Népszava, 1947. február (75. évfolyam, 26–49. sz.)

1947-02-04 / 28. szám

a ke leniSnfts megbecsülés­én M?alom, mái« még «ilyosabban JMentkeanefc (Beileme !f?ji» úrrá ! azok a problémák. És a tény is kölel*­3. foglaljon nyíltan állást a TÜrig dolgosóit magában foglaló Inter,­nacionsile mellett; 4. pártunk hagyományos alap­elveinek szel­lemében, az egye­lmes munkásosztály érdekeinek szem­előtt­ tartásával munkálkodjék azon hogy a ma­gyar demokrá­cia támo­­ratását a vitág, valamennyi munkás­pártja tekintse saját Ügyinek, s érezze, hogy itt a nagy nemzetkö­i osztályharc egy dön­ő frontszakas­z­­ne­k védelméről van szó. Éljen a dolgozók nemzetközi szo­lidaritása! Éljen­ a világ dolgozóit magába, foglaló Internacionálé! A határozati javaslatot a kon­gresszus elfogadta, segünkvé tette, hogy fokozott mérték­ben ügyeljünk arra, mi történik a nem­zetköziség terén. Pártunknak tekintélye van a külföldön. De ez a tekintély nem­csak elismerést és dicsős­­get jelent. Kötelezettséget is. Mi nemcsak egy párt vagyunk az országban, ennél sokkal több vagyunk. Az ország egy része vagyunk. Felelősek vagyunk az országért. Része vagyunk az eg­­sz világ szociáldemokrata mozgalmának és felelősek vagyunk nem­csak a pártnak, nem­csak az ország dol­gozó népének, de az egész Dunamedence és kismértékben az egész világ prob­­lek­­tusának sorsáért is. Eat követől­eg különböző bizottságok jelentéseit terjesztették a kongresszus elé. A pártgyűlés először a közigazgatás egyszerűsítésére kiküldött bizottság je­lentés­ét fogadta egyhangúlag, majd Timár László elvtárs referátumát a tervgazdasági bizot­ság jelentéséről. Timár elvtárs felszólalásában annak a szükségességét hangoztatta, hogy pár­tunk hároméves és az ország újáépít­é­sének hosszabb lejáratú tervét a Kom­munista Párt programjával egyeztessék, valamint, hogy a megválasztandó párt­vezetőség gondoskodjk le ezeknek a ter­veknek a környező államok, elsősorban a Szovjet­ Únió gazdasági tervével tör­ténő összhangbahozásáról. Takács József elvtárs a községpoliti­kai bizotts­á jelentését terjesztette elő, az ő felszólalásában hangoztatta, hogy az 1924. évi pártgyűlésen elfogadott pro­gram módosítása most szükséges. l­opik István elvtárs, a fellebbezési bizottság nevében terjesztett jelentést elő. Mónus Illésn­é elvtárs a párt­szervezési szabályzat egyes pontjai módosításának a szükségességéről beszélt. A pártgyűlés elé terjesz­tette azokat a módosítási javasla­tokat, amelyek hivatottak a meg­változott körülmények közé került Szociáldemokrata Pártban a párt­fegyelmet és a további munkát biztosítani. Beszéde során vázolta a Szociáldemokrata Párt szervezeti szabályzatának történetét és meg­említette, hogy ezt a szervezeti szabályzatot az elmúlt évtizedek­ben többször módosították. Ma elsősorban a pártszervezetek ön­állóságának a biztosítását, különösen a mezőgazdasági munkásságból álló szervezetek önállóságát tartják szem előtt, amikor a szervezeti szabály­zatra vonatkozó módosítási in­dítványokat beterjeszti. Hangoztatta, hogy a párt életébe most már az üzemi pártmozgalmat is be kell kapcsolni, majd a küldöttkérdés új értelmezéséről be­szélt. Felszólalásában az országos pártválasztmányról szólva megálla­pította, hogy a pártnak ez a fontos szerve, ha havonta nem is tud összeülni, de a jövőben legalább negyedévenként mégis csak tanács­koznia kell. Ezután javaslatot ter­jesztett be, amely a pártfunkciókat betöltő elvtársak párttagsági ide­jének az ellenőrzéséről szól. Az el­fogadott javaslat szerint a párt­vezetőségi tagnak legalább nyolc­éves párttagsággal kell bírnia. A világ egy és oszthatatlan Bie® István rendkívül nagy hatást keltő beszámolója után Kasimir Deb­niczky lengyel delegátus üdvözölte a Szociáldemokrata Párt 35. kongresszu­sát.­­ A lengyelek tudják, hogy bár Magyarország a háború alatt a barrikád másik oldalán állt, a lengyel menekültek vérei találtak otthonra a baráti Magyar­országon. Abból, amit a kongresszuson láttam — mondotta —, örömmel állapí­tom meg, hogy ugyanazon az úton jár­nak a magyar szociáldemokraták, mint a lengyelek. Ugyanolyan harcot folytat­nak a reakció ellen s ugyanúgy küzde­nek a szocialista állam megteremtésén. A külpolitikai beszámolót követő vita során Horváth Zoltán, a Népszava kül­politikai szerkesztője szólt elsőnek. A világ képe megváltozott — mondotta —, eb országok közötti ellentétek helyét az osztályharc foglalja el. Az osztályharc annál élesebb, minél kevésbé demo­kratikus valamelyik ország és minél elmaradottabb. Amikor a magunk helyét állapítjuk meg a világban, tekintetbe kell ezt venni. Európa problémája biza­lom kérdése, ezt­ a bizalmat nem lehet nem szavakkal, sem rábeszéléssel meg­oldani. Szocializmus és kapitalizmus kö­zött bizalom nem állhat helyre és ne is álljon helyre. Ha a világ megbékéléséről beszélünk, csak viszonylagos békéiről le­het szó. A béke j­avairól baraélünk, csak a zosializmusbaE valósítható meg. — Egy újfajta imperializmus kezd ki­alakulni, a nagyhatalmak mindig meg­próbálják saját céljaik érdekében a k­i­s országokat előrediírni. Ha a második viághóborst­ nézzük, tisztán 41! előt­tünk a ké­p, amint a nagyhatalmas Sorra áldozták fel a kis országokat. Vi­gyázzunk, hogy amikor politikát csiná­ltunk, élesen különítsük el saját orszá­gi kiírt munkásosztálya politikáját min­den egyéb érdekből. — Sok esetben vállaltuk ezt a szere­pet. A mi pártunk elvi alapon helyez­kedett szembe és utasította vissza nem is veszélytelen körülmények között a kollektív felelősségrevonás elvét, például a svábkérdé­sbe­n. — Száva István, a Népszava felelős szerkesztőjének hozzászólása következett e ezután. Felhívta a kongresszus figyel­mét arra, hogy a határozati javaslat elfogadásával ne t­ér­jen napirendre a kérdés fölött. Ez a határozat ne csak elvi jelentőségű határozat legyen. Ha a nemzetköziségről beszélünk — mondotta — kíméletlenül őszintéknek kell lenni a kérdésben és önmagunkkal szemben is. A nemzetköziség a múltban üres frázis volt csupán. Az első világ­háború után két ország szociáldemo­kratái nem ültek le egymással, mert az egyik fél vesztes Al­­ara szocialistája volt. A két világháború között keletke­zett nacionalista mozgalmak ezerszer több nemzetközi szolidaritásról tettek úáságot, min­t a magukat nemzetközi­nek hirdetett szocialista pártok. A ma­­gyar ellenforradalom milyen hamar megtalálta kapcsolatát az olasz fasizmus­sal, az olasz fasizmus milyen könnyen megtalálta az utat a német nácizmus­hoz és mindketten hogyan rátaláltak Francóékra. Gondoljunk csak arra, mi történt Gömböséktől március 19-én és október 15-én keresztül, ha azt akarjuk, hogy a nemzetközi­ség valósággá váljon, le kell szá­molnunk a be nem avatkozás fikció­jával. Azz­al a felfogással, hogy minket nem érdekel, mi történik határainkon túl. Az elmúlt huszonöt esztendő elég­szer bebizonyította, mennyire nem közömbös, mi történik körülöttünk, mi történik Németországban, Ausztriá­ban, vagy egyebütt. De figyelemmel kell lenni a gazdasági összefüggésekre is. A világ egy és oszthatatlan gazda­sági szempontból is. Kis népek ez. Búcsúznak a külföldi elvtársak Mónus elvtársnő beszéde után az elnö­k bejelentette, hogy Gabriele Proft, az osztrák szociáldemokrata párt delegá­tusa a külföldi testvérpártok küldöttjei nevében búcsúbeszédet akar mondani. Proft elvtársnő felszólalása bevezetőjé­ben hangoztatta, hogy külföldi vendé­geink számára nagy öröm volt ez a kongresszus, bár az ott elhangzott fel­szólalások és hozzászólások nagy részét nem értették meg. — Mindannyian szocialisták va­gunk — mondotta — és éppen ezért mégis megértjük eg­ymást. — Egészen más Magyarországot és Szociáldemokrata Pártot talál­tunk itt, mint 193­1 előtt. A magyar­országi szociáldemokrata mozga­lom mártírjai előtt, mi, külföldiek is fejet hajtunk. Szerencsét kívá­nunk a szabadsághoz, amely a ma­gyar munkásosztály vívmánya. Tudjuk, hogy ez a szabadság végül a szocializmushoz vezet. Ezután arról beszélt Prost elv­társnő, hogy a gazdasági, politikai és kulturális mozgalom élén a Szociáldemokrata Párt áll. A Szo­ciáldemokrata Párt vezeti — mint Európa sok más országában is — a az országépítés munkáját. Ennek a munkának a középpontjában pe­ dig a tervgazdálkodás és az álla­mosítás van. Ha lehetett tervgazdálkodást létesíteni a háború alatt még inkább meg kell ezt valósítani most, békében. Tapasztalta, hogy a magyar nép élni akar és élni is fog, mert ki­harcolja a maga jövőjét. A szabad Európához szükség van a szabad Magyarországra is. Ezt a szabad Magyarországot viszont csak a Szociáldemokrata Párt tudja ki­harcolni. Beszéde befejező részében köszö­netet mondott a kongresszus rész­vevőinek, valamint a kongresszus vezetőségének, a szívélyes fogadta-NÉPSZAKA 1947 febr.­­ ó tájért és azokért a felvilágosítá­sokért, amelyeket külföldi vendé­geink tőlük kaptak. — Csodáljuk bátorságotokat és erőtöket — mondotta Prost elv­társ­nő, amellyel a semmiből ennyit te­remtettetek. A ti erőfeszítéseteket, különösen mi, osztrákok értékeljük, akink még nem jutottunk el az újjá­építésnek erre a fokára. Munkátok­ban azonban soha ne feledkezzetek meg az asszonyokról és az if­júságról Prost elvtársmő magyarul. „Ba­rátság" köszöntéssel fejezte be búcsúbeszédét. Az új pártvezetőség Ezután az elnöklő Tolnai József elvtárs felolvasta a szavazatszedő­bizottság jelentését. A jelentés­­ be­számolt arról, hogy a jelölőbizott­ság listája úgyszólván egyhangúlag nyerte el a kongresszuson a több­séget. Az új pártvezetőségi rendes tagok névsora a következő: Bán Antal, Böhm Vilmos, Fa­ragó József (Csepel), Halász Alfréd, Justus Pál, Kállai Sán­dor (Debrecen), Kelemen Gyula (Újpest), Kéthly Anna, Kisházi Ödön, Marosán György, Molnár Imre (Miskolc), Popik János, dr Ries István, Rónai Sándor, Szakasits Árpád, Száva István,­­ Szeder Ferenc, Szélig Imre, Tolnai József (Pécs), Turi Ist­ván (Csongrád) és Vágvölgyi Tibor. Póttaggá Mónus Illésné, Nagy Pál Jenő (Újpest) és Papdi György (Szeged) elvtársat választották meg Az ellenőrzőbizott­ság rendes tagja Botyánszky Pálné (Békéscsaba), Dom­bay János (Zala megye), Ki­rály Géza, Kőműves József, dr Ré­vész Mihály, Takács Ferenc és Vas Miklós elvtárs lett. Póttag Hor­váth Sándor (Győr) és Mayer Béla (Budapest) lett. A világtörténelemnek egy darabja vagyunk — mondotta Kéthly Anna A szavazatszedő bizottság jelentése után Kéthly Anna elvtárs mon­dotta el záróbeszédét. Hangoztatta, nagy megilletődöttséggel áll a szó­noki emelvényen ezután a három­napos kongresszus után. Tudatában van, hogy az ország minden gon­dolkozó koponyája figyelemmel kí­sérte e­nnek a kongresszusnak a le­folyását. Mindenkinek tudnia kel­lett, hogy ezen a kongresszuson tulajdonképpen az ország sorsáról is határoznak. A Szociáldemokrata Párt meg­érdemelte ezt a figyelmet ée méltó is ahhoz. Pártunk egy része a tör­ténelemnek, elsősorban a mai ma­gyar történelemnek, azonban nem túlozunk akkor sem, ha ki­jelentjük, hogy immár a világ­történelemnek is egy darabja vagyunk. Ez a 75 esztendős magyarországi szociáldemokrata mozgalom, nem­csak éli a történelmet, hanem csi­nálja azt. Múltunkban voltunk az ucca pártja, később, 1918 és 19-ben a megvalósult forradalom pártja és az ellenforradalom alatt parla­menti párt lettünk, mert meg akar­tuk őrizni pártunkat és eszménket olyan körülmények között is ami­lyenek talán a világ egyetlen egy pártját sem fenyegették. Sziszifuszi feladatunk volt ebben az ellenforradalmi úri világban, a tömegekben a szocializmus hitét kellett ébrentartanunk. És ezt a feladatunkat teljesítettük is, egé­szen a háború legutolsó napjaiig, amikor végül a Vörös Hadsereg felszabadította országunkat. (Nagy taps és éljenzés.) Ez a felszabaduló tulajdonképpen a magyarság ezer­esztendős történelmének egy kor­szakát fejezte be. Ma már tudjuk, a reakció és az elmúlt időszak úri világa többé Magyar­országra vissza nem térhet. Mi, szociáldemokraták, nem tűrünk visszafordulást. A föld legyen s földművesé, a fizikai­­ és szellemi dolgozó pedig részesedjék munkája arányában teljes­ítm­ényének gyü­mölcséből. A történelem kitérést és megtorpanást nem enged meg. Ezt a tényt 1918 óta tudjuk. Csak előre mehetünk. Ne szakadjunk el proletártársainktól Ezután a kongresszuson a rész­vevő elvtársakhoz fordult Kéthly elvtárs szavaival és kifejtette, hogy közelről senki sem szép és a leg­gyönyörűbb nő arcát is szeplők, pattanások tarkíthatják. Éppen ezért a küldött elvtársaik ne döb­benjenek meg és ne riadjanak vissza azoktól a szépiáktól és pattanásoktól, amelyekkel ezen a kongresszuson esetleg összetalál­koztak. A párt és a történelem nem riportanyag, nem kísérletezés és egyéni érvényesülési lehetőség. Örömét fejezte ki, hogy a kongresz­szuson elhangzott referátumok a felelősségteljes szellemet fejezték ki, majd pártunk három­éves tervével kapcsolatban megállapította, hogy az ország újjáépítésének egyik leg­fontosabb segítőeszköze, tehát nem versenyfutás más pártokkal. — Rettentő feladat volt szá­munkra az ellenforradalmi ta­lajon a proletariátus uralmná- UJ Mopex-film! - Uj világsiker! EGY NAGY SZERELEM ÉS EGY IZGALMAS KALAND TÖRTÉNETE Humphrey Bogart—Ing-Id Bergman — Claude Rains — Conrad Veidt Szőke Szakáll — Peter Lorre — Paul Henreid — Sydney Grcensticct Ren­dí­ző: KERTÉSZ MIHÁLY , Városi Színház (Warner—Mopex film)

Next