Népszava, 1954. március (82. évfolyam, 51-76. sz.)
1954-03-16 / 63. szám
1954. MÁRCIUS 16. KEDD Gépállomások dolgozói! Több és jobb munkával segítsétek a mezőgazdaság fellendítését! A gépállomások kiváló dolgozói országos értekezletének felhívása Mint már ismertettük, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a múlt héten pénteken és szombaton tanácskozásra hívta össze a gépállomások kiváló dolgozóit. A tanácskozás részvevői felhívással fordultak az ország gépállomásainak dolgozóihoz. A mezőgazdaság fejlesztésének programmja a mi számunkra, a gépállomások dolgozói számára is harci Programm — hangsúlyozza a többi között a felhívás. Nagyrészt a gépesítés növelésétől, a traktorosok, a kombájnvezetők, a szakemberek jó munkájától függ e Programm megvalósítása, a terméshozamok állandó emelése, elsősorban a termelőszövetkezetekben, de az egyéni parasztgazdaságokban is. Különösen nagy a felelősségünk a termelőszövetkezetek megerősödéséért, gazdálkodásuk színvonalának megjavításáért; azért, hogy a termelőszövetkezetek a mi segítségünkkel, az idejében elvégzett, jó minőségű gépi munka és saját maguk szorgalma révén már az idén lényegesen több termést takaríthassanak be. Az idejében végzett, jó minőségű tavaszi szántás vetés most a gépállomások dolgozóinak legfontosabb feladata. A hosszú tél miatt összetorlódott a mezei munka s ezért most a gyorsaság különösen fontos. Ha idejében elvetjük a tavaszi búzát, a tavaszi árpát, a cukorrépát, a kukoricát, ez holdanként többmázsás terméstöbbletet jelenthet — viszont minden késés többmázsás veszteséget okozhat. Ezért gyors és jó minőségű tavaszi munkára hívjuk az ország gépállomásainak valamenynyi dolgozóját. Valósítsuk meg, hogy minden traktor két műszakban dolgozzék, s minden traktoros minden nap teljesítse a munkanormát! Ahhoz, hogy e hatalmas feladatokat most, az idei tavaszon és később is sikerrel megvalósíthassuk, elsősorban meg kell kötnünk a termelőszövetkezetekkel a szerződést és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal a megállapodást a gépi munkára. Jobban ki kell használnunk a reánk bízott gépek erejét, mert ez segít hozzá bennünket a nagy terméshez. Gépállomásainknak fontos feladatuk, hogy sokkal több erőt és figyelmet fordítsanak az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok munkájának megsegítésére. Ezért már az idei tavaszon hétszer annyi gépi munkát kell végezniük részükre, mint az elmúlt év tavaszán. A jó minőségű, olcsó gépi munka nagy segítség a terméshozamok fokozásához — ez a munkásosztály egyik leghathatósabb segítsége a dolgozó parasztságnak — mondja a továbbiakban és felhívja a traktorosokat, a kombájnvezetőket, a brigádvezetőket, szakembereinket és a gépállomások valamennyi dolgozóját, hogy vegyenek részt a szocialista munkaversenyben, s erejük, tudásuk legjavával, a legjobbak módszereinek átvételével segítsék pártunk és kormányunk politikájának valóraváltását, a mezőgazdaság elé kitűzött feladatok sikeres megoldását. Mi, akik a tanácskozáson jelen voltunk, saját munkaterületünkön valamennyien aktív részvevői és szervezői leszünk a szocialista munkaversenynek, a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának tiszteletére most kibontakozóban levő lelkes versenymozgalomnak. * Ezután felhívással fordul az ipari üzemek dolgozóihoz: Tegyenek meg mindent, hogy a gépgyártásban és az alkatrészgyártásban mutatkozó hiányt mielőbb pótoljuk. Ne forduljon elő, hogy traktorok vagy munkagépek alkatrészhiány miatt álljanak a szántóföldeken. — Mi, az országos tanácskozás részvevői ígérjük, hogy megfelelünk e várakozásnak. Jó talajelőkészítéssel, gyors vetéssel, gondos növényápolással, gépeink megfelelő ápolásával és kihasználásával segítjük a virágzó mezőgazdaság megteremtését, a város és a falu bőségesebb élelmiszerellátását, az egész lakosság életszínvonalának állandó emelését — a munkás-paraszt szövetség további erősítését — fejeződik be a felhívás. Átadták a forgalomnak a mecseki völgyhidakat (Kiküldött munkatársunk jelenti.) Budapest—Pécs a régi makadámúton (beszámítva néhány defektet, rúgótörést viszont nem) hat-hétórás autóutat jelentett. Most a kilométerben is rövidebb, tükörsima betonút három-négy órára rövidíti ezt az időt s közelebb hozza a fővároshoz Baranyát, Tolnát, Sztálinvárost. Az út végleges formájában vasárnap délelőtt 11 óra 30 perckor született meg, amikor Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter a hídavatásokon szokásos apró ollóval átvágta a nemzetiszín szalagot és a kora tavaszi napsütésben átkelt, jobban mondva ezer és ezer környékbeli építőtől és dolgozó paraszttól kísérve átsétált a völgy 33 méteres mélysége fölötti Áll a varasdi után a bolondúti völgyhíd is! 1952 májusa óta temérdek erőfeszítés fűződik ehhez a különös nevű munkahelyhez. Kétszáz-kétszázötven építő éjjel-nappal megállás nélkül dolgozott. Télen is, megállás nélkül, éjjel-nappal. Maga az út neve abból az emlékből született, hogy Volt egyszer egy nádasdi parasztember, aki szekerével éjszaka eltévedt a szerpentin kacskaringóin és Pécs helyett... közben visszakeveredett Mecseknádasdra. A híd megszüntet mindenféle kacskaringót és szédítő mélység fölött nyílegyenesen Pécs felé tereli a forgalmat. A régi út átlagos 19 százalékos emelkedését 3,5 százalékra csökkenti. Húszezer tonna építőanyag van benne ... Hóban-sárban-fagyban hordták itt össze emberek és kábeldaruk és alkottak belőle — ahogy a környéken mondják — »csodahidat«. Előregyártották az elemeket és 72 tonnás darabokat emeltek be négy húsztonnás »bikával«. Új módszerek, úttörő munka emlékműve ez az új híd, a varasdi völgyhíddal együtt, amelyeket a vasárnapi ünnepségen adtak át a forgalomnak. (baktai) A MAGYAR-SZOVJET BARÁTSÁG HÓNAPJÁNAK ESEMÉNYEI A magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet zeneművész-küldöttség: A. Krutyikov, a művészküldöttség vezetője, a Szovjetunió kulturális ügyek minisztériumának munkatársa, M. O. Rejzen operaénekes, a Szovjetunió Sztálin-díjas népművésze, a moszkvai Nagy Színház tagja, Sz. Richter Sztálin-díjas zongoraművész, a Szovjetunió Állami Csajkovszkij vonósnégyesének tagjai: J. Szitkoveckij, A. Sarajev hegedűművészek, R. Barsaj mélyhegedűművész és J. Szlobodkin gordonkaművész, valamint N. G. Walter zongorakísérő tiszteletére vasárnap este fogadást tartottak a Magyar-Szovjet Társaság művészeti és tudományos klubjában. A baráti összejövetelen megjelent Farkas Mihály, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, Erdei Ferenc igazságügyminiszter, a Magyar-Szovjet Társaság elnöke, Non György és Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettesek. Részt vett a fogadáson J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, a nagykövetség több más munkatársa és V. Z. Kuzmenko, a VOKSZ magyarországi megbízottja. A fogadáson jelen voltak a hazánkban tartózkodó szovjet kulturális delegáció tagjai is. A Színház- és Filmművészeti Szövetség a hazánkban tartózkodó szovjet filmművészküldöttség tagjainak tiszteletére hétfő délután fogadást rendezett a Művészeti Szövetségek Házában. Ladányi Ferenc Kossuthdíjas érdemes művész, a Szövetség főtitkára üdvözölte a szovjet vendégeket, majd Sinkovics Imre, a Nemzeti Színház tagja a fiatal magyar művészek nevében köszöntötte őket. Az üdvözlésekre I. P. Kopalin, többszörös Sztálin-díjas dokumentumfilmrendező válaszolt. Elmondotta, hogy a magyar nép művészete közeláll a szovjet nép szívéhez. Az iskolásgyermekek kívülről tudják Petőfi sok versét, a Szovjetunióban népszerű a magyar zene, a magyar irodalom, ismerik és szeretik a magyar képzőművészek kiváló alkotásait, nagy sikert arattak az ott játszott magyar filmek. Ezután baráti beszélgetés alakult ki a küldöttség tagjai és a magyar zínészek között. A szovjet vendégek elmondották eddigi tapasztalataikat. A szovjet vendégeknek általában tetszett a magyar színészek kiváló játéka, művészi felkészültsége, az új filmek időszerű mondanivalója és a nagyszerű rendezés. Hibaként állapították meg, hogy általában a filmek forgatókönyve nem éri el a szereplőik játékának színvonala. 3 NÉPSZAVA NÉGYEN AZ ÚJ KOSSUTH DÍJASOK KÖZÜL Négy új Kossuth-díjas portréját közöljük annak a 97 munkásnak, parasztnál, tudósnak, művésznek, írónak, pedagógusnak, gazdasági funkcionáriusnak névsorából, akiket népi demokráciánk most tüntetett ki a legnagyobb elismerést jelentő díjjal. Négy Kossuth-díjas a társadalmi élet négy különböző területéről, de azonosak abban, hogy munkájukkal, helytállásukkal népünk alkotóerejét, tehetségét képviselik. Bordás András, az RM Gépgyár sztahanovista esztergályosa Nevéhez nem fűződik sem kápráz- iutató rekordteljesítmény, sem nagyjelentőségű találmány, sem pedig országra szóló munkahőstett. Mi teszi hát méltóvá őt a legmagasabb kitüntetésre, a Kossuth-díjra? Az, hogy évek óta egyenletesen magas teljesítménnyel, minőségileg is kifogástalanul dolgozik. Nem változtatja meg gyökerében a forgácsolás technikáját, de szüntelenül alakítja, tökéletesíti. Mindennapos helytállása pedig már régen a munkahősök sorába emelte. Már az 1951-es kongresszusi verseny idején is méltó vetélytársként küzdött az elsőségért Muszka Imrével, Jánosik Józseffel, Végh Antallal és a Rákosi Művek többi élenjáró sztahanovistájával. Azóta nem egy kisebb-nagyobb újítással, a műveletek észszerű összevonásával fejlesztette tovább munkamódszerét és négy esztendővel megelőzte a naptárt, jelenleg 1958-as terve teljesítésén dolgozik. A párt 111. kongresszusát 280 százalékos átlagteljesítménnyel, selejtmentes munkával köszönti. Bordás András szereti és érti a szakmáját. Tudását, gazdag tapasztalatait nem rejti véka alá, hanem szívesen továbbadja tanítványainak. Eddig nyolc jó esztergályost nevelt és jelenleg is két ifjúmunkást oktat. Munkatársai megbecsülik, szeretik, s örömmel, megelégedéssel fogadták a hírt, hogy Bordás elvtársat a két sztahanovista jelvény, a Munka Érdemrend bronz fokozata és a Munka Vörös Zászló Érdemrendje után most a Kossuth-díj babérkoszorújával tüntették ki. Vad Imre, a túrkevei gépállomás traktorosbrigád vezetője Vad Imre traktoros brigádja az ország első szocialista városának, Túrkevének határában dolgozik. A hírneves »Keviben«, ahol hat-nyolcezer holdas termelőszövetkezetek büszkélkednek egymás szomszédságában: a Vörös Csillag, a Harcos, a Farkas Mihály tsz és a többiek. Amikor Túrkevén »megmozdult a föld« és a kunsági parasztok felszántották a mezsgyéket, Vad Imre is ott volt. Akkor szervezte traktoros brigádját a Vörös Csillag tsz tagjai köréből, amelyet azóta is úgy vezet győzelemről győzelemre, mint jó parancsnok a harcosait. Vad Imrének mélységes bizalom forrósítja át szavait, mikor traktorosairól beszél. Hogyisne, hiszen sok feladatot oldott meg velük sikeresen. Tavaly a gépállomás traktoros brigádjai közül elsőnek fejezte be az őszi szántás-vetést. S még arra is jutott ideje, hogy két szomszédos brigádot megsegítsen. Mert olyan traktorosok nevelődtek keze alatt, mint Gál József és Finta József, akiknek a nevét szerte az országban megismerték. Az elmúlt évben Vad Imre brigádja mesteri munkát végzett: 4800 normálhold helyett 9450 normálholdnyi munkát teljesítettek kiváló minőségben. Csak látni kellett volna aratás idején a termelőszövetkezeti tagok arcát, amint végignéztek a hullámzó gabonaföldeken. Elismerő mosolyuk nemcsak a dúskalászú termésnek szólt, hanem a traktorosoknak is, akik a bő termés alapját megteremtették. Csak két számot említünk: 210 holdon 15.50 mázsás búzatermés, 87 holdon 18.80 mázsás árpatermés. S mindezt a szikes, rossz talajáról híres túrkevei határban! A kiváló brigádvezető mellére a sztahanovista jelvény és a Munka Érdemérem mellé most a legkiválóbbaknak járó kitüntetés, a Kossuthdíj is felkerült. S mivel mindig egy célt látott maga előtt: a magasabb terméshozamok elérését, a szövetkezet erősítését, a tagok jólétét — méltán meg is érdemli a kitüntetést. Traktorai már felkészültek a tavaszi munkára. Ahogy mondja: »Kinn a földek szélén harcra készen állanak a gépek és a traktorosok lesik a földet, mikor érik meg munkára.« Majd hozzáteszi: »Továbbra is úgy dolgozunk, hogy a túrkevei emberek még boldogabbak legyenek.« Megyeri Endréné védőnő szeretem az embereket — mondja ismét és újra, amikor Kossuthdíjra érdemes munkássága felől kérdezzük. Ebbe az egyetlen mondatba sűríti össze becsületreméltó munkája hajtóerejét, élete tartalmát. — Nem vagyok mestere a szónak — mondja. — Mit is mondhatnék többet a munkámról? Már az a szó — »egészségvédelem« — megmond mindent. Huszonhárom éve dolgozom, mint védőnő. Hozzánőttem a faluhoz, az emberekhez, egész nemzedék egészségéhez van már itt közöm. Szép hivatás az enyém, egész életre szól. Ennyit mond csak s nem többet életéről, munkájáról. Szerénysége — amely egész lényét áthatja s amelyért környezete csak szeretni tudja — nem engedi, hogy önmaga szóljon önnön munkájáról. S ha Megyeri Endréné, Pécel község Kossuth-díjas védőnője szerényen el is hallgatja példamutató, kiváló munkája eredményeit — ékes szóval beszél róla a kis község aprajanagyja. Közel 8000 lelket számláló, nagy kiterjedésű község. Pécel. Ám nincs olyan ház itt, ahol Megyerinél — a községbeliek csak Júlia néninek szólítják — ne tekintenék a családhoz közelálló szeretett, kedves barátnak. Egyszerű lénye, segítőkészsége, védőnői tevékenysége nyomán élet és egészség virágzik ki. Ahol boldog mosollyal, önfeledt örömmel hajol a család az újszülött egészséges, életerős gyermek fölé —, ott találjuk a Megyerinét is, az anyák legjobb barátját, segítőtársát az ifjú emberpalánta egészségének megóvásában. Természetes, szinte magától értetődő dolog a községben, hogy az élet hordozói, a leendő anyák rendszeresen eljárnak az Egészségházba a terhes rendelésre. S hogy ez így van és hogy ez természetes , az nagyrészt Megyeriné nevelő munkásságának érdeme. Néha a számok is híven tükrözhetik egy ember munkájának értékét. Pécelen a statisztika azt mutatja, hogy a gyermekhalandóság a felszabadulás óta évről évre csökken. Ez Megyeriné munkájának értékét, dicsőségét jelzi. Nagyon szereti az embereket — ezért válhatott maga is az igaz, becsületes, népünket egész szívvel szolgáló emberek példaképévé. Makláry Zoltán színművész A Revizor polgármestere, Zuboly a Szentivánéji álomból, a Bánk Bánban Tiborc, Ványa bácsi, a Hamletbeli sírásó... Nemzeti Színházbeli öltözőjében, a »Vihar« szünetében, ezekről a szerepekről és a most Kossuth-díjjal kitüntetett Bem alakításáról beszélgetünk Makláry Zoltánnal. Nehezen indul a beszélgetés. Makláry, a szerény és nem hiú művészemberek módján, nem szívesen beszél magáról. De amikor Bem szerepéhez érünk, egészen megnyílik. Belemelegszik az emlékezésbe is, az örömbe is, amit ez az alakítás jelentett neki. — Rengeteg szerepet játszottam már életemben, sokféle jellemet alakítottam harmincnégyéves színészi pályafutásom alatt. De bevallom, amikor először szóba került, hogy játsszam el ezt a szerepet, nem mertem rá vállalkozni. Abban az évben tizenkét különböző szerepet játszottam a színházban, köztük a Ványa bácsit is. Előrelátható volt, hogy a film felvételei hosszú hónapokig tartanak majd. Kételkedtem, lesz-e erőm ilyen körülmények között ezt a nagyszabású feladatot jól megoldani. Mégsem tudtam ellenállni. Vonzott az egész film jelentősége. Tudtam, hogy itt nem egyszerűen »egy szerep« eljátszásáról van szó, hanem többről. Hazafias tettről. S amikor elkezdtem tanulmányozni Bem hadsegédjének, Telekinek feljegyzéseit, az alak, a szerep iránt is felcsapott bennem az érdeklődés lángja. — A régi, elsárgult papírlapokból kirajzolódott előttem egy ember arca, aki rossz magyarsággal, rossz franciasággal, rossz németséggel kevert nyelven és nem éppen kellemes orgánummal beszélt. Akin sehogysem állt a ruha és a megjelenése nem volt különb bármely korabeli templomszolgánál. S ez az ember korának legzseniálisabb hadvezére és egyik legnagyobb forradalmára volt. Olyan ember, aki pénzért, rangért semmit, de a nép — bármely nép — szabadságáért mindent odaadott volna. Sok szép emberi vonást kellett sűrítenem benne: hajlamosságát a szeretetre és a keménységre, a humorra és az ellágyulásra. Igen-igen vonzó ember volt, ilyennek kellett visszaadnom. Amikor a közönség közt ültem a moziban és láttam, hogy a csatajelenetekben egészen együtt él és éreztemmel és a katonáival, éreztem, hogy ez sikerült is. — Ez volt az első nagy jutalanap. A második mester Kossuth-diji.. (Zádor István: Kossuth-díjea festőművész rajzai.)