Népszava, 1970. január (98. évfolyam, 1–26. sz.)

1970-01-24 / 20. szám

Hajnal Gábor Találkozásom a pozitív hőssel Sose hittem a pozitív hős létezé­sében. Ha regényben találkoztam ve­le, megmosolyogtam az író ravaszdi naivitását, ha színpadon, ásítozni kezdtem. Untatott a pozitív hős. Kü­lönben is, az irodalompolitikusok vágyálma volt ő. Az írók, akik elém vezették, összekacsintottak a kriti­kusokkal, és én bizalmatlan voltam velük szemben. Nem, nem irigyel­tem a díjakat, amiket ezért a bra­vúrért osztogattak, haszontalannak éreztem, mint minden hazugságot. Ám eljött az idő, és megjelent előttem a pozitív hős. Hetvenkilenc éves volt, és pizsamában feküdt a szomszédos kórházi ágyban. Nem mindjárt ismertem fel, csak pár nap múlva, mikor a kivizsgálá­sok során együtt üldögéltünk a folyosón. Közben az egyik ápo­lónő — nagy fenekű, nagy mel­lű, elvált asszony — elment mellet­tünk, új barátom utánanézett, vá­gyakozó férfiszemmel, és felsóhaj­tott: ez aztán a nő, ez kellene neki! Mosolyogtam kicsit. Megsértődött. Azt mondta, neki bizony kell a nő. Aztán kiderült, hogy nem akarják megoperálni, mert olyan jól benne van a korban. A pozitív hős makacs volt öt operálják meg! Vagy egész­séges lesz, vagy meghal, de betegen nincs értelme az életnek. És ki is ve­­rekedte, hogy megoperálják. Kezdett érdekelni ez az ember. Mi a foglalkozása? Mit csinál és mit csinált? Nos, kiderült, hogy szer­számlakatos volt, gyárban dolgozott kora fiatalságától. Még fiatalember volt, mikor bekerült a munkásmoz­galomba. 1919-ben szerepet vállalt a gyárban. — És utána? — kérdezem. — Valahogy megúsztam — mondja szerényen. Később a szakszervezeti mozgalomban vett részt. A második világháborúban is ott volt a gyár­ban, és benne volt az ellenállási mozgalomban. Gyerekei — ahogy ő mondta — mind tanult emberek. Ő meg már nyugdíjban van. — Érmet is kaptam a Tanácsköz­társaság alatti magatartásomért. Mondják, kivételes nyugdíj jár ve­le, de nem tudom, hol kell kérni. Megélek így is. Aztán megoperálták. Nehéz napok jöttek, transzfúziók, nem akart en­ni, de a lánya csak belediktálta az ennivalót, és pár hét múlva kezdett magához térni. Engem is megoperál­tak. Egy idő múlva megint kint ül­tünk a folyosón, megint beszélget­tünk, és néhány hét múlva megint felvillanó szemmel nézegette a jófa­­rú ápolónőt. Elérkezett a hazamenés ideje. Iz­gatottan telefonálgatott családjának, de aztán jött, hogy elfogyott a tan­­tusz. Kettőt is adtam neki, mondván, hátha a babáját is fel akarja hívni. — Én kérem, hű vagyok a felesé­gemhez — válaszolta szigorúan. — A többi nővel csak évődöm. Ezt mondta a pozitív hős hetven­kilenc éves korában. „Civilruhában” — akkurátusan megkötött nyakkendővel, fényesre tisztított cipőben, kalappal a kezé­ben — ünnepélyesen búcsúzkodott a szobatársaktól és az ápolónőktől. El­gondolkodva néztem utána Ha re­gényíró lennék, megírnám az életét. Vérbő lenne ez a regény, helyenként vidám, helyenként tragikus, már ahogy a történelem ezt megengedi. Aztán én is kiléptem a kórház ka­puján, de a pozitív hős emléke most már velem marad nehéz hétköznap­jaimban. MINILEXIKON NONFIGURATÍV Magyarul „figura nélküli”. Azok­nak a képzőművészeti irányzatok­nak az összefoglaló elnevezése, amelyek kifejezési eszközeik közül kirekesztik az emberi figura és az ember környezetében fellelhető ter­mészeti formák, tárgyak ábrázolá­sát, „leképezését”, sőt a még m­a­sok sincsenek békae'Ahanojiló­­formákra. Több irányzatát ismerjük: egyik változata a geometriai formákat te­kinti ideálnak, a geometriai szer­kesztésmódot követve, sík- és tér­formák „ábrázolásában” találja meg művészi kifejezésének lényegét. Me­gint más nonfiguratív irányzat az úgynevezett „pszichológiai automa­tizmus” művészi alkotói elv alapján dolgozik. Az előbbit geometrikus absztraktnak, az utóbbit „lírai absztraktnak” is szokták nevezni A nonfiguratív képzőművészet másik összefoglaló elnevezése, szemben az ábrázoló művészettel — „kifejező” művészet. Hívei a zene példájára hivatkoznak. Megítélésével kapcsolatban az esz­tétikában még ma is nagy viták dúlnak. E vitában az egyik véglet képviselői a modern vizuális művé­szet egyetlen lehetséges útját látják a nonfiguratív képzőművészetben, míg a másik véglet (dogmatikus marxista esztétika) teljes egészében kizárja a művészetek köréből. A marxista esztétikában a legújabb, dialektikus álláspont a nonfiguratív­ művészet létjogosultságát elismeri, bizonyos meghatározott feltételek között. Újabban, éppen marxista művészeti kategóriaként, az orna­­mentális művészet elnevezése is egyre jobban terjed. A marxista esztétika ezzel egy részről azt a kü­lönbséget hangsúlyozza, amely e művészi kifejezésmód és a lényegé­ben ábrázoló funkciójú képzőművé­szet között van, más részről viszont elismeri létjogosultságát, elsősorban alkalmazott művészetként. Az ornamentális művészet és a képzőművészet (amelynek elidege­níthetetlen lényege az ábrázolás), nemhogy kizárják, hanem kölcsö­nösen kiegészítik egymást, hiszen mindkettő az esztétikum más-más szféráját képes megragadni. (r. g.) Operaház: A Rajna kincse (Mozart— Wa­gner ciklus 5. ea. 1). — Erkel Szín­ház: Aida (11. béri. 1. ea. 7). — Nemzeti Színház: A félkegyelmű (7). — Katona József Színház: Varsói melódia (7). — Vígszínház: Színház (P. béri. 3. ea. 7). — Pesti Színház: A hős és a csokoládéka­­-­rona (VI. béri. 2. ea. 7). — Madách Szín­ház: Tetovált rózsa (bemutató, F. béri. 7). — Madách Kamara Színház: Gellért­hegyi álmok (7). — Thália Színház: Já­ték az életrajzzal (N. béri. 2. en. 7); Kvartett (stúdióelőadás 8). — József At­tila Színház: Mary, Mary (Uray béri. 3. dn. 3). Két úr szolgája (7). — Fővárosi Operettszínház: My fair Lady (du. fél 3); Csárdáskirálynő (7). — Egyetemi Szín­pad: Fűzfák a Parnasszuson (7). — Ál­lami Bábszínház: A fából faragott ki­rályfi, Petruska (felnőttelőadás fél 8). — Zeneakadémia: A mi zeneszerzőink (Alt. i.k. bék­. 1/3, du. 4); MÁV Szimfoniku­sok (öt népszerű zenekari hgv. 3., fél 8). KISZ Központi Művészegyüttes hangver­senyterme: (Középisk. bér­. n. sor. fél 8). Kamaraterem: „Ne menj el...” (fél 8). Zeneakadémia Kisterem: Rejtő Gábor (USA) gordonkaestje (fél 8). — Irodalmi Színpad: Szép. Magyar Komédia (Matiné 7. sor. 2. ea. du. fél 4); Éden elvesztése, Szembenézni (C. bém­. 3. ea. fél 8). — Kis Színpad: A jövő század zenéje (4); És m­i lesz holnap? (fél 8). — Mikrosz­kóp Színpad: Tessék továbbmenni! (fél 6). — Ódry Színpad: Három nővér (du. 3). Kamara Varieté: „Mars a Marsba!" («. fél 9)-KOSSUTH RÁDIÓ kJ»: H. Időj. 4.33—7.59: Zenés műsor. Közben 5: H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.44: Falurádió. 8: H. Időj. 6.15: Rádió­reklám. 6.30: H. Időj. 6.40: Rádióreklám. 8.45: Műsor. 7: Reggeli krónika, n. Kör­zeti időj. 7.30: Új könyvek. 7.45: Orvosi MŰSOROK tanácsok a zsibbadásról. 7-50: Múzeumok és kiállítások programja. 8: H. Időj. 8.05: Műsorok. 8.20:­­ Lányok, asszonyok. 8.40: Csárdások. 8-48: Széll György lemezeiből. 10: H. Időj. 10.05: Frieda Hem­pel opera­áriákat énekel. 10.55: Homályos örökség. H. M. Enzensberger rádió­játéka. 12: Déli krónika. 12.20: Zenei anyanyelvünk ... 12.30: Melódiakoktél. 13.50: Vezércsel. Földes György írása. 14: Mosonyi Mi­hály: Gyászhangok Széchenyi halálára. 14.11: Petress Zsuzsa operettdalokat éne­kel. 14.20: Kis magyar néprajz. Szerk.: Ortutay Gyula. 14.25: Tíj Zenei Újság. 15: H. Idej. 15.05: Hétvégi külpol.­figyelő. 15.20: Tánczene. 16.05: Rádióreklám. 16.08: Az elképzelt méz. Mikszáth Kálmán no­vellájának rádióvált. 16.20: Szombat dél­után... Közben 17: H. Idej. 17.57: Széll György Mozart-műveket vezényel. 18.58: Műsor. 19: Esti krónika. 19-20: Részletek a rádió szilveszter délutáni több mint 400 perces műsorából. 20.25: MRT népi zenekara játszik. 20: Esti pihenő­k mu­zsikával. Czigány György műsora. 22: H. Idős. Sporthírek. 22.25: Chrudiák Alajos iraki úti jegyzete­k. 22.35: Tánczene. 24: H. Időj. 0.10: Melódiákoktól. Köziben 0.55: H. Időj. PETŐFI RÁDIÓ 6.20: Torna. 6.30—8.05: Azonos a Kos­suth adóval. 8.05: A mikádó. Részi. Sul­livan operettjéből. 8.50: Külpol.­figyelő. 9.05: Népzenei Magazin. 5.45: Válasz a hallgatóknak. 10: A zene hullámhosszán. Közben 11: H. Időj. 11.50: Czine Mihály könyvszemléje. 12: Kamarazene. 13: H. Időj. 13.03: Keszthely új iskolája. Dezsé­­ry László műsora. 13.30: Kodály-kórusok. 13.45: Időjárás—vízállás­. 14: Szegény ma­lac. Kántor Zsuzsa etb. 14.10: Az MRT gyermekkórusa énekel. 14.20: Technika a nadrágzsebben. 14.35: A gyermekkönyvtár ési olvasói. Rip.: Molnár Tamás és Pász­tor Gyula. 15: Orvosi tanácsok a zsib­badásról. 15.05: Haydn-zongoraszonáták. 3­.4: Zillertal hasüvegei.k Dr. Karlócai János előadása. 16: H. Idős. 16.05: Far­kas Anta.1: Magyar népdal rondó. 16.12: Az élő népdal... 16.32: Egy rádiós nap­lójából. IV. r. 17.15: Nincsen ördög. Epi­zódok Jókai Mór regényéből. 18: H. Idős. 18.10: Kíváncsiak klubja. 19: Új köny­vek. 19.03: Beszélgetés Karl Böhnzmel. Boros Attila műsora 19.50: Esti mese. 20: Esti krónika n. 20.25: Lokis. Prosper Me­­rimée n­ovellájának rádióvált. 21.05: Bach hgv. Chimayből. Közben 21.52: Az opera­tőr fényei... 22.42: Csermák verbunko­saiból. 23: H. Időj. 23.15: Werther. Részi. Massenet operájából. 24: H. Időj. URH Ifi: H. Időj. 16.05: A Sárga kabáttól —A mosoly országáig... 17: Ötórai tea. 18: H. Idős. 18.10: Hgl.-parádé. 19.05: A Holland Rádió és Tv kamarazkr. és kamarakórus híve. 19.35: Rejtő Gábor gordonkaestje. Közben 20.30: Tudósaink fóruma — Fá­bián Gyula műsora. 21.30: Rossini operái­ból. 21.­98: Dzsessz. 22.06: Mahler: A fiú csodakürtje — dalciklus. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 9: Nótaszó. 9.15: A kockázat Ifj. A ta­lálkozás (isír..). 10.10: Nők félórája (Mit tud a baba­?). 10.40: Látványosság min­denütt. 11.25: Tájak, városok, emberek. Az Atlasz-hegységen át... 11.50: öten a sok közül (Munkásőrök premier plánban (ism.). 16.13: Lépjünk egyet! (kisfilm). 16.30: Könnyű kis gyilkosság (ál-bűnügyi komédia, ism.). 18.20: Hírek. 18.25: Rek­lámműsor. 18.30: Muzsikáló képek. Ravel — Chagall. 18.50: A tv jelenti. 19.35: CM-­caximo. 19.45: Székely Mihály. 20: Tv­­híradó. 20.20: Köztünk maradjon! Tabi László öt perce. 20.25: Más lapra tartozik. Sajtókabaré — újságolvasó felnőtteknek, I. rész. Kb. 21-55: Ha fiú lehetnék... Zalatnay-show. 22.20: Tv-híradó. 2. 22.30: Az országúton (magv. besz. olasz film, 16 éven felülieknek).­0.25: Üzenet a jövő­ből. A Mézga család különös kalandjai. Autó (tor) túra. POZSONYI TV 1. és 83.15: Tv-híradó. 19.50: Denevérek (angol természetfilm). 21.30: Heroin (NDK kalandfilm). 23.15: Granada! ritmusok (zenés fim). NÉPSZAVA , ISZ), január,24 * KÖNYVEKRŐL * ÍRÓKRÓL * KÖNYVEKRŐL * Rideg Gábor Magyar népművészet­ ­ Ritkán adódik, hogy egy-egy el­késve megjelent, régóta várt könyv­nek a megjelenése után maradékta­lanul örülhetünk. Ezúttal ilyen ritka alkalom a Ma­gyar népművészet című album, Fél Edit, Hofer Tamás és K. Csilléry Klára szerzőtrió munkájának megje­lenése — végre magyar nyelven is. A könyvet ugyanis 1958-ban a brüsszeli világkiállításon három nyel­ven (angol, francia és német) már kiadták, sőt a világkiállítás aranyér­mével jutalmazták. A nemzetközi si­ker és a magyar nyelvű változat megjelenése között tehát tizenegy esztendő telt el, és ez kissé elgondol­kodtató, hiszen ez alatt az idő alatt a Corvina Kiadó gondozásában szám­talan, sokkal jelentékenyebb, ma lá­tott napvilágot. Nagyon fontos a kül­földi olvasókat nemzeti értékeinkről tájékoztatni, de még fontosabb a bel­ső tájékoztatás, az önismeret meg­szerzése, saját értékünk tudatosí­tása. Vajon a magyar folklór megisme­résére csupán külföldön volt igény, csupán népművészetünk egzotikumá­ra felfigyelő külföldi olvasót érdekel­ték a magyar viseletek, népi bútorok, a magyar falu használati és ünnepi tárgyai ? Nem hisszük, hogy így len­ne, hiszen egyre inkább áthatja szel­lemi életünk egészét a népművészeti hagyományok felfedezése, ápolása, és éppen az elmúlt évtized alatt figyel­hető meg, hogy hivatásos művésze­tünk is újult erővel és érdeklődéssel fordult a népművészet felé, új inspi­rációkat merítve belőle. Ma már nem csupán hobby az a mind szélesebb körben fellelhető gyűjtőszenvedély, amely régi nép­­művészeti tárgyak felkutatásában, a régi díszítőművészet motívumait to­vábbvivő régi iparművészet fellendü­lésében mutatkozik meg, hanem egy olyan spontán igény kifejeződése is, amely népi-nemzeti művészeti érté­keink tudatosítására, felhasználására irányul Nem lett volna szerencsésebb ezt a spontán igényt olyan művekkel idejében, helyesen orientálni, mint a most, alapos késéssel megjelenő Ma­gyar népművészet? De a késés felhánytorgatása he­lyett a továbbiakban inkább annak örüljünk, hogy a nagy igénnyel ösz­­szeállított munka mégsem lett idejét múlt Nemhogy elmaradna az évek so­rán felfokozott várakozásunktól, ha­nem még reményen felül meg is ha­ladja azt. Végre olyan könyvet kaphat kéz­hez az olvasó e témában, amely a rendszerezés, a tárgyi emlékek be­mutatásán túl, az összefüggések feltá­rásának igényével született. Bevezető tanulmánya a magyar népművészet emlékeit a néprajzi ku­tatók új (csak azért nem a legújabb, mert megírása óta tizenegy év telt el) eredményeinek felhasználásával tárgyalja, magyarázza. A népművé­szeti tárgyak létrehozására irányuló tevékenységet a magyar falu társa­dalmilag meghatározott tevékenységi körébe illeszti, ismerteti e tárgyak funkciójával összefüggő szokásokat, társadalmi, néprajzi környezetüket is. A tanulmány következetesen ra­gaszkodik a témában megszabott ha­tárokhoz, keretekhez. Mindenekelőtt a tárgyi emlékanyagok közül az ün­nepi funkciójú tárgyi anyagokat he­lyezi vizsgálódásának középpontjába. Csupán csak utal a használati eszkö­zök esztétikumára, és bár történelmi ismertetést nyújt, topográfiailag meg­marad a mai magyar állam területén élő jellegzetes magyar népcsoportok művészetének ismertetésénél. Az így körülhatárolt témát azonban az összefoglalás igényének fenntartásá­val a lehető legnagyobb alapossággal tárgyalja. A már említett néprajzi háttér bemutatásán kívül, mielőtt tájegységek szerint részletezi a ma­gyar népművészetet, történeti átte­kintését is elvégzi. A tanulmány három fejezete az Alföld, az északi magyar népcsopor­tok és a Dunántúl népművészetét is­merteti. Külön fejezetet szentel a népmű­vészet szubjektív, személyi feltételé­nek vizsgálatára: Alkotók, stílusok címmel. Ez az egyik legizgalmasabb, legne­hezebben megközelíthető népművé­szeti probléma. A szerzők itt csupán arra vállalkozhattak, hogy a legfon­tosabb kérdéseket tisztázzák (leg­alábbis megpróbálják tisztázni) e té­mában. A könyv kiválóan megszerkesztett, nyomdatechnikailag is kitűnő kép­anyaga a kiadvány egyik legnagyobb értéke. Itt szintén megfigyelhető a szerzőknek az a törekvése, hogy bár zömmel tárgyi emlékanyagot mutat­nak be, ezt az anyagot egy-egy táj­egységre jellemző környezetbe illesz­­szék. (Corvina Kiadó) - - * - -*•*-**-***-*-*-*** - - - - - - - - - - - ----------- — — — —i-r.ri-i-i.n_r_ni~Lr_~L~t~L~_~_nj-LrLr K­ASSÁK LAJOS összes versei­nek a megjelentetése, két esz­tendővel a szerző halála után, egyik legszebb tette a Magvető Könyvkiadónak. Kassák Lajosné írt hozzá eligazító előszót. A sajtó alá rendezés is az ő munkája. A két hatalmas kötet 62 esztendő termését hozza. Az első verssorokat egy élet elé induló, 18 esztendős vas­munkás ifjú írta, az utolsókat az élettől búcsúzó 80 esztendős költő. Még számokkal mérve is szédítő a gazdagság: több mint kétezer vers, mintegy harmincezer verssor! S Kas­sák Lajos festett is, regényeket is írt, s a folyóirat-szerkesztés volt a gyönyörűsége, mindaddig, míg sorsa ezt lehetővé tette. Honnan vette va­jon a szükséges erőt és időt mindeh­hez az egykori vasmunkás legény? „Csak egyképpen tudnék válaszol­ni — mondta egyszer —, soha mást nem tettem, csak amit tenni akar­tam, amit tennem kellett. Tetteim és én egyek voltunk, habozással, tépe­­lődéssel, örömtelen, önmagamat ki nem elégítő alkotással és alkudozás­sal soha nem bíbelődtem, mondani pedig az igazat mondtam, vagy azt, amit legjobb tudásom szerint annak hittem. Úgy hiszem, ezért volt erőm és időm az életemhez.” Viták kísérték végig az életét: kü­löncnek, az avantgárd jelszavait ko­molyan vevő balsikerű szekták pap­jának és új korszakot teremtő mű­vésznek egyaránt mondták. Ma már köztudott: a magyar irodalomban a modernségnek Kassák Lajos volt az apostola. Életműve a modernizmu­sok legteljesebb példatára és megva­lósulása. Hosszú időn keresztül ő volt a nemzetközi stíluskísérletek legérzékenyebb jelzője, olykor elin­dítója; folyóiratai — a Tett, a Ma, a Kétszer kettő, a Dokumentum, a Munka — jelentették a magyar avant-garde legfőbb műhelyeit. Fo­lyóirataiban már az első világhábo­rú idején, a polgári irodalom fény­korában helyet készített a korsze­rűen új irodalmi irányoknak, a vi­lágháború utáni­ nemzedékek­­ leg­jobbjai pedig szinte valamennyien jártak hosszabb-rövidebb ideig az is­kolájába. A kovász szerepét töltötte be. Hatása, ösztönzése kiig mérhető fel pontosan. Amit csinált, szétáradt a magyar lírában, benne él az új versmondatban és képalkotásban. Kassák Lajos munkássága során minden jelentős irányzattal érintke­zésbe került, a futurizmussal, az ex­­presszionizmussal, a dadaizmussal, a konstruktivizmussal, a szürrealiz­mussal; az izmusok leáldozása után mintha a freudi és prousti áramok is termékenyítették volna. Iskolás ér­telemben azonban egyetlen irányzat­hoz sem csatlakozott soha. Az új költőiség után nyomozva úgy tartott komoly kapcsolatot a külföld művé­szeti irányzataival, hogy egyiknek sem állt iskolai növendékei közé. Nem adalék volt az ő mozgalmaik­hoz — megírta —, hanem maga is valaki, aki megértette az idők köve­teléseit és hangot akart adni olyan motívumoknak, amelyek­­ korábban még nem kerültek feltárásra. Végig­ment az izmusok fejlődésén, de az egyes irányzatok határain átlépve, költészetében az iskolák céljait esz­közzé és módszerré alakította át, egy magasrendű, egyetemes művészi ki­fejezés érdekében. Mindig volt ere­je, hogy hátat fordítson a sablonok­nak, a bevált fogásoknak és kezdje elölről az egészet, minél jobban meg­közelítve célját, a tökéletest. Az volt a törekvése, hogy a vére iramát, szá­llói hangsúlyát egybekapcsolja a modern emberi élet forró, lüktető ritmusával. M­ÁR AZ INDULÓ Kassákban osztálya mind erősebben meg­nyilatkozó ereje kapott versbeli megfogalmazást A polgári költészet témái, a halál, a bor, a nő, a beteg­ség nem érdekelték. Az „anyag gyer­meke” volt. „Úgy érzem a szavakat — mondta —, mintha téglák, kocká­ra vágott kövek lennének, egymás mellé és fölé rakom őket, mintha há­zat építenék.” Új, erőt sugárzó, az élet minden dolgát érzékeltetni tudó stílus teremtését vallotta szükséges­nek. Az foglalkoztatta, hogy miképp egyesíthető az­ anyagszerűen súlyos, tömör kép, a tárgyias megfogalmazás a „bizarr villanásokkal és a súlyta­lanul felszálló stílussal.” A szabad­versben erre látott lehetőséget. De ez csak a kezdet volt. A Kassák-vers nyugvóponthoz csak a húszas évek végén ért. Akkor kris­tályosodott véglegesre, másfél évti­zednyi forrongás után. A szürrealiz­mus kötetlen ömlését a konstrukti­vizmus „architektúrája” egyensú­lyozza és mérsékeli, a képarchitek­túra viszont a szürrealizmussal me­legebb árnyalatokat kapott, szerkesz­­tettségének és logikus voltának el­vesztése nélkül. Bori Imre találó fo­galmazása szerint: Kassák költésze­tében „a szürrealizmus illogikus ter­mészete adott találkát a konstrukti­vizmus teremtő és vállaló tiszta logi­kájával, a statikával, mindezek em­beri, költői vonatkozásaként pedig a rend és a logika bűvölete szól a köl­tő ajkán az összekuszáltságba veszett világban...” Persze, Kassák később se mondott le a csöndesebb kísérletezésről. He­tedik és nyolcadik évtizedében járva kísérletezte ki a reflexiómentes, rö­vid lélegzetű, tárgyias versek újszerű hangnemét, amelyben lírai magyará­zat nélkül villant össze személyeset és nem személyeset, emberit és ter­mészetit, megfoghatót és megfogha­­tatlant. A jelen érzékelhető valósá­gát és a csak versben kimondhatót. SZIKÉI, az utolsó éveiben írt I 1 versei szólnak talán a legmér Vá­lyebb lírával. Fürge ifjúságára, határtalan vágyaira alig gondolva, „már nem az ifjúi szerelem, a halál közelsége nyugtalanítja”. A vonzás törvényének engedelmeskedve készül lehullani az ágról. Értőn, mélység­iszony nélkül. Nem élt hiába: termé­kenyítette a földet s fényesítette a csillagokat. Kései versei is erősítik költői ön­jellemzését: minden költeménye kü­lön önmagában lezárt világ, egy Or­chester százhangú zengéséhez hason­ló. „Mintha az olvasó egy kert köze­pébe lépne be, egyszerre tapossa a földet, látja a magas egeket, vibrál­nak előtt a virágok színei, érzi a fa­nyar és édes illatokat.” Mint mikor a zárt szobákból a szabad természetbe kerül az ember, szinte együtt léleg­zik a széllel, fénnyel, elemekkel, sza­badon és tettre készen él a végzele» Univerzumba». Czine Mihály KASSÁK LAJOS ÖSSZES VERSEI

Next