Népszava, 2009. december (136. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-07 / 286. szám
10 KULTÚRA 2009. DECEMBER 7., HÉTFŐ NÉPSZAVA Expresszionista dömping várja a múzeumba járókat a hajdani császárvárosban Századforduló és izmusok - gazdag kínálat Bécsben Az Albertina története kétségkívül új korszakába lépett a világ egyik legjelentősebb 19-20. századi gyűjteményének, a Batliner kollekciónak a megszerzésével. Korábban grafikai alkotások biztosították a múzeum számára a világhírt, ma azonban a híres képtárak között is helyet követel magának a patinás bécsi intézmény. Az pedig nemzetközi viszonylatban is tanulságos, hogyan nyitja meg a közönségnek ezt a - tartós letétként - hozzákerült anyagot. Azt beszélik, hogy a Madrid fő turisztikai vonzerejét jelentő Thyssen-Bornemisza gyűjteményhez hasonlóan e kollekcióról is folytattak tárgyalásokat Magyarország és a tulajdonosok között. Úgy tudjuk, a Szépművészeti Múzeum középtávú kiállítási terveiben szerepel, hogy legalább egy időszaki tárlat keretében Budapestre utazzanak a festmények. A Batliner-kollekciót úgy kell elképzelnie az olvasónak, mint egy megelevenedett képzőművészeti tankönyvet. A pleinairtől Francis Baconig alig van olyan korszakos festő, aki jelentős művel ne képviseltetné magát itt, s aligha van olyan izmus, amelynek ne lehetne szentelni egy tágas termet, ha kiállítják a gyűjteményt. Ám az Albertina nem sétál bele abba a csapdába, hogy pusztán csak a hírneves képekkel töltse meg termeit, hisz zsúfolt sorokat kizárólag a legnépszerűbb műtárgyak csalogathatnak a múzeum bejáratához. Az Albertina rendkívül ötletesen bánik a Batliner-gyűjtemény anyagával. Egy-egy tematikus kiállításon kölcsönzött anyagot válogat a képekhez. Az első 2007-es tárlaton Monet-től Picassóig címmel a Forberggyűjtemény anyagával együtt állította ki a műveket, 2008-ban egy újabb válogatást láthatott a közönség ugyanezzel a címmel. Most pedig két tárlatra bontották az anyagot. Az egyik részből az Impresszionizmus - a fény festése címmel építettek kiállítást, számos kölcsöndarabbal egészítve ki a gyűjteményt. A posztimpresszionizmus utáni időszakot pedig „A modern művészet mesterművei” címmel dolgozták fel. S bár a közönség ugyanazt a törzsanyagot látja, mégis tódul a kiállítótermekbe. Igaz, nem csupán a címke változik, hiszen az impresszionizmus című tárlat nem pusztán áttekintést ad a korszakról, hanem egy festészettörténeti kurzussal is felér, korabeli tárgyakkal, szín- és fénytani installációkkal teszi teljessé a képet. A Belvedere kiállítótermeiben január 17-ig Franz Anton Maulbertsch művei állnak a középpontban. Különösen érdekes összehasonlítani a nagy barokk festő Magyar Nemzeti Galériában látható kiállításával a tárlatot, az összevetésből nem jön ki rosszul a hazai múzeum. Az Alsó Belvedere nagykiállítását egy Herbert Boeckl (1894-1966) retrospektívnak szentelik. A két nagy osztrák expresszionista, Egon Schiele és Oskar Kokoschka mellett árnyékba szorult Herbert Boeckl életművét áttekintő tárlat január 31-ig áll nyitva. Érdekes még a Leopold Múzeum legfelső emeletét elfoglaló válogatás, amely az intézmény névadó gyűjteményét mutatja be átrendezve, Bécs 1900-ban címmel. A március 31-ig látogatható kiállításon nem csak a jól ismert Klimt, Koloman Moser, Josef Hoffman, Egon Schiele, Oskar Kokoschka, Anton Kolig-művek láthatók, hanem bútorok, plakátok is. Megcsodálhatjuk Otto Wagner épületeinek fényképeit, egy a századfordulós Bécset bemutató térkép szemlélteti azokat a nagyarányú változásokat, amelyek a város virágzó korszakában történtek. Hamvay Péter A legfelső emeleten a Leopold Múzeum Bécs 1900 című kiállítása a császárvárost mutatja be a XIX. század végénForrás: Leopold Múzeum Munch és a rettenet Az Edwar Munch és a rettenet című tárlat, a Leopold Múzeum nagy szenzációja január 18-ig látható. Ám aki csak Munch képeire kíváncsi, érdemes átgondolnia a 10 eurós belépő kifizetését, hiszen mindössze 2 teremnyi festményt és grafikát láthat a norvég mestertől. A többi helyiség a rettegés témakörét járja körül. Elsősorban a művész legközelebbi szellemi rokonainak, James Ensor és Alfred Rubin művei láthatóak, de feltűnnek Goya grafikái, és itt van Gustave Moreau egy kiváló képe, sőt még egy Munkácsy is. Bár a koncepció végiggondolt, a képek közül kevés jelentős alkotást találunk, azok inkább a grafikák közül kerülnek ki. Jótékonysági előadáson vártuk a gyerekeket Egyre több a perifériára szorult, nevelőotthonokban felnövő, iskoláskorú fiatal hazánkban, akik számára az érvényesülés jóval nehezebb, mint sorstársaiknak. Elsősorban nekik szerettünk volna kedveskedni a hónap első hétvégéjén szervezett két jótékonysági színházi előadással december 4-én és 5-én. Két, méltán népszerű remekművet mutattak be a Vígszínház művészei: Moliére a Képzelt beteg című darabját a középiskolás korosztálynak, A dzsungel könyve című zenés előadást pedig az általános iskolásoknak játszották. Több mint ezer gyermeket vártunk a Pesti Színházba: vidéki, eldugott települések iskoláiból, budapesti gyermekotthonokból, civil szervezetektől jöttek. Lapunk nevéhez több hasonló karitatív akció is fűződik, mint például a cunami áldozatainak hozzátartozói számára és a hazai árvízkárosultak javára szervezett gyűjtés, a kórházak gyermekosztályain ápolt beteg gyermekek támogatására indított akció, a hajléktalan óvodások karácsonya, vagy a hátrányos helyzetű fiataloknak szóló fantasztikus vígszínházi előadások, a Pán Péter, Shakespeare: Minden jó, ha vége jó, illetve tavaly Stendhal: Vörös és fekete című darabja Mikulás előestéjén. Népszava-információ Remek vállalkozás a Magyar Távirati Iroda által elindított Film Színház Muzsika könyvsorozat, melynek harmadik albumaként legutóbb a Kállai Ferencről szóló kiadvány látott napvilágot. A kötet igazából egy fényképalbum, de abból a fajtából, amelyet szívesen lapoz az ember. Az MTI hatalmas képarchívummal rendelkezik, így adódott a lehetőség, hogy ezekből válogatva tematikus gyűjtemények szülessenek. A sorozat első darabja Darvas Ivánnak állított emléket. A második kötet főszereplője Törőcsik Mari, és ezután jött a Kállairól szóló könyvecske, melyben főként a távirati iroda képarchívumából származó több mint száz fotó szerepel. Ezek időrendben követik a nemzet színészének pályafutását, leginkább színházi szerepeire fókuszálva, de néhány civil pillanatot is megragadva Kállai Ferenc tartalmas életéből. A kötethez Szakonyi Károly írt bevezető esszét Egy színész úr a Nemzetiből címmel. Nem tudom, az író látta-e a szinte zsebben is elférő könyvbe beválogatott fényképeket, mielőtt papírra vetette az albumban olvasható sorokat, mindenesetre Szakonyi szellemes és szeretetteljes gondolatfüzére igencsak rímel a képekre. Azt írja például: „Kállai belső sugárzású színész. Érzelmes ember. A szerep, amit játszik, szeretettel telítődik meg. Akkor is, ha negatív a figura. Olyan, mint a jó író, aki elképzelhetetlennek tartja, hogy az ábrázolt alakot valamilyen szinten ne szeresse.” Szakonyi Károly észrevételét igazolják a Keleti Éva által kiválasztott és a kötetbe bekerült fotók. Mindegyiken ott van az összehasonlíthatatlan kállais gesztus, legyen az egy szemvillanás vagy egy rémült tekintet. Mindegyikből sugárzik a partner, sőt az élet szeretete. Engedjék meg, hogy megosszam önökkel, melyik három felvétel tetszik nekem a legjobban. A fotók többségét egyébként a válogató Keleti Éva maga jegyzi. Azt az 1969- ben készült képet is, ami Vészi Endre Üvegcsapda című darabjából a Katona József Színházban készült előadásának egy mozzanatát örökítette meg. A képen Kállai Ferenc öleli magához Törőcsik Marit. Szakonyi azt írja: „A szerelem éltető erő volt mindig is Kállai életében. Égett és égetett.” Egy másik képen, Domonkos Sándor felvételén ugyancsak 1969-ből Kállai Ferencet Bacsó Péter A tanú című filmjének egyik jelentében láthatjuk. Szakonyi azt írja erről az alakításról: „A gátőr alakja feledhetetlen. Az elkötelezett, de semmit sem értő, naiv, hűséges és csetlő-botló, kiszolgáltatott magyar. A rendszernek, az életnek, a hatalmasoknak kiszolgáltatott kisember.” Egy 1971-es Keleti Évafotón Csurka István Döglött aknák című darabjában Major Tamás a partnere. Mindketten pizsamában, Kállai pisztollyal a kezében. Tekintetük mutatja, két nagy játékos találkozott egymással, két nagy színész, akik ha kell, egymással is kénytelenek lejátszani a maguk meccsét. Kállai a kötetben több politikussal is látható. Ilovszky Béla 1987-ben készült egyik képén Kádár Jánossal látjuk. Kállai kezében fekete mappával magyaráz Kádárnak. Profilból látszik, mégis visszaköszön A tanúból megismert mosoly. Egy jóval későbbi képen, Sándor Katalin fotóján 2000-ben Orbán Viktorral látjuk, amikor átveszi a nemzet színésze címet. A kép jól bizonyítja, hogy Kállai művészete a gyorsan kopó politikai rendszereken is képes túllépni. Titka talán egyszerű. Mindig önmaga, és ezáltal hiteles tudott maradni. Tehetségén felül ezért is tiszteljük és szeretjük őt. Balogh Gyula Kállai - a szeretet művésze Kútvölgyi Erzsébet a kicsiny nézőkkel Fotó: Demecs Zsolt