Népszava, 1958. február (86. évfolyam, 27–50. sz.)
1958-02-28 / 50. szám
NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 1958. FEBRUÁR 28. PÉNTEK Vasárnap teszik közzé (-AA.) a magyar-román közös nyilatkozata: Bukarest, február 27. (MTI) A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány s a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége és a Román Népköztársaság kormányának s a Román Munkáspárt központi vezetőségének képviselői között február 22-én kezdődtek a megbeszélések. A megbeszélések befejeződtek és február 26-án, szerdán este a Román Népköztársaság minisztertanácsának elnökségén közös nyilatkozatot írtak alá. A nyilatkozat aláírásán részt vettek a magyar és a román küldöttség tagjai. Magyar részről Kádár János román részről pedig Gheorghe Gheorghiu-Dej írta alá a közös nyilatkozatot, amelynek szövegét vasárnap, március 2-án teszik közzé mind Budapesten mind pedig Bukarestben. Kádár János és Gh. Gheorghiu-Dej aláírja a közös nyilatkozatot A munkáshatalomért érzett felelősséggel mia kezdi meg tanácskozását a szakszervezetek XIX. kongresszusa. A kongresszus a magyar szakszervezeti mozgalom jelentős eseménye, fontos állomás társadalmi és politikai életünkben. A Szaktanácsnak a kongresszus elé terjesztett jelentése öt év munkájáról ad számot. Olyan esztendőkről, amelyek során nagy események zajlottak le mind a magyar, mind a nemzetközi munkásmozgalomban. A magyar szakszervezetek munkája a XVIII. kongresszus óta sok vonatkozásban fejlődött. Megerősödtek a szakszervezetek, jelentősen fejlesztették a társadalombiztosítást, a munkavédelmet s a társadalmi aktivisták tízezrei kapcsolódtak be az üzemi szakszervezeti munkába, a dolgozók ügyesbajos dolgainak intézésébe. Hátráltatta azonban a szakszervezeti munka eredményességét a helytelen szemlélet, amely a szakszervezetek szerepét leszűkítette és egyoldalúan értelmezte. Ez gyengítette a szakszervezetek tömegbefolyását s megnehezítette azt is, hogy a szakszervezetek számbeli és szervezeti erejüknek megfelelő súllyal léphessenek fel az ellenforradalmi uszítással és a revizionista demagógiával szemben. Bár az ellenforradalmi zűrzavarban a szakszervezetek elkövettek komoly hibákat— az alapkérdésben: a munkáshatalom, a szocializmus ügyének védelmében az egész szakszervezeti mozgalom szilárd osztályharcos álláspontra helyezkedett. A ♦ szakszervezetek az első perctől kezdve minden rendelkezésükre álló eszközzel tá♦mogatták a forradalmi munkás-paraszti kormány intézkedéseit a proletárdiktatúra megvédése és megerősítése érdekében. A szakszervezeti munkások ezrei vettek részt az ellenforradalom fegyveres erejénekszétzúzása után megtartott első munkástüntetéseken, fegyverrel a kézbenvédték a munkáshatalmat a karhatalmi »kötelékekben, az üzemekben pedig harcoltak a sztrájkra uszítókkal, a munkástanácsok ellenforradalmi elemeivel és cselekedeteivel szemben. ♦ Az elenforradalom megsemmisítése után rendkívül nehéz feladatok vártak a magyar munkásosztályra, a szervezett dolgozókra. Újból meg kellett indítani az ellenforradalmi pusztítás által szétzilált termelést, rendet kellett teremteni a megzavart fejekben, igazolva mindezzel a magyar munkásság segítségére siető nemzetközi munkásosztálynak a magyar forradalmi erőkbe vetett bizalmát. A magyar szakszervezetek részesei voltak a harcnak, amelyet a magyar dolgozók a párt, a forradalmi munkás-paraszt kormány irányításával vívtak a politikai és a gazdasági konszolidáció érdekében. A szakszervezeti tevékenység széleskörű kibontakozását döntően segítette és gyorsította, hogy a párt — a korábbi hibákat felszámolva — érvényre juttatja a lenini elveket a szakszervezeteknek a proletárdiktatúra rendszerében elfoglalt helyétlletően is. A szakszervezeteknek ma már megvan az a politikai és társadalmi súlyuk, amely méltán illeti meg őket, mint az uralkodó osztály, a munkásosztály legnagyobb tömegszervezeteit. Ez a megnövekedett társadalmi és politikai szerep azonban kötelez is. Arra kötelezi a magyar szakszervezeteket, a bizalmiakat és szb-elnököket csakúgy, mint a központi vezetőségek tagjait, hogy az eddiginél még sokkal nagyobb felelősséggeltevékenykedjenek a munkáshatalom erősítése, az élet- és munkakörülmények szüntelen javítása, a dolgozók mindennapos ügyeinek intézése, a törvények és rendelkezések betartatása érdekében. A munkáshatalomért érzett felelősség a szakszervezeti munkában ma elsősorban abban nyilvánulhat meg, ha széles körben kibontakoztatjuk a dolgozók alkotó tevékenységét, soron levő — és bizony nem könnyű — gazdasági feladataink megoldására. Alapvető kérdés ez, mert csak így teremthetjük meg a jelenlegi életszínvonal megszilárdításának, majd későbbi előrehaladásunknak biztos alapjait. Amikor a kongresszus megvonja az eltelt ** öt év munkájának mérlegét és meghatározza a további tennivalókat, minden bizonnyal jelentős teret szentel majd annak, hogyan válhatnak szakszervezeti szerveink még alkalmasabbá az előttünk álló nehéz és bonyolult feladatok elvégzésére. Nem lehet kétséges, hogy szakszervezeteink megnövekedett társadalmi és politikai súlyukkal csak akkor élhetnek megfelelően, ha a szakszervezeti mozgalom belső élete a mindennapos meggyőzésen, a dolgozók sokoldalú nevelésén, a vezetőknek választóik iránt érzett mélységes felelősségén, és a társadalmi munka megbecsülésén alapszik. A kongresszus e tekintetben bőven meríthet az évszázados múltra visszatekintő magyar szakszervezeti mozgalom gazdag hagyományaiból. S bőven meríthet a nemzetközi munkásmozgalom kimeríthetetlen kincsestárából is, hiszen a kongresszus tanácskozásain jelen lesznek és felszólalnak a Szakszervezeti Világszövetség vezetői, a baráti, szocialista országok szakszervezeteinek küldöttei, valamint a tőkés világ haladó szakszervezeti mozgalmainak képviselői, akik harcos, sokrétű tapasztalataikkal teszik még teljesebbé a kongresszus tanácskozásait. Az ország közvéleménye és a nemzetközi munkásközvélemény is nagy várakozással tekint a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusának munkájára. Ez a várakozás is fokozott felelősséget hárít a kongresszus küldötteire. A küldöttek felelősségtudata, a munkásosztály ügye iránt érzett hűsége és gazdag mozgalmi tapasztalata a biztosíték arra, hogy a kongresszus megfelel majd a magyar és a nemzetközi munkásmilliók várakozásának. S bizonyosan új, kiemelkedő eredményekhez vezet a magyar szakszervezeteknek a békéért, a szocializmusért és a társadalmi haladásért vívott harcában. Április 4-ét, illetve húsvétot megelőző munkaidő beosztása Április 4-e és húsvét hétfő fizetett munkaszüneti nap. E két nap ebben az évben olyképpen alakul, hogy péntek, Nemzetközi piackutató konferencia Budapesten ! A Magyar Kereskedelmi Ka- mara piackutató főosztályának meghívására Budapestre láto- gattak a baráti országok kon-] junktúra és piackutató szervei] nek vezető munkatársai. Az öt] napig tartó konferencia rész-] vevői a Magyar Kereskedelmi] Kamara piackutató főosztályá- nak javaslata alapján meg- tárgyalták az intézmények kö-] zötti együttműködést. ] • Jól telelt a vetés A múlt év őszén a kenyér- gabona legnagyobb részét idő- ben vetették el. A vetés a ked-vező időjárás hatására jól fej-lődött és megerősödött a télre.« A gabonafélék az elmúlt hóna- pokban különösebb kár nélkül] teleltek át s kifagyás úgyszól-Iván sehol sem volt, vasárnap és hétfő szünnap, míg szombaton dolgozni kellene. Tekintettel arra, hogy a szombati napon a vállalatok, hivatalok túlnyomó többségében egyébként is rövidebb munkaidővel dolgoznak, a kormány — a munkaügyi miniszternek a Szaktanács elnökével egyetértésben előterjesztett javaslatára — a termelés és a dolgozók igényeit figyelembe véve, a két munkaszüneti napnak, valamint a heti pihenőnapnak összevontan való kiadását határozta el. A határozat alapján: 1. 1958. évi április hó 7-ei (húsvét hétfő) rendes munka-! nap, s helyette e munkaszü-| neti napot április 5-én (szom-! baton) kell kiadni, április hó 13-án (csütörtökön) pedig a szombati napra szokásos mun-! kaidőbeosztást kell akalmazni.1 2. A miniszterek felhatalma-J zást kaptak arra, hogy az ér-! dekelt szakszervezetek elnök-ségével egyetértésben a folya- matos üzemek, bányák, vala- mint a belkereskedelem dolgo-Jzói munkaidejének beosztását — a szükségnek megfelelően! — külön szabályozzák. 13. A munkaszüneti napok- nak, valamint a heti pihenő- napnak öszevontan történő ki-adása folytán az április 4—5— 6-án esedékes munkabéreket] 1—2—3-án kell kifizetni. A továbbiakban a kormány határozata utasította a belke- reskedelmi minisztert a nyílt árusítási üzletek nyitvatartásá- nak szabályozására, a közleke- dés- és postaügyi minisztert pedig olyan intézkedések meg- tételére, hogy az április 3-án hazautazni kívánó dolgozókat a vasút megfelelő időben el tudja szállítani. " Már csak rövid ideig tart hazánkban a szélsőséges időjárás Európában tovább tart a hideg és a meleg légtömegek harca. A legszélsőségesebb időjárás az itt kialakult összeütközési központ következtében hazánk légterében van. Észak-Európa felől további sarkvidéki légtömegek fokozatosam dél felé húzódnak. A Kárpát-medencében az évszakhoz képest enyhe volt a levegő, a nappali hőmérséklet plusz 13—16 fokig emelkedett. Csütörtökre virradóra viszont a nyugat felől beáramló hideg légtömegek ha-3 tására Sopronban, Szombat-,helyen és Szentgotthárdon új-3 bál havazás kezdődött és 0— 2 plusz 3, máshol 4—7 fokig hűlt le a levegő. A nyugati határ-3 szélen csütörtökön tovább ha-vazott és fokozatosam csökkent a hőmérséklet. Sopronban például csütörtökön délben mi- 3 msz 2 fokot mértek, míg Debrecenben plusz 16 fok volt. A szélsőséges időjárás azonban rövid ideig tart, felmelegedés várható. (sz. gy.) Mint bűnbánó borbarát, a csábos italboltot, úgy igyekszem kerülni az utcai könyvárusokat. S éppoly sikertelenül. A borbarát végül is betér »csak egy kis fröccsre«, a könyvbarát pedig megáll a nyitott kirakatablak előtt, »csak egy kis nézelődésre«. Márpedig, ha én megállok — nem állom meg vásárlás nélkül. — Tessék, ezek a legújabb könyvek — hajol ki a Táncsics Könyvesbolt kirakatablakából egy hidegtől pirosló orrú, fülig sálazott eladónő. — Mit adhatok? Ezúttal erős maradok. Könyv helyett — interjút kérek Barna Istvánné eladótól. Hátha sikerül megfejtenem a titkot: miféle mágneses vonzerőt gyakorolnak az utcán árult könyvek az emberek zsebében lapuló forintokra? Miért van az, hogy Budapesten minden nap !ó könyvnap? — Hát az úgy van — magyarázza Barnáné —, hogy a mi vevőink zömének tulajdonképpen eszében sincs könyvet vásárolni. Csak erre jönnek a Körúton, csak megállnak nézelődni s aztán csek eszükbe jut, hogy jó lenne munkábamenet a villamoson, a fodrásznál, vagy estére valami olvasnivaló. Az utcai könyvvásárlásnak — szerencsére — ezernyi indítéka van... A jó pestiek könyvet vesznek ----------------- fizetés napján és vesznek »sokadikén« is, mert akkor már úgysem számít az a 301 forint. Regényt vásárolnak télen, mert hosszúak az esték, nyáron, mert nincs strandidő vagy éppen olvasni akarnak a strandon. Elkél a könyv ajándéknak, unaloműzőnek és mozijegy helyett is. A »kirakat-boltban« nem kell blokkot kérni, pénztárhoz állni és az esti zárórát csupán a nagyérdemű vásárlóközönség érdeklődése szabályozza. Nyáron sokszor féltizenegyig is nyitvatartanak. Barnáné búcsúzik, letelt a szolgálata. »Köszönöm, jól fagyok« — válaszol váltótársának, Csató Bélánénak,aki éppen »beöltözik« a nyitott kirakatban rá váró ötórás munkához. Hát igen, itt aztán nincs »melegváltás«, éles szél fúj be az utcáról, apró hópelyhek táncolnak a fülkében. A lábhoz tett kis hősugárzó nem birkózik meg a hideggel, az csak arra jó, hogy a nyolcéves Csató Ági, az önkéntes könyvesmaska, mellé kuporodjon és onnan dirigálja az édesanyját: — Anyuci, hol keresed »A tengeri farkast«? Ott van a »Beszterce ostroma« mellett. Elkél a segítség,mert most Csa--------------------Jónénak megszaporodik a dolga. Félhat felé jár, munkából jönnek az emberek és meg-megállnak könyvet nézegetni, vásárolni. Sok az ismerős »törzsvendég«, még több a »futóvevő«. Egy határőr Jókai-könyvet kér, egy nagyapa »valami kalandost« a kamasz unokának, idős nénike »szerelmes regényt vásárol. Egy iskolásfiú Arany Toldiját keresi (sajnos, kifogyott) és egy kalauznő elégedetten szorítja a hóna alá Victor Hugo »A párizsi Notre Dame« című könyvét. A kis »kirakat-boltból« naponta 150—200, szombaton 250 könyv vándorol a minden korú, nemű és foglalkozású körúti járókelők zsebébe, táskájába, kezébe. Érdemes lenne hosszabb ideig figyelni a »kirakat-bolt« forgalmát, a kulturális fejlő, dés e kicsiny tükrét. De mert, az itt töltött idővel egyenes'.', arányban növekszik fogaim vacogása és orrom rózsapírja, tisztelettel elköszönök Csató Béláné eladótól, a kultúra »fagyálló« közkatonájától. De előbb mégmegveszem Ka----------------Kinthy »Csodapók«-ját, mert az csodajó és a »Tizenkét szék«-et, mert... úgyis bútorra spórolok. Lám, hiába fogadtam szent esküvéssel, hogy már ezután legfeljebb olyan könyvet veszek, amelynek szerzője: Vajk Veni IRODALMI NEKTÁR — utcán át Ma kezdődik a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa Az ÉFEDOSZ Dózsa György úti székházában ma, péntek reggel fél 9 órakor kezdi meg tanácskozásait a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa. A kongresszus napirendje a következő: 1. A Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója a XVIII. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszervezetek feladatairól a munkáshatalom erősítésében, az életszínvonal alakításában, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításában. Előadó: GÁSPÁR SÁNDOR elvtárs, a SZOT főtitkára. 2. A SZOT számvizsgáló bizottságának jelentése. Előadó: HARUSTYÁK JÓZSEF elvtárs, a számvizsgáló bizottság elnöke. 3. A magyar szakszervezetek alapszabályainak módosítása. Előadó: MARTIN FERENC elvtárs, a SZOT titkára. 4. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a SZOT számvizsgáló bizottságának megválasztása. A magyar szakszervezetek XIX. kongresszusára Budapestre érkezett Fati Kamel, az arab országok szakszervezetei szövetségének főtitkára (a kép jobb oldalán). A repülőtéren Vince József, a Szaktanács titkára és a Szaktanács elnökségének több tagja fogadtaGonda György felvételt.