Népszava, 1947. február (75. évfolyam, 26–49. sz.)
1947-02-04 / 28. szám
a ke leniSnfts megbecsülésén M?alom, mái« még «ilyosabban JMentkeanefc (Beileme !f?ji» úrrá ! azok a problémák. És a tény is kölel*3. foglaljon nyíltan állást a TÜrig dolgosóit magában foglaló Inter,nacionsile mellett; 4. pártunk hagyományos alapelveinek szellemében, az egyelmes munkásosztály érdekeinek szemelőtt tartásával munkálkodjék azon hogy a magyar demokrácia támoratását a vitág, valamennyi munkáspártja tekintse saját Ügyinek, s érezze, hogy itt a nagy nemzetköi osztályharc egy dönő frontszakasznek védelméről van szó. Éljen a dolgozók nemzetközi szolidaritása! Éljen a világ dolgozóit magába, foglaló Internacionálé! A határozati javaslatot a kongresszus elfogadta, segünkvé tette, hogy fokozott mértékben ügyeljünk arra, mi történik a nemzetköziség terén. Pártunknak tekintélye van a külföldön. De ez a tekintély nemcsak elismerést és dicsősget jelent. Kötelezettséget is. Mi nemcsak egy párt vagyunk az országban, ennél sokkal több vagyunk. Az ország egy része vagyunk. Felelősek vagyunk az országért. Része vagyunk az egsz világ szociáldemokrata mozgalmának és felelősek vagyunk nemcsak a pártnak, nemcsak az ország dolgozó népének, de az egész Dunamedence és kismértékben az egész világ problektusának sorsáért is. Eat követőleg különböző bizottságok jelentéseit terjesztették a kongresszus elé. A pártgyűlés először a közigazgatás egyszerűsítésére kiküldött bizottság jelentését fogadta egyhangúlag, majd Timár László elvtárs referátumát a tervgazdasági bizotság jelentéséről. Timár elvtárs felszólalásában annak a szükségességét hangoztatta, hogy pártunk hároméves és az ország újáépítésének hosszabb lejáratú tervét a Kommunista Párt programjával egyeztessék, valamint, hogy a megválasztandó pártvezetőség gondoskodjk le ezeknek a terveknek a környező államok, elsősorban a Szovjet Únió gazdasági tervével történő összhangbahozásáról. Takács József elvtárs a községpolitikai bizottsá jelentését terjesztette elő, az ő felszólalásában hangoztatta, hogy az 1924. évi pártgyűlésen elfogadott program módosítása most szükséges. lopik István elvtárs, a fellebbezési bizottság nevében terjesztett jelentést elő. Mónus Illésné elvtárs a pártszervezési szabályzat egyes pontjai módosításának a szükségességéről beszélt. A pártgyűlés elé terjesztette azokat a módosítási javaslatokat, amelyek hivatottak a megváltozott körülmények közé került Szociáldemokrata Pártban a pártfegyelmet és a további munkát biztosítani. Beszéde során vázolta a Szociáldemokrata Párt szervezeti szabályzatának történetét és megemlítette, hogy ezt a szervezeti szabályzatot az elmúlt évtizedekben többször módosították. Ma elsősorban a pártszervezetek önállóságának a biztosítását, különösen a mezőgazdasági munkásságból álló szervezetek önállóságát tartják szem előtt, amikor a szervezeti szabályzatra vonatkozó módosítási indítványokat beterjeszti. Hangoztatta, hogy a párt életébe most már az üzemi pártmozgalmat is be kell kapcsolni, majd a küldöttkérdés új értelmezéséről beszélt. Felszólalásában az országos pártválasztmányról szólva megállapította, hogy a pártnak ez a fontos szerve, ha havonta nem is tud összeülni, de a jövőben legalább negyedévenként mégis csak tanácskoznia kell. Ezután javaslatot terjesztett be, amely a pártfunkciókat betöltő elvtársak párttagsági idejének az ellenőrzéséről szól. Az elfogadott javaslat szerint a pártvezetőségi tagnak legalább nyolcéves párttagsággal kell bírnia. A világ egy és oszthatatlan Bie® István rendkívül nagy hatást keltő beszámolója után Kasimir Debniczky lengyel delegátus üdvözölte a Szociáldemokrata Párt 35. kongresszusát. A lengyelek tudják, hogy bár Magyarország a háború alatt a barrikád másik oldalán állt, a lengyel menekültek vérei találtak otthonra a baráti Magyarországon. Abból, amit a kongresszuson láttam — mondotta —, örömmel állapítom meg, hogy ugyanazon az úton járnak a magyar szociáldemokraták, mint a lengyelek. Ugyanolyan harcot folytatnak a reakció ellen s ugyanúgy küzdenek a szocialista állam megteremtésén. A külpolitikai beszámolót követő vita során Horváth Zoltán, a Népszava külpolitikai szerkesztője szólt elsőnek. A világ képe megváltozott — mondotta —, eb országok közötti ellentétek helyét az osztályharc foglalja el. Az osztályharc annál élesebb, minél kevésbé demokratikus valamelyik ország és minél elmaradottabb. Amikor a magunk helyét állapítjuk meg a világban, tekintetbe kell ezt venni. Európa problémája bizalom kérdése, ezt a bizalmat nem lehet nem szavakkal, sem rábeszéléssel megoldani. Szocializmus és kapitalizmus között bizalom nem állhat helyre és ne is álljon helyre. Ha a világ megbékéléséről beszélünk, csak viszonylagos békéiről lehet szó. A béke javairól baraélünk, csak a zosializmusbaE valósítható meg. — Egy újfajta imperializmus kezd kialakulni, a nagyhatalmak mindig megpróbálják saját céljaik érdekében a kis országokat előrediírni. Ha a második viághóborst nézzük, tisztán 41! előttünk a kép, amint a nagyhatalmas Sorra áldozták fel a kis országokat. Vigyázzunk, hogy amikor politikát csináltunk, élesen különítsük el saját országi kiírt munkásosztálya politikáját minden egyéb érdekből. — Sok esetben vállaltuk ezt a szerepet. A mi pártunk elvi alapon helyezkedett szembe és utasította vissza nem is veszélytelen körülmények között a kollektív felelősségrevonás elvét, például a svábkérdésben. — Száva István, a Népszava felelős szerkesztőjének hozzászólása következett e ezután. Felhívta a kongresszus figyelmét arra, hogy a határozati javaslat elfogadásával ne térjen napirendre a kérdés fölött. Ez a határozat ne csak elvi jelentőségű határozat legyen. Ha a nemzetköziségről beszélünk — mondotta — kíméletlenül őszintéknek kell lenni a kérdésben és önmagunkkal szemben is. A nemzetköziség a múltban üres frázis volt csupán. Az első világháború után két ország szociáldemokratái nem ültek le egymással, mert az egyik fél vesztes Alara szocialistája volt. A két világháború között keletkezett nacionalista mozgalmak ezerszer több nemzetközi szolidaritásról tettek úáságot, mint a magukat nemzetközinek hirdetett szocialista pártok. A magyar ellenforradalom milyen hamar megtalálta kapcsolatát az olasz fasizmussal, az olasz fasizmus milyen könnyen megtalálta az utat a német nácizmushoz és mindketten hogyan rátaláltak Francóékra. Gondoljunk csak arra, mi történt Gömböséktől március 19-én és október 15-én keresztül, ha azt akarjuk, hogy a nemzetköziség valósággá váljon, le kell számolnunk a be nem avatkozás fikciójával. Azzal a felfogással, hogy minket nem érdekel, mi történik határainkon túl. Az elmúlt huszonöt esztendő elégszer bebizonyította, mennyire nem közömbös, mi történik körülöttünk, mi történik Németországban, Ausztriában, vagy egyebütt. De figyelemmel kell lenni a gazdasági összefüggésekre is. A világ egy és oszthatatlan gazdasági szempontból is. Kis népek ez. Búcsúznak a külföldi elvtársak Mónus elvtársnő beszéde után az elnök bejelentette, hogy Gabriele Proft, az osztrák szociáldemokrata párt delegátusa a külföldi testvérpártok küldöttjei nevében búcsúbeszédet akar mondani. Proft elvtársnő felszólalása bevezetőjében hangoztatta, hogy külföldi vendégeink számára nagy öröm volt ez a kongresszus, bár az ott elhangzott felszólalások és hozzászólások nagy részét nem értették meg. — Mindannyian szocialisták vagunk — mondotta — és éppen ezért mégis megértjük egymást. — Egészen más Magyarországot és Szociáldemokrata Pártot találtunk itt, mint 1931 előtt. A magyarországi szociáldemokrata mozgalom mártírjai előtt, mi, külföldiek is fejet hajtunk. Szerencsét kívánunk a szabadsághoz, amely a magyar munkásosztály vívmánya. Tudjuk, hogy ez a szabadság végül a szocializmushoz vezet. Ezután arról beszélt Prost elvtársnő, hogy a gazdasági, politikai és kulturális mozgalom élén a Szociáldemokrata Párt áll. A Szociáldemokrata Párt vezeti — mint Európa sok más országában is — a az országépítés munkáját. Ennek a munkának a középpontjában pe dig a tervgazdálkodás és az államosítás van. Ha lehetett tervgazdálkodást létesíteni a háború alatt még inkább meg kell ezt valósítani most, békében. Tapasztalta, hogy a magyar nép élni akar és élni is fog, mert kiharcolja a maga jövőjét. A szabad Európához szükség van a szabad Magyarországra is. Ezt a szabad Magyarországot viszont csak a Szociáldemokrata Párt tudja kiharcolni. Beszéde befejező részében köszönetet mondott a kongresszus részvevőinek, valamint a kongresszus vezetőségének, a szívélyes fogadta-NÉPSZAKA 1947 febr. ó tájért és azokért a felvilágosításokért, amelyeket külföldi vendégeink tőlük kaptak. — Csodáljuk bátorságotokat és erőtöket — mondotta Prost elvtársnő, amellyel a semmiből ennyit teremtettetek. A ti erőfeszítéseteket, különösen mi, osztrákok értékeljük, akink még nem jutottunk el az újjáépítésnek erre a fokára. Munkátokban azonban soha ne feledkezzetek meg az asszonyokról és az ifjúságról Prost elvtársmő magyarul. „Barátság" köszöntéssel fejezte be búcsúbeszédét. Az új pártvezetőség Ezután az elnöklő Tolnai József elvtárs felolvasta a szavazatszedőbizottság jelentését. A jelentés beszámolt arról, hogy a jelölőbizottság listája úgyszólván egyhangúlag nyerte el a kongresszuson a többséget. Az új pártvezetőségi rendes tagok névsora a következő: Bán Antal, Böhm Vilmos, Faragó József (Csepel), Halász Alfréd, Justus Pál, Kállai Sándor (Debrecen), Kelemen Gyula (Újpest), Kéthly Anna, Kisházi Ödön, Marosán György, Molnár Imre (Miskolc), Popik János, dr Ries István, Rónai Sándor, Szakasits Árpád, Száva István, Szeder Ferenc, Szélig Imre, Tolnai József (Pécs), Turi István (Csongrád) és Vágvölgyi Tibor. Póttaggá Mónus Illésné, Nagy Pál Jenő (Újpest) és Papdi György (Szeged) elvtársat választották meg Az ellenőrzőbizottság rendes tagja Botyánszky Pálné (Békéscsaba), Dombay János (Zala megye), Király Géza, Kőműves József, dr Révész Mihály, Takács Ferenc és Vas Miklós elvtárs lett. Póttag Horváth Sándor (Győr) és Mayer Béla (Budapest) lett. A világtörténelemnek egy darabja vagyunk — mondotta Kéthly Anna A szavazatszedő bizottság jelentése után Kéthly Anna elvtárs mondotta el záróbeszédét. Hangoztatta, nagy megilletődöttséggel áll a szónoki emelvényen ezután a háromnapos kongresszus után. Tudatában van, hogy az ország minden gondolkozó koponyája figyelemmel kísérte ennek a kongresszusnak a lefolyását. Mindenkinek tudnia kellett, hogy ezen a kongresszuson tulajdonképpen az ország sorsáról is határoznak. A Szociáldemokrata Párt megérdemelte ezt a figyelmet ée méltó is ahhoz. Pártunk egy része a történelemnek, elsősorban a mai magyar történelemnek, azonban nem túlozunk akkor sem, ha kijelentjük, hogy immár a világtörténelemnek is egy darabja vagyunk. Ez a 75 esztendős magyarországi szociáldemokrata mozgalom, nemcsak éli a történelmet, hanem csinálja azt. Múltunkban voltunk az ucca pártja, később, 1918 és 19-ben a megvalósult forradalom pártja és az ellenforradalom alatt parlamenti párt lettünk, mert meg akartuk őrizni pártunkat és eszménket olyan körülmények között is amilyenek talán a világ egyetlen egy pártját sem fenyegették. Sziszifuszi feladatunk volt ebben az ellenforradalmi úri világban, a tömegekben a szocializmus hitét kellett ébrentartanunk. És ezt a feladatunkat teljesítettük is, egészen a háború legutolsó napjaiig, amikor végül a Vörös Hadsereg felszabadította országunkat. (Nagy taps és éljenzés.) Ez a felszabaduló tulajdonképpen a magyarság ezeresztendős történelmének egy korszakát fejezte be. Ma már tudjuk, a reakció és az elmúlt időszak úri világa többé Magyarországra vissza nem térhet. Mi, szociáldemokraták, nem tűrünk visszafordulást. A föld legyen s földművesé, a fizikai és szellemi dolgozó pedig részesedjék munkája arányában teljesítményének gyümölcséből. A történelem kitérést és megtorpanást nem enged meg. Ezt a tényt 1918 óta tudjuk. Csak előre mehetünk. Ne szakadjunk el proletártársainktól Ezután a kongresszuson a részvevő elvtársakhoz fordult Kéthly elvtárs szavaival és kifejtette, hogy közelről senki sem szép és a leggyönyörűbb nő arcát is szeplők, pattanások tarkíthatják. Éppen ezért a küldött elvtársaik ne döbbenjenek meg és ne riadjanak vissza azoktól a szépiáktól és pattanásoktól, amelyekkel ezen a kongresszuson esetleg összetalálkoztak. A párt és a történelem nem riportanyag, nem kísérletezés és egyéni érvényesülési lehetőség. Örömét fejezte ki, hogy a kongreszszuson elhangzott referátumok a felelősségteljes szellemet fejezték ki, majd pártunk hároméves tervével kapcsolatban megállapította, hogy az ország újjáépítésének egyik legfontosabb segítőeszköze, tehát nem versenyfutás más pártokkal. — Rettentő feladat volt számunkra az ellenforradalmi talajon a proletariátus uralmná- UJ Mopex-film! - Uj világsiker! EGY NAGY SZERELEM ÉS EGY IZGALMAS KALAND TÖRTÉNETE Humphrey Bogart—Ing-Id Bergman — Claude Rains — Conrad Veidt Szőke Szakáll — Peter Lorre — Paul Henreid — Sydney Grcensticct Rendíző: KERTÉSZ MIHÁLY , Városi Színház (Warner—Mopex film)