Népszava, 1969. november (97. évfolyam, 255–279. szám)

1969-11-22 / 272. szám

Tanárok, tanítók társadalmi megbecsülése írta: Péter Ernő, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára Szakszervezetünk tagsága A rendkívüli feljebbsorolások előtt mind egyértelműbb annak megértése, hogy pedagógusaink érdekeiért akkor teszünk a legtöbbet, ha mindennapi életüket, tevékenységüket segítő jó tantervekre, tankönyvekre támaszkodhatnak; ha megfontolt és előrelátó irányítás segíti az iskolák, intézmények nyugodt ritmusú munkáját; ha élet- és munkakörülményeik egyre inkább összhangba kerülnek a pedagógiai tevékenység társadalmi súlyával és szerepével. A gazdasági irányítás új rendszere korántsem hozott olyan változást a kultúra és a közoktatás területén, mint máshol. Iskoláink, intézményeink és így az ott dolgozók életét is közvetlenül érintő, legfontosabb kérdések kidolgozása nem lent a munkahelyeken, az alapszervezetek szintjén, hanem centrálisan történik. Ez többek között azt is jelenti, hogy a decentralizálás ellenére is, szakszervezetünk központi vezetőségének többet és részletesebben kell foglalkoznia az oktatás tartalmi, tárgyi és személyi feltételeivel, valamint a nevelők élet- és munkakörülményeinek állandó javításával E munka feltételezi a legteljesebb együttműködést állami szerveinkkel, de semmiképpen nem a régi módon. Ma már nem a régi stílusú, párhuzamosan végzett tevékenységről van szó. A szakszervezetek megnövekedett szerepe, hatásköre, önálló arculatú tevékenysége következtében — természetes folyamatként — szaporodnak a konfliktusok állami és szakszervezeti szerveink között. Az elmúlt egy-két év tapasztalata is bebizonyította, hogy ezektől a konfliktusoktól nem kell félnünk, lehetséges a tennivalók világos elhatárolása állami és szakszervezeti szerveink között Szakszervezetünkben 15 ezer társadalmi munkás tevékenykedik. Ezek az aktivisták naponta közvetlenül érzékelik, tapasztalják a pedagógusok mindennapos problémáit. A legtöbbször azt is tudják, hogy törvény adta lehetőségeiknél fogva mint kellene tenniük, hogyan lehetne segíteniük. Ennek ellenére — nem is kevesen — mégsem teszik ezt mindig, elsősorban azért, mert az állami szervekkel szemben maguk is függőségi viszonyban vannak. Mi, ha sokszor az adott helyzetnél fogva meg is értjük ezt a gondolkodásmódot és magatartást, illetve passzivitást, nem tudunk egyetérteni vele. A szakszervezeti munka eredményessége nem utolsósorban attól függ, mennyire tartja minden választott funkcionárius magára kötelezőnek a törvények és rendeletek megszegői elleni bátor fellépést. És ha nem lépünk túl azon a gondolkodásmódon: „Én nem merem, tegyék meg a felsőbb szervek’’ — nehezen jutunk előbbre. Pedig az utóbbi időkben mind gyakrabban bukkannak fel problémák nagyobb számával és az alsó-felső határos bértételbe sorolással mód nyílt az egyenlősdi megszüntetésére, a jól dolgozók és az átlagos munkát végzők közötti különbség kifejezésére. A gazdálkodó szervek azonban sok helyütt nehezen tudnak szakítani a múlt merev szabályaival. Nem vált még általánossá a gazdálkodás új, nyíltabb, szabadabb módja és sok félreértésre ad okot a helytelenül értelmezett önállóság is. A szakszervezeti bizottságoknak egyetértési joguk van a bérgazdálkodás esetében is. Mégis számtalan helyen megkérdezésük nélkül döntenek a rendelkezésre álló béralap hovafordításában, felhasználásában. Különösen veszélyes az a gyakorlat, amely csaknem minden megyére jellemző, hogy az életszínvonal-emelést szolgáló éves bérfejlesztési öszszegekből feladatfejlesztést hajtanak végre, vagy új feladatokat rendelnek el, a szükséges béralap biztosítása nélkül. Sajnálatos, hogy szakszervezeti bizottságaink nem mindenütt lépnek fel kellő eréllyel az ilyen gyakorlat ellen. Meggyőződésünk, hogy mindenekelőtt a felsőoktatási dolgozók bérproblámáit kell megoldani. E kérdés napirendre tűzése sürgős, tovább nem halasztható. Tudjuk, a pedagógusokon kívül más rétegeknek is vannak bérgondjai, amelyek rendezésre várnak. Ez nem mond ellent annak, hogy hangoztassuk: a magyar felsőoktatás dolgozóinak bérezése nem megfelelő, a rendezés elhúzódása komoly erkölcsi kárt okoz. Kongresszusi határozatunknak megfelelően változatlan az az álláspontunk is, hogy szükséges rendezni a technikai és adminisztratív dolgozók bérét is. Számot kell vetnünk azzal az igénnyel is, hogy az általános és középiskolai tanárok jelenlegi jövedelmi viszonyai sem arányosak más, hasonló végzettségű dolgozók jövedelmével. A feszültség ezen a területen is növekszik, feloldására az eddiginél többet kell tennünk. Kötelességünknek tartjuk ezért is, hogy a Művelődésügyi Minisztériummal együtt, továbbra is rendszeresen tájékoztassuk az illetékes szerveket sürgető problémáinkról, a megoldás módjairól. Gondolom, szakszervezeti tagságunk megérti, hogy nem csupán és nem kizárólagosan rajtunk múlik, mikor lehet e gondokon enyhíteni. Sokszor megkérdezik tőlünk: „Mit tesz konkrétan a Pedagógusok Szakszervezete azért, hogy problémáink megoldódjanak?" Rendkívül sokat és sok irányban! Ennek kapcsán azonban egy megjegyzést feltétlenül kell tennem. A jövőben többet kell tennünk a tájékoztató munka megjavításáért is, hogy jobban és gyorsabban szerezzen szakszervezeti tagságunk információkat minden olyan tevékenységünkről melyet a közoktatásügyi dolgozók anyagi és erkölcsi érdekeinek védelmében szakszervezeti szerveink végeznek. Tájékoztató munkánk gyengeségére mutat, hogy mozgalmi szerveink olyan jelentős erőfeszítései is, amelyek pedig a bérgazdálkodás jelenlegi lehetőségeit kihasználva, nagymértékben járulnak hozzá dolgozóink átlagbérének emelkedéséhez, vagy éppen a kiemelkedően jó munkát végzők nagyobb anyagi megbecsüléséhez — csak szűk körben ismeretesek. Nem mindenki ismeri azokat a kezdeményezéseinket sem, amelyeket a korszerű, kulturált, egészséges és biztonságos munkakörülmények megteremtéséért tettünk. Például: ha csökken az iskolai ügyvitellel együtt járó adminisztrációs terhek mértéke , kevesen gondolnak ma még szakszervezetünknek évek óta kifejtett ilyen irányú erőfeszítéseire. Segítjük — és a meglevő nehézségek ellenére, továbbra is szorgalmazzuk — a pályázatos rendszer széles körű bevezetését. Célunk: egyrészt segítsük pedagógusainkat abban, hogy a nekik megfelelő legjobb munkakörülmények közé kerülhessenek, másfelől a magunk eszközeivel ösztönözni kívánjuk mindenütt a munkaadókat, tegyék vonzóvá azokat a munkahelyeket is, amelyeket a pedagógusok évek óta messze elkerülnek. E tevékenységünk nem volt hiábavaló. Egyre több korszerű pedagóguslakás várja vidéki munkahelyeiken pedagógusainkat, gyakrabban élnek azzal a lehetőséggel is, hogy szaktanáraink számára magasabb kezdőfizetést állapítsanak meg. Mind nagyobb gondot fordítanak az illetményföldek helyes elosztására. Sikerült kiterjesztenünk a pedagógusok étkezési lehetőségeit is. Fontos közoktatáspolitikai feladat, hogy növekedjék iskoláinkban a szaktanárok által leadott órák száma. Ezért fordítunk különös gondot arra, hogy pedagógusainkat a kistelepüléseken is megfelelő körülmények, otthon várja. Szakszervezetünknek nem kis érdeme van abban, hogy olyan nagy volumenű lakásépítési akció bontakozott ki nálunk, amely más szakma számára nem, biztosított. E kedvezmények — de pedagógusaink anyagi áldozatvállalása — eredményeként is, mind több lesz a korszerű, szép pedagógusotthon. Munkánk néhány területéről beszélhettem csupán. Úgy érzem, azokról, amelyek a magyar nevelőket legközvetlenebbül érintik. Meggyőződéssel mondhatom, szervezeteinkben olyan pedagógusok dolgoznak, akik ismerik a nevelők problémáit, és erejükhöz mérten — ha erről naponta nem is tájékoztatjuk a nevelőket — mindent megtesznek azért, hogy a közoktatás munkásai megkapják az őket joggal megillető helyet társadalmunkban. 1969. november 23 Mongol mérföldek IV. Magyarok Szongmóban nők, vállalásokat tesznek Mérföldkövekről szólva, a legjelentősebb Mongólia fejlődésében kétségtelenül a modern ipar, a szervezett, öntudatos munkásosztály megjelenése, és teljesítenek. Lenin születésének 100. és a mongol forradalom győzelmének 50. évfordulójára készülnek. A gyárat 1934-ben alapították. Ma 8 gyárban és 2 segédüzemben 360-féle terméket állítanak elő, cipőt, kesztyűt, gyapjúszövetet, bőrkonfekciót, köztük Európa-szerte és nálunk is keresett finom bőrkosztümöket és bőrkabátokat. Mint Purevzsav főmérnök elmondta: ötezren dolgoznal gyáraikban, kétharmaduk 26 éven aluli fiatal, 40 százalék szocialista munkabrigádokban. Saját kultúrházuk, poliklinikájuk, üdülőjük, bölcsődéjük és óvodájuk, éttermük, üzemorvosai: vannak mindet, ami egy szocialista nagyüzemhez hozzátartozik. És a perspektíva: 1975-ig kutatólaboratórium, szőnyeggyár, gépjavító és még egy bőrgyár épül, rekonstruálják a textilgyárat, bővítik a cipőgyárat Az iparfejlesztés üteme másutt sem kisebb: most nagyobb nemzeti kancsé, a sokmilliós állatállomány megóvása szempontjából, de engem ezúttal sokkal jobban érdekeltek az itt dolgozó magyarok. Laganszuren elvtárs nem bántódott meg, s kedves mosollyal felajánlotta, hogy elvezet a magyar irodába. A környezet ismerős, olyan, mint Dunaújváros 1951-ben: sár, latyak, barakképületek, rideg folyosók, deszkaajtó az irodán. Bent barátságos meleg van és Lévai Sándor főszaktanácsadó — akit éppen ott találtam — készségesen tájékoztatott munkájukról. Kezdte a vállalatokon — Emexport, Phylaxia, Chemokomplex —, folytatta az embereken, az aktuális munkálatokon, alig győztem kivárni, hogy feltehessem a kérdést: hogyan élnek itt, rettentő távol otthonuktól? Magyar szakács és csemegebolt A biokombinát Szonginoban épül, Ulánbátor XVIII. kerületében, a város központjától 25 kilométerre. Laganszuren főállatorvos fogadott bennünket aki az 1923 óta itt működő szérumtermelő üzem vezetője. Elmondta, hogy az 1950-ben bővített üzem évente ötvenezer liter szérumot és vakcinát állított elő az állattenyésztés számára és sikerült több pusztító járványt teljesen felszámolni segítségükkel. A százmillió tugrik beruházással épülő új kombinát 160 . A többség itt fa faj: egy 48 lakásos házban, néhányan bent a város ezer liter preparátumot fon. Saját konyhánk van állít elő, hét szakáccsal, a koszt Tudom, hogy nem nagy fobb és jobb, mint ciicajelentőségű Morgóiba leg- liba* az otthoni üzemi Ipari távlatok Meglátogattam Ulánbátor legnagyobb üzemét, a bőrgyárat, vagy inkább bőrtrösztöt. A műhelyekben ugyanolyan gépesített, jól szervezett munka folyik, mint bármelyik magyar bőripari üzemben, nem kevesebb szorgalommal és hozzáértéssel. Pedig ezeknek az embereknek jó része jurtában lakik, hazamenve, talán felveszi a tarka brokátköntöst, rokonai pedig távoli hegyoldalakon sátoroznak a nyájukkal, ők itt, a gyárban nagy figyelemmel és odaadással etetik, dolgoztatják gépeiket, versenyszerződéseket tett NÉPSZAVA folyik az ulánbátori ruhagyár rekonstrukciója és a „biokombinát” építkezése. Az utóbbit fel is kerestem, mert abban mi is közvetlenül érdekeltek vagyunk: több mint száz magyar szakember dolgozik ott a konyhákon, csak a választék kisebb, mert itt ritka a főzelékféle. Van Ulánbátorban egy csemegebolt, onnan szoktunk időnként egy kis hazai gyümölcsöt, paprikát, kávét és egyebet beszerezni. A levegő itt kitűnő, van orvosi rendelőnk, magyar orvosunk is, de a betegség ritka, még nátha sem fordul elő Peca, foci, kávé — És mivel töltik szabad idejüket? — Van egy KISZ-klubunk televízióval és konyárért al Sokan olvasnak, sokan járnak ászászni a Tótdra, gyakran kirándulunk — gyönyörű tájak vannak erre —, nyársonsütéssel egybekötve. Eljárunk a múzeumokba és a szomszédos szakszervezeti üdülőben is szívesen látnak bennünket, ahol szombatonként táncolni lehet. És van egy focicsapatunk is, a mongol bajnokság első osztályában szerepel, de nem a legjobban. Most vasárnap is kikaptunk 3:1-re a ruhagyáriaktól. Pont minket kellett megverniük! !A „ruhagyáriak”, pontosabban a Ruhagyári Vörös Meteor az ottani építkezésen dolgozó magyarok csapata, tavaly megnyerte a mosigol bajnokságot!) Egy lakást is alkalmam volt megtekinteni: Dávid Lajos építészmérnököt éppen otthon találtuk, lakásfestés közben. Négy éve él kint feleségével együtt s már jól beszél mongolul. Lakásukat csodálatosan otthonossá varázsolta: csupa virág maga barkácsolta gyökér és nyírfa virágtartókkal, szalmafonatos, hangulatos lámpaernyőkkel, beépített konyhával. És megkínált valódi Autonressen készült, valódi Omnia kávéval. Én is otthon éreztem magam náluk. Halai Artán Apró Antal Csongrád megyében Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese pénteken és szombaton látogatást tett Csongrád megyében Szentesen és Csongrádon megbeszélést folytatott a helyi párt- és állami vezetőkkel az időszerű kérdésekről. Szombat délelőtt Csongrádon megtekintette a MIRKÖZ Ktsz épülő üzemét és a város egyik új lakónegyedének építkezéseit. Szombat délután a KONTAKTA szentesi gyáregységébe látogatott (MTI) A vietnami egészségügyi küldöttség látogatásai A Dinh Thi Can egészségügyi miniszterhelyettes vezette vietnami egészségügyi küldöttség itt-tartózkodásának első két napját szakmai megbeszélésekkel és látogatásokkal töltötte. Felkeresték a Semmelweis Orvostudományi Egyetem általános orvosi és gyógyszerészi karát megtekintették a MOM üzemorvosi rendelőjét. Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter hivatalában fogadta a vendégeket és ismertette a magyar egészségügy szervezetét és helyzetét. (MTI) Magyar adás a román televízióban Mától kezdve a román televízió magyar nyelvű műsort is sugároz. A magyar adás hetenként kétszer, vasárnap délben egyórás, csütörtök délután pedig félórás műsorral jelentkezik. A ma 12.30-kor meginduló első magyar nyelvű műsorban Péterfi István akadémikus, az Államtanács alelnöke mond köszöntőt. (MTI) KISZ-isták lengyel kitüntetése A Lengyel Kultúrában szombaton bensőséges ünnepségen adták át a Ganz-MÁVAG-gyár hét KISZ-istájának a Lengyel Mártírok Emlékműve Országos Tanácsának kitüntetését, a nemzeti megemlékezés érmét A tanács főtitkára köszönetet mondott a fiataloknak, akik sok szeretettel ápolják a hazánkban elesett lengyel katonák sírjait HETI. POSTÁNKBÓL HTszedik napja nincs hova lehajtania a fejét osz idős asszonynak, akit saját lánya és veje egyszerűen kitettek az utcára, abból a lakásból, melyben eddig élt. Ez derül ki abból a levélből, amit égiütű olvasónk juttatott el hozzánk. Idegen létére ugyaníg ■már nem nézhette tovább tétlenül azt a megalázó sorsot, amibe a hetvenegy éves édesanya akarata ellenére jutott. „A néni a jóindulatú szomszédoknál húzza meg magát, akik, ha ideiglenesen is, de igyekeznek segítségére lenni. Ágyat és meleg szobát biztosítanak részére, nehogy az éjszakát a szabadban töltse.. Egy kis községből érkezett a levél, melynek irata azt is megemlíti, hogy az ügy előzményeit nem ismeri, s személy szerint semmiféle kapcsolata sincs a szóban levő családdal. Kötelességének érzi azonban, hogy az idős asszony érdekében fellépjen és védelmére segítséget kérjen. „Talán még nem késő, s megmenthető az édesanya, aki szó nélkül tűri ezt a rettenetes bánásmódot, s csak napszámra sír.. Befejezésül közli velünk mind a saját, mind pedig az idős asszony családjának pontos címét, kérve, hogy mielőbb tegyük meg a szükséges lépéseket. A községi tanácshoz továbbítottuk a sorokat, ■melyeit valódiságában egy pillanatra sem kételkedtünk. Az elmúlt hónapokban, sajnos, néhány hasonló tartalmú levelet kaptunk már olvasóinktól. Ezekarról győztek meg bennünket, hogy ha szórványosan is, de még mindig akadnak gyermekek, akik megfeledkeznek idős, magatehetetlen szüleikről. Ilyenkor a szükséges segítség az illetékesek részéről sosem maradt el. 140 esetben azonban nemcsak a tanács, hanem az idős néni lányának munkahelyi vezetői is közbeléptek a mielőbbi és hathatós segítségnyújtás érdekében. Mint közölték velünk: alapos figyelmeztetésben és dorgálásban részesült a fiatal pár és kilátásba helyezték, hogy a törvény szigorával büntetik őket, ha nem változtatnak magatartásukon. A vizsgálat során beigazolódott, hogy az édesanyái valóban kizárták lakásából és bezárt kapu fogadta, valahányszor megpróbálkozott a visszatéréssel. Arra sajnos mi sem kaptunk választ, hogy milyen előzmények után került sor erre a lelketlen eljárásra a fiatalok részéről. Úgy látszik, hogy a tanács ezt nem tartotta fontosnak, vagy csak egyszerűen kimaradt abból a jegyzőkönyvből, amit az érdekeltek meghallgatásakor a tanácsházán felvettek, és amiből egy példányt megküldtek szerkesztőségünknek. b Bocsánatkéréssel fejeződött be az ügy és azzal az ígérettel a lány és a vő részéről, hogy soha többet nem ismétlődik meg ez az eset. Mindezt jegyzőkönyvbe foglalták, de ennek ellenére sem érezhetjük biztonságban ezt az édesanyát. Mert hiába tettek körbélyegzőt erre a hivatalos írásra, a lány és a vő aláírása hiányzik róla. Csak a jegyzőkönyvvezető és az idős asszony neve szerepel az aláírtak „listáján’’. Ez pedig igen hiányos így, már csak a fent leírt okok miatt is ... Samarjai Tibor Ma Budapestre érkezik a perui Vályi Péter pénzügyminiszter meghívására vasárnap hazánkba érkezik Francisco Morales Bermudez, a Perui Köztársaság gazdasági és pénzügyminisztere, továbbá több perui gazdasági szakember. A vendégek megbeszéléseket folytatnak hazánk és a Peru Köztársaság gazdasági kapcsolatairól, megismerkednek Magyarország gazdasági életével. Ellátogatnak több üzembe, köztük az Ikarus- gyárba, a MEDICOR Művekbe és megtekintenek mezőgazdasági üzemeket is. Francisco Morales Bermudez az első perui kormánytag, aki Magyarországra látogat. (MTI) Földműves veteránok találkozója Az orosházi szövetkezet központjában szombaton megünnepelték a város újratelepítésének 225., a szövetkezet megalakulásának pedig 23. évfordulóját, és ez alkalomból baráti találkozóra hívták össze az alapító tagokat.