Népszava, 2015. július (142. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-16 / 165. szám
Se morál, se tudomány frissr@nepszava.hu A Klubrádiót hallgatta Bayer Zsolt, és felháborodott (Morál és tudomány, Magyar Hírlap, 2015. július 14.). „Két vén bolsevik” - Bolgár György és Krausz Tamás - beszélgetett, „gyalázta penetráns stílusban” Hóman Bálintot, a Horthy-korszak kultuszminiszterét. Mondván, vitathatatlanul nagy történész volt, ám emberileg és erkölcsileg mégis alkalmatlan az akadémiai tagságra. Fontos-e, hogy Bayer a Klubrádiót hallgatta? Sajnos, néha az. Bayer elegánsan átugorja Hóman életútját: „Legyen most elég egyetlen rövid mondat, egyetlen tény: nem volt háborús bűnös.” Ezt eddig is tudtuk, az idén márciusban a bíróság posztumusz rehabilitálta Hómant, akit 1946- ban a népbíróság azért ítélt háborús bűnösként börtönre, mert a parlament tagjaként megszavazta a Szovjetunió elleni hadüzenetet. A vita most nem arról folyik, hogy Hóman háborús bűnös volt-e, hanem arról: állítsanak-e neki szobrot Székesfehérváron, amelynek parlamenti képviselője volt, és hogy az Akadémia visszafogadhat-e soraiba egy olyan tudós politikust, aki ösztökélte és megszavazta a zsidótörvényeket, és akiről kortársa, Szegedy- Maszák Aladár azt írta: „Ő is egyike azoknak, akikről képtelen vagyok megérteni, hogyan falazhattak a deportálásoknak és egyéb embertelenségeknek.” Aki meghasadt lelkülettel néhány zsidót megmentett, miközben propagandafogásnak mondta a kezébe került auschwitzi jegyzőkönyvet. Bayer mindezek helyett - mint az egyszeri matekérettségiző, aki bármely tételt válassza, Pitagoraszt mondja fel - előhúzza a kalapból a görögöt: ha „Hóman nem volt háborús bűnös, nem vagyok bizonyos benne, hogy ugyanez például Lukács Györgyről is elmondható”. Még nem értjük, de kezdjük sejteni, mit keres itt Lukács. Az eddig szokatlanul visszafogott szerző bele is lendül, megmutatja, miért gondoljuk olyannak, mint aki folytonosan szarral kenegeti a magyar publicisztika Ady Endre és Bálint György csiszolta nyelvezetét. Előhúzza a filozófus Lukácsot, de mint „a magyar baloldal és a hozzá ezer szállal kötődő magyarországi liberálisok első számú ikonját, megfellebbezhetetlen, megkérdőjelezhetetlen szellemi tekintélyét, a budapesti iskola hallgatóit, akik vitték és viszik tovább a lukácsi örökséget”. Ébredünk: naná, hogy nem csak Lukácsról van itt szó, hanem Vajda Mihálytól Márkus Györgyön át Heller Ágnesig róluk. De Bayer története ennél is összetettebb. Érveket és ellenérveket Hóman mellett vagy ellen nem Hómanban, hanem Lukácsban keres és vél találni. Abban, hogy mit tett az „egyetlen”, az „egyetemes”, az „orákulum”, a „feddhetetlen” Lukács (ezeket a jelzőket legkevésbé volt tanítványai aggatták a filozófusra) 1919 tavaszán, a „patkánylázadás” - értsd: a Tanácsköztársaság - idején. A zsidó bolsevik politikai komisszár Lukácsra még várni kell, Bayer ugyanis előbb korabeli forrásokból hosszan felidézi, hogy „a döntő többségében zsidók által vezetett bolsevikok hogyan bántak a saját fajtájukkal is”. A leírások persze borzalmasak, mint minden atrocitás leírása. A lényeg most: az általános zsidóellenes undor felélesztése a rémtettek felidézésével. Olvashatnánk Horthy magyar osztályharcos különítményeseiről is, de Bayer az olvasó érzelmeit felkorbácsolva sunyin életet akar lehelni abba a logikába, amellyel a Horthy-rendszer - páni félelmében egy újabb vörös forradalomtól - az antiszemitizmust rákopírozta az egész baloldalra. És akkor Lukács - már megágyazott bűnéről. A románok elől hátráló vörös hadsereghez tartozott az a hadosztály is, amelynek Lukács közoktatásügyi népbiztos - rövid ideig - politikai komisszárja volt. Mint ilyen, azt javasolta a hadosztályparancsnoknak: fenntartandó a katonai fegyelmet, a gyávaság ellen a legszigorúbb fegyelmező eszközt alkalmazza, tizedeltesse meg az egyik, zömmel budapesti rendőrökből álló századot. Tény: a tizedelés megtörtént. „Ez az egyetlen ismert Fontos-e, hogy Bayer a Klubrádiót hallgatta? Sajnos néha az cselekedete (a javaslat - a szerk.) Lukácsnak, amely fennmaradt harctéri szerepléséről” - idézi Bayer. 1919-et írtunk, az ország hadban állt. Ma már nem tizedelnek, hogy mit tesznek a meghátráló katonával, nem tudom, csak sejtem. A tizedelés mai szemmel kegyetlen igazságtalanság volt. Hogy akkor és ott felesleges lett volna, annak eldöntése a hadtörténészek dolga. Lukács ugyan nem lőtt, de a tizedelés javaslata is elég, hogy Bayer szerint részese legyen „az egész patkánylázadás alatt elkövetett atrocitásoknak, nép- és emberiességellenes bűncselekményeknek”. Hóman Bálint nem ölt meg senkit - írja Bayer. „Csak” ösztökélte és megszavazta a zsidótörvényeket - erről nem ír. És akkor még egy „apróság”. Bayer szerint a volt MSZMP Párttörténeti Intézet archívumában őrzik azt a belső használatra szánt visszaemlékezést, amelyben Lukács közli a tizedelés tényét és az abban való kezdeményező szerepét. A Politikatörténeti Intézet főigazgatója ma Földes György (Bayer szemében mindenekelőtt az egykori kommunista belügyminiszter-helyettes fia), akit felszólít, haladéktalanul hozzák nyilvánosságra az általuk őrzött Lukács-visszaemlékezéseket, mert „nincs joguk eldugni... mert minden, ami azokban áll, közérdekű információ”. Ha már Bayer ennyire kíváncsi, betévedhetett volna Földeshez. És megkaphatta volna a 867.f.1-46-os jelzetű iratot, amely 1969 óta szabadon kutatható, 1969 és 1996 között 69 alkalommal kérték ki. Hogy akkor mire ez az egész? Csak arra, hogy Bayer közölje: Lukács méltatlan, Hóman meg méltó az akadémiai tagságra? Ilyen olcsón nem ússzuk meg. Bayer ismét kiokádja magából az undort: elég volt a szellemi terrorból, amit amúgy a hatalom közelében ordibálva a kultúrharc közben éppen ő gyakorol. „Úgy általában: elég volt belőletek.” Persze, nem általában a zsidókból. Hanem a baloldali-liberális zsidókból. Általában a baloldali-liberálisokból. Ismerős szavak? Eszement az, aki úgy gondolja, hogy a mai hatalom - a kormányfő vagy bárki a legfőbb vezetésből - akár latens antiszemita volna. A hatalom szellemi hátországában viszont akadnak szépen, akik Hóman kultuszminiszter örököseként a nemzetileg és kulturálisan homogén, minden idegen elemtől megtisztult, keresztény Magyarország képzetének rabjai, akik szerint „a magyarság... nem kívánja magába olvasztani, inkább kirekeszti nemzeti életéből az oda idegen testként beékelődő zsidóságot”. Ezen érdemes lenne elmeditálnia annak a politikának, amely lassan elfelejti a liberális és Fidesz népi-urbánus háborút megvető „belgaságát”, miközben ma szemet huny a szélsőjobboldal nyílt antiszemitizmust éltető holdudvara felett. Tanulságos, hogy bármekkora tudora volt is Hóman a magyar középkornak, a hatalom közelségének Horthyval, Szálasival tartó bódulatában könnyen megfeledkezett arról, mit tett a magyar zsidóság az országért, és nemcsak a kiegyezés utáni polgárosodásért, hanem a két világháború között konzervatív nagyiparosként is. Horthyék ezt a feledékenységet éppúgy fel- és kihasználták, amint ma Orbánék használják Bayert és az antiszemitizmus zsarátnokát. Vitányi Iván szavaival inkább autokrata prakticizmusukban, semmint pragmatizmusukban az antikommunizmuson kívül nem találtak nemzetegységesítő kovászt, a baloldal és a liberalizmus nekik bolsevizmus, az pedig maga a zsidó. Ez pedig antiszemitizmus, amely Auschwitz után semmilyen formájában nem elviselhető. Foglalkozzunk-e Bayerral? Időnként muszáj. Időnként a szart szarnak kell nevezni, felemelni, felmutatni, akkor is, ha undorodunk tőle, s nem eltartott kisujjal, befogott orral mutogatni, hol lapul a hatalom gyepén. Föld(f)osztás biharit@nepszava.hu Van valami közös a rég volt feudális és a mai félfeudális Magyarországban: a föld mint a hatalom, a gazdagság mércéje. Hajdan és most is a leghűségesebb hűbéresek kaptak birtokot, s hozzá jobbágyot. Az idők múlását csak az mutatja, hogy századokkal ezelőtti királyaink saját tulajdonukból osztogattak, a mai kegyúr viszont a közösből jutalmazza leghívebb udvaroncait. A jobbágyokat pedig a mezőgazdasági munkára kötelezhető közmunkások helyettesítik. Pedig volt öröm amikor az ország naszádjának kormányosa bejelentette: eztán coki lesz a zöld báróknak, és a falvak helybéli dolgozó parasztságának jut az állami föld bérleti joga. Sorakoztak is a népek csapatostul, s bár már a nagyapjuk is csak a földet túrta, mégis fizették a pályázati díjakat. Földnélküli János helybéli gazda is megírta a pályázatát üzleti tervvel, igen bizakodva, hogy a jószághoz most már lesz szántó, legelő is. Hát nem lett, mert happy end csak a mesékben van, s a valóság inkább a rémregényekre emlékeztet. Jánosnak tapasztalnia kellett, hogy nemcsak ő nem nyert egy talpalatnyi földet sem, de a faluban élő rokona, ismerőse sem. Távoli, narancsbőrű „nadrágos” emberek kaszáltak, amerre a szem ellátott. Maradt a remény, hogy felbonthatók az arcpirító szerződések. Ebben is tévedtek Jánosék. A haza ravasz kapitánya üveggyöngyért eladná a mindenki földjét a saját narancsos báróinak. Itt a vége, fuss el véle. Vagy mégsem, írjunk másik mesét! VÉLEMÉNY NÉPSZAVA 7 2015. JÚLIUS 16.,CSÜTÖRTÖK Ugrottunk Hihetnénk, a házelnök próbálgat bennünket. Választópolgárokat, híveket és nem híveket, olvasókat és újságírókat. Hogy cuppogunk-e a gumicsontokon, amiket elénk lök egy interjúban. Általában bejön a számítása. Mint most is, amikor a Pesti Srácok című portálnak olyanokat mondott, hogy kettéállt a fülünk. Szóval elképedtünk. Az interjú készítői blazírt nyugalommal vették tudomásul a válaszokat, legalábbis a szöveg ezt tükrözi. Persze ez is egy módszer, az alany lökje a rizsát, az is róla állít ki bizonyítványt. Kövér László barátja, Orbán Viktor és kormánya tagjainak propagandaszólamaitól eltérően nem fest barátságos képet az országról, amelyben élünk. Jönnek a bevándorlók, velük a terroristák. Ez önmagában is nagy gond. S még itt vannak a „nemzetközileg kiképzett ágensek”, akik majd’ száz éve „időről időre felütik fejüket” a magyar politikában. Ráadásul a pártok is működnek. Mármint az ellenzékiek, akik ott tesznek keresztbe a jóságos kormánynak, ahol csak tudnak. Még az MSZP-t vagy Gyurcsányt sem lehet leírni, bár ők már lelepleződtek, hiszen mindig azok pártjára állnak, akik a jelenlegi hatalom ellen vannak. A parlament elnöke még az ülésteremből is kitiltaná őket, ha lehetne. Hogy legalább ott nyugalom legyen. Ezer szerencse, hogy a rengeteg baj közepette létezik a Fidesz. És ha Kövéren múlik, még sokáig marad is. „Többször négy évre van szükségünk, hogy a polgári berendezkedés megszilárduljon Magyarországon” - mondja a mindent tisztán látó szakember. Maradniuk kell, amíg nem jönnek olyan erők, „amelyek a nemzet iránti felelősséget mint közös kiindulópontot nem tagadják”. Csak nagyon röviden volt lehetőségünk felvázolni a házelnök világképét. Amelyet átleng a gyűlölet, a félelem és a magabiztosság. Olyanokat mond, amilyenekkel komoly ember - legalábbis így ömlesztve - eddig nem próbálkozott. Ezért feltételeztük, hogy az egész csak tréfa lehet - bár annak elég rossz -, a végén összekacsint velünk, hát már megint felültettelek benneteket, csak meg akartam nézni, ugrotok-e. Ugrottunk. De mi van akkor, ha Magyarország egyik közjogi méltósága mindent komolyan gondolt? Ha komolyan beszélt? Segítség! sebesgy@nepszava.hu Irány India Indiában is sok a szegény, még sincs ilyen-olyan segélyezés. A komoly szociális érzékenységről tanúskodó mondat egy emberminisztériumi tisztségviselő száját hagyta el a minap - persze szigorúan magánbeszélgetésben. Csak hát az ember épp ilyen közegben mondja ki, amit valójában gondol a világról. Lehetne rá legyinteni, mondván, egyszeri, buta, félresikerült vicc és kész, olyan, mint amikor jó tíz éve az akkor még kezdő politikus Zuschlag kacarászott a holokauszt áldozatain. Csakhogy a hasonló jobbikos kijelentések mára már beépülni látszanak a hazai politika szövetébe, szóval ezen a tréfán is érdemes elgondolkodni. Amikor ugyanis kormányzati figurák azon élcelődnek, hogy a milliárdnyi indiai sem kap semmilyen segítséget a megélhetéshez, akkor az élesen megmutatja az irányt, ahová tartunk. A miniszterelnök a tavalyi önkormányzati választás utáni kampányértékelőn ki is mondta, hogy 2018-ra Magyarországon megszűnhet a segélyezés, sietve hozzátette: „Sikerülhet munkába állítani az egész országot, és így nem lesz szüksége senkinek sem arra, hogy segélyből éljen.” Hogy ez az álom milyen távol van a hétköznapi valóságtól, azt azok a százezrek már megtapasztalták, akiktől 2012 januárjától elvették a korábbi, hihetetlenül magas, 28 500 forintos munkanélküli-segély 20 százalékát - hogy munkára serkentsék őket. A borsodi, hevesi, dél-baranyai falvakban közmunkából sem terem elegendő! Egy, a hazai lakáshelyzetet vizsgáló civil szervezet épp a héten mutatta ki, hogy a kifejezetten lakásfenntartási kiadásokat ellentételező kormányzati támogatás 9 év alatt 130 milliárdról nullára csökkent, és épp a fent említett réteg nagyon köszöni a rezsiharcot, csak nála nincs gáz, villany is alig. Az idén pedig a lakásfenntartási támogatás vagy adósságrendezés címén eddig normatív alapon járó segélyeket törölték el, a 3200 önkormányzat azt csinál a szegényeivel, amit akar. Miskolc és (micsoda véletlen!) Hódmezővásárhely mindjárt eldöntötte, hogy nem ad pár ezer forintot a rezsitartozások rendezésére, értse meg végre minden nincstelen, mehet, amerre lát. Példának okáért akár Indiába, ott úgysem kell a fűtéssel bajlódni. GULYÁS ERIKA gulyase@nepszava.hu ANDRASSEW IVÁN 1952-2015 «Vezető szerkesztő: BÍRÓ MARIANNA, RÓNAY TAMÁS • Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ • Vezetőszerkesztő-helyettes: FRISS RÓBERT Szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS,TÖRŐ ANDRÁS, OLASZ ANDREA (online) • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Publicisztika: SOMFAI PÉTER Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ •Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA •Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés és marketing: SIMON ZSUZSA • Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127. • Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu .Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a Magyar Posta Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-444-444 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 477-9008, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 3500 Ft, negyedévre 9900 Ft, fél évre 19 800 Ft, egy évre 39 600 Ft. Nyomdai előállítás: Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft. • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.mediaworks.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti NÉPSZAVA FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Főszerkesztő-helyettes: SEBES GYÖRGY, SIMON ZOLTÁN