Népszava, 2007. szeptember (134. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-18 / 218. szám
NÉPSZAVA 2007. SZEPTEMBER 18., KEDD VÉLEMÉNY r Kertész Ákos Mi van a kis zöld ládában Aznap kezdett esni az eső, amikor a sors ajándékaképpen visszarepültünk a nyárba. Telefonon beszélve az itthoniakkal, megtudtuk, hogy Pesten hat-nyolc fok van és zuhog az eső. Dél-Krétán 38-40 fok volt, és a víz 26 fokos, az ég áttetsző ultramarin, a tenger mély zafírkék, ...se leírni, se lefesteni, se lefényképezni nem lehet; szinte giccs. Zöld lombok, fehér házfalak, és szikrázó nap, s az estéket mintha Csontváry festette volna. De a végén persze kiűzettünk a Paradicsomból: haza kellett jönni a zimankóba. Egyik napról a másikra belénk fagyott a lélegzet. Voltak, akik fűtöttek, voltak, akiknek a Főtáv fűtött, mert a lakók közösen kérték. Nálunk nem fűtöttek. A lakók nem kértek közösen semmit, a lakók individuálisan vacogtak (vacogtunk), de büszkén, mint igazi független személyiségek. Nem újság, már-már közhely, hogy a demokráciának nem egyedüli, csak az egyik lehetséges működési terepe a parlament. A demokrácia a családban kezdődne (elvileg), vagyis abban a közösségben, amely az egész társadalom alapját jelentené. Mivel - és ez is közismert tény - a kapitalizmus az individuum túlhangsúlyozásával éppen a hagyományos közösségi formákat rombolja, így a legelső helyen a családot, ezért a demokrácia alapjai igencsak meginogtak. Egymással késhegyig menő szabad versenyben állók nem tudnak közösséget alkotni, a közösség föltétele a szolidaritás, az együttműködés. És a spontán szerveződő, szolidaritáson alapuló közösség a kapitalizmus legfőbb ellensége, mert a közösség közös érdekképviseletet jelent, a hatalomnak csak a közösség képes ellentmondani. Sok hivatásos szájtépő harsogja a család dicséretét: Isten, Haza, Család. De így csak kiürült jelszó, halottnak a csók. Már az sem gondolja komolyan, aki a zászlajára tűzi, mert ezeknek a „hagyományőrzőknek” semmiféle elképzelésük, semmilyen stratégiájuk, taktikájuk nincs a hagyományos közösségek megmentésére, sohasem tisztázták, milyen erők állnak a társadalom atomizálódása mögött. E nélkül megkísérelni sem lehet a széthulló közösségek összetartását, lerombolásuk meggátolását vagy újjáépítésüket. De éppen ezt nem tudják, sőt nem is akarják tudni. Mert a tudás kötelez, a tudás birtokában nem volna elég szájalni, cselekedni is kellene. Nem neonáci szervezeteket, agresszív ösztönök „jogszerű” kiélése szolgáló bandákat alapítani, hanem közösséget építeni. Abból indultam ki, hogy mi büszkén és egymástól elszigetelten vacogunk mint atomizálódott individuumok, nálunk a lakók nem kérték kollektíve, hogy amikor az átlaghőmérséklet a novemberi szintre zuhant, fűtsenek, mert a lakók meg se találták egymást. Igaz, nem is keresték. Nem csak a család, de az együtt lakók közössége is hagyományos közösség (gondoljunk csak egy régi falura, mert ezer közös ügy, közös érdek képviseletében léphetnének föl, ha eszükbe jutna, hogy közösen is föl lehet lépni. Ha lenne a polgárokban egymás iránt annyi bizalom, ha nem félnének egymástól, ha nem tartanának attól, hogy a szomszéd bele akar látni a tányéromba, aztán még bele is köpne a levesembe, az én hátamon akar fölkapaszkodni (ugyan hova?), ha sokat szervezkedünk együtt, egy nap azon kapom magam, hogy kirabol. Vagy följelent. Vagy elcsábítja a feleségem, megszéli a lányomat, drogot ad a fiamnak. .. szóval jobb szigorúan bezárkózni, kerülni a bizalmas érintkezést, legföljebb ki-ki magányosan tüsszög, köhög a zárt ajtók mögött. Nálunk sok a kutya a telepen, ami persze dicséretes, a kutya gazdagítja az életünket. A köztisztasági hivatal a kutyaürülék kezelésére egy szép zöld ládát rendszeresített oldalán lógó műanyag zacskókkal a kutyagumi begyűjtéséhez. Eleinte a gazdák lelkesen használták a hivatal ajándékát. (Mert, mondanom se kell, a ládát s a zacskókat nem a kutyatartók közössége rendszeresítette, hanem az önkormányzat). Később győzött az ősi magyar trehányság és közöny: minek? Ismét tele lett kutyaszarral a fű, még a gyűjtőláda mellett is, a zacskók (ingyenzacskók!) viszont rohamosan fogytak a zöld ládák oldaláról, magyarul: a telepi polgár ellopta, és többé nem kutyagumi gyűjtésre használta, hanem... a jó ég tudja, mire. Még itt sem tartunk tehát! A kutyaszar problémát sem lehet közösen megoldani még a hivatal segítségével sem, a filléres gyűjtőzacskókat sem lehet őrizetlenül föllógatni. Ahogy a McDonald’s, meg a Cora klozetjéből is ellopják az akasztót - gondoljuk meg: az individuum direkt csavarhúzóval megy vécére, hogy lecsavarozza a fogast a foglalatból kilopják a villanykörtét. Miféle kollektív érdeket képviselni küldjük a parlamentbe a képviselőnket, ha még itt sem tartunk? Először a „hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében” kellene meghányni-vetni közös érdekeinket, hogy lássuk, mit is akarunk, mit képviseljen a nevünkben a képviselő. De működő közösségek, lakóközösség, munkahelyi és szakmai közösség (szakszervezet, kamara, egyéb korporációk) nélkül az érdekeinket, vágyainkat, a szükségleteinket a pártok fogalmazzák meg, ahogy a reklámok az álmainkat. A te álmod az új Toyota, a még újabb intimspray, a legeslegújabb mobiltelefon, amelyen nem csak telefonálhatsz (nulla tarifáért), de amely az SMS mellett e-mailezik, szövegszerkeszt, fényképez és filmez, ami rádió, televízió, delphoi jósda és körmöt rág, a te álmod a vizitdíj, meg a több biztosító az egészségbiztosításban, miközben a pénztárcádból egyikre sem telik, az áramszolgáltatás privatizációja, amitől másfélszeresére emelkedik az áram kilowattonként, a melegházasság, a drogliberalizáció és a drákói keresztény szigor, én tudom, a Gatyapárt, a Kacsapárt, hogy mi kell neked, hogy miről álmodozol, szavazz rám! A demokrácia a többségi akarat érvényesülése. A demokrácia tárgyalás, alku, érdekegyeztetés. Csakhogy közösségek nélkül nem lehet még artikulálni sem az egyes ember érdekét, akkor mit is egyeztessünk, miben is keressük a konszenzust? Így a képviselő nem bennünket képvisel, hanem mindig önmagát. A politikust és a politikát. Tele van a politikával a hócipőd? Nem bízol a politikusokban? Alkoss közösséget! Bízzál a társadban! A házastársadban, a szomszédodban, a munkatársadban. Ne a politikus mondja meg neked, hogy mit akarj, te mondd meg a politikusnak, hogy mit akarsz te! Hogy mit akarsz tőle. Ja, ha egyedül kiabálsz, a kutya se hallja meg a hangod. Tanulj meg összefogni, ha sokan mondjuk ugyanazt, ha kórusban mondjuk ugyanazt, talán egyszer meg is hallják! A demokrácia a többségi akarat érvényesülése. A demokrácia tárgyalás, alku, érdekegyeztetés A szerző író Tisztelet Elek Istvánnak Az egykor liberális, ma radikálisan jobboldali Magyar Hírlap szeptember 6-ai számában jelent meg Elek István nagy jelentőségű cikke, amelyben a szerző - mindenfajta kompromisszum, mellébeszélés, sumákolás nélkül - elítéli a Magyar Gárda megalapítását és a benne egyértelműen megnyilvánuló neofasizmust. Elek István korábban a Fidesz elnökének, Orbán Viktor országgyűlési képviselőnek a tanácsadója, a Heti Válasz c. színvonalas konzervatív hetilap alapítója, még korábban az MDF parlamenti képviselője, aki Antall „kétfrontos” (Csurka-ellenes és antiliberális) harcának áldozataként kiszorult abból a pártból, és az akkori (a maitól különböző) Fideszhez csatlakozott - fölveti a Fidesz-KDNP felelősségét is az egész szánalmas ügyben, méghozzá határozottabban, mint bárki más. (A konzervatív Orosz István szintén éles és határozott hangon ítélte el a neofasizmust és az őrjöngő antiszemitizmust, de ő nem a Fidesz-KDNP támogatója, hanem az Élőlánc egyik vezetője.) Elek István állásfoglalása azért is annyira jelentős, mert nincs benne semmi taktika: Elek István továbbra is a magyarországi jobboldal közösségének elkötelezett tagja, bár vannak közötte és a jobboldal fősodra között világnézeti különbségek (ő nézőpontját „ökoszociális konzervatívnak” nevezi, és ez pontos fogalmazás). Elek István nem a kormánykoalíciónak vagy akár más, nem kormányhű baloldaliaknak és liberálisoknak ? óhajt szívességet tenni, szerinte a magyarországi jobboldal erkölcsi és politikai érdeke, hogy a paramilitáris, kriptohungarista szélsőjobboldaltól megkülönböztesse magát. Nem azért szerettem volna szellemi függetlensége, írástudói szuverenitása, komolysága és bátorsága miatt elismerésemet kifejezni, hogy kellemetlenségeket okozzak neki - bár tudom, hogy ma minden antifasiszta kellemetlenségeknek van kitéve, akár szociáldemokrata, akár liberális, akár konzervatív, akár más. A mai magyarországi politikai polarizáció olyan vehemens, olyan szenvedélyes, és olyan kritikátlanul elfogult magatartásokat szorgalmaz és igazol az összes „táborokban”, hogy a kurrens előítéletek szolgálatán kívül az ún. „vitákban” semminek nincs sikere. Elek István evvel láthatólag nem törődik. Ugyanakkor fontos látnunk, hogy ez nem „hűtlenség”, ez nem „árulás”. Elek nem a kormánypártok „elhatárolódási” mantrájának tesz eleget, hanem a saját lelkiismeretének a szavára hallgat. A Népszava olvasóinak fontos tudniuk, hogy a jobboldali, konzervatív értelmiség egyik kiemelkedő - egyébként keményen a mai kormányzat ellen politizáló — tagja bebizonyította, ami sejthető volt, és ami persze normális: a demokratikus jobboldal létezik, és a fasizmussal és a neofasizmussal kapcsolatos véleménye nem különbözik a középtől balra elhelyezkedő áramlatokétól, bár a többi a legtöbb kérdésben szembenáll velük. Az is jelentős fejlemény, hogy Elek István bátor - erkölcsileg bátor - írása a többek (így e sorok írója) által bírált, jobboldalivá erőszakolt lapban jelent meg. Ez annak a jele, hogy a jelenlegi parlamenti ellenzék szellemi környezetében van valódi eszmecsere és nézeteltérés. Ez mindenkinek hasznos, beleértve azokat, akik különben idegenkednek a hazai jobboldal mostani korszakától, pillanatnyi politikai irányától. Én nem óhajtok beleszólni a jobboldalon belül folyó vitákba, már csak azért sem, mert hiszen sejtem, hogy az én helyeslésem csak kontraproduktív lehet abban a környezetben. Csak azt nem szerettem volna, ha ez a fontos epizód elsikkad, s a Népszava - többségükben föltételezhetően többé-kevésbé kormánypárti olvasói nem értesülnek róla. Elek István írása megtalálható a Magyar Hírlap internetes honlapján. Érdemes elolvasni: Tamás Gáspár Miklós publicisztika@nepszava.hu 7 Hacsak nem Kövér László odanyilatkozott: aki a most rendelkezésére álló információkból nem tudja kikövetkeztetni, mit képvisel a Fidesz, nem minősül értelmiséginek. Mindig tudtam, hogy buta vagyok, alulképzett, de végül is hálás lehetek, hogy ezt így a szemembe vágta, hiszen most már csakugyan be kell vallanom: egyszerűen fogalmam nincs, mit képvisel a Fidesz. Megjegyzem, a panelprolista segédmunkás agyammal azért képes vagyok az áhítatos csodálkozásra. Évek óta figyelem, számolgatom, hogy meddig lehet egy programtalan párttal élvonalban maradni - ha csak az ellenzéki oldalon is. Nekiindultak a választásoknak úgy, hogy semmit nem mondtak a jövőről - vagy amit, az képtelenség -, csak azt harsogták, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve. Ami akkor ráadásul igaz se volt. Azt nem mondom, hogy a másik oldalnak, és magának Gyurcsány Ferencnek volt programja, de legalább el tudta hitetni, hogy van valami jövőképe. Aztán neki lett programja, olyan, amilyen - összes kínjai a rögtönzésekből valók, de hogy erre semmi mást nem tud fölhozni a Fidesz, csak azt, hogy nem, és ezt se, meg azt se... Például Mikola doktor éjt nappallá téve a nemzethalálról harsog, miközben neki lett volna alkalma reformot indítani, legalább. Az is nagy segítség lenne, ha megmondaná, mit képzel a mostani helyett. És még ott van a Fidesz szóvivője, aki úgy viselkedik, mint egy nagyon rossz rajzfilmben valami folyamatosan hangoskodó, ellenszenves tréfamester. Állítólag lesz őszre valami Fidesz-program, de az meg nem tartozik a népre. Pedig jó lenne. Járna. Becsületből. Hacsak nem az a trükk, hogy az a program, hogy nincs program. Viszont ahhoz minek olyan értelmiségieket dolgoztatni, mint Kövér László? Andrassew Iván andrassewi@nepszava.hu Vörös és fehér Olvadnak a vajhegyek Ha valaki ezelőtt akár csak öt évvel is azt állítja, hogy Németország kénytelen lesz tejet importálni, azt jó esetben csendes fejcsóválással fogadták volna a jelenlevők. Márpedig ez mára valósággá vált: a korábban termelésének nagyjából ötödét külföldön értékesítő német tejágazat az idén behozatalra kényszerült. Azt se hitte volna senki, hogy a túltermelés rémével fenyegetett, raktárépítési programmal megtámogatott magyar gabonaágazatban megduplázódnak az úgynevezett „fizikai” piac árai, s nemhogy áruhegyek elszállítási lehetőségein kell törnie a fejét az agrárkormányzatnak, sokkal inkább az lesz a baj, hogy a jövő év első felében miként lehet áthidalni az esetleges hiányt. A rendkívüli időjárás következtében alaposan összekuszálódtak az európai élelmiszerpiac viszonyai. A jelenlegi becslések szerint az év végéig húsz-huszonöt százalékos élelmiszeráremelkedést könyvelhetünk majd el. Sok? Hát persze. De sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a rendszerváltozást követő évtizedekben a meglóduló infláció legerősebb fékje éppen az agrárágazat volt. Egy nemrégiben készült elemzés szerint ezermilliárd forintos nagyságrendben veszítettek a gazdák azon, hogy a kormányzatok a kenyér árát mindig afféle politikai „szent tehénnek” tekintették. Mondhatnánk más alaptermékeket is (tejet, sertéscombot vagy akár a sört), a lényeg mindig ugyanaz volt: a nép, ha már tankolni egyre nehezebben tud is, legalább viszonylag olcsón teríthessen az asztalra. Az előbb említett irdatlan pénzösszeg azonban immár végérvényesen hiányzik az agrárágazatból, s a mai viszonyok között kulcsfontosságú fejlesztések - például vízgazdálkodási, termesztéstechnológiai beruházások — elmaradása nehezíti a magyar élelmiszertermelés piaci helyzetét. A magyar élelmiszerágazat rövid távon érdemi termelésnövelésre képtelen. Az olcsó import itt a nyakunkon, az árak mégis emelkednek. Egyelőre minden kiszámíthatatlan, de hogy a vajhegyek olvadnak, az biztos. Tamás Gábor publicisztika@nepszava.hu Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, MUZSLAI KATALIN, TÓTH JENŐ ■ Belföldi rovatvezető: SEBES GYÖRGY, helyettese: HORVÁTH ÉVA, SIMON ZOLTÁN, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, GYÉMÁNT MARIANN, N LPb LAVA BALOGH GYULA, PÓR VILMOS ■ Fotórovat-vezető: WEBER LAJOS ■ Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS ■ Publicisztika, Szép Szó: ANDRASSEW IVÁN, KOZÁR ALEXANDRA ■ Sportrovat-vezető: VARGA T. RÓBERT A sportrovat partnere: MobilPress Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, SZABÓ IRÉNÉ, VERESS JENŐ ■ Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA ■ Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT szociáldemokrata napilap ALAPítva 1873-ban Kiadja az Editorial Kft. ■ Ügyvezető igazgató: RAJOSNÉ BUJNYIK ÉVA ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA ■ Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ ■ Marketing: MENCSER ÉVA Tiszteletbeli főszerkesztő: FEJTŐ FERENC Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4. Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-90201 Elektronikus levélcím (e-mailcím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés: telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 Főszerkesztő: Németh Péter ■ internet URL-cím: http://www.nepszava.hu ■ Terjeszti árusításban a LAPKER. Rt., előfizetésben a MédiaLOG Fiege Zrt. Szerkesztőbizottság: Horváth István, Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 207-82-07 ■ Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502,477-9000/130, 118, telefax: 477-9025. ■ Előfizetési díj egy hónapra 1980 Ft, negyedévre 5799 Ft, fél évre 11 430 Ft, egy évre 22 524 Ft. MüÜTESZ dési János, Katona József Nyomdai előállítás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT igazgató ■ www.hirnyomda.hu ■ ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 ■ A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti?■ pftol-airflt