra szólítja föl. Hozzájárut továbbá a kongresszus a XI. pártszervezetnek a közszabadságok, az általános, titkos választójog, az emigráció likvidálása, a munkanélkülisegély, a lakbérek leszállítása, parasztság megszervezése érdekéiben beadott indítványához. Hasonlóképen hozzájárult a Magyarországi Magántisztviselők Szabad szervezetének abbeli indítványához, amely az osztály tudatos munkássport támogatására szólítja föl a párttagokat. Elfogadta a kongresszus továbbá a terézvárosi pártszervezettől beérkezett indítványt, amely erőteljes lakbérakció folytatását, a lakbérek 30%-os leszállítását és a kilakoltatások fölfüggesztését kívánja. A pártvezetőség elé utalták az óbudai pártszervezetnek a munkanélküliek beszervezésére irányuló, valaminta mezőberényi pártszervezetnek a Népszava vasárnapi számának 12 fillérre való leszállítását és filléres agitációs füzetek kibocsátását követelő indítványát. Ezzel a kongresszus a napirend 7. pontjával, az indítványokkal is végzett. Kéthly Anna (elnök) ekkor indítványt terjesztett elő, amely szerint hatalmazzák föl a pártvezetőséget, hogy meghallgathassa a pesterzsébeti Munkásotthon ügyében azokat az indokokat, amelyeknek megismerése a fellebbezési bizottságnak nem állhatott módjában. A kongresszus ehhez hozzájárult. Minthogy pedig a szavazatszedő bizottság még nem készült el munkájával, az elnök a kongresszus tanácskozását rövid időre fölfüggesztette. KSH lettek az új pártvezetőség és az új elenőrzőbizottság Mai? Miután Kéthly Anna elnök a tanácskozást újból megnyitotta, a szavazatszedő bizottság nevében Wiesner Sándor elvtárs tett jelentést. Jelentette, hogy a kongresszusi küldöttek összesen 208 szavazatot adtak le, ebből 3 szavazatot alaki okokból érvényteleníteni kellett A szavazatok megszámlálása alapján a választás eredményét a következőkben ismertette: Az új pártvezetőség tagjai lettek: Buchinger Manó, Farlas István, Halász Alfréd, Horovitz Gábor, Kabók Lajos, Kertész Miklós, Kéthly Anna, Mónus Illés, Peyer Károly, Propper Sándor, dr. Ries István, Szakasits Árpád és Szeder Ferenc elvtársak. Az új ellenőrzőbizottság tagjai lettek: Csapó Sámuel, Deutsch Jenő, Gyürey Rudolf, Hubai János, Kertész Jenő, Kristóf Anna és Reismann Dezső elvtársak. Kéthly Anna elnök megállapította, hogy a kongresszus a szavazatszedő bizottság jelentését tudomásul vette. Jelentette, hogy az ügyrendhez Halász Alfréd kért szót. Halász Alfréd: A beterjesztett indítványom, amely kongresszusi határozattá vált, azt tételeztem föl, hogy a pártvezetőség összetételében lényeges változás következik be. A választás eredményéből azt látom, hogy ez nem történt meg és ezért nem látok kellő garanciát arra, hogy indítványom az eredeti intencióknak megfelelően fog megvalósulni. Ebből én levonom a magam személyére nézve a konzekvenciákat és amikor köszönetet mondok azért a megtiszteltetésért, amely itt a Kéthly Anna elnök. A kongreszszus végére érkezve, összegeznünk kell az eredményeket. A kapitalizmusnak ebben a soha nem észlelt élességű válságszakaszában a politikai és gazdasági erők alakulása egyre inkább a kapitalizmus megrokkanására figyelmezteti a gondolkodva szemlélőt. De balgaság volna azt hinni, hogy elegendő ezeknek az erőknek a működésére bízni magunkat. A kapitalizmus egy késő reneszánszát és ezzel a munkásosztály szenvedéseinek oktalan módon való megnyújtását, eredményezné, ha melléjük nem állítanék a küzdelembe a" proletariátus osztályerejét is. A proletariátus magatartása döntő módon befolyásolja a kifejlődésnek ezt a szakaszát. Abban a történelmi időszakban, amíg a versenykapitalizmus monopolkapitalizmussá érett és amíg a proletariátus osztállyá szerveződött, megtanulhattuk, hogy bennünket külső erők megsemmisíteni nem tudnak. A kapitalizmus minden hatalmi szervezete nem volt elegendő arra, hogy történelmi ellenségének nagyra növekedését megakadályozza. Külső erők csak arra voltak és lesznek képesek, hogy ellenállásunk formáit átalakítsák. Ebben a mai történelmi korszakban is világosan kell tudnunk, hogy a végső kifejlődésbe való beleavatkozásunk erejét csak belső erők oszthatják meg, ezért oly végtelenül fontos, hogy a belső erők megnyilvánulására figyeljünk. (Zajos helyeslés.) Ez a kongresszus a belső erőkről adott számot nekünk. Ha összefoglaljuk a hallottakat, meg kell állapítanunk, hogy a végzett munka fölött kifejezett elismers mellett sűrűn találkoztunk a címetlenség szavával is. Ezt aug .szabad letagadni, gyöngeséget tanúsítanánk, ha ezt meg nem történtnek igyekeznénk föltüntetni. De ki kell egészíteni ezeket a fölszólalásokat: mi valamennyien többet és messzebbérőt akartunk produkálni. (Lelkes taps.) Az eredmények láttára mindenkiben az a megállapítás ébred föl, hogy egy szocialista számélra lehet az eredmény sok, lehet kevés, de — sohasem elegendő. Amit ez a kongresszus vár és követel ezektől a fölszólalóktól, az az, hogy ez a türelmetlenség érvényesüljön a pártépítő munkában is. Nem úgy, hogy a kifogásolt lassú tempó fölötti elkeseredés megbénítsa az erőket, hanem működjön ez a türelmetlenség motorként, árassza és ömlessze, át azokba is a több és gyorsabb munka iramát, akikhez ma az egységes lépés kénytelen alkalmazkodni. Folytassanak vagy vállaljanak aktív pártépítő tevékenységet. Nem lehet a türelmetlenség csak a testetlen szocializmus rajongója, tudomásul kell venni azt, hogy csak a testet öltött szocialista tevékenység során — amit nem lehet mikroszkóp alatt vizsgálni — juthatniuk el távolabbi vagy közelebbi célokhoz. Nem lehet azzal a jelszóval, hogy „csak a barrikádokon akarok meghalni", eltenni magunkat romantikusabb időkre és nem lehet a szocialista elvi tisztaság megőrzése címén kikapcsolni magunkat a hétköznapok mocskos munkájából, amely egyedül képes kongresszuson felém irányult, pártvezetőségi taggá való megválasztásomat nem fogadom el. Reismann Dezső bejelentette, hogy ugyancsak amaz okok alapján, amelyek miatt Halász Alfréd lemondott pártvezetőségi tagságáról, és is lemond ellenőrzőbizottsági tagságáról, Kéthly Anna elnök megállapította, hogy a bejelentések fölött sem vitának, sem szavazásnak helye nincs. Ezzel a háromnapos kongresszus tanácskozásai véget értek és Kéthly Anna elvtárs, a kongreszszus tanulságait és az abból adódó célkitűzéseket összefoglalva, zárta be a pártgyűlést, megépíteni az utat a barrikádok felé. A szocializmus útja nem jelenthet válogatást a munkában, nem jelent természetesen csalhatatlanságot sem. A kritika joga kijár mindenkinek, ennél továbbmegyek: mindenkinek kötelessége ebben a pártban. Még csak építő és romboló kritikát sem akarunk megkülönböztetni. Mi azt valljuk, hogy mind a kettőre joga van annak, aki ezt a párt fórumain, az ellenvélemény pergőtüzét kiállva mondja el. Mi vállaljuk a felelős helyen elhangzott boncolását mindannak, amit valaki helytelennek tart, de megköveteljük, hogy a kritika joga és a demokrácia akkor is tiszteletben tartassék, ha a kritizálónak kezd nek igaza lenni és a demokrácia alapján ellene döntöttek. — Most új munkaévet kezdünk el. új pártvezetőség foglalja el azt a helyet, ahonnan egy év múlva számot kell adnia. Mit visznek el innen azok, akik a munkásmozgalom eme legfőbb fórumának tanácskozásait, mint élményt átélték ! Mit visz magával a földmunkás? Ha csak annyit hogy ez a párt nem a csodavárás pártja, nem mítosz, hanem hétköznapi keserves valóság az, amit szociáldemokráciának nevezünk, akkor célt értünk. Mert ezt megérti a föld népe, hiszen más vonatkozásban ugyanezt csinálta jobbásrv elődje és ő maga is a mostoha földdel, mostoha élettel való harcában. Akkor hibák és tévedések, eredmények és sikerek sorozatán eljutunk odáig, hogy érzelmi kötelékeink eltéphetetlen értelmi kötelékekké alakulnak, szocialista meggyőződéssé és öntudattá és hogy a hétköznapok eme szenvedésteljes utja a vörös ünnepbe fog torkollani. Mit visz haza a kisember és a szellemi foglalkozású proletár? Megtanulták a történelmi leckét hogy sorsuk zsákutcájából csak itt találnak kivezető utat. Lebuktak a proletársorsba, vállalniok kell ennek minden konzekvenciáját, le kell számolniok előítéleteikkel, gyűlöletükkel, amit a burzsoázia és a proletariátus közé ékelt eme réteg gondolkozásába beletölcséreztek Mit visz haza az ipari munkás? Az ipari munka megváltozott jelentőségének tudatát. Tudomásul kell vennie, hogy e feis ország termelésének súlypontja — részben mesterségesen, a fejlődés következményeitől való menekülés okából is — eltolódott. Szocialista múltja és tradíciói mellett számolnia kell azokkal a rétegekkel, azoknak lépést tartó képességeivel, akik hosszú századok ólmos álmából csak most ébredeznek. De mind valamennyien visszük magunkkal azt, hogy vállalnunk kell ezt a pártot rossz időkben is. Ha szociáldemokraták vagyunk, nem tehetünk másként. A keserves átmenet idegtépő napjaiban is hűségeseknek kell lennünk, ha nem akarunk belső osztó erőket nagyra nevelni. A szocialista tudás mellett mérhetetlen szocialista hit is kell, hogy éljen bennünk, ha a reakció reménytelenségének napjaiban töretlenül akarjuk átmenteni mozgalmunkat. (Helyeslés és taps.) De nem adjuk föl a harcot, meg kell fékeznünk a morzsoló erőket, amelyek a nagyidai cigányokat akarják táborunkon belül eljátszani. Annál inkább is kötelességünk ez, mivel a mi municiósládánnk telve vannak szellemi és erkölcsi ellenállásunk fegyvereivel. Ki kell mennünk ezekkel a fegyverekkel, ki kell vinni hitünket meggyőződésünket akaratunkat: ez a föladatunk! Optimistáknak kell lennünk. A proletariátus akaratát kell egygyé kovácsolni, hogy ezt a történelmi szerepet minél előbb hiánytalanul betölteni tudja. Mindaddig, amíg ez az akarat teljes súlyával nem jelentkezik, csak szellemidézők vagyunk. Én is nagy tanítómesterekre hivatkozom: „Forradalmi bizottságok, külső vagy belső csoportok összeesküvései komoly eredménnyel nem járhatnak, amíg hazájukbeli tömegszükségletet nem jelentenek." „Nem egy vagy tizenegy egyén tehetsége, tévedése vagy árulása okoz eseményeket vagy akadályoz meg ilyeneket." „Nem marxista az, aki a vezetők cselekvéseit tolja előtérbe és nem a tömegerők elemzésében keresi az események magyarázatát." A tömegek akarata formálódik ki a vezetőkben. Ha ez az akarat nem elég átütő erejű, akkor csak ennek a kisebb értékű akaratnak kevesebb cselekvést jelentő megjelenési formáival találkozunk. Nem csinálhatunk légüres térben politikát. Amennyire nem függetleníthetjük magunkat az ellenség hadmozdulataitól, úgy a védekezés és támadás lehetőségét és erejét sem függetleníthetjük a küzdő sereg nagyságától és szellemétől. De minden körülmények között küzdenünk kell, a harcot nem lehet abbahagyni. Az eredmény attól függ, hogy ez a pártgyűlés mennyi hitet, erőt és bátorságot tudott kisugározni. Én azt vallom, hogy sokat, eleget ahhoz, hogy az új munkaévben ránk váró álló és mozgó harcokhoz elegendő fölkészültségünk legyen. Ezen az úton visz bennünket a pártszervezetek ereje és azok a szervek, amelyek az utolsó esztendőkben kapcsolódtak bele különös nyomatékkal a munkába. Forró hála és köszönet illeti a munkásság kultúrszerveit, amelyek új szint, a lelkesítés, a tanítás, az emberréválás új eszközeit hozzák sorainkba. A kórusok és dalárdák, a sportegyesületek, a munkástestedzők és természetbarátok, az eszperantisták mo il többi mind, velünk és értünk vannak. Együtt megyünk azon az úton, amelyen útravaló a költőnek Csák Máté népéhez küldött üzenete: „Előre, magyar proletárok! A kongresszus tagjai percekig tartó tapssal és lelkesedéssel fogadták Kéthly Anna elvtárs lendületes, a jövő feladatait fölvázoló, szocialista hiteit szerte sugárzó elnöki záróbeszédét Majd fölhangzott mindenfelől: — Barátság! Barátság! És a kongresszus tagjai a háromnapos tanácskozás után azzal a jóleső tudattal távoztak a vasmunkások székházának hatalmas terméből, hogy ez a pártgyűlés jó és eredményes munkát végztett jó útravalóul szolgál majd az új esztendő súlyos harcaihoz, ahhoz a küzdelmeikhez, amelyet Magyarország proletariátusának kell megvívnia az emberi létért a kenyérért jogért földért, szabadságért az új holnapért. Az igazi szocialista reménykedés, optimista hittől fűtött áldozat- és harckészség jegyében ért véget vasárnap délután 1i3 órakor ezidei országos kongresszusunk. A nonEsetagku elvtársak értekezlete ugyancsak vasárnap folyt le a vasmunkások székházának nagy tanácstermében. Erről az országos értekezletről, amely letárgyalta az országos kisebbségi bizottság jelentését megvitatta a politikai és gazdasági helyzetet, megválasztotta a párt nemzeti kisebbségi bizottságát és döntött a beérkezett indítványok fölött, — lapunk legközelebbi számában közlünk tudósítást. „Előre, magyar proletárok.. NÉPSZAVA 1933 január 10.