Orvosi Hetilap, 1961. augusztus (102. évfolyam, 32-35. szám)
1961-08-06 / 32. szám - Kővári Ferenc: Újabb szempontok az aktinomykosis megítélésében
ORVOSI HETILAP • AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 102. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM, 1961. AUGUSZTUS 6 István Kórház Szájsebészeti Osztály Újabb szempontok az aktinomykosis megítélésében Kővári Ferenc dr. A sugárgomba okozta betegségnek három típusos formája van. A cervicofacialis, a thoracalis és az abdominalis. Itt csak az első megjelenési formával foglalkozom, s beteganyagunk és megfigyeléseink alapján kívánok az irodalomban tapasztalható véleménykülönbségek tisztázásához hozzájárulni. A kérdés tárgyalása a szájsebész részéről két szempontból is indokolt. Egyrészt Lovász (13) statisztikája azt mutatja, hogy a sugárgomba okozta betegségek 45,5%-a cervicofacialis típusú, vagyis a fogorvos és szájsebész munkaterületét nagymértékben érinti. Másrészt pedig indokolja az a tény, hogy osztályunkra az utóbbi időben egyre nagyobb számban kerül ilyen beteg. Míg 1953-ban kettő, addig 1954-ben már hét, 1955-ben tizenegy, 1956 és 1957-ben pedig tizenkét-tizenkét beteget kezeltünk sugárgomba okozta megbetegedés miatt. Az utóbbi években pedig állandóan találhattunk osztályunkon hasonló betegségben szenvedőket. Az utolsó hat év alatt 61 aktinomykosisos beteg adatait gyűjtöttük össsze. Szerzett tapasztalatainkról és megfigyeléseinkről kívánunk a következőkben beszámolni. Bakteriológia Bollinger (3) 1877-ben elsőnek írta le a sugárgomba betegséget, szarvasmarhák cervicofacialis megbetegedése kapcsán. Egy évre rá, 1878-ban ismertette Izrael (10) az első emberi megbetegedést. Azóta eltelt nyolcvan év alatt sem tisztázódott azonban teljesen a betegség aetiológiája. A nomenklatura még ma sem egységes, s a pathogenitás körül is különbözők a vélemények. Wolff és Izrael (22) 1891-ben leírták a gomba tenyésztési módját és hangsúlyozták annak anaerob 94 feltételeit. Zavart okozott Bostroemnek (4) még ugyanabban az évben tett az a megállapítása, hogy a kórokozó aerob saprophyta, melyet könnyen ki lehet tenyészteni a szalmából. Ebből az időből származik az a vélemény, hogy az aktinomykosis főleg a falusiak megbetegedése. Bostroem (4) megállapítása után 15 évvel sikerült Wrightnek (23) 13 emberi és 2 szarvasmarhaesetből anaerob, illetve thikroaerophil aktinomycetákat kitenyésztenie. A későbbi kutatók azután Wolff,Izrael és Wright nézetét erősítették meg. Így például Lentze (12), aki Németországban 455 aktinomykosist tekintett át az utóbbi 15 év beteganyagából. Ebből 394 cervicofacialis, 45 pulmonalis, 16 pedig abdominalis formában jelentkezett. Valamennyi közös tulajdonsága az volt, hogy anaerob, ill. mikroaerophil törzs tenyészett ki. Az aktinomyces gomba hovatartozásának megítélésében sem egységes az álláspont. A kórokozót Harz (8) hyphomycetának tartotta és az élesztőgombák közé sorolta. Mások szerint a sugárgomba a baktériumok és gombák között foglal helyet. Ma általában valódi baktériumnak tekintik. Fontos még tisztázni az emberi és állati aktinomykosis közötti összefüggést. Sokáig azt tartották, hogy a kettő ugyanaz. Erikson (6) azonban ezt kétségbe vonta. Kimutatta ui., hogy a két törzs megfelelő táptalajon más formájú kolóniákat alkot. Szerinte az emberi megbetegedést az aktinomyces izraeli, a szarvasmarháét pedig az aktinomyces bovis okozza. Thomson (18) és mások ezt később megcáfolták. Ma általában a két törzs között nem tesznek különbséget, s a két fajta megbetegedés kórokozójának megnevezésére az általánosabb értelmű aktinomyces bovis-t használják.