Népszava, 1977. január (105. évfolyam, 1-25. sz.)

1977-01-18 / 14. szám

197­7. Január 18. Diplomáciai kapcsolat Pápua Új-Guineával A Magyar Népköztársa- kapcsolatokat fejlesszék meg és Pápua Új-Guinea és az együttműködést elő­kormányai — attól az mozditsák “ nagyköveti " szinten diplomáciai kap­ohajtól vezérelve, hogy az csolat létesítését határoz­­országaik közötti baráti ták el. (MTI) Gladys Marin látogatása hazánkban Gladys Marin, a Chilei Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának tagja, a Chilei Kommunista If­júsági Szövetség főtitkára rövid látogatást tett Ma­gyarországon. Találkozott dr. Maróthy Lászlóval, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjával, a KISZ köz­ponti bizottságának első titkárával. A találkozó so­rán Gladys Marin tájé­koztatást adott a chilei nép antifasiszta harcának eredményeiről, a latin­amerikai országban egyre szélesedő népi ellenállás­ról. Átnyújtotta dr. Ma­róthy Lászlónak azt a le­velet, amelyet Luis Cor­­■valán, a Chilei Kommu­nista Párt főtitkára írt. A fasiszta junta börtö­néből a közelmúltban ki­szabadított kommunista vezető köszönetét fejezi ki a magyar ifjúság, a KISZ szolidaritásáért, azért a támogatásért, amelyet a chilei haladó erők harcá­hoz nyújtottak és nyújta­nak. , „A magyar fiatalok minden egyes megmozdu­lása, amelyet a chilei dol­gozók antifasiszta harcá­nak támogatására szer­veztek, nagymértékben gazdagította azt a szolida­ritási tevékenységet, amely megrövidíti a dik­tatúra életét. Meggyőződésem, hogy ez a szolidaritás jelentő­­­sen hozzájárul fiataljaink sikeres munkájához, az antifasiszta harc fő fel­adatainak megoldásához” — írja levelében Luis Corvalán. (MTI) Megkezdődik a kiskunhalasi szénhidrogénvagyon kitermelése 1967-ben kezdte meg a szénhidrogén-kutatást Kiskunhalas térségében a Dunántúli Kutató- és Fel­táró Üzem. Az egy évtize­des munka meghozta gyü­mölcsét, jelentős mennyi­ségű kőolajat és földgázt tártak fel a zalai kutatók. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt a Gellén­­házán székelő­­ Dunántúli Kőolaj- és Földgázterme­lő Vállalatot bízta meg a Kiskunhalas térségében feltárt szénhidrogén-va-­­gyon kitermelésével. A népgazdaságunk számára oly fontos energiahordo­zók, mint a kőolaj és a földgáz, hazai termelésé­nek növelését szolgáló be­ruházásra, a termelő- és szállító berendezések és rendszerek kialakítására hozzávetőleg egymilliárd forintot fordítanak. A földgáztermelés elő­készítését még ebben az évben elvégzik, s meg­nyitják a gáztermelő ku­takat. Kőolajtermelésre — a termelés műszaki és technikai feltételeinek fo­lyamatos megteremtése után várhatóan, ~1976. végén kerül sor. (MTI) ■.­ Befejezték a répafeldolgozást Békés megye cukorgyárai Már a következő kampányra készülnek Hétfőn befejezték a ré­pafeldolgozást Békés me­gye cukorgyárai. Mind a mezőhegyesi, mind a sar­­kadi üzem a százhúsz na­pos kampány idején fo­lyamatosan fogadta a me­zőgazdasági üzemek répa­­szállítmányait, s már hét­főn megkezdték az utó­üzemelést, vagyis a gyá­rak cukor- és mellékter­mékeinek elszállítását. A kampány során hetvenegy és fél ezer vagon répából hetvenegy­ ezer tonna cukrot gyártottak. Az üzemek műszaki dolgozói és szakmunkásai most már az 1977—78-as kampányra készülnek. Mezőhegyesen folytatják a rekonstrukciót, amely­nek során új centrifugá­­kat és egyéb kiszolgáló­­berendezéseket szerelnek fel. Sarkadon a karbantar­tási szezonban 130 millió forintot fordítanak re­konstrukcióra és felújí­tásra. A répatermelő me­zőgazdasági üzemek szál­lító munkáját szilárd bur­kolatú répaátvevő helyek létesítésével és új rakodó­gépek beállításával kí­vánják segíteni. KÖZÉLET Dr. Papp Lajos állam­titkárnak, a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatala el­nökének vezetésével hét­főn tanácsi küldöttség utazott Moszkvába, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége taná­csi osztályának meghívá­sára. A repülőtéri búcsúz­tatásnál jelen volt Félix Petrovics Bogdanov, a bu­dapesti szovjet nagykö­vetség tanácsosa. Új magyar eljárás az izotópos vizsgálatokhoz Világviszonylatban is új radioaktív elemző eljárást és hozzá tartozó berende­zést dolgozott ki a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia Központi Kémiai Ku­tató Intézete. A különböző alapkuta­tási feladatok elvégzésé­hez eddig is alkalmaztak radioaktív elemzési mód­szereket, az ezekhez tar­tozó berendezéseket azon­ban valutáért külföldről kellett megvásárolni, s ráadásul maga a vizsgálat is meglehetősen költséges, s hosszú időt igényel. Az új magyar eljárás előnye éppen abban rejlik, hogy olcsóbb az eddig ismer­teknél, s a hozzá tartozó berendezést is az intézet dolgozta ki. A vizsgálati módszer lényege, hogy az élő szervezetbe juttatandó gyógyszer, vagy más anyag egy atomját a hid­rogénnek vagy a szénnek a radioaktív izotópjára — a triciumra, illetve a C—14-re cserélik ki, s így a radioaktívvá vált ve­­gyület eloszlása a szerve­zetben érzékeny műszer­rel kimutatható. Földgáz Szombathelyen Szombathelyen folyta­tódott a földgázprogram megvalósítása. A koráb­ban gázellátási nehézsé­gekkel küzdő, csaknem 30 ezer lakosú megyeszékhe­lyen az eredetinél két év­vel korábban, már tavaly őszre megérkezett a ma­gasabb kalóriájú földgáz. Az elmúlt évben 3040 la­kásba vezették be a föld­gázt. Az idén újabb 5000 otthonba jut el a korszerű fűtőanyag. Kem­­encejaví­tás határidő előtt A Beremendi Cement­mű 1-es kemencevonalá­nak 20 napra tervezett nagyjavítását öt nappal előbb befejezték. A fel­adattal megbízott 140 em­ber három műszakban, éj­jel-nappal folyamatosan dolgozott. A kellő tapasz­talat, a jó előkészítés és példás munkaszervezés tette lehetővé, hogy ha­marabb végezzék el a nagyjavítást. Mind sürgetőbb, hogy a pedagógusok is ismerjék azokat az eszközöket — film­vetítő, magnetofon, televízió, írásvetítő stb. —, amelyeket ma már nagyon sok iskolában alkalmaznak az oktatásban. Ezért Pécsett a Tanárképző Főiskola okta­tástechnológiai tanszékén a másodéves hallgatók két féléves speciál kollégium keretében kötelező tantárgyként tanulják az eszközök szakszerű kezelését. Képün­kön: az újonnan átadott bemutatóterem, ahol Kozsány Antal docens, a legújabb technikai eszközöket ismerteti az érdeklődőkkel (MTI Fotó : Bajkor József felvétele) NÉPSZAVA 3 Operai balettünk Csehszlovákiába utazik Február végén rendezik a magyar kultúra napjait Csehszlovákiában. A test­vérországban és itthon mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy a si­ker hasonlatos legyen a tavaly hazánkban rende­zett csehszlovák kulturá­lis napokéhoz. Sok és sok­féle magyar művész uta­zik az eseményre Cseh­szlovákiába, köztük az Állami Operaház balett­együttese." Operai balet­tünk Prágában, a Smetana Színházban február 28-án és 29-én, Pozsonyban, a Nemzeti Színházban már­cius 4-én és 5-én lép fel. Seregi László: Sylvia ba­lettje, valamint egy teljes estét betöltő összeállítás lesz műsoron. Az utóbbi (Harangozó Gyula: Polo­­vec táncok [Borodin], Se­regi László: Tánc Hinde­mith „Kamarazene No. 1.” című művére, Fodor An­tal: Don Juan [Richard Strauss] és tánc Bach E- dúr hegedűversenyére) át­tekintést ad a mai magyar koreográfiáról. Kimagasló szólótáncosaink utaznak az együttessel. ­ A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanács Feren­­csik János kétszeres Kos­­suth-díjas karnagynak, a Magyar Népköztársaság kiváló művészének, a ma­gyar és a nemzetközi ze­nei életben kifejtett mun­kássága elismeréséül, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Traut­­mann Rezső, az Elnöki Ta­nács elnöke adta át. Je­len volt a kitüntetés át­adásánál Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr Orbán László, az Országos Közművelő­dési Tanács elnöke és dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár. (MTI) ---------------------------------------------------------­­ Ferencsik János kitüntetése Országos és nemzetközi rendezvén­yek Bács-Kiskunban Több mint száz képző-és iparművészeti, amatőr művészeti, fotó- és más kiállítás, csaknem ötven zenei esemény, összesen háromszáz közművelődési rendezvény színhelye lesz Bács-Kiskun megye 1977- ben. Egyebek között ismét megnyitják majd a kecs­keméti nemzetközi zo­máncművészeti alkotóte­lepet, amelynek résztve­vői kiállításon is bemu­tatkoznak. Kalocsán foly­tatódik a népművészek színpadának sikeres be­mutatósorozata. Kecske­méten tavaszi zenei hetek lesznek, nagyszabású programmal. A megye­­székhely ad otthont az óvodapedagógiai nyári egyetemnek június végén. Vízgazdálkodási nyári egyetemet nyitnak meg Baján. Színvonalas ese­ménynek ígérkezik a délszláv nemzetiségi nép­táncfesztivál, amelyet jú­niusban ugyancsak Baján, továbbá a „Népművészet szellemében” című orszá­gos képző- és iparművé­szeti kiállítás, amelyet jú­liusban a kecskeméti Ka­tona József Múzeumban rendeznek meg. I­B A TELEVÍZIÓ ELŐTT . CSAK ÜLÖK ÉS MESÉLEK A tévéstúdió üres, csak a közepén árválkodik egy kényelmetlen kis tonett­­szék. Vitray Tamás leül a székre, s azt mondja, hogy ami most követke­zik, abban nem lesz sem­mi különleges, talán egy kicsit hosszadalmasnak is tűnik majd, a kedves né­zők legyenek türelemmel. A kevéssé ígéretes beve­zető sem kedvetleníti el azokat, akik látták a Csak ülök és mesélek című mű­sor utóbbi néhán­y adását. Vitraynak hitele van. Ép­pen ezért nem hisszük el neki, hogy valami megle­petést, érdekességet ne tartogatna. Csak ülünk és nézzük, hallgatjuk. Érde­mes. A maguk egyszerű­ségében, igen eredeti, ér­dekes egyéniségű embe­reket ismertünk meg Vit­ray és fiatal munka­társai, tanítványai jóvol­tából. A füzesgyarmati Hegyesi János régi, ke­mény parasztpolitikust és lírai költőt, a soltszentim­­rei Piros alma-bál élet­vidám „öregjeit”. A deb­receni Oláh családot, a takarítónő anyát és a ko­csikísérő apát, akik pél­dás gondossággal nevelik négy fiukat és a várva várt lánykát, a kicsi Vé­nuszt. S a nánási „ezereszű” Tóth Lajosban micsoda talentum dolgozik. Szob­­rászkodik, fest, szélmoto­ros áramfejlesztőt és csil­lagászati távcsövet készít, néprajzi tárgyakat gyűjt, rajzokon és kerámiafigu­rákon örökíti meg a falu régi jellegzetes házait, emberalakjait. Élvezet nézni, hogyan engedel­meskedik a kezének min­den anyag, élvezet hall­gatni ízes, szép beszédét. Remekbe sikerült a Csak ülök és mesélek leg­utóbbi adása. Nehéz lesz a következőkben felül­múlni. Reméljük, Vitray megpróbálja. Csak üljön és meséljen tovább. ÁLLVÁNYOKON Sokáig halogatták, vé­gül is késő esti időpontra tették az Állványokon cí­mű tévéfilm bemutatóját. Mintha a televízió dra­maturgiája nem lett volna biztos a sikerben. Való­ban, ez a film nem tarto­zik a sikerült produkciók közé. Pedig a téma érdekes. Irodalmi alapanyaga, Végh Antal novellája ele­venen élő problémát érint. Ezrek, tízezrek lak­nak a munkásszállásokon, igyekeznek otthont talál­ni a „nagy társbérletben”, beilleszkedni a városi életformába, a munkáskö­zösségekbe. Sokuknak nem sikerül, mások nem is igen próbálják, és a százfelől összeverődött embertömegben bizony akadnak garázdák, lum-­­pok bűnbe sodródók is. Mégsem igazán hiteles az Állványokon kőműves­brigádjának története. A film elején (sőt a köze­péig) három mókás ked­vű legényt látunk, akik nem vetik meg a fusi­zást, a nőket, az itókát, és jóindulatúan „haverkod­nak” negyedik társukkal, a fiatal tanyai fiúval. Ho­gyan, miért lesz belőlük tolvaj és végül gyilkos? Elegendő hozzá egy­­ zül­lött cimbora tanácsa és a nyitott ablakok csábítá­sa? (Mellesleg nem szok­ták nyitva hagyni a laká­sok ablakait, erkélyajtóit, amikor az állványokon dolgozók porfelhőket ka­varva verik le a vakola­tot.) Az alkalmi lopás még hihető, de tragikus kö­vetkezménye lélektanilag indokolatlan. Ugyanazok a „haverok”, akik vonakod­va, rossz lelkiismerettel követték el csip-csup tol­­vajlásaikat, brutális ke­gyetlenséggel (még csak nem is ittasan) agyonve­rik fiatal társukat, mert nem akar bűnrészes lenni. alkalmi tolvaj félelme­­ a leleplezéstől nem vált­hat ki ilyen vérgőzös in­dulatokat. Málnay Levente rende­zőnek a hosszúra nyúlt tévéfilm egy lírai mellék­szálát sikerült legjobban megragadnia. A kőműves fiú és egy kis diáklány (Hegedűs Géza és Jónás Gabriella) félénken ébre­dező, tiszta vonzalmát. A Soproni írók antológiája Sarkady Sándor, a szemrevaló kötet szer­kesztője, azt írja a beve­zetőben, hogy Sopron iro­dalmi hangja elmaradt muzsikáló hangja és kép­zőművészeti ereje mögött. Valóban, ez az első sop­roni vers- és prózafüzér, ami önmagában is a vá­ros szellemi tudatának je­le. Ilyen jelzés városon­ként éppen olyan fontos, mint a gazdasági vagy tár­sadalmi produktum, ame­lyet méltatni szokás. Pécs, Debrecen , Szeged és Miskolc, vagy Kecskemét már irodalombecsű váro­sok, kortársi szemünk előtt nőttek fel régiből új­já. Sőt, igyekeznek más­városok is. Példájukon bátorodik Sopron. Ez a gyűjtemény tehát nemcsak állapotot jelez, hanem igényt is. Könnyű volna szigorú kritikával az irodalmi alkotások pa­tikamérlegén lemérni a soproni antológiát. Támad olyan érzésünk­­ a könyv elolvasása után, hogy szi­kárabb formában jobban hatna. Vagyis, ha keve­sebbet közölne a szerkesz­tő, jobban járna az olva­só. Ez az irodalmi Sopron el­ső lépése hosszú idő óta. Volt Sopronban egy Fran­kenburg Irodalmi Köt*, voltak soproni napilapok és nyomdák, ma nincs egyetlen újságra sem; szépirodalmi kötet meg évtizedek óta nem jelent meg a városban. Az iro­dalomnak kell a minden­napi légkör, a bizalmas találkozás az olvasóval. E könv körül állványokat ő­rzíuik, melyeket mecce- kinözött a kif­ejezés igé­­nye. Azért testeseden m°g, összegyűjtve az évek óta lappangó vagy csak baráti kézen forgó írás­műveket, hogy " Sopro­n hétsz­áz éves épületéhez gazdagító díszítéssel áll­jon oda. Nincs a kötetben magá­val ragadó vers, drámaian sűrű novella, hanem fe­ledhetetlenné válik egy hang, melyet mindig visz­­szaérzünk, valahányszor eszünkbe jut a soproni Várostorony. Jelkép ez, mely a városóvás pillana­tait rögzíti, a tudat leg­élesebb perceit. Élt Sop­ronban a XVII. század elején egy Lackner Kris­tóf nevű polgármester,, akinek sokfajta munkás­sága, köztük az írástudóé is, jellegzetesen soproni. Lackner emlékét emlék­tábla őrzi a városban, dombormű, amelyen a művelt doktor, aki a kar­dot is okosan forgatta, dé­delgető kezekkel hajlik városának, szülőhelyének kis kőtömbje fölé. Az an­tológia ezzel indul, a Lackner Kristóf-műemlék fényképével. Amit a régi polgármester királyok előtt is bizonyított, azt bi­zonyítja most ez az anto­lógia, és a most hétszáz éves Sopronban a haladó érzésű művelt polgár. Aki gondolatait s érzelmeit a város sajátos hangulatá­nak, családi körének me­legével tudja kifejezni. Egy irodalom ez a gyűj­temény, hogy átszűrt val­lomások könyve. Nem akar elkülönülni, hanem egyesülni az olvasókkal. Az írások szemlélete en­nek megfelelően realista, legalábbis javarészt az. „Erős vár — és magyar” —■ írja Sarkady Sándor, verse, s így, folytatja: „A nagyvilágon e kívül / Szá­mára nincs haza, / Vezes­se útján égi jel, / A Hű­ség csillaga”. Ezt a megható gondola­tot leginkább két öreg soproni író képviseli: Becht Rezső és Berecz De­zső, akik még a Franken­burg Irodalmi Kör veze­tői voltak. Tehát ők azok, akik összekötik a múltat a jelennel, tárgykörben és nemzedéki értelemben is. Becht tudja, hogy minden soproni háznak van me­­sélnivalója, stílusa a vá­­rosiasság őszinte, szép hangja. Egyensúlya s ere­je van Berecz Dezső pró­zájának is, ő is előszere­tettel fogózkodik városá­ba, a leírásba, akár Becht. Viszont a fiatalok, több­nyire versben, csillogóan s fürgén ontják szavaikat. Figyelemre méltó forma­­készséget mutat Sarkady Sándor (a Zrínyi-vers­ben), s társadalmi indula­tot (a proletárasszony raj­zában). Nem lehet emlí­­tetten hagyni Surbán Zol­tán egységes hangulatkel­tését, főként a Jegenyék című verse szépségét. Ke­­­rék Imre ösztönös költői alkat, sokat ígérő hang­ját, eredeti impressziókat kereső szemléletét nem feledheti az olvasó, de vívódását sem az élmény kifejezésével. A kötetben néhány szociográfia is he­lyet kapott, köztük Bíró János és Fekete Zoltán írásai, melyek tárgykö­rüknél s írói megformálá­suknál fogva érdekfeszí­tők. Vállalkozásának ha­tárain alighanem túl is lé­pett a gyűjtemény, midőn a szomszéd népek költőit fordításokban bemutatja. Elég lett volna az osztrák líra tükröztetése, mint természetes soproni fel­adat. Szembetűnő a csak­nem­­harminc soproni kép és plasztika reprodukció­ja, főként Szakál Ernő, Renner Kálmán s Egyed Emma kitűnő műveié. A Soproni írók antoló­giája (a Városi Tanács ki­adása) olyan kísérlet, amely tanulságul szolgál: irodalommal is élhet egy szép és vonzó város, táp­láló erővé emelheti a szót. Szalatnai Rezső LEGALÁBB EZER PONT... A műsorújság egy ré­gebbi száma hírt adott a Viener’s Disgust, vagyis A néző undora című kü­lönös amerikai folyóirat felméréseiről. A szerkesz­tők rendszeresen pontoz­zák az erőszak megnyil­vánulásait a tévéműso­rokban. Szóbeli durvasá­gért például 2 pontot, sú­lyos testi bántalmazásért 60 pontot rónak ki. Volt olyan film, amely 1718 pontot kapott. Vajon hány „erőszak­pontot” írhatnánk televí­ziónk hét végi filmműso­­rának rovására? A hall­gatag ember című szom­bat esti amerikai filmben legalább öt férfit lelőttek, néhányat véresre vertek és a forró napon félholttá aszaltak egy asszonyt. Vasárnap A banditák há­lójában vergődő Otley-t többször leütötték, meg­rágták, elkábították, meg­láncolták, Lambertet le­lőtték, a sebesült Hend­­ricksont egy autóbusszal elgázolták. A két filmben — tartalmuktól, megvaló­sításuktól függetlenül — legalább ezer pontot ten­ne ki az erőszak látványa. Kedves műsorszerkesz­tőség, ez egy kicsit sok — sőt, sokk! — hét végére. Eszünkbe jut egy cseh­szlovák film címe: Négy gyilkosság elég lesz, ked­vesem ... — rév —

Next