Népszava, 2015. szeptember (142. évfolyam, 204-229. szám)
2015-09-25 / 225. szám
Ungvári Tamás nyolc és fél évtizede Micsoda ötlet Újév és az Engesztelés napja, zsidó felfogás szerint a „rettenetes napok” között születni! Ungvári Tamásról így már születésének évében eldőlt, és nyolcvannégy éve minden évben eldől szép lesz-e vagy csúnya, nyamvadt vagy egészséges, gazdag vagy szegény, okos vagy buta. Nem lett se szép, se csúnya, se gazdag, se szegény - gondolom, ez nem is igazán érdekelte. De okos lett, nagyon okos, művelt, nagyon művelt. Budapest és még néhány nagyváros megtelt hű barátaival, ádáz ellenfeleivel. Én barátai közé sorolom magam. Egy könyvében azt írta rólam, hogy 1956-ban megmentettem az életét, ami költői túlzás. Nem voltam olyan helyzetben, hogy védő kart nyújtsak felé. Az ellenség, amellyel akkor küzdöttünk, az emberi hülyeség egyébként is legyőzhetetlen volt. Fiatalon még nem tudtuk, de azóta többször is, keservesen megtanultuk. A pályáját leírók általában bajban vannak. Ki is Ungvári Tamás? Irodalomeszme és rocktörténész? Dramaturg? Esztéta? Pedagógus? Újságíró? Valószínűleg a cambridge-i Churchill College-nak van igaza, amely overseas fellow, szabad fordításban „tengerentúlról jött pasas” címmel tüntette ki. Tamásnak joga van túlozni, sőt, hazudni is, mert ő értekező prózában utazó költő és megfogni senki sem tudja! Hogy mekkora, róla is csak a majdani purgatórium után fog kiderülni, de biztosnak vélem, hogy magyar kortársai közül több fejjel kiemelkedik. Elmondom, miért. Három tulajdonságát már huszonéves korában, az ötvenes évek elején ismertük. Eszét, amely csillogott, olthatatlan tudásszomját, amely már akkor a világnyelvek és a világirodalom felé terelte. E kettőhöz némi merészség is társult. Akkoriban kevesebb észért és tudásért is könnyen kijárt a kozmopolita jelző, és a vele járó kirúgás, rosszabb esetben internálás-börtön. Három másik jó tulajdonsága érettebb korában került felszínre. Öngúnnyal ötvözött humora, a kiválasztott témák mélyére hatoló szorgalma és pedagógiai érzéke. Hozzátehetném még navigációs képességét. Ennek köszönhetően úszta meg az ötvenes években a hajótörést, a következő három évtizedben pedig a súlyosabb mellőzést. Mint nemzedékéből a legjobbak - nem voltak nagyon sokan - se a kegyenc, se a mártír szerepébe nem kényszerült. Azután, amint lehetett, a tengereken túl keresett és talált érvényesülést. A világról addig szerzett inkább elméleti tudását gyakorlatival szaporította. Feltételezem, hogy nézetei is a Nyugat-Európában és Amerikában eltöltött évek hatására radikalizálódtak. A tengerentúlról visszatért pasas, bár emigráns sohasem volt, elszenvedhette a sokkot: láthatta, tapasztalhatta, édes hazánkban a pöffeszkedő hülyék világa nem változott, és ezúttal már ő sem hagyhatja szó nélkül... Bár hosszú ideje foglalkoztatja a magyar-zsidó értelmiség sorsa, az elmúlt években a korábban epizodikus érdeklődés rendszerré vált. Ungvári egyre többször és egyre mélyebben ás le a gyökerekig. Heller Ágnes, Karády Viktor, Konrád György, Kovács András társaságában alakul az informális, de létező, talán zsidó kultúrantropológiainak nevezhető iskola, amelynek jeles tagja. Az Engesztelés napja után Sátoros ünnep következik. Ungvári Tamás nyolcvanöt évesen is sok sátorban szívesen látott vendég. Tanul, oktat, jól érzi magát. (A ma 85 éves Széchenyi-díjas íróval, kritikussal, műfordítóval, irodalomtörténésszel készült interjút a holnapi számunkban olvashatják.) MÁRTON LÁSZLÓ Írása A NÉPSZAVÁNAK FOTÓ: VAJDA JÓZSEF Meghalt Váradi Katalin Életének 68. évében szeptember 24-én súlyos betegség után elhunyt Váradi Katalin karmester, a Miskolci Nemzeti Színház volt zeneigazgatója. Váradi Katalin a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zongoraművész és karmester szakon is diplomát szerzett, az utóbbin Kóródi András növendékeként 1973- ban. Utána hét éven keresztül volt a Magyar Állami Operaház karmestere. Ezt követően a Budapesti Operettszínház karnagya lett 24 éven át. 2001 óta járt ki vezényelni Japánba, a Tokiói Operettbarát Társaság karmestereként. 2004 óta a Miskolci Nemzeti Színház dirigense, 2009-től 2012-ig zeneigazgatója volt. Pályája során számtalan sikeres előadás vezénylő és betanító karmestere volt. 2009. március 27-én Hevesi Sándor-díjat kapott, 2012- ben Miskolc város színházi díját, a Déryné-díjat vehette át. Munkatársai és barátai szeretettel őrzik emlékét. NÉPSZAVA-INFORMÁCIÓ FORRÁS: MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ KULTÚRA NÉPSZAVA 5 2015. SZEPTEMBER 25., PÉNTEK írt egy újabb diplomamunkát a népszerű énekesnő, táncosnő Herczku Ágnes kalandvágyó bandázása Herczku Ágnes Bandázom című albuma bekerült az európai világzenei toplista élmezőnyébe. A lemezbemutató koncertet szeptember 27-én, vasárnap este rendezik a Zeneakadémián. A közelgő budapesti Womexen is nagy érdeklődéssel várja a szakma és a közönség a néptáncosként indult, kiváló énekesnő produkcióját. Már a következő CD- jét is tervezi - Ágnes asszony balladái címmel. - A Bandázom előtt több mint három évvel jelent meg utoljára szólólemeze (Tüzet viszek). Mi változott azóta a zenefelfogásában, értékválasztásában? - Gyakorlatilag semmi. Jó pár éve beállt nálam az a fajta nyugalom, ami az útkeresés bizonytalanságát felszámolta. - Az 1999-es Naplegenda óta dolgozik együtt Nikola Parovval, aki az új lemeznek is producere és közreműködője. Mennyiben nyit új fejezetet a Bandázom ebben a szakmai kapcsolatban? - Nikola Parovval félszavakból is megértjük egymást; a lemez készülésénél alig akadt vitás kérdés. Ami új ebben a lemezben, hogy a korábbiakhoz képest (Volt nékem szeretőm, Megéred még) sokkal erősebben támaszkodik a magyar népzenei dallamvilágra és a vonós hangzásra. Ez talán annak is köszönhető, hogy a Tüzet viszek lemezemet Nikola keverte, és szemmel láthatóan újra beszippantotta őt ez a világ. Merthogy anno brácsásként kezdte itthon a pályafutását. Mostanában gyűjteni is együtt mentünk Erdélybe: Szászcsávásra, Búzára, Mérába. - A lemezen négy fiatal népzenésszel dolgozik együtt, akikkel csak 2014 óta játszik. Miben gazdagítják a produkciót? - Molnár Péterről régóta tudtam, hogy kitűnő bőgős, alkalmanként játszottunk is együtt. Hegedűs Mátéval és Pálházi Bencével, a két prímással, valamint a brácsás Fekete Márton „Kispumával” kezdtem újonnan dolgozni. Marciról azt kell mondjam, nem esett messze az alma a fájától: édesapja, Fekete Antal „Puma” népzenész vénáját örökölte, hatalmas anyagismerettel és lelkesedéssel. Máté virtuozitására sok zenekar tart igényt, nemcsak a népzenészszakma, hanem Both Miklós gitáros, a Napra zenekar vezetője is. Bencét először 7-8 éves korában láttam játszani, Pál István Szalonna tanítványaként, pár éve pedig ott találtam magam az egykori tanítója mellett, a Magyar Állami Népi Együttes színpadán. Ők adják a fent említett népzenei hangzást, remek összhangban, a koncertek és a turnék során egyre inkább összecsiszolódva. És ami lényeges: nem szeparáltan játszanak a zenekarban, hanem ők is felveszik a világzenei fonalat. Nikola több régebbi számunkat is áthangszerelte, az újakat pedig úgy írta meg, hogy szervesen beépüljön a zenei szövetbe a négy vonós hangszer. - A jazz világából is jöttek közreműködők... - Ávéd János fiatal jazz-zenész, érzékeny másfajta zenei hangulatokra is, ez a játékából azonnal kiderül. Nagy kedvencünk Dresch Misi, aki önmaga külön műfaji megjelölést érdemelne; a Gyimesi karsztlamasz című számunknál kifejezetten építettünk rá. Az a robbanékonyság és erő, ami benne van, utánozhatatlan. Födő Sándor, azaz Fodo szinte családtag, nélküle nem is tudunk már lemezt csinálni. Ő is egy amolyan multifunkcionális zenész, legtöbben ütőhangszeresként ismerik, de zongoristaként is zseniális. Legutóbb a harmonikát vette a kezébe, az is a sajátja lett. A Bandázom lemez zenei anyaga nem csak a magyar nyelvterületről merít, bátran kalandozik. Milyen földrajzi és történeti határok között mozog ez a lemez? - A kalandozás nem új, minden Nikola által jegyzett lemez jellemzője. Sokat merít a román, bolgár népzenéből, de a canun nevű pengetős hangszer még perzsiai atmoszférát is idecsal. A hangszerelések mellett most két bolgár és egy csávási cigány népdal jelzi a kalandvágyunkat. - Két népdal-imitáció is helyet kapott a repertoárban, amely az önök szerzeménye. Miért volt erre szükség, hiszen kiapadhatatlan a Kárpát-medencei folklór? - Aki annyit és ilyen régóta foglalkozik népzenével - és zeneszerzői vénája is van -, annál teljesen magától értetődő, hogy előbb-utóbb kikívánkozik a saját, népzenei ihletettségű zenéje. Ez semmiképp nem jelenti, hogy „köszönjük, már kiolvastuk a régit”. Ez egy szükségszerű, belső igény. - A Bandázom című lemez a World Music Charts Europe toplistájának élmezőnyébe került, ahol időnként más magyar produkciók is megfordulnak. Egyszeri kiugrások ezek, vagy tartósan van külföldön érdeklődés a magyar népzene/világzene iránt? - Szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy egy zenekar életében egy ilyen elismerés egyben a megállíthatatlan világhírnév záloga lenne. De sajátos egzotikumával a magyar népzene mindig fent fogja tartani az érdeklődést maga iránt. Az előadók, szerzők felelőssége, hogy ebből valami olyat tudjanak kihozni, ami méltó ehhez a sokszínű, gazdag és gyönyörű zenéhez. - Az elmúlt években többször vett részt színházi-táncszínházi produkcióban (Éhség, Arany és kék szavakkal, Párének, Csongor és Tünde). Lesze ennek folytatása? - Olyannyira, hogy december 21-én premierünk lesz. Foltin Joli néni, akivel anno a Honvéd Együttesben sokat dolgoztam, annyira beleszeretett a Bandázom lemezbe, hogy megihlette egy egész estés tánckoncertre. Nagyon-nagyon örülök neki! Régi és új táncos kollégákkal dolgozhatok, Joli néni nagyon erős csapatot hozott össze. A koreográfiákat ő és Appelshoffer János fogja készíteni. - Táncosként kezdte a pályáját a Honvéd Együttesben, s Gyagilev művészetéről írta a diplomamunkáját. Van-e ideje és kedve még táncművészettel foglalkozni? - Kedvem lenne, időm nincs, azóta írtam egy újabb diplomamunkát az ELTE esztétika szakán, ami már nem táncos, hanem zenei témájú volt. Nagyon sok előadást kinézek magamnak, amire aztán sosem vagy ritkán jutok el. A táncolás is alkalmi, legutóbb Mérán táncoltattak meg egy ottani nyári tánctáborban. Viszont Joli néni úgy tervezi, ebben az új előadásunkban engem is megforgatnak kicsit... - Milyen tervek foglalkoztatják a koncertszezon további részében? - A Bandával most a WOMEX programjaként a Müpában megrendezésre kerülő október 24-i koncertünkre készülünk. Majd Balogh Kálmán és Lukács Miklós vendége leszek a Zeneakadémián, ahol Bartók-dalokat is fogunk játszani. Nemrég újra elkezdtünk dolgozni Bodrogi Évával, akivel anno a kortárs zene hozott össze. Vele a barokk zenét párosítjuk a népzenével, gamba, lant, illetve barokk hegedű kíséretében. Ezek mellett a Magyar Állami Népi Együttes előadásai és a közelgő jubileumi ünnepségsorozat előkészületei, valamint az ELTE ének-zene szakán végzett tanulmányaim kötnek le. Ez most egy kicsit sűrű, így egyelőre csak fejben tervezem a következő lemezemet. A címe már megvan: Ágnes asszony balladái. RETKES ATTILA ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK Herczku Ágnes egy ideje inkább énekel, bár ígéri, hogy táncolni is fog FOTÓ: BÁCSI RÓBERT LÁSZLÓ