Népszava, 1999. február (127. évfolyam, 26–49. sz.)

1999-02-04 / 29. szám

NÉPSZAVA A legjobb filmszínész: Kapa és Pepe Beszélgetés Mucsi Zoltánnal és Scherer Péterrel szinte ismeretlen múltjukról és sikeres jelenükről A magyar film friss felfedezettje a kirob­­banóan eredeti, új hangú színészpáros: Mucsi Zoltán és Scherer Péter. Hidegvérű, kegyetlen rablógyilkosok a Gengszter­­filmben, fergeteges humorú, tabukat rom­boló sírásók a Nekem lámpást adott ke­zembe az Úr Pesten, című friss magyar premierben. A felfedezés erejét megsok­szorozza, hogy mindkét teljesítményükről a közeli napokban jelentek meg az elra­gadtatott kritikák, s miközben mindkét filmjük új bemutatóként most egyszerre fut a mozikban, a tavaly készült Gengsz­terfilm főszerepéért éppen a Nekem lám­pást adott kezembe az Úr Pesten díszbe­mutatójának napján vették át a filmkritiku­sok díját a legjobb férfialakításért. A két szülésszel a díjátadás után beszélgettünk. Bársony Éva NÉPSZAVA - Kirobbanó sikerükkel be-' robbantak a hazai filmélet­be, de pályájukat kevesen ismerik Hogyan foglalható össze Mucsi' 'Bobtáh,­ azaz Kapa és Scherer Péter, az­az Pepe színészi­­múltja? Pepe: - Hatm­iinchét :évés vagyok, a színművészeim ,tett egy-két sikertelen fel­vételi után sikeresen fel­vettek a­ műszaki egyetem­be, ahol építőmérnöki dip­lomát szereztem 1987-ben. Az egyetem idején kezdtem járni a Somogyi István ve­zetésével működő, íhá.Ar­­visura néven ismert társu­latba, amelynek:­-1985-től 1996-ig voltam a tagja. Egy év szerződés nélküli szabad­­íúszás után ez 1997-ben .Csányi János, vezetésével megalakult Bárka Színház­ihoz kerültem, s annak va­­­gyok a tagja ma is. ■..' Kapa: - Nemsokára 42­­éves leszek. Két év ama? A tőrszínjátszást követően, 1­976-tól a Szolnoki Szigli­­geti Színházban játszottam 15­­éven át. Életem nagyon­­fontos másfél évtizede volt ez, de­ úgy éreztem, ki kell­­tennem a pontot. Két év hazai­­és külföldi színházi portyázás következett, ,Olyan egymáshoz közel eső állomásokkal, mint "Düs­s­seldorf és Miskolc, Ham­burg és Nyíregyháza.. . A Bárka Színház megalaku­­lásakor lettem az újonnan sze^^ődött társulat tagja. . ^Köfdlibi filmsz&&pek#1 . Pepe: ^Néhámy ’hal^OvD jelesül*' Khpá^' több filmben, is benne volt, Szomjas Györgynél akár a Gengsztemfih előtt öt Roncsfilmben is játszott. Engem Kern András hívott először a Sztracsaterába. ■ - A nagy áttörés- a Szin­padon történt: Shakespeare­­szerepben aratták első k kö­­zös, kiugró sikerüket. Pepe: - Mi játsszuk­- a mesterembereket a Csányi János rendezte Szentiváli- Ácji álomban. Az 1994. de­cemberi bemutató fordula­­­­tot _ hozott az életemben,v személy­ szerint engem és •az előadás tett ismertté a szakmában, ami azóta tör­­■•tént, az ennek a fajhullá­main történt velem. ’ Kapa: - Hogy milyenek legyünk a Szentivánéji­­ben, az nem elhatározásá­ból született. Nem törtük előre a fejünket, amit csi­náltunk. .. természetesen jött. Magától értetődő volt minden mozdulat. Mint egy igazi szeretkezésben. Pepe: - Sokszorosra nö­velte számomra a tétet,­­ hogy alternatív színházból jöttem, ebben az előadás­ában pedig híres, nagy színé­szekkel kerültem össze. Ka­pa rengeteget segített kife­jezetten­ színészi-szakmai tanácsaival. Gondolom, én meg a hülyeségeimmel ins­piráltam őt. Ezek össze­adódtak, öteste érlelődtek. - Mindjárt az első közös filmjükért megkapták a kritikusok díját. Körényen megtalálták a kö­zös han­got a Gengszterfilmben is? Pepe: - A Szentivánéji után a kettősünk már bejá­ratott volt, egy nyelvet be­széltünk. Egy-két szót kellett csak a szótárban egyeztetnünk. A felvevő­­gép jelenléte önmagában nem zavart, de például a „skálás gyilkosság” jelene­tében elég­ rázósak voltak az autóban felvett jelerje­­« :"Írásfélén vontatták ugyan a kocsit, de mégis vezetnem kellett, közben hátrafelé őrjöngve , vesze­kedni, miközben a kamera hol a szélvédőn nézett be, hol Grunwalsky Ferenc az anyósülésről, lehetetlen­ kí­gyópózba tekeredve fogta rám az objektívét­." Általá­­­­ban rám nehezedett valami különös hangulat, hiszen ahol­ csak lehetett, a rablá­sok és gyilkosságok eredeti helyszínein forgattak­k. Tudtam, náitt Dob­ászi Va­lóban pofán lőtte Bék­ét... Nem volt egyszerű, mert megpróbáltam hiteles len­­­ni, de közben tudtam, úgy­sem lehet megcsinálni a fi­gurát, amilyen a maga va­lóságában, csak úgy, ahogy­­ én gondolom. Kapa: - Engem, egyálta­­­lán nem érdekelt, hogy megtörtént eseményeken alapul a film. Tudatosan tá­vol tartottam magam ennek a hatásától, személytelenné tettem a magam számára­ a figura eredetijét, noha tud­tam, hogy az az­­ember bent van a Csillagbörtönben. Úgy gondoltam rá, mint mondjuk m­. Richárdra, és tudtam, nekem kell megta­lálnom azt, amitől szemé­lyes lesz. Van erre egy mód­szeréül- Minden szerepem­hez valami személyes titkot gondolok hozzá, mondjuk, hogy a fiamnak ajánlom vagy anyám emlékének. Egy sor gesztus, ebből a ti­tokból születik, ettől lesz személyes. De hogy mitől, azt senkinek nem árulom el, megtörne a varázs.­­ - Új filmjük, a Nékem , lámpást adott kezembe az Úr Pesten különböző ala­kokat öltő sírásókettőséért elragadtatva lelkesedett a kritika, nem hiányzott még a­ zseniális jelző sem. Mit szólnak a feltorlódott sikerhez? v Kapa:-Áldott szerenése, hogy ez a kettős m­űködik és az isten simogatja. Vagy azért, mert még sok dol­gunk van együtt vagy hogy megutáljuk egymást. Ami­kor Szolnokon játszottam, dühöngtem, hogy a kritika nem figyel oda. Pedig volt egyikét olyan partnerem, akik nagyon sokat jelen­tettek az életemben, és mégsem történt meg a cso­da. A két filmben is meg kellett­ csinálni a szerepe­ket, de valahogy olyan ter­­mészetesen jött minden, és ez zavar. Más dolgokért annyit küszködtem,­ míg megcsináltam... Pepe: - Mindaz mostanra érett be. A közönség a vég­eredményt látja, te az odá­ig vezető utat is tudod. Kapa: - Tehát nem akar­ni kell, hanem lenni. . Pepe: -Ez a nehéz benne... - A néző hasát fogja ne­ve idében a két sírásó humo­rán, rögtönzésein. Jancsó Miki m­agankifakódott In­­­terjújában azt mondta, épí­tett az Mterencre, csak két ilyen színésszel születhe­tett meg ez a fekete komé­dia. Hogy történt ez? Pepe:­ - Miki bácsi az el­ső pillanattól azt kívánta tőlünk, legyünk felszaba­dultak, vidámak és hü­lyéskedjünk. Ez jó helyzet. Kapa: - Persze azért bele is lehet görcsölni. Biztosan nem lehet tudni, mi lesz egy rögtönzésből. Volt, ami nem sikerü­lt. Pepe: -■ Minden jelenet­nek adva volt a kezdő- és végpontja. Ha nem a terve­zett utód jutottál el egyik­től­ a másikig, Miki bácsi engedte, és nagyon örült, ha jó jött ki belőle. Nekem ez természetes volt,, mert ahonnan jöttem, az Arvisu­­ra társulata erősen épített az improvizációra. Volt egy vidéki ház, lementünk, öt napra, tízre, és a csoportok önálló feladatként rendező nélkül a Hamlet jelenetein, dolgoztak. Pomboldalon, patakparton, kint a termé­­­szetben. Ránk' volt bízva, hogyan­ oldjuk meg a jele­neteket. Ezt az improviza­­tív játékot elneveztem „földlabdaásásnak”. Néha csodálkoztam­­ is, mi lesz ebből, mikor két köbméte­res földlabdát ástunk egyetlen,szál rózsának, fii-' nen jöttem, ez természetes része a játéknak. Kapa: - Én egészen más Utat jártam be. Nem volt­­ rögtönzés. Távol állt tőlem, hogy belerpepjek kiszámít?­­ látatlan" hélyzetekbe. Az­tán jött a Szentivánéji, a gengszterfilm, és Miki bá­csinál már a felvétel előtt­­ olykor magam sem tudtam, mit és hogyan mondok majd a pillanat hatására. Biztos voltam, hogy Pepe le fogja reagálni, mert nem­­ mondok olyat, amitől le iz­áll. Amikor például a ló-, vak elkezdték falni a szé­nára szórt hamvakat, fog­tam magam, és megkósz­­toltam, pedig ilyesmiről szó sem volt. Pepe minden további nélkül benne volt­ a játékban. Pepe: - Az egyik jelenet­ben bakiztam. Ha Kapa nem veszi a lapot, és rám­­ szól, hogy bakiztam, akkor az egész befuccsol, nem lesz belőle semmi. De Kapa visszakérdezett, én vála­­szoltam," és mintha­­a sZex- " rephez tartozna, heves szó­váltást kerekítettü­nk egy apró bakiból. Kértem, ve­gyük fel újra, ne maradjon­ már bent egy nyelvbotlás, de Miki­ bácsinak megtett szert ez a semmiségen fel-» fortyanó vita, és benne», hagyta a filmben. - Ilyen jól veszik a lapot civilben is?: Kapa: - Barátok , va­gyunk, de a humorunk na­gyon távol esik egymástól. Az enyémet a gonoszság­­határozza meg, Pepe meg szereti a szóvicceket. Én megőrülök tőlük. Nyolc­van százalékuktól a­ falra mászom. Pepe: - De a húsz­­száza­lék megéri. Kapa: - Azt szeretem.'Ez­­az ára.­­ Pepe: - Ez az áram. Két­százhúsz volt... Kapa: - Na, ez a nyolc­­.Ha­ rpzágalikba tartozik^ ' - Mi az,graift ebfigi a sie­keres pillanatból maradan­­dónak kivannak?! ■. Kapa: - Szeretném, ha maradandó lenne a Miki bácsival a forgatáson ki­alakult barátság és mara­dandó lenne a film is. Pepe: - Végtelenül bol­dog vagyok, és ha a közön­ség is szeretni­­fogja a fil­­münket, az maga lesz a megvalósult álom. Scherer Péter és Mucsi Zoltán sírásókettőse a Jancsó-filmben Egy kóbor poéta versei Valachi Anna NÉPSZAVA­ ­Gyukics Gábor negyvenegy esztendős, tizenhárom éve emigrált, Amszterdam, St. *• Louis, San Francisco* után ma BrooklynmnK^dvi­­lágcsavargó költő/műfor-. dító, színházi^^^téző, és­ könyvtáros ném "áz lüfeah filozofáló, közönségébe vá­gyó Szókratész leszárma­zottja, akinek kedvelt kife­jezési formája a dialógus; ez a mindenütt otthonta­lan, magányos eszmélke­­dő többnépről anologizál. Leggyakrabban egy egyes szám első személyben vagy­­ önmegszólító nyelvi fór­­­mulában tűnődik-eszmél­­kedik, máskor kihűlt­­sze­relmek, elhagyott szeretők emlékével felesel, s csak nagy ritkán ad számot bol­dog pillanatairól, a másik­ban való magára találás és feloldódás transzcendens élményéről. Dialógusra épülő utcai produkció helyett tehát kó­bor poéta magán­ y)színhá­­za az Utcai előadás című kötet. A verssé kövesedett eszmélkedések, az időtlen­né merevített pillanatnyi hangulatok, a tömör-érzé­­keny létélmény-beszámo­­lók az örökké úton levő, so­ha meg nem érkező főhős életérzéseinek lenyomatai. A keletkezési hely és év­szám szerint datált versek alapján szinte kronologi­kus pontossággal nyomon követhető, milyen sokfelé kereste - hiába - önmagát és társait a hazájában is hontalan, önkéntes számű­zött, aki hányattatásai so­rán valószínűleg csak az apanyelvében talált szi­lárd kapaszkodóra, igazi otthonára. Ezért szolgálja világ-MISC felén is a ma­gyar­ irodalmat; - .amerikai költők verseit fordítja má* gyárrá;* és föltett ^Épdékű, hogy egy hisgyár­ költészeti , antológiát is megjelentet . Amerikában.­­ A kötet borítóján közölt fényképről rokonszenvesen tiszta tekintetű, hosszú ha­jú, bőrdzsekijéhez hippis gyöngysort viselő fiatalem­ber tekint ránk. Az utcai fotó hátterében pálmafa ágai sejlenek. Egy messzi­ről jött embert látunk, aki sajátos szerepet osztott magára: nemcsak két tá­voli kultúra, hanem sok és sokféle mikrovilág - a köl­tő és az olvasók személyes szférái­­ között közvetít. „Előadása’’ ezért is katar­zist ígér. (Gyukics Gábor: Utcai előadás. Versek, Fekete Sas Kiadó) A három testőr Fehérváron M’n-Információ A három testőr történeté­nek ősbemutatójára készül a székesfehérvári színház: a kétrészes zenés játék pre­­m­ierje február 19-én lesz. Alegeandre Dumas regé­nyéből Horváth Péter írta a szövegkönyvet, és ő a darab rendezője is. A zenét Sel­­meczi György, a dalszöve­geket Béres Attila szerezte. Athost Bácskai János, Por­th­est Földes Tamás, Ara­mist Kuna Károly, D’Ar­­tagnant Miller Zoltán, Ri­­chielieu-t Puskás­ Tivadar, a­ Maladyt Závodszky Noé­mig Gonstance szerepét pe­­dig Brunner Márta játssza. KULTÚRA Tavalyi eMeRTon-díjasok MTI-információ Az elmúlt évben nyújtott kiemelkedő könnyűzenei teljesítménye elismerése­ként Koncz Zsuzsa nyerte el az év énekesnője címet, míg az év énekese Zámbó Jimmy lett az eMeRTon­­díjakat odaítélő kuratóri­um döntése alapján. Az életműdíjat a 35. születés­napját ünneplő Stúdió 11 érdemelte ki. A Magyar Rádió művé­szeti díjait idén tizenöt ka­tegóriában ítélte oda a tes­tület művészeknek és rádi­ós szakembereknek. Az év musical-énekesnő­je díjával Aux Évát jutal­mazták, az év musicaléne­kese elismerést Dunai Ta­más nyerte el. Az év felfe­dezettjének járó kitünte­tésben Fehér Adrienne énekesnő részesült. A ze­nekarok közül a Back II Black, a folkegyüttesek sorában a Méta zenekar és Balogh Kálmán cimbalom­művész,­­ a jazzegyüttesek kategóriájában a Getten Club Singers hfaP°rt is­merést.­ Hangszeres szólis­taként ifj. Sánta Ferencet díjazták.­ Az év kiemelkedő kiadványa címet Kisicses Veronika és a fóti­­ gyer­­mekváros kórusának leme­ze nyerte el. Az év legjobb hangmérnöke Bányai Jenő, zenei rendezője Blum Jó­zsef lett. A legjobb produk­cióért járó elismerést a rá­diózás napjára, 1998. de­cember 1-jére összeállított műsorfolyam,­­ ezen belül­ Kovács László karmester- és Balogh Sándor hangsze­­relő-zeneszerző kapta. A testület posztumusz kitün­tetést adományozott Felber Györgynél kok Magyar Te­levízió fiatalon elhunyt gyártásvezetőjének, aki az eMeRTon-gálaműsorok mindenkori producere volt. A díjakat ezúttal is gá­laműsor keretében, már­cius 26-án, a Budafok-Té­­tény Művelődési Házban adják át a Magyar Televí­zió és a Magyar Rádió ve­zetői, valamint a korábbi­ kitüntetettek. Szoftverfejlesztéstől a művészetpártolásig NÉPSZAVA-információ „Szeretnénk létrehozni Bu­dapesten egy galériát, ahol a kortárs művészek alkotá­sai otthon vannak. Egy olyan helyet, ahol festmé­nyek és grafikák találkoz­nak azokkal, akik értik és szeretik a mai kor művé­szetét. Azokkal, akik úgy érzik, hogy esztétikum nél­kül lehet ugyan élni, de az valahogy egészen más.” Ezek a gondolatok egy tíz éve alapított szoftverfej­lesztő cég, a BankSoft veze­tőinek fejében fogalmazód­tak meg, miután három év­vel ezelőtt olyan multimé­diás szoftverekkel kezdtek foglalkozni, amelyek fej­lesztése a számítógépes grafika alkalmazását hozta magával, így kerültek egy­re közelebb a kortárs mű­vészetekhez, innen pedig már csak egy lépés volt, hogy a mai hazai képzőmű­vészet pártolása céljából megnyissák az Érintés Multiart Galériát (Bp. XIIL, Pozsonyi út 11.), melyben ma délután immár a har­madik tárlatot nyitják meg. Csík István festőművész legújabb munkáit mutatják be az érdeklődőknek. 1999. FEBRUÁR 4., CSÜTÖRTÖK 11 RÖVIDEN Együtt a térben A Magyar Művészeti Műhely tizenkét képző­művészének festményei­ből és szobraiból nyílik kiállítás ma 17 órakor a Vigadó Galériában. A­ tárlatot­­ Jókai Anna nyitja meg, s­ felhangzik Balázs Árpád Millenni­­umi fanfár című alkotá­sa a Magyar Honvédség Központi Zenekara rézfúvósainak és ütősei­­nek­ előadásában, Do­bos László karnagy ve­zényletével. Amo Schmidt emléke Az 1979-ben elhunyt német művészre,­ Amo Schmidtre emlékező so­­­rozat első részeként ma este 19 órai kezdettel felolvasóestet rendez­tek műveiből a buda­pesti Goethe Intézetben «(VEK AndrásSy-út 24.).* Játék-szín-tér Iparművészeti kiállítás nyílik ma délután 17­­órakor Játék-szín-tér ‘CínMlet'a Budapest Ga­­léria Kiállítóházában (Bp. III., Lajos u. fed.). A tárlatot Szalai And­rás építész, művészet­történész nyitja­ meg. Mi az a szerelem? A Palatínus Könyvki­­­adó ma délután 4 óra­kor mutatja be a buda­pesti írók Boltjában (VI., Andrássy út 45.) Mi az a­­szerelem? című, a na­pokban megjelent, XX. századi magyar írók Körössi P. József által válogatott novelláiból összeállított antológiá­ját. A könyvpremieren közreműködik Balázso­­vits Edit és Máté Gábor színművész, zongorán játszik Darvas Ferenc. Műkincsek védelme .j­ra­­aszövizi órától a bu­­l­gurfúria-tö­ríténetben ra­merro meg el­hunyt neves művészet­történészre, Federico Zerire emlékeznek, s le­vetítik Nemcsak Assisi című riportfilmjét is. A beszélgetésben részt vesznek az olasz m­ű­­kincsek védelméért fell­­jelős, kormánytisztvise­lők,­­ művészettörténé­­­szék és újságírók is. Metszéspontok .Hans Huwer német­ képzőművész rajzaiból és festményeiből nyílik kiállítás Metszéspont­­ok címmel ma 18 óra­kor a Vízivárosi Galé­riában (Bp. n., Kapás u. 55.). Megnyitja Ba­csó Béla esztéta. Táncoljunk barát Hóratáncház lesz ma 1­9 órától a Pann­ónia Klezmer Banddel az Almássy Téri Szabad­időközpontban. Olaszok tárlata Négy olasz művész kiál­lítása nyílik ma délután 18 órakor a művészek je­lenlétében a V.A.M. Art and Design Galériában (Bp. V., Váci u. 62-64.). Születésnapi időutazás Beleszédül az ember, ha megkísérel akár vázlatosan is felidézni egy olyan hosszú és termékeny életutat, mint amilyen a ma nyolcvanöt esztendős Vajda György Mi­hály, az összehasonlító irodalomtudo­mány professzora mögött áll. Az első vi­lágháború évében született irodalomtu­dós, aki mindmáig megőrizte friss szelle­mét és sokirányú érdeklődését, öt éven át Ady kortársa lehetett - még ha nem is volt ennek tudatában -, és József Attila halálának esztendejében doktorált. A régmúlt időkbe vesző pályakezdet folytatása - újkori történelmünk függvé­nyében - meglehetősen változatosan, de rendkívül tartalmasan alakult. Tanított ál­talános iskolában, gimnáziumban, egyete­men, vidéken, a fővárosban és külföldön; tanszékvezető volt a szegedi és a bayreuthi egyetemen, vendégprofesszorként tanított Párizsban, Bécsben, New Yorkban, Inns­bruckban. Az irodalomtudomány doktora tudományos kutatásai során és oktatói gyakorlatában is igyekezett szorosabb kapcsolatot létesíteni a különböző nyelvek és kultúrák között. Elsősorban a német irodalom bűvöletében élt: Brecht, Feucht­­wanger, Lessing, Schiller műveit fordítot­ta és magyarázta, magyar nyelvű szöveg­kiadásokban közreműködött, tanulmá­nyokat, világirodalmi szintéziseket publi­kált. Az ő elképzelései alapján kezdték meg a külföldi kutatóintézetekben az eu­rópai nyelvű irodalmak összehasonlító történetének feldolgozását. Tanítványok, kollégák és olvasók több generációja köszönheti neki irodalom­szemlélete és gondolkodása tágasságát Születésnapján - némileg önző módon - további munkára biztatnánk, ha megírná ennek a nyolc és fél évtizednek a szemé­lyes történetét, szellemi időutazással fel­érő emlékiratából tovább tanulhatnánk. Valachi Anna

Next