Néző, 1975 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Hipochonder (a továbbiakban H): Jó napot kívánok. Ön pszicholó­gus? Pszichológus (a továbbiakban P): Igen. H: Hipochondriai esetekkel is fog­lalkozik? P: Attól függ. Mi a panasza? H: Kényszerképzeteim vannak. P: Például: H: Az az érzésem, mintha élve bon­colnának. P: Ez gyakran előfordul? H: Havonta körülbelül három-négy­­szer. P: Hol? H: A Thália Stúdióban. P: Nem úgy értem. Mely testi tá­jékon? H: A tudatom tájékán. P: Mi előzte meg ezt az érzését? H: írtam egy könyvet: Egy hipo­chonder emlékiratai. P: On iró? tau lúfiathmulPt mntökitntaí H: Igen. És kritikus. P: Megmondaná a nevét? H: Galsai Pongrác. P: Miről szól a könyv? H: Rólam. A barátaimról. A halot­­taimról. A halálról. Az életemről P: Ez nem ön-élveboncolás? H: Ismeri Cyranót? Magamat föl­boncolom, ha kell ... P: Most úgy érzi, mások teszik? H: Igen. Kitűnő rendező barátom, Gosztonyi János és egy sor jeles színművész. Rátonyi Róbert, Esz­tergályos Cecília, Hámori Ildikó, György László, Lengyel Erzsi , és elsősorban Inke László, aki egyet­len betű eltéréssel a nevemet is fölvette. P: Ön nem adott erre engedélyt? H: Nem tudtam ellenállni a kísér­tésnek. Hagytam. Még segítettem is. P: A halhatatlanság lehetősége csábította? H: A hipochonder fél a haláltól, te­hát természetesen csábítja a hal­hatatlanság lehetősége. P: Eszerint az írók halálfélelemből írják műveiket? H: Vagy életszeretetből. A kettő ugyanaz. De most konkrétan ró­lam van szó. P: Leírná, hogy pontosan mit érez? H: Enyhe szédülést. Mintha kettő­sen látnék. Kívülről látom magam. Ez a Gallai tényleg hasonlít rám. Megidézi a barátomat. Szánthó Tibort, Füst Milánt, Tersánszky Jó­zsi Jenőt. Mindannyiukat Rátonyi Róbert alakjában, így aztán ők is megsokszorozódnak. Valóságos személyiségük mellé nemcsak az kopírozódik oda, ahogyan ben­nem élnek, hanem az a kép is, amilyennek Rátonyi lefesti őket. Szédülök. P: Nem a reflektorfénytől? H: Meghajolnom csak a premieren kellett. P: A sikertől? ... X H: Attól nem. A kritikusok gondos­kodnak róla. P: Lerántották? 1 H: Azt írták, hogy ami szellemi él­­­­vezet volt a könyvlapokon mint 1 bölcselkedés, az a színház nyil­­­­vánossága előtt magánügy ma­radt. P: Mi a véleménye a kritikusairól? , H: Egyelőre semmi. P: ? ? ? / H: Majd csak írnak egyszer ők is i színdarabot... P: És On? Olvastam egy nyilatko­­­­zatát: „Drámai vállalkozásom legnagyobb mentsége, hogy ez az első színművem.” Ezek szerint lesz második is? H: Ezt mindenesetre túléltem. Egy hipochonder számára nem utolsó szempont. Úgy látszik, az írás a t túlélés egyik eszköze. •­ P: Sajnálom, ön gyógyíthatatlan. Z Fogadja őszinte részvétemet / Inke László - Rudolf, a bőröndöket vigye a szo­báinkba ! — Igen, Sarolta kisasszony. — Rudolf, a zongorát tolja a másik sa­rokba ! - Igen, Cecília kisasszony. — Rudolf, a virágokat a kertben ... - Igen, Klementina kisasszony. Majd későn este a Heckendorf lányok nyaralójának egyik emeleti „lányszobá­jában” ... - Rudolf! nem látták meg, hogy be­jöttél? — Ne félj, Klementina, nővéreid már alszanak. Függöny. - Rudolf! Nem látták meg, hogy be­jöttél? - Ne aggódj, Cecília, már alszanak. Függöny ... - Rudolf! Nem látták meg, hogy be­­jöttél? - Nem, Sarolta, már alusznak. Erre a különös négyszögre épül Wolf­gang Kohlhaase és Rita Zimmer NDK- beli szerzőpáros komédiája. És a szerzők instrukciója szerint a Heckendorf lányok kövérek, ötven körüliek, az inas is ennek megfelelően koros, szikár és göthös. Mindez önmagában is humoros. Szegény Rudolf!... De ugyanígy komikusak a to­vábbi fejlemények. Hogy Rudolf megelé­gelte a sörgyáros lányok körüli három Bodrogi Gyula, Szemes Mari

Next