Orvosi Hetilap, 1965. április (106. évfolyam, 14-17. szám)
1965-04-11 / 15. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Lóránd Sándor - Czikk János - Kovács Tibor - Nyitray Gyula: Quantitatív fájásmérés tokometerrel, mint rutinvizsgáló eljárás
Fővárosi IV. ker. Tanács Árpád Kórház, Szülészeti Osztály Quantitativ fájásmérés tokométerrel, mint rutinvizsgáló eljárás Lóránd Sándor dr., Csikl János dr., Kovács Tibor dr. és Nyitray Gyula dr. A perinatális magzati mortalitás csökkentésének keretében a korszerű szülésvezetés a magzatok szülés alatti károsodásának kiküszöbölésére törekszik. Ennek érdekében egyes műtéteket elhagy vagy mellőz (pl. bemeneti és magas üregi fogóműtét), helyettük másokat előnyben részesít (pl. császármetszés, vacuum extractio) és gyakrabban is alkalmaz. A szülésbefejező műtétek eredményességét fokozhatjuk, ha e műtétek javallatát időben állítjuk fel. A szülés tartama ceteris paribus a fájástevékenység függvénye. A szülés műtéti befejezésének időpontja is függ a fájástevékenység minőségétől. A fájástevékenység exaktabb megítélésére nyújt módot a külső fájásmérés, tehát szerepet játszhat a szülés művi befejezésének pontosabb időzítésében és így a magzatok szülés alatti károsodásának csökkentésében. A fájástevékenység quantitatív mérésének lényege a contractiók amplitúdójának összeadása és kifejezése mm-ben. Ezt a munkát automatikusan elvégzi a Lóránd f. tokergometer (2), de a tokogramokon is bárki meghatározhatja. A tokergometer és a tokograph szerkezetében kisebb fékező hatások érvényesülnek súrlódás következtében. Több százas, ezres szériavizsgálat tokograph-fal körülményes (tokogramszalag felragasztása, a toll megtöltése tintával, a rajzolás kipróbálása és tartós ellenőrzése stb.), ezért látszott célszerűnek, hogy a Lóránd f. tokometerrel (1, 7) tegyünk kísérletet a fájástevékenység quantitatív meghatározására. A tokométer zsebóránál alig nagyobb műszer, mely empirikusan kalibrált számlapon mutatókitéréssel jelzi a contractiók erősségét — amplitúdóját — fájásszünetben pedig a nyugalmi tónus magasságát. Kezelése könnyű, szaktudást nem igényel, adatainak értékelése egyszerű, néhány perc alatt megbízható számértékekből tudunk következtetni a fájástevékenység erősségére. Eljárásunk 1463 vajúdó fájástevékenységének határoztuk meg az ún. órateljesítményét tokométerrel. A fájástevékenység erősségének legmegbízhatóbb mértéke az órateljesítmény (3, 6), mely alatt az egy órán belül jelentkező contractiók amplitúdójának mm-összegét értjük. Sokkal pontosabb, mint a szülés tartama, a Frey f. maximális fátásszám, vagy az egyes contractiók izolált nagysága (4, 8). A tokométert úgy helyezzük fel a hasra, hogy a műszer alaplapjából kiálló csap a méhkontúr középvonalában a fundusszéltől kb. 10 cm-rel lefelé kerüljön. Meghatároztuk egy, vagy két contractio amplitúdóját és ezt, vagy a számtani középarányost beszoroztuk az egy órára kiszámított fájásszámmal. Pl. ha a mért két contractio amplitúdója 10, ill. 12 mm volt, a középarányost (11) beszoroztuk 5 perces fájásfrequentia esetén 12-vel; az órateljesítmény ebben az esetben 132 mm-t tesz ki. Kétségtelen, hogy az egyórás tokogramszalagokon kiszámított értékek pontosabbak, mert minden egyes contractio amplitúdóját külön mérjük meg és adjuk össze, de tokometriával is aránylag megbízható eredményt értünk el, mint ez az alábbiakból kiderül. Az órateljesítményen kívül ismerni kell a tágulási szak összteljesítményét is, mely alatt az egész tágulási szak folyamán fellépő összes contractio amplitúdójának mm-összegét értjük. Ezt az értéket úgy határozzuk meg, hogy a tágulási szak tartamát megszorozzuk az órateljesítménnyel, amely primiparáknál a 2000 mm-t, multiparáknál az 1700 mm-t többnyire csak kóros szülés esetén haladja meg (3, 6). Ha tehát adott esetben primiparáknál a 2000 mm, multiparáknál az 1700 mm értéket elosztjuk a tokométerrel meghatározott órateljesítménnyel, megkapjuk, hogy meddig tarthat a tágulási szak és mikor kell felkészülnünk a szülés esetleges művi befejezésére. Pl. 132 mm órateljesítmény esetén a tágulási szak tartama 2000:132, azaz 15 és 11 órát primiparánál, 1700:132, azaz 12 óra 50 percet multiparánál nagyobbrészt csak kóros esetben lépi túl. Viszont, ha az órateljesítmény 280 mm (contractiók amplitúdója 14 mm, fájásfrequentia 3 perces, egy órás fájásszám 20, 14X20·280), akkor a tágulási szak maximális tartama az esetek többségében rövidebb, mint 7 ég V4, ill. 6 óra. A tágulási szak tartamának meghatározásához tudnunk kell, hogy mikor kezdődtek a rendszeres szülőfájások. Ez sokszor bizonytalan. Kisebb fájások jelentkezhetnek a szülés kezdetén, majd rövidebb-hoszszabb időre megszűnnek és a szülést nem viszik előre, a méhszáj tágulásában szerepük nincsen, vagy alig van. Ilyen esetben csak a rendszeres, és fokozódó erősségű fájások fellépésének időpontját vesszük alapul. Retrospektive: 2—3 ujjnyi méhszájnál erről visszakérdezve a vajúdót, pontosabb adatot kaphatunk, mint korábban, mert ekkor már jobban tudja a fájásokat megítélni és értékelni. Előfordul olyan eset is, hogy 2 ujjnyi méhszájnál kimaradnak a szülőfájások és csak órák múlva jelentkeznek ismét; a tágulási szak tartamából ezt az időt levontuk. Hypotoniás fájásgyengeség esetén kis egységekben Syntocinont adagoltunk 61 vajúdónál, ilyenkor a contractio-amputudókkal és a fájások frequentiájával együtt az órateljesítmény is megnövekedett és ezt számításainkban figyelembe vettük. Hangsúlyoznunk kell, hogy az 1463 szülés, melyben tokométerrel gyűjtöttük az adatokat, nem egymás után zajlott le. Adatgyűjtésünk kezdetén nem rendszeresen végeztük a méréseket, inkább csak kóros esetekben. Ezért adatainkban a kóros és műtétes szülések aránya nagyobb, mint valójában volt. Nem mértük a fájásokat a tágulási szak végén, vagy a kitolási szak elején beszállított vajúdóknál sem, kiknek szülését rövidesen várhattuk. Csak utóbb merült fel a gondolat, hogy az adatokat tudományosan dolgozzuk fel. Ettől kezdve minden szülő nőnél éppen úgy mérjük a fájástevékenységet tokométerrel, mint a vérnyomást tonométerrel, kóros esetben rövidebb időközökben. A szülésznőket könnyűszerrel megtanítottuk a fájásmérésre, így jelentésükben a fájásokat már népi minősítik rendesnek, gyengének, erősnek, vagy renyhének stb., hanem megadják a tónusnak, contractio erősségnek és fájásfrequentiának számértékét és ezek kerülnek bele a kórlapokba. A tokometria jelentőségére a mai szülészetben azokból az adatokból igyekeztünk következtetni, amelyeket osztályunkon a vacuum extractio bevezetése óta, 1960. októberétől gyűjtöttünk. 1463 szülés 1968 mérésének következő adatait: nyugalmi tónus, contractio erősség, fájásfrequentia, órateljesítmény, tágulási szak összteljesítménye — dolgoz-