Népszava, 1948. december (76. évfolyam, 277–302. sz.)

1948-12-05 / 281. szám

A három nyomdaipari szakszervezet utolsó, az új ipari szervezet első közgyűlése Több évtizedes különállás után a három nyomdaipari szakszervezet a szervezkedés új irányának megfelelően egyesül és egy szakszerve­zetben tömöríti a nyomdák dolgozóit. Az üzemek szakszervezeti napo­kon és gyűléseken már hitet tettek az ipari szervezkedés mellett és a szombaton lezajlott szakmai kongresszusok már a végét jelentik annak az útnak, amelyen április 5-én a nyomdászszakszervezet országos kon­ferenciáján elindultak. Ma már a három szakszervezet küldöttjei együtt tanácskoznak, együtt beszélik meg a nyomdák dolgozóit érintő kérdése­ket, hogy holnap már határozatilag mondják ki az új, minden nyomdai dolgozót felölelő ipari szakszervezet megalakítását. A három grafikai szakszervezet zárókongresszusa szombaton sem zajlott le: SJ Nyomdászkongresszus: „A szűk szakmai keretek között nem tudnánk megbirkózni feladatainkkal" A budapesti és vidéki nyom­dák küldöttjei, a Nyomdász Szakszervezet és Segélyző Egyesület vezetői és a szak­szervezet tisztviselői utolsó szakmai kongresszusra gyűl­tek össze, mely kimondja a Nyomdász Szakszervezet csat­lakozását az újonnan alakuló Nyomda- és Papíripari Dol­gozók Szakszervezetéhez. Halász Alfréd, a Segélyző Egyesület főtitkára ismertette a kongresszus előkészítő mun­kálatait Felsorolta azokat a nemzeteket, melyek képviselői megjelentek a kongresszuson. Beszélt azon országokról is, amelyek nyomdászszakszerve­zetei üres kifogásokkal hárí­tották el a magyar nyomdász­ság meghívását-Galló Ernő, a Nyomdász Szakszervezet főtitkára a kö­vetkező felszólaló. Bevezetőjé­­ben kemény kritikát gyakorolt a Nyomdász Szakszervezet volt opportunista vezetőinek mun­kája felett, majd ismertette: m­it hajtottak végre eddig az április 8-i országos értekezlet határozataiból. Köszönetet mondott a nyomdák dolgozói­nak, hogy jó munkájukkal le­hetővé tették a Szakszervezet számára e jelentős eredmények elérését. A következőkben rá­tért az új nyomdász kollektív szerződés tárgyalására. Meg­említette, hogy a nyomdászok­nak százesztendős a kollektív szerződésük és merev, makacs magatartásuk következtében mégis beállott az a furcsa helyz­et, hogy a felszabadulás után nem volt jóváhagyott kollektív szerződésük. Sokan azt hitték, hogy ez a szerzett jogok feladását jelenti és ma megállapíthatjuk, hogy a de­cember 6-án életbe lépő új koll­­ektív szerződés komoly előre­haladást jelent a régihez ké­pest. Az ipari szervezkedéssel kapcsolatban rámutatott arra a tényre, hogy a szűk keretek közé szorított szakmai szak­szervezet ma már nem tudna megbirkózni a­ reá váró felada­tokkal és ezért vált szüksé­gessé az ipari szakszervezet megalakítása. Azonban ma már arra síncs szükség, hogy a szakszervezet és a Segélyző Egyesület két önálló szervezet legyen és ezért a kongresszus mondja ki e két szerv egyesí­­tését is-A beszámoló fölött meg­indult vitában a felszólalók örömüknek adtak kifejezést az ipari szakszervezet létre­hozása alkalmából Kritikát gyakoroltak a szakszervezet egyes reszortjainak múltbeli magatartása fölött. Ezután Willert Andor, a Betű szer­kesztője ismertette az ipari szervezkedésre való áttérés jelentőségét, rámutatott az elvégzendő feladatok nagysá­gára és ehhez kérte a nyom­dák minden dolgozójának se­gítségét szakszervezet eddigi munkájá­ról. Rámutatott arra a nagy­fokú érdektelenségre, amely a grafikusok részéről megnyil­vánult az oktatás és a mozga­lom kérdései iránt. — A 100 főnél több munka­vállalót foglalkoztató üzemek államosítása — mondotta — döntő fordulatot jelentett a Grafikus Szakszervezet életé­ben. Fokozott erővel indult meg a munkaverseny és ezzel kapcsolatban f­el­vetődött tel­jesítménybér bevezetésének kérdése. A normák kidolgozása is folyik. Az ipari szervezkedésre való áttérésről szólva, a következő­ket mondotta: — Az egyesülés elősegíti az üzemekben az üzemi bizottsá­f­ok jó munkáját és ezen ke­resztül a termelés fokozását-Ezért fogadtuk örömmel a XVII. kongresszus határoza­tát és különösen azt, hogy mi az elsők között lehetünk, kik áttérnek az ipari szervezke­désre — fejezte be beszámoló­ját Radó Sándor. A beszámoló után a taggyű­lés megválasztotta a Grafikus Szakszervezet küldöttjeit a vasárnapi nyomdaipari kon­gresszusra. Részlet a most megnyílt nyomdaipari kiállításról Könyvkötők: Boldogan lépünk az ipari szervezkedés útjára A könyvkötő és papírfeldol­gozó munkások szakszervezete szombat délelőtt tartotta rend­kívüli küldött közgyűlését, amelyen kimondotta csatla­kozását a nyomda- és papír­ipari szakszervezethez. Dédes Gyula szakszervezeti elnök megnyitójában elmondotta, hogy az üzemek szakmai gyűlésein kitörő örömmel fo­gadták e rokonszakmákkal való egyesülést. Honsz Jenő, a grafikusok szakszervezeté­nek üdvözletét tolmácsolta, majd Buchinger Manó ország­gyűlési képviselő, a könyv­kötők szervezetének egyik alapító tagja, méltatta az egyesülés jelentőségét. A népi demokráciában megváltozott az állam szerepe, — mondotta — megváltozott a termelésnek s a dolgozóknak egymáshoz való viszonya, tehát meg kell hogy változzon a különböző összefüggő rokonszakmák egy­máshoz való viszonya is-A küldöttközgyűlés ezután üdvözlő táviratot küldött az MDP-nek és a Szaktanácsnak, majd Blaskó Nándor titkár tartotta meg beszámolóját. Bevezetőben megemlékezett ötvenkétéves szakszervezetük küzdelmes múltjáról, majd rá­tért a felszabadulás utáni helyzet ismertetésére. Meg­állapította, hogy a három gra­fikai szakma­ronton az ostrom után egymásra talált és közös erővel állították helyre a nyomda- és papíripari üzeme­ket. Az egyesülés­i g­ondolata már ekkor megérlelődött. Most a termelés mind nagyobb üzemi egységekbe koncentráló­dik — folytatta —, tehát az egy iparágban dolgozók szak­szervezeteinek is tömörülni kell. — Boldogan lépünk az ipari szervezkedés útjára — fejezte be beszédét Blaskó Nándor titkár —, mert csak egyesült erővel tudjuk megoldani a még előttünk álló nagy feladato­kat. A beszéd után Bader János a gyomai és Halász Jánosné a debreceni könyvkötők üdvöz­letét tolmácsolta az egyesülést előkészítő küldöttközgyűlés­nek. Végül a haározati javas­lat elfogadása után meg­választották a könyvkötő­szakszervezet ötven küldöttjét, akik a vasárnap kezdődő Nyomda- és Papíripari Szak­szervezet egyesítő, illetve alakuló kongresszusán a könyvkötőket képviselik. Grafikusok: Az egyesülés elősegíti az üzemi bizottságok jó munkáját A Grafikai Munkások Szak­szervezetének rózsautcai szín­háztermében tartották­­meg utolsó taggyűlésüket az ipari szervezkedésre való áttérés előtt a grafikai munkások. Radó Endre, a szakszervezet szervezési titkára beszámolójá­ban éles kritikát gyakorolt a Felavatták az új bányászotthont • A zagyvapálfalvai bányász-­­ úttörők fúvószenekara nyi­totta meg a Bányász Szak­szervezet, Vilma királynő úti új székházának felavatási ün­nepségét. A gyönyörű, tágas, napfényes kétemeletes szék­házban a hivatali helyisége­ken és tanácstermen kívül a szakszervezeti iskola tanter­mei, a hallgatók fürdőszobás hálófülkéi, könyvtár, étterem, modern konyhe foglal helyet- is bányászok vára Azi ünnepségen megjelentek a Kossuth­ Akadémia bányász­hallgatói is, Révai Kálmán­nak, az Akadémia parancsno­kának vezetésével- továbbá a kongresszusra érkezett kül­földi bányászküldöttek. Kin­cses Ferenc központi titkár ir­vezlő szavai után Maurus Károly, a sz°l szervezet elnök­ségének tagja beszélt. — Ez a gyönyörű szakszer­­veszetti székház a bányászok büszkesége és vára — mon­­dotta —, amelyet saját áldo­zatkészségükkel hoztak létre. A bányászok a húszas években is összeadták fillérjeiket szék­ház építésére, de a­kkor az áruló Peyer Károly elsikkasz­totta a pénzt és eladta a volt székházat. a negyedben, ahol már tizenkét szakszervezetnek van, vagy készül székháza, akkor össze kell hasonlítani a mi helyze­tünket a francia bányászok helyzetével, akik nemcsak­hogy székház építésére nem gondolhatnak, hanem a legna­gyobb üldözésnek és terrornak vannak kitéve hazájukban. A magyar bányászok méltóan kivették részüket a hős fran­cia bányászok támogatásából és a mi eredményeink arra köteleznek bennünket hogy a jövőben se feledkezzünk meg a nemzetközi szolidaritás köte­lezettségéről- Mutassanak a bányászok továbbra is jó pél­dát minden vonatkozásban az egész magyar munkásosztály­nak — fejezte be beszédét Apró Antal. Ezután Borbiró Vir­gil épí­tésügyi államtitkár és Bognár József polgármester üdvözölte a bányászokat. . A bányászpartizánok emlékezete Ezután Apró Antal főtitkár a Szaktanács üdvözletét tol­mácsolta a bányászoknak. — A bányászok jó munkájá­hoz és harcos hagyományai­hoz méltó ez a székház — mon­dotta. — A bányászok nemcsak a termelésben, hanem a poli­tikai küzdelmekben is az élen jártak és ha volt magyar el­lenállási mozgalom, abban a bányászpartizánoknak volt a legnagyobb részük. — Mikor mi­­ folytatta — itt új szakszervezeti székházat avatunk és körülnézünk ebben NÉPSZAVA 1948 december » WWWWWWIWWWWWIWmWHWWWtWtWHWWW TUNGSRAM * . ' ' IZZOLAMPAKRA.

Next