Népszava, 1970. január (98. évfolyam, 1–26. sz.)
1970-01-24 / 20. szám
Hajnal Gábor Találkozásom a pozitív hőssel Sose hittem a pozitív hős létezésében. Ha regényben találkoztam vele, megmosolyogtam az író ravaszdi naivitását, ha színpadon, ásítozni kezdtem. Untatott a pozitív hős. Különben is, az irodalompolitikusok vágyálma volt ő. Az írók, akik elém vezették, összekacsintottak a kritikusokkal, és én bizalmatlan voltam velük szemben. Nem, nem irigyeltem a díjakat, amiket ezért a bravúrért osztogattak, haszontalannak éreztem, mint minden hazugságot. Ám eljött az idő, és megjelent előttem a pozitív hős. Hetvenkilenc éves volt, és pizsamában feküdt a szomszédos kórházi ágyban. Nem mindjárt ismertem fel, csak pár nap múlva, mikor a kivizsgálások során együtt üldögéltünk a folyosón. Közben az egyik ápolónő — nagy fenekű, nagy mellű, elvált asszony — elment mellettünk, új barátom utánanézett, vágyakozó férfiszemmel, és felsóhajtott: ez aztán a nő, ez kellene neki! Mosolyogtam kicsit. Megsértődött. Azt mondta, neki bizony kell a nő. Aztán kiderült, hogy nem akarják megoperálni, mert olyan jól benne van a korban. A pozitív hős makacs volt öt operálják meg! Vagy egészséges lesz, vagy meghal, de betegen nincs értelme az életnek. És ki is verekedte, hogy megoperálják. Kezdett érdekelni ez az ember. Mi a foglalkozása? Mit csinál és mit csinált? Nos, kiderült, hogy szerszámlakatos volt, gyárban dolgozott kora fiatalságától. Még fiatalember volt, mikor bekerült a munkásmozgalomba. 1919-ben szerepet vállalt a gyárban. — És utána? — kérdezem. — Valahogy megúsztam — mondja szerényen. Később a szakszervezeti mozgalomban vett részt. A második világháborúban is ott volt a gyárban, és benne volt az ellenállási mozgalomban. Gyerekei — ahogy ő mondta — mind tanult emberek. Ő meg már nyugdíjban van. — Érmet is kaptam a Tanácsköztársaság alatti magatartásomért. Mondják, kivételes nyugdíj jár vele, de nem tudom, hol kell kérni. Megélek így is. Aztán megoperálták. Nehéz napok jöttek, transzfúziók, nem akart enni, de a lánya csak belediktálta az ennivalót, és pár hét múlva kezdett magához térni. Engem is megoperáltak. Egy idő múlva megint kint ültünk a folyosón, megint beszélgettünk, és néhány hét múlva megint felvillanó szemmel nézegette a jófarú ápolónőt. Elérkezett a hazamenés ideje. Izgatottan telefonálgatott családjának, de aztán jött, hogy elfogyott a tantusz. Kettőt is adtam neki, mondván, hátha a babáját is fel akarja hívni. — Én kérem, hű vagyok a feleségemhez — válaszolta szigorúan. — A többi nővel csak évődöm. Ezt mondta a pozitív hős hetvenkilenc éves korában. „Civilruhában” — akkurátusan megkötött nyakkendővel, fényesre tisztított cipőben, kalappal a kezében — ünnepélyesen búcsúzkodott a szobatársaktól és az ápolónőktől. Elgondolkodva néztem utána Ha regényíró lennék, megírnám az életét. Vérbő lenne ez a regény, helyenként vidám, helyenként tragikus, már ahogy a történelem ezt megengedi. Aztán én is kiléptem a kórház kapuján, de a pozitív hős emléke most már velem marad nehéz hétköznapjaimban. MINILEXIKON NONFIGURATÍV Magyarul „figura nélküli”. Azoknak a képzőművészeti irányzatoknak az összefoglaló elnevezése, amelyek kifejezési eszközeik közül kirekesztik az emberi figura és az ember környezetében fellelhető természeti formák, tárgyak ábrázolását, „leképezését”, sőt a még masok sincsenek békae'Ahanojilóformákra. Több irányzatát ismerjük: egyik változata a geometriai formákat tekinti ideálnak, a geometriai szerkesztésmódot követve, sík- és térformák „ábrázolásában” találja meg művészi kifejezésének lényegét. Megint más nonfiguratív irányzat az úgynevezett „pszichológiai automatizmus” művészi alkotói elv alapján dolgozik. Az előbbit geometrikus absztraktnak, az utóbbit „lírai absztraktnak” is szokták nevezni A nonfiguratív képzőművészet másik összefoglaló elnevezése, szemben az ábrázoló művészettel — „kifejező” művészet. Hívei a zene példájára hivatkoznak. Megítélésével kapcsolatban az esztétikában még ma is nagy viták dúlnak. E vitában az egyik véglet képviselői a modern vizuális művészet egyetlen lehetséges útját látják a nonfiguratív képzőművészetben, míg a másik véglet (dogmatikus marxista esztétika) teljes egészében kizárja a művészetek köréből. A marxista esztétikában a legújabb, dialektikus álláspont a nonfiguratív művészet létjogosultságát elismeri, bizonyos meghatározott feltételek között. Újabban, éppen marxista művészeti kategóriaként, az ornamentális művészet elnevezése is egyre jobban terjed. A marxista esztétika ezzel egy részről azt a különbséget hangsúlyozza, amely e művészi kifejezésmód és a lényegében ábrázoló funkciójú képzőművészet között van, más részről viszont elismeri létjogosultságát, elsősorban alkalmazott művészetként. Az ornamentális művészet és a képzőművészet (amelynek elidegeníthetetlen lényege az ábrázolás), nemhogy kizárják, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást, hiszen mindkettő az esztétikum más-más szféráját képes megragadni. (r. g.) Operaház: A Rajna kincse (Mozart— Wagner ciklus 5. ea. 1). — Erkel Színház: Aida (11. béri. 1. ea. 7). — Nemzeti Színház: A félkegyelmű (7). — Katona József Színház: Varsói melódia (7). — Vígszínház: Színház (P. béri. 3. ea. 7). — Pesti Színház: A hős és a csokoládéka-rona (VI. béri. 2. ea. 7). — Madách Színház: Tetovált rózsa (bemutató, F. béri. 7). — Madách Kamara Színház: Gellérthegyi álmok (7). — Thália Színház: Játék az életrajzzal (N. béri. 2. en. 7); Kvartett (stúdióelőadás 8). — József Attila Színház: Mary, Mary (Uray béri. 3. dn. 3). Két úr szolgája (7). — Fővárosi Operettszínház: My fair Lady (du. fél 3); Csárdáskirálynő (7). — Egyetemi Színpad: Fűzfák a Parnasszuson (7). — Állami Bábszínház: A fából faragott királyfi, Petruska (felnőttelőadás fél 8). — Zeneakadémia: A mi zeneszerzőink (Alt. i.k. bék. 1/3, du. 4); MÁV Szimfonikusok (öt népszerű zenekari hgv. 3., fél 8). KISZ Központi Művészegyüttes hangversenyterme: (Középisk. bér. n. sor. fél 8). Kamaraterem: „Ne menj el...” (fél 8). Zeneakadémia Kisterem: Rejtő Gábor (USA) gordonkaestje (fél 8). — Irodalmi Színpad: Szép. Magyar Komédia (Matiné 7. sor. 2. ea. du. fél 4); Éden elvesztése, Szembenézni (C. bém. 3. ea. fél 8). — Kis Színpad: A jövő század zenéje (4); És mi lesz holnap? (fél 8). — Mikroszkóp Színpad: Tessék továbbmenni! (fél 6). — Ódry Színpad: Három nővér (du. 3). Kamara Varieté: „Mars a Marsba!" («. fél 9)-KOSSUTH RÁDIÓ kJ»: H. Időj. 4.33—7.59: Zenés műsor. Közben 5: H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.44: Falurádió. 8: H. Időj. 6.15: Rádióreklám. 6.30: H. Időj. 6.40: Rádióreklám. 8.45: Műsor. 7: Reggeli krónika, n. Körzeti időj. 7.30: Új könyvek. 7.45: Orvosi MŰSOROK tanácsok a zsibbadásról. 7-50: Múzeumok és kiállítások programja. 8: H. Időj. 8.05: Műsorok. 8.20: Lányok, asszonyok. 8.40: Csárdások. 8-48: Széll György lemezeiből. 10: H. Időj. 10.05: Frieda Hempel operaáriákat énekel. 10.55: Homályos örökség. H. M. Enzensberger rádiójátéka. 12: Déli krónika. 12.20: Zenei anyanyelvünk ... 12.30: Melódiakoktél. 13.50: Vezércsel. Földes György írása. 14: Mosonyi Mihály: Gyászhangok Széchenyi halálára. 14.11: Petress Zsuzsa operettdalokat énekel. 14.20: Kis magyar néprajz. Szerk.: Ortutay Gyula. 14.25: Tíj Zenei Újság. 15: H. Idej. 15.05: Hétvégi külpol.figyelő. 15.20: Tánczene. 16.05: Rádióreklám. 16.08: Az elképzelt méz. Mikszáth Kálmán novellájának rádióvált. 16.20: Szombat délután... Közben 17: H. Idej. 17.57: Széll György Mozart-műveket vezényel. 18.58: Műsor. 19: Esti krónika. 19-20: Részletek a rádió szilveszter délutáni több mint 400 perces műsorából. 20.25: MRT népi zenekara játszik. 20: Esti pihenők muzsikával. Czigány György műsora. 22: H. Idős. Sporthírek. 22.25: Chrudiák Alajos iraki úti jegyzetek. 22.35: Tánczene. 24: H. Időj. 0.10: Melódiákoktól. Köziben 0.55: H. Időj. PETŐFI RÁDIÓ 6.20: Torna. 6.30—8.05: Azonos a Kossuth adóval. 8.05: A mikádó. Részi. Sullivan operettjéből. 8.50: Külpol.figyelő. 9.05: Népzenei Magazin. 5.45: Válasz a hallgatóknak. 10: A zene hullámhosszán. Közben 11: H. Időj. 11.50: Czine Mihály könyvszemléje. 12: Kamarazene. 13: H. Időj. 13.03: Keszthely új iskolája. Dezséry László műsora. 13.30: Kodály-kórusok. 13.45: Időjárás—vízállás. 14: Szegény malac. Kántor Zsuzsa etb. 14.10: Az MRT gyermekkórusa énekel. 14.20: Technika a nadrágzsebben. 14.35: A gyermekkönyvtár ési olvasói. Rip.: Molnár Tamás és Pásztor Gyula. 15: Orvosi tanácsok a zsibbadásról. 15.05: Haydn-zongoraszonáták. 3.4: Zillertal hasüvegei.k Dr. Karlócai János előadása. 16: H. Idős. 16.05: Farkas Anta.1: Magyar népdal rondó. 16.12: Az élő népdal... 16.32: Egy rádiós naplójából. IV. r. 17.15: Nincsen ördög. Epizódok Jókai Mór regényéből. 18: H. Idős. 18.10: Kíváncsiak klubja. 19: Új könyvek. 19.03: Beszélgetés Karl Böhnzmel. Boros Attila műsora 19.50: Esti mese. 20: Esti krónika n. 20.25: Lokis. Prosper Merimée novellájának rádióvált. 21.05: Bach hgv. Chimayből. Közben 21.52: Az operatőr fényei... 22.42: Csermák verbunkosaiból. 23: H. Időj. 23.15: Werther. Részi. Massenet operájából. 24: H. Időj. URH Ifi: H. Időj. 16.05: A Sárga kabáttól —A mosoly országáig... 17: Ötórai tea. 18: H. Idős. 18.10: Hgl.-parádé. 19.05: A Holland Rádió és Tv kamarazkr. és kamarakórus híve. 19.35: Rejtő Gábor gordonkaestje. Közben 20.30: Tudósaink fóruma — Fábián Gyula műsora. 21.30: Rossini operáiból. 21.98: Dzsessz. 22.06: Mahler: A fiú csodakürtje — dalciklus. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 9: Nótaszó. 9.15: A kockázat Ifj. A találkozás (isír..). 10.10: Nők félórája (Mit tud a baba?). 10.40: Látványosság mindenütt. 11.25: Tájak, városok, emberek. Az Atlasz-hegységen át... 11.50: öten a sok közül (Munkásőrök premier plánban (ism.). 16.13: Lépjünk egyet! (kisfilm). 16.30: Könnyű kis gyilkosság (ál-bűnügyi komédia, ism.). 18.20: Hírek. 18.25: Reklámműsor. 18.30: Muzsikáló képek. Ravel — Chagall. 18.50: A tv jelenti. 19.35: CM-caximo. 19.45: Székely Mihály. 20: Tvhíradó. 20.20: Köztünk maradjon! Tabi László öt perce. 20.25: Más lapra tartozik. Sajtókabaré — újságolvasó felnőtteknek, I. rész. Kb. 21-55: Ha fiú lehetnék... Zalatnay-show. 22.20: Tv-híradó. 2. 22.30: Az országúton (magv. besz. olasz film, 16 éven felülieknek).0.25: Üzenet a jövőből. A Mézga család különös kalandjai. Autó (tor) túra. POZSONYI TV 1. és 83.15: Tv-híradó. 19.50: Denevérek (angol természetfilm). 21.30: Heroin (NDK kalandfilm). 23.15: Granada! ritmusok (zenés fim). NÉPSZAVA , ISZ), január,24 * KÖNYVEKRŐL * ÍRÓKRÓL * KÖNYVEKRŐL * Rideg Gábor Magyar népművészet Ritkán adódik, hogy egy-egy elkésve megjelent, régóta várt könyvnek a megjelenése után maradéktalanul örülhetünk. Ezúttal ilyen ritka alkalom a Magyar népművészet című album, Fél Edit, Hofer Tamás és K. Csilléry Klára szerzőtrió munkájának megjelenése — végre magyar nyelven is. A könyvet ugyanis 1958-ban a brüsszeli világkiállításon három nyelven (angol, francia és német) már kiadták, sőt a világkiállítás aranyérmével jutalmazták. A nemzetközi siker és a magyar nyelvű változat megjelenése között tehát tizenegy esztendő telt el, és ez kissé elgondolkodtató, hiszen ez alatt az idő alatt a Corvina Kiadó gondozásában számtalan, sokkal jelentékenyebb, ma látott napvilágot. Nagyon fontos a külföldi olvasókat nemzeti értékeinkről tájékoztatni, de még fontosabb a belső tájékoztatás, az önismeret megszerzése, saját értékünk tudatosítása. Vajon a magyar folklór megismerésére csupán külföldön volt igény, csupán népművészetünk egzotikumára felfigyelő külföldi olvasót érdekelték a magyar viseletek, népi bútorok, a magyar falu használati és ünnepi tárgyai ? Nem hisszük, hogy így lenne, hiszen egyre inkább áthatja szellemi életünk egészét a népművészeti hagyományok felfedezése, ápolása, és éppen az elmúlt évtized alatt figyelhető meg, hogy hivatásos művészetünk is újult erővel és érdeklődéssel fordult a népművészet felé, új inspirációkat merítve belőle. Ma már nem csupán hobby az a mind szélesebb körben fellelhető gyűjtőszenvedély, amely régi népművészeti tárgyak felkutatásában, a régi díszítőművészet motívumait továbbvivő régi iparművészet fellendülésében mutatkozik meg, hanem egy olyan spontán igény kifejeződése is, amely népi-nemzeti művészeti értékeink tudatosítására, felhasználására irányul Nem lett volna szerencsésebb ezt a spontán igényt olyan művekkel idejében, helyesen orientálni, mint a most, alapos késéssel megjelenő Magyar népművészet? De a késés felhánytorgatása helyett a továbbiakban inkább annak örüljünk, hogy a nagy igénnyel öszszeállított munka mégsem lett idejét múlt Nemhogy elmaradna az évek során felfokozott várakozásunktól, hanem még reményen felül meg is haladja azt. Végre olyan könyvet kaphat kézhez az olvasó e témában, amely a rendszerezés, a tárgyi emlékek bemutatásán túl, az összefüggések feltárásának igényével született. Bevezető tanulmánya a magyar népművészet emlékeit a néprajzi kutatók új (csak azért nem a legújabb, mert megírása óta tizenegy év telt el) eredményeinek felhasználásával tárgyalja, magyarázza. A népművészeti tárgyak létrehozására irányuló tevékenységet a magyar falu társadalmilag meghatározott tevékenységi körébe illeszti, ismerteti e tárgyak funkciójával összefüggő szokásokat, társadalmi, néprajzi környezetüket is. A tanulmány következetesen ragaszkodik a témában megszabott határokhoz, keretekhez. Mindenekelőtt a tárgyi emlékanyagok közül az ünnepi funkciójú tárgyi anyagokat helyezi vizsgálódásának középpontjába. Csupán csak utal a használati eszközök esztétikumára, és bár történelmi ismertetést nyújt, topográfiailag megmarad a mai magyar állam területén élő jellegzetes magyar népcsoportok művészetének ismertetésénél. Az így körülhatárolt témát azonban az összefoglalás igényének fenntartásával a lehető legnagyobb alapossággal tárgyalja. A már említett néprajzi háttér bemutatásán kívül, mielőtt tájegységek szerint részletezi a magyar népművészetet, történeti áttekintését is elvégzi. A tanulmány három fejezete az Alföld, az északi magyar népcsoportok és a Dunántúl népművészetét ismerteti. Külön fejezetet szentel a népművészet szubjektív, személyi feltételének vizsgálatára: Alkotók, stílusok címmel. Ez az egyik legizgalmasabb, legnehezebben megközelíthető népművészeti probléma. A szerzők itt csupán arra vállalkozhattak, hogy a legfontosabb kérdéseket tisztázzák (legalábbis megpróbálják tisztázni) e témában. A könyv kiválóan megszerkesztett, nyomdatechnikailag is kitűnő képanyaga a kiadvány egyik legnagyobb értéke. Itt szintén megfigyelhető a szerzőknek az a törekvése, hogy bár zömmel tárgyi emlékanyagot mutatnak be, ezt az anyagot egy-egy tájegységre jellemző környezetbe illeszszék. (Corvina Kiadó) - - * - -*•*-**-***-*-*-*** - - - - - - - - - - - ----------- — — — —i-r.ri-i-i.n_r_ni~Lr_~L~t~L~_~_nj-LrLr KASSÁK LAJOS összes verseinek a megjelentetése, két esztendővel a szerző halála után, egyik legszebb tette a Magvető Könyvkiadónak. Kassák Lajosné írt hozzá eligazító előszót. A sajtó alá rendezés is az ő munkája. A két hatalmas kötet 62 esztendő termését hozza. Az első verssorokat egy élet elé induló, 18 esztendős vasmunkás ifjú írta, az utolsókat az élettől búcsúzó 80 esztendős költő. Még számokkal mérve is szédítő a gazdagság: több mint kétezer vers, mintegy harmincezer verssor! S Kassák Lajos festett is, regényeket is írt, s a folyóirat-szerkesztés volt a gyönyörűsége, mindaddig, míg sorsa ezt lehetővé tette. Honnan vette vajon a szükséges erőt és időt mindehhez az egykori vasmunkás legény? „Csak egyképpen tudnék válaszolni — mondta egyszer —, soha mást nem tettem, csak amit tenni akartam, amit tennem kellett. Tetteim és én egyek voltunk, habozással, tépelődéssel, örömtelen, önmagamat ki nem elégítő alkotással és alkudozással soha nem bíbelődtem, mondani pedig az igazat mondtam, vagy azt, amit legjobb tudásom szerint annak hittem. Úgy hiszem, ezért volt erőm és időm az életemhez.” Viták kísérték végig az életét: különcnek, az avantgárd jelszavait komolyan vevő balsikerű szekták papjának és új korszakot teremtő művésznek egyaránt mondták. Ma már köztudott: a magyar irodalomban a modernségnek Kassák Lajos volt az apostola. Életműve a modernizmusok legteljesebb példatára és megvalósulása. Hosszú időn keresztül ő volt a nemzetközi stíluskísérletek legérzékenyebb jelzője, olykor elindítója; folyóiratai — a Tett, a Ma, a Kétszer kettő, a Dokumentum, a Munka — jelentették a magyar avant-garde legfőbb műhelyeit. Folyóirataiban már az első világháború idején, a polgári irodalom fénykorában helyet készített a korszerűen új irodalmi irányoknak, a világháború utáni nemzedékek legjobbjai pedig szinte valamennyien jártak hosszabb-rövidebb ideig az iskolájába. A kovász szerepét töltötte be. Hatása, ösztönzése kiig mérhető fel pontosan. Amit csinált, szétáradt a magyar lírában, benne él az új versmondatban és képalkotásban. Kassák Lajos munkássága során minden jelentős irányzattal érintkezésbe került, a futurizmussal, az expresszionizmussal, a dadaizmussal, a konstruktivizmussal, a szürrealizmussal; az izmusok leáldozása után mintha a freudi és prousti áramok is termékenyítették volna. Iskolás értelemben azonban egyetlen irányzathoz sem csatlakozott soha. Az új költőiség után nyomozva úgy tartott komoly kapcsolatot a külföld művészeti irányzataival, hogy egyiknek sem állt iskolai növendékei közé. Nem adalék volt az ő mozgalmaikhoz — megírta —, hanem maga is valaki, aki megértette az idők követeléseit és hangot akart adni olyan motívumoknak, amelyek korábban még nem kerültek feltárásra. Végigment az izmusok fejlődésén, de az egyes irányzatok határain átlépve, költészetében az iskolák céljait eszközzé és módszerré alakította át, egy magasrendű, egyetemes művészi kifejezés érdekében. Mindig volt ereje, hogy hátat fordítson a sablonoknak, a bevált fogásoknak és kezdje elölről az egészet, minél jobban megközelítve célját, a tökéletest. Az volt a törekvése, hogy a vére iramát, szállói hangsúlyát egybekapcsolja a modern emberi élet forró, lüktető ritmusával. MÁR AZ INDULÓ Kassákban osztálya mind erősebben megnyilatkozó ereje kapott versbeli megfogalmazást A polgári költészet témái, a halál, a bor, a nő, a betegség nem érdekelték. Az „anyag gyermeke” volt. „Úgy érzem a szavakat — mondta —, mintha téglák, kockára vágott kövek lennének, egymás mellé és fölé rakom őket, mintha házat építenék.” Új, erőt sugárzó, az élet minden dolgát érzékeltetni tudó stílus teremtését vallotta szükségesnek. Az foglalkoztatta, hogy miképp egyesíthető az anyagszerűen súlyos, tömör kép, a tárgyias megfogalmazás a „bizarr villanásokkal és a súlytalanul felszálló stílussal.” A szabadversben erre látott lehetőséget. De ez csak a kezdet volt. A Kassák-vers nyugvóponthoz csak a húszas évek végén ért. Akkor kristályosodott véglegesre, másfél évtizednyi forrongás után. A szürrealizmus kötetlen ömlését a konstruktivizmus „architektúrája” egyensúlyozza és mérsékeli, a képarchitektúra viszont a szürrealizmussal melegebb árnyalatokat kapott, szerkesztettségének és logikus voltának elvesztése nélkül. Bori Imre találó fogalmazása szerint: Kassák költészetében „a szürrealizmus illogikus természete adott találkát a konstruktivizmus teremtő és vállaló tiszta logikájával, a statikával, mindezek emberi, költői vonatkozásaként pedig a rend és a logika bűvölete szól a költő ajkán az összekuszáltságba veszett világban...” Persze, Kassák később se mondott le a csöndesebb kísérletezésről. Hetedik és nyolcadik évtizedében járva kísérletezte ki a reflexiómentes, rövid lélegzetű, tárgyias versek újszerű hangnemét, amelyben lírai magyarázat nélkül villant össze személyeset és nem személyeset, emberit és természetit, megfoghatót és megfoghatatlant. A jelen érzékelhető valóságát és a csak versben kimondhatót. SZIKÉI, az utolsó éveiben írt I 1 versei szólnak talán a legmér Vályebb lírával. Fürge ifjúságára, határtalan vágyaira alig gondolva, „már nem az ifjúi szerelem, a halál közelsége nyugtalanítja”. A vonzás törvényének engedelmeskedve készül lehullani az ágról. Értőn, mélységiszony nélkül. Nem élt hiába: termékenyítette a földet s fényesítette a csillagokat. Kései versei is erősítik költői önjellemzését: minden költeménye külön önmagában lezárt világ, egy Orchester százhangú zengéséhez hasonló. „Mintha az olvasó egy kert közepébe lépne be, egyszerre tapossa a földet, látja a magas egeket, vibrálnak előtt a virágok színei, érzi a fanyar és édes illatokat.” Mint mikor a zárt szobákból a szabad természetbe kerül az ember, szinte együtt lélegzik a széllel, fénnyel, elemekkel, szabadon és tettre készen él a végzele» Univerzumba». Czine Mihály KASSÁK LAJOS ÖSSZES VERSEI