Népszava, 1964. január (92. évfolyam, 1-25. sz.)

1964-01-25 / 20. szám

2 A paraszt panaszai Érdekes könyv: több ezer esztendős egyiptomi novellák. A fellelhető, egé­szében vagy nagy részében épen reánk maradt, legje­lentősebb magyar fordítá­sú gyűjteménye. Nem könnyű olvasmány, a kísé­rő jegyzeteket állandóan s lelkiismeretesen együtt kell olvasni a szövegekkel, figyelmesen, hogy megért­sük a nekünk teljesen idegen tárgyú és fogalma­­zású elbeszéléseket. Két­ségtelen azonban, hogy megéri a fáradozást. A címadó novella, »A pa­raszt panaszai« valósággal megrendítő, ahogy el­mondja a hatalmasoknak kiszolgáltatott szegénység nyomorúságát, megalázta­­hatásait. Megrendítő, hogy a szörnyű szenvedésekből miként virágzott ki a köl­tészet. Mert meleg líra fűti át mindenütt a soro­kat. Jó érdeme a fordító­nak — Dobrovics Aladár munkája, mint a részle­tekben eligazító Jegyzetek és Utószó —, hogy a »pró­zában« is érezteti a belső lüktetés ritmusát. Meglepő volt az »Igazság és Hamis­ság« ismert »magyar« me­séjére is találnunk, ebben az »egyiptomi« kötetben. A tipográfia és a kötös terv, gondos, ízléses mun­ka Szántó Tibort dicsé­ri. (Helikon) U. ny. Somlyó György: Szemfényvesztő fügefa Somlyó Györgynek sa­játosan intellektuális ih­letésű, mély műveltség­­anyagot magába olvasztó és azt új remekekben fel­­szikráztató költészetét tel­jes érettségében, kiala­kultságában mutatja meg ez a kötet. A század ele­jén — Babitsék korában — poéta doctus-nak mondták volna az ilyen lí­rikust, akinek művei eny­­nyire átfogó humán mű­veltséget árasztanak — Somlyó esetében ehhez bízvást hozzámondhatjuk a korszerű természettudo­mányos műveltséget is. De nemcsak témaválasztása vall erre; szinte nincs a modern világlírának,olyan szín- és stílusárnyalata, amelyet —a saját gazdag egyéniségén átszűrve — ne találhatnánk meg a mai negyvenévesek nemzedé­kének e kiváló képviselő­jénél, akinek — egyéb művei mellett — ez a ti­zenegyedik önálló verses­kötete. A lapokból részben már ismert, Piero della Francesca című, nagy lé­legzetű verscikluson kívül az utóbbi 2—3 év költői termésének javát találja benne az olvasó, meghök­kentően új mondanivaló­val olyan ősi témáról, mint a szerelem, s az emberi­ségnek olyan friss szenzá­ciójáról, mint az űrrepü­lés. Egyik jelentős költőnk pályájának jelentős állo­mása ez a könyv. (Szépiro­dalmi) G. Sz. L. Vidor Miklós: Baucis vendégei Költészettel és humaniz­mussal átszőtt, kiérlelt prózáról vallanak Vidor Miklós új novellái. Drá­mai szerkesztésük, a stí­lus líraisága és tömörsége, a lényeg tudatos megvilá­gítása emeli hatásossá, iz­galmassá a novellákat. Ja­va részükben a szerelem áll a középpontban, ame­lyet hol az érzékiség tüze táplál, hol túlzottan is »plátói«, de ritkán válik harmonikussá; e kis sze­relmi történetek legtöbb­­nyire önemésztő lemon­dással, vigasztalan búcsú­val végződnek. Úgy tűnik, mintha a szerelem izzása csak belső megvilágításul szolgálna a hősök teljes egyéniségének, értékének megmutatásához: milye­nek az emberek akkor, mikor emberként kell helytállniuk. Victort friss, kereső-kutató szenvedély fűti, éles szemmel és bát­ran tapogatja ki a lélek, a jellem ismeretlen, megle­pő, hol lehangoló, hol re­ményt keltő vonásait. A kamaszok és bakfisok vi­lágát, a felnőttek nehezen érthető, sokszor kusza lo­­bogásait és háborgásait hiteles, meleg, érzelmes hangulatú írásokban vil­lantja fel. (Magvető) B. Gy. F. Gál György Sándor: Ismerkedés a zenetörténettel Ismét egy zenetörténet­tel foglalkozó mű. Ezúttal Gál György Sándor pró­bálta összefogni az »El­süllyedt világok zenéjé­től« kezdve a mai »Euró­pai zenéig« a muzsika történeteit Persze, egy­­egy korszak zenéje jóval rétegezettebb és heterogé­nabb, hogy sem mindenes­tül beleférne egy rövid könyvbe s néhány kategó­riába. No, de a szerző is úgy véli — a címb­ől is adó­dik —, hogy ez a könyv csupán ismerkedés, de nem teljes és tökéletes találkozás a zenetörténet­tel. Ebből következően­ nem rajzol elénk nehéz kérdőjeleket, nem csábít bonyolult analízisre, köny­­nyen feltárja a zene egy­szerű, áttetsző értékeit. Felidézi a muzsika kor­szakos dallamait, megele­veníti a nagy zeneszerzők életét. Lényegében nem zene­tudósok részére készült ez az oldottabb, regényes formában írt, hézagpótló könyv. A regényes forma olykor azonban zavaró, különösen akkor, amikor felületessé, külszínessé te­szi a stílust az oda nem illő jelzők, szódíszítmé­­nyek túlburjánzása. Mind­ezekkel együtt is, valóban ez a könyv elősegíti az ismerkedést a fiatal zene­kedvelőknek a muzsika végtelen birodalmával. (Móra.) G. : Az asztalosbecsület útja Alacsony, zömök férfi Kiss Gusztáv, a szeme olyan, mint két meleg, barna kávécsepp. Közel negyedszázada járja az asztalosbecsület útját a Ganz-Hajóban, s vagy tíz esztendeje már annak, hogy tiszte lett, másokat is vezetni ezen az úton. Ekkor ve­te kezdetét éle­tének az a szakasza, amely az üzemvezetői be­osztással jár. Nem volt könnyű. A történetet sokszor elmond­ta már a gyerekeinek is, akik faipari technikumba járnak, asszonyának is, aki perel, ha hazaviszi gondjait, olykor meg fe­hér abrosz mellett bará­toknak. Egy százas a hallgatásért Valami furcsa, megma­gyarázhatatlanul idegen érzés kerítette hatalmába, amikor azokban az idők­ben egyre gyakrabban állt eléje egy fiatalember a kéréssel: — Beteg a feleségem. Üzent, hogy rosszul van. Hazamennék... Előbb, természetének mélyéből fakadóan, szé­­gyellte bizalmatlanságát és nem tett megjegyzést. Utóbb már nem tudta megállni, és kirobbant be­lőle: — Nem hiszek én ab­ban a betegségben! — Nem?! Úgy legyen egészsége a családomnak, hogy... Ez megint bántotta. Miért kell az asztalosnak esküdözni? Nem, ez se­hogyan sem fért a fejébe, ezért nagyon higgadtan mondta: — Majd elkíséri az egyik szaktárs ... Másnap a kísérő — ré­gi munkatársa — eléje állt, lehorgasztotta fejét és így szólt: — Igazad volt... Azzal lerakott az asz­talra egy százast. Ezt ad­ta, nekem merte adni, hogy ne szóljak, hogy tartsam a számat, mert akadt egy kis mellékes elfoglaltsága egy »ma­­szeknél«. Úgy érezte, mintha kifordulna latjai alól a talaj, és rekedten felelte: — Így is jó... Azután magához hívat­ta a fiatalembert és csak ennyit szólt: — Tessék, itt a százasa! Az asztalos másként fizet ilyesmiért. A többit a műhely dönti el... A zsonglőr felemeli fejét Ez volt-e a közvetlen kiváltó oka, vagy más, ma már senki sem tud­hatja. Mindenesetre so­kan megérezhették, hogy valami új, tiszta levegő csapott át az enyvszagú műhelyen. És a sokak kö­zött felemelte a fejét Ser­per József is... Nagy szónak számított ez. Évtizedeken keresztül mindig csak a gépe fölé hajolt, s ujjai a zsonglőr ügyességével helyezték a marókés alá a Csontke­mény anyagot. Az embe­rek ennek az összpontosí­tott figyelemnek, ennek a semmi mással sem tö­rődésnek tulajdonították a csodát, az ujjait. Mert ezek az ujjak arról vol­tak híresek, hogy sértet­lenek maradtak. Csak a faipari gépmunkás tudja méltányolni ezt a bizton­ságot, amely mögött több van a költésláncok bizton­ságérzeténél, a pilóta bá­torságánál, a sebész óva­tosságánál és egy zongo­rista gyorsaságánál. Ezért senki sem hitte volna, hogy Sorger József egy­szer csak felemeli a fejét, körülnéz és a röppenő fa­forgács útját követve, észrevesz valami mást is: — Mi lesz, ha egyszer megbetegszem? Vagy tör­ténik valami ... Sok itt a segédmunkás, szóljon, aki érteni szeretne a géphez is! így szólalt meg benne az asztalosbecsület új hangja, és az emberek el­indultak feléje. Tanulni. Ma már nincs a műhely­ben egyetlen segédmun­kás sem, aki ne értene a géphez, s ne a zsonglőr ujjú Sorgertől tanulta volna, amit tud. Határidő csak egy van Az üzemvezető tervezte a munkát. A dolgozók is. Csak éppen nem egyfor­mán. Még az elődök előd­jeitől örökölte a régi ve­zetési fogást, amelynek a lényege abban rejlett, hogy­ legalább két-három nappal hamarább készít­tetett el mindent a szük­ségesnél. Hittek neki, iparkodtak, azután látták, hogy az átverés mindig késik. Ha látták, hát lát­ták. Nem az ő dolguk! Vagy mégis? S időben ráérzett: az asz­talosbecsületet az üzem­vezető nem kockáztathat­ja. Semmiben, tehát eb­ben sem. Ha valami dá­tumra kell, akkor arra és nem egy másikra. Csak­hogy ... csakhogy mi lesz, ha »­kifut-e egy határidő­ből? Mit szól az átvevő, mit mond majd a terme­lési osztályvezető? Hete­kig hordozta zömök alak­ján e kérdések roppant súlyát, azután úgy dön­tött, hogy megosztja a többiekkel. A szaktársak­kal. Ennek — a nem any­­nyira termelési, mint in­kább erkölcsi — vitának a parazsából, az asztalos­­becsület fényénél lob­bant a szocialista műhely gondolata. És ellentmon­dást nem tűrő határozat született a kétféle határ­idő ellen. Mert nem kell. Minek? A vezető ne tak­tikázzék, a legapróbb do­logban is az igazat mond­ja, s akkor nem vall szé­gyent az emberekkel. Ezt azután — hogy ilyenfor­mán törvényerőre emel­kedett — mindkét fél be­tartja. A munkás is, az üzemvezető is. Hogyan? Hidegben épül a hajó Lemaradt a vontató burkolása. A nagy hideg­ben megbetegedett né­hány munkás, nem volt, aki a helyükre álljon. Az üzemvezető felballagott az emeleti műhelybe és kö­zölte ezt a tényt a jól fű­tött teremben dolgozó szakemberekkel. Egy szó­val sem mondott többet csak éppen a tényeket. Feszült csend követte sza­vait, majd megszólalt va­laki : — Éppen lemehetek a hajóhoz egy-két hétre, ha hasznomat tudják venni! És felzúgtak a többiek. Hogy miért beszél egyes szám első személyben, mintha mások már nem is lennének. »Mi az, hogy lemegyek a hajóhoz? Ta­lán lemegyünk?*. Az üzem­vezető gyorsan közbeszólt: — Ilyen rövid időre nem számíthatnak a kinti munkával járó pótlékra, hiszen ahhoz teljes érté­kű munka kell, amihez nincs meg a gyakorla­tuk ... Kétféle töltés, a lelke­sedés és a megbántottság kisülése szikrázott hang­jukban, amikor feleltek: — Mi a becsületre gon­doltunk ... Ebben a pillanatban Kiss Gusztáv üzemvezető két meleg, barna kávé­­csepphez hasonló szeme különösen átforrósodott. Most másodszor érte meg hogy megmozdul a talaj a lábai alatt ebben a gyárban. Csak ez a mos­tani pillanat összehason­líthatatlanul más volt, mint az előbbi. Táncos kedvű, szilaj és mégis megrendítő. Úgy érezte, nincs ha­talmasabb az asztalos­becsületnél ... Fodor Gábor A közélet eseményei Kádár János, a kormány elnöke, pénteken fogadta Pierre Francfort-t, a Fran­cia Köztársaság magyaror­szági nagykövetét. Ilku Pál művelődésügyi miniszter, az MSZMP po­­miniszter, az MSZMP Po­­tagja a héten Gödöllőre és Nagykőrösre látogatott, ahol a megyei, járási, il­letve városi párt- és a ta­nácsvezetőkkel tartott megbeszélést és tájékozó­dott az oktatás és népmű­velés helyzetéről. Jancso Georgiev, a Bol­gár Népköztársaság ma­gyarországi nagykövete, Nikola Nikolov bolgár te­norista budapesti vendég­­szereplése alkalmából pénteken este fogadást adott a bolgár nagykö­vetségen.­ A fogadáson megjelent a magyar ze­nei élet számos kiváló képviselője. . . Mt­án­­ is A MÚOSZ Fejér megyei csoportja pénteken klub­napot tartott, amelyen részt vett Szakosíts Ár­pád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára és Ta­kács Gábor, a MUOSZ titkára. Mire költötték a KST-t? A bérből és fizetésből élő lakosság körében egy­re kedveltebb a KST. A tagok száma és az év végi kifizetések összege évről évre növekszik. A Belke­reskedelmi Kutató Intézet kétezer családot kérdezett meg, mire költötték a de­cemberben kifizetett KST- megtakarítást. A vála­szokból érdekes adatokat kaptak. A munkások legtöbbje a KST-ben gyűjtött pénzt ruha-, bútor-, sőt nem egy esetben telekvásárlásra használta fel, sokan hí­zott sertést vásároltak. Az alkalmazottak a meg­takarított forintokat főleg háztartási gép, rádió, te­levízió,­­ lemezjátszó, könyv, függöny és ágy­nemű vásárlására fordí­tották, egyesek viszont a karácsonyi konyhát »csap­ták fel« vele. Az értelmi­ségiek üdülésre, külföldi utazásra, könyvre, órára, fényképezőgépre és gyer­mekjátékokra használták a KST-pénzüket. Akad olyan is a KST- tagok között, aki megta­karított pénzét évről évre a takarékpénztárban ka­matoztatja tovább. (a) Megjelent a „SZOVJETUNIÓ" Érdekes cikket olvashatunk a színes folyóirat első szá­mában a legújabb műanyag­ról, a nitronról. Izgalmas ol­vasmány Szajakbaj Karala­­jev, a­­Kirgiz Homiros'*« története. Az újság munka­társai tíz fiatal apával be­szédeitek a nemzedék prob­lémáiról, a gyermeknevelés­ről. A súlytalanság körülmé­nyei között végzett kutatá­sokról számol be Leonyid Ki­fijev-Szmik. Az olvasók kérésére minden számban közöl a lap színes reproduk­ciót, ezúttal G. Nyisszkij fes­tőművész alkotását. NÉPSZAVA Beteg a hordár és öreg. Keresete éppen hogy csur­­ran-cseppen. Különösen, amióta feltűnt a konkur­­rencia, két triciklivel ren­delkező fiatalabb és egészségesebb hordár sze­mélyében. A hordár több napja már nem jelent meg ál­lomáshelyén. Egy teherautó összetörte a kézikocsiját. Senki sem keresi, las­san elfeledik. De a kárt okozó gépkocsivezetőt sem keresik, aki részvétlenül továbbvezette teherautó­ját az eset után. Ám az öreg hordár mindmáig vi­gyázza, őrzi a papiros da­rabot, amelyre a szolgá­latot teljesítő rendőr seb- Hová lett az öreg hordár? tében feljegyezte­ a teher­gépkocsi vezetőjének ada­tait és a kocsi számát.­­ Az öreg hordárnak azt tanácsolták illetékes he­lyen, hogy szerezzen ér­vényt kártérítési követelé­sének polgári peres úton. Mivel az álló kézikocsi megrongálásáért a teher­gépkocsi vezetője a fele-Iős, ez okozott kárt kell térítenie. A hordár azonban — mint mondottuk — öreg is, beteg is és a fél szemé­re vak. Nehezére esik bo­nyodalmas feljelentést tenni, tárgyalásokra járni. Segítségre van szüksége, hogy kenyérkereső kézi­kocsiját megjavíttathassa. Mit diktálna — ebben az esetben — az ember­ség, a törődniakarás? Azt, hogy a kár okozója, a YA 08—18 jelzésű tehergép­kocsi vezetője önként, jó­szántából térítse meg az idős ember anyagi veszte­ségét. Nem boszorkány­ság. A hordár címe: Bán Ignác VIII. kerület, Illés utca 16. (baják) Sajtótájékoztató az A Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetsége pénteken sajtótájékoztatót tartott. Franz Köhler, nagykövet­ségi harmadtitkár üdvö­zölte a sajtó képviselőit. Wilhelm Meissner, rendkí­vüli és meghatalmazott HDK nagykövetségén nagykövet tájékoztatta az újságírókat az NDK kor­mánya és a nyugat-berlini szenátus képviselői között folytatott tárgyalások eredményeiről, valamint a berlini utazási egyezmény­nyel kapcsolatos legújabb fejleményekről. (MTI) Kitűnt A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa Verő József kétszeres Kossuth-díjas akadémikusnak, a Vasipa­ri Kutató Intézet igazga­tójának, eredményes fém­­tani tudományos kutatásai elismeréséül, dr. Heimer Ödön nyugdíjas orvosnak, és Ott Józsefnek, a buda­pesti XX. kerületi népi et­­ etésel­ lenőrzési bizottság elnöké­nek, a munkásmozgalom­ban kifejtett tevékenysé­gük elismeréséül, 60. szüle­tésnapjuk alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetése­ket Dobi István, a Nép­­köztársaság Elnöki Taná­csának elnöke nyújtotta et. főosztályának vezetője.-------------— Corneliu Manescu üdvözlő távirata Péter Jánoshoz Corneliu Manescu, a Román Népköztársaság külügyminisztere a ma­gyar—román barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási egyez-,­mény aláírásának 16. év­fordulója alkalmából táv­iratban üdvözölte Péter János külügyminisztert. (MTI) Állategészségügyi tanácskozás Szekszárdon Országos állategészség­ügyi értekezletet rende­zett pénteken Szekszár­­don a Közalkalmazottak Szakszervezete és a Tol­na megyei tanács. Az előadást vita kö­vette, amelyben többek között felszólalt Virágh István, az MSZMP Tolna megyei bizottságának tit­kára, Huber Lajos, a Köz­­alkalmazottak Szakszerve­zetének elnöke és dr. Kádár Tibor, a Föld­művelésügyi Miniszté­rium állategészségügyi FENYŐ A. ENDRE KIÁLLÍTÁSA A legtöbb művésznek van egy bizonyos téma­köre, kifejezésmódja, amely a legjobban meg­felel egyéniségének, amelyben a legigazabban tudja kifejezni magát. Fenyő A. Endre festésze­tének ilyen sajátos terü­lete a tájkép, formai szempontból pedig a szí­nek és a formák díszítmé­­nyes rendje. Erről győz meg az Ernst-múzeum­beli gyűjteményes kiállítása. Munkássága első évti­zedéből származnak az első terem gyár- és mun­kásábrázolásai, a mérta­ni rendben felépített csendéletek. Az illegális munkásmozgalomhoz kap­csolódó, a szocialista mű­vészcsoportba tartozó mű­vész alkotásai ezek és az a felelősségérzet sugall­ta őket, hogy a maguk képi nyelvén nagy töme­gek gondolatvilágát, ér­zéseit fejezzék ki. Sötét­re hangolt színeikben, hangsúlyozott, széles kör­vonalaikban van is erő­teljesség, de amikor nagy- ■ szabású tömegdemonstrá­­ció összképe formálódik belőlük — Valami készül — ebben már nem any­­nyira a dinamizmus, mint inkább a díszítményesség válik uralkodó elemmé. A következő termek ké­pei arról tanúskodnak, hogy ez a dekorativitás, Fenyő festészetének egyik fő jellemzője, virágzik ki az emigrációs évek svéd­országi festményein. De előtérbe lép egy másik vonás is: a színesség. Az északi táj üde zöldjei, a házak tarka színei feléb­resztik benne a koloris­tát. Mint tájak és város­képek festője talált iga­zán magára. Ezeknek a látvány szépségében el­gyönyörködő képeknek sorát itthon a Balaton­­partján folytatja. Fest közben arcképeket és tudjuk, hogy foglalkoz­attak újból sokalakos ké­pek tervei is, de­­ most már végleg hű marad festészete legkedvesebb tárgyához, a természethez és e téren sok egyéni színnel gazdagítja művé­szetünket. (havas) Ajtmatov: Életveszélyben Kirgizia tájaira vezet el a Lenin-díjas Csingiz Ajtmaitov. Számára a vad természet nem díszlet csu­pán, hanem gyakran a drámai cselekmény moz­gatója, annak szerves ré­sze. De hőse mindig a küzdő ember, aki a ter­mészettel és önmagával vívja harcát a megújho­dásért, a felemelkedésért Ajtmatov minden novel­lája e harc egy-egy epi­zódjának drámai feszült­ségű, lírai hangú megele­­venítése. A tegnapról és a máról ír. Az évszázados elma­radottságot felszámoló kirgiz nép szellemi átala­kulásáról, a tanulási vágy fellobbanásáról, a nők rabszolga-életének meg­szüntetéséről, a hatalmas társadalmi átalakulásról. Az író ennek a folya­matnak a részeként szól napjaink valóságáról is, a szűzföldekért vívott csa­táról, amely helytállásból, humanitásból új próbára teszi az embereket. A fordítás Árvay János és Láng Anikó, az illuszt­ráció Görög Júlia mun­kája. (Európa.) B. P. 1964. Január 25

Next