Népszava, 1955. október (83. évfolyam, 231-256. sz.)
1955-10-13 / 241. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA __________A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA_________ 83. évfolyam 241. szám ÁRA 50 FILLÉR 1955. október 13. csütörtök A szakszervezetek az új technikáért Ha megkérdezzük a vasasokat, vagy a textileseket, az élelmezésieket vagy a kohászokat, mi történt az üzemekben a műszaki, technikai színvonal fejlesztése érdekében, valamennyien eredményekről számolnak be. S ezek az eredmények nem is csekélyek. A Ganz Vagonban hat hét alatt 860 újítást adtak be. A Villamosgép- és Kábelgyárban júliusban és augusztusban többet, mint az előző félévben. A Gheorghiu-Dej Hajógyárban a technológusok új gyártási eljárással hajónként 20 000 órával csökkentették a szerelési időt. S a mozgalom a technika fejlesztésére, az új eljárások bevezetésére napról napra szemünk előtt terebélyesedik. • Ezeket az eredményeket azért tartjuk számon, mert mai életünk fontos harci eseményei, előrehaladásunk feltételei. S azért szólunk a hibákról is, amelyek a még gyorsabb előrehaladás kerékkötői. A SZOT elnöksége elmarasztalta az egyes szakszervezetek központi vezetőségeit, mert megtárgyalták ugyan a SZOT VII. teljes ülésének határozatát, maguk is hoztak határozatokat iparáguk sajátosságának megfelelően, de nem tettek megfelelő intézkedéseket, hogy azok meg is valósuljanak, nem szervezték megfelelően a végrehajtást. Márpedig a SZOT tanácsülése hosszú időre is érvényes célokat tűzött a szakszervezetek elé: 1. Növelni a munkások szakmai képzettségét. 2. Fejleszteni, tervszerűbbé tenni az újítók mozgalmát. 3. Megszilárdítani a technológiai fegyelmet. E hármas, de mégis egységes feladat végrehajtása azt követeli, hogy az üzemi bizottságok tanulmányozzák üzemükben mi az a legfontosabb dolog, amelyre összpontosítják figyelmüket. S bár a szakszervezeti szervek és társadalmi munkások törődnek a technika fejlesztésével, éppen a sajátos szakszervezeti feladatokat hanyagolják el, s legtöbbször nem szakszervezeti módszerekkel dolgoznak, hanem mint a gazdasági vezetők aktivistái. Márpedig nem nehéz megérteni, hogy a szakszervezetek legsajátosabb eszköze a politikai meggyőzés, a tömegek mozgósítása. Mire és hogyan mozgósítják a dolgozókat, mivel és hogyan győzik meg őket, ezen fordul meg most is a szakszervezetek munkája. Mert az ipar színvonalának emelése nem egyszerűen gazdasági, technikai, vagy szervezési kérdés, hanem mindenekelőtt politikai feladat. Rendünk szilárdsága, államunk ereje, eredményeink növekedése, népünk jóléte elválaszthatatlanul összefügg a technika színvonalával. A fejlettebb, korszerűbb technika a termelékenyebb munka a növekvő jólét. S a munkásság magasabb anyagi és kulturális színvonala megint csak a technika emeléséhez vezet. Hiszen a tanult, kultúrált munkás nemcsak előbb és jobban sajátítja el a meglevő gépek, eszközök kezelését, hanem fogékonyabb minden új, minden haladó iránt, maga is kísérletezik, újít. Több és jobb terméket ad a társadalomnak, s a társadalom is többet juttat neki. S ki keltse fel a dolgozókban ezt az érzéket, ki oltsa a szakmai érdeklődés lángját az emberekbe, ha nem a szakszervezet? Ki mutasson példát, ki vezesse a munkásokat a nehézségek legyőzésére, ha nem a szakszervezeti aktivisták, akik ott élnek, ott dolgoznak »a munkásélet sűrűjében«? S lehet-e szebb, és egyben eredményesebb küzdelem, mint a lemaradókat, a gyengébben dolgozókat felhozni a közepesek, a jót a legjobbak soraiba? Persze a technikai színvonal emelése és az életszínvonal növelése közötti összefüggést megmagyarázni, világossá tenni nem mindig és nem mindenkinél könnyű dolog. A magyar szakszervezeti mozgalom azonban kipróbált harcos szervezetekre épül, több százezer aktivista önfeláldozó társadalmi munkájára támaszkodik. Nem csalódik, aki azt várja, hogy a SZOT elnökségének megállapítása után gyors és mélyreható változás következik. Mert a technika fejlesztése nemcsak távlati,»perspektivikus« dolog, hanem napról napra, szüntelenül folyó küzdelem, amelynek során a régi technikát újjal, az újat még újabbal cseréljük fel. Üzemi bizottságaink, üzemi aktivistáink minden bizonynyal segítséget kapnak ehhez a szakszervezeti központoktól. De addig se várjanak. Szervezzék és irányítsák úgy a dolgozók versengését az évi terv teljesítéséért, hogy az járjon együtt az elmaradottak felemelkedésével. A jól dolgozók, az újítók népszerűsítésére sem kell külön útmutatás. És azonnal meg lehet szervezni a munkamódszer-átadást is, a tapasztalatcseréket, amelyekkel már néhány évvel ezelőtt jelentős eredményeket mutathattunk fel. Mindenekelőtt a helyszíni bemutatók vezettek sikerre. Már ma elkezdhetjük feleleveníteni ezeket. Az üzemi bizottságok azzal is törődjenek, hogy a gazdasági vezetők biztosítsák a feltételeket az új módszerek bevezetéséhez. Mert ha döcög a termelés, a munka szervezése, nem beszélhetünk igazán versenyről. Amikor a szakszervezetek, üzemi bizottságok erőfeszítéseiket a plénum határozatának végrehajtására, az évi terv teljesítésére irányítják, ne tévesszék szem előtt a munka egészét. Ne szorítsák háttérbe a választásokat, ne feledkezzenek meg a kulturális munkáról, az érdekvédelemről, a szervezetek építéséről. Más hangsúlyt kap a szó annak nyakán, aki nemcsak akkor képviseli a dolgozókat, amikor a termelésről beszél, hanem akkor is, amikor egyéb érdekeikért kell kiállani, törvényeink betartását követelni, vagy különböző kedvezményeket nyújtani. Az emberek szívesen hallgatnak az ilyen vezetőre, követik példáját és örömmel válasszák meg ismét. Gondoljunk erre is, amikor a plénum határozatára, a technikai színvonal emelésére mozgósítjuk és visszük harcba a dolgozókat. Hegedűs András elvtárs fogadta dr. Czapik Gyula egri érseket és a katolikus papok békemozgalmának vezetőit Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnöke folyó hó 12-én, szerdán, fogadta dr. Czapik Gyula egri érseket. A fogadáson jelen volt Varga József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese is. Ugyancsak szerdán fogadta Hegedűs András elvtérs Mag Béla kanonokot, a Katolikus Papok Országos Békebizottsá-ga titkárát, Horváth Richárd kanonokot, a papi békebizottság alelnökét, Máté János veszprémi általános helynököt és Babócsa Endre budapesti apátplébánost. A fogadáson jelen volt Varga József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, is. (MTI) ------------------------------------------------------------------V.____________________________________-1 A TARTALOMRÓL: Szovjet—kanadai közlemény a két állam kapcsolatainak megszilárdításáról — Hivatali helyiségekből háromezer lakás, beszélgetés a KÖZELBIZ főtitkárával — Választási tanácsadó — Geyer osztrák szövetségi kapitány a vasárnapi mérkőzésről Nincs olyan erő, amely valaha is megbonthatja a világ dolgozóinak élő szolidaritását Szakszervezeti nagyaktíva az SZVSZ fennállásának 10. évfordulóján A budapesti üzemek és hivatalok szakszervezeti aktivistái szerda délután az építő szakszervezet kongresszus termében gyűltek össze, hogy a Szakszervezeti Világszövetség fennállásának 10. évfordulója alkalmával találkozzanak az SZVSZ elnökségének Budapesten ülésező tagjaival. Az 1200 főnyi hallgatóság forradalmi dalokat énekelve várja az ünnepség megnyitását. Szétmegy a függöny, s viharos taps fogadja a nemzetközi szakszervezeti mozgalom vezérkarát, négy világrész dolgozóinak képviselőit. A nagyaktíva elnökségében helyet foglalnak az SZVSZ és a SZOT elnökségének tagjai. Gáspár Sándor, a SZOT elnöke nyitja meg a nagyaktívát. »A magyar dolgozók — mondja — nagy megtiszteltetésnek tartják, hogy a Szakszervezeti Világszövetség Elnöksége hazánkban ülésezik, itt tárgyalja meg a nemzetközi szakszervezeti mozgalom legfontosabb időszerű kérdéseit, és jelöli meg azokat a feladatokat, amelyeknek megoldására a szakszervezeteknek az egész világon mozgósítaniuk kell a munkásosztályt.« Gáspár Sándor külön-külön üdvözli Di Vittoriót, a Szakszervezeti Világszövetség elnökét, Saillant-t, az SZVSZ főtitkárát, Szolovjovot, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának alelnökét és a többi vendéget. Minden egyes név után hosszantartó, forró taps. A budapesti dolgozók mosolyogva, integetve üdvözlik drága vendégeiket. Di Vittorio ! Baráti jobbunkat nyújtjuk a világ valamennyi dolgozójának a harcban hatalmas győzelme- világ dolgozóinak győzelmei is két arattatok. Jól tudjátok, — fejezte be beszédét a Szakhogy az ezen az úton elért va- szervezeti Világszövetség valamennyi győzelmetek az egész nőké, Di Vittorio emelkedik szólásra. Átadja az SZVSZ és az Olasz Általános Munkaszövetség testvéri üdvözletét, majd kifejezi háláját Budapest nagylelkű népének azért a testvéri és szívélyes vendégszeretetért, amelyet az SZVSZ elnöksége fővárosunkban tartott 28. ülésszakának nyújtottak.Az SZVSZ tízéves tevékenységét méltatva, megállapítja, hogy az feladata magaslatán áll. Az agresszív imperializmus válaszfalat akart emelni egyrészt a kapitalista és gyarmati országok dolgozói, másrészt a Szovjetunió és a népi demokratikus országok dolgozói között. El akartak választani bennünket tőletek, dolgozó magyar testvéreink! E célkitűzés azonban csúfos kudarcot vallott. Szőjetek csak nyugodtan őrült álmotokat, imperializmus urai. Nincs olyan erő, amely valaha is megbonthatja a világ dolgozóinak élő szolidaritását. Innen, erről a szószékről jelentjük ki, hogy baráti jobbunkat nyújtjuk a világ valamennyi dolgozójának, a különböző irányzatokat képviselő szakszervezeti vezetőknek, hogy olyan megegyezés jöjjön közöttünk létre, amely elősegíti a világ dolgozói legégetőbb problémáinak sikeres megoldását.« — Budapest és Magyarország dolgozói! Hálásak vagyunk nektek és szakszervezeteiteknek azért a hathatós támogatásért, amellyel az SZVSZ létéhez és eredményes tevékenységéhez hozzájárultak. Ti a Szakszervezeti Világszövetség fontos támaszai vagytok. Elsősorban hálásak azonban nektek, valamint a nagy Szovjetunió, az új Kína és a többi népi demokratikus országok dolgozóinak a kapitalista és gyarmati országok dolgozói, akik a munkanélküliség, a nyomor, az embertelen kizsákmányolás és a legvadabb elnyomás alatt sínylődnek. Hálásak nektek azokért az erőfeszítésekért, amelyeket az új, kizsákmányolásmentes, szocialista társadalom felépítéséért és megerősítéséért kifejtettetek, s ebben G. Di Vittorio beszél L. Saillant: Az SZVSZ tulajdonképpeni feladata A következő szónok L. Saillant, az SZVSZ főtitkára, beszédében aláhúzta, hogy e gyűlés jelentősége azért is nagy, mert a világ szakszervezeti mozgalmának igazi vezetői vannak jelen, akik a világ dolgozóinak millióit képviselik. A Szakszervezeti Világszövetség tevékenysége és sikerei tulajdonképpen a hozzá tartozó országos szakszervezeti mozgalmak eredményeit tükrözik. Az SZVSZ sokban hozzájárult a tapasztalatok kicseréléséhez, amely a nemzetközi munkásszolidaritás egyik legpozitívebb formája. Majd beszámolt a kapitalista országok nagy ipari centrumaiban folyó kemény munkásharcokról. Franciaországban és az Egyesült Államokban, Indiában és Japánban, Tuniszban és Brazí(Folytatás az 5. oldalon) Befejezte tanácskozását az SZDSZ elnökségének 28. ülésszaka A Szakszervezeti Világszövetség elnöksége szerdán folytatta L. Saillant beszámolójának megvitatását. K. Helbig, a Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének titkára kijelentette, hogy Nyugat-Németország azokhoz a kapitalista országokhoz tartozik, ahol a kizsákmányolás a legsúlyosabb. Nyugat-Németország üzemeiben gyakran ájulnak el munkások a fáradtságtól és a hatalmas munkairamtól. Az átlagos munkaidő ugyan heti 53 óra, azonban számos dolgozónak hatvan, hetven, sőt nyolcvan órát kell dolgoznia ahhoz, hogy el tudja tartani családját, így foszlik semmivé a munkásosztály nagy vívmánya: a 48 órás munkahét és a nyolcórás munkanap. Helbig rámutatott, hogy most hatalmas bérkövetelő mozgalom söpör végig egész Nyugat - Németországon: hatmillió nyugatnémet dolgozó követel magasabb bért. Ugyanakkor a jobboldali szakszervezeti vezetők megalkudták, hogy a jövőben nem rendeznek nagy sztrájkokat , nehogy hátráltassák a fegyverkezést. Míg azonban a vezérek zárt ajtók mögötti tárgyalásokra korlátozzák tevékenységüket, addig az üzemekben az egyszerű munkások és a bizalmiak kezdeményezésére a megmozdulások százai zajlanak le , az esetek legnagyobb részében teljes sikerrel. Helbig elmondotta, hogy a jelenlegi helyzetben fokozódik a közeledés és az együttműködés a Szabad Német Szakszervezetek Szövetségéhez és a nyugatnémet szakszervezeti szövetséghez tartozó dolgozók között. Végül aláhúzta, hogy Nyugat-Németországban tovább folyik a szervezett munkások harca az újrafelfegyverzés ellen. Abdulaje Diallo, a franciaszudáni szakszervezetek szövetségének főtitkára kiemelte az afrikai dolgozók harcának jelentős előrehaladását. Fejlődik a szakszervezeti egység; Nyugat-Afrikában például valamennyi szakszervezet közös felhívásban szállt síkra az európaiak és afrikaiak közötti megkülönböztetés megszüntetéséért a szociális törvényhozásban. A munkáltatók és a hatóságok igyekeznek gyengíteni a dolgozók harcát és szeretnék szétzúzni a szakszervezeteket. Növekszik a kizárások, elbocsátások és megtorló intézkedések száma a CGT, a harcos szakszervezeti szövetség tagjai ellen. Kamerunban különösen súlyos a szakszervezetek helyzete. A kameruni Szakszervezetek Szövetségének főtitkárát, Jacques N’Gom-ot, aki egyben tagja az SZVSZ végre(Folytatás az 5. oldalon.) A nagyaktíva részvevőinek egy csoportja Az SZVSZ elnökségének határozata a baráti kapcsolatok helyreállításáról a jugoszláviai szakszervezetekkel A Szakszervezeti Világszövetség elnöksége jóváhagyva a magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa által beterjesztett javaslatokat, kijelenti, hogy támogatja a baráti és testvéri kapcsolatok helyreállítását a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség központi tanácsával és reméli, hogy a nemzetközi szakszervezeti barátság e kapcsolatainak kiterjesztése az egész világ munkásai egységének legjobban felfogott érdekében történik. A SZAKSZERVEZETI VILÁGSZÖVETSÉG ELNÖKSÉGE